Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-21 / 170. szám
1987. július 21. • PETŐFI NÉPE# 5 KEVERŐÜZEM CSÁSZÁRTÖLTÉSEN A Császártöltési Kossuth Termelőszövetkezet új keverőüzemet állít hamarosan munkába. A mintegy 20 millió forintos beruházáshoz jelentős állami támogatást is kaptak. Az új berendezés teljesítménye 15 tonna óránként, és ami fontos, granulátum készítésére is alkalmas. A batáridők igen szorosak. A rossz idő miatt csak áprilisban tudták a betonalapokat elkészíteni. Ennek ellenére úgy tervezik, bogy szeptember elején már terme! az üzem. Nyolcféle táp előállítására lesz képes. A kukoricát, búzát a gazdaság termeli meg, csak a premixeket vásárolják. Elsősorban a saját baromfi- és szarvasmarha-állományuk etetésére használják, de a háztájiban nevelt állatok — főként sertések — részére is készül majd táp. (P. Z.) Vízből villanyáramot? A magfúziós energiatermelés távlatai és korlátái Újságokban, rádióban, televízióban — a hazai tv népszerű műsorában, a Deltában — újból meg újból hallunk az úgynevezett fúziós energiatermelésre irányuló kutatásokról. A különös hangzású tokamak szó, illetve az amerikai Stellarator ilyen célú kísérleti berendezések neve. Ezeknek a kutatásoknak a lényege, hogy az atomenergiát ne csak a mai módon hasznosítsuk, vagyis az atommagok hasadásából felszabaduló hővel termeljünk villanyáramot, ennek ugyanis számos előnye mellett sok hátránya is van. És itt nem elsősorban a balesetekre gondolunk, mert azok ellen lehet valamit tenni, hanem arra, hogy az atomreaktorokban használt „nyersanyagok”, a dúsított urán és a plutónium — bár ez utóbbit az uránból magunk állítjuk elő — ugyanúgy korlátozott mennyiségben állnak csak az emberiség rendelkezésére, mint a többi legáltalánosabban használt energiahordozók: a szén, a kőolaj, a földgáz. A mód, amely az atomenergia bőségesebb és veszélytelenebb hasznosítását ígéri: az atommagok egyesítése, szakkifejezéssel élve fúziója. Kimeríthetetlen készlet? Hogyan állnak ezek a kutatások? Mikorra ígérnek megoldást? Milyen távlatokat kínálnak az emberiségnek, ha majd sikerűi megoldani a fúziós energiatermelést és ezzel — igaz, nem első lépésben — egy gyakorlatilag kimeríthetetlen mennyiségben rendelkezésre álló „nyersanyagból”, a hidrogén „nehéz” (kettes tömegszámú) izotópjából állíthatunk elő villanyáramot? Ezekkel a kérdésekkel kerestük meg dr. Jéki Lászlót, a fizikai tudomány kandidátusát, a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézetének (közismert nevén a csillebérci KFKI-nak) a munkatársát, aki részt vett a moszkvai Kurcsatov Atomenergia Intézettel együttműködésben végzett hazai tokamakkísérletekben. « — Hosszú és nehéz út van a kutatók mögött, bár annak idején nagy optimizmussal láttak munkához — felelte dr. Jéki László. Jelenleg ott tartunk, hogy a moszkvai Kurcsatov Atomenergia Intézetben ■— egyebek között intézetünk közreműködésével — befejezéséhez közeledik egy nagy tokamak építése, amelyen már nem csupán a magfúzió természettudományos kutatása folyik, hanem a technikai, tehát a gyakorlati hasznosításhoz vezető kérdéseken .is dolgoznak. Ugyanakkor szovjet és nyugati tudósok együtt is munkálkodnak ezeken a feladatokon a bécsi Nemzetközi Atomenergiaügynökség (IAEA) keretében. Ma nem tűnik irreálisnak az a becslés, hogy az ezredfordulóra megoldódik a fúziós energiatermelés laboratóriumi méretben. — Ez kimeríthetetlen energiahordozó-készleteket nyit meg az emberiség előtt... — A derűlátás mellett nem árt az óvatosság. Ha megépülnek — és ez a laboratóriumi sikertől még messze van!--- az ipari fúziós erőművek, azok is először a hidrogén két „nehéz” izotópjának: a deutériumnak és a triciumnak a fuzionáltatásá val fognak energiát termelni ... de a triciumot is mesterségesen kell előállítani. A második fokozatban nyílik meg a földi élet időmércéjével mérve valóban korlátlannak nevezhető energiaforrás, amikor a vízben mindenütt levő deutériumatomok fúziójával termelik a villanyáramot. A mai, hasadóanyagos (fissziós) atomerőművek és a fúziós energiatermelés között lesz még egy átmeneti fokozat is, amikor a fúziós reaktort körülveszik uránnal és az így keletkező plutóniumot használják hasadóanyagnak a maiakhoz hasonló reaktorokban. — Lépjünk képzeletben messzebbre és tételezzük fel, hogy megoldódott a fúziós energiatermelés és világszerte ilyen reaktorokkal termelik a villanyáramot. Milyen lehetőségeket túr ez elénk? — Kezdjük azzal, hogy ez az átmenet nem lesz egyszerű, mert a fúziós erőművek bonyolult és ennek következtében drága berendezések, tehát felépítésük óriási beruházásokat követel majd még a leggazdagabb országoktól is. Ne is számoljunk az évtizedek óta folyó kutatások költségeivel: a fúziós energiatermelés korában a mai értelemben vett gazdaságosság egészen más megvilágitásba kerül. Az bizonyos, hogy ha eljútunk a második szakaszba, nem kell attól félnünk, hogy kimerül az energiahordozó-készlet. Ha a Föld mai energiafogyasztását évi egy egységnek vesszük, akkor a legközelebbi (!) ezredfordulón öt egység lesz a fogyasztás — a deutéri- umkeszletek viszont tízmilliárd egységnyi energia előállításához elegendőek. Ha tehát az energiafogyasztás ezen a szinten maradna — ami persze valószínűtlen —, akkor is kétmilliárd évre van elegendő „üzemanyagunk”, ami eléggé megnyugtató távlat. Tárolva, benzin helyett — Az utóbbi évek gondjai ráirányították figyelmünket az energia alapvető voltára. Maradjunk ezért annál a kérdésnél, hogy mit ígér az energiabőség? — A fúziós erőművekben nem termelődik sugárzó anyag, aminek a veszélytelen raktározása a mai hasadóanyagos erőművek számának növekedésével egyre nagyobb gond, bár a berendezés itt is aktiválódik, de ez nagyságrendekkel kisebb veszélyt jelent. Abbah azonban hasonlít hozzájuk, hogy villanyáramot termelnek segítségükkel. Éppen ezért a tudomány és a technika egyik nagy feladata annak a megoldása, hogy a villamos energiát tárolni lehessen: jelenleg ugyanis csak rossz hatásfokkal vagyunk képesek erre, és az áramot zömmel azonnal el kell fogyasztani, amint megtermelik: Ha viszont a tárolás megoldódik, akkor ez teljésen átformálhatja életünket: a közlekedésben például a benzin- és dízelüzemű motorokat mind át lehet állítani villanyáramra. Ennek már csak a környezetvédelem és az emberi egészségre káros anyagok mennyiségének csökkentése révén is óriási hatása lehet az emberiségre. „Mellesleg” akkor a jelenleg kőszénnel, kőolajjal, földgázzal üzemeltetett villamos erőműveket le lehet állítani és ezek sem szennyezik a légkört a kéményükön kiáradó káros anyagokkal. A vasutak villamosítása teljessé tehető, persze ez sem lesz olcsó, de hosszú távon szintén kifizetődő. Talán nem vagyunk teljesen tudatában, de a Földön ma az egyik kifogyóban levő nyersanyag a létfontosságú tiszta ivóvíz. A tengervízből elő lehet állítani édesvizet, de ehhez sok hőenergia kell. A fúziós reaktorok ezt a gondot is megoldják! — Említette a tengert. Ma már az iskolásgyerekek is tudják, hogy a tengerek vizében óriási mennyiségű hasznos anyag van oldva. Nyilván energiabőség esetén ezek is gazdaságosan kivonhatók a tengerből? — Minden bizonnyal, de a szárazföldön is a nyersanyagok új tárháza nyílik majd meg utódaink előtt. Először is: a kőszén, a kőolaj és a földgáz, amelyet nem kell tüzeléssel elpazarolni, sok fontos termék alapanyaga és akkor majd kizárólag erre a célra lehet, sőt kell felhasználni őket. Érdekes távlata az energiabőségnek az is, hogy az anyagok (hulladékok, „szemét”) újrafelhasználása a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben lesz lehetséges. Ez nem kis probléma éspedig nemcsak (bár az sem „csak”!) környezetvédelmi szempontból, hanem azért is, mert a Föld nyersanyagkészletei bármilyen óriásiak is, végesek. Ügyelni az egyensúlyra . — Ezek szerint a korlátlan bőség korszaka vár utódainkra? — Korlátlannak nem nevezném és nem kevés gondjuk lesz akkor is, ha energia bőven áll rendelkezésükre. Ne feledjük el ugyanis, hogy az energia felhasználása közben hő keletkezik, és a hőszennyezés miatt bekövetkezhet a Föld légkörének fölmelegedése, ami ebben a kényes egyensúlyú rendszerben beláthatatlan következményekkel járhat. Emellett utódainknak gondosan kell majd tervezniök nemcsak a termelést, hanem a népszaporulatot is, mert az élelmiszer-termelésre hasznosítható terület korántsem korlátlan, és még ha sikerül szintetikus úton is előállítani élelmiszereket, a Föld akkor sem képes egy bizonyos számú embernél többet eltartani. Hogy ez mennyi, az ma még nem bizonyos: a becslések nyolcmilli- árd körül mozognak. Egyszóval: a fúziós energiatermelés sem old meg minden problémát. Eire csak az emberi értelem képes, amely — remélhetőleg —az atomháború katasztrófája helyett az atomenergiából élő világ megteremtésére fordítja szellemi és anyagi energiáját. Pető Gábor Pál A DIÓPÁNTTÓL A SAJÁT TERVEZÉSŰ LÁMPÁKIG Termékváltás a dunapataji C T M /\Y7 AT |/ A TM V I^AVI • Smlkál Józsefné, Korda Sándorné és Várdai János a II» a a\W V lIVvKiV w 1/vll szövetkezet legnépszerűbb termékét, a zsaluvasalatot szerelik. (Pásztor Zoltán felvételei) Évekkel ezelőtt sokáig volt hiánycikk a diópánt, ajtónak, ablaknak nélkülözhetetlen alkatrésze. Érthető, hogy országszerte ismertté vált a Dunapataji Vas- es Vegyesipari Szövetkezet neve, amikor ennek gyártására vállalkozott. Pedig volt ennél „komolyabb” termékük is nem egy, gyártásában nagy fel- készültséget igénylő, szakmai körökben elismert, hosszú ideig mégis ez az apróság bizonyult a piacon legkapó- sabbnak, a szövetkezet termékei közül a legnépszerűbbnek. Időközben azonban megcsappant iránta a kereslet — a „mai” ajtók, ablakok másféle alkatrész segítségével fordulnak —, a pataji szövetkezet felhagyott a diópánt gyártásával. „Epizódszerep” a tévéreklámban Nehéz lenne arra egyértelmű választ adni, hogy a szövetkezetnek jelenleg mi a legnépszerűbb terméke. Váradi Gábor elnök mondja: — A diópánt helyett műanyag betétes ajtópántot gyártunk, norvég licenc alapján, az egyik budapesti építőipari vállalat megrendelésére. Ebben egyedülállónak mondhatjuk magunkat. A legsikeresebb termékünk mégis inkább a zsalugáteres vasalat, amivel — bár korábban is gyártottuk már — az idei tavaszi BNV-n léptünk a nagyobb nyilvánosság elé. Ennek köszönhetően az ez évi háromnegyedéves megrendelés meghaladja a tízezer garnitúrát: tavaly kétezret gyártottunk mindössze. Ennél is nagyobb „karriert” futott be a saját tervezésű fénycsőarmatúra- családjuk. Állandó vevőjük, az Álba Regia Építőipari Vállalat a saját termékének tévéreklámjában láttatja, prospektusaiban szerepelteti a dunapataji lámpákat csakúgy, mint a Típustervező Intézet a különböző kiadványaiban, szakfolyóiratában. A normál izzók és higanygőzös, mélyen sugárzó lámpák mellett általában a házgyári lakások fürdőszobájában, konyhájában használatos fénycsövet, valamint álmennyezetbe süllyeszthető, fényterelőrácsos és lapbúrás armatúrát gyártanak különböző kivitelben. Négyszeres tőkés export Folytatva a valamiként nevezetes termékeik sorát: a Duna II. és a Duna III., IV. típusú kazán gyártásába olyan időszakban kezdtek, amikor a piacon nagy volt a kazán iránti kereslet. Az elmúlt években azonban ebben is változott a helyzet — mondja az elnök. — Bár a Duna kazánból növekszik a megrendelés, a Duka típusúak- ból egyre csökken. Hogy a lakatosüzemünk kapacitását lekössük, két nyugatnémet cégnek két új termék gyártásába kezdtünk. De nem először dolgo• Az új festési technolojpának köszönhetően sokat javult termékeik minősége. Felvételűnkön: Müller Józsefné leszedi a konvejor- ról az NSZK-beli megrendelésre készült tartályokat zunk NSZK-beli megrendelésre. Szerszámok, kisgépek csomagolására szolgáló acéllemez kazettát 1981-től 1985- ig évi 3—4 millió, tavaly már több mint 13 millió forint értékben gyártottunk. Tőkés exportból legalább ennyi lesz az idei árbevételünk is. Lehetne több, ha az alapanyag importjának, illetve az ellentételezésnek az engedélyezése nem ütközne olyan sok akadályba. Mindezek mellett más egyéb termékeik is vannak, hol ritkábban, hol gyakrabban cserélődnek, a piaci igényeknek megfelelően. Nem csak az itt dolgozók szamára fontos, hogy a szövetkezet teljes termelőkapacitása ki legyen töltve. A községben ugyanis kevés a munkalehetőséget nyújtó ipari üzem. Műszaki, technológiai fejlesztéssel Bár évről évre jó gazdasági eredményeket érnek el, a szövetkezetiek nem a legjobb körülmények között dolgoznak. Három telepük közül egy Géder- lakon van. A termékek szaŰítgatása megnöveli költségeiket: ennek kompenzálására vajon lesz-e módjuk januártól is? Egyebek között ez a kérdés foglalkoztatja a jövővel kapcsolatban a patajiakat. A szétszórtságból eredő hátrányos helyzetükön ugyan változtatni nem tudnak — ehhez se pénz, se megvásárolható terület —, de lehetőségeik szerint igyekeznek utolérni magukat. — Korábban egyik telepünkön sem volt saját transzformátorállomásunk — magyarázza Váradi Gábor —, áramellátási zavarok gyakran hátráltatták munkánkat. Ezért építettünk egy trafóállomást a géderlaki, egyet a pataji központi telepünkön, ahonnan kábeleken juttatjuk el az áramot a másik üzemünkbe. Indokolta e beruházásunk megvalósítását az infrakemencés beégető festőműhelyünk létrehozása is. A levegőn száradó nitrofestést váltottuk fel az új. műhelyben alkalmazható, korszerűlfcstési technológiával; aminék következtében növekedett a termelékenység, sokat javult termékünk minősége. Jelenleg a felületelőkészítés technológiáját fejlesztjük, a konvejorsorba szerelt berendezéssel. A félkésztermék- raktár építésével is a munkafeltételeket kívánjuk javítani. Tavaly 74 millió forint volt a szövetkezet árbevétele, 8,2 millió a nyeresége. Az idén a múlt évihez hasonló bevételt és valamivel nagyobb nyereséget várnak. Almúsi Márta — Másodvetés a Solohov Tsz-ben A Tiszakécskei Solohov Termelőszövetkezetben már learatták a 350 hektár őszi takarmánykeveréket, helyét tárcsázzák — képünkön — és ismét bevetik, szintén silóaakvaló- • vaL A belvíz által tönkretett 600 hektáros gabonaterület felét ugyanígy hasznosulják, a másik felét korai érésű kukoricával próbálkoznak. Ebben az évben mintegy 25 ezer tonna silótakarmányt terveznek begyűjteni a közös gazdaság jelentős számú állatállományának. (Tóth Sándor felvétele) AZ ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR BÁCS-KISKUN MEGYEI IGAZGATÓSÁGA felhívja tisztelt ügyfelei figyelmét, hogy az 1985. december 31. előtt aláírt építési és helyreállítási, valamint lakásvásárlási kölcsönök alapján keletkezett kamatmentes vagy évi 1, 2, 3 és 3,5 százalékos kamatozású hitelek határidő előtti visszafizetése esetén 40 százalék engedményt nyújt Lehetőség van a teljes visszafizetést el nem érő rendkívüli törlesztések esetén is az engedmény elszámolására. Részletes felvilágosítást a helyi OTP-fiókok adnak. 1836