Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-03 / 181. szám

1987. augusztus 3.9 PETŐFI NÉPE 9 5 VÁLTOZÁSOK A PÉNZÜGYI RENDSZERBEN (II.) A hozzáadott érték típusú általános forgalmi adó AJPALYAKEZDÓK ELHELYEZKEDESE Óriási különbségek a megyék között A napjainkban zajló gazdasági folyamatok befo­lyásolják a fiatalok pályakezdésének esélyeit is. Az előző évek tapasztalatainak birtokában összesítve a gazdálkodó egységek idei előzetes bejelentéseit, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal szakemberei meg­állapították, hogy országos szinten minden pályakez­dő fiatalra jut egy munkahely. Ebbe a megállapításba azonban azt is belekalkulálták, hogy mintegy 120 ezernyi pályakezdő egy része például „hagyományos” módon, szülei, ismerősei révén talál olyan munkahe­lyet, amely a hivatalos előrejelzésben nem is szerepel. Az idén ugyanis — az előzetes bejelentésekben — a tavalyinál mintegy 15 ezerrel kevesebb munkahelyet I ajánlottak fel a vállalatok a pályakezdőknek. Ez nyil­vánvalóan összefügg azzal, hogy a népgazdaság mun­kaerőhelyzetében dinamikus változások vannak fo­lyamatban, a gazdálkodó egységek többsége a lét­szám szintentartására, vagy csökkentésére, illetve mi­nőségi cserékre törekszik. Szokatlan szélsőségek De a konkrét elhelyezkedési lehetőségekben nagy­arányú eltérések vannak aszerint is, hogy ki milyen típusú iskolában fejezte be tanulmányait, milyen irá­nyú képzettséget szerzett, milyen településen lakik, és az ország mely részében van szülővárosa, szülőfaluja. A bejelentett munkahelyek 26 százaléka Budapest­re koncentrálódik, ezen belül a nem fizikai jellegű állások több mint 40 százalékát a fővárosban kínál­ják. A többi városban és városi jogú nagyközségben jelentkezik a munkaerőigény 57 százaléka, a közsé­gekben pedig az összes munkahelyek 17 százaléka található, de a segédmunkások iránti igény 24 száza­léka jelentkezik a kistelepüléseken. Az egyes megyék helyzetében jelentős eltérések vannak. Az idei előze­tes bejelentések szerint az általános és középiskolát végzett, illetve szakmunkás-képesítést szerzett fiata­lok számára Baranya és Bács-Kiskun megyékben a legkedvezőbbek a tehetőségek: itt száz fiatalra 105, illetve 114 munkahely jut, míg Tolna megyében csak 65, Hajdú-Bihar megyében 69, Szabolcsban 73, a mostanában sokat emlegetett Borsodban pedig 84. A munkaerő-kereslet csökkenése a különböző vég­zettségű fiatalokat eltérően érinti. (Csak a felsőfokú képesítésűek számára növekedtek — 3 százalékkal — az elhelyezkedési lehetőségek.) Hogy a borsodi példánál maradjunk: az idei előzetes jelzések szerint a szakmai szakközépiskolát végzetteket százszázalé­kosan tudják foglalkoztatni a megyében, a szakmun­kásképzőkből kikerült pályakezdő fiatalok közül százra 93 munkahely jut, viszont a borsodi gimnázi­umban érettségizett, tovább nem tanuló diákok közül csak minden másodiknak kínálnak állást a vállala­tok. És még ez is jobb arány az országos átlagnál, (40), amelyben Hajdú-Bihar megyéé a negatív „csúcs”: itt száz, gimnáziumban érettségizett pálya­kezdőre 17 munkahely jut az előzetes információk szerint. Fe Ismétlődő feszültségek Az idén is több mint tízezer, gimnáziumban érettsé­gizett pályakezdő — mintegy 70 százalékuk lány —- keres munkát. Az előzetes munkáltatói igényből arra lehet következtetni, hogy különösen nehéz a nem fizikai munkakörben elhelyezkedni szándékozó lá­nyok helyzete, főként a kisebb településeken. Segítsé­get jelent, hogy például a MÁV és a Posta továbbkép­ző tanfolyamokkal, szakképzési lehetőségekkel vág a a fiatalokat. Valószínű az is, hogy mind az általános iskolai, mind a felsőfokú végzettségűek számára beje­lentett állások egy részét gimnáziumban érettségizett pályakezdők töltik be. De az évről évre ismétlődő feszültséget jelentősen csak az enyhítené, ha a gimná­ziumok nappali tagozata valamilyen szakképesítést is nyújtana a diákoknak. Kevesebb gondjuk van azoknak a fiataloknak, akik az általános iskola után állnak munkába, illetve, akik lemorzsolódtak valamilyen középiskolából. A mintegy 22 ezernyi ifjú pályakezdőt szakképzettség nélkül is váiják betanított és segédmunkásnak az iparba éppúgy, mint a szállítás, hírközlés területére, de a mezőgazdaságba is. Főként Baranya, Bács- Kiskun, Csongrád, Heves és Békés megyékben kedve­zőek a szakképzetten pályakezdők elhelyezkedési le­hetőségei. (Bacs megyében például száz általános is­kolát végzett pályakezdőre 443 állás fiit.) Bár például az iparban mintegy 20 százalékkal csökkent a munkaerőigény, a szakmunkásképzőt végzett fiatalok létszámánál valamivel magasabb az előzetesen bejelentett munkahelyek száma. A feszült­séget az okozza, hogy a „divatszakmákban” az idén is túlnépesedés várható, viszont például a forgácsoló, hegesztő, lakatos, kőműves, ács-állványozó, mező- gazdasági gépszerelő, állattenyésztő szakmákban na­gyobb az igény, mint a jelentkezők száma. Két állás minden diplomásra A felsőoktatási intézményekben idén oklevelet szerző mintegy 13 ezer friss diplomásra 25 és fél ezer állás vár. Tehát még választási lehetőségük is van, főként a műszaki egyetemet végzetteknek, mivel a részükre meghirdetett állások száma hat és félszerese a pályá­zók létszámának. De a többi értelmiségi pályán is maradnak betöltetlen állások, valószínűleg főként a kisebb településeken hiányzik továbbra is a képzett pedagógus, gyógyszerész, vagy egyéb szakember. Foglalkoztatas-politikánkat a gazdasági változá­sokkal összhangban tovább kell fejleszteni, s e feladat része a pályakezdők támogatása. De arra is szükség van, hogy a képzési struktúra jobban igazodjon a munkaerő-kereslethez. A területi feszültségek pedig csak a gazdaságilag elmaradt települések fejlesztésé­vel csökkenthetők. Mindez persze nemcsak a pálya­kezdők érdeke, hanem mindannyiunké. A jövonkről van szó, amelyet a következő évezred elején már a mai, holnapi pályakezdők formálnak. I.E. AZ ORSZÁGOS VERSENY HARMADIK HELYEZETTJE Selyem Balázséknál, Kunszentmiklóson 9 Azért is dolgoznak, hogy a gyere­keiknek könnyebb sorsa legyen. Jjgg Az adóreform során a jelenlegi for- galmiadó-rendszer gyökeres átalakítá­sára kerül sor. Az általános forgalmi adó bevezetésével mintegy 8—10 szá­zalékkal növekszik az árrendszer „két­szintűsége”. Vagyis ennyi lesz a várha­tó különbség a két szint között. Ezt részben a termelői árszint csökkenése, részben a fogyasztói árszint emelkedése okozza. A kétszintűségét a forgalmi- adó-sáv növekedése, valamint a szemé­lyi jövedelemadó bérekbe történő be­építése (bérbruttósítás) teszi lehetővé, s ezáltal a termelői árak tisztajövedelem­tartalma csökken. így létrejön egy ész­szerűbb, egységesebb gazdálkodói jö­vedelemszabályozási rendszer alapja. Három kulcs Az általános forgalmi adó bevezeté­sével a fogyasztói árkiegészítés csök­ken, köre szűkül. A jelenlegi elgondolá­sok szerint legfeljebb három adókul­csot alkalmaznak. Ezáltal a mainál egységesebb adórendszer alakul ki, s a preferenciák, diszpreferenciák nyíltab­ban, világosabban jelennek meg. A szociálpolitika súlypontja eltolódhat az árrendszerről a pénzügyi rendszer, vagyis a pénzbeni juttatások felé. Az általános forgalmi adó bevezetésével megváltozik az adóztatás rendszere és a mai egyfázisú, fogyasztói típusú for­galmi adót egy több fázisú, hozzáadott érték típusú általános forgalmi adó váltja fel. Ez lehetőséget ad a biztonságos adó­beszedésre, a mainál versenysemlege­sebb feltételek mellett. Nem tesz kü­lönbséget a gazdálkodók között szer­vezeti, tulajdonjogi, tevékenységi ho­vatartozásuk szerint, következetesen mentesíti ä termelő felhasználást a for­galmi adótól, nincs mód a vevők alanyi alapon történő adómentesítésére sem. A nagyobb adóbevételi biztonság és a versenysemlegesség „áraként” az álta­lános forgalmi adó nagyobb adminiszt­rációs terhet ró a gazdálkodókra. Az adófizetésre kötelezettek száma sokkal nagyobb lesz, és részletezettebbek az adó kiszámításához szükséges nyilván­tartások is. Preferencia helyett juttatás Az új adórendszerrel szemben köve­telményként megfogalmazható: az ál­talános forgalmiadó-rendszer legyen adópolitikai és adótechnikai szem­pontból egységes. Az egymást helyette­sítő termékeket lehetőleg azonos adó­kulcs alá sorolja; az állami költségvetés számára a termelési árból kieső tiszta jövedelem ellensúlyozására megfelelő bevételeket biztosítson; a hosszabb tá­von is fennmaradó fogyasztáskorláto­zó jellegű diszpreferenciák zömében az általános forgalmi adón kívül fogyasz­tói ártámogatás, illetve fogyasztói adó alkalmazásával érvényesüljenek. E követelményeknek egy olyan álta­lános forgalmiadó-rendszer felel meg, amely a termékeknél két adókulcsot alkalmaz, vagyis a normál és a „0„ adókulcsot. A szolgáltatások körében miután itt kisebb a „termelői árból” kivehető tiszta jövedelem — egy har­madik vagy közbülső (csökkentett) adókulcs közbeiktatása is szükséges le­het az árváltozások mérséklésére. Az adóreform során az árpreferen­ciák jelentős részét (pl. gyermekcikkek) pénzbeni társadalmi juttatásokká, illet­ve jövedelmekké célszerű átalakítani. Fogyasztási, illetve jövedelempolitikai okokból fennmarad a tej és az alapvető tejtermékek, egyes háztartási energia­félék, a gyógyszerek, a helyi közleke­dés, a lakbérek és egyes kommunális szolgáltatások, valamint az alapvető kulturális termékek és szolgáltatások támogatása. Bizonyos termékeknél (import fűszerek, élvezeti cikkek, lu­xuscikkek, motorbenzin, személygép­kocsi) költségvetési szempontból a diszpreferenciák tartós érvényesítése az adóreform után is szükséges lesz. Mit hová sorolnak? Az általános forgalmi adó végül is a fogyasztói szférában reálizálódik. Az egyes termékeket tehát megfelelő adó­kulcsokba sorolják be. Ez elsősorban fogyasztói szempontból érdekes. Bár még minden tekintetben végleges dön­tés nincs, mégis nagy a valószínűsége, hogy az alapvető élelmiszerek „0” adó­kulcs, a nem alapvető élelmiszerek nor­mál kulcs besorolásúak lesznek. Az él­vezeti cikkek — szinte kivétel nélkül — normál adókulcs besorolást kap­nak. (Vagyis ezeket majd bizonyos mértékben terhelni fogja a hozzáadott érték típusú általános forgalmi adó.) A ruházati cikkek a normál, illetve közbülső adókulcshoz sorolódnak. Ez a felnőttruházati áruknál adócsökke­nést, a gyermekruházatnál adónöveke­dést jelentene, mely utóbbit ellensú­lyozná a családi pótlék és az anyasági segély összegének tervezett növelése. Az egyéb iparcikkek túlnyomó része (vas, műszaki cikkek) a normál adó­kulcs alá kerülnének. Nulla adókulcs az energiahordozókra, gyógyszerekre, egészségügyi cikkekre, a kulturális ter­mékekre (könyv, újság, folyóirat) lenne indokolt. Az épitőanyagokat, építőipari szol­gáltatásokat és építményeket — a lakás kivételével — az általános adókulcsba célszerű sorolni: A lakásárak növelésé­nek elkerülése érdekében a készen vá­sárolt lakások után, valamint a házila­gos kivitelezésű lakások építéséhez, a lakásfelújításhoz, -korszerűsítéshez, -bővítéshez, közműépítéshez a vásárolt anyagok, eszközök után fizetett általá­nos forgalmi adó visszaigényelhető len­ne (bizonyos igazolások alapján). A szolgáltatásoknál is három adó­kulcs bevezetése látszik indokoltnak (alapvető szolgáltatások „0” kulcs, nem alapvető, de mégis fontos szolgál­tatások a közbülső, egyéb szolgáltatá­sok a normál kulcs alá sorolódnának). Tehát összességében a lakosság által leggyakrabban vásárolt termékek és szolgáltatások zöme 0 adókulcs alá, míg a fennmaradó rész közbülső, illet­ve normál adókulcs alá tartozna. Különleges eljárással Az általános forgalmiadó-rendszer a beruházásokat külön kezeli, s valószí­nűleg változik a vállalatok, szövetkeze­tek által fizetendő felhalmozási adó mértéke. Az általános forgalmiadó­rendszer bevezetésével megvalósul a vállalkozói tevékenység és a fogyasztás szétválasztása. Minden belföldi értékesítés után adót kell fizetni, de minden olyan be­szerzés után, amely termelő felhaszná­lási vagy beruházási célú, a vásárláskor kifizetett adó levonható a saját adókö­telezettségből, illetve visszaigényelhető a költségvetésből. Meg kell fizetni azonban az általános forgalmi adót a vállalkozáson belüli, de fogyasztási cé­lú felhasználás, (pl. reprezentáció) vagy belső felhasználású tevékenység (bizo­nyos szolgáltatás) után. Nagyon fon­tossá válik minden adózó számára a számlaadási és számlamegőrzési köte­lezettség. Ez azért szükséges, mert vá­sárláskor a kapott számlában szereplő általános forgalmi adó visszaigényelhe­tő, míg a számlakibocsátáskor a besze­dett általános forgalmi adót a költség- vetésbe be kell fizetni. A versenysemlegesebb elszámolási feltételek bizonyos adminisztrációs fel­adatok megoldását feltételezik. Az ál­talános forgalmi adót általában a számlákon fel kell tüntetni. Az adófize­tési kötelezettség gyakorlatilag a gaz­dálkodói körben teljes körűvé válik, beleértve ebbe a költségvetési intézmé­nyek jelentős részét is. Lehet egyszerűsített elszámolással is Bizonyos egyszerűsítések érdekében — meghatározott összeghatár alatt — a vállalkozók adómentességet választ­hatnak és értékesítésük (szolgáltatásuk után) nem kell adót fizetniük, de a be­szerzéseiket terhelő adót sem igényel­hetik vissza. Lehetőség nyílik arra, hogy alacsony forgalmú vállalkozók­nak — bizonyos adómentesség mellett, megfelelő forgalmi határig — az általá­nos forgalmi adó összegét egyszerűbb módszerekkel számolják ki. Ez adó- kedvezményt nem jelent, de csökkenti az adminisztrációt. A kiskereskedelemben és a vendéglá­tásban a jelenlegi tárgyi és személyi fel­tételeket figyelembe véve — átmeneti­leg — különleges eljárás útján, közeli- tőleges'm&dszereklfel számítják ki Vár­hatóan az adót. Hasonló megoldást al­kalmaznak majd a társadalmi közös fogyasztást szolgáló és egyébként adó­köteles tevékenységet végző egyes költ­ségvetési szervek tevékenysége utáni adóelszámolásnál, illetve az itt terve­zett adómentesítés gyakorlatának ki­alakításánál. Azonban a fogyasztás­ként kezelt termék és szolgáltatás után felszámított általános forgalmi adó itt sem vonható le sem a beszerzések, sem a beruházások után. A lényeg: a költ­ségvetési intézmények teljes körű adó­alannyá válnak. Az adó- és árreform bevezetését megelőzően az év hátralevő időszaká­ban még alapos előkészítő munkára, számításokra, majd megfontolt és kö­rültekintő döntésre van szükség, azért, hogy minél kevesebb későbbi, illetve menet közbeni pályakorrekciót kelljen végrehajtani. Ezért a társadalmi viták során nagy figyelmet kell fordítani a vélemények megismerésére és egyezte­tésére, és az összefüggések hatásfelmé- résére. Sándor Miklós, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatója Csendes a nyári reggel a kunszent- miklósi Újtemető utcában. Sehol egy teremtett lélek. Az egyik kapuhoz ke­rékpárt támasztottak. A kormányon megrakott bevásárlószatyor. Gondo­lom, bizonyára itthon is vannak. A ki­abálásra fiatalasszony jön elő. — Balázs bácsiék innen a negyedik házban laknak — mutatja —, de men­jen a tejeskocsi után. Közben ugyanis egy tartályos kiste­herautó porol végig az utcán. Amikor­ra odaérek, a bajuszos, fehér hajú idő­sebb Selyem Balázs már az utcán van két nagy és két kisebb kanna tejjel. Hamar megtörténik a tejbegyűjtés. Hingyi János tejszállitó már megy is tovább. Balázs bácsi fogja a kannákat, én a kapukat nyitogatom. A nyári konyhából a feleség, Erzsiké néni perdül ki. Bemutatkozom. — Azt hittem, tejfokoló, mert az ab­lakból láttam, fenn volt a kocsin. Megnézzük az állatokat. A vályogis­tállóban két fekete Holstein hever. Pár lépéssel odébb, a szellős deszkaistálló­ban egy vöröstarka hűsöl békés szom­szédságban a baromfiakkal. — Mikor lépett ma a gumicsizmába? — kérdezem Selyem Báládtól. — Négykor van ébresztőnél ötkor kezdünk dolgozni. Előbb kitrágyázunk a tehenek alól, azután ízékölünk, ki­tisztítjuk a jászlakat, majd újratöltjük kukoricadarával, korpával, búzadará­val, ebből egy-egy fándlival kapnak, összesen körülbelül 4 kilogrammot. — Ötkor fejünk — veszi át a szót az asszony. — Ezzel fél óra alatt végzünk, szerencsére könnyen adják a tejet. Számolgatnak egy darabig, végül „feladják”, így abban maradunk, ez a három már a sokadik tehenük. — Az állatvásárokon, ha tehenet ve­szünk, a legfontosabb a tőgyek állapo­ta, hogy mind a négy „csöcs-szeme” egyformán ad-e tejet. Ha valamelyik „megrekedt”, akkor azt az állatot nem szabad megvenni. Van, amikor a kivá­ló anya botját megtartjuk, felneveljük. — Fejés után szálastakarmányt, csa- ■ lámádét kapnak, ilyenkor itatunk is. Ekkor már hét óra van. Fél tizenkettő­kor újból itatunk. A tehenek a meleg napokon 40—50 liter vizet is megisz­nak. Negyed egykor újból fejünk, fél ötkor következik az abrakolás, itatás, ganézás. Hat órakor újból a fejés, és ezzel a teheneknél vége a napnak. Naponta a három tehéntől 75 litert adnak le a helybeli Egyetértés Termelő- szövetkezetnek, ahol az alakulástól nyugdíjba vonulásáig juhász volt a ház gazdája. Ekkor költöztek be a tanyáról Kunszentmiklósra. A tejen kívül idén már leadtak 25 sertést is, és még húszat fognak nevelni. Ez mind saját fialtatású. A baromfit maguknak tartják, időnként az egész állomány kés alá kerül, majd felpucol­va a hűtőládába. — Hogyan győzik ezt a temérdek munkát? — kérdeztem. — Balázs bácsi makacs, kun ember. Kalap nélkül nem megy a szomszédba sem — mondja Erzsiké néni. — Dolgo­zik, ha megszakad is, pedig már négy­szer operálták. De muszáj, mert a ket­tőnk nyugdija csak 6400 forint. Azért most már, 65 éves korában, naponta le kell feküdnie egy félórára. — Két fiunk van, Balázs 38 éves, növénytermesztési brigádvezető a tsz­ben, Jancsi 32 éves, ő az állattenyész­tésben dolgozik, szintén brigádvezető. Három lányunokánk van. Nem múlik el nap, hogy ne nyitnák ránk az ajtót. Esténként televíziót szoktunk nézni és annak örülünk, hogy a gyerekeinknek és unokáinknak már könnyebb az éle­te. Jól összetartó család vagyunk. Nemigen megyünk sehová, de az álla­toktól nem is lehet, aligha találnánk ide helyettesítőt Minket veszekedni még nem hallottak, azt nem mondom, hogy nincs hangosabb szó, de a kéményen 39 év alatt még egyszer sem ugrott ki a perlekedés. Idősebb Selyem Balázs 1987. április 15-én Budapesten, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által meg­hirdetett kistermelők országos tejter­melési versenyének eredményhirdeté­sén a harmadik dijat vehette át Czauner Péter GYAPOTVÁSÁR TÁDZSIKISZTÁNBAN 9 Gépesített gyapotbetakarítás Türkmenisztánban Dusanbéban, Tádzsikisztán fő­városában pamutipari vásárt ren­deztek, amelyen a köztársaság mind a húsz pamutipari cége felvo­nultatta a fonalait, ám nem mind­nyájan jutottak megrendeléshez. A versenyt nem álló pamutfonalat, alacsonyabb áron, technikai célok­ra használják fel. Ezek gyártóinak javítaniuk kell. a technológiájukat, növelni az igényességet a gyapotter­mesztő mezőgazdasági üzemekkel szemben. A Szovjetunió déli köztársasá­gaiban évente 8—9 millió tonna nyers gyapotot takarítanak be. Az ipar azonban a gazdag terméshoza­mok ellenére sem tudja kielégíteni a szövet iránti keresletet, a gyapot alacsony minősége miatt: a termés jelentős része nem felel meg a szab­ványminőségnek. A textilgyárak­nak azonban eddig nem volt joguk válogatni. A feldolgozandó nyers­anyag a tervező szervezetek köz­pontosított elosztási rendjében ér­kezett hozzájuk. S ez nem csak a gyapotra vonatkozott. Ez, az iparnak nagy veszteséget okozó ellájási rendszer most meg­szűnik. Az átalakításnak egyik lé­nyeges eleme ez a szovjet gazdaság­ban. A szovjet gazdaság egy sor ágazatának üzemei már az idén a szabadpiacon szerzik be a nyers­anyagot. A cél, hogy a szállítok és a felhasználók között a kapcsolat szigorúan üzleti jellegűvé váljék.

Next

/
Thumbnails
Contents