Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-05 / 131. szám
1987. JfefUA 5. 0 PETŐFI NÉTÉ • 3 NEVE MÄR VAN — DE EZ Elkészül-e végre .! Külföldről Kecskemétre évente körül- toelül 80 ezren llátogatnak. A megyéből s az ország más részeiből ts sokan megfordulnak a hírős városban. Naponta találkozunk a Kossuth, a Szabadság és a Széchenyi téren sétálgató csoportokkal, akiknek tagjai szívesen betérnének valamilyen vonzó, jellegzetes vendéglátó- helyre. Még csak a Puszta- tourist... MÉG KEVÉS I a Harangjáték kávéház? De hová? A Centrum volt áruházi épülete, az 1983. évi kiköltözés után, remek lehetőséget kínál — a műemlékekhez való közelségével, a turizmus útvonalában — vendégfogadásra. Társadalmi vitát rendeztek abban az időben, tanácsülés! határozatot hoztak az egykori áruház idegenforgalmi és Vendéglátóipari felhasználásáról, de még nemrégiben is úgy tűnt: kútba esik mindenféle próbálkozás. Kecskeméten nem tudnak • mit kezdeni az egész épülettel. 1987, júliusában ‘is még csak a Pusztatourvstot találjuk nyitva a máskülönben kihasználatlan házban. Megtörtént az a furcsaság — ez is az előzményekhez tartozik —, hogy az átalakítás 1-ucaszéké- nek joggal nevezett áruházi épületnek hamarább adtak nevet, semmint hogy ott bármilyen előrehaladás történt volna. ízlelgetjük a Harangjáték kávéház szépen csengő nevét, miközben kerülgetjük az építkezési terület pa- -lánkjait, és nem" győzünk bosz- szankodni az elhúzódó átalakítás miatt. Újabb társulás, nagyobb reménnyel — Lesz itt egyáltalán valami? — kérdeztük Horváth Antaltól, a Kecskeméti Városi Tanács általános elnökhelyettesétől. Válasza reménykedésre ad okot: — Igen, lesz, azután, hogy a munkálatok gyorsítására és majd a közös üzemeltetésre tavaly szeptemberben új gazdasági társulás jött létre. Ennek gesztora a Kiskunsági Vendéglátó Vállalat. Tagjai: a Magyar—Szovjet Barátság Tsz, a Pusztatourist, a Kecskeméti Városi Tanács, a Helvécia! Állami Gazdaság és — egy hete — a SZÜV. összesen 21 millió forinttal léptek be a társulásba, azoknak a helyére, akiknek anyagi erejéből már nem futotta a folytatásra. Mi korábban felajánlottuk hasznosításra az épületet a Csemege Kereskedelmi Vállalatnak és az Utasellátónak is, de azok nem fogadták el. így jelenleg az említett üzlettársak pénzéből folyik tovább az építkezés, amely előreláthatóan az év végéig tart. — Mit tesz a tanács, hogy a munka' végre haladjon? — Személy szerint az én feladatom, hogy az átalakítást figyelemmel kísérjem, és ebben koordináljak a résztvevők között. Ez 0 Jó ieane már kerítés nélkül látni a kávéházail (Tóth Sándor felvételei) 0 Halad a mennyezet- vakolás. annál is inkább érdekünk, mivel a munka elkezdésekor az épület külsejének és tetőzetének a rendbe hozásáért a megyei és a városi tanács 15 millió forintot fizetett. A kivitelezést igyekszünk tőlünk telhetőeij, hatékonyabb ellenőrzéssel és más módon is gyorsítani. Nemrégiben az ország tü- zép vállalataihoz fordultunk; segítsenek, hogy jó minőségű már- ványílapokat vásárolhassunk a kávéház padlózatának megépítéséhez. Gyorsabban! A felújítást jó ideig hátráltatta, hogy korábban nem volt elegendő pénz a folytatáshoz. A bizonytalan anyagi háttér a tervezést is késleltette. Aki a belső- építészeti terv elkészítését vállalta, május elején még nem tudta, a gazdasági társulás milyen programot ad a kávéház belsejének kialakítására, noha ezt többször sürgette. Arról sem értesült idejében, az olasz fagylaltgépek közül végül is milyen típust akarnak üzemibe helyezni a kávéházban. Miután e kérdéseket sikerült tisztázni, legfőbb ideje, hogy a belsőépítészeti terv meglegyen, mert amint Horváth Antal mondja: — A tervezd június 10—-15-ére ígérte a terv átadását, de ha már •ma teljesítené Ígéretét, az sem lenne túl korán. Gyorsítani kell tehát az átalakítást. Mindenkitől ezt várják, aki feladatot vállalt a Harangjáték kávéház építéséért. Dr. Csőszi Tibor, a gesztor Kiskunsági Vendéglátó Vállalat igazgatója is úgy látja: ki-ki a maga részfeladatának jobb, pontosabb elvégzésével segítse a kávéház építését, amely mellett lehetőség lesz kerthelyiség létrehozására is a gépjárműforgalomtól és -szeny- nyeződéstől óvott városközpontban. A tanács és a vállalkozók remélik, hogy a kivitelező Nagykő- fösi Építőipari Kisszövetkezet az év végén — ;bár jó lenne, ha előbb — átadná a ma még palánkkal körülvett épületszárnyat. így lesz? Cselóczki Sándor, művezető kőműveseivel, műköves szakembereivel, a lakatosokkal, a vízvezeték-szerelőkkel és a szobafestőkkel azon iparkodik, hogy így legyen. Kedden is valamennyien, mind a húszán dolgoztak az építkezésen, hogy az egykori üzletház, a mai kor igényei szerint, megúj-hódva fogadhassa a látogatókat. Bár már ott tartanánk! Az év elején abban bíztunk, hogy nyárra megnyílik a Harangjáték kávéház. Ám ebből nem lesz semmi. Eltelik megint egy esztendő anélkül, hogy a vendéglátásban és a turizmusban hasz. nosíthatnánk e kitűnő helyen — a város szivében — lévő épületet. Kohl Antal V uirup történt. Ai Idegeket nyugtató, új erőt edd ebéd utáni izendergés idején. Mint mindig, rádióm nttii Ur diesktét hangerővel mit- naikált a fejemnél. Almomban áiomtájakon repültem kitárt karokkal. Földöntúli boldogságom azonban nem tartott tokáig. Almom megszakadt, a bemondó köde- ményt olvasott fel. Szállítás közben megszökött egy puma. A nyakán nyakörvet visel, szelíd kla jösság és közölték a gazdája nevét U.WaJű a bemondó Jpühivt* a rádióhallgatók figyelmét, hagy aki találkozik a pumával, az Jelentkezzen a pécii állatkertben. A hír hallatán úgy riadtam fei azendergésemből, mint akit a vipera mart meg. Hát hogyne. Nemrégiben itt a közvetlen közeliinkben hónapokon keresztül kószált egy ismeretlen puma, miközben Iszonyatos pusztítást végzett a szolid borjak és a bárányok között. Mint Ismeretes, a puma, a földeken dolgozók rettegésén kívül, komoly vitát váltott ki a -szakemberek között. Lelőhetik-* a pumát — ha rátalálnak —, vagy sem? Végül is országos szinten úgy dőlt el a dolog, hogy akármilyen vadász nem lőhet! le, csak hivatásos. Ezzel nagymértékben megnőtt a puma életbenmaradási lehetősége, mivel a hivatásos vadász ritka, mint a fehér holló. Ugyanennyivel csökkent viszont a békés bárányok és borjak fenn- maradási nményc. Egy£bkánt — lg? vtísa-jasáJt» rá az csstro — «teSscSie- rcfí r.s -CJÍC3 0C7. Volt, tó! rceccBsiffSl látta é’asakö reßa&iorSäay- bca. tamtts t rsisersl&j isá£j:SC>£5 kCvaikeEtettsk létére. A3 r?rik is- raerősöm esKGrsl állította, fess? Szelídített puma télen a nyaralója teraszán piheni • puma. A másik szerint sá 8 nyaralójában is, de akkor nyár volt. (Most már egy idő óta exznd fan &' giuipáiról. Megmondom őszintén, engem bánt az ügy Ilyetén vsió vége. Itt élünk, a Kiskunságban, végre akadt egy pumánk, ét as la szőrén-szálán eltűnt. Legalább leterítették volna, akár szabályosan, akár szabálytalanul. Mert mégsem egy utolsó dolog azt elmegélni, hogy a Kiskunságban valaki nyúl helyett pumát lőtt! De igy? Az sa biztos, bogy- puma vplt. Lehetett egy kóbor németjuhász kutya is. Miért ne? Azt is megtaníthatta as élet ugyanúgy zaigerelnl, mint egy pumát. A létért való küzdelem legfeljebb nem olyan látvány osan, de ugyanúgy megy végbe az Alfől- dőn is, mint a puma őshazájában. Ezek után érthető, hogy as újabb puma hír míg álmomban Is fetvUlanyc-ntt. Idegesen járkáltam a lakásban, és elemeztem a hírt. Találta» benne megnyugtató elemeket, de van, ami kételyeket támezstott bennem. Arról a közléssel egyet értek, hegy * puma Uyca, mag ilyen ryekörvet vizel. így rijrtitb ele02 vitirz?: heiye, ha a feá- öséSEtsűtS velőből n Cans psryíos azosetelíiTjoz^j vele, ho?? rumiéi-'. ven-o sei, rogy vaiísori nlo Macissá!. Ac fa rr.e~pye~ir.it, hcs? n peisa ssoUSítstt, totko- r2khs3 r'-“vrf,{, Mr » fotid r-g esetben kizárhatja egymást. Bízom benne, hogy legalább annyira szelíd, mint egy bátőrső tanyasi kuvasz. Hiányolom viszont, hogy • puma nevét nem közölték. Vagy elég lesz találkozás esetén a gazdájára hivatkozni? Ami pedig végleg megzavart t Miért a megplUantójáaak kell — ha a frásztól nem kap szívinfarktust — . pécsi áUelkertbsn Jelent- keinie? Tatán azért, mert feltételezik, hogy a pumának ennél több •ize van? E kételyek miatt egész éjjel far- guiődtam átforrósodott párnámon. Aim cm szemekkel lapoztam reggel kedves újságomat. Am egy pillanat alatt eltűnt as álmosságom. Kedvenc lapom, hetedik oldalán ..Kot a kis puma?“ aggódó kérdés alatti azövegtöl azonban, sajnos, nem tettem okosabb. Ugyan- la kiderül belőle, hogy a kilenc- hónapos, „kézhez szokott” puma- kölyök egyúttal kiváncsi feqevad. Hogy arrafelé nem nagy kuriózum a puma. Inkább háziállat- saerít. Akkor most ml? No, de ezen ráérek töprengeni, legfeljebb segítségül hívom a Jó öreg fifth* met. Äzt Is megértéssel ‘ fogadom, hogy a gazdájának felbecsülhetetlen értékű. Elvégre mindenki olyan rózsát szagol stb. De azt változatlanul nem értem, hogy miért azoknak kell jelentkezni megadott telefonsáé- fson, rklk találkoznak a kii te- tscrgCve». Ac nem elég, ha köz* ült, rsrrrc lítták? a Ä CZCii' VCÍJ CSÍ&3 StiJísMií. CsotófcC! BsoctaGsüfcaKrSt fcCría- raSszyc! lirci’cr, tsüsi ve* Meg nem született gyermekekről — a számok nyelvén ’ * ő Terhesgondozás, egészségvédelem társadalmi háttérrel A termékenység alakulását hazánkban csaknem egy évszázad óta a születések számának csökkenése jellemzi. Az elmúlt évtizedekben ez a tendencia jelentősen erősödött. Törekvésünk, hogy az egészséges újszülöttek száma emelkedjen vagy legalábbis ne csökkenjen tovább, indokolja a magzati veszteségek okainak, társadalmi hátterének vizsgálatát. A veszteségek okai Bács-Kiskun megyében 1970- ben minden száz élveszületésre 121 terhességmegszakítás és 23 magzati halál, vagyis együttvéve 144 elvesztett magzat jutott. • Az ezt követő évek születési hulláma, párosulva a terhesség- megszakítások csökkenő számával azt eredményezte, hogy 1975- ben WO élveszületésre már csak 88 magzati veszteség jutott, amelyből 51 my vi' vetélés és 17 magzati halálozás volt. Ebben az esztendőben a felismert terhességek mintegy 60 százaléka fejeződött be élveszületéssel, ami lényegesen jobb arány a korábbiaknál. Néhány éven keresztül volt jellemző a javulás, majd a nyolcvanas évek elejétől ismét eltolódás kezdődött a magzati veszteségek irányába. Ezzel párhuzamosan erőteljesen csökkent a terhességek száma is. Az 1970. évi 20 ezerrel szemben 1980-ban már alig több mint 13 ezer szülészeti esemény — szülés, vetélés stb. — történt a megyében, ami azóta — a legutóbbi néhány évben — tovább csökkent néhány százzal és 12 ezer körül stabilizálódott' évente. A magzati veszteségek döntő hányadát — a megyében éppúgy, mint országosan — hosszú idő óta a terhességmegszakítások képezik. Ez az arány másfél évtizeddel ezelőtt még 84 százalék feletti volt (országosan 86 százalék); a hetvenes évek közepén csökkent 75 százalékra, majd az utóbbi néhány esztendőben 80 százalék körül alakult. A veszteségek másik, nagyobb részarányát a korai és középidős magzati halálozások képviselik. Az ilyen jellegű, a terhesség 28. hetéig bekövetkezett vetélések a vizsgált másfél évtizedes időszakban 15—24 százalék közötti arányt értek el. Viszonylag kis számban fordul elő a terhesség 28. hetén túl bekövetkező vetélés, a késői magzati halál. Ez a hányad 1970 óta egy százalék körüli, vagy inkább kevesebb annál. Bács-Kiskun megye egészségügy! intézményeiben a legutóbbi három esztendőben valamivel több mint 3100 terhes nőt ápoltak, akiknek terhessége magzati halálozás miatt szűnt meg, művi beavatkozás nélkül. A vetélésen átesett nők több mint fele a 21—30 év közötti korosztályhoz tartozott. Ezen belül szinte azonos hányadot képviseltek a 21—25, illetve 26—30 évesek. Figyelemre méltó a 20 éven aluliak viszonylag magas, 15 százalékos részaránya. A megfigyelt időszakiban jó néhány 15—16 éves hajadon, esetleg házas nő is volt a vetélők között. A magzati halálozásból legkisebb arányban (5 százalék alatt) a 40 éven felüli korosztály részesedett. Az iskolai végzettség is számit Családi állapot szerint a vetélők többsége — több mint négyötöde — házas volt. További 12 százalékot képviseltek a hajado- nok, nem egészen 5 százalékot az elváltak. Az iskolai végzettség alapján vizsgálva nagyjából azonos (egyötödös) hányadban részesedtek a szakmunkás képesítéssel^ rendelkezők, illetve a középfokú végzettségűek. Ennek kétszerese a 8 általános iskolai osztállyal rendelkezők részaránya. A vetélők közül megközelítően kétszáz nő nem fejezte be az általános iskola 8 osztályát, illetve egyáltalán nem járt iskolába. A megközelítően 2600 aktív kereső nő csaknem kétharmada fizikai foglalkozású, s ebből egyharmad körüli a1 betanított munkás. A szellemi foglalkozásúak többsége ‘ szakalkalmazott. Legkisebb arányban a fel- sőifokú végzettségű, vezető beosztású nők részesedtek a magzati halálozásokból. Ez a tény feltehetően életmódbeli különbségekből is adódik, de összefüggésben lehet egyebek között azzal is, hogy a különböző iskolai végzettségű és más-más társadalmi rétegekhez tartozó-nők nem azcmos- mértékben , .veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat (például felvilágosítás, terhesgondozás stb.), illetve eltérő módon viszonyulnak sajátV— a terhességgel járó — megváltozott egészségi állapotukhoz. A magzati halálozással végződő terhesség előtt a megközelítően 3 ezer nő több mint háromnegyedének már korábban is volt sikeres, vagy sikertelen terhessége. Ezen belül 25 százalék egyszer, 20 százalék két alkalommal volt terhes, 33 százalékuknak pedig már három vagy több terhessége volt a jelenlegi vetélése előtt. Előfordult néhány betegnél 13, 15 és 10 korábbi terhesség is. A korábbi terhességek a nők többségénél élveszületéssel jártak, de volt csaknem 370 nő, akiknek megelőző terhességéből sem született élő gyermek. Az utolsó terhességüket vetéléssel befejező nők egytizedének három vagy több élveszülése volt már. A vizsgált időszakban egy nő volt, aki vetélése előtt 11 élő gyermeket szült. A felvilágosítás hiányosságai A magzati halálozással végződő terhessége előtt mintegy 900 nőnek volt már elhalt magzata. Ezen a téren a szomorú statisztikát az a beteg nő képviseli, akinek 15 előző terhessége mind magzati halálozással ért véget. Igen jelentős azon nők száma és aránya, akiknek a korábbi terhessége művi vetéléssel fejeződött be. A vizsgált időszak alatt vetélt nők egyharmadának volt ezt megelőzően terhességmegszakítása. Ez az előzmény sok.esetben hozzájárulhatott a jelenlegi magzati halálozáshoz is, főképpen annak a több mint háromszáz nőnek az esetében, akik korábban kettő, három vagy több terhességmegszakításon estek át. Voltak, akiknek eddig 9, 10, 13, sőt 14 művi vetélésük volt, ami elsősorban szemléletbeli problémáikra, a biológiai ismeretek és a felvilágosítás hiányosságaira utal. Ugyancsak szemléletbeli és felvilágosításbeli hiányosságokra, illetve gyakran a nők saját egészségük iránti közömbösségére enged következtetni az is, hogy a vizsgált időszakiban elvetélteknek mindössze 31 százaléka vett részt terhesgondozáson. A vetélő nőknek több mint kétharmada az esemény bekövetkeztéig el sem jutott a terhesgondozóba, holott az időben felismert veszélyek elhárításával esetleg elkerülhető- lett volna a magzat halála. Haszoné dr. Agó Erzsébet, a KSH tájékoztatási osztályvezető-helyettese Vesszőfutás Amerikából írok, mindjárt elárulom, miért... Még tavaly télen autóvezető - tanfolyamat hirdetett a pécsi autóklub az egyetemistáknak. Épp jól jött: negyedéves voltam a »(közgázon«, beneveztem. Egy kicsit szaladgálni kellett a papírokért, végül befizettük a pénzt a tanfolyamra, gyakorlati vezetésre, vizsgára. s már április elején kezdődött is az elméleti. Sima ügy: június 6-án vizsga. Nekem itt ütött be a baj! kórház, sürgős műtét... Három hét múlva első utam a vizsgabizottság (még alig tudtam járni): — A diáktársaim, ugye, szóltak?! — De most Itt vagyok!... Végig se hallgattak: — Július 3.! — mondták. — És Itt a csekk! Fizessek be 158 forint pótvizsgadíjat •(ugyanúgy, mintha megbuktam volna, pedig vittem a kórházi igazolást). Mindegy. Más baj van. — Július 3-ig nincs vizsga? — kérdeztem... — Van. De nem nekem... — Csak június 30-áig maradhatok a kollégiumban!... -Az nem rájuk tartozik. Oldjam meg... Nem részletezem. Július 3-án sikeres elméleti vizsgát tettem. Addigra a többiek már túl voltak a gyakorlatin is ... — Kérem, én nem csinálhatnám otthon, Kecskeméten? A szüleim már meg is beszélték az ottani autóklubbal ... — Dehogynem. Majd odaküidik a papírjaimat... Megnyugodva hazajöttem. A papírok viszont nem. Se a cí- memi-e, se cs autóklubba. 8-án íeteSonál-ak Pécsre. Egy hölgy (nem mutatkozott be): — írásban kellett volna kérni... Nosza, expressz ment a devé-L A válasz inem. Most már a kecskeméti- klub hívta Pécset — — Jön a papir! Kezdhetem a vezetésit! ... 17-én szólt is az oktatóm; lássunk hozzá, augusztus 7-én vizsga... De a papír még mindig sehol. Majdnem 600 forintot telefonáltam eL Mindig újra el kellett mesélni mindent mindenkinek. De papír nincs!... Július 23. fordulópont. Abból gondolom, hogy a vonal túlsó végén (bemutatkoztak. Férfihang. Csakhogy segíteni ő sem tud. Megmagyarázta: nem nekik, a klubba kellett volna írnom, hanem a vizsgabizottságnak. Így ott nem is tudhatnak az ügyről. De megígéri, ha olyan sürgős, személyesen kísér át a vizsgabizottságra, s elintézhetem én magam a dolgot. Elutaztam Pécsre. Üjabb 360 forint a vonat. Hiába. Mert az ügyintéző (egyébként a szomszédban van a vizsgabizottság ötven lépésre az autóklubtól) szabadságon! Nincs, aki átutalná a 300 forint vizsga dijat... Jó, akkor ón újra -befizetem Kecskeméten, csak az irataimat adják ide... Azt nem lehet! ... Vége! Elveszett! Csőd! Kecskeméten azt mondták, hogy a következő vizsga időpontja: augusztus 28!... Akkor pedig én már repülök az Egyesült Államokba, az egyetemre, ahova egyéves ösztöndíjat kaptam. Az nem várhat! Hiszen ezért volt az egész kapkodás, sietség, rimánkodás, megalázkodás, könnyek!... Hazajöttem. Időm van, telefonálok 4-én, 5-én. Nem, még nem tudták elküldeni. Pár nap múlva aztán megkaptam 270 forintot. Hogy fizessek be a kecskeméti vizsgabizottságnak 300-at. ... Most megint kö- nyörgőre fogtam: hátha előbb levizsgázhatnék... Előbb? No jó. Ha hivatalosan igazolom az elutazás okát, akkor külön vizsganapot kaphatok. Lehetne augusztus 25 ... Mégis levizsgázom?! 25-én vittem az amerikai egyetem fogadólevelét, a hazai egyetem -határozatát... — Na és az útlevél ? ... — Az még a vízum miatt az -USA követségén van ... — Akkor nem .lehet vizsgázni ... Dehát miért nem?... — Mert csak... — Hiszen az útlevélben nincs Is benne, hogy mikor utazom!.., — Akkor sem... — Ha hazu- dok, mi hasznom lenne belőle, hogy három nappal előbb vizsgázzak? ... — Miit tudják ők?! ... Nem!... Sírás, fogcsikor- gatás, megint minden hiába. Hogyan lett mégis jogosítványom? A sors kegyes volt. Csoportunk repülőjegyét átdá- tu-mozták 29-ére! így én 28-án ott lehettem a vizsgán,-Ezért nem írhattam meg ezt a történetet -frissiben. Meg talán meg sem írom, ha otthon maradok. Ám itt láttam egyet s mást Tapasztaltam, elmondom: errefelé a legkevesebb, hogy minden rendű és rangú hivatalnok korrektül bánik az emberrel. Gondolom, nem jó- delkűségből. Hanem: ment különben az utcán találja magát Záradékul: amikor elutaztam otthonról, a pécsi autóklub még mindig nem utalta át Kecskemétre a gyakorlati vezetésért nekik befizetett összeget. CiifesJ Eflk©
