Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-03 / 155. szám
1987. július 3. • PETŐFI NÉPE • 5 IDŐJÁRÁS, TERMELÉS, KERESKEDELEM Magasak a zöldség- és a gyümölcsárak A Bács-Kiskun Megyei Tanács kereskedelmi osztályának felmérése szerint májusban a téli tárolású és az idén termett zöldség- és gyümölcsfélék árai magasabbak voltak a tavalyiaknál. A burgonya átlagosan harminc százalékkal drágult, ezen belül a korai burgonya ára kevésbé, 8,5 százalékkal emelkedett. A zöldségféléket átlagban 41 százalékkal kínálták drágábban, bár a termékek áremelkedése között jelentős az eltérés. A téli tárolású sárgarépa ára például megduplázódott, a petrezselyem, a vöröshagyma 50—60 százalék? kai, a kelkáposzta, a karalábé körülbelül 70 százalékkal került többe, mint a múlt évben ilyenkor. A primőr zöldpaprikát és paradicsomot 60—70 százalékkal vehettük meg többért, a salátát kétszeres, a zöldborsót háromszoros áron vásárolhattuk a tavalyihoz viszonyítva. A cseresznye és a földieper ára kétszerié több volt, mint az előző évben. Értékarányosan — Nemcsak a megyére jellemzőek ezek az adatok, az országos felmérések hasonló helyzetet mutatnak — mondja dr. P. Kovács István, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője —, de érzésem szerint ezt a folyamatot nem szabad katasztrófaként értelmezni. A zöldség és a gyümölcs az a termék, amely áraival legjobban követi a kereslet—kínálat kialakította piaci helyzetet. A szabadpiacon érzékelhető ez leginkább. Legföljebb és legerőteljesebben -v- ez nem ellentmondás — a budapesti Bosnyák téri piac árai hatnak. Ebben az állításban a legföljebb azt jelenti, hogy az ottani árakra figyel szinte az ország valamennyi termelője. A legerőteljesebben pedig azt, hogy végül is tudomásul kell venni: a fogyasztók egyötöde Budapesten él. És ők csak fogyasztók, mig a vidékiek zöme termelő és fogyasztó is. — A jobb értékarányok kialakítása —1 ez pedig a legfőbb törekvés manapság — nem fogja csökkenteni a zöldség- és gyümölcsárakat. De a piac ön- szabályozása várhatóan jobban érvényesül majd. Az első számú cél ebben a nagyobb, jobb kínálat megteremtése, a termelő, a kereskedő érdekeltségével egyetemben. Persze nem lehet kiemelni a gazdaságpolitika kosarából ezeket a dolgokat, az összefüggéseket szem előtt tartva kell látni, változtatni őket. Például a Zöldértnél A Bács-Kiskun Megyei Zöldért Vállalat főosztályvezetője, Gedai László, a jelenlegi zöldség-gyümölcs helyzetet vázolja fel: — Felméréseink szerint januártól április végéig 102,3 százalékos volt az összes cikkünkre vonatkozó fogyasztói árszínvonal a múlt évihez viszonyítva, a felvásárlási pedig 103,2 százalékos. Az év első öt hónapjának átlagában a két szám alakulása: a fogyasztóié 93,2, a felvásárlóié pedig 120,8 százalék. Ez utóbbi a nagyobb mennyiségű, magasabb árú exportot fedi. — Természetesen a vállalat is megérezte az időjárás okozta éréscsúszásokat. Körülbelül most van az az időszak, amikor a természet kezdi behozni a lemaradását. Ez nálunk azt jelenti, hogy a megyei, hazai ellátáson kívül megjelenhetünk az exportpiacon is. A zöldségfélék nagy többségével már jelentkeznek a termelők, igaz, még melegházi is akad köztük, a nagyobbik rész pedig hideghajtatott növény termése. A szabadföldiek túlzott, egy időben való dömpingjét a télen rendezett gazdagyűléseken próbáltuk meg megelőzni, amikor — amennyire ez' lehetséges — ütemeztettük a termelést. ■. — A gyümölcsök közül — úgy tűnik — cseresznyéből többet tudunk felvásárolni, mint tavaly, meggyből hasonló mennyiséget. Súlyos gond lesz a barackokkal, néhány fajtából alig értékelhető mennyiséget szedhetnek. — A vállalat üzleteinek nagy része szerződéses üzemeltetésű, a többi pedig jövedelemérdekelt. Magyarul: a boltvezetőknek árkialakítási joguk van. Bár a Zöldért napi árait alkalmazzák, eltérések mindig lehetnek, a kereslet-kínálat változásától függően. A vállalat csak esetenként avatkozik bele az árak meghatározásába, az úgynevezett kötelező ártartással. A közelmúltban így jártunk el a tárolt burgonya esetében, és így oldjuk fel a nagy tömegben megjelenő áruk okozta feszültségeket. Ezeknek az üzleteknek azonban lehetőségük van arra is, hogy ne a Zöldért áruját kínálják a vásárlóknak, hanem a közvetlenül a termelőktől vásároltat. Természetesen ilyen esetben a maguk szabta fogyasztói árból kalkulálják a termelői árat. — Nemrégen vezettünk be egy újabb rendszert. A kecskeméti raktáráruházunkban, illetve a piacjegy elárusítóhelyén a lakosság hagy tételben —*mond-! hatnám- ömlesztve — vásárolhat a fogyasztói árnál tíz százalékkal olcsóbban a hozzánk beérkezett árukból. Ez nem akciószerű, hanem folyamatosan működő eladási forma, amiből igyekszünk kizárni a viszonteladókat. Az idén a megyében is tervezünk olyan akciókat — tehát időszakos, olcsóbb kínálatot —, mint amilyenek a fővárosban már voltak. Ez azonban csak olyan cikkekre vonatkozhat, amelyekből elegendő áll rendelkezésünkre. melő a felvásárlónál. Ebben nem egyértelműen hibáztatható a termelő. Az állami és szövetkezeti felvásárlóknak jobban, gyorsabban kellene igazodniuk a pillanatnyi, valós helyzethez. Ami meglehetősen nehéz, hiszen a szerződéseket az előző év novemberében kötik, ármegjelöléssel. Feszültség forrása a szövetkezeti kereskedelemben már széles körű gyakorlat, a boltok közvetlen felvásárlása is. Ok elvben a mindenkori fogyasztói ár nyolcvan százalékáért veszik meg a zöldséget, gyümölcsöt. Ebben a buktató éppen a mindenkori fogyasztói ár meghatározása. — Tavaly a szövetkezetek kezdeményezték, hogy felvásárló telepeikről a fogyasztók nagyobb mennyiséget valamivel olcsóbban —1 és főleg jobb minőségben — vásárolhassanak meg. Érdekes, hogy ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Annál inkább a megyeszékhelyen kialakított nagybani piac, ahol — a megfigyelések szerint — legmarkánsabban érvényesül a kereslet-kínálat árszabályzó hatása. Gál Eszter Túráztatott termények Kecskeméten a Mészöv székházában kerestük fel Szilágyi László mezőgazdasági tanácsost, aki a termelők és felvásárló szervezetek kapcsolatáról, a buktatókról és lehetséges megoldásokról beszélt: — Az idei magas zöldség- és gyümölcsárak kialakulásának egyik alapvető oka az időjárás. Az eddigi esztendőkben ilyentájt már a hideg fóliák alóli termékek is lefutóban voltak, most viszont a zöldségfélék zöme még innen kerül ki. A szabadföldről származó zöldségek dömpingje jó két-három hetet késik. Ebből következik, hogy a termesztés önköltsége eddig jóval magasabb volt. A termeléshez szükséges eszközök, anyagok ára évről évre emelkedik. A termelőket mindez hátrányos helyzetbe hozza, amit végül is a fogyasztó érez a pénztárcája könnyebbülésén. Az időjárás miatt az idei későbbi kilátások sem jobbak. Lesznek gondok bizonyára a szántóföldi uborkával, a paradicsommal, a paprikával, a gyümölcsök közül a sárga- és az őszibarackkal, de az étkezési szőlővel is. — Mindenképpen ellentmopdás van a termelési költségek növekedése és az úgynevezett „túráztatott” áruk között. A zöldségtermelés nagyobbik része ma a kisgazdaságokban van, akár úgy is mondhatnám, családi vállalkozásban. A kistermelő mozog, viszi az 'áruját oda, ahol többet kap érte. És ebben benne rejlik a szerződésszegések veszélye. Sőt, az olyan szerződésteljesítésé is, amiben már nem sok köszönet van. Vagyis a piacot nem talált, már hosszú utat megjárt árujával jelentkezik a terLUXUSHOLMIK HELYETT MODERN GÉPEK Kevesebb whisky és nyugati cigaretta Egyáltalán nem lehetne csodálkozni azon, ha a jövőben — vagy akár már a közeljövőben — elkezdene zsugorodni a tőkés importból származó fogyasztási cikkek kínálata. Nincs szándékomban az ördögöt a falra festeni, de egyre nyilvánvalóbb, hogy a gazdaságpolitika rákényszerül a fogyasztás korlátozására, és nem is csupán az importtermékek vonatkozásában. Méghozzá éppen azért, hogy később nagyobb bőségben álljanak rendelkezésre olyan termékek, amilyeneket ma jobbára csak konvertibilis devizáért képes importálni. Ha csupán arra emlékszünk, hogy tavaly ismét passzív volt az ország külkereskedelmi mérlege — vagyis kevesebb árut tudtunk a tőkés országokba exportálni, mint amennyit azokból importáltunk — már jó okunk van feltételezni: a mérleg egyensúlya megköveteli a behozatal mérséklését. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a nemzetközi pénzpiacokon Magyarország mind szamot- •tevőbb hiteleket vett fel, amelyek visz- szafizetése csakis a konvertibilis exportból származó bevételekből képzelhető el, akkor további indokát is látjuk annak, miért válik szükségesé az önmérséklet az importcikkek fogyasztásában. Korszerű iparágakat A legnyomósabb ok azonban nem az úgynevezett egyensúlypolitika, vagyis nem az a kényszerű törekvés, hogy mind a külkereskedelmi, mind a külföldi fizetési mérleg egyensúlyba kerüljön, hanem valami más, ami mindezeknél több, fontosabb. Az, amit tömören úgy szoktunk nevezni, hogy szerkezetváltás. Értve ezalatt az ország termelési struktúrájának radikális korszerűsítését. Mely korszerűsítésre a többi között éppen azért van szükség, hogy a ma csak külföldről beszerezhető termékek javát itthon állíthassuk elő, és azokért ne kelljen a szomszédba menni. És hogy amiért mégis a szomszédba kell menni — mondjuk kávéért, narancsért, kakaóért vagy autóért — azért fizethessünk olyan termékekkel, amelyeket haszonnal — és nem ráfizetéssel — értékesítünk a világpiacon. Mert ma a külkereskedelem csak nagy üggyel-bajjal képes összehozni azt az exportképes árualapot, amely az import ellentételéül szolgál. Olyannyira, hogy gyakorta ráfizetéses ügyletekre is rákényszerül: a drágán termelt magyar árut a világpiacon diktált nyomott áron értékesíti. Gondoljunk csak egyes mezőgazdasági cikkekre, például a gabonára, a húsra, amelyekből tartós túlkínálat figyelhető meg a világpiacon, és amelyek Fontos, nélkülözhetetlen alkotóelemei a magyar exportnak. Persze, csak addig nélkülözhetetlenek, amíg nem termelünk helyettük kelendőbbeket, korszerűbbeket, jobb áron eladhatókat. S hogy ilyeneket termelhessünk, haladéktalanul modernizálni kell azt a bizonyos szerkezetet, másnéven struktúrát. A szerkezetváltáshoz — ha a könnyebb érthetőség kedvéért leegyszerűsítjük a dolgot — alapvetően két irányba kell lépni. Egyfelől fokozatosan visszaszorítani az olyan korszerűtlen termelést, amilyen például a kohászatban, a szénbányászatban folyik, másfelől létrehozni olyan, viszonylag új iparágakat, amelyek produktumai itthon is, külföldön is kelendők: gondoljunk csak például az elektronikára, vagy a gyógyszer- és növényvédőszer-iparban használt intermedier gyártására. A csúcstechnika importja Míg a korszerűtlen termelés visszaszorítását jobbára társadalompolitikai meggondolások késleltetik — a megszüntetendő munkahelyeken felszabaduló munkaerő átképzése, foglalkoztatása számunkra még meglehetősen ki- taposatlan út, amelyet járva társadalmi feszültségek keletkezhetnek — addig a modern iparágak meghonosítását az importlehetőségek szűkössége miatt halogatja a gazdaságpolitika. Most azonban már elérkeztünk egy olyan pontra, amikor mindenki belátja: a szerkezetváltás tovább nem halasztható. Nem, mert a késlekedés csak tovább mélyíti azt a műszaki-technikai szakadékot, amely létrejött egyfelől a fejlett országok, másfelől a magyar gazdaság között, és mert a késlekedés csak tovább növeli azokat a tetemes veszteségeket, amelyeket a korszerűtlen, a ráfizetéses termelés okoz. Készülnek tehát a különféle műhelyekben a javaslatok a szerkezetváltás mikéntjére, eszközeire. Bár a variációk számosak, az mindben közös, hogy a modem ipar megteremtése aligha oldható meg korszerű termelőberendezések konvertibilis importja nélkül. A technikát, a technológiát külföldről kell megszerezni, hiszen értelmetlen is lenne mindazt megpróbálni itthon kitalálni, amit külföldön már rég kitaláltak. Gyártási eljárásokat A magyar ipar szerkezetének radikális korszerűsítéséhez tetemes konvertibilis devizára, illetve az azon megvásárolható nagyarányú technikaimportra van szükség. Olyan gépek, berendezések, eljárások, műszaki ismeretek tömeges behozatalára, amelyek révén idehaza gyárthatók ä modem termékek, közöttük a ma készen importált fogyasztási cikkeknek legalábbis egy része. Mindebből következik, hogy ha nem akarunk méginkább leszakadni az élmezőnytől, ha nem akarjuk tovább viselni termékeink világpiaci leértékelődését, a cserearányromlásból származó veszteségeket, akkor az importlehetőségeket nem a fogyasztás, hanem a termelés szolgálatába kell állítani. Más szavakkal: nem whiskyt és cigarettát, nem parfümöt és szempillafesteket kell nagy üggyel-bajjal megszerzett konvertibilis valutáért behozni, hanem modem technikát, technológiát, gyártási eljárást, amelynek segítségével előbb- utóbb mi is tudunk majd gyártani korszerű, jó minőségű, itthon es külföldön egyaránt kelendő termékeket. G. Zs. tevődik a modellt, megfej- •ágom. azután bőr? varmi, megnézni, Gyerekcipők tervezője „Ahogy megismertem, meg is szerettem a szakmát” kor sikerül előre eltalálni, ha már jól ismerem a fát.) Ezután következhet a talp felragasztása. Mindezt nem egyedül csinálom, hanem együtt a felsőrész- és aljakészítővel. A fiatal fejlesztőmérnök a múlt év októbere óta dolgozik a kecskeméti szövetkezetben. Nagykőrösön lakik, naponta utazik oda-vissza. Cegléden is dolgozhatna (Kőrösön nincs rá lehetősége), de jól érzi magát a kecskeméti szövetkezetben. —: Szabadidejét mivel tölti? ' — Pihenéssel, szórakozással, munkával. Hajnali négykor kelek, délután négy óra tájban érek haza. Még mindig nem szoktam meg a koránkelést, de azért nem akarok kimaradni semmi jóból. Inkább alszom egy kicsit napközben is, de a szórakozásról nem mondok le. Baráti társasággal járok diszkóba, moziba, rendezvényekre stb. Ugyanakkor többletmunkát is vállalok. Négyezer-ötszáz forint a fizetésem, ebből ezret küldök Szegedre (ösztöndíjtörlesztésre), a maradékból kifizetem a buszbérletet, az ebédet, hazaadok valamennyit — és már egy pár cipőre sem mindig marad. Arról, hogy lakást tudjak venni fizetésből, nem is álmodhatom, segítséget á szüleimtől se várhatok. Tulajdonképpen nem is értem, miért nem vagyok elkeseredett... Tényleg nem vagyok az! Érdekel a munkám, szívesen dolgozom, jól érzem magam a itaimmal, szeretem a városomat is, Nagykőröst. Derűsen telnek napjaim. Almási Márta Ezúttal nem jogos feltenni a kérdést: hogyan kerültek a lábbelik áz asztalra? Ezeknek a félig kész leányka szandáloknak, gyermek edző-cipőknek ugyanis most itt a helyük: Farkas Márta, a Kecskeméti Cipőipari Kisszövetkezet modell-tervezője dolgozik velük. Papírt, ragasztót, ceruzát, ollót használ munka közben: mér és mérlegel, számol, rajzol, kivágja a mintát, elkészíti a másolatát. Fantázia, jó megfigyelő- és kombináló készség, kézügyesség, sok-sok türelem kell ehhez a munkához. Mindennek birtokában lehetett volna például textiltervező, keramikus vagy hasonló ... — Miért éppen ezt a szakmát választotta? — Nem szakmát választottam, hanem a Könnyűipari Műszaki Főiskolát. Tanítani nem akartam, kedvem volt viszont a kreatív munkához, ezért iratkoztam a cipő- és bőripari szakra. Időközben ahogy megismertem, meg is szerettem ezt a szakmát. . — Gondolom, befolyásolja a tervezésben a saját igénye, elképzelése, hogy milyen cipőt, szandált viselne szívesen? — A kecskeméti szövetkezet nem készít női lábbelit. Az a szegedi cég viszont igen, amelynek ösztöndíjasa voltam. Csakhogy ott nem tervezői munkakörben alkalmaztak volna, ezért inkább ide jöttem dolgozni, vállalva azt is, hogy vissza kell fizetnem az ösztöndíjat. Égyébként annak ellenére, hogy a tervezés végső soron alkotó munka, sokkal kevesebb benne a szubjektivizmus, mint ahogyan a kívülálló gondoltja. Hogy mit tervezhetek, aztmindene- kelőtt az üzem profilja, termékszerkezete, a termelés technológiája határozza meg. A kecskeméti szövetkezetben gyermeklábbelik készülnek, előregyártott formatalpra. Ez utóbbi - a fazon választékát is behatárolja. De még eíett belül sem engedhetem szabadjára a fantáziámat, hiszen azt kell szem előtt tartanom, hogy mi kell a kereskedőnek. Én például szívesen terveznék egy jól sikerült modellre többféle variációt: ugyanazt a cipőt másmilyen pánttal, csattal, díszítéssel stb., azaz kisebb eltérésekkel. A termelésben ez nem okozna gondot, a vásárlók viszont örülnének, hogy választhatnak. Sajnos, a kereskedők ragaszkodnak ahhoz, hogy az általuk megrendelt akárhány pár cipő hajszálra egyforma legyen. — Másként képzelte el ezt a szakmát az iskolában? — Mivel a főiskolán a szakmai ismeretekre gyakorlati .szakemberek tanítottak bennünket, s mivel a gyakorlattal termelő üzemekben ismerkedtünk, ha voltak is, diplomaosztáskor már nem lehettek illúzióink szakmánk lehetőségeivel kapcsolatban. De ha eléggé határok közé szorított is, azért nagyon érdekes és nem kevés önállóságot megkívánó ez a munka. Én azt szeretem benne, hogy próbálgatni kell, kitalálni, hogy mit, hogyan lehet, illetve kell megoldani. — Milyen mozzanattáti össze a tervezői munka? — Megtervezem zolom, papirból kivágom, bői. Ezt össze kell illik-e a fára. Ha kell, korrigálom. (AkiFémfelületek védőbevonata A különféle külső felületeknek megfelelő bevonatrend-1 szerek feladata az, hogy elszigeteljék az acélfelületet a környezeti korróziót okozó hatásoktól. Ilyen például a műanyag bevonat, amely — megfelelő kiválasztás esetén — megvédi az alap- -fémet a korróziótól, de a bevonaton keletkezett repedések vagy véletlen megrongálódás után semmi sem akadályozza a beszivárgó anyagok korroziv hatását. A bevonat másik feladata, hogy különféle folyamatokkal megakadályozza az alapfém korrózióját Ilyen például a horganybevonat, amely az acéllal szemben anódként viselkedik, tehát a horganybevonat teljes oldatba meneteléig védi az alapfémet a korróziótól. A hosszú élettartamú és nagyértékű acélszerkezetek esetén nélkülözhetetlen, hogy a kiválasztott bevonat mindkét feltételnek megfeleljen. Bevonatot felületvédelem és díszítés vagy más különleges követelmény kielégítésére, például keménység vagy kopásállóság fokozására is készítenek. A rozsdásodás elleni védekezés egyik legrégibb módja a vas- és acéltárgyak horganyzása, ónozása, vagy ólmozása fémolvadékba való mártás útján. Újabban igazi méretekben mind több helyen végzik a tűzi úton aluminiummal való bevonást is. A gyenge kémiai ellenálló képességű fémből készült felgyártmányok (szalag, lemez, cső) felületi minőségének javítására a felgyártmányt fokozott kémiai ellenállóképességű tiszta vagy ötvözött fémlemezzel borítják. Ez az eljárás a plattírozás. Az alapfem egyik vagy mindkét oldalának plattirozására több eljárás ismeretes. Az egyikben például az acéltömbre kokillában ráöntik a bevonófémet, illetve ha a bevonófém olvadáspontja nagyobb, mint az alapfémé, akkor a kokillá- ba helyezett bevonó fémlemezek (nikkel, krómnikkel) közé öntik a lágyacélt. Ha a fémek hőtágulási tényezője között nagy a különbség, akkor öntés helyett a felhevített boritófémet zsugorítással kötik az alapfem- re. Utána a lemezzel borított tömböt kihen- gerlik. A plattírozott lemez vagy szalag levágott széleit utólagosan vonják be korrózió- álló bevonattal. Másik módszer szerint az alapfémtuskót fedőlemezzel borítják és a hegedési hőmérsékleten végzik a további hengerlést A lemezek kötésszilárdságát csökkentő oxidációt úgy akadályozzák meg, hogy a borítólemezzel való befedés után e széleket vékony védőlemez-burkolattal lezárják, vagy védőgázatmoszférában végzik a meleghengerlést A lemezek egymáshoz tapadását a diffúzió elősegíti. Az acél alapanyagot rézzel, nikkellel, sárgarézzel és alumíniummal szokták plattí- rozni. Különösen nagy jelentősége van a bevonatoknak a kémiai nagyiparban (földgáz, műanyag, fa- és papíripar) használt készülékeknél, tartályoknál, amelyeknél a bennük levő anyag gyorsan megtámadja a fémfelületet Képünkön: egy cellulóz-szulfit tartály felső kupolarésze plattírozott lemezből készül. (KS)
