Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-06 / 157. szám

IMI. július 6. • PETŐFI ware • I Kitüntetett egészségügyi dolgozók Az egészségügyi miniszter Ki* váló Műinkéért kitüntetésében részesült: Badari József né rak­táros (Lajosmizse), Bakó Miklós- né főnővér (Kecskemét), dr. Ba­logh Ágota alorvos (Kiskunha­las), dr. Balogh Gézáné labor- asszisztens (Kiskunfélegyháza), ifi. Bártól Sándor gyógyszertár- vezető (Lajosmizse), dr. Ben kő Imre üzemorvos (Tiszakécske), Békési L ajosné részlegvezető (Kecskemét), dr. Brányi Géza csoportvezető főorvos (Dunave- cse), dr. Csarnayné Tóth Gizella körzeti ápolónő (Orgovány), Csi- zovszki Imréné bölcsődei sza­kácsnő (Baja), Deme Jenőné sze­mélyzeti vezető (Kecskemét), dr. Dómján Lajos osztályvezető fő­orvos (Kecskemét), Fakan Zol- fáimé bölcsődei gondozónő (Kecs­kemét), dr. Frank János főorvos (Kalocsa), Gombár Ilona varrodai csoportvezető (Kecskemét), Göb- lyös Ferencné körzeti védőnő (Városföld), Gudmon Sándorné körzeti védőnő (Solt), Gulyás Já- nosné osztályvezető főnővér (Kecskemét), Heli János csoport­vezető (Tass), Hoff maim Gyula gyógyszentárvezető (Mélykút), Hományi Márkné bölcsődei gon­dozónő (Baja), dr. Homoky 1st- . ván vezető főorvos (Dunavecse), Huszár Lászlóné segédápol ón ő (Kecskemét), Huszti Lászlóné pénzügyi előadó (Bácsborsód), dr. Idei István csoportvezető fő­orvos (Baja), Irházi Ferencné segédápolónő (Kecskemét), dr. Jámbor Zoltánná gyógyszertár- vezető (Bácsalmás), Jeney Vil­mos nyugd. ügyintéző (Kecske­mét), dr. Jósa Zoltán körzeti or­vos (Balotaszállás), dr. Judák József körzeti orvos (Soltvad- kent), Juhász Lászlóné pénzügyi osztályvezető (Kecskemét), dr. Károssy Gyula körzeti gyermek­orvos (Tiszakécske), dr. Kellner Barna adjunktus (Kiskunhalas), Keresztesi Ferencné járvány­ügyi ellenőr (Kiskunfélegyháza), Kiss Andr&sné röntgenasszisz­tens (Kecskemét), Kiss István­ná bölcsődei szakácsnő (Kecske­mét), Kisházi Mihályné üzemi ápolónő (Kecskemét), Király Ir­ma röntgenasszisztens (Kiskun­halas), Kocsis Sándorné gondo­zónő (Gara), Kovács Ferencné körzeti védőnő (Orgovány), Ko­vács Gyuláné csoportvezető (Kis­kunhalas), dr. Kovács Lászlóné laborasszisztens (Kecskemét), Kovács László gyógyszerraktár­vezető (Kecskemét), dry Köbács Mária üzemorvos (Kiskunhalas), 'Kőszegi FetéhVhé vezétŐ'házi szociális gondozónő (Kalocsa), dr. Kőszegi Györgyike üzemor­vos (Baja), Lendvai Tiborné böl­csődei gondozónő (Kiskőrös), Lévai Károlyné ápolónő (Baja), Makay Károly gyógyszertárveze­tő (Kiskunhalas), Mácsai József- né bölcsődei gondozónő (Kalo­csa), dr. Mácsik Elemér körzeti főorvos (Dunapataj), Mészáros Sándorné gondozónő (Katymár), Milassin Györgyné bölcsődei gondozónő (Kalocsa), Nagy Fe­rencné főelőadó (Kecskemét), Nagy Ferencné gazdasági elő­adó (Kecskemét), Nagy Ferencné szociális otthoni ápolónő (Kalo­csa), Nagy Ilona osztályvezető főnővér (Kecskemét), dr. Nádor Ervin osztályvezető főorvos (Ka­locsa), dr. Pálinkás József kör­zeti' fogorvos (Pálmonositora), dr. Péthes Attiláné csoportvezető röntgenasszisztens (Kecskemét), Petrecz Jánosné ápolónő (Kalo­csa), Petrovszki Istvánná főelő­adó (Baja), Pintér Istvánná kör­zeti védőnő (Kunadacs), Pólyák Menyhértné intézetvezető (Kecs­kemét), Rákóczi Gábor gyógy­szertárvezető (Kunszállás), Rigó Istvánná szakasszisztens (Kalo­csa), Sántha Mihályné szakács (Baja), Serényi Lászlóné gaz­dasági nővér (Kalocsa), Simkó Zoltánná bölcsődei gondozónő (Kiskőrös), Simovics Istvánná bölcsődevezető (Jánoshalma), Steinmetz Sándorné körzeti ápo­lónő (Imrehegy), Svraka Antal­né ápolónő (Baja), dr. Szabó Irén körzeti gyermekorvos (Lajosmi­zse), Szabó Istvánná járvány­ügyi ellenőr (Kalocsa), Szakonyi Jánosné gazdasági " ügyintéző (Kecskemét), Szatmári Lászlóné osztályvezető főnővér' (Kiskun­halas), dr. Száméi Éva ügyvezető körzeti orvos (Kecskemét), Szent- györgyi Sándor főelőadó (Kecs­kemét), dr. Szigeti Imre adjunk­tus (Kecskemét), Szűcs Zoltánná fönővér (Kiskunmajsa), dr. Ta­kács Anikó osztályvezető főor­vos (Kecskemét), Tóth Jánosné védőnő (Kalocsa), dr. Tóth Kál­mán osztályvezető főorvos (Ba­ja), Török Er nőné főszakáos (Ka­locsa), Varga Jánosné bölcsődei gondozónő (Kecskemét), Varga Mária bölcsődei gondozónő (Kis­kunfélegyháza), Veréb Lászlóné klubvezető (Baja), Vincze József kőműves (Kiskunhalas), dr. Völ- gyesi Lászlóné járványügyi el­lenőr (Bája). Az egészségügyi miniszter nyolc* vamhét egészségügyi dolgozó mun­káját miniszteri dicsérettel ismer­te el. A megyei orvostudományi bi­zottság javaslatára Bács-Kiskun Megye Egészségügyéért feliratú emlékveretet kapott dr. Janik Kál­mán nyugalmazott csoportvezető gyermekgyógyász főorvos, a kis­gyermekkori kerékpáros balese­tek megelőzéséért végzett ered­ményes munkájáért, dr. Tóth Já­nos, a kalocsai kóiház igazgató főorvosa és dr. Palásthy József, a kórház igazgatóhelyettes főor­vosa a tavalyi orvos-gyógy­szerész napok megszervezéséért, dr. Szabó Endre, Kiskunfélegyhá­za stomatológus főorvosa pedig profetikus főorvosi munkájáért, valamint a város fogászati ellátá­sának szervezéséért és irányítá­sáért. A bizottság által meghirdetett pályázaton első helyezést ért el dr. LaJcosné dr. Pápay Magdolna, nyár lőrinci gyógyszertárvezető, a második helyen dr. Katona Zoltán kiskunfélegyházi osztályvezető főorvos, a harmadikon pedig Ste- ninemé dr. Bleicher Mária bajai gyógyszerész végzett dolgozatá­val. HétrSl hétre Itt jelen tkeifink egy vagy több vendéglátó helyréi uéI6 riportunkkal. Fogyasztóként ellátogatunk vendéglőkbe, éttermekbe, bisztrókba, • a vasúton és közúton közlekedők ellátására nyitott ha­sonló fizietekbe, hogy beszámol* junk tapasztalatainkról. A nyil­vánosságot felhasználva szerel* nénk, ha e mindenkit érintő, régi múltú szakma, a vendéglátás — megőrizve baladó hagyományait és új vonásokkal nősítve - egyre több jó Jegyet" és nagyobb elismerést kapna a fogyasztóktól. Pénteken vacsorázni akarunk. Sietnénk betérni valahová, mert már éhesek vagyunk, és az ég­bolton cikázó villámok elől is igyekeznénk fedél alá jutni, csak­hogy ez Kecskeméten nem olyan egyszerű. A Dózsa György úti Jófalat vendéglőnél az ajtó mel­lett majdnem bedőlünk a hívo­gató, színes feliratú ételajánla­toknak, ám az összehúzott bejá­rati vasrács pillanatok alatt ki­józanít bennünket, holott nem is vagyunk részegek. Innen már ha­zamentek! Tizenkilenc óra 50 perckor a 20 órai nyitva tartás­ról kitett tábla ámítása, jobban mondva: átejtése a vendégeknek. 20 óra 42 perc: „Gyorsan, asztalhoz!” Mire vélné az üzemeltető, ha előtte meg tíz perccel előbb be­csapnák valahol az ABC vagy a postahivatal ajtaját? Mialatt kirekesztettségünkön így bosszankodunk, pár percre beülünk a túloldalon nyitva lé­vő Rózsa cukrászdáiba, hogy va- csora-haditervünk véghezvitelé­re valamilyen kibontakozást ta­láljunk. — Menjünk a Köcsögbe! — határozunk végül is a 20 órától inkább már csöndes kocsmára 'emlékeztető Rózsában. — Ide 6 —7 kilométerre Helvécián, nem a világ vége. Az utolsó buszt lekéssük. Taxit rendelünk. Egy százasért kisu­han velünk. Barátom, örömében, hogy célhoz érünk, borravalót ad. Szigorúan ránézek. Nem kel­lett volna! No jó... egyszer ülünk a Köcsögben. Legalábbis ma. S már nem sokáig, mert 21 órakor véget' vetnek az evészet- nek éj az ivászatnak. Órámra piliantdk. — Még csak húsz óra 42 perc. Gyorsan, asztalhoz! — Étlapot kérünk. — Inkább ajánlanék valamit — választja a szóbeli tájékozta­tást a felszolgáló. — Süt? — Birka-, pacal- vagy zúza- pörköltet Társaságunk két pacal- és két zúzapörköltre szavaz. Sötétben, gyertya nélkül? Körülnézünk. Szemlátomást új vendéglátó hely. Fehér falán pusztai múltat idéző tárgyak má­sai, kocsikerék, köcsög és egye­bek. A levegő nehéz, amiben a szellőzetlenség mellett a kitömi készüld vihar is ludas, különben törődnek a Köcsöggel az itt dol­gozó vendéglátók. Az asztalokon tiszta abrosz, a vázákban virág, és a székék sem keltenek olyan benyomást, mintha épp ezeken akarnának spórolni. Távolabb villámlás hasit az éjszakába. Ebben a pillanatban kialszik a fény a Köcsögben, elsö­tétülnek, majd újra kigyűlnak a lámpái. Pótfénryforrás nincs. Az egész házban nem tartanak egyet­len szál gyertyát sem! A gyertya hiánya valószínűen nem végleges, hiszen az üzletet mindössze három hete bérlő — de szerződéses üzemeltetését öt évre vállaló — Kiss István és ne­je szeretne itt maradni az Univer Áfésszel kötött egyezség alapján. Az udvaron kuglipályát építet­tek. A környéket parkosítják. Elérhető távolságra a gáz. Az épületben otthonra találhatna a kulturált vendéglátás, ennék a ,kulcsa” a házaspár kezében van. Felhasználnak-e erre minden lehetőséget? — tűnődöm, mialatt vacsorára várunk. „Mindet elkerül ____ a z idegenforgalom” Magamban nekik drukkolok. Azt kívánom — mint rövid itt- tortózkod ásunk alkalmával meg­tudom —, ne szegje kedvüket az ételválaszték-bővítéstől, hogy a rántott gombával a múlt hónap­ban megjárták. Mivel senkinek nem kellett, három nap múltán „levették” az étlapról. Próbál­kozni (kísérletezni) máskor és más étetekkel is szükséges, mert amint Kiss István megjegyzi: — Minket elkerül az idegenkor« gálám. EH hát, ha ilyen kevés az étel­kínálat, 21 órakor már bezárnak, és ettől az időitől nincs több busz­járat Kecskemétre! Késért, villáért nyúlunk. £n is elfogyasztom vacsorámat, amit Ízlésesen feltálaltok, jó ízű, de a 'kelleténél szaftosabb. Kissé drágáUom, mert a szidnia szerint: 1 pacalpörkölt 89,70 Ft 1 ubankasaláta 12,30 Ft 2 kenyér _______________2 Ft Ö sszesen': 104 Ft Árpád és Júlia — igy nem szabad! A körülmény ékhez 'képest még sincs okunk panaszra. Hiszen legalább vacsorázhattunk. A visszaút taxiköltségét megspó­rolandó, a váróéba begyalogolva jövünk rá, hogy ennél rosszabbul is végződhetett volna az esténk. Az Árpád sörözőben feltűnő, ezen a tikkasztó éjszakáin — számba jöhető vetélytársak nélkül — megengedhetik maguknak a ven­déglátó-ipari dolgozók, hogy csak bent szolgáljanak ki, főként szeszes italt. Hogy kívül, a terasz üres asztalainál harmincan-negy- venen is vacsorázhatnának, ha kegyeskednének az értékesítés­nek ezzel a lehetőségével élni? De hát miért törnék magúkat a kinti terítéssel és kiszolgálással, mikor a benti eladás nekik ép­pen elegendő? Bemenménk a városközpont! Júlia presszóba is, csakhogy en­nek ára van. — Egyébként 40 forint a belé­pő — tartja a markát egy ajtón­álló —, de azt nem ígérem, hogy helyet is kapnak... — Köszönjük, csak azért, hogy beengedjen, nem fizetünk! Társaságunk egyik tagja nem szívbajos, azt mondja.: — Egy frászt! Kohl Antal ifi Szombaton délelőtt tartották a kecskeméti Gépipari és Automati­zálási Műszaki Főiskolán a diplomaosztó ünnepi nyilvános főiskolai tanácsülést, ahol száztíz nappali és tizenhat levelező tagozatos hallga­tó vette át oklevelét. Tánc a főtéren Saját pénzén utazott HyvinküS városából Kecs­kemétre a testvérvárosi kap­csolatok jegyében meghí­vott népi együttes. Ősi tán­cos szertartásokat újabb társastáncokkal stílusán Ötvöző műsorukkal több. szőr szerepeltek a megye- székhelyen és környékén. Bemutatkozásukat érdekes zeneszámokkal színesítet­ték. A táncosok kedden utaz­nak vissza hazájukba. Pásztor Zoltán felvételé a megyeszékhely főterén, pénteken a késő délutáni órákban készült. DIPLOMAOSZTÓ A GAMF-ON ilyen még nem volt Életreformtábor A nyár a táborozások időszaka. Sokféle céllal létesítenek alkotó közösségeket, de ilyen tábor — amelyről a későbbiekben szó lesz — még nem volt a megyében, de talán az országban sem. A részt­vevők az életformájuk megrefor­málását határozták el. Tegyük hozzá: nemcsak célul tűzték ki, de még is valósították. A táborlakók az ország minden részéből verbuválódtak, volt köz­tük diák, opvos, munkás, nyugdí­jas, vagyis mindéin foglalkozású és korú. A lakiteleki tőserdőben ismerőseik hétvégi házában ta- . nyáztak. Azért Írom múlt időben, mert azóta már véget ért az egy­hetes tábor. Egyikük meghívott: nézzem meg, hogyan élnek. A tábor vezetői a Benke nővé­rek, Eta és Mária. Érkezésemkor az ebéd előtti torna kellős köze­pére pottyantam, jómagam is pró­báltam néhány izomlazító gya­korlatot Hogyan kezdődött? Étkezés előtt volt még idő is­merkedésre. Császárné Benke Má­ria elmondta, hogy Szegeden él, s minit bölcsődevezető ment nyug­díjba. — Ügy kezdődött, hogy sokat betegeskedtem, jártam a kórhá­zakat, az orvosi rendelőket, a fér­jem sem volt egészséges. Egyszer aztán elhatároztuk, hogy változta, tunk az életmódunkon — meg­jegyzem, a nővérem már megelő­zött, aki hasonlóképpen sokat szenvedett betegségei miatt. Már évekkel előbb tanulmányozta a korszerű életmód ismérveit. Nem­csak a táplálkozási szokásain vál­toztatott, hanem gyógytornászok­hoz járt, a jógát is .tanulmá­nyozta és egészsége néhány év múlva meglepően javult Az ő rábeszélésére én Is követtem a példát és elhatároztam, hogy szív­beteg férjemet meggyógyítom. • Nem nehéz a produkció — Kár- tyikné Benke Eta számára. Sikerült! Megszűntek a fejfájá­saim és az izomfájdalmaim, fér­jemnek a szívpanaszai — hiszek abban, hogy az új életformánk kö­vetkezményeként. # Étkezés és torna együtt Részletesebb információt kér­tem Császárnétól. — Olyan gyakorlatokat dolgoz­tunk ki — gyógytornászok útmu­tatása alapján — amelyek a test minden izmát lazítják. A jóga­gyakorlatokból' is vettünk át ta­pasztalatokat. A táplálkozási szo­kásainkon is javítottunk. Mi pél­dául húst egyáltalán nem eszünk. Ellenben sok főzeléket, gyümöl­csöt, szájából készült ételeket, tej­terméket, cukor helyett mézet használunk édesítésre. Olajjal' fő­zünk, rozskenyeret eszünk. Tíz esztendeje élünk így. Császárné kérte: írjuk meg, hogy 62 éves. Tíz évet nyugodtan letagadhatna, ha pedig a riporthoz mellékelt fotókat nézzük, akkor még többet is. Gyógyszereket már évek óta nem szed, nyolc esztendeje nem volt orvosnál. A férj, Császár Mihály igy nyi­latkozott: — Negyvenegy és fél esztendeig állómunkát végeztem. Nemcsak a szívkoszorúerem meszesedett el, a vlsszereim miatt is sokat szen­vedtem. Mutatja a lábát: nézzem meg. Valóban, jóformán alig látszik a betegség nyoma. A 74 éves férfi fiatalos, nem fáradékony, bírja a munkát. Nem folyamatos az ellátás — Egy panaszom van — jegyez­te meg beszélgetésünk végén. — Szegeden nem mindig lehet kap­ni a kecskeméti Sütő- és Édes­ipari Vállalat termékeit. A bako­nyi barna rozskenyeret, valamint a dates i rozscipót. Ezeket a ter­mékeket nagyon megszerettük ugyanúgy, mint a kukoricalisztből készült pasziánszt, a tallért, vala­mint a babapiskótát. Véleményem szerint a kereskedelem bátortalan a rendelésben. Az idősebb Benke nővér har­mincéves kora óta betegeskedett. Ma már ő is egészséges, a mellé­kelt fotó is bizonyítja, hogy szin­te akrobatikus mutatványokat is képes produkálni, pedig‘már 68 éves. Az egyik fiatalabb táborozót, Nagy Érv innét is megkérdeztem tapasztalatairól. — Néhány évvel ezelőtt még rengeteget szenvedtem, szinte nem tudtam megmozdulni, állandóan fájt a derekam, a fejem, egyen­súlyzavaraim voltak. Kétségbe voltom esve, hogy mi lesz velem, ilyen fiatalon leesek a lábamról. Ekkor határoztam el ismerőseim tanácsára, hogy megpróbálom & jógagyakorlatokat, és áttérek e tornáihoz javasolt étrendre. Ma­gam is meglepődtem, hogy né­hány hónapon belül milyen sokat javult az egészségem, és ma már minden fájdalmam megszűnt. 'Mindenkinek ajánlhatom ezt a- programot. Szójafasírt Meghívtak ebédre. Előtte az uzsonnából maradt zabpehellyel kínáltok, amelyet tejben főztek, mazsolával és szamócával ízesí­tettek. Az ebédre mangóidból ké­szült főzeléket ettünk szójafasirt­tal. Többféle süteményt is fogyasz­tottunk. Például a képviselőfiánk­hoz hasonló finomságot, amelyet reszelt sárgarépával ízesítettek, szintén mazsolával dúsítottak. Jfé- kem nagyon Ízlett... Szeretnék könyvben fcfoAni t recepteket, amelyeket főként Csá­szárné kísérletezett ki. Sajnos, me­cénásuk még nincs. Kereskedő Sándor 1 Éhkopp a Jófalatban, vacsora a Köcsögben

Next

/
Thumbnails
Contents