Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-28 / 202. szám

1987. augusztus 28. • PETŐFI NÉPE 0 3 MA KEZDŐDIK A KONGRESSZUS A beteg és a kórház ■ Telefoninterjú dr. Mányi Géza professzorral, a Magyar Kórházszövetség főtitkárával A Magyar Kórházszövetség olyan szakmai-tudományos testület, amely a kórház­ügy legkülönbözőbb kérdéseit vizsgálja és javaslatokat tesz az esetleges ellentmondá­sok feloldására, a gondok megoldására. A ma kezdődő kecskeméti kongresszus már a VI. az ilyen jellegű tanácskozások sorában. A téma a beteg és a kórház kapcsolata lesz. A tanácskozást megelőzően telefonon kértünk interjút Dr. Mányi Géza profesz- szortól, a Magyar Kórházszövetség főtitkárától arról, hogy miért vált most időszerű­vé ez a téma. — Az utóbbi években egyre többször hallunk arról, hogy romlik a betegellá­tás színvonala, csökken az egészségügy­re fordított pénz összege. Ehhez kapcso­lódóan a betegek is egyre jobban félnek attól, hogy gyengébb ellátásban lesz ré­szük. Talán éppen ettől időszerű ez a kongresszusi téma? — Sajnos, egy kicsit elkéstünk, mert a téma már évekkel ezelőtt is időszerű lett volna. A többi szocialista ország­ban és a nyugati országokban is több­ször tartottak már ebben a témakörben tanácskozást. Nem halogathatjuk to­vább a dolgok megtárgyalását. Előre kiadtuk írásban a résztvevőknek a kongresszus anyagát, így már a nyitó napon a vitákra tudjuk fordítani ener­giánkat. A befutott előadások alapján három témakörre bontottuk a monda­nivalókat. Az első a betegellátás társa­dalmi megítélése, vagyis a betegek véle­ménye a kórházi ellátásról. A második — s ezzel is több előadás foglalkozik — azok az új kísérletek, amelyek az egészségügy gazdálkodásának korszé- rűsítését célozzák. Ennek lényege, hogy a finanszírozás kapcsolódjon a munka mennyiségéhez és minőségéhez, vagyis tudjuk azt, hogy mi mennyibe kerül. Úgy tűnik, az egészségügy annyira elfe­ledkezett a pénzről, hogy ma már nehéz felkutatni, hol is kellene takarékoskod­ni. Többen foglalkoznak majd pszicho­lógiai kérdésekkel és rámutatnak majd azokra a gondokra és bajokra, amelyek nehezítik, rontják az egészségügyi dol­gozók és a betegek viszonyát. — A betegek szemszögéből nyilván másként festenek a dolgok, mint az or­voséból. Ez a szakmai szervezet hogyan tud a másik oldal véleményével is talál­kozni? feP Nos, ez érdekes dolog, mi is gon­doltunk rá, s ezért megkértük azokat a szakírókat, szakújságírókat akik a la­kosság nézőpontját' képviselik, hogy foglalkozzanak a beteg szemszögéből a kórházi ügyekkel. Nagyon meglepett bennünket, hogy még azok sem vállal­koztak, akiket írásban felkértünk a kongresszuson való részvételre. Lehet, hogy féloldalassá teszi ez a tény a ta­nácskozásunkat, de végül is úgy látom, hogy az egészségügyiek is sejtik, sőt tudják a gondokat, bajokat. Szerencsé­re rendelkezésünkre áll két szocioló­gusnak: Losonczi Ágnesnek és Szalay Jolidnak a könyve, amelyek az „egész­ségügy betegségeiről” szólnak. ’ ■— Sokakat érdeklő kérdés, hogy mi­kor lesz szabad orvos- és kórházválasz­tás. — Ennek a kérdésnek is több oldala van: az egyik gond az, hogy a betegek­nek nincs olyan szervezete, amelyik az egészségüggyel kapcsolatban érdekei­ket képviselné, panaszaikkal érdemben foglalkozna. Holott ez más országok­ban — főként nyugaton — egészen jó úton halad. Talán nálunk a tanácsok egészségügyi bizottságainak kellene ez­zel foglalkozniuk, de a tapasztalatok azt mutatják, nem tudnak. Tagadha­tatlan, hogy az egészségügy az ön által is említett problémákra, gondokra, kí­vánságokra még nem tudott megnyug­tató szervezeti és tartalmi választ adni. Az is tény, hogy a kórházak korszerűt­lenek, az épületek elavultak, a műszer­ellátás gyenge. Sorolhatnám a többi gondot is: például azt, hogy a kórházak erősen centralizáltak, távol vannak a lakosságtól, és ezek is inkább „nagy kórházak”. Pedig a kis kórházakra ta­lán még nagyobb lenne az igény. Ám mindezeknek határt szab, hogy a ma­gyar nemzeti jövedelemnek hosszú év­tizedek óta rendkívül alacsony hánya­dát, mindössze négy százalékát fordít­ják egészségügyre. A fejlettebb egész­ségüggyel rendelkező országokban nyolc-tíz százalék ez a rész, ott persze a nemzeti jövedelem is magasabb. Az írásban beérkezett előadások is­meretében azt mondhatom, majdnem minden előadó javaslatot tett az előre­haladásra, a kibontakozásra. Remé­lem, hogy a kongresszus alkalmas lesz arra, hogy számbavegye ezeket, s a ma­ga eszközeivel megpróbáljon segíteni, vagy az illetékes szervektől segítséget kérni. „ „ T. B. VENDÉGLŐ AZ M3-AS MENTÉN Újabb, első­sorban a hazai turizmust kel­lemesebbé te­vő kisvendéglő nyűt meg az M3-as autó­pálya mellett. A takarékszö­vetkezeti köl­csönből, ma­gánerős beru­házással épí­tett, százada­gos konyhá­val, étterem­mel és vendég­váró szobák­kal rendelkező Sztráda ven­déglő a kerek­haraszti el­ágazásnál épült fel. Nyugdíjban Minden különösebb konfliktus nélkül csordogáltak nyugdíjasnapjaim, amikor szakoktató sógorom feltette a kérdést: • — Tudud-e, mi az aktív pihenés? Mire én meghökkenve könyököltem fel az ebéd utáni sziesztázásból. — Már hogyne tudnám ... Azért, mert egy ideje nem vagyok gyakorló újságíró, annyit még nem felejtettem. — Akkor, sógor, eljössz hozzánk ta­pasztani. Holnap reggel kilenckor vár­lak. Munkaruhát, szerszámot, kosztot én adok. Viszonzásul majd megcsinálom nálatok a tipliket, hogy az újabb köny­vespolcot fel tudjátok akasztani a fal­ra... Mire jössz, a nyersanyag a tetthe­lyen lesz. Vágtam már nehezebb fába is a fej­szémet, ezért nem is tartottam férfias­nak a szabadkozást. Itt volnék — állítottam be óramű pontossággal. — Akkor öltözz átb Ott a melegítő, rossz szandál, meg ing is, ha kell... Utána gyere a munkapadhoz! — intett a szemével egy féludvarnyi izére, amely­ben tarka földkupacoktól kezdve, kapán — aktívan és hosszú nyelű kőműveskanálon át a simítóig minden feltalálható volt. Teljes munkadíszben álltam meg előt­te. Nézett, de nem szólt. Én meg vártam, hogy kiadja a munkát. — Mire vársz? — érdeklődött Végül. — Egy nyugdíjas újságírótól több ope­rativitást reméltem. — Menj, minden együtt, láss hozzá! — Mihez? — idétlenkedtem őszintén. — Hát a sárcsináláshoz... Nézd kö­rül a házat, láthatod, sok helyen lefejtet­te a feleségem a vakolatot. Annyit gyúrj, hogy elég legyen. — De... hogy kezdjek hozzá? Mi­ből ... izé... először mit? A sógor mérhetetlen szakmai gőggel kezdte a felvilágosítást. A fölkdkupa- cokra mutatott. — Milyen színű az? — Sárga. — Tehát az a sárgaföld. — Mi az ott a vederben, locsolóban? — Víz. — Hát ez a szerszám? Kapa. — 0, hát egészen szakképzett vagy, nekem meg adod a tudatlant. Mondtam én, hogy nem lehet elfelejteni... Gye­rekkorodban sároztál, nem? — Persze, persze. — Nahát akkor, indulás! Úgy igye­kezz — nézett az órájára —, hogy fél­háromnegyed óra múlva abban a fatek- nőben ragyogjon a sár. Ahogy a falra pillantottam, észrevet­tem a szalmaszálakat is a lekapart terü­leteken. Felbátorodtam. — Mintha úgy emlékeznék, hogy szalma is kell a sárba ... —jegyeztem meg. t — Törek, jóember, törek!— igazított ki a sógor, és magától értetődő mozdu­lattal irányított a ház végéhez. — Ott találsz töreket a disznóólban. Négykézláb fikerült behatolni a disz­nóólba, ahonnan egy éve elköltözött az utolsó lakó, s azóta nincs másik. Míg azonban a töreket szemelgettem, rájöt­tem, hogy azért egy s más kis pattogó jószág maradt az egykori koca után. De miből éltek eddig?! Annál élesebben ve­tődött fel a kérdés, minél inkább érez­tem a pici lények mohóságát a lábam szárán, egyebütt. Annál gyorsabban megszedtem a lavór töreket. Amiről tüstént kiderült, hogy: — Ez nagyon nagy szálú. Tiszta szal­TÖBB MIRELIT ÁRU ÉS TEJTERMÉK Javult a kistelepülések ellátása A kereskedelmi felügyelőségek a kö­zelmúltban országszerte megvizsgál­ták, hogyan alakult az utóbbi időben a kistelepülések ellátása, vannak-e már eredményei annak a rekonstrukciós programnak, amely 1984-ben kezdő­dött, s a kereskedelmi hálózat fejleszté­sét, valamint az áruellátás javítását tűz­te ki céljául. A felügyelőségek 14 megye 161 válla­latánál, 552 szövetkezeténél, 26 magán kiskereskedőnél, összesen 595 üzlet­ben, és 66 vállalati, illetve szövetkezeti központban vizsgálták meg: milyen az áruellátás, milyenek a boltok kapcsola­tai a szállítókkal, s kellően érvényesül-e a fogyasztók érdekvédelme. Az ellenőr­zések tapasztalatai azt mutatják, hogy az áruellátás színvonala javult a kiste­lepülések üzleteiben. Az alapvető élel­miszerek és a napi szükségleteket kielé­gítő iparcikkek mennyisége megfelelő. Az üzletekbe 10—12 naponta szállíta­nak a nagykereskedelmi vállalatok, il­letve a gyártók, ám — állapítja meg a jelentés — egy-két járat kimaradása hosszan tartó ellátási gondokat, fenn­akadásokat okoz. Jónak ítélték az el­lenőrök a tej és tejtermékek választé­kát, a boltok hűtőkapacitásának javí­tása ugyanis lehetővé tette korábban nem forgalmazott termékek értékesíté­sét is. A tejipar naponta szállít tejet a Gyümölcsszüret előtt A mezőgazdasági nagyüzemek és a kistermelők egyaránt készülnék az al­ma és a szőlő szüretelésére; az alma szedését több helyütt már meg is kezd­ték és a piacon vannak a csemegeszőlő első szállítmányai is. Az időjárás nem kényeztette el a termelőket. A kertésze­tek váltakozva kapták a tartósan és túlzottan magas hőmérsékletet az ese­tenként mindent elárasztó esőzésekkel, a kegyetlenül hideg fagyokat az azokat követő — az évszaknak nem megfelelő — hirtelen főimelegedésekkel. Sokfelé jégeső és felhőszakadás hiúsitotta meg a reményeket. Mindent egybevetve azonban a gyümölcs- és szőlőtermelés kilátásai az utóbbi időben némileg ja­vultak, hiszen az időjárás változásaival kedvezőbbé váltak az érési folyamatok. Az ország nagyobb almatermő terü­leteiről a termésmennyiséget illetően nem érkeznek túlságosan biztató jelen­tések; általában arra számítanak, hogy a tavalyitól 10—15 százalékkal elmarad a hozam. Szabolcs-Szatmárban, ahol korábban az átlagosnál sokkal kisebbek voltak az almaszemek és az érés is meg­lehetősen vontatott volt, az augusztusi esők és a felmelegedés együttesen meg­hizlalták á gyümölcsöt. Az augusztus végén szokatlanul nagy éjszakai lehűlés és az erőteljes nappali fölmelegedés, va­lamint a párásodás együttesen segíti most a gyümölcs színeződését, így az érési késedelem egy részét az alma még behozhatja. A nyugati országrészben, ahol növényvédelmi gondok mutatkoz­tak a rendkívül szélsőséges időjárás kö­vetkeztében, ismételt vegyszeres be­avatkozásokra volt szükség. Ezeken a területeken az alma még többnyire zöld színe mutatja: a természetnek további adóssága van. Az országos termés egyébként várhatóan elegendő lesz ah­hoz, hogy kielégíthessék az exportigé­nyeket és a belföldi megrendeléseket. Körtéből közepes termés ígérkezik, a gyümölcs szedese, értékesítése meg­kezdődött. A szőlő szüretelése a korábbi évek­hez képest némi késéssel kezdődik és a terméskilátások sem valami rózsásak, a kedvezőtlen időjárás ugyanis sokfelé keresztülhúzta a gazdák számításait. Nagyobb termőterületeken — a hóna­pokkal ezelőtti fagyok miatt — a tőkék egyszerűen nem hoztak fürtöt, így csak jövőre várható termés az elfagyott sző­lőskertekben. ma az egész — figymálta a sógor, csak úgy lábujjheggyel bökve a lavórba. — Kisebb szálú nincs — ellenkeztem. — Akkor nincs más hátra, fogsz egy ollót, és a túl nagyokat felapritod — utasított. O a szakember, engedelmes­kedtem. Rettentő boldog volta/n, mire odáig eljutottam, hogy nekitérdepelve, azzal a két, írógéphez szokott, dolgos kezemmel dagasztottam, gyúrtam, cuppogtattam, dögönyöztem a tapasztósárnak nevezett kémiai vegyületet. Hát még mikor a fal­ra csapkodtam, s a huncut sár vissza- fröcskölődött arcomra, hajamra, sze­membe! Első fájrontkor az Elza kutya is gyanakodva sündörgött körülöttem, nem volt biztos a dolgában, én vagyok-e, vagy valami idegen. De meg lehetett nézni. Két nap alatt úgy belejöttem a tapasztásba, hogy sor­ra jelentkeznek a szomszédok: nem vál­lalnék-e náluk is egy kis faligazi- tást? . . . Gondolkozom. Szó, ami szó ■— jól jönne az a kis pénz nyugdíj-kiegészíté­sül. Majdjövőre, meglátom. Megvárom, nem bruttósitják-e a nyugdíjjal ezt a pénzt. Tóth István kistelepülések boltjaiba, tejtermékeket pedig hetente két alkalommal. Bővült a sütőipari termékek választéka: a ki­sebb boltokban is két-háromféle. ke­nyér és péksütemény kapható. A vizs­gálatok során arra is fény derült, hogy —noha a tejipari és sütőipari termékek választéka nagyobb —, a szállító válla­latok gyakran nem tudják boltnyitásra odaszállítani az árut. A tőkehúsok és húskészítmények kí­nálata az egyes településeken nagy elté­réseket mutat. Baranya, Vas és Zala megyében például előre csomagolt tő­kehús szállításával javította az ellátást a húsipar, másutt ez még nem megol­dott. Húskészítményekből általában négy-ötféle jellemzi a kisboltok válasz­tékát, a nagyobb üzletekben, ABC-k- ben viszont 20—25 féle készítmény is kapható. A kisüzletek szűkebb válasz­téka többnyire abból adódik, hogy az üzletvezetők a már évek óta megszo­kott termékeket kérik, és nem kezde­ményezik új készítmények bevezetését. Egyre több boltban tapasztalható a kistelepüléseken, hogy az élelmiszerek mellett különféle, korábban nem for­galmazott iparcikkeket, például papírt és írószert, üveg- és porcelánárut, zseb­kendőt, törülközőt árusítanak. Bár ez kedvező fogadtatásra talált a helyi la­kosság körében, gondot okoz, hogy a Mióta világ a világ, mindig akadt, akinek jobban tetszett az, ami a másé.. Hol szigorúbban, hol elnézőbben, de évezredek óta ítélkeznek a tolvajok fe­lett. Az áruházi lopás kimondottan fia­tal, újkori műfaj. Sajnos, a közvéle­mény sokkal elnézőbb a társadalmi, mint a magántulajdon ellen vétőkkel. Míg embertársainktól, felebarátainktól minden jóérzésű ember szerint bűn lop­ni, addig a közösből, a mindenkijéből — áruházból, gyárból, munkahelyről jg- egyesek szerint megbocsátható jó- pofaság, virtus. Bács-Kiskun megye áruházaiban jártam. Ahogy megtudtam, a helyi ta­pasztalatok könnyen általánosíthatók: az áruházi tolvaj nem mindig pénz­hiány miatt csen, hanem — főleg a fiatalabbak — kalandvágyból, bizta­tásra. A „Te még nem loptál? Nem mersz?” cáfolataként. A nyugdíjas, ha rajtacsípik, nemegyszer kis nyugdíjára hivatkozik, vagy úgymond: észre sem vette, hogy zsebre tett valamit. A köz­tes korosztály szociális összetétele rendkívül tarka. Vezető értelmiségi, bicskás kötözködö, nagykosaras kofa is megtalálható közöttük. Külön kate­góriába tartoznak a külföldi és a ma­gyar turisták — nem egyszer csoportok —, akik az év többi napjain szűkebb pátriájuk feddhetetlen, becsületes pol­gárai. Nyáron viszont ott, ahol senki sem ismeri őket, úgy gondolják, hogy PIÉRT és az Amfora nem elég üteme­sen szállít, így az üzletek nem biztosít­hatják a folyamatos kínálatot terméke­ikből. A vizsgálat tapasztalatai szerint az üzletek külső-belső rendje, technikai felszereltsége sokat javult az elmúlt években. Bővült a hűtőkapacitás, és többhelyütt megkezdték a mirelit áruk, jégkrémek árusítását is. Sok problémát okoz viszont a hűtőgépek karbantartá­sa, s az időszakos alkatrészhiány, ami miatt a hibákat sokszor hosszú ideig nem tudják megjavítani. A kistelepüléseken végzett próbavá­sárlások során 80 alkalommal — az esetek 14 százalékában — számoltak hibásan az eladók. Egy-egy vásárlásnál átlagosan 4 forint 50 fillérrel számoltak többet, s ez lényegesen kevesebb, mint amit a más területeken végzett vizsgá­latoknál tapasztaltak a kereskedelmi felügyelőségek ellenőrei. A vizsgálat során feltárt hiányossá­gok miatt mintegy 122 ezer forint érté­kű árut az ellenőrök minőségi problé­mák miatt átáraztattak, a különböző szabálysértésekért, szabálytalanságo­kért pedig 170 esetben vonták felelős­ségre a vétkes dolgozókat. 140 alka­lommal pénzbírságot szabtak ki, össze­sen 248 000 forint értékben. mindent szabad. Professzionistának számítanak már az utazó tolvajok, akik módszéresen végiglopják Magyar- ország valamennyi megyéjét. Az eltulajdonítás módszereit (a tol­vajjal együtt) az alkalom szüli, de van­nak kitaposott ösvények is. A malaclo- pót felváltotta a bő kabát, a méreten felüli nadrág vagy a divatos pulóver. Ezekben lapul a „bevásárlás” végezté­vel a cigaretta, csokoládé, spray, eset­leg az üveg barackpálinka. Vicclapba illő az az eset, mikor egy illető végiglopta a kecskeméti Centrum Áruház minden osztályát, a „szajrét” egy szintén ott lopott utazótáskába rejtve. Mi történt vele? „Szerencsétlen­ségére” fülöncsípték. 1986-ban a kecskeméti Centrumban 37, a kiskunfélegyháziban 10 esetben fogtak tolvajt. Tiszakécskén, az új ABC-ben szintén tíz bolti szarkát kap­tak el. A kár, amit a „vásárlók” ily módon okoznak, csak töredéke a hi­ánynak. Minden nagyobb munkahelyen dol­gozik rendész, vagy rendészcsoport, a dolgozók, az eladók is jól-rosszul érde­keltek a tolvajfogásban. Elgondolkoz­tató azonban az a tény, hogy az így visszakapott összeg elenyésző a tényle­ges lopások révén keletkezett hiányhoz képest. Vajon, ilyen ügyesen lopnak, vagy ilyen ügyetlenül csőszködnek? O. Horváth Márta f \ Pályázati felhívás BÁCS-KISKUN MEGYEI TANÁCS V. B. PÉNZÜGYI OSZTÁLYA pályázatot hirdet osztályvezető - helyettesi munkakör betöltésére. Képesítési előírás: Felsőfokú iskolai végzettség (elsősorban közgazdaságtudományi egyetem) és leg­alább ötéves pénzügyi gyakorlat. Előnyben részesítjük a tanácsi gyakorlattal rendelkező, a terület- és településpoiitikai kérdések iránt érdeklődő, társadalmi és közéleti tevékenysé­get folytató fiatal pályázókat. Feladat a közgazdasági, a lakossági (tárgyi) adó és illeték, a mezőgazdasági szövetkezetekkel kapcsolatos pénzügyi tevé­kenység tervezése, szervezése, irányítása, illetve a pénzügyi elektronikus adatfeldolgozás, valamint az Illetékhivatal felügye­lete. A kinevezés 5 éves időtartamra szól. Fizetés: 11/1983. (XII. 17.) ÁBMH. számú rendelkezés szerint Munkakör betöltésének időpontja: 1987. október 1. A pályázatot részletes önéletrajzzal a Bács-Kiskun Megyei Tanács V. B. pénzügyi osztályára (6000 Kecskemét, Május 1. tér 3.) 1987. szeptember 10-éig kérjük benyújtani. A pályázatokat bizottság bírálja el 1987. szeptember 20-áig. KECSKEMÉT, 1987. augusztus 24. BÁCS-KISKUN MEGYEI TANÁCS V. B. PÉNZÜGYI OSZTÁLYA _______' ______J Á RUHÁZI TOLVAJOK Mi lapul a szatyorban?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents