Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-19 / 195. szám

1987. augusztus 19. • PETŐFI NÉPE • 3 TASS, KUNSZENTMIKLŐS, SZALKSZENTMÁRTON, APOSTAG... KÁNIKULA UTÁN (ÉS ELŐTT?) A VÍZELLÁTÁSRÓL Lesz-e idegenforgalmi ösvény a Duna-vonalon? I ' Nemrég a tassi üdülőkörzet egyik takaros pihenőházában találkoztak az Észak-Bács-Kiskun megyei Duna- mellék tanácsi, kereskedelmi és ven­déglátó-ipari szakemberei, hogy előké­szítsenek egy fontos tárgyalássoroza­tot. A téma: a folyamvölgy — a „Du- na-vonal” -— idegenforgalmának fej­lesztése volt. ­Ha a Bács-Kiskun megyei idegenfor­galomról esik szó, még ma is inkább csak a „kecskeméti körzet” juthat eszünkbe. (Ez persze nem jelenti azt, hogy valaki is tagadni vagy kisebbíteni akarná a bajai, a kalocsai, a kiskőrösi, a kiskunhalasi vagy a kiskunfélegyházi utazási irodák, Pusztatourist-kiren- deltségek sikereit. A tassi értekezleten arról volt szó, hogy jelentős tartaléka­ink vannak, amit illő és érdemes lenne mielőbb kiaknázni. A Duna-melléki településeken már ma is sok minden adott ahhoz, hogy a Lajosmizse—T őserdő—Kecskemét— Bugac—Alpár fővonal mellett egy má­sik, élményekkel kecsegtető turista „fő­utat” ismertessenek meg az illetékesek külföldi vagy magyar partnereikkel. Hogy mit ígér(het) az érdekességek, látnivalók után kutató vagy pihenni vá­gyó külföldi és hazai vándoroknak a környék? Röviden, a teljesség igénye nélkül íme egy lista az egyik beszámoló függelékéből. Tass: strandok a soroksá­ri Duna-ágon, halászcsárda, hajóállo­más, horgászási lehetőség, szállás. Kun- szentmiklós: irodalmi emlékhely, múze­umok, sportolási lehetőség, szállás, pusztai programok, természetvédelmi területek, növény- és állatritkaságok. Szalkszentmárton: pusztai programok, ménes, rackanyáj, szürkegulya, lovag­lás, sétakocsikázás; a községben: Petőfi- emlékhely, néprajzi múzeum, műemléki jellegű faluközpont, hangverseny-lehe­tőség a református templomban, étel­különlegességek a Kurta csárdában. Dunavecse: múzeum, sportlétesítmé­nyek, teniszpályák. Apostag: a rövide­sen átadandó műemlék izraelita ima­ház, orgonahangversenyek rendezésére alkalmas nagyteremmel, Nagy Lajos- emlékmúzeum. Dunaegyháza: folyam­parti rekreációs központ parkerdővel, stranddal, csónakázási lehetőség. Solt: pincemúzeum, Vécsey Károly-emlék- ház, pinceszer a meleghegyen, lovas­programok a Szikra Tsz majorjában. Harta: sváb helytörténeti gyűjtemény, bútorfestészeti kiállítás. Dunapataj: múzeurtj a felújított unitárius templom­ban; Szelíd: strand, vízi sportok, szállás. (Kalocsán, Hajóson, Baján közismer­tek a turistacsalogató nevezetességek!). Mi hiányzik ma még, hogy valóban egy „csomagban” tudják ajánlani az irodák a „Duna-vonalat”? Mindenek­előtt egy olyan egységes megyei idegen- forgalmi koncepció, amely figyelembe veszi a már meglevő lehetőségeket, és amelyben a fejlesztés is szóba kerülhet. A kis városi irodák igen lelkes munka­társaitól nem várható el, hogy a saját, jól bevált és megfelelően fizető vállal­kozásaik mellett regionális szervezé­sekhez kezdjenek. Kellene több és szín­vonalasabb szálláshely. Sokat segít majd, ha megépül végre a kalocsai szál­loda. Ki kellene persze szélesíteni a kis­településeken is a fizetővendég-szolgá­latot. (A környék egyik legaktívabb szervezője, a kalocsai Ibusz-kirendelt- ség vezetője, Csapai Lajos már több­ször is próbálkozott ezzel.) Nem szabadna megfeledkezni arról sem, hogy a Duna túlpartján hazánk másik két megyéje található. A szerve­zéseknél tehát bátran számba lehetne venni a dunaújvárosi szállodát, a mú­zeumokat a hajóállomást,'1 a vendéglő­ket, a dunaföldvári gyógyvizes fürdőt stb. Az érintett áfészeknek, vendéglátó vállalatoknak, gazdálkodó egységek­nek össze kellene fogniuk, hogy végre ízlésesebb egységekkel várják a várha­tóan megsokasodó vendégsereget. Fej-, leszteni kellene a szolgáltatások színvo­nalát is. A tanácsoknak a közterületek rendben és tisztán tartása, a strandok és a parkok karbantartása a legfonto­sabb feladatuk. A megyei tanács, az Országos Mű­emléki Felügyelőség, a Kiskunsági Nemzeti Park és az Erdőfelügyelőség az utóbbi években több száz millió fo­1 i 7 . v- *1mL 9 Sokan keresik fel a dunavecsei múze­umot rangos ipartörténeti kiállításáért. rintot áldozott a környéken régi épüle­tek, templomok, kúriák felújítására, újrahasznosítására; a parti erdők pihe­nőparkokká alakítására, felszerelésére; múzeumok, közgyűjtemények alapítá­sára. Nem szabad kihasználatlanul hagyni ezt az összességében igen jelen­tősnek mondható befektetést. Ma már tudjuk: rendkívül drágák a „felkapott” üdülőhelyek, turistaköz­pontok. A forint leértékelései miatt sok ezerrel több nyugati turista jön hoz­zánk, s nem kevés hazai vándor keres túralehetőséget Magyarországon, nyu­gat helyett. Nagyon sok múlik most tehát a szer­vezésen! Farkas P. József 9 A szalkszentmártoni Petőfi-ház udvarán rendszeresek a folklórrendezvények. ■ MÉG URALKODIK A DINNYE Az idén, miután a kajszi-, az őszibarack és a szőlő nagy része elfagyott, a dinnye „uralkodó" gyümölccsé lé­pett elő a piacokon. Bár a kora tavaszi hideg nem na­gyon kedvezett az érésnek, az íznek, és a megye déli részén jelentős területen jégverés is volt a földeken, megközelítő­en ugyanannyi görög-, illetve sárgadinnye termett, mint az elmúlt évben. Az előbbiből több mint 780 hektárról átla­gosan 17 tonnát szedtek le; az utóbbit 95 hektáron ter­mesztették. így a megyeha­táron túlra is. jut e gyümöl­csökből. Képünk a kiskunfélegyhá­zi dinnyekínálatról készült. BEHOZATALTÓL MENTESÍT Magyar—japán vegyes vállalat Magyar—japán üveggyapotgyár lét­rehozására és működtetésére vegyes vállalatot alapít az Üvegipari Művek más magyar, továbbá japán partnerek­kel. Az erről szóló szerződést már aláír­ták az érdekeltek. A részvénytársasági formában működő vegyes vállalat alaptőkéjéből az Üvegipari Művek 47, a Skála-Coop 10 százalékkal, a legna­gyobb japán üvegszálgyártó, a Nitto Boseki cég és a Toyo Menka Kaisha kereskedőház együttesen 26, a IFC nemzetközi pénzügyi társaság pedig 17 százalékkal részesedik. A Salgótarjáni Síküveggyárban kap épületet az új üveggyapotgyár, amely évente 4400 tonna üvegszálat állít majd elő. A tervek szerint 18 hónap alatt rendezik be az új gyárat, s így az 1989 közepén megkezdheti a termelést. A ja­pán partnerek gondoskodnak a korsze­rű technológiai eljárás know-how- jának meghonosításáról és az ehhez szükséges gépek, berendezések szállítá­sáról. Magyarországon jelenleg tőkés importból elégítik ki a teljes hazai szükségletet, tehát évente 3000—3500 tonna üveggyapotot vásárolnak. Az új gyár mentesíti ettől a beszerzéstől az országot, és lehetővé teszi azt is, hogy mintegy ezer tonna üveggyapotot tőkés exportra szállítsanak. A távlati elkép­zelések alapján, működésének negye­dik évében, 6200 tonnára növelik a gyár termelését. Beváltak-e a kistérségi rendszerek? A nyár még sokáig tart, sőt lesz jövő­re is — állítja a sokszor elhangzó rek­lám, amely témánkra vonatkoztatva ekképpen módosul: a kánikula és az ezzel összefüggő vízfogyasztási csúcs még visszatérhet, sőt biztosan lesz a következő esztendőben is. Ám szükség- szerű-e majd a jövőben ismét vízkorlá­tozást elrendelni megyénk egyes telepü­lésein? Erre a kérdésre kerestük a vá­laszt a Tiszakécske és Kalocsa környé­ki kistérségi vízműrendszer körzetében. Elöljáróban hadd említsük meg: la­punk július 24-ei számában tettük köz­zé azt a hírt, miszerint a megyei tanács építési és vízügyi osztálya locsolás! ti­lalmat rendelt ef Tiszakécskén, Lakite­leken és Tiszaalpáron, valamint az oda tartozó üdülőterületeken. Hangsúlyoz­zuk, hogy megyei intézkedés történt, holott a közvetlen tapasztalatok birto­kában érthető módon mindenütt a he­lyi tanácsok joga és kötelessége hason­ló rendelkezést hozni. Am az ilyen dön­téshozatal nem a legnépszerűbbek közé tartozik, ezért nem talált meghallgatás­ra több településen a vízművek erre vonatkozó javaslata. Tőserdőn locsoltak — Tiszaalpáron kiszáradtak a csapok — Rosszul járt községünk, amikor bekapcsolódott a kistérségi vízellátási rendszerbe — panaszolta egy tiszaalpá- ri lakos, utalva arra is, hogy a régi víztornyot üzemen kívül helyezték. Szerinte inkább helyben kellett volna új kutat fúrni, s nem máshonnan hozni ide a vizet. Véleményével felkerestük Szekeres Istvánt, az Észak-Bács- Kiskun Megyei Vizmű Vállalat főmér­nökét. Az ő szavait idézzük: — A kistérségi rendszereknek szá­mos előnyük van, így például az, hogy egy jó vízadó képességű területről könnyebb, olcsóbb, biztonságosabb el­juttatni a vizet olyan helyekre is, ahol egyébként nehezebben, vagy lényege­sen drágábban lehetne előteremteni az innivalót. Egyébként a napi viztermelő kapacitásnak mindössze egy köbméter­rel való fejlesztésé ’ is'251 ezer forintba kerül. S nem engedheti meg magának minden egyes1 község,Tiógy saját mély- furatú kútja, vízmüve legyen. — Miért nem használják a tiszaalpári víztornyot? — Miután kialakult a Tiszakécske —Lakitelek—Tiszaalpár—T őserdő kistérségi rendszer, abban csak egy víz­torony lehet. Ugyanis a fizika törvénye szerint nyilvánvaló, hogy ha kettő len­ne, akkor a magasabban lévő megtelte esetén az alacsonyabból már kifolyna a viz. Jogos a panasz, de... — Nem megalapozott tehát a tiszaal­pár iák panasza? — De igen, viszont nem a vízellátási rendszerben kell a hibát keresni. Ennek a névleges kapacitását az eredetileg ter­vezett napi 4200 köbméterről 8760-ra növeltük, ami a kánikulát követő első esős napon már ismét elegendőnek bi­zonyult. Ekkor 8640 köbméter volt a felhasználás, szemben a forróbb napo­kon történt 13—14 ezres fogyasztással. Hozzáteszem: a névleges kapacitásnál nagyobb fogyasztás hosszú távon ront­ja a terület vízadó képességét, ezért is szükséges korlátozások bevezetése. — Előfordulhatott a kritikus napo­kon, hogy például Tőserdőn locsoltak, Tiszaalpáron pedig nem volt ivóvíz? — A vízműrendszereknek is vannak úgynevezett végei és periférikus részei. Ilyen Alpár is, tehát a válaszom: igen. — És mégsem a vízszolgáltatásban van a hiba? — Tény, hogy sehol a világon, így nálunk sem a nyári csúcsidényre mére­tezik a vízműveket. Az említett adatok­ból kitűnik, hogy az esős napi fogyasz­tás már kevesebb volt a névleges kapa­citásnál is, tehát lényegében a forró napokon ellocsolt víz hiányzott Alpá- ron. Kommunális üzem vagyunk, így arra nem vállalkozhatunk, hogy az ivó­vízzel való locsoláshoz is elegendő mennyiséget termeljünk. — Mi tehát a megoldás? — Az érdekelt tanácsok együttmű­ködése, s hathatós fellépése a kritikus időszakban történő, főként nappali lo­csolás ellen, s ebben az esetben a perifé­rikus részekre is eljut az ivóvíz. Persze szükség van a lakosság megértésére, arra, hogy ne pazaroljanak az esetleg más településen lakók rovására. 17 m jí rr Körgyűrű Kalocsa térségében A Tiszakécske környékinél fiatalabb a Kalocsát övező kistérségi rendszer, amely akkor lesz teljesen készen, ami­kor megépül majd Újtelek és Szelíd kö­zött. egy négy kilométer hosszú, kétszá- las távvezeték. De nem csak erre van szükség, hiszen sokan elmondták: a ká­nikulában bizony időnként alig folyt viz a csapokból és az sem volt teljesen tiszta. — 1985-ben egy új, napi 4 ezer köb­méter kapacitású kút készült el Boro- tán, javítva, de nem teljesen megoldva az ellátást — mondta Jókai Zoltán, a Bél-Bács-Kiskun Megyei Vizmü Válla­lat kalocsai üzémigázgatója.Most újabb kutat fúrunk ugyanitt, s az eddi­gi három, összesen 450 köbméter/órás teljesítményű szivattyún kívül egy 900 köbméter/órás kapacitású is elkészül várhatóan szeptemberre. Szintén jelen­leg épül két, egyenként 2 ezer köbméte­res felszíni tárolómedence, s mindezek megszüntetik a még meglévő gondo­kat. A Kalocsakömyéki Vízműtársulat­nál S- amely 1982-ben alakult — meg­tudtuk, hogy a kistérségi rendszer im­már összesen kilenc település vízellátá­sát javítja: Szakmárét, Résztelekét, Oregcsertőét, Halomét, Kiskecskemé- gyét, Drágszélét, Homokmégyét, Alsó- njpgyét és Hülyéét. — E településeken az ingatlantulaj­donosoknak a többségi szavazat alap­ján 10 ezer forintot kellett befizetniük a vízvezeték-építésre — tájékoztatott Vén Ferenc, a vízműtársulat vezetője —, s aki a házába bekötteti a vezetéket, annak ez négyezer forintjába kerül. Ma már ott tartunk, hogy az érdekeltek háromnegyed része igényli a bekötést * Kalocsa környékén is yoltak a tartós hőség időszakában nyomáscsökkené­sek, amelyek részben szintén az ivóvíz­zel való locsolással magyarázhatók. A jövőre nézve tehát a takarékosság jelentheti itt is az ellátási gondok meg­előzését. Mert nem a kistérségi rendsze­rekben van a hiba, sőt—mint Szekeres István főmérnök mondta — hosszabb távon az lenne az ideális, ha minél több nagyobb település vízvezetékkel való összekapcsolására is sor kerülhetne. Ugyanis így még jobban kiegyenlítőd­ne a víztermelés és -fogyasztás, s ha például valamelyik víznyerő helyen műszaki hiba történne, nem okozna gondot a hiány máshonnan történő pótlása. Nem tudjuk, visszatér-e az idén még a kánikula, de jövőre biztosan lesz. Szolgáljanak mindezek legalább ak­korra tanulságul. Vitaszek Zoltán A szerkesztő megjegyzése: Júliusi vasárnap, este 9 óra. Tt szaalpáron még csak nem is csöpög­nek a csapok, órák óta. Türelem fogytán telefon Tiszakécskére, a gépházba. „Nem tudom, Alpáron mi lehet, nálunk már egy gépet ki kel­lett kapcsolni, akkora a nyomás, hogy felesleges a működtetése” —- hangzik az érdeklődő kérdésre ka­pott válasz. ” Kérdezze meg Lakite­leket, talán ott lehet a baj" —'így a jó tanács. Telefon Lakitelekre a víz­mű gépházába. „Nincs áram, nem működnek az itteni berendezések, azért nincs víz Alpáron. ” Kérdések merülnek fel a rendszer működőképességét illetően. Annak idején ágy „adták el” a falunak a megépítés ötletét, hogy ha majd Ti­szaalpáron baj lesz, jön a víz például Tiszakécskéről. Most baj van, miért nem jön?! Pedig ott fölös gépi kapa­citásvan és maximális a nyomás így is?! És hogyan gondolták a vízterme­lés és a -fogyasztás kiegyenlítődését a rendszer megálmodói? Mind a bá­rom település alapvetően mezőgaz­dasági, kertészkedő lakossággal. Egy időben kelnek, fekszenek — és locsolnak, ugyanakkor! Vagyis ugyanakkor van a csúcsfogyasztás mindenütt! Arról is szó volt — mint az egyik tanácsülésen Alpáron erre rákérdez­tek TT-, hogy a község tiszaójfalui részén fórnak majd egy nagy teljesít­ményű kutat, azzal lesz teljes a regi­onális rendszer. Azóta is várják az emberek, mert ba a csapok nem is gyakran száradnak ki nyáron, az elégtelen nyomás nem ritka, és az sem öröm, ba a mosógép nem mű­ködtethető. A vízmű egyik dolgozója azt állí­totta, bogy a július 13-aiboz hasonló állapotban — ba Lakitelek kiesik a víztermelésből—a kis teljesítményű alpári kút vize is elfolyik a rendszer­ben a Tőserdö irányába __Ha így v an — én ezt hajlandó vagyok elhin­ni a tapasztalataim alapján —, ak­kor ebben szerepet játszhat Tiszaal­pár magasabb tengerszint feletti fek­vése, amit — úgy tűnik — egyéb szempontokkal, például az igények növekedésével együtt, ügyeimen kí­vül hagytak a tervezők. És a lakosság mit tehet? Az égvi­lágon semmit, legfeljebb betartja a locsolási tilalmat. És mit tesznek az illetékesek? A. Tóth Sándor HÁROM-! Szórakozott számítógép Baján A Bajai Városgazdálkodási Vállalat a lakbérbefizetéseket egy Commodore számítógéppel könyveli és tartja nyil­ván. Nemreg többeket felszólítottak: „tartozásukat minél hamarabb fizessék be”, ha azonban az összeggel nem érte­nek egyet, keressék fel a vállalat díjel­számolási csoportját a kérdéses, befize­tést igazoló szelvénnyel. A számítógép adatai alapján szétküldött felszólítások hangja udvarias, korrekt, tartalmazza ak időpontot is, hogy mikor tudnak foglalkozni a fáradozó ügyféllel. Vinek Józsefné a Martinovics utcá­ban lakik. 1985-ben megvásárolta az általa kapott bérlakást, azóta törlesz­tőrészletet fizet: — Mikor megláttam a 4400 forint lakbérhátralékrol szóló értesítést és a figyelmesen csatolt 12 darab befizető­szelvényt, először megdöbbentem, az­tán fejveszetten telefonálgatni kezd­tem. Sikerült mindent tisztázni, most már csak nevetek az egészen. Tüske Andrásék fiatal házasok, pici gyermekkel, egy éve laknak a Klapka utcában. Nekik háromhavi— 1881 fo­rint — tartozást vetett szemükre az ár- mánykodó számítógép. — Még szerencse, hogy itthon vol­tunk. Mi van, ha történetesen nyara­lunk? Tavaly augusztus végén költöz­tünk a lakásba. Akkor meg azt a júliusi —augusztusi lakbért kérték rajtunk számon, amit még az előttünk lévő la­kó fizetett. — Aztán a féljem bevonult, én pedig a kislánnyal a szüléimhez költöztem Sárospatakra — veszi át a szót a fele­ség. |=- Sajnos, a hiányolt háromhavi csekkszelvényből egy a költözködéskor eltűnt. Azóta is hiaba keressük. — A másik kettőt azonban bevittem fogadóidőben — folytatja a férj —, de a gépprogramozó éppen nem volt bent. Udvarisasan megkértek, hogy menjek vissza két nap múlva, amit nem tettem meg. A városgazdálkodási vállalatnál ér­deklődünk Tüskéék tartozása felől. A pontos név és cím betáplálása és hosszas gondolkodás után szerencsére a számítógép azt közli: a fiatalok soha­sem is tartoztak. — Hogy lehet ez? — kérdezzük Róka Jánosné főkönyvelőtől. — Sajnos előfordulnak hibák. — Évente három-négyezer esetben — veti közbe a Commodore kezelője. — Nem tréfál, három-négyezer eset­ben? Mennyi ügyfelük van összesen? — kérdezzük döbbenten. — Ez sajnos nem vicc. Mivel a prog­ram-kísérleti jelleggel fut, nincs meg a kellő tapasztalati háttere. Sokszor egész oldalakat hoz le hibásan. Amióta „segít”, azóta sokkal több munkánk van — panaszolják a könyvelők. A ta­pasztalat azt mutatja, hogy vagy a program, vagy a számítógép, vagy mindkettő hibás. —Nem lehet megjavítani? — A harmadik negyedévre készü­lünk a Commodore-t felváltani IBM XT és IBM AT középszámítógépekkel. És szeretnénk még az új gépek beállítá­sa előtt kijavítani az esetleges hibákat — veszi át a szót a főkönyvelő. — Meg kell egyébként jegyeznem, hogy az ügy­felek sok esetben egymás csekkjein fi­zetnek be, nem számolva azzal, hogy azt törzsszámok szerint, a csekk eredeti tulajdonosának könyveljük el. Sajnos a lakásvásárlásokról sincs pontos nyü- vántartásunk, nem beszélve azokróL akik bejelentés nélkül költöznek másik lakásba és nekünk kell kinyomozni az új címüket. A felszólítások és a hiá­nyolt összegek persze többnyire mégis valósak. Előző kérdésére válaszolva, tizenegyezer ügyfelünk van, és közöt­tük akad olyan is, akinek tartozása több tizezerre rúg. Ezeken majdhogy­nem lehetetlen behajtani az összeget. * * * Évi három-négyezer (!!!) hiba — túl­zás nélkül soknak, rengetegnek, azaz: megengedhetetlennek minősíthető. Ennyi tévedést az általános iskola felső tagozatában is bukással Jutalmazná­nak”. Ha a gép vagy a program — esetleg mindkettő — rossz, és csak ek­kora hibahányaddal képes működni, akkor azonnal át kell állni a régi, de megbizható módszerre — a vállalat és az ügyfelek egybehangzó érdekében. O. Horváth Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents