Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-03 / 181. szám

I 1987. augusztus 3. • PETŐFI NÉPE # 3 FOGLALJUNK HELYET l (6.) Reggeli cukroszsákok mellett? A megyében, alighanem az egyik leghamarább nyitó regge­lizőhely Kalocsán a Sütő- és Édesipari Vállalat István utcai szak üzlete. Akik délelőtti mű­szakba sietnek, strandolni vagy kapálni készülnek, itt 5 óra 30 perctől már vásárolhatnak, fo­gyaszthatnak. Tejből 30—40, ka­kaóból 20—30, tejeskávéból pe­dig száz adagot töltenek ki. Szín-, te hihetetlen, hogy e régi, kül­lemében és berendezésében ko­rántsem új üzletbe csúcsforga- lomibain hetvenen is betérnek al­kalomadtán. A munkába tartó embereken kívül számos nyaraló diáiknak és turistának — főiként német és orosz vendégnek — ■ szintén ide vezet az útja. Sajtos taréj, hamburger — és a húsvéti kalács * Ezúttal a mi utunknak is az István utcai szaküzlet a célpont­ja. Veszünk két almás rétest, két meggyest és két túróst 49 fo­rint 40 fillérért, de annyi széket sém találunk, ahová leülhetnénk, mint egy gyógyszertárban; Egy bőr bevonatú kis székkel a nyi­tott ajtót támasztják, másik há­romnál helyet foglaltak. Vala­mikor három, aztán már csak két asztalhoz lehetett itt letele­pedni. Mára egy asztalt hagytak meg három — szék nélküli — étkezőállvánnyal. Az így megta­karított helyen, zsákokban teris- tálycukor. Már nyelvünkön a kérdés: Hogy kerül a csizma az asztalra, azaz: mi ez a meghök­kentő változás az árukínálatban?, amikor XJti Béláné vezető, cso­dálkozásunkra magyarázatot ad a különös „szerkezetátalakítás­ra”: • « — Kizárólag reggeliztetésből, kenyér- és péksütemény-értéke­sítésből nem tudnánk megélni. Tavaly, negyedmillió forinttal, még ráfizetéses volt az árusí­tás. Az idei első három hónap végre 25 ezer forint nyereséget hozott. Bizonyára arra is kí­váncsiak, hogyan. TurisitafcifH- vel, sajtos taréjjal, húsos és tú­rós hamburgerrel meg gyüimölcs- torta-karikával bővítettük a vá­lasztékot. A második negyedév is jól kezdődött. Húsvétkor kitele­pültünk a ibolt elé, és eladtunk negyven mázsa fonott kalácsot. Éltünk a forgalomnövelés lehe­tőségével akkor ils, amikor nem­rég a környéken táborozott több száz ember. Felkerestük őket, s vettek tőlünk tízezer forint ér­tékű üdítőitalt a boltban kap­ható húszféléből'. Ennek a cu­kornak meg, hogy itt árusíthat­juk, úgy örülünk, hogy ki sem itudom mondani! Nehéz év, kisebb létszámmal Az biztos, hogy a 29 éve nyílt és 1963 óta reggeliztető üzletet az elmúlt több mint negyedszá­zadban nem érte annyi hatás, mint éppen ebben az esztendő­ben. Az alkalmazkodás első ke­mény próbája 1987. Az év elejé­től jövedelemérdekeltségi rend­szerben. nagyobb önállósággal és felelősséggel dolgoznak. Ti­zennyolcról tizenegyre csökken­tett létszámmal, persze nagyobb terhet kell vállalniuk, mint ed­dig. Ezt erősítik meg a vezetőnő szavai is: — Négy hétig egyetlen sza­badnapom sem volt. Annyira összetorlódott a munka — fő­leg az elszámolás —, hogy úgy éreztem, ez már-már fuílasztó. Tudják, nálunk apró tételű áruk eladásával jön össze a pénz. Úti Béláné még ma is a július 20-ai árváltozások hatása alatt álll. Hát hogyne, hiszen a fo­gyasztók nem fogadták örömmel (de végül is megértették), hogy 60-féle áruért ezentúl többet fi­zetnek. A fonott kalács 12,60 he­lyett 19, a meggyes rétes 8,60 he­lyett 12 forintba kerül, és a pi­rog ára is nőtt: 7,60-ról 10,60 fo­rintra. Legyen hol kezet mosni és leülni! A kereskedelem élete — a forgalom — a július 20-ai meg­torpanást követően kezd vissza­térni a megszokott kerékvágás­ba. Egymás után érkeznek a ve­vők az üzletbe, mivel az árvál­tozások ellenére itt még mindig olcsóbb az étkezés, mintha étte­remben vagy vonaton enne az ember. A Kiváló Munkáért mi­niszteri kitüntetést kapott — a vállalatnál 1954-től dolgozó — Úti Béláné vezetőnők és dolgozó­társainak munkája a garancia arra, hogy a vendégek 'megelé­gedéssel távozhatnak. A buda­pesti Pálfy Sándor Vásárlók könyvi bejegyzése — „Köszöne- tünket fejezzük ki a bolt dolgo­zóinak az udvarias kiszolgálá­sért, a tiszta környezetért és a nagyon finom süteményekért. A meggyes 'rétesben nem volt mag” — nem az egyetlen a dicsérő so­rok közül. Az ilyen és hasonló gyorsétke­zőhelyek is alkalmasak lehetnek arra, hogy a fagyasztókban ked­vező kép alakulhasson ki a ven­déglátásról. Valamit mégsem hagyhatunk szó nélkül. A kalo­csai üzletben a forgalomnövelés és a gazdaságosságra törekvés nam szoríthat háttérbe olyan fontos tényezőket, mint a higié­nia és a kényelem. Nincs kéz­mosó, legföljebb egy darab pa­pírt kaphat a vendég, hogy zsí­ros kezét azzal megtörölhesse. A cukroszsákokat inkább raktár­ban kellene tárolni, semmint- az eladótérben. Helyükön szíveseb­ben látnánk asztalokat, ame­lyeknél nem csak mi, a többi fogyasztó is helyet foglalhatna. Kohl Antal ÁGASEGYHÁZA Falu a város szomszédságában Kezdeményező pártalapszervezet A hőségben remeg a levegő, s kora délután lévén, alig van em­ber az utcákon. A nemrégiben épült takaros házak ablakán le­eresztették a redőnyöket, reluxá­kat. delel a falu. A ház, amely­nek ajtaján csengetek, régebbi a többinél, de a gondozott, virágos élőkért arról tanúskodik: az itt lakók adnak a rendre, a tiszta­ságra. A fogadtatás — bár most ismerkedünk — kedves, baráti, s a hús szobában, a jeges üdítő mellett jólesik a beszélgetés. Tizenöt éve Ágasegyháza egyik vezetője, a pártalapszervezet tit­kára Ballun Tibor, az általános iskola igazgatója, a kecskeméti városi pártbizottság tagja. — A község lélekszáma — mondja — valamivel felette van a kétezernek, s szerencsére nem csökken. Vizsgáltuk, elemeztük a korábbi csökkenés okait, nem volt nehéz kitalálni: a régi nagy- családok. ahol ia hat—nyolc gyer­mek volt a jellemző, felbomlot­tak. s ma már a három gyermek Is nagycsaládnak számít. A vá­ros közelsége munkahelyeket, vá­sárlási lehetőséget, kulturáló­dási jelent az itt élők számára. Kiváló a közlekedés, autóbusszal fél óra alatt beér bárki a mun­kahelyére. színházba vagy éppen az áruházba. Ágasegyházán kevés a munka­hely. A Math iász Szakszövetke­zeten kívül helyben csak a nő­ket tudják foglalkoztatni, de őket is csak korlátozott számban. Miből élnek Ágasegyházán az emberek, honnan telik házépítés­re, személygépkocsira, televí­zióra? — Nálunk a férfiak bejárók, szakszövetkezeti tagok, a helvé- ciai, az Izsáki Állami Gazdaság­ban, a nők a háztájiban dolgoz­nak, vagy állattartással foglal­koznak. Évente két—háromezer sertést értékesítenek a falubeliek. A jövőt tervezi mindenki, hiszen a tagi szőlőtelepítésben a taná­csi dolgozótól a pedagógusig, a község apraja-nagyja részt vesz. Négy év alatt nyolcvan hektárt telepítettünk, részt vettem benne jómagam is. A jövedelmek? Er­ről aligha tudnék pontos adato­kat mondani, de öt év alatt száz­nál több új ház épült. Ez — gon­dolom — választ ad az előbbi ■ kérdésre. Egy-egy telek ára 30— 40 ezer forint. Az említett épít­kezésekkel alakult ki a Kossuth •körút, amelynek burkolata a na­pokban készült el kohósalakból és bitumenes emulzióból. Igaz, ami Igaz: Ágasegyháza kiegyensúlyozott, nyugodt tele­pülés, ahonnan azért nem men­nek a városba lakni az emberek, mert a mezőgazdaság nem le­becsülendő mellékjövedelemhez juttatja őket. — Nincsenek egetverő gond­jaink, sem óriási eredményeink. Keményen dolgozunk, ki-ki a maga munkahelyén, szorgal­masan, hiszen a homok teljes embert kíván. S hogy mennyire meg lehet szeretni ezt a közsé­get, arra bizonyíték: a vezetők nem helybeliek, mégsem kíván­koznak el innen. Az értelmiség sem lett hűtlen szülő- és mun­kahelyéhez, sőt, Kecskemétről is járnak ki dolgozni, és csupán idő kérdése, hogy itt telepedje­nek le. ÖTSZÁZ FORINT A MADONNÁÉRT — SZIGORT KÖVETEL A KÖZVÉLEMÉNY Ragasztgatók... gáltatásalt a tabb módon. jövőben kulturál- népszerűsíti. Mikor Járt a Torinó cirkusz Kecskeméten? Már el is feledtük. Falraga­szai azonban még ma Ls ott rongyolódnak szép kecskeméti épületeken. Régen megtartották már a megyeszékhely telefonfülkéin, szép portálokon hirdetett rendezvényeket. A többnyire primitiv kivitelezésű hivogatók azon­ban ma is csúfítják a városképet. Az az érzése a járókelőknek, tu­ristáknak, hogy a hatóságok nem törődnek a kömyezetszennye- zjésSel, vagy tehetetlenek. Felháborodott lakossági tilta­kozások és újságcikkek ellenére alig-allg javult a helyzet az el­múlt hónapokban. Sokak véle­ménye szerint határozottabb föl­lépéssel, hatékonyabb lakossági közbeavatkozással néhány nap alatt eltüntethetnék az utcák csú­nya szépiáit. A városi tanács igazgatási és műszaki osztálya kénytelen a közérdeket semmibe vevők meg- rendszabályczásával, a kártevé­sek nyomainak eltüntetésével foglalkozni. Tóth Pál, a 'közterületi fel­ügyelőség vezetője szerint mint­egy 100 esetben indítottak idén eljárást. A -lakosságát azonban nem az intézkedések száma ér­dekli, hanem napi tapasztalatai. Ezért, azt hiszem indokoltan ér­zik kevésnek a szabálysértők el­leni eljárásokat. Az illetékes ta­nácsi szakemberek abban bíz­nak, hogy a figyelmeztetések és büntetések hatását az elkövetke­zendő hónapokban szélesebb körben is érzékeli a lakosság. Eddig idén mintegy 34 ezer fo­rint pénzbüntetést szabtak ki, Novák Gyulának 1600 forintja bánja, hogy engedély nélkül hir­detményeket helyezett el közte- - rül-eten. A tiszaalpári Parádi Jó­zseffel úgy látszik nem értették meg a korábbi jóindulatú enyhe szabálysértési bírságok, hogy a Sasfiákban szervezett diszkó estjeire csábító hirdetményeivel nem csúfíthatja el Kecskemét főutcáit, 3 ezer forintra büntet­ték. Amennyiben záros határidő alatt nem távolittatja el reklám- felihívásailt, újabb, még szigorúbb büntetésre számíthat. Noha a jegyzőkönyvben rögzített kije­lentése szerint Szabó Ferenc kulcsmásolónak nem okoz gon­dot az 1500 forint bírság kifize­tése, bízhatunk abban, hogyszol­A városi tanács közterület­felügyelősége mintha az indo­koltnál türelmesebben várná ki, amíg a kulturális jellegű intéz­ményekben általánossá válik a közterület tisztaságát óvó szem­lélet. Eddig csak a Szalvay Mi­hály Ifjúsági és Űttörőház egyik népművelőjét kötelezték hely­színi birság fizetésére környe­zetszennyezés miatt. (Mivel ne­vezett e cikk megírásáig sem gondoskodott a tiltott helyekre enyvezett röplapok, plakátok eltávolításáról, újabb eljárásra számíthat.) Az Erdei Ferenc Mű­velődési Központ egyik dolgozó­ja sem sietett az avantgárd di­vatbemutatót reklámozó fölira- ■tok eltávolításával, szabálysér­tési eljárást kezdeményeztek el­lene. 500 forintjába került eddig a Vak Bottyán utcában lakó Nyí­ri Magdolnának a helvéciai Köcsög csárdában esetenként muzsikáló Madonna öntevékeny népszerűsítése. A helyi felsőfokú tanintézetek igazgatói, a kulturális intézmé­nyek vezetői megígérték, hogy a jövőben jobban odafigyelnek a tanulók, a KISZ-szervezetek szórakoztató programjainak nép­szerűsítésére. Igaz, az egyik ve­zető azt írta, ,azért, mert nem szeretnének a jövőben több pénz­bírságot fizetni”. (Csak azért?) Ügy vélem, elsősorban a kul­turális intézményeknek kellene jó példával eiöljá’ítnrtuk. Miért vártak tanácsi figyelmeztetésre? Egy-egy házi telefonbeszélgetés­sel meg lehetett volna előzni egy csomó levelezést, bosszúságot. Célszerűbb volna, ha a tanács egy vállalkozó szövetkezet vagy gazdasági munkaközösség köz­reműködésével maga tisztíttatná meg az öntapadó, enyves felira­tokkal összepiszkított felületeket és a számlát — erre a vonatko­zó rendeletek lehetőséget adnak — a kezelési költséggel együtt utólag -benyújtaná a környezet­szennyezőnek. Így nem kellene hosszú hónapokat várni az eszté­tikus utcakép helyreállítására. A büntetés önmagában kevés. Érthetetlen számomra, hogy be­lül gondosan1 tisztogatott, szép üzletek vezetői miért nézik el hónapszámra — például — a két ■kirákatmező között éktelenkedő, f oszladozó falragaszt. Nincs gazdájuk a közlekedési lámpákat irányító szerkezetek­nek? A telefonfülkéknek, a kandelábereknek? Ügy érzem, hogy a közvéle­mény kérését tolmácsolom, ami­kor azt javaslom: időnként tisz­(M éh esi Éva felvétele) firtassák meg a gondjaikra bí­zott műtárgyakat. Heltsi Nándor HATEZREN A VILÁG HATVAN ORSZÁGÁBÓL Eszperantó világkongresszus Varsóban Varsó központja mintha nem is Lengyelország fővárosában lett volna ezekben a napokban. Kimonós japánok, száris indiaiak, főkötős hollandok, tomacipős- farmeres fiatalok, ősz urak, höl­gyek sétálgattak, társalogtak, nézelődtek mindenfelé. Csak egy dologban hasonlítottak: mind valamilyen idegenül csengő, fur­csa nyelven társalogtak- Eszpe­rantóul. A világ hatvan országából hat­ezer eszperantista érkezett a múlt héten a lengyel fővárosba, hogy részt vegyen a 72. nemzet­közi eszperantó világkongresz- szuson. Az idei konferencián kü­lönösen fontos dátumra emlékez­tek az eszperantó hívei: most volt száz éve, hogy Ludwik Za­menhof lengyel orvos kiadta az első eszperantó nyelvkönyvet, megvetvén ezzel a mozgalom alapjait. Az emléke előtt tisztelgő ren­dezvényeken azonban családja és leszármazottai közül osak Pá­rizsban élő unokája lehet jelen Varsóban. A Zamenhof családot kiirtották a nácik, s az unoka is csak egy idegen család oltalmá­ban menekülhetett meg. A treb- linkai halál táborban — ahol Za­menhof lánya és testvére meg­halt — most az eszperantó nyel­vet használó japán Oomoto szek­ta tagjai emlékeztek meg a csa­lád tragikus sorsáról. A centenárium alkalmából — . mint Roman Malinowski, a len­gyel szejm elnöke, a kongresszus védnöke a megnyitón elmondta — Bialvstokban, Zamenhof szü­lővárosában Ludwik Zamen­hof nevét viselő eszperantó vi­lágközpontot hoznak létre, hogy találkozó- és székhelyül szolgál­jon a világ eszperantó mozgal­mainak és eszperantistáinak. Az eszperantó az eltelt száz évben egyre több hívet szerzett magának szerte a világon. Bizo- nvítla ezt a kongresszus részt­vevőinek soknemzetiségű, népes tábora is. A világ eszperantistái­nak figyelme most hetek óta Len­gyelországra irányult. Lódzban az eszperantó tanárai tanácskoz­tak, Siedlcében a nemzetközi esz­perantó sakkszövetség rende­zett sakkbajnokságot, Krakkó­ban megrendezték a 39. ifjúsági eszperantó konferenciát, amely­re harminc ország küldte el ezer fiatal eszperantistáját, Byd- goszczban eszperantó turista világkongresszust tartottak, Bia- lystokban Zamenhof emlékére bélyegkiállítást mutattak . be, Krakkó adott otthont az eszpe­rantó orvoskonferenciának... és most Varsó a világkongresz- szusnak. A kongresszus résztvevői meg­vitatták a mozgalom és a nyelv kérdéseit, múltját, jelenét és jö­vőjét, de emellett — mint egy nagv baráti társaság — összejö­vetelt szerveztek az eszperantis­ta mormonoknak és kvékerek- nek. a katolikus eszperantisták- nak, a nyelvet beszélő gó-játéko-. soknak, közgazdászoknak és rá­dióamatőröknek, bélyeggyűjtők­nek és autósoknak,- vegetáriánu­soknak és mozgássérülteknek, ke­reskedőknek és postásoknak, er­dészeknek és számítógépeseknek — felsorolni is nehéz: ki min­denkinek. Eszperantó nyelvű tu­dományos és szinielőadásokat tartottak, eszperantisták adtak koncerteket szinte minden zenei műfajban, s eszperantó nyelvű filmbemutatókat tartottak. (Be­mutatták a Valahol Európában eszperantó nyelvű változatát is.) A számtalan érdekes előadás közt mindenki megtalálhatta a kedvére valót Nem számított kor, nemzetiség, bőrszín és poli­tikai hitvallás — itt mindenki eszperantista volt. Mit is akarnak az eszperantis­ták tulajdonképpen? Olyan kö­zös nyelvet adni a világnak, amelynek révén közelebb kerül­hetnek egymáshoz az öt konti­nens kis és nagy népei, tapasz­talatot, véleményt cserélhet- hetnek, meghallgathatják egy­mást és elmondhatják gondola­taikat — megismerik és megért­hetik egymást. Mit akarnak? Egy lépést — a béke irányába. N. A. QQ CQ QQ QQ CQ QQ QQ QQ QQ QQ QQ QQ QQ QQ QQ QQ QQ QQ QQ QQ QQ QQ QQ QQ QQ CQ QQ CQ CQ QQ CQ FIATALOK! ' A negyventagú pártalapszer­vezet négy pártcsoportban igen aktív tevékenységet folytat. A kommunisták tudatosan töre­kednek környezetük befolyá­solására : agitálnak, vitatkoznak, kezdeményeznek. Az alapszer­vezetbe csak azt veszik fel, aki valójában kiérdemli. — Az idén két fiatalt szeret­nénk felvenni a pártba. Bizonyí­tották, hogy közöttünk a helyük. A tanáccsal, a szakszövetkezettel jó a kapcsolat, ami természete­sen nem jelenti az állóvizet. Vi­ta van, de talán ennek köszönhe­tő a kiegyensúlyozottság. A községi tanács a település- fejlesztési tennivalókkal nem maradt magára. A pártszervezet kommunistái nemcsak támo­gatták a jó tanácsi elképzelése­ket, de sokat is tettek érte. — Mindenütt ott voltunk. A vízbevezetésnél, az útépítésnél. Az alapszervezet kezdeményezte például a melléküzemág lét­rehozását a szakszövetkezetnél, most az iskola bővítését tartjuk létkérdésnek. Terveink impo­nálóak, mi egy kicsit türelmet­lenek vagyunk. A legnagyobb vágyunk a távhivásos telefon és a vezetékes gáz kiépítése. Az Izsákról érkező ivóvizet ebben az évben kezdik a házakhoz elve­zetni . . S még egy, nem akármilyen tapasztalat. Egy évtizeddel ez­előtt alapos fejmosást kapott volna a párttitkár, a tanácselnök, ha a község művelődési házáról ezt mondta volna: „Rendezvé­nyek. megtartására alkalmas, de az embereket már nem szó­rakoztatja a hakni, a gyenge elő­adó. Ezért nem nagyon erőltet­jük a helyi kulturális rendezvé­nyeket.” Az indok logikus és ért­hető. A megyeszékhely közelsé­ge lehetőség a községlakók meg­növekedett szórakozási, műve­lődési igényeinek maradékta­lan kielégítésére. Gémes Gábor CQ QQ CQ QQ QQ QQ QQ QQ QQ CQ QQ QQ m QQ QQ QQ QQ QQ CQ QQ QQ QQ CQ QQ QQ QQ QQ QQ QQ _QQ Elhelyezkedési gondotok van? Mi segítünk! Tanuljatok és legyetek szakmunkásai a PETŐFI NYOMDÁNAK! 1987/88. tanévre még felveszünk SÍKNYOMÓ GÉPMESTER szakmunkástanulókat, 8 általánost végzetteket 3 éves kiképzési időre érettségizett fiatalokat 2 éves kiképzési időre. Minél többen válasszátok a változatos, alkotó tevékenysé­get kínáló SÍKNYOMÓ GÉPMESTERI szakmát. A siknyomó gépmester feladata, hogy a formakészítök által elő­készített nyomóformát gépbe helyezze és a gépet beállítsa, nyomtasson. A nyomtatás ideje alatt a nyomatok minőségét, valamint az egyes szerkezeti egységek ellenőrzését végzi. A gépek kezeléséhez, a szakma elsajátításához a technika iránt érdeklődő, jó szinérzékkel rendelkező, precíz szakemberekre van szükségünk. Jelentkezés személyesen: Petőfi Nyomda, Kecskemét, Külső-Szegedi út 6. Munkaügyi osztály (Megközelíthető a 13-as autóbusszal) Telefon: 28-777/59 2004 t,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents