Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-06 / 157. szám
w 1987. július 6. • Megbecsülik a megrendelőt Solton Az új leányvállalat első lépései A Mezőgép solti gyárának a cégbíróságon bejegyzett neve január elseje óta: Kecskeméti Mezőgép Vállalat Gépgyártó Leányvállalata. Nem egyszerű névváltoztatásról, hanem komoly átszervezésről van szó. A leány- vállalati működési forma lényegesen nagyobb önállósággal, de nagyobb kockázattal és felelősséggel is jár. Az új, immáron önállóan gazdálkodó cég többet megtarthat magának a létrehozott nyereségből, de problémáival nem szaladgálhat a vállalati központba, azokat önmagának kell megoldania. Hat hónap elteltével már körvonalazható, hogy a szervezeti változás milyen előnyökkel és hátrányokkal jár, s hogy a solti kollektívának milyen nehézségekkel kell a jövőben megküldenie. Jelentős kiesés A Duna menti község dolgozói mindig szerettek volna nagyobb önállóságot, s 1985-ben, az ipari szervezetkorszerűsítés idején munkásgyűlésen kezdeményezték az önálló vállalat alapítását. Az illetékesek akkor elvetették a javaslatot, s végül a vállalati tanács 1986 őszén döntött a leányvállalat létrehozása mellett. Ilyenkor az a fő kérdés, hogy az újonnan létrehozott szer- vezet hogyan van megrendelésekkel ellátva, a jövedelmező termékek aránya milyen mértékű. Nos, a Soltiak ezzel nem dicsekedhetnek, mert legfontosabb korábbi terméküknek, az ásóboronának a gyártását a vállalati tanács Kiskőrösre helyezte át. (A kiskőrösi .gyár teljes mértékben az anyavállalat kötelékében maradt.) Az ásóborona jelentőségére jellemző, hogy a Soltiak 1986-os 167 millió forintos termeléséből ez a talajművelő gép 78 milliót tett ki. A kiesést akkor érzékeljük helyesen, ha meggondoljuk, hogy 1987-ben ugyanebből már csak 20 milliós árbevételre számíthatnak. Meg kell jegyezni, hogy az anyavállalat döntését a Világbank is támogatta, egyetértve azzal a koncepcióval, hogy a talajművelő gépek gyártását egy helyre (Kiskőrösre) koncentrálják, s ennek a körülménynek szerepe lehet a jövőbeni hitelfelvételek elbírálásánál is. Két hónapos határidő • Bajusz István művezető és Lő- rincz László hegesztő, speciális, kanadai megrendelésre szállított autóbuszok üzemanyagtartályának tervrajzát tanulmányozza. (A szerző felvételei.) 0 A Mezőgép solti leányvállalatának termékszerkezetében megnőtt az Ikarusnak szállított üzemanyagtartályok jelentősége. Mit tehet ilyen helyzetben az új cég? Gruber Károly igazgató: — Bár a leányvállalat alapítása a vállalati tanács hatásköre volt, ahol mi Soltiak csak két szavazattal voltunk jelen, igyekeztünk kedvező pozícióból indulni. A kiskőrösiek kárpótlásul átadtak nekünk 20 millió forintos NDK-kooperációs megrendelést. Tovább bővítjük együttműködésünket az Ikarus Karosszéria és Járműgyárral,1 részükre most már teljes mértékben mi készítjük az autóbuszok üzemanyag- tartályait. Növeltük a Solton maradt talajművelő gép, a tárcsás borona gyártását. Ezt úgy tudtuk elérni, hogy közvetlenebb kapcsolatba kerültünk a megrendelővel, s vállaltunk gyártást három hónapos határidőre is, ami azelőtt elképzelhetetlen volt. Javítottuk a présgépek kihasználtságát, egy idő óta három műszakban működnek. Az anyavállalat és más gyáregységek részére dolgozunk rajtuk. Korábban ilyen nem volt, mert a központ diktálta árak mellett nem érte meg, most viszont az alkuban kedvezőbb feltételeket értünk el. A kollektíva minden szintjén érezhető a szemléletváltozás. Megbecsüljük a megrendelőt, s műszaki vagy fizika; állományú dolgozóinknak nem kell sokat magyarázni, önállóan is kezdeményeznek. Igaz, bért emelni még nem tudtunk, de ennek oka az óvatosság, hiszen olyan első félévünk volt, mint amilyen korábban még soha. Erre az esztendőre 170 milliós árbevételt és 30 milliós nyereséget tervezünk. Ha ezt sikerül teljesíteni, nyolc százalékkal növelhetjük dolgozóink keresetét. Milyen lesz a második félév? — De milyen lesz a második félév? — kérdezi Bajusz István művezető. Most még jó a hangulat, bár az akadozó alapanyag-szállítás — főleg lemezhiány — némileg hátráltatja a munkát. Ha azonban nem sikerül elegendő megrendelést szerezni a harmadik és negyedik negyedévre, komoly problémák lehetnek. — Több tucat ajánlatunk van kint — nyugtatja meg az igazgató. — Egy részüknek „be kell jönnie”! Persze a főnök is érzi, hogy könnyen munka nélkül maradhatnak. Ezért minden dolgozónak feladatává tette, hogy nézzenek megrendelés után. Lő- rincz László hegesztő már jelentkezett is: — Úgy tudjuk, hogy ha valaki egymillió forint értékű hazai vagy szocialista exportmegrendelést szerez, 1500 forint prémiumot kap, tőkés exportnál pedig kétezer forint a jutalom. Egyik ismerősömtől tudom, hogy egy fővárosi villamosipari gyár lemezszekrényekre keres kivitelezőt. Értesítettem a dologról a vezetőséget, s most várom, hogy az üzlet létrejöjjön. Alighanem ritka eset a megye szocialista iparában, hogy a 230 fős kollektívának Lőrincz László, a hegesztő szerez munkát. Már maga a próbálkozás is jelzi, hogy nagy változásoknak vagyunk tanúi, amelyek során remélhetőleg kiteljesedik a tulajdonosi szemlélet, s nemcsak a megbízások megszerzésében, hanem a munkavégzés minőségi színvonalában is. Bálái F. István AZ ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR BÁCS-KISKUN MEGYEI IGAZGATÓSAGA fehfvja tisztelt ügyfelei figyelmét, hogy 1985. december 31. előtt aláirt építési és helyreállítási, valamint lakásvásárlási kölcsönök alapján keletkezett kamatmentes vagy évi 1, 2, 3 ás 3,5 százalékos kamatozású hitelek határidő előtti visszafizetése esetén 40 százalék engedményt nyújt Lehetőség van a teljes visszafizetést el nem érő rendkívüli törlesztések esetén is az engedmény elszámolására. Részletes felvilágosítást a helyi OTP-fiökok adnak. 1644 Tankolás — hitelkártyával A fejlett tőkés országokban sokfelé hódit a hitelkártya: a névjegynél alig nagyobb kódolt műanyag lapocskával sok helyütt lehet fizetni (áruházban, étteremben) — csökken a pénzforgalom, nem kell bajlódni a pénzszámlálással. Most a Német Szövetségi Köztársaság számos benzinkútjánál bevezetik a hitelkártya nagyságú kódolt tankolóigazolványt, amellyel kész- pénzfizetés nélkül lehet tankolni. A tankolás befejezése után a benzinkút adatfeldolgozó állomása rögzíti az igazolvány számát, az üzemanyag-felvétel időpontját, a kiadott üzemanyag fajtáját, ] mennyiségét és árát. Ellenőrzésként nyomtatott számlát is ad a kocsi tulajdonosának, ennek alapján ellenőrizheti a havi számlázást. KI MIÉRT VÁNDOROL? Vállalkozóbb szellem, magasabb jövedelem Mindenkire szükség van, de nem biztos, hogy ott és úgy, ahol és ahogyan most dolgozik. Á struktúraváltással összefüggésben mind vállalati, mind összgazaasági érvénnyel egyre gyakrabban fogalmazódik meg e korszerű igény. Gyakorlatiasabban szólva ez nagyjából azt jelenti: számítanunk kell arra, hogy az új munkafeladatokhoz új helyre kell kerülnünk vagy — esetleg: és — új foglalkozásba kell beletanulnunk. A helyváltoztatás, úi társadalmi csoportba való átkerüles korántsem újdonság; lényegében évezredek óta zajlik az emberi történetben. Zajlott ez változó intenzitással az utóbbi évtizedek magyar fejlődésében is. Gyakran emlegetett példa ennek szemléltetésére, hogy évtizedekkel ezelőtt a mezőgazdaságból tömegek áramlottak az iparba, bőséges forrást jelentve a népgazdasági ág ex- tenzív fejlesztéséhez. Városból városba A tömegesség mértéke csökkent ugyan, de még a hetvenes, nyolcvanas évek fordulóján is évi mintegy 350 ezer ember „vándorolt” — hagyta el eredeti lakóhelyét, s költözött új telépülésre —: szeles e hazában. A nyolcvanas évek közepére e vándorlás évi 200 ezer főre csökkent., Jellegzetes adatok ezek, jól érzékeltetik a társadalomformálást, modernizációt célzó cselekvés lehetséges kereteit. Épp ezért vállalkozott arra a Központi Statisztikai Hivatal, hogy Vándorlás, mobilitás, keresetalakulás címmel a közelmúltban közzé tegye egy fölmérés eredményeit. Maga a konkrét KSH-vizsgálat a nyolcvanas évek első felére jellemző áüapotot kívánt tisztázni, ám a sorszámok mellett közölt elenazés szélesebb idősávra is kitekint. így kiviláglik, hogy a három fogalom — vándorlás, mobilitás, keresetalakulás — korántsem véletlenül kerül egyazon dolgozatba: ezek mindig is meglehetősen szorosan összefüggtek egymással. Azaz a vándorlás a legtöbbször együttjárt mobilitással, tehát más társadalmi csoportba, rétegbe való átkerüléssel, illetve valamilyen irányban módosította a keresetet is. Az ötvenes, hatvanas 'években egyes mezőgazdasági térségek „túl- nepesedése”, egyidejűleg néhány ipari centrum erőltetett fejlesztése adott lökést a falvakban élő népesség el- áramlásának. A hetvenes években viszont a decentralizált iparfejlesztés révén a munkahelyek „ingázó távolságra” kerültek a falvakhoz, s ez a vándorlás csökkenését idézte elő. így míg a korábbi időben a lakóhelyval- tás, és ezzel együtt az „átrétegzodés” volt tömegesen jellemző, utóbb az eláramlás mérsélkődött, ám — a paraszti származású fiatalok szakma-' szerzésével — a mobilitás nőtt. A nyolcvanas évek mozgásait figyelve kitűnik, hogy míg korábban a faluból városba történő áramlás volt uralkodó, ma városból városba való költözés a jellemzőbb. Az is szembeötlik, hogy a vándorlás a helyi társadalmak belső tagoltságát már nem módosítja: a nagyléptékű társadalmi mozgások helyett a finomabb, rétegeken belüli átalakulások kerültek előtérbe. Jobb állás, több fizetés Figyelemkeltő megállapítása a KSH-fölmérésnek, hogy a vándorlás érzékelhetően javítja a mobilitás esélyeit! Az adatok arról tanúskodnak, hogy „a vándorló személyek a születési helyükön maradó társaikhoz viszonyítva kedvezőbb pályát futottak be.” Ugyanis a korábbi tapasztalatokkal ellentétben „a bevándorlók elsősorban nem a társadalmi hierarchia alsó, hanem többnyire annak kedvezőbb lépcsőfokait foglalták el.” A vezető es értelmiségi csoportoknak bevándorlókkal való feltöltése a KSH-vizsgálat szerint a vidéki városokban a legerőteljesebb. Ennek egyik fontos okát a statisztikusok abban látják, hogy a bevándorlók körében az átlagosnál nagyobb arányban találhatók „dinamikus, vállalkozó szellemű egyének”. A vándorlás így végül is „egyfajta szelekciós mechanizmusként működik”, ' Kiderül az is a kapott adatokból, hogy a vándorlás és mobilitás együttesen mérhető kereseti előnyt jelentett az ennek megpróbáltatásait vállaló személyeknek: iga^, jórészt csak a férfiaknak. Ez ellentétes a hatvanas években tapasztalt állapotokkal: akkor a városokba jutó paraszti rétegek a legrosszabbul fizetett munkakörökbe jutottak be. Az 1983-as adatok szerint adott társadalmi csoporton belül a bevándorlók kisebb- nagyobb kereseti előnyt élvéznek. Például a vidéki városokban a helyi születésű vezetők átlagkeresete 7067 forint volt, a más településről származóké 7717 forint. A falvakban 6142 forint, illetve 6982 forint volt a megfelelő kategóriák átlagkeresete. A költözködés költsége A KSH szerint „hasonló különbségek figyelhetők meg az értelmiségiek csoportjában, sőt néhány fizikai szakmacsoportban is, így például a hagyományos vasas és az építőipari csoportokban.” A vizsgálatok szerint a bevándorlók életkora nem magasabb: például „a vidéki városokban élő vezetőknél átlagos életkorban nincs különbség, viszont a keresetek tekintetében csaknem 700 forintos az előny a bevándorlók javára.” Az okot kutatva a KSH elemzői óvatosan úgy fogalmaznak: „Nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy a vándorlást vállaló személyek sajátságos módon egy dinamikus, vállalkozó szellemű csoportot alkotnak (vagy legalábbis jelentős részük az).” Realitásérzékre utal az elemzés, mikor kijelenti, hogy a bevándorlók többletkeresete nem más, „mint a lakóhely-változtatással együttjáró többletkiadások fedezete”. Ám még így is kérdés marad: ez a többlet fedezi-e az új helyen való otthonteremtés — és fenntartás — nem kis költségeit? M. P. MUNKA ÉS BARÁTSÁG A műhely legkiválóbb szerelői Korszerű és tágas a Lajosmizsei Kossuth Tsz szerelőcsarnoka — nem régen épült —, de olyan zajos, hogy az ember a saját hangját sem hallja. Hogyan tudnak a szerelők ilyen kopácsolás mellett elméíyülten dolgozni?! — Sajnos, nem a legjobb megoldás, hogy a lakatosok és a szerelők egy csarnokban vannak, de korábban tető sem volt a fejük felett. — Csillik János műhelyvezető ezt már a magasított lábakon álló „üvegkalitkában”, azaz a műhely- irodában mondja. Innen nézve a munkagépek sem tűnnek olyan félelmetesen nagynak, mint a közvetlen közelükből, de azért tagadhatatlan: ezekkel bánni férfiaknak való feladat. Még a kerékcsere is nagy fizikai erőt igényel. — Jól gépesített gazdaság a miénk — magyarázza a műhelyvezető—, húsz kisebb-nagyobb teherkocsink, 23 erőgépünk; 3 autóbuszunk van. Ezek üzemben tartása a velem együtt 19 tagú kollektíva feladata. Sokfele gépünk van, csak tehergépkocsiból példáid IFA, Kamaz, Robur, UAZ, 0 Csillik János Barkas típusú, ami nehezíti a dolgunkat. De ezekhez a korszerű gépekhez egyébként is jól felkészült, ügyes szakemberek kellenek. Ilyen szempontból nincs is okunk panaszra, legfeljebb azért, mert hiányzik közülük az idős, tapasztalt munkatárs. Szerelőink kollektívájának átlagéletkora 27 —28 év, köztük a két legkiválóbb Sápi Imre é$ Ge- cser József. Mindketten autószerelők, a munkában elválaszthatatlanok. — Pedig gyakori tapasztalat, hogy éppen a két legjobb dolgozó nem fér meg egymással ugyanazon a munkaheS ren. — Ezt már a két barátnak monom, amire Sápi Imre kezdi el, de végül is közösen fejezik be a választ: — A mi szakmánk megkívánja, hogy párban dolgozzunk. Nem mindegy, hogy megbízhatok-e a másikban vagy ellenőrizni kell a munkáját. Felelősségteljes munka a miénk, ebben csak egyszer lehet tévedni, először és utoljára. Ha a mi hibánkból történik baleset, bennünket vonnak felelősségre. Biztosan ismeri a medicoros busz esetét... — Szövetkezetükben előfordult-e már hasonló? Csillik János lekopogja: — Még nem, de nemcsak erről van szó. Egy-egy nagyobb kampánymunka, például a betakarítás sikere a szerelőkön is múlik. Jó kell dolgozniok, sokat és gyorsan. — És még valamit bírnunk kell — teszi hozzá Sápi Imre. — Azt, hogy félbeszakítsuk a munkánkat, valahányszor sürgősebb akad. Autójavítóban dolgoztam korábban, ott az volt a jó, hogy amíg el nem készültem egy géppel, arra koncentrálhattam. Termelőüzemben ez másképpen van. Azért jöttem ide dolgozni, mert a lakóhelyemhez közelebb esik. Hogy megtaláltam-e számításomat? A havi jövedelmem át- • Gecser József. • Sápi Imre. (Straszer András felvételei) lagosan 5600 forint, ennyit keres Gecser József kollégám is. Sok ez vagy kevés? Ha úgy nézzük: a lajosmizsei mezőgazdasági üzemek között a Kossuth Tsz a jól fizetők közé tartozik. De ebből a fizetésből nem futja házépítésre. Sápi Imre és Gecser József szeretik a szakmájukat, azért választották, mert érdekelte őket. Ez pedig alapvető feltétele annak, hogy sikereket érjenek el benne. Mindketten úgy jöttek ide dolgozni, hogy előző munkahelyükön megkapták a kiváló dolgozót megillető kitüntetést. Sápi Imre egyébként a közeljövőben csoportvezetői beosztásba kerül. — Akkor pedig vége lesz a barátságuknak, már csak azért is, mert nem dolgozhatnak együtt — vetem fel. — Dehogynem, hiszen ugyanúgy dolgozom majd továbbra is, mint eddig, csupán a munkaszervezésben lesz egy kis többletfeladatom. — A magánéletben is barátok? — Hasonlóan gondolkodunk, hasonló az érdeklődési körünk, kölcsönösen becsüljük egymást, minden okunk meglenne tehát arra, hogy a szabadidőnket is együtt töltsük — mondja Gecser József. — De én Táborfalvan lakom, Imre Lajosmizsén. Egyrészt a távolság miatt, másrészt meg azért is nehéz a programjainkat összeegyeztetni, mert kevés a szabadidőnk. Munka után azt sem tudjuk, mihez kezdjünk, a ház körül, a háztájiban mindig sok a tennivaló. Szükségünk van a kiegészítő jövedelemre. Jóformán csak a vasárnap délutánunk szabad. Azt a pár órát ugyan mivel töltheti el az ember? Én újabban „rákaptam” a dabasi kertmozira ... — Egyikük sem nősült még meg: talán ebben is egyetértenek? — Egyetértünk abban, hogy megnősülnénk — neveti el magát Sáp Imre. — Nem tudom, más hogy csinálja, de nekem még nem sikerült... — Ezért az életvitelünk is hibáztatható — teszi hozzá Gecser József. — Hiszen mindig dolgozunk. De nemcsak az a kérdés, hogy mikor, hanem az is, hol lehetne alkalmunk az ismerkedésre? A diszkóban nem halljuk egymás szavát. Manapság többnyire a munkahelyen születnek a hosszabb távra szóló ismeretségek. De hát a mi szakmánk olyan: férfiak között vagyunk. Ezen persze megint nevetnek, jelezve, hogy nem veszik nagyon komolyan a szakmájuknak ilyen szempontból való megítélését Almád Márta