Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-21 / 170. szám

1987. július 21. • PETŐFI NÉPE# 5 KEVERŐÜZEM CSÁSZÁRTÖLTÉSEN A Császártöltési Kossuth Termelőszövetkezet új keverő­üzemet állít hamarosan munkába. A mintegy 20 millió forintos beruházáshoz jelentős állami támogatást is kap­tak. Az új berendezés teljesítménye 15 tonna óránként, és ami fontos, granulátum készítésére is alkalmas. A batáridők igen szorosak. A rossz idő miatt csak ápri­lisban tudták a betonalapokat elkészíteni. Ennek ellenére úgy tervezik, bogy szeptember elején már terme! az üzem. Nyolcféle táp előállítására lesz képes. A kukoricát, búzát a gazdaság termeli meg, csak a premixeket vásárolják. Elsősorban a saját baromfi- és szarvasmarha-állományuk etetésére használják, de a háztájiban nevelt állatok — főként sertések — részére is készül majd táp. (P. Z.) Vízből villanyáramot? A magfúziós energiatermelés távlatai és korlátái Újságokban, rádióban, televízióban — a hazai tv népszerű műsorában, a Deltában — újból meg újból hallunk az úgynevezett fúziós energiatermelésre irányuló kutatásokról. A különös hangzású tokamak szó, illetve az ame­rikai Stellarator ilyen célú kísérleti be­rendezések neve. Ezeknek a kutatások­nak a lényege, hogy az atomenergiát ne csak a mai módon hasznosítsuk, vagyis az atommagok hasadásából felszaba­duló hővel termeljünk villanyáramot, ennek ugyanis számos előnye mellett sok hátránya is van. És itt nem elsősor­ban a balesetekre gondolunk, mert azok ellen lehet valamit tenni, hanem arra, hogy az atomreaktorokban hasz­nált „nyersanyagok”, a dúsított urán és a plutónium — bár ez utóbbit az urán­ból magunk állítjuk elő — ugyanúgy korlátozott mennyiségben állnak csak az emberiség rendelkezésére, mint a többi legáltalánosabban használt ener­giahordozók: a szén, a kőolaj, a föld­gáz. A mód, amely az atomenergia bő­ségesebb és veszélytelenebb hasznosítá­sát ígéri: az atommagok egyesítése, szakkifejezéssel élve fúziója. Kimeríthetetlen készlet? Hogyan állnak ezek a kutatások? Mikorra ígérnek megoldást? Milyen távlatokat kínálnak az emberiségnek, ha majd sikerűi megoldani a fúziós energiatermelést és ezzel — igaz, nem első lépésben — egy gyakorlatilag ki­meríthetetlen mennyiségben rendelke­zésre álló „nyersanyagból”, a hidrogén „nehéz” (kettes tömegszámú) izotópjá­ból állíthatunk elő villanyáramot? Ezekkel a kérdésekkel kerestük meg dr. Jéki Lászlót, a fizikai tudomány kandi­dátusát, a Magyar Tudományos Aka­démia Központi Fizikai Kutatóintéze­tének (közismert nevén a csillebérci KFKI-nak) a munkatársát, aki részt vett a moszkvai Kurcsatov Atomener­gia Intézettel együttműködésben vég­zett hazai tokamakkísérletekben. « — Hosszú és nehéz út van a kutatók mögött, bár annak idején nagy opti­mizmussal láttak munkához — felelte dr. Jéki László. Jelenleg ott tartunk, hogy a moszkvai Kurcsatov Atome­nergia Intézetben ■— egyebek között intézetünk közreműködésével — befe­jezéséhez közeledik egy nagy tokamak építése, amelyen már nem csupán a magfúzió természettudományos kutatá­sa folyik, hanem a technikai, tehát a gyakorlati hasznosításhoz vezető kér­déseken .is dolgoznak. Ugyanakkor szovjet és nyugati tudósok együtt is munkálkodnak ezeken a feladatokon a bécsi Nemzetközi Atomenergia­ügynökség (IAEA) keretében. Ma nem tűnik irreálisnak az a becslés, hogy az ezredfordulóra megoldódik a fúziós energiatermelés laboratóriumi méret­ben. — Ez kimeríthetetlen energiahordo­zó-készleteket nyit meg az emberiség előtt... — A derűlátás mellett nem árt az óvatosság. Ha megépülnek — és ez a laboratóriumi sikertől még messze van!--- az ipari fúziós erőművek, azok is először a hidrogén két „nehéz” izotóp­jának: a deutériumnak és a triciumnak a fuzionáltatásá val fognak energiát ter­melni ... de a triciumot is mestersége­sen kell előállítani. A második fokozat­ban nyílik meg a földi élet időmércéjé­vel mérve valóban korlátlannak nevez­hető energiaforrás, amikor a vízben mindenütt levő deutériumatomok fúzi­ójával termelik a villanyáramot. A mai, hasadóanyagos (fissziós) atomerőmű­vek és a fúziós energiatermelés között lesz még egy átmeneti fokozat is, ami­kor a fúziós reaktort körülveszik urán­nal és az így keletkező plutóniumot használják hasadóanyagnak a maiak­hoz hasonló reaktorokban. — Lépjünk képzeletben messzebbre és tételezzük fel, hogy megoldódott a fúziós energiatermelés és világszerte ilyen reaktorokkal termelik a villany­áramot. Milyen lehetőségeket túr ez elénk? — Kezdjük azzal, hogy ez az átme­net nem lesz egyszerű, mert a fúziós erőművek bonyolult és ennek követ­keztében drága berendezések, tehát fel­építésük óriási beruházásokat követel majd még a leggazdagabb országoktól is. Ne is számoljunk az évtizedek óta folyó kutatások költségeivel: a fúziós energiatermelés korában a mai érte­lemben vett gazdaságosság egészen más megvilágitásba kerül. Az bizonyos, hogy ha eljútunk a má­sodik szakaszba, nem kell attól fél­nünk, hogy kimerül az energiahordo­zó-készlet. Ha a Föld mai energiafo­gyasztását évi egy egységnek vesszük, akkor a legközelebbi (!) ezredfordulón öt egység lesz a fogyasztás — a deutéri- umkeszletek viszont tízmilliárd egység­nyi energia előállításához elegendőek. Ha tehát az energiafogyasztás ezen a szinten maradna — ami persze valószí­nűtlen —, akkor is kétmilliárd évre van elegendő „üzemanyagunk”, ami eléggé megnyugtató távlat. Tárolva, benzin helyett — Az utóbbi évek gondjai ráirányí­tották figyelmünket az energia alapvető voltára. Maradjunk ezért annál a kér­désnél, hogy mit ígér az energiabőség? — A fúziós erőművekben nem ter­melődik sugárzó anyag, aminek a ve­szélytelen raktározása a mai hasadó­anyagos erőművek számának növeke­désével egyre nagyobb gond, bár a be­rendezés itt is aktiválódik, de ez nagy­ságrendekkel kisebb veszélyt jelent. Abbah azonban hasonlít hozzájuk, hogy villanyáramot termelnek segítsé­gükkel. Éppen ezért a tudomány és a technika egyik nagy feladata annak a megoldása, hogy a villamos energiát tárolni lehessen: jelenleg ugyanis csak rossz hatásfokkal vagyunk képesek er­re, és az áramot zömmel azonnal el kell fogyasztani, amint megtermelik: Ha vi­szont a tárolás megoldódik, akkor ez teljésen átformálhatja életünket: a köz­lekedésben például a benzin- és dízel­üzemű motorokat mind át lehet állítani villanyáramra. Ennek már csak a kör­nyezetvédelem és az emberi egészségre káros anyagok mennyiségének csök­kentése révén is óriási hatása lehet az emberiségre. „Mellesleg” akkor a jelen­leg kőszénnel, kőolajjal, földgázzal üzemeltetett villamos erőműveket le le­het állítani és ezek sem szennyezik a légkört a kéményükön kiáradó káros anyagokkal. A vasutak villamosítása teljessé tehető, persze ez sem lesz olcsó, de hosszú távon szintén kifizetődő. Talán nem vagyunk teljesen tudatá­ban, de a Földön ma az egyik kifogyó­ban levő nyersanyag a létfontosságú tiszta ivóvíz. A tengervízből elő lehet állítani édesvizet, de ehhez sok hőener­gia kell. A fúziós reaktorok ezt a gon­dot is megoldják! — Említette a tengert. Ma már az iskolásgyerekek is tudják, hogy a tenge­rek vizében óriási mennyiségű hasznos anyag van oldva. Nyilván energiabőség esetén ezek is gazdaságosan kivonhatók a tengerből? — Minden bizonnyal, de a száraz­földön is a nyersanyagok új tárháza nyílik majd meg utódaink előtt. Elő­ször is: a kőszén, a kőolaj és a földgáz, amelyet nem kell tüzeléssel elpazarolni, sok fontos termék alapanyaga és akkor majd kizárólag erre a célra lehet, sőt kell felhasználni őket. Érdekes távlata az energiabőségnek az is, hogy az anyagok (hulladékok, „szemét”) újrafelhasználása a jelenlegi­nél sokkal nagyobb mértékben lesz le­hetséges. Ez nem kis probléma éspedig nemcsak (bár az sem „csak”!) környe­zetvédelmi szempontból, hanem azért is, mert a Föld nyersanyagkészletei bármilyen óriásiak is, végesek. Ügyelni az egyensúlyra . — Ezek szerint a korlátlan bőség kor­szaka vár utódainkra? — Korlátlannak nem nevezném és nem kevés gondjuk lesz akkor is, ha energia bőven áll rendelkezésükre. Ne feledjük el ugyanis, hogy az energia felhasználása közben hő keletkezik, és a hőszennyezés miatt bekövetkezhet a Föld légkörének fölmelegedése, ami ebben a kényes egyensúlyú rendszerben beláthatatlan következményekkel jár­hat. Emellett utódainknak gondosan kell majd tervezniök nemcsak a terme­lést, hanem a népszaporulatot is, mert az élelmiszer-termelésre hasznosítható terület korántsem korlátlan, és még ha sikerül szintetikus úton is előállítani élelmiszereket, a Föld akkor sem képes egy bizonyos számú embernél többet eltartani. Hogy ez mennyi, az ma még nem bizonyos: a becslések nyolcmilli- árd körül mozognak. Egyszóval: a fú­ziós energiatermelés sem old meg min­den problémát. Eire csak az emberi értelem képes, amely — remélhetőleg —az atomháború katasztrófája helyett az atomenergiából élő világ megterem­tésére fordítja szellemi és anyagi energi­áját. Pető Gábor Pál A DIÓPÁNTTÓL A SAJÁT TERVEZÉSŰ LÁMPÁKIG Termékváltás a dunapataji C T M /\Y7 AT |/ A TM V I^AVI • Smlkál Józsefné, Korda Sándorné és Várdai János a II» a a\W V lIVvKiV w 1/vll szövetkezet legnépszerűbb termékét, a zsaluvasalatot sze­relik. (Pásztor Zoltán felvételei) Évekkel ezelőtt sokáig volt hiány­cikk a diópánt, ajtónak, ablaknak nél­külözhetetlen alkatrésze. Érthető, hogy országszerte ismertté vált a Dunapataji Vas- es Vegyesipari Szövetkezet neve, amikor ennek gyártására vállalkozott. Pedig volt ennél „komolyabb” termé­kük is nem egy, gyártásában nagy fel- készültséget igénylő, szakmai körök­ben elismert, hosszú ideig mégis ez az apróság bizonyult a piacon legkapó- sabbnak, a szövetkezet termékei közül a legnépszerűbbnek. Időközben azon­ban megcsappant iránta a kereslet — a „mai” ajtók, ablakok másféle alkatrész segítségével fordulnak —, a pataji szö­vetkezet felhagyott a diópánt gyártásá­val. „Epizódszerep” a tévéreklámban Nehéz lenne arra egyértelmű választ adni, hogy a szövetkezetnek jelenleg mi a legnépszerűbb terméke. Váradi Gábor elnök mondja: — A diópánt helyett műanyag beté­tes ajtópántot gyártunk, norvég licenc alapján, az egyik budapesti építőipari vállalat megrendelésére. Ebben egye­dülállónak mondhatjuk magunkat. A legsikeresebb termékünk mégis in­kább a zsalugáteres vasalat, amivel — bár korábban is gyártottuk már — az idei tavaszi BNV-n léptünk a na­gyobb nyilvánosság elé. Ennek köszön­hetően az ez évi háromnegyedéves megrendelés meghaladja a tízezer gar­nitúrát: tavaly kétezret gyártottunk mindössze. Ennél is nagyobb „karriert” futott be a saját tervezésű fénycsőarmatúra- családjuk. Állandó vevőjük, az Álba Regia Építőipari Vállalat a saját termé­kének tévéreklámjában láttatja, pros­pektusaiban szerepelteti a dunapataji lámpákat csakúgy, mint a Típusterve­ző Intézet a különböző kiadványaiban, szakfolyóiratában. A normál izzók és higanygőzös, mélyen sugárzó lámpák mellett általában a házgyári lakások fürdőszobájában, konyhájában hasz­nálatos fénycsövet, valamint álmen­nyezetbe süllyeszthető, fényterelőrá­csos és lapbúrás armatúrát gyártanak különböző kivitelben. Négyszeres tőkés export Folytatva a valamiként nevezetes termékeik sorát: a Duna II. és a Duna III., IV. típusú kazán gyártásába olyan időszakban kezdtek, amikor a piacon nagy volt a kazán iránti kereslet. Az elmúlt években azonban eb­ben is változott a helyzet — mondja az elnök. — Bár a Duna kazánból növek­szik a megrendelés, a Duka típusúak- ból egyre csökken. Hogy a lakatosüze­münk kapacitását lekössük, két nyu­gatnémet cégnek két új termék gyártá­sába kezdtünk. De nem először dolgo­• Az új festési technolojpának köszönhetően so­kat javult termé­keik minősége. Felvételűnkön: Müller Józsefné leszedi a konvejor- ról az NSZK-beli megrendelésre ké­szült tartályokat zunk NSZK-beli megrendelésre. Szer­számok, kisgépek csomagolására szol­gáló acéllemez kazettát 1981-től 1985- ig évi 3—4 millió, tavaly már több mint 13 millió forint értékben gyártottunk. Tőkés exportból legalább ennyi lesz az idei árbevételünk is. Lehetne több, ha az alapanyag importjának, illetve az ellentételezésnek az engedélyezése nem ütközne olyan sok akadályba. Mindezek mellett más egyéb termé­keik is vannak, hol ritkábban, hol gyakrabban cserélődnek, a piaci igé­nyeknek megfelelően. Nem csak az itt dolgozók szamára fontos, hogy a szö­vetkezet teljes termelőkapacitása ki le­gyen töltve. A községben ugyanis kevés a munkalehetőséget nyújtó ipari üzem. Műszaki, technológiai fejlesztéssel Bár évről évre jó gazdasági eredmé­nyeket érnek el, a szövetkezetiek nem a legjobb körülmények között dolgoz­nak. Három telepük közül egy Géder- lakon van. A termékek szaŰítgatása megnöveli költségeiket: ennek kom­penzálására vajon lesz-e módjuk janu­ártól is? Egyebek között ez a kérdés foglalkoztatja a jövővel kapcsolatban a patajiakat. A szétszórtságból eredő hátrányos helyzetükön ugyan változ­tatni nem tudnak — ehhez se pénz, se megvásárolható terület —, de lehetősé­geik szerint igyekeznek utolérni magu­kat. — Korábban egyik telepünkön sem volt saját transzformátorállomásunk — magyarázza Váradi Gábor —, áramellátási zavarok gyakran hátrál­tatták munkánkat. Ezért építettünk egy trafóállomást a géderlaki, egyet a pataji központi telepünkön, ahonnan kábeleken juttatjuk el az áramot a má­sik üzemünkbe. Indokolta e beruházá­sunk megvalósítását az infrakemencés beégető festőműhelyünk létrehozása is. A levegőn száradó nitrofestést váltot­tuk fel az új. műhelyben alkalmazható, korszerűlfcstési technológiával; aminék következtében növekedett a termelé­kenység, sokat javult termékünk minő­sége. Jelenleg a felületelőkészítés tech­nológiáját fejlesztjük, a konvejorsorba szerelt berendezéssel. A félkésztermék- raktár építésével is a munkafeltételeket kívánjuk javítani. Tavaly 74 millió forint volt a szövet­kezet árbevétele, 8,2 millió a nyeresége. Az idén a múlt évihez hasonló bevételt és valamivel nagyobb nyereséget vár­nak. Almúsi Márta — Másodvetés a Solohov Tsz-ben A Tiszakécskei Solohov Termelőszövetkezetben már learatták a 350 hek­tár őszi takarmánykeveré­ket, helyét tárcsázzák — képünkön — és ismét be­vetik, szintén silóaakvaló- • vaL A belvíz által tönkre­tett 600 hektáros gabona­terület felét ugyanígy hasznosulják, a másik fe­lét korai érésű kukoricá­val próbálkoznak. Ebben az évben mintegy 25 ezer tonna silótakarmányt ter­veznek begyűjteni a közös gazdaság jelentős számú állatállományának. (Tóth Sándor felvétele) AZ ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR BÁCS-KISKUN MEGYEI IGAZGATÓSÁGA felhívja tisztelt ügyfelei figyelmét, hogy az 1985. december 31. előtt aláírt építési és helyreállítási, valamint lakásvásárlási kölcsönök alapján keletke­zett kamatmentes vagy évi 1, 2, 3 és 3,5 százalékos kamatozású hitelek határidő előtti visszafizetése esetén 40 százalék engedményt nyújt Lehetőség van a teljes visszafizetést el nem érő rendkívüli törlesztések esetén is az engedmény elszámolására. Részletes felvilágosítást a helyi OTP-fiókok adnak. 1836

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents