Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-26 / 200. szám

1987. augusztus 26. • PETŐFI NÉPE • 3 Több gépből válogathatnak a tsz-ek Az idén a tavalyinál tíz százalékkal több, összesen mintegy 250 millió forint értékű géphez juttatnak a tsz-ek lízing ügylet alapján. A, Termelőszövetkezetek Értékesítő, Beszerző és Szolgáltató Közös Vállalata (TSZKER) az Általános Vállalkozási Bank finanszíro­zásával a korábbinál bővebb választékot kínál számuk­ra a talajművelő, növényvédő és betakarító gépekből A gazdaságok igényei alapján megkezdték a helyi élel­miszer-feldolgozáshoz szükséges berendezések forgal­mazását és a szokottnál több gépet kínálnak a nagy­üzemeknek a gépjavítást és az ipari tevékenységet segí­tő forgácsoló és más fémmegmunkáló eszközökből is. A kölcsöniizlet bonyolításába újabban bekapcsolód­tak a vállalat vidéki irodái és területi központjai is, így a gazdaságok szakemberei helyben megrendelhetik a gépeket. Ugyancsak részt vesznek ezek az irodák a gazdaságok folyékony műtrágyát előállító és kiszolgá­ló telepeinek létesítésében. Ebhez a gépek jelentős ré­szét szintén lízing formájában juttatják hozzájuk. A TSZKER közreműködésével az év első felében a tatai, a pátyi és a nagyszekeres! termelőszövetkezetben ' adtak át egy-egy ilyen üzemet, s az év végéig további négy helyen—a nagyecsedi, az abádszaióki, a jászapá­ti és a túrkevei gazdaságban — bornak létre hasonló­kat. Ezek a telepek általában 3—5 közepes nagyságú, összesen 14—15 ezer hektár szántóterületű, egymás­hoz közeli gazdaságot szolgálnak ki. A viszonylag kis méretű telepekről az ellátás gazdaságosabb, mert a tápanyagok szállítási távolsága a szokásos 40—60 ki­lométerrel szemben mindössze 20—25 kilométer. , A telepek anyagellátásából is mind nagyobb részt vállal a TSZKER: tavaly 300 millió forint értékű folyé­kony műtrágyához adott elegendő alapanyagot, e szol­gáltatásának értéke az idén várhatóan meghaladja a 400 millió forintot. (MTI) ■ > EZÜSTÉRMES FAVÁGÓ Hajszállal a világelső i — Sokszor magam elé idézem még a verseny pillanatait, és sajná­lom azt a néhány pontot, melynek elvesztése miatt kicsúszott az aranyérem a kezemből — mondja Zsikla József, aki az idei fakiter­melő-világbajnokságon lánckímé- lő darabolásban második helyezést ért el. — De azért ennek is nagyon örülök. — Elárulná, hogy mit is jelent a lánckímélő darabo­lás? — A motorfűrész lelke a lánc, amely igen drága alkatrész, s csak importból szerezhető be. Ezért kell rá nagyon vigyázni, amikor a föl­dön heverő fatörzset feldarabol­juk. Ugyanis a köves, homokos talaj igen könnyen kárt tesz benne.- Kanyarodjunk vissza a kezdethezJ Hogyan jutott el a nemzetközi bajnokságra?- Nem először veszek részt az országok közötti döntőn. Svédor­szág, Finnország és Csehszlovákia után itt, Norvégiában voltam ne­gyedszer a válogatott tagja. Egyéb­ként 1964-től dolgozom a Kiskun­sági Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ság kerekegyházi részlegének kunadacsi területén. Elárulhatom, idevalósi Vagyok. Az eltelt huszon­két esztendő alatt sok motorfű­résszel ismerkedtem meg. A Druzsbával kezdtem, ma pedig már Stihllel folytatom. Itthon kétévenként rendezik meg a faki­termelési versenyt. A helyezettek közül kilencünket választottak ki. Az előselejtezőt Kaposvár mellett, a ropolyi erdészház közelében ren­dezték meg. Ezután már csak né­gyen maradtunk. A soproni luc- fenyvesek újabb próbatétele után alakult ki háromfős csapatunk.- — No és tovább?- Ekkor jött még csak a java! A KEFAG solti erdejében Szilágyi László erdőtechnikus irányításával készültünk fel megmérettetésünk­re. Sikerünkben nagy szerepet ját­mögött szott lelkiismeretes munkája, de sajnos ő már nem osztozhatott ve­lünk az örömben, mert a verseny előtt egy héttel meghalt. Úgy érez­zük, nem hoztunk rá szégyent. — Meséljen valamit a versenyről? — Szívesen. Több órás repülő­út, s rövidke buszozás után szer­dán, a délutáni órákban érkeztünk meg a norvégiai Bröttunba. Más­nap szétnéztünk a közeli Lilleham- merben, ebben a kis hangulatos városkában. A délután már ke­mény munkával telt, mert trénin­geztünk, készültünk a versenyre, ismerkedtünk a tereppel. Pénteken és szombaton zajlott a világbaj­nokság. Este pedig már itthon is voltunk. — Mi lesz jövőre? — Szeretnénk a jugoszláviai vi­lágbajnokságon is részt venni, és még jobb helyezést elérni. Farkas Andrea A TERVEZÉSTŐL A GYÁRTÁSIG Számítógép-vezérlés az iparban A CNC vezérlésű megmunkáló köz­pontokhoz olyan gépipari tervezői rendszert készítenek elő a Számítás- technika Alkalmazási Vállalat (SZA- M ALK) szakemberei, amellyel megter­vezhető a gyártandó munkadarab, s vezérelhető a teljes gyártási folyamat. A gépiparban világszerte a legkorsze­rűbbek közé tartozó számítógépes eljá­rás gyakorlati bevezetése hazánkban is elősegíti a gyorsabb termékszerkezet- váltást. Jelenleg egy-egy új termék gyártásának előkészítése több hónapot vesz igénybé, s ez az idő a gépipari tervező rendszer alkalmazásával na­pokra rövidülhet. A Számítástechnika Alkalmazási Vállalatnál a három esztendeje üzembe helyezett Siemens típusú, közepes mére­tű számítógéphez csatlakoztatják azo­kat a grafikus munkahelyeket, amelye­ken a konstruktőrök megtervezik a gyártandó munkadarabokat. Ezzel egyidejűleg a tervezőmérnökök olyan vezérlőprogramot is készítenek, amely a tervezéstől automatikusan végigkíséri az egész gyártási folyamatot. A vezér­lőprogramokat a SZÁM ALK számító- központjában tárolják, s telefonvona­lon kapcsolják össze a gyárakban lévő CNC vezérlésű eszterga-, maró- és fúró­gépekkel. A számítógéppel megtervezett termé­kek programcsomagját — mint egy könyvtárban — a számítóközpontban tárolják. így a CNC megmunkáló köz­pontokkal dolgozó gépgyárakban a ter­mékek korszerűsítésekor csak le kell hívni a programot és azon rövid idő alatt elvégezhető a szükséges módosítás. A SZÁMLÁK szakemberei a számí­tógépes géptervezői rendszer alkalma­zásának előkészítésével már hozzálát­tak, s az idén szeretnék megkezdeni a rendszer bevezetését. Bizottságosdi Végre megalakult a Bizottságok Munkáját Véleménye­ző Bizottság. Én lettem az elnöke. Mindkettő fölöttébb időszerű volt már. Mert ugye annyi a bizottság, hogy kell egy szerv, amelyik ellenőrzi, koordinálja a munkájukat. Aztán meg az is tarthatatlan állapot volt, hogy minden kollégának volt már bizottsága az osztályon, csak nekem nem. Miért pont én legyek bizottságtalan? Néhány rosszin­dulatú egyén már azt kezdte el hiresztelni, hogy alacso­nyabb beosztásba helyeznek, mert hogy nekem még egy albizottság se jutott. Most aztán törülgethetik a szemüket: az enyém a legfontosabb bizottság. No persze, nincsenek véletlenek. Ezt nem én találtam ki, a szemináriumon tanították. Állítólag Marx modta, de lehet, hogy ö is hallotta valamelyik bizottsági ülésen. Szó­val nincsenek véletlenek. Én se véletlenül kerültem a bi­zottságom élére. Én fontos ember vagyok. No nem annyira fontos, mint mondjuk az Országos Főbizottság Elnöke, de majdnem. Mondjuk így: középfontos. Minden esetre fon­tosabb, mint a többi bizottságé. Különben versenyben állunk (ülünk) a kollégákkal. Van, akinek már két bizottsága is van. A Kikericsnek három, de ebből kettő albizottság. Rajtam kívül ö a legbe­folyásosabb ember, mert az egész családja támogatja. A felesége is alapított egy lakóhelyi bizottságot, az apósa a Vadász Klub titkára, az anyósa a Kötögető Vénasszo­nyok Egyesületének a pénztárosa (szabad lábon védeke­zik), a lánya a Csinibabák háziasszonya, a fia pedig a nagyfőnökkel horgászik Siófokon. Nem könnyű ezzel lé­pést tartani, kérem. Az én anyósom például kerek perec kijelentette, hogy nyúltenyésztést nem vállal. Jó, azt átvet­te a feleségem, ez lett az ő harmadik bizottsága. Az apó­som Golf bizottságot akar. Most aztán kilincselhetek, mire építenek neki egy golfpályát. A fiamnak fölajánlottam a Füstmentes Előszoba Mozgalmat. Azóta a konyhában pi­pázik. Higyék el, nem könnyű az életem. Egyik bizottsági ülésről rohanok a másikra. Beszámolók, hozzászólások, szavazások ... A múltkor egy békegyűlésen véletlenül a Nyúltenyésztési Szakbizottságra írt hozzászólásomat mondtam el. Jó, senki se vette észre... Megszavazták a javaslatomat is, hogy jövőre még több nyulat kell exportál­ni. Igaz, ami igaz, ezt is csak békében lehet megvalósítani. De ki fog nyulat tenyészteni, amikor mindenki ott ül a bizottsági ülésen? A múltkor egy időben három bizottsági■ ülésre voltam hivatalos. A Méhész, a Szarvasmarhatenyésztő, és a Kis­mamákat Segélyező bizottságéra. Pendliztem, kérem. Az egyiken meghallgattam a beszámolót, a másikon a hozzá­szólásokat, a harmadikon megszavaztam a határozatot. Az egyik pofa azt mondta, hogy ha sűrű ráccsal vesszük körül a kalodát, a dolgozók bejárhatnak ugyan, de az anya nem tud kiszabadulni. Még ilyen pofátlanságot! Ez szoci­álpolitika? Azonnal fölpattantam, és a szocialista humani­tás jegyében tiltakoztam a kismamák fogvatartása ellen. Egyben a középhatóság nevében bejelentettem azt is, hogy az ilyen szadista hajlamú egyénnek nincs helye a Kisma­mákat Segélyező Bizottságában. Hihetetlen kavarodás tá­madt. Már-már meg akartak lincselni, mire odasúgta az egyik kolléga: „te hülye, ez a Méhészbizottság! Az anya- nevelésről van szó ..." Rendben van, de hát az általános rendező elvek szerint mégis csak igazam van, hiszen én vagyok a Bizottság Munkáját Véleményező Bizottság el­nöke ... Amint látják, nem is olyan veszély telén foglalkozás ez. Álló- és ülőképesség kell hozzá, és főleg hit. Óriási 'hit. Hinnem kell abban, hogy fontos vagyok. Meg abban is, hogy az én bizottságaim minden társadalmi gondot megol­danak. Hiszek is benne. Sőt még azt is elhiszem, hogy egyszer majd valaki elolvassa, és végrehajtja a határozata­imat. Enélkül nem lehetnék ilyen fontos ember... T. Ágoston László „MIT JAVASOLNAK”, KERDEZTE „ÉPÍTÉSZETI SZAKTÁBORT” BAJA TANÁCSELNÖKE. ♦ Híd a múlt és jövő között (Elképzelt) részletek az 1994-es bajai építészeti triennálé egyik lölszólalásá- ból: „Jó gondolatnak bizonyult a Sugo- vica-parti építésztáborok rendezése. Kedves vendégeink közül sokan dicsér­ték a ’többszintes’, hangulatos Árpád utcák Aligha menthették volna meg régi ízeit, ha már az első, az 1987 nyarán szervezett szakmai tapasztalatcserén nem hívták volna föl értékeire a ügyei­met a város sajátos szépségeire rácso­dálkozó építészek. Csak dicsérhető a helyi tanács, hogy megfogadva a táboro­zok javaslatát, a város általános rende­zési tervének módosítta tásá val megtar­totta a Szamuely utca korábbi szélessé­gét, mert az azóta elkészült, a várost elkerülő útvonal amúgy is fölöslegessé tenné a tervezett öt sávot” Biztos vagyok abban, hogy ha nem is szó szerint, de nagyjából hasonló megállapításokat jegyezhet föl majd egy eljövendő bajai építésztanácsko­zásról tudósító újságíró. Éppen az említettekhez hasonló ajánlásokért szorgalmazta a városi ta­nács a szaktábort. Barna György tanácselnök-helyettes jó elképzelések kidolgozását, a város­kép fájó sebeinek elfedésére, eltünteté­sére alkalmas gyógymódokat várt a vízmenti településre meghívott, váloga­tott építészektől. Mediterrán udvar a vízügynél? Válogatott, írtam, mert — mint Far­kas Gábor Ybl-díjas építésztől, a tábor vezetőjétől megtudtam — negyvenen jelentkeztek a meghirdetett 15 helyre. A szakmai gyakorlat, az érdeklődési kör figyelembevételével döntöttek a meghívásokról. Először áprilisban találkoztak a pé­csi, győri, budapesti, kecskeméti, sze­gedi, Baja építészeti problémáival ala­posabban ismerkedni óhajtó szakem­berek. Mindenki választott magának feladatot, ehhez kapott és gyűjthetett információkat. Júliusban, a vízügyi főiskolában ki- alakított alkalmi műtermekben kapták meg végleges formájukat az itt töltött tíz nap alatt személyes tapasztalatok­kal, a közvetlen élmény többletével for­málódott tervek. A fiatal Bolberitz Henrik a vízügyi igazgatóság mellett csúfoskodó foghíj­ra tervezett délies hatású épületet. — Miért jöttem? Meg kell ragadni a szakmai gyakorlás, az élményszerzés al­kalmait. Reméltem és hiszem, hogy az itteni munkából valamilyen megbízás is lesz. A felajánlott kilenc feladat közül nem csak azért volt ez számomra a leg­rokonszenvesebb, mert számolhatunk közeli megvalósulásával: szakmailag is izgatott az adott városrendezési problé­ma. Szebb épületet is láttam a vjzügyi igazgatóság palotájánál. Olyan, ami­lyen, de már része Bajának. Számolni kell tömegével, arányaival. Arra töre­kedtem, hogy az 51-es út átvezető sza­kasza mentén a tervezett és a meglévő épület összhangos látványt adjon. Az ezeket összekötő árkádsor egy belső, csobogóval élénkített udvarra nyílna. A meglepően mediterrán hangulatú tele­pülésen az új díszudvar is a délies hatá­sokat erősítené. „Többszintes” Árpád utca? Többször járt Baján rokonlátogató­ban a Metróbeméi dolgozó Takács Ákos. Az Áprád utcát és környékét vállalta. — Most. az áprilisi tájékozódáson néztem meg alaposabban. Már akkor úgy éreztem, hogy bűn lenne egyik olda­lának lebontása. A táborban tudatosul­tak az átépítését sürgető érvek. Ismere­tes, hogy a valamikori lejtős, deszkás utcában az utcaszintnél az egyik oldalon magasabban, a másikon alacsonyabban vannak az udvarok. Ezt az utcára merő­leges, hosszirányú házakban csatlakoz­tatott zárt kerítésekkel oldották föl haj­danán. Az utcáról sem fölfelé, sem lefelé nem látott be senki az udvarokra. Mivel kiszélesítését feleslegesnek, indokolat­lannak érzem, vissza kellene állítani az utca régi hangulatát. Két ütemben. Lé­vén párhuzamos a Béke tér nyitott olda­lú térfelével, mondhatni annnak folyta­tása, a majdani belső gyalogosövezet-tér folytatásának, kiágazásának is tekint­hető. Sok-sok virágot képzelek ide, meg dézsákban kis fákat. Később meg kell vizsgálni a tetőtér-beépítések lehetősé­geit. Átriumos zárt beépítést javaslok a foghíjakra. Javasoltuk—többes számot használok, mert ugyanezen a feladaton dolgozott a kecskeméti Pintérné Máté Alice is —, hogy a nőtlen tiszti szállás mögött, a Szenes utcának az Árpád ut­cai oldalán először egy parkolót alakít­sanak ki. A második ütemben ennek részleges lefedésével létre lehetne hozni egy keresztirányú gyalogos kapcsolatot részben a Szenes utca fölött. Roszik Pál né Tóbiás Rózsa (Kecske­mét) és Szoboszlay István (Budapest) a bajai kis szerb templom és környéke többcélú hasznosításához készített ér­tékes gondolatokat tartalmazó terve­ket. Bajai szemmel és szívvel A jóízű munka tudatával búcsúztak a tíznapos, közös munka végén. A tábor vezetőjének is az a vélemé­nye, hogy kedvezően változik Baja ar­culata a táborozás eredményeként. — Mondják meg, mit csináljunk, kérte dr. Kincses Ferenc tanácselnök, amikor egy triennálén bíráltuk az 51-es út átvezetését, a fölösleges bontásokat. Javasoltuk: hozzunk létre közösen a múlt és a jövő közé hidat építő alkotótá­bort. Elfogadták az ajánlást. Tudtom­mal a támogatók és a résztvevők egy­aránt elégedettek munkánkkal. A hőség ellenére mindenki sokat dolgozott, és ami ennél is fontosabb esetünkben, kora reggeltől késő estig, sétálgatva, úszkál­va is, együtt lélegzett a várossal. Jó vol­na folytatni. Úgy tervezzük, hogy a tri­ennálé előtt kiadjuk az itt készült terve­ket. Érdemes volna töprengeni azon, hogy a rendezési terv úgynevezett kar­bantartását nem vállalhatná-e a nyári szakmai tábor. Mintaépületek kellenének Elégedett az építészekkel naponta találkozó városi tanácselnök-helyettes is. — Ha korábbanls birtokunkban lett volna olyan átfogó program az Árpád utca környékéről, mint amilyen most készült, akkor nem rontottuk volna el ezt a hangulatos várostájat. Egy-egy te- lekbeépitési tervnél — ezek is szüksége­sek — még fontosabbnak érzem az átfo­góbb programokat. Kérdés persze, hogy mit hasznosíthatunk a gyakorlatban a szakmai fórumon kidolgozott elképzelé­sekből. Néhány terv realizálása már a közeli években várható. A vizügyes KISZ-szervezet is mozgolódik már a Bolberitz Henrik által vállalt foghij- eltüntető lakóház építésén. Az élet sür­geti az Árpád utca mielőbbi rendezését. A tulajdonosok egy része is foglalkozik épülete felújításának, bővítésének gon­dolatával. Idegenforgalmi partnereket keresünk a volt magtár átalakítására, az Árpád utca végére, a volt Fehér hajó söröző helyére, a szigeti halászcsárdá­hoz kapcsolódó panzió létesítésére. Újra átgondoljuk a KPVDSZ sarkától a kis szerb templomig terjedő rész rendezési tervét. — Sajnos, kevés a jó építész. ízlés- formáló, igénykeltő mintaépületek kel­lenének. Bízunk abban, hogy a most megkezdődött folyamat eredményeként hamarosan példaként mutathatunk né­hányra. így legyen. De azért marad még fel­adat a második építészeti szaktábor­ban munkálkodóknak is. Heltai Nándor • Ilyen lesz a vízügyi székházhoz csatlakozó új épület? (Bolberitz Henrik rajza) (Straszer András felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents