Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-24 / 198. szám

1987. augusztus 24. 9 PETŐFI NÉPE • 5

A KISIPAROSOK ÉS A HÉT VÉGE

Többen, s mégis kevesen

Az év első felében megyénkben 301-gyei nőtt a kisiparosok száma, amely így csaknem eléri a 8000-et Igaz, e létszámnak csupán SS százaléka dolgozik teljes munkaidőben — s emellett igen különbpző területi eloszlásban —, a többiek vagy nyugdíjasként, vagy mellékfoglalkozásban tevékenykednek. Sokuk munkájára nemcsak bét közben, hanem szombaton és vasárnap is szükség van. Illetve lenne.

Mint Darabos Bálint, a KIOSZ megyei Üt- , kárhelyettese elmondta, az érvényben lévő rendelkezések szerint szombaton délután 1 óráig kell fogadniuk a kisiparosoknak a hozzájuk érkezőket, de a hét egyik munkanapján is este 8-ig. Figyelemre méltó, bogy például Kiskunhalason és Kiskunfélegyházán a lakossági igényeket felmérve, s a kisiparosokkal is megbeszéléseket folytatva, rugalmasan állapították meg a nyitvatartási időket a tanácsok. Erre vonatkozó panasz sem tavaly, sem az idén nem volt. Sőt, mivel bejelentés megyeszerte nem történt, eszerint a megrendeléseknek mindenből és mindenkor eleget tettek a szolgáltatók.

Az állításról magunk is bizonyságot akartunk szerezni, s találomra feltárcsáztuk több kecskeméti javító-szolgáltató kisiparos telefonszámát. A készülékek „kicsengtek", ám sok helyen nem vették fel a hallgatót. A jelentkezők egyike Juhász Sándor volt:

: —: A nyugdíjam kiegészítésére elelvállalom egy-egy régebbi típusú rádió megjavítását, de az újabbakét nem, mert azokhoz már kevésbé értek — tájékoztatott, s hozzátette még: szombaton és vasárnap délelőttönként is vállal munkát. Ám például a legutóbbi hétvégén senki se kereste fel.

Egy másik felhívott kisiparosról kiderült, hogy már visszaadta az ipart, egy harmadiknak csak a felesége volt otthon, aki szerint félje nem vállal új megrendelést, mert már így is egy hétre való munkája van. A többi telefonválasz:

— Sajnos, a feleségemet kórházban kezelik Budapesten, s hozzá járok a hétvégeken.

— Általában otthon vagyok szombat-vasárnaponként, de ritkán jönnek villanyszerelési megbízással.

S végül Juhász László, aki Tiszakécs- kén autójavító:

—■. A lakásom meg a műhelyem ugyanott van, így bármikor tudok segíteni.

Persze, tisztában vagyunk'vele: nem hivatalos felmérésünk teljességgel alkalmatlan arra, hogy reális képet adjon témakörünkről... Tudnunk kell ezenkívül azt is, hogy a csaknem 8 ezer megyénkbeli kisiparosnak több mint a fele szinte minden hét végén dolgozik, mostanában, lévén az építőipari tevékenységet folytatók 3 ezren, a teher- és magántaxisok pedig 1200—1300-an. Ami pedig az ügyeleti rendszert illeti, Darabos Bálint elmondása szerint a községekben tudják az emberek, hogy hol lakik a villanyszerelő, s a vízvezetékek vagy a rádiók, tévék avatott javítója.

KÍNA:

Elsőbbség a vasútfejlesztésnek

Kínában gyors ütemben fejlesztik a vasúti hálózatot. Az utas- és áruforgalom 1985-ben már elérte az ezermilliárd tonnakilométert. A kínai vasutak ékkor l,'l 1 milliárd utast és 1,275 milliárd tonna árut szállítottak. Az áruszállítás mennyisége 1981 óta évente átlagosan 3 százalékkal, az utasok száma 4,9 százalékkal növekedett.

Az elmúlt tervidőszakban — 1981 és 1985 között — Kínában 1500 kilométernyi új vasútvonalat építettek, ugyanennyit kétvágányúvá bővítettek és villamosítottak 2500 kilométert. Ezzel az ország vasútvonalainak a hossza több mint 52 ezer kilométerre nőtt, s így a kínai vasút a világ ötödik legnagyobb hálózata.

A leghosszabb híd

A vasúti járműiparban egyedül 1985-ben 384 darab dízel- és villanymozdonyt gyártottak. Gyarapodott a vasúti kiszolgáló létesítmények száma is. A Sárga-folyón 10,3 kilométer hosz- szú vasúti hidat létesítettek, s Kína leghosszabb hídját adták át ezzel rendeltetésének. Született egy másik rekord is az előző ötéves tervben: egy vasútépítő brigád egyetlen hónap alatt hajtott ki egy 316,8 méter hosszú kétvágányú vasúti alagutat. Úgy tartják, ez az eredmény világcsúcs. Emellett pályaudvari és rendező-pályaudvari rekonstrukciókra is sor került.

Ezek a sikerek alapozták meg a jelenlegi ötéves terv vasúti fejlesztését. A vasútépítés és -korszerűsítés országos szinten is elsőbbséget élvez 1986 és 1990 között. Noha a vasutak az összes áru 50, és az összes utas 60 százalékát szállítják, a nemzetgazdaságban még mindig gyenge láncszemnek számítanak. Ezért Kína a jelenlegi, 7. ötéves tervben több mint 30 milliárd jüant (mintegy 8,1 milliárd dollárt) fordít vasútépítésre, és 7 milliárd jüant (körülbelül 1,9 milliárd dollárt) szán korsze- rűsitésre. ,

A legfontosabb feladat: az észak— déli vasúti fővonalak további kiszélesítése, a kikötővárosokba vezető szakaszok lefektetése és a tartományok közötti vasúti összeköttetés bővítése.

Szénszállító vonalak

Elsősorban a Sanhszi tartományból kiinduló szénszállító vonalak kiépítésének adnak elsőséget. Északkelet-Kína és a tengerparti vidékek nyújtják ma az ország ipari és mezőgazdasági termelésének 70 százalékát, itt él a lakosságnak mintegy a fele, ám ugyanakkor a vasúti hálózatnak csak a 30 százaléka húzódik ezen a tájon. Sanhszi tartomány hét vasútvonalán ma évente 136 millió tonna szenet szállítanak, a bányák azonban több mint 200 millió tonna kitermelésére is képesek. Mintegy 40 mülió tonnát a közutakon továbbítanak az ipari központokba, és sajnos, mintegy 30 millió tonna felhasználatlanul a bányák hányóin marad. Az ilyen; pazarlást mielőbb szeretnék megszüntetni, s ehhez nagy szükség lenne újabb vonalakra. A tervek szerint 1990-re két újabb szénszállitó vasútvonalat hoznak létre. Ezeken évente 230 millió tonna szenet szállíthatnak az, ipari és a kikötővárosokba.

Észak és dél között

Ami az észak—déli fővonalakat illeti, villamosítják Kína egyik legfőbb útvonalának, a Peking—Kanton vonalnak az egyik jelentős szakaszát.

Az elképzelések szerint ebben az ötéves tervben Kínában 3600 kilométer új vasútvonalat építenek, kettős vágányú- vá szélesítenek 3300 kilométert és villamosítanak 5000 kilométert. A vasútvonalak hossza a tervezés szerint 1990-re eléri a 60 ezer kilométert, az áruszállítás mennyisége az 1,6 milliárd tonnát és az utasok száma az 1,4 milli- árdot.

MEZŐGAZDASÁGI PÁLYÁZAT — FELTÉTELEKKEL

Miért jutott pénzhez 232 nagyüzem?

És a nagyobb településeken? A megyei telefonkönyvben megtalálható a kecskeméti kisiparosok szakmai névsora — ennek alapján hívtuk mi is őket —, s ezenkívül a többi városban is hirdetőtáblákról tájékozódhatnak az emberek arról, hogy milyen szakmák képviselői hol laknak. Akinek pedig a gépkocsijával van baj, bizalommal fordulhat útbaigazításért a benzinkútkezelőkhöz is.

A KIOSZ megyei titkárhelyettesének tájékoztatásából megtudtuk még, hogy csak egy-egy nagyobb sportesemény, vagy például a kecskeméti Hírős Napok alkalmából szerveznek külön hibaelhárító ügyeletet. A kisebb telepü- léseken.pedig az egyik szerelő távolléte, esetleges nyaralása esetén — erről tudva — a másik áll készenlétben. Ha van ilyen. Mert az összlétszám növekedése ellenére a személyi szolgáltatásban részt vevők száma csökkent, így az autószerelőké, a gumijavítóké, s rajtuk kívül a hétvégeken kevésbé igényelt cipészeké, női, férfiszabóké is.

Szintén csökkent a fényképészek száma, de ők értesülnek arról, ha például esküvő van valahol. S bár kevesebben vannak, a lehetőségekhez képest és a hagyományoknak megfelelően rendelkezésre állnak a cukrászok, a fodrászok, s a kozmetikusok is. Azonban: például Bugacon egyáltalán nincs lehetőség arra, hogy valamelyik kiránduló, vagy turista megjavíttassa az elromlott autóját, mert a legközelebbi autószerelő Kiskunfélegyházán található. Mármint ha otthon van. S hány, de hány nem kis lélekszámú községben nincsenek egyáltalán jelen még a legalapvetőbb kisipari szolgáltatások képviselői sem!?

De visszatérve a hétvégekre:

— Amíg a kisiparosoknak nincs meg ‘az anyagi érdekeltségük az ügyeletekre, addig ezt nem is lehet számonkérni rajtuk. Addig szombaton 13 óra utáp csak a legkiválóbbak munkaszeretetére, segítőkészségére, lelkiismeretességére lehet apellálni — summázta a KIOSZ megyei titkárhelyettese.

Vitaszek Zoltán

Megint lezárult egy pályázati időszak. A mezőgazdasági nagyüzemek közül 262 csatlakozott hozzá, ám harmincuk ajánlatait nem fogadták el. Végül is több mint kétszáz termelőszövetkezet, állami gazdaság jut átmenetileg előnyös helyzetbe, s kap pénzügyi felfrissülést. Szükségük van rá, hiszen tartósan nehéz helyzetbe kerültek, veszteségeik meghaladták a 13 milliárd forintot. A pályázatnak éppen az volt a célja, hogy a kilátástalan állapotokon enyhítsen, segítse e bajbajutott gazdaságok talpraállását. Bács-Kiskunban összesen 15 tsz, szakszövetkezet, állami gazdaság, illetve mezőgazdasági kom, binát kap segítséget.

Sokan már kezdettől „fúrták” a nehézségekkel küszködő gazdaságok ilyetén támogatását. Érveik tetszető- sek, s részigazságokat is megfogalmaznak. Manapság ugyanis aligha szabad vitatni, hogy a gyengék támogatása a jóktól veszi el a lehetőségeket, s a legjobbak gyors fejlődése pedig országos érdek.

Szükség van a termékükre

Tényszerű az az ellenérv is, hogy a mezőgazdasági termékek fizetőképes piacán túltermelési válság van, s agrártermékeink kiviteléhez tekintélyes ösz- szegű támogatásra van szükség. Egyszerűbb volna tehát a veszteséges üzemekben megszüntetni a termelést — hangzott az ellenérvelők szava — hiszen többségük kedvezőtlen adottságok között gazdálkodik, ezért nagy ráfordításokkal kicsi hozamokat tudnak csak elérni.

Amint mondani szokás, az éremnek két oldala van, s a támogatást szorgalmazók is képesek megvédeni álláspontjukat. A mintegy 250 bajbajutott mező- gazdasági nagyüzem egymillió hektáron gazdálkodik 38 milliárd forint értékű vagyonnal, évente 49 milliárd forint értéket állítanak elő, s 127 ezer embernek nyújtanak megélhetést. A mező- gazdasági termelésnek a 15 százalékát

adják, alig kevesebbet az élelmiszergazdasági kivitelnek. Igaz, ez az export támogatott, de ebben nem tér el a világban tapasztalható jelenségektől. Ma már szinte közismert mondás, hogy a nemzetközi agrárpiacokon voltaképpen a nemzeti támogatások versenyeznek. Ráadásul a magyar gazdaság a támogatások ellenére sincs abban a helyzetben, hogy az élelmiszer-gazdasági exportról'lemondjon. Azt ugyanis a külgazdasági egyensúly javítása érdekében azonnal más ágazatok termékeivel kellene ellentételezni, s erre a termelés jelenlegi szerkezetében nem kínálkozik gyors lehetőség.

Az agrártermelés szintentartása nemcsak a kivitelhez fűződő érdekeink miatt célszerű magatartás, hanem ezt a belföldi ellátás is megköveteli. Gyakran és elégedetten ismételgetjük, hogy a hazai élelmiszerpiac kiegyensúlyozott, ellátási zavaroktól mentes, s ezen állapotok megőrzése politikai fontosságú tényezője a magyar társadalomnak. A mezőgazdasági termelés fékezése ezt veszélyeztetné, hiszen aligha lehet úgy visszafogni egy ágazatot, hogy egy- egy termék előállítása a kívánatosnál jobban ne mérséklődjék. A közelmúltból is van erre példa: romlott a sertés- tartás jövedelmezősége, erre reagálva csökkentették állományukat a termelők, s szinte zuhanásszerűen megcsappant a hústermelés.

Csak reális programmal

Sokféle tapasztalat és közgazdasági elgondolás igazolhatja tehát, hogy nem felesleges, hanem szükséges a nehéz pénzügyi helyzetbe jutott agrártermelők megsegítése. Persze senki nem gondolhat arra, hogy társadalmi-gazdasági programjainkkal ellenkező szellemű támogatási formákban részesülhetnek. Az említett pályázat sem ilyen, hiszen a hitelek visszafizetésének felfüggesztése, a tartozások egy részének elengedése szigorú feltételekhez kötött. Csak azok a közösségek kaphattak pénzügyi

kedvezményeket, amelyek kidolgozták a gazdaság talpraállításának programját. A harminc elutasított pályázó éppen e feltételeknek nem tudott maradéktalanul megfelelni, s emiatt a pénzügyi segítségről is le kellett mondaniuk.

A pályázathoz kötődd egyszeri „injekciózás” azonban nem oldhatja meg végérvényesen a gazdaságok gondjait. A nehéz pénzügyi helyzetben lévők többsége ugyanis kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodik, s e térségekben a termelési szerkezet felülvizsgálata és a tájkörzet adottságaihoz való igazítása hozhat csak eredményt. S e tekintetben nem csak a gazdaságok vezetőinek kell újragondolniuk cselekedeteiket. A természeti és a közgazdasági adottságoknak is szinkronba kellene kerülniük ahhoz, hogy az előbbiekből fakadó gyakorlatot maradéktalanul alkalmazhassák az üzemek.

Jó vezetőkkel

Jelenleg azonban az agrártermelés ágazatai között nagyok a jövedelmezőségbeli különbségek, s ez hátráltatja az adottságokkal egybeeső döntések érvényesülését. A gyengébb minőségű földeken például ésszerűbb volna takarmányt termelni, azon állatokat tartani, de az állattenyésztés alacsony jövedelmezősége miatt ehhez nem alkalmazkodhatnak a gazdaságok. Gabonát termelnek ott is, ahol a kisebb hozamok miatt kevesebb a haszon, de még mindig nagyobb, mint amennyi az állattenyésztéssel elérhető.

Bizonyos, hogy a tartós veszteségek sok helyütt szubjektív okokkal, vezetésbeli hiányosságokkal magyarázhatók, másutt viszont a mezőgazdaságra érvényes ár- és jövedelmi aránytalanságok okozták a hiányokat. így a kivezető út is kettős találkozású: az ésszerű alkalmazkodásra kényszerítő szabályozásnak és az alkalmazkodóknak kell minél hamarább találkozniuk.

V. Farkas József

TETTRE KÉSZ MŰSZAKIAK

A Kismotorban építenek a szerelők tapasztalatára

Heten találkoztunk a Kismotor- és Gépgyár bajai gyárának irodahelyiségében: két szerelő, egy művezető, a technológus, a gyártmányszerkesztő, a főmérnök és az igazgató vállalkozott arra, hogy leül velünk beszélgetni. A bűvös hetes szám hajlatán senki se gondolja, hogy ördöngös dolgokról esett szó, csupán a műszakiak alkotó munkájával ismerkedtünk; feladataik, lehetőségeik, közérzetük felől érdeklődtünk.

Híres elődök nyomdokain

— Kívülállók szerint a munkájuk szervezettsége a Videotonéval vetekszik, ami szakmai berkekben igen jó kritikának számít.

Szedő István igazgató: — Az érdem á porlasztó feltalálójáé, Csonka Jánosé, aki a Kismotor- es Gépgyár elődjét, a gépelemgyárat alapította és már ekkor bevezette a rendszerszemléletet. A módszer továbbfejlesztése tette lehetővé most a számítástechnika alkalmazását.

— Fellelhető valamilyen közös vonás az elődök és a gyárban most dolgozó műszakiak munkájában?

Schwartz Vilmos gyártmányszerkesztő: — A híressé vált alkotokhoz nem mérhetjük magunkat, viszont a gyár élén egy „konstrukciós alkatú” műszaki vezetőgárda áll. Túlzás lenne ezt hasonlatossagnak nevezni, mert aki ma a műszaki értelmiséghez sorolja magát, nem nélkülözheti ezt a tulajdonságot. Az új iránt fogékony emberekre a szakmai ambíció és az alkotás örömének átélése a jellemző. Amikor a pneumatikus kisgépek gyártását meghonosítottuk a gyárban, az azt bizonyította, hogy a bajai kollektíva is rendelkezik ezekkel az erényekkel. Az önálló munkát a budapesti nagyvállalat úgy ismerte el, hogy a kisgépek fejlesztését ránk bízta, holott a gyártmányfejlesztés'alapvetően a saját feladata.

A pénz

és a feladat kihívása '

— Milyen eredményeket értek el a gyártmányfejlesztésben?

9 Az új ötletek Schwartz Vilmos gyártmányszerkesztő rajzasztalán teljesednek ki. '

9 Ács Ferenc szerelő a legújabb prototípust, a pneumatikus forgácselszívó készüléket állítja össze.

Horváth István művezető: — A belföldi forgalomban néhány típusból már sikerült kiváltani a hasonló nyugati gépeket. F.olyamatos termékgondo- zást végzünk, és a javítások alkalmával szerzett tapasztalatok képezik a korszerűsítések és a konstrukciós változtatások alapját. Ebben a munkában a szerelőktől az igazgatóig mindenki részt vesz.

Disztl Horst szerelő: — Huszonöt éve dolgozunk együtt ugyanannál a vállalatnál. Ennyi idő alatt az ember komoly gyakorlatot szerezhet a szakmájában. A vezetők és a szakmunkások hasonló korosztályt képviselnek, talán ezért is könnyebben megértjük egymást.

Schwartz Vilmos: ■— A gyártási terv- dokuméntáció összeállítása közben az alkatrészek gyárthatóságáról, az egyes megoldások kivitelezhetőségéről a szerelők mondanak véleményt. A2 ő tapasztalatukra építünk, igy a szükséges módosítások és finomítások már a tervezés során kiderülhetnek. Az összehangolt munka eredménye, hogy az átfutási idő — ami a gyors piaci alkalmazkodás egyik feltétele —, lényegesen rövidebb lett.

Szedő István: — Az a szándékunk, hogy a tettre kész emberekben az alko- tóvagyra építve elindítsunk egy önger9 A szerelők nemcsak a fejlesztőmunkában, hanem az újítómozgalomban is részt vesznek. Újításukkal a pereme- ző esztergagép teljesítménye négyszeresére emelkedett.

(Pásztor Zoltán felvételei)

jesztő folyamatot. Ha ez megfelelő beruházásokkal párosul, akkor fontos mozgató eleme lehet a termékszerkezet-változtatásnak.

— Az elképzeléseik között szerepel- nek-e hosszú távra szóló célkitűzések?

Szedő István: — Jövőre hat—nyolc millió forintot költünk arra, hogy a rendszerszervezésben rejlő előnyöket, a rendelkezésünkre álló adatbázisokat a számítógép segítségével jobban kihasználhassuk. Előretekintettünk akkor is, amikor szerződést kötöttünk a miskolci Zalka Máté Szakközépiskolával, robotok építésére: Az együttműködésünknek jelenleg kettős haszna van. Egyrészt népszerűsítjük szervomotor- jainkat és bővítjük felhasználási lehetőségeiket, ugyanakkor ismereteket szerzünk a robottechnika területéről.

— Az utóbbi évek legjelentősebb újítását a szerelők kezdeményezték. Milyen ötletet valósítottak Meg?

Ács Ferenc szerelő: — A Lada személygépkocsi-olajszűrők gazdaságosabb gyártásához egy egyetemes esztergapadot alakítottunk át pótlólagos automatika felszerelésével. Az újításunkkal egymillió forintot takarítottunk meg, es mi sem jártunk rosszul.

— A szép siker bizonyára lendületet adott az újitómozgalomnak.

Váradi Lajos főmérnök: — A tavalyi adatok szerint csökkent a hasznosítható javaslatok száma. Ennek több oka lehet. Egyrészt még mindig nagyon bonyolult adminisztrációval jár az ötletek elbírálása, másrészt bármilyen furcsa, fokozódott az irigység és emiatt egyes emberek lemondanak a kezdeményezésről. Megfigyelhető, hogy azok foglalkoznak újításokkal, alak képesek azonosulni a vállalat érdekeivel. Mig mások magukba zárkóznak és ha van rá lehetőségük, másodállásban vagy a gmk-ban keresik a boldogulásukat.

Jászainé Lakatos Éva technológus: — A gyárban is van lehetőség melléktevékenységre. De hozzá kell tenni, hogy a kiegészítő jövedelmek kapun belüli megszerzése óriási segítséget jelent a pályakezdő fiatalok életében.

Palackba zárt tartalék

— A fejlesztőmunkából nem származik magas jövedelem, mégis vonzónak találják?

Acs Ferenc: Nem a pénzért. Ez a feladat szakmai kihívást jelent, részvételünkkel a képességeinket tesszük próbára. Sikerélményre mindenkinek szüksége van. A többletjövedelem nekem is a gmk-ból származik.

Schwartz Vilmos: — Az alkotó munkát végző ember otthon is a megoldáson töri a fejét. Az nem igaz, hogy akit a munkája leköt, az nem törődik a pénzzel. Áz elégedettségünk viszonylagos, mert a jelenlegi szabályozók szerint ismeijük a vállalat bérkifizetési lehetőségeit. Azt is tudjuk, az értéket előbb meg kell termeim, hogy el lehessen osztani. Viszont óriási szellemi tartalékok vannak még mindig palackba zárva. Ahhoz, hogy kiszabaduljanak, előbb erkölcsileg kellene visszaadni a munka becsületet. A mozgatóerő nem ■ minden esetben a pénz. Vissza kell állítani az értékeket, hitet kell adni az embereknek, hogy egy irányba húzhassanak. Meg kell teremteni a feltételét, hogy ne csak az öntudat, hanem az egészséges és jól felfogott érdek is szabályozza a cselekedeteinket. Nagyon sok tisztességes, becsületes ember dolgozott és dolgozik ma is ezért a társadalomért. A hozzáállás és a képességek azonban nem egyformák.

Arról sem vagyok meggyőződve, hogy az előttünk álló feladatok megoldásában csak a műszakiaknak lenne kiemelkedő szerepük. Közöttük is vannak érdektelen emberek és a társadalom teljesítményét csak mindannyiunk munkáján keresztül lehet megítélni. Ebben ugyanolyan fontos szerepe van az orvosnak, a pedagógusnak és mindenki másnak. Nincs kivételezett réteg. Én a hatékonyság legfőbb alapját a jó munkamegosztásban látom. Nagyon sok tettre kész ember él ebben az or- / szágban, csak képességeik szerint értelmes és hasznos munkát kell nekik adni.

Kisvigó Árpád