Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-19 / 143. szám

1987. június 19. • PETŐFI NÉPE • 5 ÉLELMISZERSZEMLE Lehetőségek és feladatok a táplálkozáskultúrában Mit jelent az egészségmegőrzés nemzeti programjában a táplálkozáskorszerüsítés? Hol tartunk ma, és milyen feladataink van­nak? A témát országos tanácskozásokon, fó­rumokon vitatták, a Politikai Bizottság ta­valy májusi határozatát követően. Az idén áprilisban az Országgyűlés szociális és egész­ségügyi bizottsága is áttekintette a lakosság táplálkozásának helyzetét és a szükséges táp­lálkozás-egészségügyi feladatokat. A Bács- Kiskun megyei pártbizottság és végrehajtó bizottsága ülésein az idén tavasszal ugyan­csak meghatározták az egészségmegőrzési tennivalókat, a korszerű táplálkozás elősegí­tésének megyei programját. A mai kecskeméti országos rendezvényen több neves közéleti személyiség vesz részt és mondja el véleményét. Ezt megelőzően a téma két kiváló ismerőjével beszélgettünk. Dr. Tóth-Zsiga Istvánt, a Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület (MÉTE) főtitkárát kerestük fel első­ként. — A Magyar Élelmezésügyi Tudo­mányos Egyesület egyik fő rendezője, ön pedig egyik védnöke a mostani Kecs­keméti Élclmiszerszcmlének. Miért tartja fontosnak a tanácskozást, s miben látja az egyesület szerepét? — A korszerű táplálkozásról, lehe­tőségének és útjainak föltárásáról be­szélnünk kell, hogy mindenki számára világos legyen: az eddigi étkezési szo­kásainkon változtatnunk kell. A köz­vélemény formálása, és az emberek megnyerése a jó ügynek a fontos tenni­valóink egyike. A célok eléréséhez a termékszerkezet-módosítás és az alap- anyagminőség-javítás a mezőgazdaság feladata, nagy munka vár az egészség­ügy területén dolgozókra a felvilágosí­tásban a kereskedelemre a korszerű táp­lálkozást biztosító áruk kínálatában, s főleg széles körű, egyenletes terítésé­ben, valamint az élelmiszer-ipari válla­latokra a gyártmány- és gyártástechno­lógia fejlesztésében, új termékek előál­lításában. Vagyis összefogásról van szó, s nem arról, hogy az egyesület ma­gára vállalja az összes feladatot. Több területen bekapcsolódunk a munkába elsősorban a vállalati szférában a tech­nológiai és műszaki információk, új­donságok elterjesztésébe és — egy-egy vállalatnál —r az alkalmazásba is. — Mely területeken legsürgetőbbek a tennivalók? — A közvélemény formálásában és a kereskedelemben. Másként fogal­mazva: az igény felkeltése és teljesítése az elsődleges. Az ipar több ezer külön­böző élelmiszert állít elő, ennek csekély hányada kapható egy-egy település boltjaiban, sok új, korszerű terméket még a városi lakosok sem ismernek. Mondhatom ezt hús- és tejtermékekre, vagy a sütőipari készítményekre. Kevés ember tudja például, hogy a növényi rostokban gazdagabb, búzakorpával, rozzsal stb. dúsított, de barnább színű kenyér a bélfekély megelőzésében és gyógyulásában egyaránt fontos. A korszerű táplálkozás hatásának és előnyének ismertetését már az óvodá­ban, de az általános iskolában minden­képpen meg kellene kezdeni, sőt: az úttörő-foglalkozások témakörét is ki lehetne ezzel bővíteni. Mindenki szá­mára figyelmeztető az utóbbi statiszti­kai kimutatás, amely szerint Európá­ban — ezer lakosra számítva — a mi országunkban a legmagasabb a halálo­zás, ami a nem megfelelő táplálkozás­sal is összefügg. Sok zsírt, cukrot, sót eszünk, kevés növényi fehérjét. A zöld­ség- és gyümölcsfogyasztásunk — egy lakosra számítva — 40—50 kilogram­mal elmarad a legfejlettebb országoké­tól. — Ennek egyik oka az árakban ta­lálható. — De nem azért magas ezek ára, mert a mezőgazdaság drágán termeli meg, hanem a piaci kereskedő maffiák manőverei miatt. Amikor korszerű táplálkozásról beszélünk, a figyelem­nek erre a rendezetlen helyzetre, a cé­lok elérését gátló körülményre is ki kell terjednie. — Mindenképpen új termékekre van szükség, vagy a hagyományok is adnak példákat a megfelelőbb táplálkozáshoz? — Minden új élelmiszert nem foga­dok örömmel, például a pépesített ter­mékeket sem. Kedvezőtlen iránynak tartom, ha a rágásról akarnak bennün­ket leszoktatni. Hasznos a táplálkozá­sunk múltjából is fölelcvcnítcni néhány ételt. Mezőgazdasági termékeink közül régen a csicsókát általánosan használ­ták, ételédcsítésre és nyersen is fogyasz­tották. Újabban ismét kísérleteznek ve­le. Ugyancsak meg kell említenem a bort, amelyből napjainkban a fogyasz­tás jelentősen visszaesett. — Most, amikor az alkoholfogyasz­tás elleni fellépés erősödik, nagy bátor­ság a borfogyasztás mellett szólni. — Látja, ez a baj, amit megjegyzése is tükröz, nevezetesen: a bor és az alko­hol közé egyenlőségjelet tesznek, azo­nosítják az égetett szeszekkel, amelyek fogyasztását én is ellenzem. A bor azonban más kategóriába tartozik; olyan ital, amelynek kis mennyiségű — naponta egy-két deci — fogyasztása a benne lévő vitaminok, ásványi sók stb. miatt egészségünkre kedvező hatá­sú. Hangsúlyozom: nem a mértéktelen, hanem az étkezés utáni kulturált borfo­gyasztás mellett szólok, amire a köny- nyű homoki borok a legmegfelelőbbek. Gyógyintézetek orvosai, neves kutatók bizonyították jótékony hatását a zsírok oldásában is, és a szívinfarktus elleni természetes gyógyszerként tartják szá­mon. Erről is kell beszélnünk a korsze­rű táplálkozás programjában, megfele­lő, korrekt tájékoztatás segítségével va­lódi helyére téve a borfogyasztást. * Dr. Biacs Péter, a Központi Élelmi- szeripari Kutató Intézet főigazgatója, kérdéseinkre ugyancsak kifejtette véle­ményét. — Korszerűbben vagy egészségeseb­ben kell táplálkoznunk, s egyáltalán: mi­lyen cselekvési irányokat takarnak ezek a szavak? — Felfogásom szerint a korszerű táplálkozás a helyes szóhasználat. Ter­mészetesen ezzel az egészségünk meg­óvását szolgáljuk, vagyis ez a célja az akciónak. A másfajta szóhasználat vi­szont azt sugallja, mintha az eddigi, vagy a mostani ételeink nem volnának jók, táplálkozásra alkalmasak, ami fél­reértésre ad okot. A korszerűség alatt pedig azt értem: mindenki az életvitelé­nek — tehát fizikai, szellemi igénybevé­telének, napi időbeosztásának stb. — megfelelő mennyiségű fehérje-, zsír-, szénhidrát- és rosttartalmú táplálékot fogyasszon. A rendelkezésre álló élel­miszerek közül meg kell találni azokat, amelyek segítenek elkerülni például a cukorbetegséget, az infarktust, vagy éppen az elhízás — nem lebecsülendő — következményeit. — Miért éppen most került a figye­lem középpontjába, s válik országos programmá a korszerű táplálkozás? — Két magyarázatot adhatok, ame­lyek azonos pontra vezetnek. Még a hatvanas években is élelmiszerimportra szorultunk, mennyiségi és választékhi­ány jellemezte ezt az időszakot. A het­venes évtizedben a mezőgazdaság fejlő­désének köszönhetően lett elegendő, sőt hazánk exportőrré vált igen sok élelmiszerfélében. A belső fogyasztás jelentősen megnőtt, a táplálkozásban a mennyiség, és nem a minőség került első helyre. A feldolgozottság növeke­désével napjainkra jutottunk el oda, hogy a korszerű élelmiszerekből széle­sebb körű a választék — amivel nem azt akarom mondani, hogy elegendő. S mivel a korábbi időszak táplálkozási szerkezete kevésbé volt kedvező hatá­sú, most itt az ideje, hogy táplálkozás­kultúránkon is fokozatosan módosít­sunk. A másik megközelítés: a közel­múltban az élelmiszer-előállításban, -tartósításban a különböző vegyszerek használata dominált. Most a fizikai és biológiai módszerek kerülnek előtérbe, ugyancsak egészségünk érdekében, s ennek megismertetése, a korszerű élel­miszerek elterjesztése napjaink felada­ta. — Az elmondottak két kérdést indu­kálnak; az egyik: az újabb élelmiszer­előállítási technológiák a természetes adalékanyagok felhasználását teszik szükségessé, aminek következményeivel számolnak? — Ezek élettani szempontból ked­vező hatásúak. Példaként említem, hogy egyes töltelékes árukban a zsírt nagyobb víztartalommal helyettesítik, a víz megkötéséhez viszont szójakészít- ményeket adagolnak. Fehérjében gaz­dagabb, ugyanakkor zsírszegény ké­szítmények kerülnek forgalomba. A véleményünk az, hogy az ilyen ké­szítmények címkéjén fel kell tüntetni, hogy mennyi benne például a tiszta hús és egy tételben az adalék mennyisége; az utóbbiak részletezése zavaró lehet, a fontos az, hogy természetes eredetű anyagok legyenek. — A másik felvetésem: a foldolgo- zottabb termékek általában drágábbak. Ez azt is jelenti, hogy kevesebbet fo­gyasszon a lakosság, de ugyanannyit fi­zessen érte, mint korábban — a mennyi­ségileg — többért? — Kevesebbet, de jobbat — minő­ségben, beltartalmi értékben —: ez azo­nos a korszerű táplálkozással, amiről meg kell győzni mindenkit a saját egészsége érdekében is. Művelt nemzet­nek tartjuk magunkat, ami viszont a táplálkozáskultúránkban nem tükrö­ződik. Szeretünk enni, ha úgy tetszik, ez egyfajta élvezetet jelent, amiről azonban ezután sem kell lemondania senkinek. Másrészt azt tartjuk: egészsé­günk a legdrágább, tehát ha ennek ér­dekében többet költünk, saját ma­gunkkal nem kerülünk ellentmondás­ba. Ugyanakkor hozzáteszem: nem fel­tétlenül és minden esetben a korszerű táplálék a drága; ami többe kerül, az élettani szempontból nagyobb értékű is. — Az intézet hogyan vesz részt a • Dr. Tóth Zsiga István • Dr. Biacs Péter korszerű élelmiszerek kifejlesztésében? — Évente mintegy 150 új termék ke­rül a fogyasztók elé, harmadának ki­dolgozásában részt veszünk a főható­ságunk által meghatározott program szerint, valamint a vállalatok megbízá­sa alapján. Több extrudált — könnyen emészthető, levegős — terméket itt kí­sérleteztünk ki, a húsipari készítmé­nyeknek például tejsavbaktériumok se­gítségével elérhető biológiai feldolgo­zását a húsiparban dolgozó kutatók végezték el. Enzimes feltárással és ás­ványi anyagokkal történő dúsítással gyümölcs- és zöldségkoktélok kísérleti előállítása folyik az intézetünkben. A fogyasztók már megkedvelték egyik új termékünket, a Fótika csemegét, amit natúr formában az édesipar is fel­használ, és megkezdődik a Nedű elne­vezésű almaitalpor kereskedelmi beve­zetése, amelyet a Hosszúhegyi Mező- gazdasági Kombinátban gyártanak. Ugyancsak részt vettünk a Kecskeméti Univer Áfész néhány élelmiszerének kidolgozásában is. Az említettek több­ségében az intézet kutatói munkacso­portjainak szabadalmazott eljárásait valósítják meg a gyakorlatban. — Mi az, amivel kevésbé elégedett és sürgeti az előrelépést? — Az új élelmiszerekben a zsír- és cukortartalmat sikerült csökkente- nünk, azonban a sómennyiség vissza­szorításában még nem számolhatok be kedvező fordulatról. Pedig erre is szük­ség volna, mert a sószegény élelmisze­rekkel a vérnyomás csökkenthető. Ugyancsak fontos, hogy megfelelő mennyiségű növényi rostot tartalmaz­zanak az újabb készítmények. Az emlí­tettek egyben meghatározzák feladata­inkat is. Csabai István ENERGIATAKARÉKOSSÁG — SZERZŐDÉSMÓDOSÍTÁSSAL Előnyös lehet, de nagyobb a kockázat Az energiatakarékosságot a vállalatok általában nem kilo­wattórában vagy joule-ban, hanem forintban mérik. Érthe­tő, hisz számukra a költségtakarékosság a fontos, nem pedig az, hogy mennyi gázt vagy áramot fogyasztottak. Általában igaz, persze, hogy annak lesz kevesebb az energiaszámlája, aki kevesebbet vételez, de van a szabály alól jelentős számú kivétel is. Az energetikusok ugyanis rendszerint több árszabás közül választhatnak, s ha ügyesen kötik meg a szerződést, több fogyasztást is kevesebb költségből kihozhatnak, mint kevés­bé hozzáértő társaik. Az ellentmondás csak látszólagos. A hazai villamosenergia-árszabás bonyolult rendszerét a nemzetközi szakirodalom is korszerűnek tartja, mert általa hálózatfejlesztési költségek takaríthatok meg, amit azután az energiatermelésre lehet fordítani. A jó energetikus tehát a szolgáltatási szerződések felülvizsgálatával kezdi a munkát, s könnyen lehet, hogy különösebb műszaki intézkedés nélkül csökkentheti vállalata villanyszámláját — ha sikerül szeren­csés szerződésmódosítást elérnie. Az energetikai szakmában nem számít különlegességnek a Kiskunsági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének azon törekvése, miszerint taggazdaságaikat a villamosener­gia-szolgáltatási szerződések felülvizsgálatára ösztönzik. A közelmúltban az érdekeltek részvételével egyeztető megbe­szélést is összehívtak, ahol a téeszek és az áramszolgáltató vállalat képviselői ismertették álláspontjukat. Bakos István, a Teszöv osztályvezetője kifejtette, hogy a kisfeszültségűről középfeszültségű vételezésre való áttéréssel egyes gazdasá­gok több százezer, esetleg egy-két millió forintos áramdijat takaríthatnak meg. A Démász képviselői — Lukács Árpád osztályvezető és Meleg László üzemigazgató-helyettes — kifejtették, hogy ez első megközelítésben kétségkívül igaz. A különböző ársza­básoknak az előnye azonban hátrányokkal is, ez esetben nagyobb kockázattal jár. Ha a termelőszövetkezetek áttér­nek a középfeszültségű vételezésre, akkor át kell venniük a fogyasztói transzformátorok üzemeltetését, s a szolgáltató vállalat ellátási kötelezettsége csak az ezt megelőző „árboc­kapcsolóig” fog terjedni. A transzformátor beruházási költ­sége, karbantartása, alkatrész-utánpótlása, cseréje, a terme­lőszövetkezeteket terheli, s meg kell teremteniük ennek sze­mélyi feltételeit is. Áramszámlájuk csökken, de egyéb költsé­geik növekedni fognak. Szakmai hozzáértésükön múlik majd, hogy mennyit nyernek a „réven”, s hogy nem veszítik-e el ennek többszörösét a „vámon”. Zivataros idő­ben, a trafó meghibásodásából adódó áramszünet esetén — például állatpusztulásból — több milliós kár is keletkez­het, amelynek elhárításában a Démász — jó pénzért — segíthet ugyan, de csak azután, miután a saját ellátási felelős­ségébe tartozó hibákat kijavította! A Teszöv szakemberei tisztában vannak a kockázattal, s csak a megfelelő helyen, megfelelő mérlegelés után javasol­ják az áttérést. A bácskai és Duna melléki téeszeket is bele­értve, a megyében körülbelül húsz szövetkezet van, ahol érdemes lehet a dologgal foglalkozni. A területi szövetségek koordinálással, a közös készenlét és készletezés megszervezé­sével, szakmai tanácsadással járulhatnak hozzá a sikerhez. Közvetve a népgazdaság is nyerhet, ha nem is energiát, hanem a transzformátorok olcsóbb üzemeltetését. De ezt csak a gyakorlat bizonyíthatja be! Bálái F. István MOTORDOKTOROK Az ember és a munka Ő a motor a kollektívában — szoktuk mondani az olyan emberre, aki szűkebb környezetében mozga­tója mindennek. Amiként a moto­rok mozgatói a gépeknek, a terme­lésnek. Ha hiba miatt állnak — mi­vel az értékes berendezésekből tar­talékot túlságosan költséges lenne készenlétben tartani — tetemes a kiesés. A Kecskeméti Gépipari Elektromos Karbantartó Vallalat szolgáltató és felújító üzeme á többi között az ilyen helyzetek gyors megszüntetéseben partnere meg­rendelőinek. Dolgozói a 0,25 kilowattos vil­lanymotoroktól a 110 kilowattoso- kig,'SŐt olykor ezeknél is nagyobb teljesítményűekig, vállalnak javí­tást, felújítást, tekercselést. A leg­több munkát a Mezőgéptől, a ba­romfifeldolgozó vállalattól, a resze­lőgyártól, a Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaságtól, a gabona és malomipari vállalattól és a Kecske­mét környéki tsz-ektől kapják. De eleget tesznek a Magyar Kabelmű­vek kisteleki gyára megrendelésének is. Egy-egy motor javításával nem várhatnak — az említett termeléski­esés miatt —, ezért olykor szomba­ton és vasárnap is dolgoznak. , A lakosságnak az apróbb háztar­tási villamos készülékeken kívül szivattyúkat, házi vízellátó beren­dezéseket javítanak. Az üzem az Ipari Müszergyár ikladi gyára által készített termékek márkaszervize — az összes szomszédos megyékre is ki'erjed e tevékenysége. Mindeze­ken kívül merülőszivattyúk, általá­nos felhasználású villanymotorok, fűrészgépek, kompresszorok teker­cselését, felújítását is elvégzik. Havonta 80-100 helyszíni szer­vizmunkához kell, a szakemberek­nek kiutazniuk. Összesen huszon­nyolcán dolgodnak a Gelkának eb­ben az üzemében, s szakmunkásta­nulókat is nevelnek. Tavaly 10 mil­lió forint árbevételt értek cl. a nye­reségük 2,5 millió volt. Az idén ed­dig szintén jók az eredményeik. A. T. S. • A félegyházi l^enin Tsz 75 kilo­wattos motorját javítják: Klárik Pál, Sebesi Gyula és Török József. • Scfalégel Antal két szakmunkás- tanulót oktat, Pálmai Jánost és Dobák Ferencet. 0 Gríz Ernő Sülysápra készül helyszíni javításra. frót!'. Sándor felvételei) LAKÁSNYEREMÉNY- TAKARÉKBErÉT A betétkönyvek az OTP fiókjaiban válthatók 25 000 és 50 000 forintos címletekben. SORSOLÁS: félévenként A június 30-áig váltott betétkönyvek már reszt vesznek a jövő évi I. negyedévi sorsoláson. A szerencsés nyertesek választhatnak a lakás, vagy annak átlagos 1 200 000,— Ft között. árq

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents