Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-24 / 147. szám

1987. június 24. 0 PETŐFI NÉPE • 4 Karinthy Frigyes száz éve Száz éve született, 1887. június 24-én vagy 25-én. Az egyik forrás ezt, a másik azt adja meg dátumul. A száz év azon­ban így is, úgy is megvan. S micsoda száz év! Benne két világháború, az em­beriség robbanásszerű szaporo'dása és fejlődése. S benne Karinthy. Elsősor­ban, nekünk magyaroknak az, aki. Meghatározó jelenség, de a világ iroda­lom- és filmművészetében is gyakorta fel-feltűnik egy-egy téma, amire mi azt mondjuk: ezt ő, Karinthy Frigyes talál­ta ki és írta meg. S mennyivel jobban! Igen. Szellemi létezése meghatározó erejű lett. Rányomta egyénisége, gon­dolkozásmódja bélyegét e száz évre, és formálta mindnyájunk gondolatvilá­gát. A humanista gondolkodásmód modern polihisztora volt. A lexikon szerint: „humorista, költő, író, kriti­kus, műfordító, a 20. század legegyete­mesebb érdeklődésű és egyik legtermé­kenyebb, legnépszerűbb magyar alko­tója." ő volt Karinthy. S ráadásul egy má­sik Karinthy, a Ferenc apja. önmagá­ban ez is elég érdem a halhatatlanság­ra. de . Gyermekkori napló”-jának írá­sától. tehát a századvég utolsó éveitől, 1938. augusztus 29-éig. halála napjáig mennyi emlékezetes, maradandó mü­vet alkotott! Ötödik gyerekként jött a világra, hatéves korában elveszti anyját, és 14 éves, amikor első munkája, egy regény Verne Gyula és H. G. Wells hatásá- ban-modorában — folytatásban meg­jelenik a Magyar Képes Világ hasábja­in. A mű címe — Nászutazás a föld középpontján keresztül — önmagában jelzi, hogy szerzője, a még csak három év múlva érettségiző fiatalember, fejlett fantáziával rendelkezik. Ez a fantázia­készség a továbbiakban páratlan isme­retanyaggal fonódik össze. A művelt­ségélmény egész életművének terméke­nyítő forrása. Hihetetlen szellemi vita­litásának, áradó alkotó kedvének ser­kentője valószínűleg páratlan ismeret- ! éhsége volt. Megismerni, felfogni, fel- ! dolgozni a világ elénk kerülő jelensége­it, boncolni őket, s ha lehet, megfejteni titkukat, s leleplezni az ál-orcásat, és nevén nevezni a nevezhetöt. A szellem végtelen tengerén hajózni, kalandor­ként, kalózként — s józan halászmes­terként. Aki újságokba ír, az újságíró. Állító­lag! Az érettségi után egy évvel „Az Újság” munkatársa, Kosztolányival életre szóló barátsága itt kezdődik. S megindul karcolatainak, humoreszk­jeinek áradata; rövidesen nincs olyan fontosabb korabeli újság, ahol írásait ne találnunk. A legnagyobb sikert az ismertséget — azonban talán mindmá­ig legismertebb müvének első, még vé­kony kis kötetével aratta. így írtok ti Stílusparódiái, az „így irtok ti” 1912-ben jelent meg először. Babits Mihály írta róla: „Pályájának termé­szetes indulása volt az irodalmi karika­túra. Az irodalom lehetőségei érdekel­ték: hogyan írnak az írók, és hányféle módon lehet írni.. . Paródia-sorozata voltaképpen az irodalom lehetséges formáinak végigpróbálása és leleplezé­se.” A baráti kör, a hírnév, az iroda- lomelcmző és beleérző készség a Nyu­gathoz sodorja, és szükségképpen ere­deti írói alkotásokra ösztönzi. Iroda- lomcentrikusságát emlegeti mindenki a pályaindulás első felívelő szakasza kapcsán, pedig kíváncsisága a világ dolgai iránt nagyobb erejű és hőfokú volt annál, hogy megmaradhasson az ezoterikus szépirodalom korlátái kö­zött. A világ; a társadalom, az élet nem olyan volt az első világháború előtt és alatt, hogy megmaradhatott volna az irodalom mint téma az egyetlen alkotói vonulatnak egy ilyen egyetemes érdek­lődésű és szenvedélyű írónál. Filozófiá­ja, a matematikai fegyelmezettségű lo­gika sem válik élctidegenné egy pilla­natra sem. hiszen az életjelenségek gro­teszk vagy ironikus bemutatásának, el- lcnpontozásának. leleplezésének célját szolgálták. S természetesen háborúellc- nes. harcos pacifista, következik a hu­manizmusából, de elutasítja a naciona­lizmus, sovinizmus minden formáját. Társadalomtörténeti ítéleteit ekkor — ha a megfogalmazás kicsit paradox is, hiszen a Nyugat egyik vezető polgári írójáról van szó a józan paraszti gondolkozásmód jellemzi. Legendák Ontja az írásokat. A kis lélegzetű hi; I: tárca, karcolat, humoreszk — logins ......... \;ből jelennek meg köte­lei . Az ország cg.. •^népszerűbb író­ja még akkor is. ha sok;;.. cm;!: humo­ristának tartják. A háború alatt jelenik ncg a „Tanár úr kérem" cs az „Utazás '-'arcmidoba". S 1919-ben mutatják be .Holnap reggel” című drámáját is. \ háború még viharos eseményei, őszi- ózsás forradalom, Tanácsköztársa­magyar nevettetőt a legmeggondolkod- tatóbbra változtatja. Nem mindenki tudatosítja: jó költő volt. Igazából kevés verset írt. De van köztük néhány maradandó. A „Vér­mező 795 május”, az „Előszó”, a „Mé­né, tekel..„A gyermek mostaná­ban nyugtalan” — s mindenki folytat­hatja még a sort a maga kedvencével — egy filozofikus alkatú, kicsit dep­ressziós, de mélyen megrendítő lírikust mutatnak. Olyat, amilyenné a harmin­cas évek elejétől az egész alkotó vált, fejlődött, alakult. Természetes ítélőerő, józan gondolkodásmód jellemezte, ha­talmas műveltséganyag határozta bele- élő-elemző erő — hát hogyha látta vol­na, hogy a világ merre rohan. S min­dehhez személyi bajok. Betegségek, kö­zeli barátok halála. 1936-ra bizonyosra válik: agydaganata van. Még abban az évben, május 5-én sor kerül — az azóta irodalmi világhírre vergődött — Oli- vecrona-mütétre. (Merthogy szeret­jük azt hinni, hogy ami nekünk vi­lágra szól, abból azért valami keveset a világ is tudomást szerez!) Még az agyműtét előtt írta, de csak utána jele­nik meg, 1937-ben a „Mennyei riport” című regénye egy időben a betegség­operáció témavilágát feldolgozó „Uta­zás a koponyám körül” című munká­val. Még egy évet élt. Siófokon halt meg, agyvérzésben. Szeptember 1-jén temet­ték. A gyászbeszédet Móricz Zsigmond tartotta. Ennek a viharos 100 évnek, az ellentmondások korának volt ellent­mondásos nagyja. Egész életében arra készült, hogy a kis rövid karcolatok, gondolatszilánkok után megírja a nagy összefoglalást, a kor nagy szelle­mi enciklopédiáját. E száz év — cím­szavakba gyűjtött — filozófiai, etikai, esztétikai foglalatát. Ehelyett küldött nekünk még egy palackba zárt üzene­tet: „Itt vagyok, az Elhagyatottság Har­mincadik I Szélességi, a Szégyen / Századik Hosszúsági / S a fogatösz- szeszorító Dac / Végső Magassági Fo­kán, valahol messze vidéken / És ki­váncsi Vagyok, lehet-e még jutni előbb­re." Szalontay Mihály KARINTHY FRIGYES Méné, tekel... Hallgasd meg, aztán mondd utánam ezt: Versben mondom, hogy jobban megjegyezd. Szívedbevésem és füledberágom: Rossz volt embernek lenned a világon E korban, melynek mérlege hamis, S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is. Délben az ember megkísértetett, Az éjben sírtak a kísértetek. Siratták Krisztus gyötrelmes keresztjét, De a gyilkost megint hősnek nevezték. A férfi vért ivott s a nő velőt. Kunt a költő bőgött a bolt előtt. Halottra adtak selymet és brokátot, Az élő rongyos volt és vért okádott. Virággal hintették a síri vermet, Az élő kunt a hó alatt didergett. Hangos szóval esküdtek a koporsón, Az élő halkan jajgatott a borsón. Bámult a gyermek, nagy szemét kinyitva, Az aggok hallgatták, gyáván sunyítva. De szembeköpte mesterét a hitvány Piszkos rüpők, a szemtelen tanítvány. Hajók rohantak égő tűzveszélyben, A ringyók cifra rongya szállt a szélben. De a legszebb és a legékesebb Szemétdombon rohadt el, mint az eb. Most hát kezem tördelve, sírva kérlek, Vigyázz, figyelj: készül a tiszta mérleg. Tedd most szívedbe és füledbe el — Az értelmét majd megtudod, ha kell. MÉNÉ TEKEL — ha érted, vagy nem érted, Jegyezd meg jól: tenéked szól s teérted. Egykor sötétben elmondott dalom Mint lángírás, világít a falon. Jegyezd meg jól: ma szürke szók ezek, De élni fognak, hogyha én nem élek S lesznek, ha nem leszek. ság, fehérterror egyébként megriaszt­ják, fél a politikától, távol tarja magát. Újraházasodik. Mint minden nagy alkotóna neki is legendák kísérik éle­tét. Első felesége, Judik Etel úgy szökik meg vele Berlinbe, második felesége Böhm Aranka, ő is férjét hagyja ott Karinthy kedvéért. Ez a házasság is viharos, mint ahogy tulajdonképpen az Karinthy Frigyes egész élete. Fantasz­tikus termelékenység, milliónyi megje­lenés — és állandó anyagi gondok. A polgári lét bohémnyomorúságú pe­reme. Minden természetesen áradó iró­niával és öniróniával poénjei szám­talan írásban, könyvben ma már köz­kézen forognak. A Horthy-korszak első éveire esik a „Hőköm színház” és a „Capillaria” megjelenése — de szinte minden évben több gyűjteményes kötete jelenik meg ekkor, hiszen hírlapi írásainak gyűjte­ményére meg a gazdasági válság évei­ben is van piac. Úgyhogy 1928-ban az Athaeneum Kiadó tíz kötetben kiadja munkáit. Ekkoriban jelenik meg ,-,Kö­téltánc” című regénye, a „Nevető deka- meron” és a „Ki kérdezett?” című esz- székötete is. A költő Tulajdonképpen a harmincas évek eleje hozza azt a — megfigyelhető — végzetes változást, amely a legnagyobb HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Baja közegészségügye Baja, az ősi Duna-parti város a legrégibb időkig visszame­nőleg kiemelkedő helyen szerepelt a hajdani Magyarország gyógyítása, „orvoskodása” történetében. Ezen a vidéken korán letelepedtek azok a szerzetesrendek, amelyeknek leg­főbb feladatuk a gyógyítás volt. Orvoslásukat nem csupán a hit irányította. Tudományukat egyéb gyógymódok ismere­te határozta meg, nem volt titok előttük a gyógyfüveknek, azok keverékeinek hatása, ismerték a többféle ásványokból összeállított orvosságok számtalan vegyületét, s azoknak az emberi szervezetre gyakorolt hatását. A kor azonban hálátlan volt minden olyannal, amit képte­len volt megismerni; ezeket a gyógymódokat fokozatosan kiszorította a mágia, a bübájosság, s a „boszorkányok” homályos mesterkedései és nem utolsósorban az asztrológia rejtelmes „tudománya”. Mindehhez táptalajul szolgált a hie­delmekben, baljós előjelekben bővelkedő XIV—XV. század, amelynek vérzivataros évtizedei alig-alig mentesültek a „fe­kete halál”, (pestis) rémuralmától. (Baján az első komoly pestisjárvány 1709 körül volt) Pestis, kolera A pestis után 1831-ben kitört Baján a kolerajárvány, az 1855—66-os évekből vannak még cpidemikus esetekre utaló feljegyzéseink. „Ezen kórságok ellen védelmi módozatokat nem ismertek ...” — olvashatjuk egy korabeli leírásban. Az orvostudomány már jóval fejlettebb időszakában is veszélyes betegségnek számított a kolera, például 1883—84- ben. Az alkalmazott óvintézkedések természetéről fennma­radt egy ritkaságszámba menő okirat. Az illetékes hatóság 1883. július 6-án tartott közgyűlésén az alábbiakat 12 pont­ban rögzítette: „Elnöklő dr. Ivánovics Pál úr előadja, hogy... a közegészségügyi bizottság hivatásának tartja a hatóságot figyelmeztetni a közelgő veszély valószínűségére és a fogana­tosítandó óvrendszabályokra nézve javaslatot tenni... Az ürülékek és hulladékok lerakodási helye (árnyékszékek, pö- czegödrök) vasgáliccal vagy karbolsavas mésszel leendő fer­tőtlenítése elrendeltessék és ellenőriztessék." Ezenkívül a köz­gyűlés további kritériumai közé sorolta egy úgynevezett ko­leraház felszerelését, azonban ezek a rendelkezések — mint annyi más is — nem érték el kívánt céljukat, ugyanis a tévhit szerint a pestist férgek, bogarak rothadására, gennyesedésére vezették vissza. Aki csak tehette, menekült a kór elől, a maradni kényszerülők kuruzslószerekhez, népies babonák­hoz, vagy azok terjesztőihez folyamodtak. Megmaradt a füstölés, mint mindenkori leghatásosabb eszköz. A megala­pozott hatékony, korszerűnek számító módszereket elvetet­ték, azok leírásait megsemmisítették. Orvosi állások 1859-ben dr. Rosemann Pál városi főorvos kidolgozott egy olyan jelentést, amelyben utal az időjárási viszonyokra, a termésre, madarakra és egyéb állatokra, valamint a népese­dési viszonyokra. Behatóan elemezte ebben az irományban az ez évben születettek felekezeti hovatartozását, az elhuny­tak halálozási okait, számát. Vehetjük ma már mindezt nép- számlálásnak s népesedési statisztikának is. Dolgozatából az is kiderül, hogy milyen nemzetiségű, társadalmi helyzetű emberek éltek Baján. Dr. Rosemann az elsők között utal az egészségügyiek beosztására: „A szenvedő emberiség kárügye­ivel foglalkozik 7 orvos, 5 sebész, 10 bába, 2 gyógyszerész, 3 baromorvos, 2 lóorvos (Churschmied). Összesen 29 orvosi személy...” Betegségek elleni védekezés Baján némi kívánnivalót hagyott maga után a város köz- tisztasága. Égető gondként jelentkezett a Sugovica poshadt, állott vizének megtisztítása, mivel elég gyakran belészivár- gott a csatornák szennye s egyéb más természetű emberi-álla­ti hulladékanyagok tömege. A Sugovica szárazság idején rendszerint eliszaposodott, s a miazmás kigőzölgésektől elvi­selhetetlenül bűzös lett a levegő. A folyómeder kotrására pedig sehogyan sem akart összegyűlni a szükséges összeg. A városban századokon keresztül csak nyitott gémesku- tak szolgáltatták az ivóvizet; a védekezés egyik formája volt az az intézkedés, hogy később szivattyúrendszerrel látták el ezeket a kutakat, s így sikerült kiküszöbölni azt a veszélyt, hogy vizükbe fertőző anyagok kerüljenek. 1898-ban a Szent- háromság téren megkezdték az első artézi kút fúrását, amely „percenként 16—18 liter kevéssé kénes szagú” vizet adott. A járványok különböző típusai továbbra is megkeserítet­ték a lakosság életét, mint a hólyagos himlő, diftéria stb. A század utolsó harmadában több volt az elhaltak száma, mint a születéseké, ami végül is az egészségügyi hatóságokat még erélyesebb intézkedésekre sarkallta. 1878-ban a városi tanácshoz egy beadványt intéztek, amelynek tárgyát több sürgető javaslat képezte: „1. A Sugovica szennyvizének meg­akadályozása végett a Pandúr szigeti és Sugovica közti tölté­sen zárható és nyitható zsilipekkel ellátott átereszek építése. 2. A városi sertés- és marhahizlalók kitelepítése. 3. A halpiac­nak a Sugovica felöli homokos talajú helyre való átvitele." Temetők A bajai temetők gondozása is része volt a város közegész­ségügyének. „Hajdan a templomok helyein történt a temetke­zés." Több temetőt fellelhetünk, ha a város történetét fel­lapozzuk, például a kákonyi, rókusi és kálvária temetőt stb. A homokvárosban is volt egy temető, az úgynevezett Spit- zer-féle gyufagyár helyén. „Még 1879-ben is arról panaszkod­nak" a bajai polgárok, ami érthető, „hogy a várostól alig 300 lépésnyire az ottani templomban temetkeznek, a sírboltokat könnyen megnyitják úgy, hogy annak környékén az ablakokat kinyitni sem lehet." (dr. Rapcsányi) 1884-ben aztán új teme­tőt nyitottak, a közhangulat megváltozott, s egy járványgóc­cal kevesebb lett a városban. Beszedics Antal KÉPERNYŐ Az író ajándéka Szerdán délelőtt egészen elszomo­rodtam. Egy tájékoztatót hallgatva rá kellett döbbennem arra, hogy senki sem dolgozik megyénkben. Tanítás, építés, forgácsolás, közművelés helyett mindenki valamilyen „tevékenységet folytat”. Igaz, néhányan — mint az ismertetésből kiderült — „munkát is végeznek”, de a magtalan kifejezésből következtetve csak úgy elvontan, csak úgy általában. Bizony, keveset tudtam meg arról, hogy mi is történt megyénk­ben, mert a kifejezéspanelok között el­sikkadt a lényeg. Ebéd után jelentéseket kellett olvas­nom, ettől sem vidámodtam meg. Nem akartam hinni a szememnek vasárnap délben, amikor a kedves ebédmeghívásnak eleget téve beléptem ahhoz a családhoz, ahol közeli rokoni szeretettel várnak ünnepnapokon. A felszőnyegezett, drága bútorokkal berendezett szobában terített a ház asz- szonya! Csak családi ünnepeken húz­ták szét az összetolható asztalt, ilyen­kor kerültek az értékes tányérok a da- masztra. Se születés-, se névnap, se húsvét, se karácsony, miért vonultunk a szűkös konyhából a féltve őrzött — minek is mondjam — reprezentatív szobába? Csodálkozó arckifejezésemről leolvas­va kérdésemet, csak azt közölte a ház asszonya: „hétvége”. És már nézte to­vább a műsort. Édesanyja, nagyfia szintúgy. íme, még az otthonát óvó háziasszo­nyi beidcgzettségeknél is erősebb volt az immár nyolcadszor jelentkező Hét­vége vonzása. Mitagadás, a finom falatokkal meg- megállt a villa a levegőben Antal Imre jóízű műsora közben. Kár, hogy — ha Már-már azzal az elkedvetlenítő érzéssel hajtottam álomra fejemet, hogy e napon órákig kénytelen vol­tam elviselni szép nyelvünk roncso­lását, kiüresítését, amikor a tele­vízióban megszólalt egy most hat­vanesztendős magyar ember. Ma­gyarul! Születésnapján ő ajándé­kozott meg bennünket! ízes mon­dataival, szemléletes, nyelvünk képességeit kibontó képeivel feled­tette a délelőtti kínokat, a dél­utáni gyötrelmeket, a cipővásár­lás feltételrendszere és más nagy­képű zagyvaságokat. Köszönjük, Sütő András! jól értettem — a halak nem hallhatták a hallásukról kialakult vitát, örültem, hogy mindkét vitatkozó fél érvekkel fölszerelve állt ki a nyilvános párbajra. Végül is népszavazás nélkül, közmeg­elégedésre és szellemi közgyarapodás­sal békésen fejeződött be a műsornak is kiváló szellemi csetepaté. Szerencsére gyorsan pergett tovább a Hétvége, így nem töprenghettem azon, hogy fontos közügyeinkröl miért hallhatunk oly ritkán ilyen körültekin­tő vitát? Talán azért, mert a leghatal­masabb halak sem tudnak (oda)telefo- nálni, ha a tények, a logika törvényei megkérdőjelezik az elhangzott állításo­kat, ellentétben ... Vígabban úszkálnánk kicsit langyos (álló)vizcinkbcn, ha úgy utánajárnánk ügyeinknek, mint a halló vagy nem hal­ló halakról kialakult szópárbajban. Igaz, az illetékesek néha úgy csinálnak, mintha mit sem hallottak volna. Még annyit: a vacsorát is a tévés szobában fogasztotta el a kedves isme­rős család. Ennyit a hétvégéről. Heltai Nándor Álmodtam neked Spiró György novellái Szubjektiven távolságtartó tárgyi­lagossággal vetette papírra a század­vég értelmiségi közemberének élet­érzését novclláskönyvébcn Spiró György. E szövegek „hőse” — a tudatta­lanból kimentett Én — a valóság illúziótlanul realista ágyrajárója, aki azonban cinikusabb és szkepszisben otthonosabb, minthogy a neki jutott „hely” miatt szenvelegjen. Spiró írás közben gyakran kikacsint „a Szel­lem odvaiban” kushadó Olvasóra, s mintha csak azt súgná oda neki (ne­künk); ez van, még—ha nem is lehet mindig szeretni... A harmincas-negyvenes generáció „lezserre vett”, kissé már megfáradt tehetetlensége, hitevesztettsége süt át Spiró lapjain. A háttérben pedig ott a család, az ország, a kor, amely a tízéves fiú tudatában a leghosszabb szénszünet történelme: gyermekien konkrét és megkapó ítélet 1956-ról. No és min­denekelőtt és mindenekfolött ott ma­gasodik az Apa alakja: magányosan és mcgfejthetetlenül, akár egy ko­mor világítótorony. Lehet egy olyan szituáció, amikor a szó szoros értelmében pőrére vet­keztet bennünket kiszolgáltatottsá­gunk, s a viszolygás mellett megma­gyarázhatatlan izgalom, bűnös kí­váncsiság keríti hatalmába a „meg­bűvölt” áldozatot. Egy ilyen rítus leírása az Előzetes című novella, amelyben egy feltehetőleg homosze­xuális orvos „kísérletezik” egy tizen­éves fiúval. A stílus valóságos perver­ziója az a szenvtelenség, ahogy Spiró az „esetről” beszámol. Nagyszerű írás. Kímélet nélküli önleplezés jellemzi Spiró Álmodtam neked című új köte­tét. Kömyörtelenül szembesít önma­gunkkal ez a zsebkönyvnyi „önélet­írás”, átélni segít egy elszemélytele­nedő világban saját embervoltunkat, s a közöny tisztánlátásával reményt üzen: nem túlélni, élni kellene. (Szép­irodalmi. 1987.) T. J. Mit hall a hal, és ki mit hall?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents