Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-23 / 197. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. augusztus 23. KULCSSZÓ: A MINŐSÉG SÜRGETŐ ÉRDEK V áltozó élelmiszer-gazdaság A rozs reneszánsza Növelhető a részarány Interjú dr. Villányi Miklós államtitkárral Átalakulóban van a magyar gazdaság. Az MSZMP Központi Bizottsága július 2-ai ülésén a társadalmi-gazdasági kibontakozásról foglalt állást, az Országgyűlés őszi ülésszakán terjesztik a képviselők elé a kormány társadalmi-gazdasági stabilizációs programját, s ekkor vitatják meg az adóreform-tervezetet is. Dr. Villányi Miklóst, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium államtitkárát az élelmiszer-gazdaság helyzetéről, a készülő programok ágazati hatásairól kérdeztük. Az adó és a termelői kedv — A gabona betakarítása, az új kenyér mindig közfigyelmet érdemlő, hangulatot befolyásoló dolga a mezőgazdaságnak. Mekkora termésre, milyen minőségő lisztre, kenyérre számíthatunk az idén? — A termés közepes, a búza minősége átlagos — sikértartalma 27 százalék feletti —, belőle a múlt évekéhez hasonló minőségű lisztet és kenyeret lehet készíteni. A búza hektáronkénti hozama mintegy 15 százalékkal marad el a tervezettől. A kalászosok összes termése 17—18 százalékkal kevesebb az előirányzottnál: részben a 4,5 százalékkal kisebb vetésterület, másrészt az alacsonyabb termésátlagok miatt. — A kistermelők körében elterjedt a bír, hogy a készülő adóreform hátrányosan érinti őket E félreértésen alapuló vélekedés a termelés mérséklődéséhez vezethet Milyen intézkedések várhatók a kistermelés ösztönzésére, illetőleg miként érinti őket az adóreform? — Az egyre szélesebb körben elterjedt aggályok az ismeretek hiányára, s az ezekből fakadó félreértésekre vezethetők vissza. A gazdaságirányításnak alapvető érdeke és törekvése, hogy az adóreform másfél millió kistermelő család termelői kedvét megtartsa, javítsa. Az adókedvezmény tehát nem a reformmal együtt felmerülő új gondolat, hanem része a mai adóztatásnak is. A mezőgazdasági kistermelés mai kedvezményezettségét továbbra is megőrizzük. A kistermelőket az adóztatás szempontjából három kategóriába soroljuk: az elsőbe azok kerülnek, akiknek a mezőgazdasági tevékenységből származó bruttó árbevételük évente nem haladja meg az 500 ezer forintot; a másodikba, akiknél ez az összeg 500 ezer és kétmillió /forint között van; a harmadikba, akik túllépik a kétmillió forintos árbevételi határt. Az első csoportba tartozik a kistermelőknek mintegy 98 százaléka, ők a földhasználat után előírt adót fizetik ezután is, amely rendszerében és mértékében azonos az eddigi kiadásokkal. A kistermelők túlnyomó többségének tehát nem változik az adója. A második csoportba az 500 ezer forintot meghaladó árbevétel után kell kiszámítani az adóalapot képező jövedelmet úgy, hogy a növénytermesztésben az árbevételnek 30, az állattenyésztésben a 10 százaléka az adóalap. Ezt az összeget egyenlő arányban kell felosztani a termelésben részt vevő, 16 éven felüli családtagok között. A felosztott összeget viszont hozzáadják a más forrásból származó jövedelmekhez, s ezután a személyi jövedelemadó általános szabályai szerint adóznak a termelők. A harmadik csoportba tartozó termelők az adózás szempontjából vállalkozónak minősülnek, rájuk a vállalkozói adózás előírásait kell alkalmazni. A mostani elgondolások szerint az adóreformmal kapcsolatosan a felvásárlási árszínvonal nem érinti kedvezőtlenül a kistermelőket. A nagyüzemek integrációs tevékenységét sem gátolja az új adórendszer: sőt, az élömun- kaigényes termelésnél elterjedt részes- művelési, állatkihelyezési és más szerződéses formák szerepe még növekedhet is. A nagyüzemektől kapott anyagok, eszközök általános forgalmi adója nem terheli a kistermelőket. A kedvezőtlen adottságú gazdaságoknak a jövőben is lehetőségük lesz a körzetükbe tartozó kistermelőktől felvásárolt termékek után igénybe vett árkiegészítés megosztására. A mezőgazdasági kistermelés tervezett adókedvezménye n ellentétben a hallható véleményekkel — a költségvetés szempontjából nem jelent adókiesést. A számítások azt igazolják, hogy ’f4r a vállalkozási adó bevezetése miatt — a kistermelők szűkebb rétegétől, de aj jelenleginél nagyobb adóbevétel várható. Mindezekből következik, hogy a tervezett adóreformnak nem célja a mezőgazdasági kistermelés kedvezményeinek sém a bővítése, sem a szűkítése. A közepes áru nem versenyképes — Az általános forgalmi adó a költségvetési támogatások mérséklésével, s ebből következően az élelmiszerárak növekedésével jár együtt. A dráguló élelmiszerek a fogyasztók szerint jobb minőséget is feltételeznek. Érvényesül ez az összefüggés a jövőben? — A készülő adó-, és árrendszer bevezetésével együtt várhatóan emelkednek egyes élelmiszerek árai. A változások az általános forgalmi adó bevezetése és elsősorban a fogyasztói ártámogatások mérséklése, illetve megszüntetése miatt következnek be. Az árak változását tehát nem olyan tényezők idézik elő, amelyek a minőségjavításával szoros összefüggésben lennének. Ettől függetlenül a jövőben jobban kell törekedni a termékek áránák és minőségének összhangjára, vagyis az árnak mindig egy adott minőséghez kell kapcsolódnia. Erre új lehetőséget kínál a felvásárlási és az élelmiszerárak eddiginél lényegesen rugalmasabb rendszere, az államilag rögzített hatósági árak lényeges visszaszorulása. Jogos a fogyasztói kívánság, hogy a termékek minősége állandó, illetőleg javuló legyen. Ezt hivatott szolgálni a minőséget, a piacot és az árakat ellenőrző apparátus. A minőség jávitása szempontjából azonban ennél is fontosabb a piaci viszonyok fejlesztése. Élelmiszerekből kínálat van Magyarországon, s a verseny erősítésével a gyártóknak és a forgalmazóknak egyre inkább létkérdéssé válik, hogy a fogyasztók minőségi igényeit is kiegészítsék. Ezt erősíti a szabadáras termékek körének bővítése is. — A gazdaságtalan termelés és export támogatásának a leépítését határozottabban kell folytatnunk — fogalmaz az MSZMP KB július 2-ai állásfoglalása. Az élelmiszerek tekintélyes hányadának exportja viszont szubvenciót feltételez. Mindezek ismeretében hogyan változik az élelmiszerexport? — A gazdaságosság önmagában is fontos követelmény, erre kötelez bennünket GATT-tagságunk is. A gazdaságtalan termelést és az exportot az élelmiszer-gazdaságban is folyamatosan és számottevően csökkenteni kell. A világ legnagyobb agrárexportőreinek a saját belföldi termelésük védelmében hozott intézkedései azonban nem hagyják érvényre jutni a valóságos ár- és költségarányokat. A világ élelmiszerpiacán nem a termékek, hanem a támogatások versenyeznek. Ez magyarázza az alacsony világpiaci árakat, s azt is, hogy a magyar élelmiszerexport nem kis része gazdaságtalanná vált. Világossá vált, hogy a közepesen feldolgozott és közepes minőségű termékekkel nem vagyunk versenyképesek. A minőség javításán kívül a vertikális integráció erősítése is az exportképességet fokozza. S ezalatt nemcsak a termelő és a feldolgozó kapacitások összhangja értendő, hanem az értékesítési rendszer tökéletesítése, az infrastrukturális hátrányok mérséklése is. A marketingszemléletet és -gyakorlatot kell erősíteni az agrárágazatban is. Újabb szövetkezeti formák Határozott törekvésünk olyan exportszerkezet kialakítása, amely feltételezi a jövedelmezőbb exportárualapot, de az élelmiszerek kivitelének továbbra is nagyon jelentős szerepe marad az ország adósságszolgálati terheinek teljesítésében. Néhány év alatt a jelenlegihez képest 50 százalékkal kell javítani az ágazat export-import — eddig is pozitív — egyenlegét, s ez az agrártermelés strukturális változtatását igényli. Következetesen hangoztatott gazdaságpolitikai elv, hogy a fizetésképtelen vállalatokat, szövetkezeteket szigorúbban, a felszámolási és szanálási jogszabályok szerint kell megítélni. A fogyasztási szövetkezetek egy-egy térségben meghatározói az ellátásnak, a nehéz pénzügyi helyzetben lévő termelőszövetkezetek földje, vagyona is nehezen hasznosítható másként, mint agrártermeléssel. Milyennek ítéli helyzetüket, a felszámolás esélyeit e térségekben? — Az áfészek és a mezőgazdasági szövetkezetek a falusi lakosság ellátásában és a kistermelők által előállított termékek felvásárlásában, a termelő- szövetkezetek a lakosság foglalkoztatásában meghatározó szerepet töltenek be. Nagy többségük eredményesen gazdálkodik, de a legutóbbi években a termelőszövetkezetek 8—10 százaléka az újratermelés gondjaival küszködik. Többségük kedvezőtlen termőhelyi adottságok között, elmaradott térségekben gazdálkodik. Vizsgálataik szerint 80—90 termelőszövetkezetben a sorozatos szanálások ellenére sem sikerült a gazdasági egyensúlyt kialakítani, s további 120—150 gazdaság jelentősen eladósodott. A kormány pályázathoz kötött programot hirdetett meg az adósságok mérséklésére, ez mintegy 5 milliárd forint hitel újrarendezését jelenti. A kormányprogram egyebek között segíti a veszteséges ipari tevékenységek megszüntetését, a termelés szerkezetének a természeti adottságokhoz való igazítását. Előrehaladott a tervező munka abban is, hogy ahol a nagyüzemi mező- gazdaság helyett a családi művelésre alapozott tagi gazdaságok a takarékosabb ráfordításokat, a veszteségforrások csökkentését teszik lehetővé, ott mezőgazdasági kistermelői szövetkezetek alakuljanak, a meglévő nagyüzemek szakszövetkezetként működhessenek a jövőben. Lehetőség lesz a mező- gazdaságban is kisszövetkezetek megalakítására. — A szövetkezeti ipar jövedelmezőbb az alaptevékenységnél, ezért a mezőgazdasági és a fogyasztási szövetkezetek is felkarolták ezt az ágazatot. A legutóbbi években azonban lefékeződött az ipari és a szolgáltatási tevékenységekben a vállalkozás lehetősége. Milyen jövője van a szövetkezeti iparnak? — Bár az ipari szolgáltatási tevékenység valóban lefékeződött a legutóbbi években, jelentőségük változatlanul fennmarad a szövetkezetekben. A VII. ötéves tervidőszak következő éveiben 1986-hoz képest 21—22 százalékkal bővülnek e tevékenységek a mezőgazdasági nagyüzemekben. A szelektív fejlesztés fő irányai: az élelmiszer-feldolgozás és a helyben folytatható, jövedelmező ipari és szolgáltatási tevékenység. Arra törekszünk, hogy a szövetkezeti ipar fejlesztése elsősorban a halmozottan hátrányos helyzetű gazdaságok felzárkóztatási programjának legyen a szerves része. Indokolt a meglévő kapacitásokat a mostaninál jobban kihasználni, az export növelését, az import kiváltását szolgáló, jórészt bérmunkán alapuló tevékenységeket fejleszteni. Ennek egyik, a szabályozással is támogatott útja a közös érdekeltségre alapozott kooperációk kialakítása, illetőleg továbbfejlesztése. A mező- gazdasági nagyüzemekben az adóreform bevezetésével megszűnik a sokat bírált, ipari tevékenységet terhelő termelési adó, mindenkire egységes árképzési és adózási feltételek lesznek. A kedvezőtlen adottságú nagyüzemek eddigi adókedvezményei nyereségadókedvezménnyé alakulnak át. Remélhetően a gazdaságok képesek lesznek élni az új lehetőségekkel. V. Farkas József Bács Kiskun megye mezőgazdaságilag hasznosítható területének fele — mintegy 300 ezer hektár — a homokhátsági termelési körzetben található. Ezen belül a szántó aránya csak 50 százalékos, míg a megye további két termelési körzetében 80 százalékos. SOVÁNY TALAJOKON A Homokhátság szántóterületének aranykorona-értéke hektáronként nem éri el a tizenkettőt. Általános jellemzője a „könnyű” mechanikai összetétel, a növényneveléshez szükséges szervetlen és szerves kolloidok kis mennyisége. Ez határozza meg a tápanyagok és a víz mozgékonyságát, felve- hetőségét, vagyis a talaj víz- és tápanyagtároló képességét. A kedvezőtlen fizikai tulajdonságok mellett számos helyen deflációs'— szélhordási — károkat is szenvednek ezek a talajok. Előnyös tulajdonság viszont a könnyű művelhető- ség. A magas kalcium-karbonát-tartalom—néhány különleges igényű növénytől eltekintve — terméscsökkentő hatású. A humusztartalom rendkívül alacsóny. Ilyen a Homokhátság mintegy 60 százaléka. Itt nem éri el a 0,05—1,5 százalékot. A termőhelyi adottságokhoz tartozik, hogy ez az ország legszárazabb területe. Az évente lehulló csapadék mennyisége ritkán éri el a 400 millimétert. Ezért a termésszint általában alacsony, a termelés biztonsága ingadozó. A magasabb humusztartalmú — 1,2 százalék feletti — laza talajok szántóföldi hasznosítása kedvező is lehet, mert helyenként a jobb termések feltételei megteremthetők. Az előző okok miatt megyénk úgynevezett rozstermö területe mintegy 35 ezer hektár. 1971 és 1975 között a rozs 28 ezer hektár körüli területet foglalt el. 1980-ig vetésterülete mintegy 9 ezer hektárral csökkent, a hektáronkénti termésátlag pedig 1,16 tonnáról 1,38 tonnára növekedett, ÜLTETVÉNYSELEJTEZÉSEK UTÁN A területi részarány 1981-ben volt a legkisebb. Ebben az évben nem érte el a 15 ezer hektárt. Az átlagtermés pedig a tíz évvel korábbihoz hasonló 1,16 tonna volt. 1984-ig a terület növekedésében, a terméseredményben előrelépést nem tapasztalhattunk. Ennek oka a rozstermesztés gazdaságosságában keresendő. 1979 és 1982 között a mezőgazdasági termékek felvásárlási árai 17 százalékkal, az ágazatban felhasznált ipari eredetű anyagok árai pedig 36 százalékkal növekedtek. A termelési költségek emelkedését nem követte a termés árának emelkedése, a fajlagos hozamok növelése. Az elmúlt évek ültetvényselejtezése következtében 1985 őszére a rozs vetésterülete növekedett, elérte a 23 ezer hektárt. Az átlagtermés azonban csak 335 kilogrammal haladta meg a 10 évvel korábbit A MALOMIPAR IGÉNYE A fajtaválaszték lényegesen nem bővült. A Kecskeméti-h fajtát a termesztésből visszavonták. A Kisvárdai és a Lo- vászpatonai fajták mellett két lengyel fajta — a Dankowski • A Városföldi Dózsa Termelőszövetkezetben rozsot termesztenek az arra alkalmas területeken. Nova és a Dankowski Zloty — terjedt el. A termésátlagok csak 1984-ben haladták meg a két tonnát. A megyei átlag ekkor 2,23 tonna volt, ami rekordtermést jelentett. De még ez sem fedezte a megyei rozsigényeket. A Bács-Kiskun Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat évente mintegy 20 ezer tonna rozsot szeretne felvásárolni. Ezzel szemben nagyüzemeink az évjárattól függően csak 9—16 ezer tonnát tudnak előállítani. A hiányzó mennyiséget tehát be kell hozni. Szükség van a termékre, a növényre. Az abszolút rozstalajok hasznosítása, a parlagterületek felszámolása, a talajok további romlásának megakadályozása a rozstermesztéssel megoldható. Ennek azonban akadálya, hogy a termesztés a jelenlegi színvonalon — elsősorban az alacsony termésátlagok miatt — gazdaságtalan. A technológia bizonyos fejlesztésére megyénkben is lehetőség van, ehhez azonban a neme- sítők körében és a termesztésben szemléletváltásra lenne szükség. így talán elérhető lenne, hogy a gazdaságok növénytermesztő ágazataiban jövedelemhozó növénnyé váljék a rozs- Farkas Zoltán megyei növénytermesztési szakfelügyelő A SEGÉLYSZOLGÁLAT NEM JAVÍTÓMŰHELY Ha baj van az országúton... Ahogyan kellemes dolog az autózás, úgy bosszúságok forrása is lehet időnként. Mindegyikünkkel előfordulhat — már akinek megadatott, hogy gépjármű tulajdonosa lehet —, hogy bár sietne, mégis megállni kényszerül valamilyen műszaki hiba miatt. S még ha viszünk is magunkkal szerszámot és megfelelő pótalkatrészt, csak kevesek kiváltsága az a felkészültség és ügyesség, amely lehetővé teszi a továbbhaladást, kivéve persze a legegyszerűbb eseteket. Mit tegyünk? Aki tagja az autóklubnak, az az általa fenntartott országúti segélyszolgálat közreműködését veszi igénybe. Bánhalmi Ferenc gépésztechnikus és autószerelő több mint egy évtizede tölti a hétvége valamelyik napját szolgálatban, hogy a sárga Trabant kombival segítségére siessen a rászorultaknak. Milyen tapasztalatokat gyűjtött össze az évek során? — Az emberek döntő többsége köszönettel, korrekt módon fogadja segítségünket, de sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mi tartozik szolgáltatásaink körébe. Velük szemben gyakran kényszerülünk vitára. Sűrűn találkozunk elhanyagolt gépkocsikkal is. — Kezdjük a lehetőségekkel. Mikor és hol számíthatunk a népszerű „Sárga Angyal" segítségére? A Magyar Autóklub általában az egyszámjegyű főútvonalakon tart szolgálati ügyeletet, reggel nyolctól 20 óráig. Hétvégi napokon viszont ott vagyunk az alacsonyabbrendű utak mentén is. Néhány megyeszékhelyen — így Bács-Kiskunban — éjszakai szolgálat is van, de csak indításra. Az akkumulátort azonban nem cseréljük ki, csak rátöltünk. — Milyen módon vehető igénybe a segítség?-i- Akár a helyszínen — telefonhívás alapján —, vagy úgy, hogy az illető valamilyen módon begurul egyik telephelyünkre. A segélyhely azonban nem javítóműhely! Csak annyira avatkozhatunk be, hogy az illető továbbhaladhasson, vagy eljusson a legközelebbi' szerelőig. Ha szükséges, intézkedünk a kocsi elszállításáról, de előfordul, hogy csak tanácsot tudunk adni. ' ■— Melyek a leggyakrabban szükséges beavatkozások? — Gyertya-, izzó-, ékszíj- és kerékcsere, s a villamossági berendezéseken elvégezhető apróbb javítások és cserék, amelyek az elosztófedélre, megszakítóEgy „Sárga Angyal” tapasztalatai ra, kondenzátorra és gyertyapipára terjednek ki. Hangsúlyoznám, hogy nem foglalkozunk biztonsági berendezéssel, például fékkel, mert ehhez az országúti körülmények között nincsenek meg a feltételek. Ugyanígy a szelepállításhoz sem. A legtöbb vita ilyesmiből származik, s abból, hogy gyakran még a klubtagok sem tudják, mi az, ami ingyenes és miért kell fizetni. . —. Mi az? — A klubtagoknak az alkatrészt kell kifizetniük, a munkadíj ingyenes, az esetleges elszállítás kedvezményes. Ha nem klubtag az illető, akkor 600 forint a kiszállás és minden megkezdett félóra plusz negyven forint. Ha azonban az ügyfél 350 forintért belép nálam az autóklubba, akkor nem kell a kiszállásért fizetni, s minden további kedvezmény is jár. ' — Honnan tudja a bajba jutott autós, hogy kihez forduljon? — A klubtagok kapnak egy országos térképet a segélyszolgálati telephelyek működési területével, címével és telefonszámával. Bács-Kiskun megyében a kecskeméti, bajai, kiskunhalasi, solti és soltvadkerti telephelyeket vehetik igénybe a rászorulók. — Mit tanácsol az autósoknak? —Csak kifogástalan műszaki állapotú kocsival induljanak el, s tartsák maguknál a legszükségesebb alkatrészeket és szerszámokat. Ha mégis bajba kerülnek, legyenek türelemmel, s ne akarják az esedékes, ám régóta húzódó javítást elvégeztetni a segélyszolgálattal. Ezt csak mások rovására tehetnénk meg, s nem tudnánk ellátni alapvető feladatainkat. Az a dolgunk, hogy minden rászorulónak segítsünk. Bálái F. István
