Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-13 / 163. szám
1987. július 13. 0 PETŐFI NÉPE 0 3 HARMINC NAP ALATT ELKÉSZÜL Erősebb, szélesebb lesz az ágasegyházi út Régi vágya teljesül az ágasegyházi, ez Izsáki lakosoknak, .ugyanis megkezdték az ágasegyházi vasúti átjáróitól az 52-es számú út bettonkoMiásáig az útburkolat megerősítését, szélesítését. Köztudomásúan ez az út rendkívül balesetveszélyes, kátyúkkal szabdalt, keskeny volt, s a község országgyűlési képviselőjének közbenjárására már két -'éwel ezelőtt a KM Szegedi Közúti Igazgatósága ígéretet tétit az ült szélesítésére, 'megerősítésére. Délután egy ára van. Árnyékban 30 Celsius-fokOt mutat a hőmérő, remeg a levegő a hőségtől. A KM Közúti Igazgatóság Kecskeméti Üzemmérnökségének munkásai az úton dolgoznak. Borsos Sándor, a koordinációs üzemmérnökség fenntartási vezető mérnöke a következőkről tájékoztat: Július 6-án megkezdtük az ösz- szekötő út megerősítését, olyan eljárással, amely a maikadám szerkezetek esettében alkalmazható legolcsóbb, leghatékonyabb technológia. lényege a következő: százhat kilő 20/55-ös hengerkövet terítünk szét négyzetméterenként. Ezt követően kétszer hígított bitumenes zárást alkalmazunk. * A jelenlegi útburkolatra gyakorlatilag három réteg keiül, amely mintegy 10 centiméterrel emeli meg az út magasságát, de egyben lefolyást biztosít a csapadékvíznek. A vezető mérnök tájékoztatása szerint ezzel az eljárással 60 ezer .négyzetméternyi területen, 10 kilométer hosszban erősíti meg az utat. A munkálatok 30 munkanapot vesznek igénybe, így — ha az idő engedi — egy hónap múlva már az új, megerősített úton közlekedhetnek az ágasegyháziak, - illetve az Izsáknál utazók. G. G. 0 Henger Járja, tömöríti az anyagot az ágasegyházi vasúti átjáró előtt. 0 Készül a záróréteg, bitument fröcskölnek az elterített kőzúzalékra. Épül a Mecsek új aknája Fontos állomásához érkezett a mecseki szénmedence új aknájának építése: elkészült a két uégl ipécsbányai aknát és az épülő István-^ III. aknáit összekapcsoló 1300 méter hosszú vágat. A Bányászati Aknaimélyítő Vállalat mecseki körzetének dolgozói pontosan a tervezett helyen „lyukasztottak rá” az új akna rakodóterére. Az így létrejött összeköttetéssel megteremtették a föld alatti építkezés áthúzó levegőztetésének feltételeit. 1983 májusa óta egyimil- liárd forintot fordítottak a pécsbányai beruházásra, s •eddig ötszázötven méter készült el a 930 méter mélységűre tervezett István—III-as aknából, ahol várhatóan 1992-ben kezdődik meg a termelés, majd három év múltán, a szükséges kiegészítő létesítményeik elkészültével, teljesen átveszi a két régi akna szerepét. Panaszok — Panaszom van magára, Kemény kar társ! — Éspedig, főnök kartárs? — Azt mondják, ön leköpte az egyik ügyféliünkét. — Aljas rágalom! Én csak egy nagyot lélegeztem, de sajnos, nem csuktam össze a számat, s így fordult elő a sajnálatos esett, mert pont akkor jött elém az ügyfél. o — Panaszom van magára, Puha kartárs! — Rám még sohasem volt panasz, főnök kartárs. — Egyszer lesz az, ami még sohaisem volt. Azt mondták, hogy maga nem intézett el egy kérőiméit! — Tudom már, mire gondol. Egyik ügyfelünk, egyedülálló férfi, azt kérte tőlem, hogy utaljunk ki neki egy lakást, noha rajta sincs a névjegyzéken. — Azért mégis meg lehetett . volna mondani néki ezt úgy is, hogy nem panaszkodott volna. 9 Panaszt hallottam magára. Kér mény kartárs! — Nocsak, panaszkodunk, panaszkodunk? — Azt mondják, ön pofon ütött egy ügyfelet. — Kérem, ez egy fatális tévedés. Az úgy volt, hogy ebédidő előtt nálunk munkahelyi torna van. Tudja, főnök, egy japán küldöttségtől tanultuk, s maga vette föl érte az újítási díjait... — ... tudom kérem, szorítkozz zon a lényegre! — Szóval éppen oldalsó közép- tartásba tettem a karjaimat, s törzsfordítást végeztem jobbra és balra. — Na és? — Én az ajtó előtt álltam, és csináltam a gyakorlatot, amikor jött az ügyfél, és a tenyeremnek szaladt. Az ütéstől az ellenkező irányba esett, de akkor meg a másik tenyeremnek ütődött. — Büntetésből megtiltom önnek, hogy ezt a gyakorlatot végezze. 9 — Panaszt hallottam magárói, Puha kartárs! — Biztosan valaki rágalmaz. — Szóval ön rágalmazónak nevezi al panaszosokat? Vegye tudomásul, hogy ezt nem tűrhetem. Mától kezdve alacsonyabb beosztásba helyeztem. 9 — Panasz merült fel maga ellen, Kemény kartárs! — Ki az az ostoba vádaskodó, már megint? — Én vagyok,.. Sokat elnéztem. magának. Tűrtem, hogy leköpje, megverje az. ügyfeleket. Szemet hunytam, mert a maga mostohanagybátyja a főigazgató. s tudtam, hogy maga referál neki a hivatalról. Ennek ellenére úgy értesültem róla, hogy ennek ellenére a maga nagybátyja nem engem nevezett: ki igazgatónak, hanem valami idiótát. Mit tud felhozni mentségére? — Semmit. Legföljebb azt, hogy a mostohanagybátyám engem nevezett ki igazgatónak. Gőz Jósáét FOGLALJUNK HELYET! Ill B8I8MMI 3 •; ! H ' ......WMM 2- Kevés volt a nem működött a kézszárító húst a Bajai HűtőháZból kapjuk, Csütörtökön délben annyi minden tűnik szemünkbe a kiskunhalasi Park Áruház ételbárnak is nevezett büféjében, hogy egyelőre nem az a legfontosabb, hogy mi is itt fogunk ebédelni. Ha jugoszláv a vendég... Kollégám az abrosszal fedett asztalok egyikénél foglal helyet. Az előbb a mosdóban járt, ahol hiába keresett, nem talált szappant. Hiányzott a törülköző is. Látott viszont kézszárítót, amit ki sem próbált. Csekélység, tán ügyet sem vetne rá, ha nem dohányozna, hogy nincs egyetlen doboz gyufa sem, míg cigarettából nyolcfélét is kínálnak. Ellenben van az asztalán — mutatja — egy teli hamutartó nyolc csikkel, zsíros szalvétadanabok- kal és egy kiflicsücsökkel. Sötét szemüvegen át nézzük a világot (mi, újságírók — ér bennünket olykor a vád. Itt is újfent elgondolkodom: tényleg csak a szemüvegünkkel van baj? Én a barna étkezőpult egyik kényelmes borszékén ülök, köröttem javában zajlik az üzlet élete. Egy asszony feketekávét kár. Megissza és azt mondja: — Jó! Sör az egyféle szeszes ital. ezenkívül üdítőkkel, szénsavas italokkal, köztük fonyódi ásványvízzel is olthatja szomját a vendég. Sült vért enni — az átutazó turistákon kívül — a megyéből mások is betérnek reggelente. Tizenegytől 15 óráig mintegy százötvenen ebédelnek itt. Az útkereszteződés melletti Park a szó szoros értelmében útiba esik mindenkinek. Köztük a nyári idegenforgalomban ide érkező külföldieknek is. Egy jugoszláv fiatalember — tőlem jobbra ülve — azonban hasztalan próbálja megértetni a pult mögött álló kiszolgálóval: mit kér ebédre. Hiányzik bármilyen idegen nyelv elemi fokú ismerete. Legyek a pulton — szemetesedény sehol? A kulturáltabb vendéglátás egyik akadálya, hogy nincsenek itt jól képzett szakemberek. Ettől' ‘függetlenül is fásultságot, és a mostani helyzetbe való beletörődést érzek több jelből! Hiányzik egy szemetesedény, amelybe például beleborulhatnák a kollégám asztaláról a megtelt hamutartó tartalmát, vagy beletehetnék azt a disznósajtbőrt, csikket és üvegkupakot a földről, amivel egy ideje farkasszemet nézek a magas borszékről. Hasonlóan zavaró a legyek röpködése is az étkezőpult fölött. Szüntelen őrjáratukra jó feltételt teremt egyfajta. rosszul értelmezett takarékosság. A pultot ahelyett, hogy tisztítószeres kefével alaposan lesúrolnák — időnként ugyanazzal a zsíros-nedves ruhával inkább csak végigmaszatoliák. Húsz-huszonegy perc várakozás után kész az ebédünk Kollégámét a kiszolgáló szó nélkül ■teszi a pultra és otthagyja. Nem keresi, nem kérdezi, káé. Személytelen és befejezetlen a tálalás. Munkatársam szeretné tudni, az eladó neki hozta-e az ételt. „Oda” megkapta! A válasz, igen röviden: — Nem oda való! > Aztán mégiscsak kiderül — oda való. Az övé. Tányérján rántott sertésszelet burgonyával, mellé uborkasaláta. — Jó — kóstolja meg az ebédjét —, csak kicsit sós a hús. Nekem az első fogás bableves csipetkével, 13,20-ért nem tűnik soknak, noha főzhették volna ízletesebben is. A csevapcsicsáért azonban a leghatározottabban sajnálom a 46 forint 20 fillért! Mit kaptam ezért? Kevés sült krumplival és öt vékony karika nyers hagymával öt kis „csicsát” — ahogyan magamban elnevezem az egyenként három Hóristály koc- kacukomyi nagyságú húsfalatokat. Ízre nem nyújtanak többet, mint bármelyik konzervhús. A käs adag és ehhez képest a magas ár miatt nem hallgatom el rosszallásomat Kolonics József üzletvezető előtt sem, aki azt mondja: — Az lenne jó, ha öt helyett tíz rudacska csevapcsicsát adhat~nánk a vendégeknek úgyánany- • nyiért, de ezt nem tehetjük, ment akkor ráfizetnénk. A fagyasztott egy kilogramm 106 forint 5 fillér belőle! Két és fél—három dekagrammos egy rudacska, ebből használunk fél ötöt egy adag étel elkészítéséhez. Nyers burgonyából legalább 20 dekagrammot kell sütni, hogy valami látsszon a tányérban, és akkor az olaj- és egyéb költségekről nem is szóltam. Ellenőrök tanúsíthatják, hogy évekkel ezelőtt mi voltunk a legolcsóbb étkezőhely a megyében. Múltidézés és valóság Ettől nem vigasztalódnak meg a Park büfé mai fogyasztói. Attól sem lesznek derűsebbek, ha megtudják: itt „csak” 110 százalékos haszonkulccsal dolgoznak a vendéglátók, míg mások, hidegvérrel, 160 százalékos árréstől sem riadnak vissza. A kis ételadagoktól elrugaszkodó magas árakat azonban semmiképpen sem fogadhatjuk el, főként, amikor a csevapcsicsához hasonlóan a hamburgerpogácsa is „összeesik” a forró olajban, mielőtt még a fogyasztóhoz jut. Ez utóbbi sütés előtt cipökrémdoboz, utána már csak tíz forint nagyságú. Ami természetesen nem az árára, csupán a méretére utal. Ellenőrzésre és fokozott fogyasztói érdekvédelemre a Parki büfében (vagy ételbárban) is szükség van. S még valamire, egy közegészségügyi probléma orvoslására, ami úgy véljük, elengedhetetlen. Távozóban ugyanis szeretnénk bizonyosságot szerezni afelől, hogy a mosdóban'— ahol hiányzik a szappan és a törülköző — legalább lehet-e kezet szárítani? A helyettes vezetőnő és egy kiszolgáló javasolja: nedves kézzel nyúljak a szárítóhoz, akkor majd „beindul”. A készülék nem méltányolja igyekezetemet, így hát az itt dolgozókhoz fordulok, próbálják meg ők is. Feleslegesen fáradnak. Az ő kezük is vizes marad. Be kell látnom, kézszárító ’ügyán vari — de nem működik! Kohl Antal 0 Egyetlen éjszaka tizenkét fácskát törtek derékba. 0 Nem az az egyirányú utca, amelyiket a tábla jelzi. (A szerző felvételei) Bajai séta A közelmúltban megjelent egy féhykép lapuinkban, mely hirdetőszekrényt ábrázolt: vandál kezek bezúzták minden üvegét, és most csak csúfítja a bajai újvárosi lakótelepet. Ez a fotó adUt az ötletet, hogy körülsétáljak a városban úgy, mint egykor néhai Nagy András tette, Baja köz- tiszteletben álló főmérnöke, büszkén mutatva be szeretett városát az idegennek Rapcsányi Jakab több mint feli évszázada megjelent monográfiájában. Meghívom önöket is, tartsanak velem! Kitaszítom a lépcsőház ajtaját — nem tévedés, a zárat, kilincset már annyiszor megrongálták, hogy az illetékes vállalat felhagyott a megjavításával —, és kisétálok a Duna utcai megállóhoz. Amíg az autóbuszra várlakozom, nézem a csemetéket, amelyeket az öreg fasor fáinak pótlására ültettek néhány éve. Ha nekünk már nem is, de gyermekeinknek, unokáinknak hűvös árnyékot adhattak volna majd a nyári forráságban. Nem hiszek a szememnek: a fácskák derékban kettétörve, csak a csonkok merednek vádiban az ég felé. örülök, hogy megérkezik az autóbusz, megszabadulok a lehangoló látványtól. Egy megálló után megpillantom a Kodály utca lakóinak társadalmi munkában épített halfőző házikóját. Ok a Vén Duna Szabadidő Egyesületbe tömörülve készítették ezt az eredetileg szemre is tetszetős, célszerű építményt Tetejét, Oldalát valakik betörték. A Béke térig — itt leszállóink — már csak egy megfordított „elsőbbségadás kötelező” forgalmi táblával — súlyos balesetet idézhet elő —, meg néhány feldöntött szeméttárolóval találkozom. Gyalcg folytatva az utat, csak néhány percre van a III. Béla Gimnázium, előtte a névadó nagy király szobra. Tavaly augusztus 18-án avatták. Az alkotóművész egy hangulatos kis ‘kutat készített hozzá: két női tenyérből hűs víz csordogált. Mindennap megnéztem, gyönyörködtem benne. Amikor szeptember 1-jén a gimnáziumi évnyitóra mentünk, már nem volt a helyén, a Gizella kút. Köő Pál szobrászművész nemzedékek szolgálatára szánta, s csak 13 napig tölthette be feladatát! A vandálok okozta károk tetemesek. közérzetünket rontják. Amint megtudtam, néhány -nap alatt negyven forgalmi táblát rongáltak meg, gyűrtek össze, döntöttek ki. A közlekedési tükröket nem is érdemes pótolni. Csak a táblák helyrehozatala egymagában évi 150 ezer forint többletköltséget jelent a városi tanácsnak. De nem kímélik a kártevők a tágabb környezetet sem. A Gemenoi • Erdőgazdaság dolgozói önzetlen munkával építették meg a Csórta-parti parte- erdő létesítményeit. A szalonna- sütó-heiyek kerítését eltüzelték, a >két ivókutat tönkretették, (előbb a kútfejeket ellopták), a nemrég felújított halászkunyhónak nincs sem ablaka, sem ajtaja. Sőt már oldala sincs. Az erdészek a ká- rándulóidényre helyreállították 1 kutakat, és a megrongált házikókat. És ami legalább ilyen fontos, a gazdaság őröket szerződtetett, és társadalmi aktívákat szervezett a parkerdő védelmére. De minden egyes fa, minden egyes közlekedési tábla mellé aligha lehet őrt állítani. Mi hát a megoldás? Úgy vélem, egyesek fejében kellene rendet tenni, de ez nyilvánvalóan nem megy egyik napról a másikra'. Addig is, míg ez sikerül, a nevelést a vétkesek megbünte- tébéwel lehetne hatásosabbá tenni. Gál Zoltán 0 I
