Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-06 / 157. szám

w 1987. július 6. • Megbecsülik a megrendelőt Solton Az új leányvállalat első lépései A Mezőgép solti gyárának a cégbíróságon bejegyzett neve január elseje óta: Kecskeméti Mezőgép Vállalat Gépgyártó Leányvállalata. Nem egyszerű névváltozta­tásról, hanem komoly átszervezésről van szó. A leány- vállalati működési forma lényegesen nagyobb önálló­sággal, de nagyobb kockázattal és felelősséggel is jár. Az új, immáron önállóan gazdálkodó cég többet meg­tarthat magának a létrehozott nyereségből, de problé­máival nem szaladgálhat a vállalati központba, azokat önmagának kell megoldania. Hat hónap elteltével már körvonalazható, hogy a szervezeti változás milyen elő­nyökkel és hátrányokkal jár, s hogy a solti kollektívá­nak milyen nehézségekkel kell a jövőben megküldenie. Jelentős kiesés A Duna menti község dolgozói min­dig szerettek volna nagyobb önállósá­got, s 1985-ben, az ipari szervezetkor­szerűsítés idején munkásgyűlésen kez­deményezték az önálló vállalat alapítá­sát. Az illetékesek akkor elvetették a javaslatot, s végül a vállalati tanács 1986 őszén döntött a leányvállalat lét­rehozása mellett. Ilyenkor az a fő kér­dés, hogy az újonnan létrehozott szer- vezet hogyan van megrendelésekkel el­látva, a jövedelmező termékek aránya milyen mértékű. Nos, a Soltiak ezzel nem dicsekedhetnek, mert legfonto­sabb korábbi terméküknek, az ásóbo­ronának a gyártását a vállalati tanács Kiskőrösre helyezte át. (A kiskőrösi .gyár teljes mértékben az anyavállalat kötelékében maradt.) Az ásóborona je­lentőségére jellemző, hogy a Soltiak 1986-os 167 millió forintos termelésé­ből ez a talajművelő gép 78 milliót tett ki. A kiesést akkor érzékeljük helyesen, ha meggondoljuk, hogy 1987-ben ugyanebből már csak 20 milliós árbe­vételre számíthatnak. Meg kell jegyez­ni, hogy az anyavállalat döntését a Vi­lágbank is támogatta, egyetértve azzal a koncepcióval, hogy a talajművelő gé­pek gyártását egy helyre (Kiskőrösre) koncentrálják, s ennek a körülmény­nek szerepe lehet a jövőbeni hitelfelvé­telek elbírálásánál is. Két hónapos határidő • Bajusz István művezető és Lő- rincz László he­gesztő, speciális, kanadai megren­delésre szállított autóbuszok üzem­anyagtartályának tervrajzát tanul­mányozza. (A szerző felvételei.) 0 A Mezőgép solti leányvállalatának termékszerkezetében megnőtt az Ikarusnak szállított üzemanyagtartályok jelentősége. Mit tehet ilyen helyzetben az új cég? Gruber Károly igazgató: — Bár a leányvállalat alapítása a vállalati tanács hatásköre volt, ahol mi Soltiak csak két szavazattal voltunk je­len, igyekeztünk kedvező pozícióból indulni. A kiskőrösiek kárpótlásul átadtak nekünk 20 millió forintos NDK-kooperációs megrendelést. To­vább bővítjük együttműködésünket az Ikarus Karosszéria és Járműgyárral,1 részükre most már teljes mértékben mi készítjük az autóbuszok üzemanyag- tartályait. Növeltük a Solton maradt talajművelő gép, a tárcsás borona gyár­tását. Ezt úgy tudtuk elérni, hogy köz­vetlenebb kapcsolatba kerültünk a megrendelővel, s vállaltunk gyártást három hónapos határidőre is, ami az­előtt elképzelhetetlen volt. Javítottuk a présgépek kihasználtságát, egy idő óta három műszakban működnek. Az anyavállalat és más gyáregységek ré­szére dolgozunk rajtuk. Korábban ilyen nem volt, mert a központ diktálta árak mellett nem érte meg, most vi­szont az alkuban kedvezőbb feltétele­ket értünk el. A kollektíva minden szintjén érezhető a szemléletváltozás. Megbecsüljük a megrendelőt, s műsza­ki vagy fizika; állományú dolgozóink­nak nem kell sokat magyarázni, önál­lóan is kezdeményeznek. Igaz, bért emelni még nem tudtunk, de ennek oka az óvatosság, hiszen olyan első félé­vünk volt, mint amilyen korábban még soha. Erre az esztendőre 170 milliós árbevételt és 30 milliós nyereséget ter­vezünk. Ha ezt sikerül teljesíteni, nyolc százalékkal növelhetjük dolgozóink keresetét. Milyen lesz a második félév? — De milyen lesz a második félév? — kérdezi Bajusz István művezető. Most még jó a hangulat, bár az akado­zó alapanyag-szállítás — főleg lemezhi­ány — némileg hátráltatja a munkát. Ha azonban nem sikerül elegendő meg­rendelést szerezni a harmadik és negye­dik negyedévre, komoly problémák le­hetnek. — Több tucat ajánlatunk van kint — nyugtatja meg az igazgató. — Egy részüknek „be kell jönnie”! Persze a főnök is érzi, hogy könnyen munka nélkül maradhatnak. Ezért minden dolgozónak feladatává tette, hogy nézzenek megrendelés után. Lő- rincz László hegesztő már jelentkezett is: — Úgy tudjuk, hogy ha valaki egy­millió forint értékű hazai vagy szocia­lista exportmegrendelést szerez, 1500 forint prémiumot kap, tőkés exportnál pedig kétezer forint a jutalom. Egyik ismerősömtől tudom, hogy egy főváro­si villamosipari gyár lemezszekrények­re keres kivitelezőt. Értesítettem a do­logról a vezetőséget, s most várom, hogy az üzlet létrejöjjön. Alighanem ritka eset a megye szocia­lista iparában, hogy a 230 fős kollektí­vának Lőrincz László, a hegesztő sze­rez munkát. Már maga a próbálkozás is jelzi, hogy nagy változásoknak va­gyunk tanúi, amelyek során remélhető­leg kiteljesedik a tulajdonosi szemlélet, s nemcsak a megbízások megszerzésé­ben, hanem a munkavégzés minőségi színvonalában is. Bálái F. István AZ ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR BÁCS-KISKUN MEGYEI IGAZGATÓSAGA fehfvja tisztelt ügyfelei figyelmét, hogy 1985. december 31. előtt aláirt építési és helyreállítási, valamint lakásvásárlási kölcsönök alapján ke­letkezett kamatmentes vagy évi 1, 2, 3 ás 3,5 százalékos kamatozású hitelek határidő előtti visszafizetése esetén 40 százalék engedményt nyújt Lehetőség van a teljes visszafizetést el nem érő rendkívüli törlesztések esetén is az engedmény elszámolására. Részletes felvilágosítást a helyi OTP-fiökok adnak. 1644 Tankolás — hitelkártyával A fejlett tőkés országok­ban sokfelé hódit a hitelkár­tya: a névjegynél alig na­gyobb kódolt műanyag la­pocskával sok helyütt lehet fizetni (áruházban, étterem­ben) — csökken a pénzfor­galom, nem kell bajlódni a pénzszámlálással. Most a Német Szövetségi Köztársa­ság számos benzinkútjánál bevezetik a hitelkártya nagyságú kódolt tankoló­igazolványt, amellyel kész- pénzfizetés nélkül lehet tan­kolni. A tankolás befejezése után a benzinkút adatfeldol­gozó állomása rögzíti az iga­zolvány számát, az üzema­nyag-felvétel időpontját, a kiadott üzemanyag fajtáját, ] mennyiségét és árát. Ellen­őrzésként nyomtatott szám­lát is ad a kocsi tulajdonosá­nak, ennek alapján ellenő­rizheti a havi számlázást. KI MIÉRT VÁNDOROL? Vállalkozóbb szellem, magasabb jövedelem Mindenkire szükség van, de nem biztos, hogy ott és úgy, ahol és aho­gyan most dolgozik. Á struktúravál­tással összefüggésben mind vállalati, mind összgazaasági érvénnyel egyre gyakrabban fogalmazódik meg e korszerű igény. Gyakorlatiasabban szólva ez nagyjából azt jelenti: szá­mítanunk kell arra, hogy az új mun­kafeladatokhoz új helyre kell kerül­nünk vagy — esetleg: és — új foglal­kozásba kell beletanulnunk. A helyváltoztatás, úi társadalmi csoportba való átkerüles korántsem újdonság; lényegében évezredek óta zajlik az emberi történetben. Zajlott ez változó intenzitással az utóbbi év­tizedek magyar fejlődésében is. Gyakran emlegetett példa ennek szemléltetésére, hogy évtizedekkel ezelőtt a mezőgazdaságból tömegek áramlottak az iparba, bőséges for­rást jelentve a népgazdasági ág ex- tenzív fejlesztéséhez. Városból városba A tömegesség mértéke csökkent ugyan, de még a hetvenes, nyolcva­nas évek fordulóján is évi mintegy 350 ezer ember „vándorolt” — hagy­ta el eredeti lakóhelyét, s költözött új telépülésre —: szeles e hazában. A nyolcvanas évek közepére e ván­dorlás évi 200 ezer főre csökkent., Jellegzetes adatok ezek, jól érzé­keltetik a társadalomformálást, mo­dernizációt célzó cselekvés lehetséges kereteit. Épp ezért vállalkozott arra a Központi Statisztikai Hivatal, hogy Vándorlás, mobilitás, keresetalaku­lás címmel a közelmúltban közzé te­gye egy fölmérés eredményeit. Maga a konkrét KSH-vizsgálat a nyolcvanas évek első felére jellemző áüapotot kívánt tisztázni, ám a sor­számok mellett közölt elenazés széle­sebb idősávra is kitekint. így kivilág­lik, hogy a három fogalom — ván­dorlás, mobilitás, keresetalakulás — korántsem véletlenül kerül egy­azon dolgozatba: ezek mindig is meglehetősen szorosan összefüggtek egymással. Azaz a vándorlás a leg­többször együttjárt mobilitással, te­hát más társadalmi csoportba, réteg­be való átkerüléssel, illetve valami­lyen irányban módosította a kerese­tet is. Az ötvenes, hatvanas 'években egyes mezőgazdasági térségek „túl- nepesedése”, egyidejűleg néhány ipa­ri centrum erőltetett fejlesztése adott lökést a falvakban élő népesség el- áramlásának. A hetvenes években viszont a decentralizált iparfejlesztés révén a munkahelyek „ingázó távol­ságra” kerültek a falvakhoz, s ez a vándorlás csökkenését idézte elő. így míg a korábbi időben a lakóhelyval- tás, és ezzel együtt az „átrétegzodés” volt tömegesen jellemző, utóbb az eláramlás mérsélkődött, ám — a pa­raszti származású fiatalok szakma-' szerzésével — a mobilitás nőtt. A nyolcvanas évek mozgásait fi­gyelve kitűnik, hogy míg korábban a faluból városba történő áramlás volt uralkodó, ma városból városba való költözés a jellemzőbb. Az is szembeötlik, hogy a vándorlás a he­lyi társadalmak belső tagoltságát már nem módosítja: a nagyléptékű társadalmi mozgások helyett a fino­mabb, rétegeken belüli átalakulások kerültek előtérbe. Jobb állás, több fizetés Figyelemkeltő megállapítása a KSH-fölmérésnek, hogy a vándorlás érzékelhetően javítja a mobilitás esé­lyeit! Az adatok arról tanúskodnak, hogy „a vándorló személyek a szüle­tési helyükön maradó társaikhoz vi­szonyítva kedvezőbb pályát futottak be.” Ugyanis a korábbi tapasztala­tokkal ellentétben „a bevándorlók elsősorban nem a társadalmi hierar­chia alsó, hanem többnyire annak kedvezőbb lépcsőfokait foglalták el.” A vezető es értelmiségi csopor­toknak bevándorlókkal való feltölté­se a KSH-vizsgálat szerint a vidéki városokban a legerőteljesebb. Ennek egyik fontos okát a statisztikusok abban látják, hogy a bevándorlók körében az átlagosnál nagyobb arányban találhatók „dinamikus, vállalkozó szellemű egyének”. A vándorlás így végül is „egyfajta szelekciós mechanizmusként műkö­dik”, ' Kiderül az is a kapott adatokból, hogy a vándorlás és mobilitás együt­tesen mérhető kereseti előnyt jelen­tett az ennek megpróbáltatásait vál­laló személyeknek: iga^, jórészt csak a férfiaknak. Ez ellentétes a hatvanas években tapasztalt állapotokkal: ak­kor a városokba jutó paraszti réte­gek a legrosszabbul fizetett munka­körökbe jutottak be. Az 1983-as adatok szerint adott társadalmi cso­porton belül a bevándorlók kisebb- nagyobb kereseti előnyt élvéznek. Például a vidéki városokban a helyi születésű vezetők átlagkeresete 7067 forint volt, a más településről szár­mazóké 7717 forint. A falvakban 6142 forint, illetve 6982 forint volt a megfelelő kategóriák átlagkeresete. A költözködés költsége A KSH szerint „hasonló különb­ségek figyelhetők meg az értelmiségi­ek csoportjában, sőt néhány fizikai szakmacsoportban is, így például a hagyományos vasas és az építőipari csoportokban.” A vizsgálatok sze­rint a bevándorlók életkora nem ma­gasabb: például „a vidéki városok­ban élő vezetőknél átlagos életkor­ban nincs különbség, viszont a kere­setek tekintetében csaknem 700 fo­rintos az előny a bevándorlók javá­ra.” Az okot kutatva a KSH elemzői óvatosan úgy fogalmaznak: „Nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy a vándorlást vállaló személyek saját­ságos módon egy dinamikus, vállal­kozó szellemű csoportot alkotnak (vagy legalábbis jelentős részük az).” Realitásérzékre utal az elemzés, mikor kijelenti, hogy a bevándorlók többletkeresete nem más, „mint a lakóhely-változtatással együttjáró többletkiadások fedezete”. Ám még így is kérdés marad: ez a többlet fe­dezi-e az új helyen való otthonterem­tés — és fenntartás — nem kis költ­ségeit? M. P. MUNKA ÉS BARÁTSÁG A műhely legkiválóbb szerelői Korszerű és tágas a Lajosmizsei Kossuth Tsz szerelőcsar­noka — nem régen épült —, de olyan zajos, hogy az ember a saját hangját sem hallja. Hogyan tudnak a szerelők ilyen kopácsolás mellett elméíyülten dolgozni?! — Sajnos, nem a legjobb megoldás, hogy a lakatosok és a szerelők egy csarnokban vannak, de korábban tető sem volt a fejük felett. — Csillik János műhelyvezető ezt már a magasított lábakon álló „üvegkalitkában”, azaz a műhely- irodában mondja. Innen nézve a munkagépek sem tűnnek olyan félelmetesen nagynak, mint a közvetlen közelükből, de azért tagadhatatlan: ezekkel bánni férfiaknak való feladat. Még a kerékcsere is nagy fizikai erőt igényel. — Jól gépesített gazdaság a miénk — magyarázza a mű­helyvezető—, húsz kisebb-nagyobb teherkocsink, 23 erőgé­pünk; 3 autóbuszunk van. Ezek üzemben tartása a velem együtt 19 tagú kollektíva feladata. Sok­fele gépünk van, csak tehergépkocsiból példáid IFA, Kamaz, Robur, UAZ, 0 Csillik János Barkas típusú, ami nehezíti a dolgunkat. De ezekhez a korsze­rű gépekhez egyébként is jól felkészült, ügyes szakemberek kel­lenek. Ilyen szem­pontból nincs is okunk panaszra, legfeljebb azért, mert hiányzik kö­zülük az idős, ta­pasztalt munka­társ. Szerelőink kollektívájának átlagéletkora 27 —28 év, köztük a két legkiválóbb Sápi Imre é$ Ge- cser József. Mindketten autószerelők, a munkában elválaszthatatlanok. — Pedig gyakori tapasztalat, hogy éppen a két legjobb dolgozó nem fér meg egymással ugyanazon a munkahe­S ren. — Ezt már a két barátnak mon­om, amire Sápi Imre kezdi el, de végül is közösen fejezik be a választ: — A mi szakmánk megkívánja, hogy párban dolgozzunk. Nem mind­egy, hogy megbízhatok-e a másikban vagy ellenőrizni kell a munkáját. Fele­lősségteljes munka a miénk, ebben csak egyszer lehet tévedni, először és utoljá­ra. Ha a mi hibánkból történik baleset, bennünket vonnak felelősségre. Bizto­san ismeri a medicoros busz esetét... — Szövetkezetükben előfordult-e már hasonló? Csillik János lekopogja: — Még nem, de nemcsak erről van szó. Egy-egy nagyobb kampánymun­ka, például a betakarítás sikere a szere­lőkön is múlik. Jó kell dolgozniok, so­kat és gyorsan. — És még valamit bírnunk kell — teszi hozzá Sápi Imre. — Azt, hogy félbeszakítsuk a munkánkat, valahány­szor sürgősebb akad. Autójavítóban dolgoztam korábban, ott az volt a jó, hogy amíg el nem készültem egy gép­pel, arra koncentrálhattam. Termelő­üzemben ez másképpen van. Azért jöt­tem ide dolgozni, mert a lakóhelyem­hez közelebb esik. Hogy megtaláltam-e számításomat? A havi jövedelmem át- ­• Gecser József. • Sápi Imre. (Straszer András felvéte­lei) lagosan 5600 forint, ennyit keres Ge­cser József kollégám is. Sok ez vagy kevés? Ha úgy nézzük: a lajosmizsei mezőgazdasági üzemek között a Kos­suth Tsz a jól fizetők közé tartozik. De ebből a fizetésből nem futja házépítés­re. Sápi Imre és Gecser József szeretik a szakmájukat, azért választották, mert érdekelte őket. Ez pedig alapvető felté­tele annak, hogy sikereket érjenek el benne. Mindketten úgy jöttek ide dol­gozni, hogy előző munkahelyükön megkapták a kiváló dolgozót megillető kitüntetést. Sápi Imre egyébként a kö­zeljövőben csoportvezetői beosztásba kerül. — Akkor pedig vége lesz a barátsá­guknak, már csak azért is, mert nem dolgozhatnak együtt — vetem fel. — Dehogynem, hiszen ugyanúgy dolgozom majd továbbra is, mint ed­dig, csupán a munkaszervezésben lesz egy kis többletfeladatom. — A magánéletben is barátok? — Hasonlóan gondolkodunk, ha­sonló az érdeklődési körünk, kölcsönö­sen becsüljük egymást, minden okunk meglenne tehát arra, hogy a szabad­időnket is együtt töltsük — mondja Gecser József. — De én Táborfalvan lakom, Imre Lajosmizsén. Egyrészt a távolság miatt, másrészt meg azért is nehéz a programjainkat összeegyeztet­ni, mert kevés a szabadidőnk. Munka után azt sem tudjuk, mihez kezdjünk, a ház körül, a háztájiban mindig sok a tennivaló. Szükségünk van a kiegészítő jövedelemre. Jóformán csak a vasár­nap délutánunk szabad. Azt a pár órát ugyan mivel töltheti el az ember? Én újabban „rákaptam” a dabasi kertmo­zira ... — Egyikük sem nősült még meg: ta­lán ebben is egyetértenek? — Egyetértünk abban, hogy meg­nősülnénk — neveti el magát Sáp Im­re. — Nem tudom, más hogy csinálja, de nekem még nem sikerült... — Ezért az életvitelünk is hibáztat­ható — teszi hozzá Gecser József. — Hiszen mindig dolgozunk. De nemcsak az a kérdés, hogy mikor, hanem az is, hol lehetne alkalmunk az ismerkedés­re? A diszkóban nem halljuk egymás szavát. Manapság többnyire a munka­helyen születnek a hosszabb távra szó­ló ismeretségek. De hát a mi szakmánk olyan: férfiak között vagyunk. Ezen persze megint nevetnek, jelez­ve, hogy nem veszik nagyon komolyan a szakmájuknak ilyen szempontból va­ló megítélését Almád Márta

Next

/
Thumbnails
Contents