Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-25 / 199. szám
1987. augusztus 25. • PETŐFI NÉPE • 3 SZAKMÁR—ÚJTELEK Társközségek szövetsége Szakmár mint településnév 1414-ben szerepel először történelmi dokumentumokban. Akkor a „fajszi szék” községei között emlegetik, ahol a „szekszárdi bencés apátság nemes jobbágyai” laknak. A török kori nyilvántartások nem említik a települést, de Szakmár nevének népi magyarázata arra utal, hogy egy Szakumare nevű török bégről kapta nevét. Az elmúlt századok nagy horderejű eseményei nem háborgatták, 1897. szeptember másodi- kával nyilvánították községgé, azóta közigazgatási státusa nem változott. Ennyit a múltról, Tóth Jenő tanácselnökkel már a jelenről beszélgetünk. — Azzal kezdeném, hogy egy sor változást, méghozzá pozitív változást értünk meg a tavalyi esztendőben. Régi igény valósult meg, amikor vásároltunk egy Niva terepjárót, ezzel ugyanis lehetővé vált, hogy a külterületi idős lakosokat rendszeresen látogassuk, támogassuk őket ügyes-bajos dolgaikban. Szociális gondozónőt is foglalkoztatunk, az ő révén közelebb kerülünk mindenkihez, aki segítségre szorul. A napi ebédeket igény sprint a nyugdíjasok, betegek lakására szállítjuk. Augusztus húszadikára két tanteremmel bővül az általános iskola. — Ami a jövőre vonatkozó elképzeléseinket illeti: hátra van még a pedagóguslakások felépítése, akad néhány sáros utcánk is. Az utak rendbehozatalá-' ra mintegy ötmillió forintot szánunk, beleértve az újteleki igényeket is (az összeg körülbelül egyenlő arányban oszlik meg a két község között). A jövőben egy virágos, tiszta Szakmárt szeretnénk látni, nekünk sem mindegy, hogy mit látnak, tapasztalnak, mit gondolnak rólunk a községeken átutazó, vagy itt tartózkodó idegenek. Szívesen venném, ha jelenlegi — rossznak ugyan nem mondható — szolgáltatási hálózatunk javulna, ha a lakosság életszínvonala az eddigieknél nagyobb mértékben emelkedne. A községből való elvándorlás megállt, jelenleg nem csábít az urbanizáció, nem „városra éhes” már a lakosság. Remélem, ez megalapozza településünk jövőjét, ebben a kérdésben optimista vagyok. Mint ismeretes, Keserűtelek és Résztelek korábban különálló falvak voltak, de az idők folyamán a két település összeépült. A demokratizmus betartása mellett úgy döntött a falugyűlés, Résztelek és Keserűtelek Újtelek néven egyesül, Szakmár társközsége lesz, meghatározott önállóságot fog élvezni. A közös tanács elnöke így beszél a társközség jövőjéről: — Éreztetni akarjuk társközségünkkel, Újtelekkel, hogy komolyan vesszük az ottlakók problémáját. Itt is Szakmárhoz hasonló infrastrukturális viszonyokat szándékozunk kialakítani. Közel nyolcszáz méter betonutat építettünk. A lakosság segítőkészségét, tenniakarását jelzi, hogy 600 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Meggyőződésem, hogy e pozitív hozzájárulás további fejlesztéseket tesz lehetővé és kényelmesebbé, összkomfortosabbá válik az Újteleken lakók élete. A szakmán tanács a teho és fejkvóta összegén kívül további forintokat juttatott a társközség építésére, szépítésére, nem zárkózunk el a jövőbeni támogatástól sem. Azt szeretnénk, ha minél előbb nyugdíjasklubot avatnánk Újteleken, minden bizonnyal találunk ott olyan épületet, melyet erre a célra átalakíthatunk. Ha ez az út nem lenne járható, akkor egy mikrobuszt kell vásárolnunk, amivel az időseket a szakmán nyugdíjasok napközi otthonába szállítjuk. Az újteleki tanácstagok, — kilencen — elöljáróságot alkotnak, maguk közül választják az elöljárót, akinek tevékenységi köre (társadalmi munkában) a helyi ügyintézésre terjed ki. Speciális kérdésekben (fejkvóta, teho felhasználása) önálló joggal döntenek az új község tanácstagjai. Generális kérdések eldöntésében továbbra is a szakmán tanács véleménye a meghatározó. Alsó- erek, öregtény, Gombolyag, Felsőerek lakosai úgy szavaztak, hogy továbbra is Szakmárhoz tartoznak. Szigeti Károly, Újtelek társközség elöljárója — „civüben” pedagógus — a • őszre benépesítik a gyerekek a szakmán iskola új szárnyépületét tapasztalatokról szól: — Kitörő örömmel fogadták az itteniek az önállósulási folyamatot, egyesek már-már teljes szakadást kívántak. Aztán hamarosan rájöttek: szűkösek az anyagi források. Az igazság az, hogy nincsenek meg a teljes önállóság feltételei, kétlem, hogy saját erőből megállnánk a lábunkon. Az viszont mindenképpen a fejlődés gátja, hogy egyes gazdasági vezetők érdektelenül viselkednek a község fejlesztését illetően. Valahogy úgy van ez, hogy megtárgyaljuk a dolgokat, tudomásul vesszük, hogy mit kéne csinálni, aztán csak egy része valósul meg az elképzeléseknek. Persze az is meglehet, hogy én vagyok türelmetlen. De őszintén féltem Újteleket, nem akarom, hogy a környező szállások sorsára jusson. Szakmár tanácsának segítségét nagyra értékeljük, az összefogás ereje kibillentette Újteleket a mozdulatlanság állapotából. Van vezetékes vizünk, szépen alakul a közművesítés, kezdenek építkezni a fiatalok, elmondhatjuk: pozitív változások küszöbén állunk. A lakosság hatszázötven körüli lélekszáma stagnál, ez már maga is eredmény. Persze vannak még homályos' pontok. A társközségek státusának egyes kérdései még tisztázásra szorulnak. Aggódunk a foglalkoztatás miatt is. Nálunk a helyi termelőszövetkezet, mint munkaadó, abszolút meghatározó. Elég sok ingázó jár Kalocsára, itt kéne nekik biztosítani munkalehetőséget, de a téesz sem bírja a fejlesztést, a nehéz gazdasági körülmények miatt elég a maga baja. Mindent egybevetve mégis bízom a jövőben, mert hiszem: az újtelekiek helyben akarnak boldogulni. Zs. Kovács István Cégtudat E züsthajú, derűs tekintetű nyugdíjas ismerősöm szinte újjáéledt, ha a pult mögé állhatott hétvégi csúcsokon, nyári szabadságolások hónapjaiban. Már szolgálatának megkezdése előtt tájékozódott az új árakról és árukról, hogy naprakészen segíthesse az őt bizalmukkal megtisztelő vevőket, minden tőle telhetőt megtehessen a bolt forgalmának növeléséért. Minél több volt a dolga kisegítőként, annál jobb közérzettel tért haza. Mi tagadás, a pótforintok is jól jöttek, mert megtakarított pénzével unokái egyszer talán lakást fiadzó ifjúsági kötvényeit hizlalta. Legutóbb mégis tagadón ingatta fejét, amikor a főnök elszalasztottá érte helyettesét. Majd megszakadt a szíve, de nemet mondott. — Tudja kedveském, én Meinlnél kezdtem. Csak ennyit mondjon az üzletvezető úrnak. Azonnal értette öreg motorosként a bolt főnöke, hogy miért köszönt el tőlük régi ismerőse. Mert született kereskedő volt. Kínzó reumánál jobban hasogatta szervezetét, ha — hogyan is mondjam, — néhány alkalmazott mit sem törődve a kiszolgálásra várakozókkal a raktárban trécselt, ha szinte undorodva lökték a vevő elé a kért árucikkeket, amikor „kevés vásárlót” jókívánsággal búcsúzott a délelőtti műszak egyik dolgozója váltó kollégájától. Ötször ennyi pénzért sem viselné el szeretett szakmája megcsúfolását. Annak idején sikerélményt jelentettek az elégedett vevők mindannyiuknak a sárgacsempés, jóillatú boltban. Percről percre bizonyították, hogy okkal választották éppen őket a híres üzlethálózat illetékesei. Noha keresete alig-alig volt több a túloldali élelmiszerboltban dolgozó pályatársaiénál, mégis saját sikereként is könyvelte el a cég gyarapodását. Főnökei, társai megteremtették számára a jóízű munka feltételeit (majdnem azt írtam — átvéve napjaink egyik pongyola kifejezését -r-, hogy a minőségi munka körülményeit, mert a munka csak minőségi lehet. Vagy beleadom szívemet- lelkemet, vagy felkészítem magamat az adódó feladatok minél tökéletesebb teljesítésére, vagy csak robotolok.) Hányán, de hányán verik hidegen a vasat! f Lelkűk rajta. De miért tehetik meg jóhírű műhelyekben is egyesek, hogy úgy dolgoznak, mintha vizet égetnének? Mindig voltak és lesznek olyan emberek, akiknek tökmindegy, hogy használnak vagy ártanak kenyéradóiknak, embertársaiknak. Pillanatok alatt tisztességes munkára késztetné vagy kiröpítené áll- dogálásukból (üldögélésükből) e naplopókat az egészséges üzemi, hivatali közvélemény, az általánosan érvényesülő cégtudat. Ha volna, ha több helyen volna. Amíg egy-egy üzemben, hivatalban nem lesz közügy a köz ügye, amíg más pironkodik a képzetlen, a munkátlan helyett, addig csak szólam marad a kibontakozás. Amíg egy jó esztergályos szótlanul kénytelen eltűrni, hogy az általa megmunkált munkadarabokból az elviselhetőnél többet elrontanak, csodálkozhatunk-e sokak kedvetlenségén? Amíg számos munkahelyen okvetetlenségnek tekintik a vállalatot, a céget, a szakmát (a szó jó értelmében: céhet) védő munká- társak segítő buzgalmát, addig ne csodálkozzunk a vonatkéséseken, az udvariatlan hivatalnokokon, a koszos lépcsőházakon, a mindennapjainkat m keserítő bosszúságokon. Minél többen büszkélked(het)- nek szakmájukkal, hivatásukkal, vállalatukkal, annál gyorsabban lábalunk ki a bajainkból. Minél sűrűbben hivatkoznak mérceként olyan szeretettel az őket szakmájukra megtanító közösségre, ipari, kereskedelmi, kulturális szervezetre, mint ma a helyét nehezen találó nyugdíjas eladónő, annál jobban élünk. Példája helyett előhozakodhattam volna a környezetének nemtörődömségét, ahogy esik, úgy pufifan szemléletét alig-alig tűrő, magát befelé -emésztő vasutas, pedagógus, ápolónő, raktáros, építész, növény- termesztő (és sorolhatnám valamennyi szakmát) rossz közérzetével. Megfigyelték, hogy legtöbben és legtöbbet azért panaszkodnak, mert nem úgy megy a munka környezetünkben, ahogyan kellene? Hová jutnánk, ha sokan követnék az említett idős hölgy példáját? Próbáljuk meg csakazértis mindenütt helyreállítani a tudás, a szorgalom, a hozzáértés, a vállalati hírnév becsületét. Nem lesz könnyű! Ezernyi kibúvót talál a restség, a tudatlanság, a közönyösség. Megérem-e, hogy a nyugdíjas kereskedő azt mondja majd fiatal munkatársainak: „Itt még a Meinl úr is tanulhatna?” Mire a körötte állók: „Tőlünk? Az csak természetes.” Heltai Nándor Érdemes lenne megnézni Solton két tábla is csalogatja az erre járó nem kevés idegent múzeumi látnivalókra. Sajnos, a táblák még koraiak. Akár a pincefaluban keresi valaki a múzeummá alakított pincét, akár a Deák Ferenc utcában a tájházat, egyik helyen sem tud még a látnivalókban gyönyörködni. Ahogy a tanácson megtudtuk, talán nem sokáig tart már ez a furcsa állapot. A kalocsai múzeum segítségével rövidesen elkészül a pince berendezése és talán még valami vendéglő-féle is várja majd a kiváncsiakat. A tájház szép és gazdag, és ha lesz igazi gazdája, biztos sokan megfordulnak benne. (P. Z.) • Az elhanyagolt udvart fölverte a gaz. Gazdasági, társadalmi változások a számok tükrében Megjelent a Statisztikai Évkönyv A Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent a Statisztikai Évkönyv, amely a KSH adatai alapján több évtizedre visszatekintve mutatja be a számok tükrében a hazánk társadalmi és gazdasági szerkezetében, valamint a lakosság életkörülményeiben bekövetkezett változásokat. Az országnak 1987. január l-jén 10621 100 lakosa volt, az előző évinél 18 900-zal kevesebb, a lélek szám 1981 óta csökken, akkor 10712 800-an laktak hazánkban. Tavaly 128 204 gyermek született, 1996-tal kevesebb, mint egy évvel korábban, ezzel megszakadt a születések számának egyéves átmeneti emelkedése. 1986-ban 1374 esetben kettős, 26 alkalommal hármas és két ízben négyes ikrek születtek. Az ikerszülések száma 1985-höz viszonyítva 54-gyel csökkent. Az új kismamák közül a legtöbben 20 —24 éves korukban szültek. 1986-ban az előző évi 2632-ről 2346-ra csökkent a 17 éven aluli anyák száma, és 948-ról 954-re emelkedett azoké, akik 40—49 esztendős korukban szültek. Ezer férfira 1072 nő jut, szemben a 16 évvel ezelőtti 1063-mal. Tovább emelkedett a 60 évesnél idősebbek száma, 1985-höz viszonyítva tavaly 13 900-zal voltak többen. Ismét csökkent a községekben és növekedett a városokban élők száma. 1987. január l-jén a lakosság 19,7 százaléka a fővárosban, 39,2 százaléka a többi városban és 41,1 százaléka a községekben élt. 1975 óta a legtöbben tavaly változtatták meg állandó lakóhelyüket. Budapestnek 17 500-zal, a többi városnak együttesen 18 100-zal növekedett a lélekszáma, a községeké pedig 54 500-zal csökkent. Évről évre csökken a házasságkötések száma: tavaly 72 434-en járultak az anyakönyvvezetők elé, 804-gyel kevesebben, mint 1985-ben, és 24 178-cal kevesebben, mint 1970-ben. Míg két évvel ezelőtt valamelyest csökkenni kezdett a válások száma, az utóbbi két esztendőben ismét emelkedett, tavaly 29 557 esetben mondták ki a válást, 248-cal többször, mint az azt megelőző, évben. ■ Hazánkban 1986-ban 69 248 lakás épült, 3079-cel kevesebb, mint 1985- ben. 13 956 lakás megszűnt, 1466-tal több, mint a megelőző esztendőben. Az új otthonok 59,5 százaléka háromvagy többszobás, az egyszobások aránya 7,1 százalék, ez alig különbözik az előző évi aránytól. A tanácsok tavaly 40 779 lakást utáltait ki, s 1986. december 31-én még mindig 164 111 lakásigénylést tartottak nyilván. Tavaly 85 ezer lakást kapcsoltak be a vezetékes vízhálózatba, 37 ezret pedig a közcsatorna-hálózatba. A gázt 22 ezer, a távfűtést pedig 30 363 lakásba vezették be. A statisztikai adatok szerint az elmúlt esztendőben 1262 vállalati gazda-É sági munkaközösséget hoztak létre, s ezzel számuk 21 527-re emelkedett. Ezekben az egységekben összesen 268 360-an tevékenykednek. A magán- személyek közül eddig összesen 10 920- an alapítottak gazdasági munkaközösséget, s ezekben a gmk-kban 72 338-an dolgoznak. A kórházi ágyak száma 103 777, az előző évinél 1429-cel több. Az ország 148 kórházában 12 892 orvos dolgozik, számuk egy év alatt 295-tel gyarapodott. Tovább növekedett a táppénzes betegek száma. A keresők közül naponta átlagosan 270 ezren voltak betegállományban, az 1985-ös 258 ezerrel szemben. Az egy dolgozóra jutó táppénzes napok száma 17 volt, míg 1985-ben 16,2. Ismét több az alkoholista: számukat 1985-ben 435 ezerre, tavaly már 448 ezerre becsülték. Az utóbbiak közül az elmúlt évben 67 039 beteget tartottak nyilván az alkohol- és ideggondozó intézetekben. A kiadók tavaly 8206-féle könyvet adtak ki, 191-gyel többet, mint 1985- ben. A mozik 193 játékfilmet mutattak be, hárommal kevesebbet, mint az előző évben. A filmeket 68 millióan tekintették meg, kétmillióval kevesebben, mint 1985-ben. Az ország 41 színházában 12 960'előadást tartottak, 122-vel kevesebbet, mint a megelőző évben. Az előadásokra 5 957 000-en voltak kiváncsiak, az egy évvel korábbi 6 072 000-rel szemben. A hanglemez- és műsoroskazetta-forgalmazás ismét növekedett: 1986-ban 7 085 000 hanglemez és 3 006 000 műsoros kazetta került a boltokba. JERZI DEBSKI: Jó tett helyébe jót várj! Átjött a szomszéd. — Gondolom, nem jönne rosszul egy kiló hering — mosolygott hamiskásan. — Nem bizony! Nagyon szépen köszönöm! — Én is ezen a véleményen vagyok. Van szegfűszege? — Hogyne, egy egész darab! . — Rendben. Majd elküldök érte valakit! Tessék, hívja föl ezt a számot, és megkapja a keringet! Nyugodtan hivatkozzon rám! Vagy talán valami jobb fajta húsra fáj a foga? — Ne is mondja! Bélszínre! — Rögtön utánanézünk — mondta a szomszéd, belenyúlt az ingébe, és egy kopott fedelű vastag noteszt húzott elő. — Bélszín ... bélszín ... bé... bé... — gondosan megnyálazta az ujját, és figyelmesen lapozgatni kezdett. — Babapiskóta ... bajadér... bak fisruha ... baromfi... benzin... betongyűrű... hopp! Megvan! Bélszín, Franio elvtárs, 276. sz. szaküzlet, hátsó bejárat, jelszó: „Szeretem az anyósom!" Válasz: „Úgy kell neked!" — Meg fogom jegyezni, és hálás köszönet! — Apropó, kedves szomszéd. Jótett helyébe jót várj! Nyíltan kimondom, kellene egy hátsó futómű. Most rajtam volt a sor, én is belenyúltam az ingembe, és a nadrágszíjam alól kivettem egy kopott fedelű alfabetikus noteszt, és lapozgatni kezdtem. — Fagerenda ... farkaskutya .. .fehérnemű .. .fekália.. .fo- tongyorsitó ... Megvan! Futómű, Miecio elvtárs, 278. sz. szaküzlet, jelszó: „Meghalok érted, cicus!” — Válasz? — „Ön nem normális.1” — Hm, ez logikus. Köszönöm. — Szolgálhatok még valamivel? — Nem. Azazhogy egy aprósággal. Az imént illetlenül belepillantottam a jegyzetfüzetébe, és megláttam ezt a tárgyszót: közlekedés. Megtudhatnám a részleteket? — Lehet — hagytam rá nagylelkűen. — A gubalówkai kötélvasútról van szó. — Ja, óz más! — szakadt fel belőle a megkönnyebbülés. — Már azt hittem, konkurálnom kell, mivel ez a tárgyszó nálam is föl van írva. — Értem. Na és miről van szó? — Az ország egész vasúti közlekedéséről. — Világos. Vétel, eladás, csere? — Ugyan! Bérbevétel! —- Ön ilyen komoly ügyletekkel is foglalkozik? — Méghogy komoly? — kacagott föl a szomszéd. — Uram, ez igazán semmiség. Kukkantson csak bele a noteszembe, és meglátja, milyen különleges a választék: Khe- opsz-piramis,' Panama-csatorna, Eiffel-torony. Vétel, eladás, bérlet! Elvégre az egész világon érezteti hatását a gazdasági válság, és most kezdeményező kedvű emberekre van szükség! — Ön pedig éppen egy ilyen ember?! — Fején találta a szöget! A világ legmagasabb üzleti körei emlegetik áhítattal a nevem: Pedziak majd elintézi!1 De komolyra fordítva a szót: kölcsön tudna adni elsejéig? Fordította: Adamecz Kálmán Pályázat környezetvédelmi építőtáborok szervezésére A KISZ Központi Bizottsága, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal, valamint az Országos Környezet- és Természet- védelmi Hivatal pályázatot hirdetett újszerű építőtáborok szervezésére. A pályázat alapján — a rendelkezésre álló helyi erőforrások kiegészítésére — egyenként 40—150 ezer forint anyagi támogatást kaphatnak azok, akik különféle környezetvédelmi fizikai munkák elvégzésére szerveznek 1988 nyarán építőtábort. Mint a megyei tanács ifjúsági és sportosztályán megtudtuk, olyan táborok szervezéséről van szó, amelyekben a résztvevők például hulladéklerakókat, átmeneti tárolókat építenek, vagy üyen jellegű illegális lerakók felszámolása, netán a kommunális hulladékok újrahasznosítása érdekében tevékenykednek. Ezenkívül feladatuk lehet az üzemek szilárd hulladékainak gyűjtése, eltávolítása, vízminőség-védelmi létesítmények építése, karbantartása, csatornázási munkák végzése, a folyó- és állóvizek, valamint azok partjainak tisztítása, por- és zajszűrö erdősávok, fasorok telepítése. De a már említetteken kívül is további változatos és hasznos tennivalók megvalósítására vonatkozhatnak a pályázatok. Céljuk lehet egyebek között a védett állat- és növényfajok eredeti élőhelyeinek helyreállítása, s a védelem alatt álló kultúrtörténeti értékek felújítása, a védett arborétumok állagmegóvása, és számos más, a környezetvédelemmel összefüggő feladat megoldása. Az ilyen jellegű, 1988. évi építőtáborok szervezésére vonatkozó pályázatokat ez év szeptember 15-ig lehet benyújtani a megyei tanács környezet- és természetvédelmi titkárához.
