Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-02 / 128. szám
1987. június 2. • PETŐFI NÉPE • 5 KECSKEMÉTEN ÉRETTSÉGIZETT Műszaki életünk utazó nagykövete Dr. Jobbágy Mária 1962-ben érettségizett a Bányai Júlia Gimnáziumban. Jelenleg a dortmundi műszaki egyetem meghívott munkatársa. Doktorrá avatása alkalmából a közelmúltban otthon tartózkodott. Hogyan került Kecskemétről Nyugat-Németországba, és mivel telnek a napjai külföldön? — erre voltunk kíváncsiak, amikor visszautazásának utolsó előtti perceiben felkértük az interjúra. — Ha nem kilométerekben számoljuk, milyen hosszú út vezetett a dortmundi műszaki egyetemig? — Kecskemétről az érettségit követően a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karára kerültem. Az egyetemen kétszer voltam Népköztársasági Ösztöndíjas, amit persze nem hangoztattam, mert a fiúk mindig elkerülték a túl szorgalmas lányokat. A diplomamunkám témájaként a radioaktivitás vizsgálatát választottam. Amikor 1968-ban végeztem, az MTA Automatizálási Kutató Intézete olyan jelöltet kért a tanszéktől, aki a desztillációs berendezések szabályozásával tudna foglalkozni. Meglepődtem, amikor közölték velem, hogy rám esett a választás, hiszen ez a téma akkor nagyon távol állt az érdeklődési területemtől. Mondanom sem kell, mennyire csábított az ajánlat, így azután a Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet lett az első munkahelyem. Mindjárt az elején belecsöppentem egy dán—magyar közös vállalkozásba. A Péti Nitrogénmüvek számítógépes folyamatirányítását kellett kidolgoznunk. A munkám alapján 1971-ben egy három hónapos akadémiai ösztöndíjat nyertem Dániában. Odakint ismét más témával, a hűtéstechnika matematikai modellezésével bíztak meg. Közben több nemzetközi konferencián is részt vettem a szocialista országokban. Megismerkedtem egy svéd professzorral, aki meghívott a lundi műszaki egyetemre, hogy tartsak előadást a kutató- intézetünkben folyó tevékenységről és a dán—magyar együttműködésről. — A szakmai kifejezések hallatán a kívülállónak nehéz elképzelnie a kutatóvegyészmérnök munkáját. — Egyik érdekes feladatunk volt a hazai földgázhálózat diszpécserközpontjának a kiépítése. A Siófokon telepített számítógépközpont összeköttetésben áll az ország különböző területén lévő alállomásokkal. Ez a központ szabályozza például, hogy milyen teljesítménnyel dolgozzanak a kompresszorok, irányítja a karbantartók munkáját, jelzi, mikor kell elvégezni a nagyjavításokat, mikor és hol szennyeződött egy hőcserélő berendezés. A program elkészítése és a korszerű technika alkalmazása magas színvonalú üzemszervezést tesz lehetővé. Tevékenységem itt a folyamatszervezéshez kapcsolódott. Jelenleg fizikai kémiával foglalkozom, ami azt jelenti, hogy a molekulák szerkezetéig visszamenő modelleket készítek, matematikai alapon. Ez a munka inkább a tervezőknek jelent segítséget. Hogyan tudja összeegyeztetni tu- ■ dományos tevékenységét a családi életével? — Két fiam született, akikkel öt évet töltöttem otthon. Közben orosz nyelvű könyveket fordítottam és mérési adatokat dolgoztam fel. Szellemi képességeim „karbantartására” beiratkoztam egy intenzív nyelvtanfolyamra és háromnegyed év alatt letettem a középfokú német nyelvvizsgát. Szerencsémre nagyon rendesek a gyerekeim, jól tanulnak és elviselik az elfoglaltságommal járó terheket. Most magukra maradtak, ezért is sietek haza. — A gyermekgondozás után mivel folytatta a munkáját? — Visszatérve a kutatóintézetbe, egy új technológia kidolgozásában vehettem részt. Azonban a férjem megbetegedett, és nem tudtam folytatni a munkát. Lehetőséget kaptunk arra, hogy gyógykezelés céljából Amerikába utazzunk, de sajnos minden erőfeszítés hiábavalónak bizonyult: 1982-ben meghalt. Ilyenkor az embernek valamit csinálnia kell, hogy elviselje a fájdalmat. Ekkor elhatároztam, hogy felkészülök a doktorátusra. A kiadott téma kapcsolódott az előző munkámhoz. A problémát még senki sem oldotta meg, én sem jártam több sikerrel. Mindenesetre egy francia szerző munkáját az egyik részletkérdés során olyan jól alkalmaztam, hogy a dortmundi műszaki egyetem professzora, aki erről tudomást szerzett, meghívott, náluk folytathatom a kutatást. így kerültem 1985-ben Dort- mundba, és azóta ott tevékenykedem. — Milyen megbízást kapott az NSZK-ban? — Egy gázoldhatósági számítógépes adatbankot kell összeállítanom. Felkértek arra is, hogy az eredményeket egy könyvben foglaljam össze. Ezenkívül a Nyugatnémet Kutatási Társaság részére írtam egy tanulmányt. Sőt, rám bízták egy kinti kollégának ugyancsak a doktorátusra való felkészítését. Közben előadást és bemutatót tartottam Párizsban és Lisszabonban. Magyar létemre a DECHEMA-céget képviseltem külföldön. — Mi a véleménye, hazánk bekapcsolódhat a külföldi szakértői rendszerek tevékenységébe? — Előbb szakembereinknek ki kell utazniuk és meg kell győzniük a külföldi partnereket a hazai eredményekről. Intézetünkben például Keviczki László vezetésével már kidolgozták a cementipari szakértői rendszert és kapcsolatban állnak a Krupp-céggel. Jelentősebb együttműködés előtt azonban koordinálni kellene az összes ilyen jellegű vegyipari kutatásainkat, a mosópor- gyártástól kezdve a környezetvédelemig. — Mik a legközelebbi tervei? — A külföldi meghívásom 1988-ig szól. Rövidesen Párizsba és Norvégiába utazom, hogy be tudjam fejezni a könyvemet. Nyáron pedig szeretnék Kecskeméten a 25 éves érettségi találkozón részt venni. Kisvágó Árpád „Újraaranyozás” előtt a homoki gazdálkodás Szóló szőlő, csengő barack, mosolygó alma — aranyhomok. Még ma is összetartozó fogalmak, csak mintha fényét vesztette volna az utóbbi időben a csillogás. Az „újraaranyozás” azonban — úgy tűnik — napirendre került a hazai mező- gazdaságban. Ennek egyik állomása volt a napokban Szegeden, a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Központjában megrendezett országos homoki tanácskozás, ahol a szakemberek gondjaikat vetették fel és a kivezető utakat keresték. Különösen szűkebb hazánk, megyénk, illetve a Homokhátság agrártörténelme jelzi a homokig gazdálkodás tarkaságát. Már az Árpádok korában a homok megkötése létkérdés volt itt. A törökök idején szőlőt ültettek Kecskemét környékén. A pozsonyi Diéta a múlt században törvényt hozott a homok károsító hatásai elleni védekezésre. Közben létrejöttek a Kiskunságban is a szőlő—gyümölcsössel körülvett tanyák és kialakult az úgynevezett szakmányos szőlőművelés. Eredménye: az erős, zamatos homoki bor, nem beszélve a szőlőtőkék közt termő gyümölcsökről. Móra Ferenc így fogalmazott: „Kecskemétről sugárzik a homoki kultúra”. A századfordulón benépesültek a zöldségeskertek, egyebek között paradicsom, paprika, uborka termett a Duna—Tisza közén. Felépült Kecskeméten a feldolgozó, a konzervgyár is, amivel megteremtődött a megyén és országon kívüli termékelhelyezés lehetősége. Lehet és kell ma is élni, megélni ezeken a területeken, de szükséges tudomásul venni, hogy itt több erőfeszítést igényel a mezőgazdálkodás. És mindennek ellenére bizonytalanabb eredményeket hoz. A szellemi, anyagi ráfordítások és az „aratható” sikerek összhangjának megteremtése ma az igazán nagy feladata a homokon gazdál- kodókn?' Hogy sokan vannak, és szellemi pacitásaik megfelelnek az elvárásoknak, bizonyítja, hogy — kisebb-nagyobb — próbálkozások valamennyi homoki mezőgazdasági nagyüzemben vannak. Lehetséges, hogy „csak” a fennmaradás kemény küzdelmei mégis levonható lulságokat hordoznak valamen hasonló adottságok között munkálkodó számára. Kitűnt ez a minapi tanácskozáson is, ahol az összefoglaló előadásokat és elismert szaktekintélyű előadókat, a gyakorlatban dolgozó szakemberek hozzászólásai követték. Például a Kiskunfélegyházi Lenin Tsz elnökhelyetteséé, Pozsár Miklósé, aki nemcsak a saját gazdaságának életébő1 villantott fel képeket, hanem a térségre általánosan vonatkoztatható kérdéseket is felvetett. Olyanokat, amelyekben már eddig is léptek előre a Homokhátság, szövetkezetei. A térségi meliorációk, az öntözésfejlesztés ma folyamatban lévő munkák. A helyi kezdeményezésekhez azonban — több hozzászólás figyelmeztetett erre — segítségre van szükségük. A homokhasznosítás komplex megvalósítása akkor hozhat igazi sikereket, ha már az elgondolások bölcsőjéhez mindenki leteszi a maga ajándékát. Legyen az szaktudás, kutatási eredmény, megújult technikai eszköz, bevált tapasztalat vagy anyagi, erkölcsi támogatás. G. E. VILÁGGAZDASÁG Kelet—nyugati vegyes vállalatok A KÉTÁRBOCOS VITORLÁSTÓL AZ ATOMIPARI GÉPEKIG Késztermék nyersanyagért? „Konjunktúraérzékeny” tehát a kelet—nyugati árucsere, aminek indoka az is, hogy a forgalom szerkezete rendkívül elmaradott. Az Európai Gazdasági Bizottság szerint az iparilag fejlett tőkés országok „Keletre” 75 százalékban készterméket exportálnak, onnan viszont döntő részben nyersanyagokat, energiahordozókat, félkésztermékeket vásárolnak. És ez nemcsak a Szovjetunióra igaz, amely kivitele tört részében szállít nyugatra gépipari gyártmányokat, de a kisebb szocialista országokra is. Az EGB i ,'i a „zsákutcából” a kiutat azoknak az együttműködési formáknak az elterjesztésében látja, amelyek szakítanak a hagyományos „egyszerű árucserével” és amelyek a kelet—nyugati áruforgalom tartós dinamizálására képesek. Az ipari együttműködés jelentheti a megoldást, ennek keretében ugyanis a szocialista országok úp útnak a fejlettebb nyugati technológiához, gyártási eljáráshoz, hogy egyidejűleg í >kozni képesek a termékexportot is. urtelem- szerű, hogy ilyen kettős követelményt támasztanak a szocialista országok, hiszen helyre kell állítaniok a fizetési mérleg megbomlott egyensúlyát. Ezt azért érdemes hengsúlyozni, mert számos nyugati vállalat kifogásolja, hogy a keleti partner — úgymond — a gyártott termék egy részének viszontvásár- lását „kényszeríti” nyugati partnerére. A fejlett tőkés országokat tömörítő OECD-szervezetnek a technológia átadásáról közzétett tanulmánya sorra veszi, milyen gondokba ütköznek a felek a kooperációs kapcsolatok kiépítése során. A technológia szállítói sok esetben panaszkodnak arra, hogy a legfejlettebb technika nehezen adaptálható a partnervállalátnál. vagyis a gyártott termék nem áll a I. nagasabb minőségi színvonalon. Mint mondják: „gond van a technológia meghonosításával, megemésztésével.” dásból származó konkurenciától. Az OECD tanulmánya megírja, hogy ez esetben a „Kelet” passzív szerepre van kárhoztatva az együttműködésben, nincs esélye a technológiai lépéstartásra, a termékszerkezet korszerűsítésére, holott ezt várja legfőképpen az együttműködéstől. A lengyel gépipar például több esetben a legegyszerűbb alkatrész- Ivállalkozói kapcsolatot építette csak kí a nyugati partnerekkel, nem volt módja részt venni az egész termelési ciklusban: a kutatástól — a fejlesztésen, a gyártáson át — a termékek közös értékesítéséig. A szocialista országbeli szállítók gyakori kifogása az, hogy az együttműködési szerződések korlátozó záradékot tartalmaznak, vagyis megfosztják a termékeladót a nyugati piacokra történő szállításoktól, a keményvaluta- szerzés képességétől. Nemrégiben vitatták meg az NSZK- beli Hessenben azt a tanulmányt, amely kimondottan csak a nyupn* német—magyar vegyes vállalati: !jait, eredményeit értékelte, és amelyet a Friedrich Ebert Alapítvány készített a hesseni gazdasági minisztérium megbízásából. Ez az c'emzés megjegyezte azt, hogy sok még a tennivaló az ügyintézés gyorsításában, a bürokratizmus felszámolásában. Gyakran a vállalatokra vonatkozó jogi előírások sem elég egyértelműek, ami gyakran viták fórráÜltetik a szegedi fűszerA tegnap technikája? Nézeteltérések adódnak abból is, hogy a szocialista gyártó a legkorszerűbb technológiát kívánja megszerezni, ehelyett azonban csak a „tegnap” műszaki szintjét kaphatja ipeg, mert a technológia szállítója tart a termékelaÜltetik a szegedi fűszer- paprikát A szegedi tájkörzetben megkezdték a fűszerpaprika palántázását. A isz-ek gépek kölcsönzésével segíti., a háztáji termelőket. A nagyüzemi táblákon ugyanis magot vetettek, a háztájiban viszont palántát ültetnek, mert az így nevelt paprika korábban terem s a korai termésért magasabb árat fizet a feldolgozó- ipar. A hazánkban működő húsz nyugatnémet—magyar vállalat közül 15 elemzése alapján állapították meg, hogy azok jól szervezettek, sőt „mintaüzemnek” tekinthetők. Már az első működési év után nyereségre tettek szert, növelni tudták alaptőkéjüket is, és bővítették tevékenységi körüket. Dicséri a tanulmány a „lehető legjobb képzettséggel rendelkező, dinamikus igazgatókat” és a szakmunkások általános jó felkészültségét. Elismeréssel szól a közös vállalatokra vonatkozó működési feltételekről, nem utolsósorban arról, hogy 1986-ban kétoldalú beruházásvédelmi megállapodással javultak a további vegyes vállalatok alapításának feltételei. E tapasztalatokra építve és a gondokból okulva érdemes is növelni az egyszerű termékcserén túlmutató üzleti kapcsolatokat, mert hosszú távú gazdasági előnyökkel kecsegtetnek. Az OECD tanulmánya — 38 együttműködés elemzése alapján — állapítja meg, hogy a kooperációk súlya még elenyésző a kölcsönös forgalomban. A kelet —nyugati árucsere egészével szemben azonban a kooperációk a technikai fejlődés élvonalába tartozó iparágakban valósultak meg és alkalmasak arra is, hogy idővel az árucsere megélénkülését vonják magukkal — írja a tanulmány. Marton János Dinamikusan bővült a hatvanas évek közepétől egészen évtizedünk elejéig a kelet —nyugati kereskedelem: az 1970. évi mintegy 7 milliárd dolláros forgalom napjainkra a hétszeresére emelkedett. A megtorpanás jelei első ízben a nyolcvanas évek derekán mutatkoztak. A fejlett tőkés országok oldaláról a konjunktúra lanyhulása és az importigények ezzel kapcsolatos mérséklődése volt ennek az elsődleges oka, a szocialista országokban pedig a behozatallal való kényszerű takarékoskodás volt a ludas. Mint köztudott, napjainkban a legtöbb szocialista ország gazdaságpolitikai céljai rangsorában az első helyre teszi a külső pénzügyi stabilitás javítását, más szóval a kivitel felfuttatására és a felhalmozott adósságok maradéktalan visszafizetésére törekszik. sa. Mindemellett a tanulmány alapvetően kedvezőnek mondta a vegyes vállalatok működésének eddigi tapasztalatait. §■ tt r rQ v'»íur*yn 0 Magyar—NSZK mintaüzemek A leningrádi hajóépítők új feladata A bolgár Bioinvest mindössze kétéves, dé annál dinamikusabban fejlődő műszaki—kereskedelmi szervezet, a melynek tevékenysége elsősorban békások, biotechnológiák kifejlesztései c és bevezetésére irányul. Foglalkozik komplex berendezések, gyártósorok, gépek és felszerelések karbantartásával, kivitelével és behozatalával. Kereskedik technológiákkal, licencekkel, találmányokkal. Vállalkozik külföldi beruházások elvégzésére, ösztönzi az ipari együttműködés új módjait, vegyes társaságokat alakít, műszaki ismereteket és szakembereket cserél. Működésének rövid ideje alatt K komplex berendezést szállított Eun Ázsia, Afrika és Dél-Amerika 45 országába, 18 kereskedelmi kirendeltséget létesített, céget alapított az NSZK-ban, tagja lett a svéd és az olasz kereskedelmi kamarának. A műszaki szervezet tevékenységének igen széles a skálája. Razgrad közelében nemrégiben olyan üzemet alakított, amely 35-féle nemesített kukoricaterméket állít elő. Dolgoznak a szervezet munkatársai a környezetvédelem érdekében is. A levegő- és víztisztítás új eszközei, módszerei után kutatnak. Az elektronika, a gyógyszergyártás és a sebészet számára szükséges tökéletes tisztaságú tér problémáját már megoldották. Tizenöt—húszezres lakosú községek, települések, lakótelepek kenyérgyárai részére olyan termelőberendezéseket szerkesztettek, amelyek segítségével húszféle pékáru készíthető. Terveznek tejfeldolgozó, üdítőital- gyártó kisüzemeket is, amelyeket bogár berendezésekkel ajánlanak fel hazai és külföldi partnereik számára. A leningrádi Izsorszki gyárban felszerelték egy 12 ezer tonna teljesítményű, 500 tonnás öntvények gyártására al1 dn. s présgép első alapegységei) A gyár története 1722-ig nyúlik vissza. I. Péter cár akkor adott parancsot, hogy munkásokat vezényeljenek a Toszna és Izsóra folyók partjára, kétárbocos hajók építésére. Az izsorszki hajóépítők szerelték fel azokat a vitorlásokat is, amelyekkel orosz tengerészek földkörüli útjaik során felfedezték a fehér földrészt, az Antarktiszt. A legendás „Auróra cirkáló” és a „Patyomkin” különleges páncélzata is az izsorszki gyárban készült. Száz évvel ezelőtt kezdték Biológiai—műszaki együttműködés Az „Intenzifikáció—90”-prog- ram keretében a vállalat rekonstrukciója gyors ütemben folyik. A hagyományos technológiákat újak váltják fel. Többek között bevezetik a plazmamegmunkálási módszert is. Széles körben alkalmazzák az automatizált tervezési és technológiai folyamatirányítási rendszereket. A D1V ve • Egy villamos- erőmüvi motor tengelyének megmunkálása teljesen automatizált. A képen: a gép vezérlőpultja. • A kovácsműhelyben befejeződött az új présgép alapegységeinek felszerelése. meg torpedónaszádok és aknaszedők építését. A nagy honvédő háború éveiben páncélozott hadihajókat gyártottak. Ma az Izsorszki gyár az atomipari gépgyártás elsőszámú szovjet vállalata. Gyártási körébe tartozik továbbá energetikai berendezések, exkavátorok és új konstrukciós anyagok előállítása is. «
