Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-16 / 140. szám
mAG PSOfcXfA&IAI, EG¥BM%ffiran MEGKEZDŐDTEK A MAGYAR—KÍNAI TÁRGYALÁSOK PETŐFI AZ MSZMP BÁCS-RISKUN MEGYEI BOEORSAOAHAK NtfDUlPM XL1I. ért. HO, azim Ára? 1.80 Ft 1981 Jfala» 1& fcetfd Interjú Németh Ferenccel (3. oldal) A S'ABGTALOfERKMBOK'i Áramütés (3. oldal) Tűnődés a könyvhétről <4. oldal) Gazdálkodni a pénzzel is kell (5. oldal) Grószpéter jól kezdett (7. oldal) Jól sikerült .Tegnap nagy érdeklődés (mellett került sor arra a várospolitikai fórumra, amelyet lapuink szerkesztősége rendezett — a kecskeméti városi pártbizottság és a városi tanács közreműködésével — a kecskeméti, Szabadság téri sajtóházban.. A meghirdetett kezdési időre, 16 órára zsúfolásig megtelt közönséggel a nagyterem. S mint a felszólalásokból, kérdésfeltevésekből hamarosan kiderült, olyan emberek jiöttek (el, akik valóban szívügyüknek tekintik szűkebb hazájuk, Kecskemét szépítését, fejlesztését, jövőjét. ’A Petőfi Népe főszerkesztője, dr. Gál Sándor köszöntötte a résztvevőket, majd bemutatta a válaszadásra érkezett megyei, városi és vállalati1 vezetőket: Tohai Lászlót, a -megyei tanács általános elnökhelyettesét, dr. Adorján Mihályt, a városi tanács elnökét, Németh Ferencet, a városi pártbizottság titkárát, dr. Fáy Ferencet, a Dutép Vállalat vezérigazgatóját, Benkó Zoltánt, az Észak- Bács-Kiskun iMiegyei Vízmű Vállalat, Márton Lajost, a Kecskeméti Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat, valamint Pólyák Pétert, a Kecskeméti Városgazdasági Vállalat igazgatóját. Ezt követően a fórum közönsége kapta meg a kérdezés, a felszólalás jogát. A dicsérő, az elismerő szavak mellett mindenkinek a várospolitikai fóru volt bőven kritikád észrevétele, közérdekű kérdése, javaslata is. Mélyek voltak ezek? Egyebek között szóvá tették a kereskedelmi, a vendéglátó-ipari ellátásban tapasztalt visszásságokat, a peremkerületekben érződő alapellátási hiányosságokat Többen beszélitek például a peitőfi városiak, hunyadivárosiak, műkertvárosiak, hetényegyháziak gondjairól. Voltak, akik az úgynevezett illegális szeméttelepek elszaporodására hívták fel az illetékesek figyelmét, természetesen a megszüntetés óhajával. Mások a városbelsőiben tapasztalt nemkívánatos jelenségeket tették szóvá. Sorolhatnánk tovább a kérdéseket, észrevételeket, kiegészítve természetesen a mindenkit érdeklő válaszokkal. Mindezeket rövidesen részletesen ismertetjük lapunkban. R. M. ÜTTÖRŐ-OLIMPIA Gazdára találtak az első érmek Hétfőn már teljes „nagyüzem” volt a XXIII. nyári úttörő-olimpia országos döntőjének helyszínem. Kecskeméten a kajak—kenu, a röplabda, a kosárlabda, a kézilabda és a labdarúgás, Kiskunhalason pedig a torna versenyei kezdődtek meg. Az első bajnokot a kajak— kenuzólknál avatták, mégpedig a budapesti Schmidt Gábor személyében, aki kajakegyes 1000 méteren bizonyult a legjobbnak. Megyei szempontból nem sikeredett túlságosan biztatóra a rajt. A keceli kézilabdás fiúk a szegediektől, a kecskeméti kosárlabdás lányok a zalaegerszegiektől szenvedtek vereséget. Ám a balszerencsés kezdés ellenére elmondhatjuk, hogy mindkét csapat kitett magáért, csak nagy csatában maradt alul ellenfelével szemben. Az első nap eseményeiről, az eredményekről lapunk hetedik oldalán találnak részletes beszámolót olvasóink. Javulnak a terméskilátások A gabonafélék la sokat szén- sokját javított a helyzeten. Ma vedjtek a tóid mostoha időjárástól, már a gazdaságok jelentős része jő A májusi taedvező, csapadékos idő közepes termékben reménykedhet. Ü A kukorica Is elég jól fejlődik, megyeszerte kutti vita romák. A Dus- Bokl Munkás-Paraszt Termelőszövetkezetben is szorgalmasan dolgoznak. (P, Z.) • Kisszálláson a Báesks Termelőszövetkezetben több mint 1300 hektárnyi területen termesztenek s> idén gabonát. A komi búza Iggn szé-f ven kalászod, est segíti elő a folyékony trágyázás. Lengyel István trak- «oroz naponta 40 hektáron végzi el ezt « munkát. Előtérben a gazdasági együttműködés fejlesztése ünnepélyesen, katonai tiszteletadással fogadták tegnap a budapesti Kossuth Lajos téren Csao Ce-jangot, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának megbízott főtitkárát, az államtanács elnökét, aki Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának és Lázár Györgynek, a Politikai Bizottság tagjának, a Minisztertanács elnökének meghívására hivatalos, baráti látogatásra érkezett hazánkba. A magyar és kínai nemzeti zászlókkal fellobogózott téren Kádár János, Lázár György, Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Várkonyi Péter ktllügy-, Kapolyi László ipari, Váncsa Jenő mezőgazda- sági és élelmezésügyi, Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Iványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke, valamint politikai, állami és társadalmi életünk több más vezető személyisége fogadta a magas rangú kínai vendéget, aki Maróthy Lászlónak, a Politikai Bizottság tagjának, a Miniszter- tanács elnökhelyettesének, az Országos Tervhivatal elnökének és Kótai Gézának, az MSZMP KB külügyi osztálya vezetőiének kíséretében érkezett az ünnepség helyszínére. Csao Ce-jang Kádár János társaságában fogadta a felsorakozott díszegység parancsnokának jelentését, majd a kínai éá a magyar himnusz elhangzása után ellepett a katonák sorfala előtt. A vendégek és a vendéglátók ezután kölcsönösen bemutatták az ünnepélyes fogadtatáson megjelent magyar és kínai vezetőket, illetve a budapesti diplomáciai képviseletek vezetőit és tagjait. A fogadtatás! ünnepség katonai díszmenettel zárult. A Kossuth Lajos téri tisztelet- adást követően az Országházban megkezdődtek a hivatalos magyar —kínai plenáris tárgyalások. A magyar tárgyalócsoportot Lázár György vezeti; tagjai: Maróthy László, Marjai József, Veress Péter, Szabó Imre ipari minisztériumi államtitkár, Nyers József, az MSZMP KB gazdaság- politikai osztályának helyettes vezetője, Barity Miklós külügyminiszter-helyettes, Gál Bálint, a Külügyminisztérium főosztály- vezetője, valamint Iván László, hazánk pekingi nagykövete. A Csao Ce-jang vezette delegáció tagja Ven Csia-pao, a KKP Központi Bizottsága Irodájának vezetője, Cseng To-pin, külgazdasági és külkereskedelmi miniszter, An Csi-ven, az Állami Gazdasági Reformbizottsás tanácsadója, Csien Csúcsén külügy- miniszter-helyettes, Li Sú-cseng, a KKP Központi Bizottsága nemzetközi osztályának helyettes vezetője, Pa) Mej-csing, az Állam-; tanács főtitkárhelyettese, Tang Lung-pin, a Külügyminisztérium csoportfőnöke, valamint Zhtt An- kang, Kína budapesti nagykövete. Az MTI tudósítójának értesülése szerint a -megbeszéléseken kölcsönösen hangsúlyozták, hogy a két ország baráti, szívélyes^számos vonatkozásban a .múltba visszanyúló kapcsolatai az élet minden területén rendezetten fejlődnek. A tárgyaló partnerek véleményt cseréltek a országaikban folyó szocialista építőmunka időszerű kérdéseiről, a társadalmi, gazdasági fejlődés során jelentkező feladatokról, különös figyelmet szentelve a reformfolyamat kölcsönös érdeklődésre számot tartó tapasztalatainak. Mint Csao Ce-jang elmondta: az imméf nyolc éve tartó, a mezőgazda- ságot és az ipart egyaránt átfogó reformok jelentős eredményeket hoztak a kínai gazdaságban: az össztermelés értéke kétszeresére növekedett, * ezzel párhuzamosan jelentősen emelkedett — a vidéki Lakosság körében megduplázódott, s a városokban is csaknem kétszeresére nőtt — az életszínvonal. Ugyanakkor a gazdaság harmonikus fejlődésében feszültséget okozott az utóbbi évek túlfűtött beruházáspolitikája; ezért a gazdaság korábbi 18 százalékos növekedési ütemét 8—9 százalékra mérsékelték. (Folytatás a 2. oldalon.) MOSZKVA, JUNIUS 23—27.: A NŐK VILÁGKONGRESSZUSA A nők világkongresszusának előkészületeiről tájékoztatta a sajtó képviselőit Czerván Mártonná, a Magyar Nők Országos Tanácsának aielnöke tegnap, a MNOT székházéiban. Elmondta: a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség — több más nemzetközi szervezettel1 együttműködve — június 23. és 27. között Moszkvában rendezi meg a nők világ- kongresszusát. A nagyszabású nemzetközt találkozón csaknem 150 országból, több mint 2000 vendég: különböző politikai, világnézetű nőszervezetek, valamint mozgalmak küldöttei, más nemzeti és nemzetközi szervezetek, az ENSZ szakosított szervezeteinek képviselői vesznek részt. Különböző politikai meggyőződésű nők: a tudományos és társadalmi élet kiemelkedő személyiségei, parlamenti képviselők, művészek, szakszervezetek, vallási szervezetek kéSpviselői is bejelentették, hogy részt kívánnak venni a találkozón. A kongresszus célja: elősegíteni a nők 1985-ben, Nairobiban tartott világkonferenciáján elfogadott, 2000-ig szóló stratégiájának megvalósítását. Vagyis a találkozón arra ösztönzik a különböző nézeteket valló nőket és nőszervezeteket, hogy együttes erővel küzdjenek a bókéért, az egyenjogúságért, a fejlődésért. Felhívják a kormányszervek figyelmét: tegyenek meg mindent a leszerelésért, a nők gazdasági, társadalmi helyzetének javításáért, jogainak érvényesítéséért. A tervek szerint a résztvevők munkabizottságokban és vitaközpontokiban, kerekasztal-megbeszélé- seken tanácskoznak majd, kötetlen véleménycseréi; folytatnak a világ leányait, asszonyait leginkább érdeklő kérdésekről, problémákról. A magyar delegáció vezetője, Dusohek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke „A nők és a szocialista demokrácia” címmel tart előadást az egyik vitaiközpontban. Küldöttségünk tagjai felszólalnak, mindegyik munkabizottságban, beszámolnak a m3« , gyár nők életéről, munkakörülményeiről, társadalmi szerepéről. A kongresszus befejezése után, ugyancsak Moszkvában tartják a Nemzetközi Demokratikus Nöszű- vetség kongresszusát, amelyen a szervezet számot ad az előző kongresszus óta kifejtett tevékenységéről, s megválasztja vezetőségét. Mozog a föld gazdaságunk építménye alatt. Attól nem kell félnünk, hogy a mozgás ki- billenti egyensúlyából, hiszen számtalan vonatkozásban éppen a labilitás, az egyensúly- vesztés a fő oka újító, korszerűsítő szándékainknak. Mást kell csinálni és másként — mondhatjuk, ha arra gondolunk, hogy az iparban elkerülhetetlen a szerkezetváltás, a mezőgazdaságban a termelés, ez export gazdaságosságának növelése, és minden más ágazatban is a modernizálás, a hatékony és takarékos gazdálkodás —, * mindezt úgy, hogy vállalkozásaikért felelősséget is viseljenek a termelők, a kudarc ott éreztesse kedvezőtlen hatását, ahol a hibákat elkövették. Egyszóval komoly változások elé nézünk a gazdálkodás irányát, feltételrendszerét illetően. Bármennyire is óhajtott, hogy friss szél kerekedjék, jócskán dkadnak,' akik az új gazdasági stratégiától féltik életünk stabilitását, s kérdik: nem lenne elég a jelenlegi gazdasági rendszer keretei között jobban, gondosabban vezetni, dolgozni? Aligha lenne helyes lehurrogni a kétségeiket hangoz- tatókat. Ilyen nagy átalakulás előtt jogosnak tetszik, hogy minden alternatívát megvizsgáljanak, s a döntések hatását is mérlegre tegyék. Egy valami azonban teljesen bizonyos: a kor, a világgazdaság, és a belső parancsok nem engedik meg, hogy azon meditáljunk, lépjünk vagy maradjon minden a régiben. Ez a kérdésfeltevés már évekkel ezelőtt sem volt helyes, nemhogy ma, amikor a jelen fela-^ datai mellett mulasztásaink' pótlása is dolgunk, és mind nagyobb terhek nehezednek gazdaságunkra az adósságszolgáltatás, és a tetemes költségvetési hiány miatt. A választás most nem a mi akaratunktól függ. A döntést az élet, a világpiac objektív követelményei erőszakolják ki. Az a verseny, amely tőlünk függetlenül van, zajlik, és mindent patikamérlegre téve honorál: minőséget, korszerűséget, súlyt, küllemet, anyagba zárt tudást. Igaz, az új gazdasági stratégiának, amelynek célja a költségvetési egyensúly helyreállítása, és az új, versenyképesebb értéktermelő szerkezet kiépítése, áldozatot kíván mindenkitől. Szóltunk már a lehetséges munkaerő-átcsoportosítás gondjairól, kényelmetlenségeiről. Újabban beszélünk a . hozzáadottérték-adó bevezetésének (ami az igazi vállalati teljesítmények méréséhez szükséges) árfelhajtó hatásáról is. Bűnös dolog lenne bagatelizálni a gazdaságunk operációjával járó „fájdalmakat”. Ezek a problémák azonban összehasonlíthatatlanul kisebbek azoknál, amelyek ránk várnának az „egy helybenjárás” esetén. Képzeljék csak el, micsoda feszültségek forrása lenne az olyan gazdaság, amely nem termelheti meg a szükségletek növekedésének kielégítésére szolgáló többletjavakat. És azért nem, mert a jobbaktóla gyengék támogatására óriási nyereségeket vonnak el, megfosztva a fejlődés lehetőségétől, végül is a gyengék közé taszítva őket. Van elég külföldi példa előttünk, amely azt mutatja, hogy a hagyományos stabilitás megszűnése, a gazdaság nagyivű váltása nem hogy nem vezetett társadalmi válsághoz, ellenkezőleg, összefogta a modernizálásban érdekelt jelentős rétegeket. És mivel a rossz leépítéséből származó új meg új forrásokat az igazi teljesítmények elismerésére fordították, nagyobb társadalmi elégedettséget váltottak ki, mintha munkája figyelembe vétele nélkül mindenkit újabb kedvezményekben részesítettek volna. Az újságok híradásaiból tudjuk, készül a párt új társadalmi, gazdasági cselekvést programja, amelynek tervezetét több felelős testület te megvitatta már. A programot társadalmat te érinti, mivel olyan szférákban is újítani kell, ahonnan, mint forrásból, a gazdasági döntések kiindulnak. Mi vállaljuk a felépítmény korszerűsítésének, sőt, a politikai rendszer fejlesztésének is a gondját, hogy ezeken a területeken is elháruljanak a gazdaság, az ország fejlődésének útjából az akadályok. De a tudati visszahúzó erőkről sem szabad elfelejtkezni. Sajnos, ezek közé tartozik a régihez való ragaszkodás, a kényelemszeretet, a pozicióféltés, amelynek fékező hatását a legminimálisabbra kelt szorítani. Kantoraik Petmt
