Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-31 / 204. szám

1987. augusztus 31. • PETŐFI NÉPE • 5 BÚTOROK A VILÁG MINDEN RÉSZÉBE Mindazon fo- ^ T 1 f i ff i* 91 ff 1 F S5tá Nagyléptékű leilodes Lakberendező, &E a bajai szövetkezetben melésében, gaz­dálkodásában az utóbbi egy-két évben végbementek — és még ma is zajlanak — az eredménye: általános megújulás. Ezt példázza — eredményességét tekintve is — a bútorgyártás. Jól bevált stratégiával Ha úgy, mint a hadvezérek a meghó­dított világrészeket, apró zászlócskák­kal jeleznénk a térképen azokat az or­szágokat, ahová a BLÉVISZ bútorai eljutnak, akkor az NSZK-n, Francia? országon, Svájcon, a Benelux-államo- kon és Anglián kívül Kanada, valamint Szingapúr is kapna lobogót. A követ­kezőt már az Egyesült Államok térképe mellé készíthetnénk. Az 1986-ban telje­sített 56 millió forintos tőkésexporthoz képest, az idén 94 millió forint értékűt tervezett a szövetkezet. De túl az év első felén minden jel arra mutat, hogy év végéig meglesz a 120—130 millió. Napjainkban szokatlanul nagylépté­kű fejlődést tanúsítanak ezek a tények, amelyeknek, amíg csak elképzelésként léteztek, a szövetkezetben is sok ellen­zője akadt. Bajnai György elnöknek meggyőző­dése, hogy szövetkezetükben az adott szellemi kapacitás — beleértve termé­szetesen a szakmunkások tudását is —, a felhalmozódott tapasztalat érté­kes tőke, amit úgymond forgatni kell. Az előzőnél mindig nehezebb feladat vállalása kihozza a tartalékokat — gyarapítja a „tőkét” J~, a teljesítés kényszere spontán hajtóerő. Eredmé­nye: javult a vezetés színvonala, növé- kedett a termelés, a nyereség, ami az idén 15 százalékos béremelést tett lehe­tővé. Jobb kedvvel vállalják így a szö­vetkezetiek a mind nagyobb feladato­kat. Hozzátartozik a képhez, hogy az év első hat hónapjában a termelés 15 százalékos növekedését — a múlt év hasonló időszakához képest — a terve­zettnél kevesebb létszámmal érték el. T echnológiaváltással Mindezek a szövetkezet jól bevált stratégiájának szubjektív — és mintegy állandó — tényezői, legújabb vállalko­zásuk, fejlesztési programjuk megvaló­sításának is hatékony eszközei. A munkahatékonyság növekedése és további növelésének terve a technoló­giai fejlesztéssel szoros összefüggésben van. NSZK-beli mérnökökkel együtt tervezték meg fenyőbútor-iparukban azt a kiépülőfélben levő zárt gyártási rendszert, amelyben az alapanyag (a fa) szárításától kezdve a bútor csoma­golásáig valamennyi munkaművelet egymásra épül. A gépek, az alkalma­zott technológia rugalmas termékvál­tást tesz lehetővé. Szükség esetén leg­feljebb egy hónap alatt áttérhetnek új termékek gyártására. Mindemellett termékszerkezetük egységes képet mu­tat, de nem csak stílusban: olyan újsze­rű termelési programot alakítottak ki, aminek eredményeként az általuk gyár­tott alkatrészek — persze az adott skandináv stílusban a legkülönfé­lébb bútorokba beépíthetők. Soha nem tapasztalt könnyedséggel tudnak így alkalmazkodni a piaci igényekhez. Kapacitásnöveléssel A szövetkezet központi telepén — ahol csak bútort gyártanak — világ- színvonalú gépekkel dolgoznak. Épü­lőfélben van a — szociális, kiszolgáló helyiségekkel együtt — 2500 négyzet- méteres alapterületű kárpitosüzemük. Az eddigi hatszáz négyzetmétereset váltja fel az új, ahol a korszerű iparita- nuló-műhely is helyet kap. A termelés növelését is lehetővé teszi ez a létesít­mény: hogy a tervek szerint szeptem­berben üzemelhet-e már, az a kivitelező cégen, a Dutépen múlik. Mindenesetre jelentős csúszásban vannak a munká­val a vállalt határidőhöz képest. Pedig a BLÉVISZ jjP túl azon, hogy bővíteni akarja belföldi kínálatát — rendkívüli termelésnövelésre is elkötelezte magát. Egy NSZK-beli céggel kötött hosszú távú szerződés értelmében évente 3—4 millió nyugatnémet márka értékű kár­pitozott bútort exportálnak. A szövetkezetiek egyébként joggal büszkék arra, hogy az oly sok kritiká­val illetett magyar formatervezésben magas színvonalon hoztak újat —, nyugati tervezőkkel együttműködve. Ennek kézzelfogható eredményeit, leg­újabb termékeik modelljeit Baján és Budapesten, kiállításon mutatták be. Közvéleménykutatás alapján döntik el, mely termékek sorozatgyártásába kez­denek még ebben az esztendőben. Foglalkoztatáspolitikai szempont­ból is jelentős szerepe van a szövetke­zetben végbemenő változásoknak, amelyek következtében Baján 100— 150-nel növelik létszámukat 1988 végé­ig. Bővítve együttműködésüket a Csá- volyi Egyesülés Tsz-szel, 50—70 dolgo­zó felvételére lesz szükség a közös gaz­daság melléküzemágában. A katymari ipari szövetkezetben is többet gyárta­nak, a BLÉVISZ-nek, a Rémi Dózsa Tsz-ben még ebben a negyedévben kár­pitosműhelyt létesítenek, ahol a bajai szövetkezetnek ötvenen dolgoznak majd. Szellemi tőke exportjával Az utóbbi időben választott új utak egyike Malaysiába vezet. Tárgyalások folynak egy vegyes vállalat létrehozá­sára, a Malaysiába gyártott bútorokat magyar marketing-szervezéssel a fejlő­dő országok piacán értékesítenék. A bajai szövetkezet a szellemi tőkét adja a termelés műszaki, technológiai, valamint a termékértékesítés kereske­delmi alapjainak megteremtéséhez. A szaktudás, a felhalmozódott tapasz­talat, azaz a szellemi tőke hasznosítá­sát, valamint hosszabb távra biztos alapanyag-beszerzési forrást jelent ez a szövetkezetnek. Ha számításuk „be­jön”, alapvető gondtól szabadulnak meg a bajaiak, ami eddig is nagymér­tékben nehezítette, hátráltatta termelé­süket. Eddig ugyanis nagy mennyiségű alapanyag raktározásával biztosították a termelés folyamatosságát, ez a mód­szer azonban már csak azért sem jó, mert ez a forgótőke nagy részét leköti. A malaysiai beszerzési forrás viszont megoldaná az alapanyag-beszerzéssel kapcsolatos problémáikat. Almási Márta VILÁGGAZDASÁG Fordított csőd az EGK Jelentős változások előjelei érzékelhetők a világ mezőgazdasági piacán. A külföldi, főként amerikai nyomás annyira felerősödött a közelmúltban, hogy szakértők szerint nem kizárt: a Közös Piac maga is nekikezd az „agrárprotekcionizmus megingathatatlan bástyái leépítésének”. Valamennyi mezőgazdasági ki­vitelre ráutalt országot, így hazánkat is erőteljesen érintik ezek a fejlemények. Magyarország, amely de­mezőgazdaságában? vizabevételeinek tekintélyes részét a fejlett tőkés or­szágokba irányuló mezőgazdasági és élelmiszeripari termékkivitelből szerzi be, érdekelt abban, hogy meg­szűnjenek az értékesítés mesterséges akadályai. Ezek a korlátok valóban áthághatatlan akadályt állítanak agrárkivitelünk elé, aminek jele, hogy az évtizeddel ezelőtti százmillió dolláros nagyságrendű közös piaci eladásaink már néhány miihó dolláros szintre zsugo­rodtak. Égig pumpáit árak Nos, a 12 tagállamból álló nyugat­európai gazdasági közösség elhatároz­ta, hogy csökkenti a termelőknek ga­rantált felvásárlási árak színvonalát, leszállította az állam által átvett ter­mékmennyiséget és néhány termény esetében magukkal a parasztokkal osztja meg a feleslegben termelt áruk raktározási, feldolgozási költségeit. Mindez tükrözi a szándékot, hogy a 12-ek idővel függetlenedjenek a mező- gazdasági támogatástól, attól a rend­szertől, amely az igényeket jóval meg­haladó mennyiségű feleslegek termelé­sére ösztökélte a közösséget. Az EGK nem önszántából, hanem erőteljes amerikai nyomásra fontolgat­ja a mezőgazdasági fordulat lehetősé­gét: a Reagan-kormányzat júliusban fogalmazta meg javaslatát, hogy a me­zőgazdaság világpiacán 2000-re min­dennemű támogatás és kereskedelmi akadály megszüntetésével állítsák hely­re a „szabadkereskedelmet”. Ettől a drasztikus javaslattól persze messze elmaradnak a közös piaci ter­vek. Nyugat-Európában a kormányok többsége bizonyos mértékű szubvenci­ót a parasztságra, no meg a paraszti szavazatokra gondolva, mindenképpen meg akar őrizni. A GATT újabb nemzetközi kereske­delmi tárgyalási fordulóján vitatkoz­nak majd a nemzetek a mezőgazdasági piac felszabadításáról szóló amerikai javaslatról, de az már bizonyos, hogy a Közös Piac nem egykönnyen fog le­mondani a közös piaci mezőgazdasági politikájának alapjairól. A saját zsírjukban A nyugat-európai agrártermelők tá­mogatásának elvét az EGK alapokmá­nya is kimondja —s ennek az elvnek megfelelően fordítja már jó ideje a kö­zösség költségvetésének tekintélyes ré­szét a termelők kisegítésére. A mód­szer: a közösségen kívülről származó behozatal megadóztatása, ily módon a világpiaci áraknál jóval magasabb bel­ső árak garantálása, illetve a kivitel szubvencionálása, amivel viszont más termelők értékesítési esélyeit rontják. Közismert, hogy a Közös Piac 26 milli­árd dollárt fordít a legkülönbözőbb tá­mogatásokra, és a költségek az elmúlt hét évben 145 százalékkal bővültek. Olyan rohamos a mezőgazdasági rak­tározási, újrafeldolgozási terhek növe­kedése, hogy az EGK képtelen újabb pénzeszközöket összegyűjteni a tagál­lamoktól a fejlett technika terén folyta­tandó közös kutatásokra. Megfigyelők úgy értékelik: mindaz, amit az EGK tesz a mérsékelt agrárre­formok irányában, az részben az ame­rikai követelések lecsendesítését szol­gálja. Mindenesetre a közös piaci ter­melők két éven belül 10 százalékkal kevesebb tejtermék állami felvásárlásá­ra számíthatnak, csökkennek (6 száza­lékkal) a marhahúsra adott garantált árak is, és Brüsszel nem vásárol föl annyi szubvencionált árú gabonát sem, mint azt eddig tette. Természetesen, nemcsak az EGK- nak, de a szabadkereskedelmet sürgető Egyesült Államoknak is sok a tenniva­lója a tisztes mezőgazdasági piaci sza­bályok helyreállításában. Washington ugyanis 1987-ben 126 milliárd dollárral támogatta az agrárszektort, szemben a 170 milliárdos közösségi szubvenció­val. Magyarország érdeke is A kereskedelmi tisztánlátást akadá­lyozó és a versenytársak esélyeit rontó támogatási gyakorlat tehát általánosan elterjedt, legfeljebb a konkrét formájá­ban tapasztalhatók eltérések. Az Egye­sült Államokban a szubvenció legfőbb haszonélvezői a gabonatermelők, míg Nyugat-Európában tavaly a marhahús és a tejtermékek termelői jutottak a szubvenciók negyven százalékához. Az árak mesterségesen magas szinten tar­tása, a jövedelmek kiegészítése inkább jellemző az Egyesült Államokra, míg a nyugat-európai közösség inkább az im­port kizárásának és az export támoga­tásának módszerével él — írja a tanul­mány, amely egyben sürgeti a hatéko­nyabban termelő Ausztrália, Argentí­na, Brazília, és tegyük hozzá, hazánk érdekeiben is álló változásokat. Marton János ELŐTÉRBEN A JÖVŐ ÉVI SZABÁLYOZÁS Változó vagy állandó? Alig jutottunk túl az év első fe-. lén, de már mindenki az 1988-as esztendőről beszél. Mi lesz áz adó­reformmal, bevezetik-e január else­je után vagy sem? A kérdés termé­szetesen nem csak az adót fizető állampolgárok számára húsbavágó kérdés, ha a tervek valóra válnak, alapvetően megváltozik a vállala­tok helyzete. Az általános forgalmi adózás gyökeresen átalakítja a köz­tük évek-évtizedek óta kialakult struktúrát: - egykor csak vegetáló vállalatok megszabadulva az irraci­onális elvonás terhétől, az elsők kö­zé kerülhetnek. A számtalan előnyt, támogatást élvezők viszont csak a saját erejükre támaszkodhatnak majd. A várakozás érthetően nagy, ahogy a félelem is. A hatásokat csak nagy vonalakban lehet körvo­nalazni, ám vállalati szintre lebont­va az egyes számokat, már sokkal bizonytalanabb előrejelzést kapha­tunk. És kimondatlanul ott lap­pang a félelem a vállalatok vezetői­ben: vajon mennyire lesz tartós az új szabályozás? Évek óta visszatérő és jogos pa­nasz ez. A szabályozók kiszámítha­tatlan változása, az év közben szü­letett módosító intézkedések, várat­lan elvonások hihetetlen szűkre szabták a vállalatok tervezési lehe­tőségeit, mozgásterét. A gazdálko­dók egyre inkább egy viharos ten­geren hánykolódó hajóhoz hasonlí­tanak, ahol a kormányos csak ösz­tönére hallgathat, mert a víz alól váratlanul fölbukkanó sziklákról nincsen térképe. Ilyen helyzetben a legbiztosabb döntésnek a helyben maradás lát­szik, és ahogy ezt a statisztikák is mutatják, a vállalatok közül jó né- hányan inkább ezt a megoldást vá­lasztották. Az irányítás évről évre a teljesítmények tudatos visszatartá­sát hányta a vállalatvezetők szemé­re, azt, hogy változatlanul óriásiak a tartalékok a gazdálkodás legtöbb területén. S még mindig nem elég szigorú a szabályozás, hogy ezek feltárására és kihasználására szorít­sa a vállalatokat. A másik oldalon viszont védeke­zésként számtalanszor elmondták: ilyen kiszámíthatatlan, bakugráso­kat tévő szabályozás mellett egysze­rűen nincs más lehetőség; nemhogy öt évre, de még egy fél évre sem lehet előre látni a gazdasági környe­zet változását, s csak egy valami biztos: a szabályozás minden egyes változása csak szűkítheti a cégek mozgásterét. Érthetően nagy a várakozás te­hát a most meghirdetett, ám még pontos részleteiben nem ismert új szabályozás iránt. Bár az egyes ága­zatok képviselői olykor egymásnak ellentmondó álláspontokat képvi­selnek, abban mindenki egyetért: csak egy hosszú távon is állandó szabályozás adhat biztonságot az önállóan gazdálkodó vállalatok- nak. Amelyeknek, persze, nemcsak 1 jogokra, hanem pénzre is szüksé- S gük van. Az eddig megjelent elkép- 1111 zelések szerint a költségvetés jelen- lIK tősen csökkenti az adónemek szá- 1 mát, és az elvonás is mérséklődik. |||| A korábbi 80 százalék helyett — minden száz forintból átlagosan 80- j||l at kelett valamilyen adó címén befi- wÉ, zetni — jövőre 50 százalékra csők- |j| ken a központosított vállalati jőve- jjp delmek aránya. S ez már lehetősé- Jjji get ad a jobban gazdálkodó vállala- jjj tok számára a lehetőségek jobb ki- ||jj használására, gyors alkalmazko- dásra, sőt talán fejlesztésre is. |||| A nyertesek mellett viszont szép IBB számmal akadnak majd vesztesek jjjp is. Akikről egyhamar kiderül: az |jp eddig bőven osztogatott állami tá- |gyf mogatásból tartották a felszínen Ili magukat, s a nyereség a közös kasz- | szából, s nem a munkájuk eredmé- |J|| nyéből származott. S ha az önkén- Épp tes fogyókúra nem segít rajtuk, va- Ilii lószínűleg szembe kell nézniük a ifii megszűnés lehetőségével is. Ám |ágf még mindig kisebb veszteséggel jár néhány vállalatot a sorsára hagyni, gBl mintsem állandóan a jobbak nyere- |||1 ségéből a gyengék veszteségeit fi- J||| nanszírozni. Ma már mindenki számára nyil- |§|j vánvaló, hogy nehéz, átmeneti kor- fif szak előtt áll a gazdaság. De csak a iSS meghirdetett elvek szigorú és követ- £;§| kezetes érvényesítésével juthatunk % közelebb a tőlünk egyre jobban tá- WM volodó világgazdasághoz. . Lakatos Mária Wm SZOMSZÉDOLÁS Ahol a föld gyógyító kincse fakad Megyénk sem szűkölködik a föld adta kincsek­ben, elég ha csak az olajra, földgáz­ra, termálvízre gondolunk. Ez utóbbiak gyógyító hatása közismert, különösen a moz­gásszervi betegsé­gekben szenve­dőknek nyújtanak enyhülést — sok esetben gyógyu­lást. Nem kell kü­lönösebben hang­súlyozni, hogy a különböző, egyes boltokban, s főleg gyógyszertárak­ban kapható gyógyvizeknek milyen kedvező hatása van a „belső bajok” gyógyí­tásában. Vajon ki ne ismerné az Igmándit, a Salvus vizet, a Párá­don, Hajdúszoboszlón vagy az or­szág más részem felszínre hozott folyékony gyógyító kincset. Me­gyénkben a Tiszakékcskei Új Élet Tsz kűtjából jut el a fogyasztókhoz a szénsavval dúsított, kerekdombi ásványvíz. Azt már valószínű keve­sen tudják, hogy megyehatárunktól alig két kilométerre, Tiszajenő község külterületén szivattyúzzák az 55 évvel ezelőtt fúrt kutakból, a glaubersós Mira keserűvizet. Az orvosi tapasztalatok szerint ez a gyógyvíz kiválóan alkalmas az epe- utak megbetegedése, a gyomor és bél hurutos betegsége, cukorbeteg­ség ellen. 9 — Ez a három üzemelő kút egyike — mutatja Vincze Ferenc üzemvezető. 9 Naponta 12—13 ezer palackot töltenek meg gyógyvízzel. A Tiszakécskéről Szolnokra vezető országút mellett fekszik Tiszajenő, az alig ezerhatszáz lakosú, 1959-ben ala­kult község. A falu szélén kis tábla jelzi, hogy merre található a Vikuv Mira 9 Mielőtt a rekeszekbe kerülnek a teli üvegek, szigorú ellenőrzés alá vetik őket. üzeme. Keskeny betonúton távolo­dunk el a községtől, végeláthatatlan kentés mellett, majd egy tárt kapun át haladunk a távolabb lévő épületek felé. Pótkocsis teherautóra hordja ki egy emelővillás targonca az üvegekkel telt kartondobozokat és műanyag rekesze­ket. Tágas irodában fogad Vincze Fe­renc üzemvezető. — Ritkán jár erre újságíró, így az­után nagyon sokan nem tudják, hogy miről hires is a mi falunk — mondja elöljáróban —. Persze, nincs is szüksé­günk reklámra, hiszen azoknak a bete­geknek akiknek felírja az orvos a Mira gyógyvizet, lényegében mindegy, hogy az honnan származik; az a fő, hogy gyógyulást adjon. És ad is — teszi hoz­zá mély meggyőződéssel. B- Ezt bizo­nyítja az is, hogy egyre több megrende­lést kapunk. — Győzik az igények kielégítését? — Eddig még nem volt baj, adtunk elég Mira vizet, sőt, még arra is telt, illetve telik az erőnkből, hogy társüze­münknek segítsünk. Most például nagy teljesítményű, 12 fejes töltőgépünk szovjet exportra dolgozik. Tartályko­csikban hozzák le a fővárosból a Hu­nyadi János keserüvizet, s azt mi palac­kozzuk. Eddig már 60 ezer palack ju­tott tőlünk a Szovjetunióba, s az év végéig még legalább 500 ezer palackot kell megtöltenünk. — A Mira honnan kerül az üvegekbe? Amott vannak a kútjaink — mu­tat ki az ablakon a távolabb lévő, mau­zóleumra emlékeztető építményekre. —f Ezek egyszerű, ásott, 4—5 méter mélységű kutak, gondosan lefedve, minden szennyeződéstől védve. Szi­vattyúk juttatják a csővezetékbe a vi­zet, aztán a húsz köbméteres gyüjtőtar- tályből a szűrőberendezésen keresztül kerül a palackozó gépsorra. Egy műszakban dolgozunk, de ha szükséges, nem sajnáljuk a túlórát, sőt a hétvégi külön műszakot sem. — Évente hány üveg Mira kerül innen a fogyasztókhoz? — Tavaly 2 millió 200 ezer palack hagyta el üzemünket, az idén legkeve­sebb 400 ezer palackkal többet töltünk. Árbevételünk a múlt évben elérte a 8,5 millió, forintot és a nyereségünk 1,5 millióra kerekedett. Harmincán va­gyunk összesen, jól összeszokott gárda, a „legfiatalabb” dolgozónk is öt évnél régebben kapja innen a fizetést. Ami a „termékünket” illeti, mi magunk is szorgalmasan fogyasztjuk, természete­sen azok, akiknek szükségük van rá. Nincs is beteg közöttünk egy sem... Opauszky László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents