Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-14 / 112. szám
1987. május 14. • PETŐFI NÉPE • 5 KÖNNYŰ TERMÉKEK A TENGERENTÚLRA Elérhető távolságban a félmilliárd forintos bevétel • Hegesztik az alumíniumlétrát. (Pásztor Zoltán felvétele.) Jelentéktelen apróságnak tűnő termék: húzott alumíniumcső gyártásába kezdett 1960-ban a Kecskeméti Fémipari Szövetkezet. így kezdődött közelebbi ismeretségük ezzel a fémfajtával, amiben már akkor „meglátták” a jövőben is biztos üzletet ígérő lehetőségeket. Az acélt és a vasat kitartó következetességgel váltották fel alumíniummal, 1970 óta csak ebből, a fehér aranyként is emlegetett anyagból készítik termékeiket. Ennek megfelelően a nevük is alumíniumipari szövetkezet. HÚZOTT CSŐTŐL AZ ANTENNÁIG Termékváltásuk egyúttal azt is megkívánta, hogy az eredetileg másféle gyártmányokhoz kialakított környezetet meg kellett változtatniuk. Ez elég jól sikerült — a hetvenes évek második felében még volt alkalmuk nagyobb fejlesztésre —, a másféle célra épített csőhúzó műhelyüket azonban az idők során nagyon kinőtték. — Két géppel kezdtük itt a munkát — mondja Sándor József, a szövetkezet elnöke —, ma tizenkettővel dolgozunk. De már nem sokáig szűkösködünk: az év második felében csarnokot építünk, ott kap majd helyet az új munkapad is. A kecskeméti szövetkezet az országban másodmagával készít húzott alumíniumcsövet, s így ki is tudják elégíteni az igényeket. — A Székesfehérvári Könnyűfémműtől vesszük a sajtolt előterméket, amit igény szerint húzunk, méretre vágunk. Nem sok kell ebből a termékből, viszont nélkülözhetetlen: például a fénycsőarmatúrához, hűtőszekrényhez használják, ebből készítjük a különböző antennákat is. Ez utóbbihoz megrendelésre kezdtünk el alkatrészeket gyártani, időközben megvásároltuk az antennakészítés jogát, a terméket továbbfejlesztettük, választékát bővítettük. Ez volt az első gyártmányunk, ami nem egyszerűen megismertette, hanem fémjelezte is a kecskeméti szövetkezet nevét. FESTÉKSZEMES LEVEGŐBEN — Alumíniumöntvényeket is megrendelésre kezdtünk gyártani — folytatja az elnök —, de már régen csak a saját készárutermelésünkhöz csináljuk. Az alumíniumöntés közel sem olyan látványos, mint a nehézfémé: ennél egyszerűbb is, könnyebb fizikailag. Abból a hidraulikus működtetésű kokillá- ból (öntőformából), ami mellett megállunk, a jól ismert kerti bútorok székének háttámlája került elő. Ezeket lecsiszolják, élei), sarkait finoman eldolgozzák, miként valamennyi bútoralkatrészét. Azután lehet festeni. Az alkalmazott technológia révén porszórónak nevezik a festőüzemüket. A termék úgy kapja meg végleges színét, hogy mintegy megmártják a festékszemcsékkel teli levegőben. A festési technológia a maga nemében a legkorszerűbb, az üzemről, berendezésről ugyanez mondható el. — Tavaly hoztuk létre — magyarázza Sándor József — A beruházáshoz szükséges 12,5 millió forinthoz a tőkés- export-fejlesztő pályázat elnyerésével jutottunk. A kerti bútor egyik legfiatalabb termékünk, 1984-ben kezdtük gyártani. Tavaly 56 millió forint értékű volt a tőkés exportunk, 44 millióval több, mint 1985-ben. KIS LÉTRA, NAGY LÉTRA Az alumínium fóliavázszerkezet, a kereskedelemben használatos rácsos és zárt konténerek, raklapok, a húsipari megrendelésre készített tálcák immár hagyományosnak számító termékeik. Óriási üzemcsarnokukban elszállításra várnak a fóliába csomagolt ipari létrák: talán a méretük miatt, talán mert olyan katonás rendben sorakoznak, valósággal tiszteletre méltó látványt nyújtanak. Tiszteletre méltó a bevétel is, ami az eladásukból származik: évente több mint százmillió forint. — Általunk vásárolt, nyugatnémet know-how alapján kezdtük gyártani a különböző ipari létrákat, amelyek iránt az utóbbi időben megnőtt a tőkés megrendelők érdeklődése. Az áramszolgáltatók igénye szerint kifejlesztettük egy olyan változatát, ami a feszültséggel dolgozóknak is alkalmas segédeszköze. Hosszú társaik mellett — különösen így becsomagolva a háztartási alumíniumlétrák szinte jelentéktelennek tűnnek, viszont annál népszerűbbek. Az országban egyedül a kecskeméti szövetkezet gyártja ezt, a háztartásban jól szolgáló aíkalmatosságot. SZABADIDŐ-BÚTOROK Bár az újra fogékony szövetkezetiek szívesen váltanak, változtatnak termelésükben, ugyanakkor a biztonságra törekvés egyik legjellemzőbb eleme gazdálkodásuknak. Szerszámaikat, speciális, egyedi gépeiket, célkészülékeiket maguk gyártják, hogy ne legyenek kiszolgáltatva az anyag- és szerszámhiánynak. Az úgynevezett proto-műhe- lyükben a kifejlesztendő termékeik kísérleti példányait készítik el. A közelmúltban „vették le az asztalról” az alumíniumcső vázas bútorok mintadarabjait: angol, illetve amerikai megrendelésre gyártják majd ezeket a — mi, ma- yarok úgy neveznénk — szabadidő- útorokat. ' Új termékük a nyugatnémet exportra kerülő speciális láda és koffer (természetesen alumíniumból) amihez a gépeket a megrendelő cég adja, a szövetkezet pedig elkészíti hozzá a szerszámokat. Az idén két új szabadalmat vásároltak, egyet a napkollektor, egyet a különböző lámpaoszlopok, lámpakarok gyártásához. Mindebből az is kitűnik, hogy a szövetkezet módszeresen fejleszti, növeli termelését: a tavalyi 434 millió forintos árbevételük például 61 millió forinttal volt több az előző évinél. A szövetkezet azon kevés gazdálkodó szervezetek egyike, amelyik a jövőben is növelni akarja dolgozói számát. Más kérdés, hogy az újak közül sokan rövid időn belül ismét továbbállnak, jó dolgozóit viszont tisztességgel megfizeti a szövetkezet. Tavaly csaknem kilencszázalékos jövedelemnövelést tettek lehetővé gazdasági eredményeik, az idén is nagyobb mértékben növelhetik a béreket. Fennállása óta tizenhárom alkalommal kapott kitüntetést a Kecskeméti Alumíniumipari Szövetkezet, múlt évi eredményeikért a közelmúltban az Ipari Minisztérium és az OKISZ elismerő oklevelét vették át. Almási Márta „Jéglesen” rakétákkal Baranyában 1976 óta működik jégeső-elhárító szolgálat, amelynek folytatásaként 1985-ben Bács-Kiskun megyében is létrehozták a rakétás jégeső-elhárító egységet. A szervezet a dusnoki radarközpontból és 18 kilövőállomásból áll, melyek a térképen látható módon helyezkednek el. Alapfeladatunk a zivatarfelhők radarral történő figyelése, majd szükség esetén a jégeső-elhárító rakéták fellövése. A rakétákat a jégesőveszélyes felhők azon tartományába juttatjuk, ahol a természetes jégszemek kezdeményei kialakulnak és növekednek. A rakétákból itt nagy koncentrációban ólomjodidkristályok jutnak a felhőbe, mesterségesen megnövelve a jégszemkezdemények számát. Ily módon a felhőben lévő vízmennyiségből jóval több, következésképpen kisebb méretű jégszem keletkezik, mint természetes körülmények között. Ezek a jégszemek lehullásuk közben részben vagy teljesen elolvadnak, így a talajfelszínt kevesebb olyan jégszem éri el, ami kárt okozhat. Az alapfeladat végrehajtása mellett a jégesőre vonatkozó különböző típusú adatok gyűjtésével is foglalkozunk. Az Állami Biztositó rendelkezésünkre bocsátja a biztosított területekre vonatkozó jégkár adatait, másrészt saját „jégesőindikátor” hálózatot üzemeltetünk. Kilenc négyzetkilométerenként karóra rögzített fémtálcákon elhelyeztünk egy 30 centiméter oldalú, négyzet alakú, alufóliával borított hungarocell lapot (ez utóbbi a jégeső-indikátor). A jégszemek ezen jól érzékelhető nyomot hagynak. Jégesőgyanús felhők átvonulása után munkatársaink begyűjtik a jégszemek lenyomatait tartalmazó indikátorokat. A dusnoki radarközpont ötven kilométeres körzetében kiépítettük az önkéntes jégesőjelentők hálózatát. Általános iskolai tanulók, gazdaságok, az Országos Meteorológiai Szolgálat megfigyelő állomásainak dolgozói és más személyek juttatják el hozzánk a megfigyelés adatait. Eddigi munkájukért itt is köszönetét mondunk és számítunk további segítségükre. A védekezési időszak április elsejétől október 31-éig tart. A munkánk során használt legveszélyesebb eszközök a jégeső-elhárító rakéták. A jelenleg rendelkezésünkre álló „Ála- zany” típusú szovjet gyártmányok szürke vagy zöld színűek, henger alakúak, hosszúságuk 89, illetve 135 centiméter, átmérőjük 8,2 centiméter és a végükön négy darab alumínium stabilizátorszárny helyezkedik el. A rakétát az ólomjodidkristályok kiszórása után egy önmegsemmisítő mechanizmus apró, veszélytelen méretű darabokra robbantja szét még a levegőben, a földfelszíntől legalább 1500 méter magasságban. Igazi veszélyt a földet ért, de még fel nem robbant rakéták jelenthetnek. Az önmegsemmisítő mechanizmus megbízhatóságát jelzi azonban az a tény, hogy az elmúlt két év során felhasznált 1400 rakétából egyetlen egyet sem találtunk. A lakosságot egyébként is szigorú kilövési szabályok védik: Tilos úgy irányozni, hogy az önmegsemmisítés elmaradása esetén lakott településen vagy annak ötszáz méteres körzetében csapódjon be. Ha valaki mégis föl nem robbant rakétát talál, kérjük, haladéktalanul jelentse a legközelebbi rendőri szervnél, a helyi tanácson, a dusnoki radarközpontnak, vagy valamelyik kilövőállomásunkon. (A dusnoki központot egész évben, éjjel-nappal az alábbi telefonszámon lehet elérni: Dus- nok 25, Baja 12-785, 12-937; telexszáma: 281383) A felrobbant rakéták darabjai teljesen veszélytelenek, adatgyűjtési szempontból azonban ezekre is szükségünk van. Kérjük, ha valaki ilyet talál, juttassa el valamilyen módon egységünkhöz. Á közreműködők segítségét előre is köszönjük: Győré Simon > egységvezető Balog Mihály osztályvezető VÁLLALATI VESZTESÉGLISTA Okok és esélyek Nem örvend túl nagy népszerűségnek az a veszteséglista, amelyet a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatósága készít el minden évben. E speciális tükör értelemszerűen elsősorban a hiányosságokat mutatja: mely vállalatoknak nem sikerült megkeresniük az összes kiadások fedezetét. Az elmúlt esztendőben kétszázötvennégyen iratkoztak föl e listára, számuk ugyan kevesebb, mint 1985-ben, ám a veszteség összege két százalékkal magasabb az akkorinál. E 254 gazdálkodóból 132 a mezőgazdaságban működött, az egyéb vállalatok és szövetkezetek közül hatvanegyen voltak veszteségesek, s ugyanennyien küszködnek hiánnyal a kisvállalatok és szövetkezetek közül. Évről évre ráfizetnek Még érdekesebb összefüggésekre bukkanunk, ha a részletesebb adatokat is megismerjük. Ezek szerint az iparban, a szolgáltatásban és még másutt működő 61 veszteséges vállalat közül alig több mint fél tucatnál haladta meg a hiány a 100 millió forintot. S hogy nem váratlan konjunkturális bajok sodorták veszélyes helyzetbe a cégeket, mutatja, közülük négy már az előző évben is veszteséges volt. S ha hihetünk a mérlegbeszámolók alapján készített előrejelzéseknek, akkor e vállalatok közül négynek idén ismét hiánnyal kell szembenéznie. Az ágazatonkénti elemzések szerint a minisztériumi törvényességi felügyelet alá tartozó vállalatok sorában huszonkilencen voltak veszteségesek, s az ősz1 szes hiány több mint kilencven százalékát ők könyvelhették el. A listát az ipar vezeti tizenhárom veszteséges vállalattal, az építőiparban heten kerültek ugyanilyen helyzetbe, a közlekedés és hírközlés területéről egyetlen egy vállalatot soroltak ide, s három kereskedelmi és öt szolgáltató cég tartozik még a csoportba. A konkurencia miatt? Mi az oka a veszteségnek? E kérdésre minden esztendőben megpróbálnak, az összesített számok alapján — felhasználva a vállalati ellenőrzések tapasztalatait — választ adni. Vannak objektív okok, például a piac beszűkülése miatt kevesebb a korábbinál a megrendelés, s az árakat sem lehet a végtelenségig emelni. Gondot jelent az anyagellátás akadozása, és nem egy helyen a létszámcsökkenést vagy a magas fluktuációt okolják az eredménytelenségért. Úgy tűnik, növekszik a konkurencia a magyar piac résztvevői között, mert jó néhány vállalat szerint a kisszervezetek miatt esnek el a megrendelésektől, s így kerülnek a veszteségek közé. Viszont, s ezt már az objektív külső szemlélők állapították meg, nemegyszer vezetési, személyi problémák, alapvető szervezési hiányosságok is hozzájárulnak a veszteség kialakulásához. S arról sem feledkezhetünk meg, hogy egy veszteséges vállalat az átlagosnál sokkal több késedelmi kamatot, kötbért vagy bírságot fizet elmaradt vagy késedelmes szállításaiért, é$ ez rontja az amúgy is súlyos pénzügyi helyzetét. A kisvállalatok, a szövetkezetek közül elsősorban a most alakulókat fenyegeti a Veszteség; a tapasztalatok szerint az első egy-két évben nemigen képesek nyereséggel termelni, és előfordult, hogy az alapítók nem vették figyelembe, a piacon már jó néhány konkurens akad. A mezőgazdasági ágazat sajátos problémákkal küzd. A szélsőséges időjárás, az aszálykár miatt a veszteséges 132 gazdálkodó közül ötvenhatot eleve aszálykár által sújtottnak minősítettek. Ám az időjáráson kívül az iparéhoz hasonló problémákkal küszködnek a veszteséges gazdaságok. És már nem új jelenség, hogy az alaptevékenységen kívüli ágazatok, a szakcsoportok ráfizetéses tevékenysége alaposan igénybe veszi az egyébként is lapos pénztárcát. „Áramvonalas” programok A veszteségek eltüntetése jórészt a vállalatokat, illetve a szövetkezeteket terheli. Néhányan bankhitelekkel próbálják beindítani a vállalat döcögő szekerét, míg mások felesleges gépeiktől, épületeiktől szabadulnak meg, s az áramvonalasított szervezettel próbálnak újult erővel a piacon maradni. Az állami költségvetés várhatóan csak néhány gazdálkodót segít ki a bajból, a többieknek valószínűleg szembe kell nézniük egy esetleges felszámolás lehetőségével is. Természetesen, ez nem egyetlen év rossz gazdálkodási eredménye után következik be. Ám sokkal kevesebb esélyt kapnak a túlélésre azok a gazdálkodók, amelyek már évek óta egyre növekvő veszteséget tolnak maguk előtt. Helyzetük végleges rendezése, reméljük, nem húzódik el nagyon sokáig. Lakatos Mária A TAKARMÁNYTÓL A VÁGÓSERTÉSIG • A Városföldi Állami Gazdaság sertéstelepén infralámpánál melegszenek a szopósmalacok. (A szerző felvétele.) A hizlalás energiaigénye Városban felnőtt, iparban forgolódó ember ritkán gondolja át a nagyüzemi sertéstartás műszaki hátterének részleteit. A nagyritkán, tanyasi udvarok végén látott, összeeszkábált disznóólakról alkotott képe alapján már az is furcsa, hogy a hizlalásnak szigorú technológiája van. Nagy Jánosnak, a Városföldi Állami Gazdaság állattenyésztési kerülete műszaki vezetőjének széles körű ismeretei vannak e technológiai rendszer üzemeltetésére vonatkozóan. Segítségével képet kaphatunk arról, hogy a sertéshizlalás milyen szerteágazó mérnöki tevékenységet igényel, s hogy a munka különböző fázisaiban milyen energiafogyasztók szolgálják a takarmány megfelelő összetételét, a létesítmények világítását, fűtését, szellőzését, s a trágya eltávolítását. A Városföldi Állami Gazdaság sertéstelepének éves malacszaporulata — mint Nagy Jánostól értesülhettünk — 1986-ban 50 ezer 842 darab volt. Tavaly a húsüzemnek összesen 4322 tonna élő sertést adtak át. Mindehhez a vásárolt alapanyagokból 27 ezer 200 tonna takarmánykeveréket kellett előállítani, amihez hozzá kellett adagolni a szóját Jielyettesitő húspépet és savót. A kanok, kocák, szopósmalacok, te- nyészsüldők, választott malacok és hízók különböző tartási körülményeket kívánnak, eltérő hőmérsékletűre kell beállítani a fűtést, különbözőképpen adagolni a takarmányt, gyógyszert, vitaminokat. A különböző nemű és életkorú állatokat összeszámolva, egy időben körülbelül 32 ezer sertésről kell gondoskodni. A telep energifelhasználása az elfogyasztott villamos áramból és gázból tevődik össze. A dán SKJOLD keverő óránként öt tonna takarmányt és 2,5 tonna koncentrátumot képes előállítani. A különböző felvonók, ki- és betároló csigák, valamint keverőgépek összteljesítménye 582,5 kilowatt, a legnagyobb daráló 75 kilowattos. A telepen több mint négyezer szopósmalac megfelelő közérzetét és étvágyát kell biztosítani. Az újszülött kis malacoknak — évente 220 napon keresztül — infralámpák szolgáltatják a meleget, összesen 143 kilowatt összteljesítménnyel. Ha a vízellátást, trágyaeltávolítást, a túlnyomásos szellőzést biztosító hőléggcnerátorokat, a világítást és az egyéb fogyasztókat is beszámítjuk, csak megawattban mérhetjük a teljesítményt. Könnyű elképzelni, mennyi gondja lehet a felsoroltakkal a műszaki vezetőnek. A legkisebb üzemzavar is súlyos következményekkel járhat, ezért áramszünetek idején saját generátorral kell dolgozniuk. Az ammónia gyorsan korrodálja a csővezetékeket, s bizony a takarmánykeverők hibája miatt is gyakran kell túlórázni, hogy az állatok időben megkaphassák az adagjukat. A sertésólak fűtéséről 18 hőléggene- rátor gondoskodik. Gáztüzeléssel működnek, teljesítményük óránként 35 ezer kilokalória. A legnagyobb kazánokra a takarmánykeverésnél és gra- nulálásnál van szükség, ezek biztosítják a folyamatokhoz szükséges forró gőzt. A legnagyobb kazán teljesítménye 360 ezer kilokalória/óra. A Városföldi Állami Gazdaság évente 20 millió forintot fordít a sertéstelep műszaki fenntartására. Ezen felül kell kifizetni az energiaszámlát, esztendőnként körülbelül 2,3 millió kilowattóra villamos energia s több mint félmillió normál köbméter földgáz árát. B. F. I.
