Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-17 / 193. szám
1987. augusztus. 17. • PETŐFI NÉPE • 5 KORSZERŰSÍTÉS — A VILÁGBANK SEGÍTSÉGÉVEL példás rend a határban • A kecskeméti Ágiikon konzervipari gépei elsősorban a szocialista országokban, főként a Szovjetunióban találnak vevőre. (Straszer András felvételei.) Négymillió dolláros üzletet kötött az Ágrikon Stratégiai cél a forgalomnövelés A Kecskeméti Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Gépgyártó Vállalat — rövidített nevén az AGRIKON — a legnagyobb olyan gépipari cég a megyében, amelynek központja és valamennyi jelentős gyáregysége Bács- Kiskunban van. A vállalat hárommilli- árd forintot megközelítő árbevétele, 35 —37 millió rubeles szocialista és 7—10 millió dolláros tőkés exportja sajátos módon tükröződik felsőszintű vezetőink gondolkodásában. Napjaink divatos fogalmai — a stratégia, a kockázat, marketing, innovációs lánc, üzletpolitika, menedzserszemlélet és így tovább —, itt valóságos tartalommal bírnak. , A felsoroltakkal összefüggő szellemi kapacitások megléte vagy hiánya fokozott jelentőségű, hisz a világpiaccal, fennálló közvetlen kapcsolat, s egy-egy nyélbeütött vagy elszalasztott üzlet nagyságrendje miatt, a döntések következményeként fellépő siker vagy kudarc nem csak egyetlen gazdasági év, hanem akár egy középtávú . időszak pénzügyi eredményeire is döntő hatással lehet. A vállalat vezérigazgatójával, dr. Kuczik Istvánnal folytatott alábbi beszélgetés témája éppen ezért a cég fejlesztési stratégiája és üzletpolitikája. — Az Agrikon vállalati tanácsa a VII. ötéves tervre vonatkozóan a növekedés stratégiája mellett tette le a vok- sot. Milyen piackutatási következtetésekre alapozták ezt, s az eltelt időszak árbevétele és eredménye mennyiben igazolta vissza a döntést? — A növekedésre alapozott vállalati strátégia három fő termékcsoportunk, a mezőgazdasági gépek, szemes- termény-tároló telepek és konzervipari feldolgozó vonalak piaci prognózisára épült. Az információkat országcsoportonként, sőt országonként dolgozzuk fel. Az 1986-os terv teljesítése igazolta elképzeléseink helyességét, sőt az 1987- es adatok is ezt tükrözik. Tavaly az első félévben — a leányvállalatokkal együtt — egymilliárd 182 millió forintos árbevételt értünk el, az idén egymilliárd 376 millióra számítunk. A közelmúltban kötöttünk szerződést egy négymillió dolláros törökországi üzletre, amelynek keretében terménytároló telepek építésében veszünk részt. A munka egy részét az idén, egy részét pedig jövőre végezzük el. Az eredményt tekintve kissé más a helyzet. Hatékonyságjavító intézkedéseink a jelenleg növekvő vállalati terhek ellensúlyozására is alig elegendőek, az eredmény fokozása a költségek további csökkentését kívánja. Erre egyik legjobb eszközünk az értékelemzés. Segítségével az alagút- pasztőrözők gyártásában például évi félmillió forintos megtakarítást sikerült elérni. — Az Agrikon jelenlegi termékszerkezete tehát hosszú távú megélhetést biztosíthat a kollektívának? — Termékszerkezetünk • alapvető megváltoztatását nem tervezzük. Versenyképességünket a termékkörön belüli választék bővítésével, a minőség javításával, s a vevőszolgálati munka fejlesztésével kívánjuk növelni. Ez esélyt ad a nem rubelelszámolású piac bővítésére is, amelyet elsősorban a terménytárolókkal érhetünk el. Vállalunk persze egyéb munkákat is, így például gyártunk kőfelszedőgépeket, de elsősorban stratégiai termékeinkből kívánunk megélni. — Hogyan jellemezhető a vállalati gyártástechnológia műszaki színvonala, s milyen fejlesztések várhatók? — A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején több termékcsaládot érintő rekonstrukciós beruházást hajtottunk végre, ennek keretében hoztuk létre a konzervipari gépgyártás bázisait Kecskeméten és Tiszakécskén. Korszerű festősort és vezetőfülke-szereidét alakítottunk ki Kiskunmajsán, művelőelem-gyártásra alkalmas melegüzemet Kiskőrösön, eloxálóüzemet Kerekegyházán. Korszerű, számirányitá- sú gépparkot hoztunk létre, s olyan munkahelyi körülményeket teremtettünk, amelyek ma is megállják a helyüket. A 80-as évek elejétől a források erősen beszűkültek, s a technikai fejlődéssel egyre nehezebb lépést tartani. A szerény lehetőségek keretén belül is vásároltunk azonban hegesztő- és festőrobotokat, telepítettünk egy lézeres kivágógépet, korszerű műszaki ellenőrzőbázist hoztunk létre, s megalapoztuk a számítástechnika vállalati alkalmazását. A technológiakorszerűsítő rekonstrukció folytatására világbanki hitelt veszünk igénybe, amelyből a képlékeny alakítás, a lemezmegmunkálás, a forgácsolás, hegesztéstechnológia és felü- letkikészítés fejlesztését kívánjuk megoldani. A szerződést várhatóan a második félévben írjuk majd alá, 200 millió forint körüli értékben. — Ismert, hogy a vállalatnál szervezetkorszerűsítés is folyik. Milyen elvek alapján szerveződtek a leányvállalatok, s várható-e újabbak alapítása? t Dr. Kuczik István — A szervezetkorszerűsítési program része a vállalati stratégiai tervnek. A gyárak önállóságának fokozását, az egyes gyárak leányvállalattá szervezését más, folyamatban levő intézkedésekkel párhuzamosan végeztük. Két leányvállalatunkban, Solton és Kerekegyházán a cégen belüli profilátrendezés után az ipari kooperáció vált meghatározóvá. Az ilyen munkához szükséges piaci, fejlesztési, termelésszervezési és anyagellátási folyamatok lényegesen különböznek a vállalatitól, művelésükhöz megfelelő kereteket ad a leányvállalati szervezet is. Újabb „leányok” alapítását nem tervezzük. — Eddig a vállalati stratégia részeként szót ejtettünk kereskedelmi, műszaki és szervezeti kérdésekről, de nem beszéltünk a vezetési módszerekről. — Nagy fontosságot tulajdonítunk ennek a kérdéskörnek is. Kulcsfontosságú vezetőink részére innovációs menedzserképző tanfolyamot szerveztünk, amelynek keretében 16, legfontosabb beosztásban levő szakemberünk 4 hetes, intenzív elméleti és gyakorlati, valamint irányított egyéni képzésben részesült, a korszerű vezetési, szervezési, marketing, speciális közgazdasági, értékelemző, logisztikai és hálótervezési módszereket illetően. Nagy súlyt helyezünk a nyelvtudás bővítésére is. Elkészült a vállalat innovációs diagnózisa, ennek alapján alakítjuk ki az ősz folyamán innovációs stratégiánkat, s meghatározzuk a megvalósítást célzó feladatcsomagokat. Ügy gondoljuk, hogy a világpiaccal kapcsolatban állva csak a beszélgetésünkben tükröződő szemléletmód érvényre juttatásával léphetünk előbbre. Balai F- István „MASZEKOK” A SZOVJETUNIÓBAN Kedvezmények a magánszektorban Eddig már'körülbelül 137 ezer szovjet állampolgár kapott engedélyt, hogy magántevékenységet folytasson, közölte a munkaügyi és szociális kérdésekkel foglalkozó állami bizottság illetékese. Szakemberek előzetes számításai szerint ebben az évben körülbelül félmillióra növekszik a magántevékenysé-, get folytató mesterek száma. A működési engedélyek kiadását több ok is gátolja, a többi között az a tény, hogy a helyi államigazgatási szervek egyelőre nem tudnak minden mesternek megfelelő helyiséget biztosítani. Ami a „maszekok” termékeinek árát illeti, azok egyelőre elég magasak. A közgazdászok véleménye szerint azonban minél nagyobb lesz a magántevékenységet folytatók száma, az árak ennek arányában csökkennek majd, az árukínálat és a szolgáltatások mennyisége pedig növekedni fog. A magántevékenységet korábban sem tiltották a Szovjetunióban. De amióta, pontosabban az idén májusban megszületett az új törvény, ami sok korlátozást eltörölt, jelentősen megnövekedett a magánszektorban dolgozók száma. Az új törvény értelmében a rokkantak mentesek az adózás alól, a háborús veteránoknak pedig az adó felét kell befizetniük. Egyes szakmák gyakorlásához az új törvény szerint különleges engedély szükséges, ez azonban mentesít az adózás alól.' így például a legjövedelmezőbb szakmák esetében — varroda, taxizás, lakáskarbantartás, lakatosműhely stb. — a működési engedély egy évre 550 rubel. A működési engedélyért a legkevesebbet, körülbelül évi 100 rubelt kell fizetniük azoknak, akik madarak és akváriumi halak tenyésztésével és eladásával foglalkoznak. Az új törvény kimondja azt is, hogy az államnak segítenie kell a mestereket a berendezések, anyagok és nyersanyagok beszerzésében, és tevékenységükhöz kedvezményes (három százaléknál nem nagyobb kamat mellett) hitelt kell nyújtania. A mesterek maguk értékesíthetik termékeiket vagy beadhatják az állami bizományi áruházakba. Most már biztos a nyereség az Alkotmány Tsz-ben äsäs %J rálozását végzi. Hosszú kibontakozási folyamat után jutott el a Mélykúti Alkotmány Termelőszövetkezet oda, hogy nem egy helyen így jellemzik: jó kis téesz. Az előzményekről röviden annyit: a hetvenes évek közepére hirtelen 80 millió forintos — hitel-, államitámogatás-visszafízetési — kötelességüknek kellett eleget tenni. Ehhez jött az eredménytelen gazdálkodás vesztesége. Dr. Czeglédi János elnök 1976 májusától irányította tíz esztendőn át a gazdaságot, szívós munkával sikerült fizetési kötelezettségüknek eleget tenni. Tavaly 63 évesen nyugdíjba vonult. Helyére Damm Jánost, a korábbi föágazatvezetöt választotta a tagság. Azóta valamivel több mint egy év telt el és tovább javult szövetkezet helyzete. FŐ HANGSÚLY AZ ALAPTEVÉKENYSÉGEN Az elnök beszélt arról, hogy idén az alaptevékenység kapta a fő figyelmet. Új technológiai eljárások bevezetésével piacképesebb jobban fizető növények beállításával, szerkezetváltással igyekeznek az ágazat hatékonyságát, jövedelem- termelését növelni, összesen 13 féle növényt termesztenek 2478 hektáron. Emellett napraforgó- és kukoricavetőmag- előállítással is foglalkoznak. Az idei tavaszról Damm Jánostól megtudtuk, hogy igencsak szükség volt a gépkezelők, növénytermesztők helytállására. Az eredmény azonban bizonyított. A késői kitavaszodás miatt a munkákat csak áprilisban tudták megkezdeni. Bármennyire is szándékukban állt gyorsan végezni, a szakaszos esőzések néha megálljt parancsoltak. Egy-egy gazdaságra rányomja bélyegét az első számú, vezető eredeti foglalkozása. Példaként hozható a jól fizető lencse művelése — az elnök ugyanis növénytermesztőként kezdte. Száz hektár lencsét vetettek az idén. így beszél róla Damm János: — A tavaszi munkákat a lencse műveleteivel kezdtük. Két menetben jó magágyat készítettünk, majd április 6-án indult a vetés. A területre Chilean 78-as és Laird fajták kerültek. A vetést láncboronával elmunkáltuk és azonnal gyomirtó-felületkezelésben részesítettük. A kelés hiánytalan volt és kellőképpen meg is erősödött. Az, hogy a szövetkezet szántóján tényleg példás a rend, főként a traktorüzem dolgozóinak munkáját dicséri, akik áprilistól május közepéig az esőzések miatti kényszerűségből valamennyi hétvégét és ünnepet a határban töltöttek. így sikerült minden technológiai feladatot jól és majdnem időben elvégezni. Az állattenyésztés már csak baromfinevelésre korlátozódik. Idén 1 millió 260 ezer csirkét nevelnek fel, ez 5 millió forint nyereséget hoz. Az eredményt úgy próbálják növelni, hogy a csirkék leadási átlagsúlyát 5 dekagrammal emelik és egy százalékkal csökkentik az elhullást. Szintén hatékonyságnövelő hatású, hogy bevezették az átalányelszámolásos rendszert. Az eddigi tapasztalatok szerint bevált, mert minden fajlagos mutató és a vállalkozók fizetése is nőtt. IPAR A GAZDASÁGBAN A melléküzemek itt is szép számmal megtalálhatók. Ezektől 37 és fél milliós árbevételt és 3,1 millió forintos eredményt várnak. A nehézgépüzem 1969 óta végzi munkáját. Feladatuk: meliorációs, rekultivációs, telepítési munkák előkészítése. Ez évi feladataik 74 százalékát már szerződésekkel biztosították. Fő gondjuk, hogy legtöbb gépük elöregedett, állandóan javításra szorul. Ez az üzem ugyan nem jelentős a téesz gazdálkodásában, de az árbevételéhez képest évről évre számottevő nyereséghányadot ér el. Ezért fontosnak ítélik a szintentartó gépi beruházásokat. Az öntöde a szövetkezetben kettős feladatot lát el. Egyrészt 18 millió forintos árbevételt hoz, másrészt az itt dolgozó harminc fő „besegít” a szezonális mezőgazdasági munkákba. Továbbra is alumínium, alumínium-bronz kézi öntését végzik. Gyártmányaik: tömszelencék, sütők, alátétek, presszógépekhez csaptelepek. Nem mentes a gondoktól a targoncajavító üzem munkája. Az Agroszolg Társaság tagjaiként a bolgár gyártmányú Bal- cancar targoncák javítására szakosodtak. Helyszíni karbantartásra 25 vállalattal kötöttek szerződést. Ezek 35 telephelyén csaknem száz targoncát ellenőriznek havonta. Sok a bajuk áz alkatrészhiány miatt. Az egyik targoncát például nyolc hónapig nem tudták csapágyhiány miatt megjavítani. Az üzem sorsát továbbra is az alkatrészellátás határozza meg. A szerény lehetőségeknek megfelelően — így is több millió forintos az elfekvő készletük — egy szűkös listát állítottak össze az 1988-ban várható, feltétlenül szükséges alkatrészigénylésből. KÖLTSÉGKÍMÉLŐ ÚJ MÓDSZEREK A költségtakarékosság egyfajta — de a végletekig nem fokozható.—jövedelemnövelő módszer. A mezőgazdasági termelésben az egyik legjelentősebb költségtényező az energia. Éppen ezért a megtakarítást szem előtt tartó ösztönző elszámolásokat vezettek be. A megtakarított, illetve túlfogyasztott üzemanyag árát negyedévenként ki- és visszafizettetik. A gázfelhasználás csökkentése érdekében új beruházásként baromfitelepükön — a korábbinál kevesebbet fogyasztó — gáz-infra hősugárzókat szereltek fel. Ettől 30—40 százalékos megtakarítást remélnek. Jellemző adat, hogy ennek köszönhetően az elmúlt esztendőhöz viszonyítva fel év alatt 150 ezer forinttal kevesebbet fizettek gázolajért és 276 ezer forinttal kisebb volt a gázszámlájuk. A jelenlegi helyzetet figyelembe véve úgy tűnik, joggal bizakodhatnak, hogy elérik a tervezett 227 millió forintos árbevételt, valamint a 9 és negyedmilliós nyereséget. Czauner Péter SOKAN KÉRDEZIK Mikor lesz olcsó kisszámítógép? Évek óta olvassuk, halljuk: a számítástechnika hazai elteijesztése meggyorsításának, tágabban véve az ipari szerkezet átalakításának, a mindenütt kívánatos előrelépésnek az elmúlt évtizedekben beidegződött, ma már tarthatatlan szemlélet az egyik legerősebb fékje. Az érdekeltek a kívánatosnál, de még a tehetségénél is jóval kevesebbet tesznek maguktól, fölülről váiják a segítséget. Ennek sajnálatos igazolására példa a hazai személyiszámítógép-ellá- tás változásra megérett, ám változatlan helyzete. A hozzánk legközelebbi műszaki szakbolt kirakatában évek óta vásárlásra csábit egy vagy több Commodore, Spectrum, újabban Atari típusú személyi számítógép. A 48 kbyte-os Spectrumot alig több mint két éve 40 000 forintért kínálták, a Commodore—64-est annál is drágábban. Aztán csökkent a gépek ára, egy év alatt felére, majd meg jobban, mígnem mostanában áz Atarit is kevesebbért adják, mint amennyiért annak idején a nálánál minden szempontból korszerűtlenebb Spectrumot. Felvásárolják a vállalatok Na, igen! A gazdasági nehézségek ... Az emberek nagyon meggondolják, mire költsenek, és bizony a számítógép nem alapvető közszükségleti cikk. Drágán nem kel el. — Nem arról van szó, helyesebben nem csak arról—jelentette ki az üzletvezető. — Ezen az áron ezek a gépek nem igazán drágák, de a potenciális vevők arra várnak, hogy olcsók legyenek. A vevők arra várnak, amit az újságban olvastak: „a hazai személyi sza- mitógép-gyártók, -összeszerelők és - importőrök egy szűkebb csapata az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) egy pályázata elnyerésének köszönhetően állami támogatással láthat hozzá a hazai ellátás megjavításához.” Az üzletvezető szakszerű magyarázatából kitűnt, miként befolyásolja az OMFB-pályázat a tehetséges vevők mérlegelését. Eszerint a Commodore és a Spectrum igazából játékszer. A.számítástechnika alkalmazói legszívesebben be se engednék azokat a munkahelyekre. De kénytelenek őket hásználni az ügyvitelben, a döntéselőkészítésben, a szerkesztésben, valamelyest még a tervezésben is, mivel elfogadható áron nemigen van helyettük más. De ha a pályázatnak köszönhetően tenne, akkor a vállalatok, szövetkezetek, gmk-k mind azt vennék, nem az eddig említetteket. A probléma az, hogy a kormány- programban is sürgetett cél, az elektronika alkalmazását elősegítő professzionális személyiszámítógép ügye hasonlatos a minduntalan zátonyra futó ladik útjához. Tétlen várakozás A pályázati nyertesek ellátást javító dicséretes szándéka ugyanis rögtön a kezdet kezdetén megfeneklett azon, hogy nem kapták meg azt a segítséget, amit a pályázat során elnyertek. Nyersebben fogalmazva: telt az idő, a győztesek pedig a / megígérttel szemben egyetlen dollárcentet sem kaptak alkat- reszimportra. A korábbi beszerzési források befagytak, hivatkozással a nehéz gazdasági helyzetre, a tényleges valutaszűkére; kompenzációs üzletre se nagyon látszik tehetőség. A hazai vevők tehát hiába várnak a beígért olcsó számítógépre. Kézenfekvő tett volna, ha e reménytelennek látszó helyzetben a pályázati nyertesek a meddő várakozáson kívül tesznek valamit a bajok orvoslásának érdekében. Legalább annyit, hogy leülnek egymással, megbeszélik: egyáltalán mit lehet tenni. De ez nem jutott az eszükbe, pontosabban, ha eszükbe is jutott, nem törekedtek rá. Képtelenek voltak egy megbeszélésre időt szakítani? Nem találtak elég nagy asztalt, ami köré mindahányan elférnének? Mígnem a legkorszerűbb technika ügyes-bajos dolgaival foglalkozó Com- puterworld — Számítástechnika című nemzetközi informatikai hírlap szerkesztői kerekasztal-megbeszélésre hívták valamennyi ükét. Amit természetesen elfogadtak. Van kiút A találkozó során elhangzottakból kitűnik, hogy a helyzet csakugyan nagyon nehéz, de a korábban hangoztatottakkal szemben nem teljesen reménytelen. Kitűnt, hogy többen, de egymástól teljesen függetlenül, sőt egymás előtt sokszor titkolózva szinte mindahányan tárgyalnak külföldi cégekkel alkatrész- vagy részegység- beszerzésről. Kitűnt, hogy bizonyos részegységek, például nyomtatók, a KGST-piacról is beszerezhetők, ráadásul talán jobb a minőségük, mint amilyen a tőkés országbeli Epson. Kitűnt, hogy vannak számottevő szellemi kapacitások, amelyek az ügy megoldása érdekében mozgósithatok lennének, csak meg kéne szervezni őket. És így tovább. Kitűnt tehát egyetlen megbeszélés alapján, hogy körvonalazható a kiút, csak félre kell tenni a szűkén értelmezett egyéni érdekeket, ki kell cserélni egymással az információkat. Csak az a kérdés, a közös cselekvést elindító megbeszélést miért egy újságnak kellett kezdeményeznie? Mónus Miklós A
