Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-27 / 150. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. j únius 27. A SZOCIALISTA MUNKA HŐSE Nehéz volt összehozni a ta­lálkozást Hermán Istvánnal, a Szocialista Munka Hősé­vel, a Kőolaj- és Földgázbá­nyászati Vállalat főfúrómes­terével, a párt XIII. kong­resszusa küldöttjével. Az ok kézenfekvő: munkahelyük a fél ország, s a „randevúra” éppen 120 kilométert utazott. Az előző napon taggyűlést vezetett, mert Hermán István a pártalapszervezet titkára is. Mivel foglalkozik most az az ember, akinek alkalma volt a legmagasabb pártfóru­mon részt venni, sőt felszólal­ni? A főfúr ómester itthon van az Alföldön — Még ma is nagyszerű élmény visszaemlékezni a kongresszusra — idézte fel az 1985-ben történteket. —- Számomra nagy jelentőségű volt, hogy ott lehettem, s a nem hivatalos progra­mokon való eszmecserék igazán jó módszereket adtak, hogyan kell a pártban dolgozni, a hallottakat to­vábbadni. Az természetes, hogy a kommunisták, közöttük én is, sokat tesznek a kongresszus határozatainak végrehajtásáért, de emellett bőven akad más tennivaló is. Munkám nem változott, azt csinálom, amit azelőtt, egy R—62-es fúróberendezés munká­ját irányítom. Különböző helyeken dolgozunk, Tázlártól Szentesig, Köm- pöctől Mezőtúrig. Öt nap munka és ugyanannyi a pihenés. Említettem, pártalapszervezeti tit­kár, s találkozásunk előtt volt a tag­gyűlés. Ezen miről volt szó, miről dön­töttek, egyáltalán ebben az alapszerve­zetbe milyen részlegekben dolgozó kommunisták tartoznak, milyen a megjelenési arány, hogyan oldják meg a távoli munkahelyekről való bejutást? — A pártalapszervezetben 73 kom­munista dolgozik, illetve tegnap óta néggyel több, ugyanis a taggyűlésen felvételekről határoztunk. Az alapszer­vezet működési körzetéhez öt fúró- és hét lyukbefejező és kútkezelő-berende­zést előkészítő csoport tartozik. Ezek különböző helyeken egymástól 10— 120 kilométer távolságban dolgoznak, de java részük idetelepült Kiskunmaj- sára. A taggyűlésekre ezekről a távo­labb fekvő munkahelyekről gépkocsi­val jönnek be a kommunisták, s a megjelenési arány igazán jónak mond­ható. Az alapszervezet egyik legfonto­sabb tennivalója ma és azt hiszem a jövőben is, a gazdaságpolitikai határo­zatok végrehajtása. Az elmúlt év sike­rült, folyamatosan dolgoztunk, terve­inket túlteljesítettük, de akadtak bő­ven gondjaink is. A pártalapszervezet kezdeményezé­sére ez év tavaszán gazdaságpolitikai I oártnapot tartottak, amelynek előadó- j a a vállalat vezérigazgatója, Trombi- t ás István, az MSZMP KB tagja volt. — Az ez évi feladatokat beszéltük n teg ezen az eszmecserén, amelyen a g: izdasági vezetőkön kívül ott voltak a szocialistabrigád-vezetők, a párt- és tá rsadalmi szervek irányítói. Ez évi tei rveink sem kisebbek a tavalyiaknál. A fúrási előírás 51 ezer méter, ebből m; ír az időarányos tervet teljesítettük. A téli hideg embert próbáló volt, még­is i folyamatosan dolgoztunk, egyetlen mf{ •> kiesésünk sem volt. A kommunis­ták példát tnptattak helytállásból, em­BefTségDoí, az"üzemegység külön dicsé­rete t kapott. A. legutóbbi taggyűlésük is gazda­ságpolitikai témával foglalkozott, a gazdasági vezetők adtak tájékoztatást a métertervek teljesítéséről, a brigád- mozgalom, a -verseny helyzetéről, a következő feladatokról. A legfonto­sabbnak a világbanki hitelből finanszí­rozott kutak mélyítését tartják. — Ezek mellett, persze, a többi be­rendezés üzemeltetése, kiszolgálása is fontos. A tervek időarányos teljesítése nem könnyű, ugyanis nagy a fluktu­áció, piszkos, hideg vagy éppen meleg, az otthontól távoli a munkahely. Ke­vés emberrel kell megvalósítani a ter­vet, s bár jól keresünk, még sincs ez a munka megfizetve. A múlt évben nem volt béremelés, az idén a második fél­évben várható. Hermán István Zalából származott Kiskunmajsára, onnan jött ide felesé­gestül. — Úgy kezdődött, hogy néhány napra eljöttem az Alföldre segíteni, majd pár hónapra dolgozni. Ittragad­tam, 1965 óta itt lakom, a feleségem is a vállalatnál dolgozik. Egyik lányom a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán tanul, a kisebbik hatodikos. Megszok­tam már az Alföldet,- nem gondolok nosztalgiávaldombokra,.itthon ér­zem magam, mert ideköt a munkám, családom ... Gémes Gábor AZ ÁRU 85 SZÁZALÉKÁT ŐSTERMELŐK HOZZÁK Piac a szovjet v árosokban Az utóbbi években egyre inkább kialakult a Szovje tunióban az a nézet, hogy a piacot semmi esetre sem tekinthetjük a kereskedelem „mostohagyermekének”. Az az igazság, hogy nagyon i is jó szolgála­tokat tesz a városi lakosság élelmiszer-ellátásának ji ivításában és kiegészíti az állami és a szövetkezeti kereskedelemhez ta irtózó élelmi­szerboltok, -áruházak tevékenységét. Ám hiába kapott a piac „pol­gárjogot", még mindig nem egyenjogú partnere az állai mi és szövet­kezeti kereskedelmi hálózatnak. A városi piacok száma 1981-től 1985-ig 5,9 ezerre >1 6,1 ezerre gyarapodott. Természetesen, ez még nem a teljes kép, hi szén az utcai árusok úgy szaporodnak, mint eső után a gomba. Ott vannak mindenütt, ahol sok ember megfordul: a vasúti pálya tudvarokon, amikor bejön a vonat, a forgalmas müutak mentén, t íz áruházak környékén, útkereszteződéseknél, a nagy üdülőhelyeket i stb. Nincs semmilyen statisztika, mely nyilvántarthatná őket. Az említett 6,1 ezer — állandó, városi piac. Ezek olykor fedett csamc tkok, fűtött helyiségekkel (az orosz télben ez nagyon fontos), olyke >r csak tető van a piactér fölött és meglehetősen gyakori, hogy a szál tad ég alatt kap helyet. Kérdezhetnénk, sok-e vagy kevés ez a 6,1 ezer piac? S zámoljunk csak: 2 ezer 170 város és körülbelül 4 ezer városi jellegi í település van a Szovjetunióban. Több mint 500 városnak 50 ezt írnél több lakosa van, ezek közül 54-ben a lakosság száma meghálál ija az 500 ezret, 22-nek pedig több mint egymillió lakosa van. Ha fi gyelembe vesszük, hogy a nagyvárosokban több piac is van (Mo szkvában például 26), akkor kiderül, hogy nem minden városnak > és városi jellegű településnek van piaca. Vagyis', kevés a piac, nagyon is kevés. Nem jobb a helyzet az anyagi bázissal és a felszereltség gél sem. Kevés a fedett és fűthető piac. Még kevesebb az olyan, a melynek közelében szálloda is van, ahol a faluból érkező árus mej talhatna éjszakára, a portékáját, amit aznap nem adott el, leadhatná megőr­zésre, és másnap reggel újra kiállhatna a piacra. Rosszak a s, zállítási lehetőségek, ezért aztán az árusok az esetek többségébei n saját gépkocsival vagy motorkerékpárral hozzák az árut. Mindez ahhoz vezet, hogy az őstermelők, vagyis a piaci í írusok túlnyomó többsége jóval kevesebb árut tud behozni a városba , mint amennyit szeretne eladni. A következmény: az élelmiszerek f órgal- mának egészében a piac mindössze 9 százalékkal szerepel, ho 'lőtt a falvak és az elővárosok lakói kertjeikből, veteményeseikből, gyi ümöl- • esőseikből sokkal többet tudnának piacra vinni; tág lehetős égeik vannak a kereskedelem bővítésére. Egy további következmény: minél kevesebb az áru a piacon, a innál magasabbak az árak. Statisztikai adatok szerint a piaci árak több mint kétszer akkorák, mint az állami kereskedelemben. És ott, ahol a piac felszereltsége rossz, ahol a kínálat gyenge, a „maszek” fe (sró­folhatja az árakat. Nézzünk erre példákat. Az állami boltokban egy kilogra mm burgonya 10 kopejka. Ez nem drága, (összehasonlításul: a jég y a tömegközlekedési eszközökön 5 kopejka, egy pohár jégbehűtött víz az automatából 1 kopejka, egy pohár tej 6 kopejka, egy kilograr nm só 6—10 kopejka.) A moszkvai piacokon a burgonya ára szezon tói és az áru mennyiségétől függetlenül 15—60 kopejka között változ ik. A háziasszonyok egy része jobban szereti a kiváló minőségű pit aci burgonyát, még ha drága is. Általában az állami és a piaci burgonj <a- árakat a moszkvai háziasszonyok többé-kevésbé tűrhetőnek tartjá k. De nézzük a 184 ezer lakosú Jakutszkot, a kelet-szibériai autonó m köztársaság fővárosát! Itt nincs fűtött csarnok és égyáltalán ne m biztos, hogy akinek a környékbeli falvakban eladni való burgonyá ja van, a mínusz 50 fokos hidegben szívesen útnak indul a jakutszl u piacra a szélben, hidegben fagyoskodni. Ha pedig mégis vállalkozi k az útra, hát bizony 4 rubelnél olcsóbban nem adja a krumplijái t. r A* rvtí,» *- rsx j\ -■ Természetesen, ez egy szélsőséges példa, és nem jellemző az egész országra, de mint kivételes eset, nagyon is jól érzékelteti a piaci kereslet és kínálat kíméletlen összefüggéseit. A város vezetői szerint, ha lenne fedett csarnok Jakutszkban (tervezik az építését), a burgo­nya árát a jelenleginek egyötödére, egyhatodára tudnák csökkenteni. A piaci forgalom struktúrájának elemzése azt mutatja, hogy az áru 85 százalékát őstermelők hozzák a piacra, a fogyasztási szövet­kezetek részaránya 10 százalék, a kolhozoké és szovhozoké — 2 százalék. A maradék 3 százalékot a piacok úgynevezett kereskedelmi szolgáltató irodája biztosítja, amely nagykereskedelmi áron vásárol az őstermelőtől, akinek így nem kell az idejét árusítással töltenie. Az utóbbi időben már kialakult néhány bevált módszer, amellyel le lehet szorítani a piaci árakat. Például: A piacon bővíteni kell a szövetkezeti kereskedelem tevékenységét és így a konkurens „ma­szek” kénytelen engedni az áraiból. A kolhozoknak és szovhozok- nak sokkal aktívabban kell részt venniök a piaci kereskedelemben. Erre egyenesen buzdítja őket a Szovjetunió új agrárpolitikája. A gazdaságoknak joguk van például arra, hogy zöldség- és gyü­mölcstermésük 30 százalékát a piacokon értékesítsék és ez a 30 százalék beszámít a kötelező állami felvásárlási terv teljesítésébe. Korszerűsíteni kell a piacokat, aktivizálni kell a kereskedelmi szolgáltató irodákat, megfelelő körülményeket kell teremteni az árusításhoz, hogy az őstermelőknek kedvük legyen a „piacozáshoz" és minél több árut hozzanak a házkörüli gazdaságból. Ha nagy a felhozatal, természetes, gazdasági eszközökkel csökkenteni lehet az árakat is. Ezt célozza egyébként az a kormányhatározat is, amely a piacok munkájának javítását szorgalmazza. A határozat kimondja, hogy meg kell erősíteni a piacok anyagi bázisát, az egész kereskedelmi szférát át kell adni a fogyasztási szövetkezeteknek, minden csator­nán (kolhozok és szovhozok, fogyasztási szövetkezetek és társulá­sok, házkörüli gazdaságok) növelni kell a mezőgazdasági termékek felhozatalát, és így a nagyobb kínálat révén kell leszorítani az árakat. L. Voszk reszenszkij APN—KS MEGYEI ÉPÍTŐK A FŐVÁROSBAN Vezényszó helyett gazdasági érdekből Az utóbbi négy évben sajátos moz­gásköröket írtak le önmaguk körül a megyei építőipari vállalatok. Az első pillantásra szeszélyesnek tűnő vándor­lások azonban mély gazdasági változá­sok rajzolatát is kiadják. Mert nem a véletlen műve és nem is vállalatvezetői tétovaság, hogy négy esztendő alatt kétszer kényszerültek költözködni a vi­déki vállalatok, amelyek Budapesten részt vesznek a lakásépítésben. Amikor 1983 végén megszűnt a munkára kijelölés hallgatólagos, ám erőteljes vezényszava, az addig kény- szerűségből a fővárosban dolgozók azonnal fölszedték sátorfájukat, és épí­tésvezetőségeiknek a megyeszékhelye­ken, vagy azok közvetlen környezeté­ben szereztek munkát. Amikor azonban a beruházások visszafogása elérkezett ezekre a vidé­kekre is, és az építők hirtelen megbíza­tás nélkül találták magukat, ismét fel­rendelték embereiket Budapestre, mert az a lakáspiac — ha szűkült is — biztos megélhetésnek tetszett. Eközben a költségek, a kivitelezés drágulása miatt sok építővállalat kényszerült föltenni magának a kérdést: megéri-e, ha embe­reit hetenként utaztatja a megyei szék­helytől 200—300 kilométerre; nem gaz­daságosabb-e, ha inkább leépíti egyes tevékenységeit és szervezetét, és kisebb kapacitással próbál megélni? Megoldások ■iilfflil Megöl a talp« Iponmaradáshoz HHHDhhHHhHH Ezekre az alapvető dilemmákra so­kan sokféleképpen válaszoltak, és sok­színűségük érzékelteti azt is, mennyire nem létezik ma már egyetlen „kapta­fa”, amire ráhúzhatok a megoldások. Eltérőek a helyi adottságok, a gazdasá­gi kényszerek ereje, többféle lehet a megélhetés nehezebb körülményei kö­zöd a túlélés taktikája. Érdekes a jelenség mögé pillantani, mert egész gazdasági környezetünk változását jelzi az építővállalatok moz­gása. Érzékelteti azt is, miként hatnak a szabályozók a gazdálkodó szerveze­tekre, és hogy azok a gazdasági kény­szerek parancsszavának engedelmes- kedve milyen megoldásokat találnak talponmaradásukhoz. A legfontosabb mozgatóerő az, hogy már szabad a verseny, a vállalkozás, és a vállalatok saját érdekük szem előtt tartásával döntik el, milyen megbízás teljesítését vállalják el. Kialakult az építőiparban a piac, a működését irá­nyító szabályozók mind arra ösztöké­lik a kivitelezőket, hogy ne csak építse­nek, hanem gazdálkodjanak is; erőfor­rásaikat, tartalékaikat, ötleteiket is lat­ba kell vetni, ha meg akarnak élni. Megéri a százezerért A verseny következtében lassan kezd megdőlni az a régi gyakorlat, amely a piaci mechanizmusoktól teljesen elsza­kította a lakásépítést azzal, hogy a költségeket figyelembe nemigen vevő maximált áron engedte erre a vállalko­zást. Ez volt az egyik oka annak, hogy a kivitelezők csak a legvégső esetben fogadták el azt a munkát, amely maxi­mált áras volt. A lakásépítés azonban olyan speciális tevékenység, amiben az egész gazdaság ereje, működése tükrö­ződik az árak, a költségek révén; és az ebből megélő kivitelezők — növekvő ráfordításaik következtében — nem ta­lálták meg számításukat. Ma már egyre jobban nyilvánvaló, hogy nem lehet egy külön sziget a lakásépítés a gazda­ságban, amelyen nem a piaci törvények érvényesek. Ennek következtében la­zulnak a maximált árformák, egyre több a lakásépítésre buzdító verseny- tárgyalás, amelyen reális költségeik alapján vállalkoznak a megyei építő­vállalatok. Mint említettük, más érdekük is ab­ba az irányba hajtja őket, hogy munkát vállaljanak a fővárosban: az, hogy vi­déken is egyre kevesebb a beruházás, és ennek következtében ismét sok vállalat jutott el vállalkozásának átértékelésé-- hez: vagy a leépülést választja, vagy pedig kilép megyei székhelyéből, és ott vállal munkát, ahol még van pénz be­ruházásokra. A budapesti lakásépítés vonzását a kormányzat még azzal is igyekszik növelni, hogy átadott laká­sonként 50 ezer forint adókedvezményt ad a kivitelezőnek, ami gyakorlatilag 100 ezer forint növekedést jelent érde­keltségi alapjukban. Erősek és gyengék Az építési piacon helyüket kereső megyei kivitelező vállalatok ezekre a gazdasági kényszerekre különböző módon válaszoltak. A házgyáras nagy- vállalatok erősítették fővárosi pozíció­jukat, mert itt biztos a kereslet a panel­ra. Azok a cégek, amelyek jól szerve­zett szakipari, szerelőkapacitással ren­delkeznek, ilyen munkát vállalnak. Mások csak az irányítóapparátust ren­delik föl a budapesti munkára, és itt keresnek idegen alvállalkozókat a befe­jező lakásépítési feladatokra. Az alapkérdésre adott válaszok nemcsak a megyei vállalatok eltérő helyzetére utalnak, hanem arra is, hogy az építési piacon megindult a „kivá­lasztódás” folyamata: a gyengék és bá­tortalanok lemaradnak a versenyben, az erősek megizmosodnak, és ez végső soron a megrendelőknek, a lakásvásár­lóknak is jó, mert garanciát jelent a jobb munkára. Szikora KataHn Fantázia a napraforgóban Az utóbbi évek kedvezőt­len időjárása és a szigorodó szabályozó- rendszer felad­ta a leckét a kö­zös gazdasá­goknak. Rá­kényszerültek, hogy felkutas­sák a tartaléko­kat; a Csikériai Új Kalász Ter- ‘ melőszövetke- zetben a nö­vénytermesz­tést a nagyobb és biztonságo­sabb jövedel­met ígérő ku­korica és nap­raforgó terüle­Csikérián növelik a területet ■■i tének növelésével is igyekeznek ha­tékonyabbá tenni. Az előbbiből a tavalyi 135 helyett az idén 505 hek­tárt vetettek; az ipari napraforgó­ból 200 hektárról várnak ebben az évben termést, ugyanakkora terü­letről, mint 1986-ban, de most — a Bácsalmási Napraforgó-termesz­tési Rendszer tagjaként — 40 hek­tárra vetőmagnak valót is vetettek. Ezt tagi művelésbe adták, s har­mincnégy dolgozónak és családjá­nak származik e munkából külön jövedelme. Ez utóbbi területet jö­vőre 500 hektárra tervezik bővíte­ni. Ezekben a napokban a mechani­kai gyomirtáson a sor a csikériai tsz földjein. A kukoricatáblákat már végigjárták a kultivátorok, most a napraforgót művelik. Ké­pünkön Bezzeg Ferenc szerelő és Mihálovics József traktoros a szükséges sortávolságot állítja be a kultivátoron. (Tóth Sándor felvétele) BACS-KISKUN MEGYEI IGAZGATÓSÁGA a Kecskemét, Szabadság tér foghíjtelken épülő Luther udvar melletti 1987. szeptember hónapban beköltözhető TÁRSASHÁZLAKÁSOKAT ÉRTÉKESÍTI 2 + 2 félszobás 98 m2-es lakás irányára; 2.450.000,— Ft 2 + 2 félszobás 93 m2-es lakás irányára: 2.050.000,— Ft JELENTKEZNI LEHET az igazgatóság lakásértékesítési csoportjánál (Szabadság tér 5.) 1633

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents