Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-11 / 109. szám

1987. május 11. • PETŐFI NÉPE • 5 Ember és munka • Gyártmányaik 40 százalékát a textilipar vásárolja meg. Pál Ildikó egyszerre két gépen különböző csévé- kct készít. • A több mint 500-féle termékük közül igen kereset­tek a különböző üdítőitalos rekeszek. Fogas János műszakonként 300 darabot készít. (Pásztor Zoltán felvételei) • Itt készül a Dutép hőszigetelt ablakaihoz a tömítőszalag. A 24 méter hosszú gépsoron naponta ezer folyómétert gyárt belőle Kőhalmi Árpádné. I Kalocsán a Kaloplaszt Mű­anyag- és Gumiipari Vállalat az idén 400 millió forint árbevételt tervez, ami 12 millióval több, mint a tavalyi. Jó néhány cik­kük iránt növekedett a kereslet, ezért a három műszak bevezeté­sét tervezik, sőt a hétvégeken is szeretnének dolgozni. Gyártmá­nyaik 30—40 százaléka külön­böző exporttermékekbe kerül, például a Hajdúsági Iparmü­veknél, vagy az Ikarus Autó­buszgyárnál. AZT KÉSZÍTIK, AMI KELENDŐ ÉS NYERESÉGES Pék harmadíziglen — Nem árt, ha az ember a kenyér, a tésztakészítés szeretetét nem csak az iskolában tanulja meg, hanem otthon­ról, a családból hozza — ezzel a mon­dattal kezdte a beszélgetést Körösi András, a Kalocsai Sütő- és Édesipari Vállalat igazgatója. — Nagyapám pék volt Salgótarjánban, s apám ugyanott folytatta szakmáját, később a sütőipari vállalat vezetője lett. Ebből következik, én sem véletlenül végeztem el Budapes­ten az Élelmiszeripari Főiskolát. Pályá­zatot hirdettek Kalocsára, s engem vá­lasztottak. Molnár Pista bácsi (az ak­kori igazgató) vett fel háromhónapos próbaidőre, s bizonyára beváltam, mert munka- és üzemszervező lettem. Kitűnő lehetőség volt egy fiatal szak­ember számára ez a beosztás a vállalat megismerésére, de hogy törődtek vele, s képességet is felismerték, azt bizo­nyítja: a dunapataji tésztaüzem vezető­jévé nevezték ki. Éz a beosztás arra is jó alkalom volt, hogy megtanuljon bánni, foglalkozni az emberekkel. Gyáregységvezetői megbízást 1975- ben, akkor kapott, amikor az üzem még nem volt kész, így segíthetett az építkezés szervezésében, a gépek, be­rendezések telepítésében. Az üzem el­készülte után újabb nehéz feladatot bíztak rá: szervezze meg a termelési osztályt, s természetesen az egész válla­lat termelését. Igazgatónak 1985. szep­tember 13-án nevezték ki. Szerencsére nem babonás, mert ez a nap éppen péntekre esett. — A vállalat sorsa — folytatta az igazgató — akkor dőlt el, amikor elő­deink kiléptek a kenyér és a péksüte­ménygyártás bűvköréből. Igaz, ez ak­kor kényszerpálya volt, mert nem lehe­tett e termékekből megélni a dotáció ellenére sem. Annak, hogy a vállalat jól gazdálkodik, nyereséget termel, több oka van. Kezdem a legfontosabbal: a dolgozókkal való nyílt, őszinte kapcso­lattal, bevonásukkal a döntésekbe. Ez nem kerül semmibe, s ez a mai pénzszű­ke-világban óriási tartalék. Az emberi kapcsolatok elmélyítésében szintén sok kiaknázatlan erő rejlik. Kellő magya­rázat és megértés eredményezte, hogy csökkent vállalati gazdálkodásunkban a szállítási és egyéb költségek aránya. Nem vitás, ösztönözzük is erre a dolgo­zókat, de ennek ellenére is van még mit tennünk, nálunk sem minden fenékig tejföl. A műszaki fejlesztés alapelve: csak azokat a berendezéseket újítják fel, modernizálják, amelyek olyan árucik­keket állítanak elő, amelyekre fizetőké­pes kereslet van. Az természetes, hogy ezzel összefügg a gyártás- és gyárt­mányfejlesztés. Ebben az évben 15-féle új terméket állítanak elő a régi beren­dezéseken, de már gusztusosabb, jobb. csomagolásban. Termékcsaládot alakí­tottak ki. Az ostyaszeletet például többfajta ízesítéssel, natúr és mártott formában készítik. A Popej termékcsa­lád (extrudált kukoricagríz) karika, küllő, duplakarika kivitelben kerül a fogyasztókhoz. Szivárvány néven for­galmazzák a pufóka, színesgömb és fin- csi termékekből összeállított, eldobha­tó kínálótálba csomagok édes és sós készítményüket. Teljesen új a műzlike- verék. Ez különböző magvakat, puf- fasztmányokat, mazsolát, kakaót tar­talmaz, de van olyan is, amelyben nincs importanyag, hazai gyümölcsszárítmá- nyok pótolják. Egy-egy müzlikeverék- csomag elegendő egy háromtagú csa­lád reggelijére. — Ezt tovább fejlesztjük a szeletes müzlivel, amely külföldön is rendkívül keresett — tájékoztatott Körösi And­rás. — Készíteni akarunk mikrohul­lámmal kezelt szójadrazsét, s kukorica- liszt hozzáadásával tésztaféleségeket. Az év legjelentősebb vállalkozása a ha­zai sütőszer hatóanyagának előállítása, amelyet eddig importáltunk. Ennek évente 500 ezer dollár volt az értéke. A Prior elnevezésű térfogatnövelő, lisztjavító, eltarthatóság-növelő sütő­szerrel ezután mi látjuk el az országot. Ma már csak az maradhat talpon, aki • Körösi András: — Nagyapám és apám is pék volt... vállalkozik, 250 boltunkban azt árusít­juk, ami keresett, ami gazdaságos. Ezért is hozták létre a vállalkozás­előkészítő csoportjukat. Az ő feladatuk felmérni, visszajelezni a piaci szükség­leteket, kereskedelmi propagandát folytatni. Kísérleteznek, külföldiekkel vegyesvállalat kialakításáról, lízingről tárgyalnak, de megbecsülik a hazai partnereket is. Együttműködnek az Agroskálával, a Győri Keksz- és Os­tyagyárral, a MONIMPEX-szel, a Bu­dapesti Édesipari Vállalattal, termelő- szövetkezetekkel és állami gazdaságok­kal. — Sikerült olyan légkört kialakítani, hogy egy-egy, a vállalatra tett rosszalló megjegyzést a dolgozók személyes sér­tésnek tekintik. Ez sok-sok dologból tevődött össze. Kialakult törzsgár­dánkban a tradíció, szívesen hozzák ide dolgozni gyermekeiket. Közműve­lődési lehetőségeket is teremtettünk, szakköröket szerveztünk, külföldi és hazai túrákat bonyolítunk le, sportol­hatnak, van üzemorvosi szakrendelé­sünk, egyszóval: jól érezzük itt magun­kat, de szabadidőben is szívesen talál­kozunk ... Gémes Gábor PÓTLÓLAGOS AUTOMATIZÁLÁS Kulcskérdés a „robizás” „Eddig voltaképpen robiztam, ezután pedig dolgozni fogok” — jelenti ki a munkás, aki hagyomá­nyos forgácsológépről számítógé­pes (CNC-) vezérlésűre kerül. Ha­gyományos gépe nagyobb részt fizi­kai munkát követelt tőle. Hogy új munkaeszközét hatékonyan mű­ködtesse, ahhoz viszont elsősorban gondolkodnia, főleg számolnia kell. Majd az eredmények ismereté­ben megnyomja a megfelelő gom­bokat. A munka általa robizásnak becézett „robot”-részét a gép végzi tévedhetetlen pontossággal anélkül, hogy működése közben bárki hoz­zányúlna. § A korszerű berendezéseken nem csupán kényelmesebb, hanem ter­melékenyebb is a munkavégzés. Ráadásul a rajtuk kiképzett alkat­rész pontosságában — feltéve, hogy a vezérlést helyesen állították be — minőségi ellenőr sem találhat ki­fogásolni valót. Mindezek ellenére a vezérlőberendezéssel működtetett megmunkálógépek száma Magya­rországon a kívánatosnál lassab­ban nő. Tízezer gépnél Kevés a pénz a gépcseréhez, ám az automatizálás sebessége nem csupán új berendezések munkába állításával növelhető, hanem régiek korszerűsítésével is. Egyszerűsítve: úgy lesz elektronikával irányított a hagyományos berendezés, hogy vi­szonylag csekély átalakítások után ■ l rákötünk egy úgynevezett vezérlő­pultot. Akad ilyesmire példa szerte a világon. A fejlett országokban a termelőberendezések ilyen módon megvalósított kiegészítő avagy pót­lólagos automatizálása iparszerűen művelt tevékenység, mivel viszony­lag kevés befektetéssel nagy hoza­mot ígér. Szakértők számítása szerint ah­hoz, hogy iparunk versenyképessé­ge ne csökkenjék az előttünk hala­dókkal szemben, az ezredfordulóig legalább tízezer szerszámgép pótló­lagos automatizálására van szük­ség. Ami eddig történt ez ügyben, az viszont csak mérsékelten biztató. Vajon miért? Több oka van annak, de a pótló­lagos automatizálást szorgalmazó törekvések kiteljesedését, eddig leg­inkább egy rendelet fékezte. Ez a több főhatóság által 1972-ben ki­adott, s végre módosuló rendelet beruházásának — vagyis a gazdál­kodás szempontjából gorombán adóztatottnak — minősítette az „elhasználódott állóeszköz eredeti kapacitását, pontosságát lényege­sen növelő helyreállítást, vagy javí­tást”. A rendelet okozta akadály ledő- lése azonban önmagában nem old meg minden gondot, bár kétségtele­nül széles körben erősíti a pótlóla­gos automatizáláshoz fűződő érde­keket. Csakhogy e téren is úgy jár­tunk, mint a hazai számítógépesítés kezdetén. Ahány sz4mítógép került a vállalatokhoz, az annyiféle volt. A pótlólagos automatizáció felada­tát is több hazai gazdálkodószerve­zet felvállalta, de jószerint mind- ahányan más elképzelésekkel láttak munkához. Az egyszerre több helyütt folyta­tódó kísérletek — a párhuzamosság miatt — fölöslegesen növelik a költségeket. Az egy-egy vállalatnál csak kis sorozatban összeszerelt ve­zérlési megoldások drágák, s né­hány kivételtől eltekintve az élenjá­rókhoz képest igencsak korszerűt­lenek. Kiegészítő korszerűsítés A jelen helyzet és a nehézségek felmérésének céljával az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság szak­értők bevonásával tanulmányt ké­szített. Ebben szereplő megállapí­tás: „A termelőberendezések — alapvetően szerszámgépek — ki­egészítő automatizálása a fejlett or­szágokban széles körben elterjedt, de ők egyidejűleg növekvő erőfeszí­téseket tesznek a magasabb integ- ráltságú géprendszerek kialakításá­ra”. A tanulmány kidolgozói ná­lunk is e két vonalon futó fejlesztést tartják követendőnek, elsősorban a gépipari alkatrészgyártásban. Azért ehelyütt, mert itt a legszű­kebb a kapacitás, a működő beren­dezéseknek legfeljebb 15 százaléka mondható korszerűnek, ugyanak­kor nem várható, hogy a fejlesztés elektronikusan vezérelt új berende­zések munkába állításával megold­ható, mivel a legkorszerűbb gépek megvételére kevés a pénz. Tovább növeli a problémát, hogy ez idő tájt már nemcsak a kézi, hanem a szám­jegy (NC)-vezérlésű gépek tekinté­lyes hányada is kiegészítő korszerű­sítésre szorul. Összefüggésben gazdasági teen­dőinkkel, a VII. ötéves terv gépipa­ri fejlesztési céljai közül a gyártás­automatizálás az egyik legmarkán­sabb. Teljesítésének érdekében az országos középtávú kutatási­fejlesztési terv G/6-os jelzésű prog­ramja azt sürgeti, hogy a központi és a vállalati lehetőségeket, anyagi­akat és szellemieket egyaránt, e cél elérésének érdekében egyesítsék. Csábító előnyök Reméljük, az intézkedések, a ja­vaslatok és a különböző szinten képződő érdekek összességében csakugyan az úgynevezett rendszer- szemléletű megoldás kimunkálásá­nak irányába hatnak. Egy géptípus­tól és a vállalatonként eltérő kívá­nalmaktól függően variálható mik­roprocesszoros vezérlőrendszer ki­munkálása és elterjesztése csábító előnyökkel járna. A pótlólagos automatizáció a magyar gépiparnak minden szem­pont és számítás szerint nagy nyere­séget hozó, új gyártási szakágazata lehetne. Kétezerig a szóban forgó fejlesztési folyamat eredményeként legkevesebb 10—15 milliárd forint többletnyereségre tehetnének szert a vállalatok és a népgazdaság. Ez az összeg az itthon jelenleg működő NC szerszámgépállomány értéké­nek több mint kétszerese. M. M. SZIGORÚBB VADGAZDÁLKODÁS .ÄäS Több külföldi vadász várható járás. A tavalyi és az idei hideg tél, az aszály számottevően károsította az állományt a megyében is. A vadásztársa­ságok igyekeztek a vadetetés jó megszervezésével megmenteni a törzsállományt. Lelkiismeretes munkával gondoskodtak élelemről a hideg téli napokon. Simon György megyei fővadásszal az első hónapok eredményeiről, gondjai­ról váltunk szót. — A számbeli csökkenésen kívül milyen következményei vannak a kedvezőtlen időjárásnak? — Mielőtt válaszolnék, megjegyzem, hogy a 42 vadásztársaságunk taglétszá­ma tavaly 17-tel nőtt, viszont a területi adatok nem változtak. A mostoha idő­járás differenciálta a vadásztársaságok fejlődését, anyagi helyzetét. A Homok­hátságon gyorsabban csökkent az állo­mány, mint a Bácskában és a Duna mentén. Közismert, hogy a vadgazdál­kodás jelentős mennyiségű valutát hoz a népgazdaságnak. Sajnos az említett gondok miatt egyes vadásztársaságok nehéz helyzetbe kerültek. Példa erre a vadnyúlszaporulat mérséklődése. Emi­att élő nyúlból jóval kevesebbet tudunk exportálni, mint az előző években. Míg 1984-ben 8500 élő nyulat szállítottak el a megyéből, tavaly már csak 3300-at. A csökkenés jelentős jövedelemkiesést okoz, hiszen egy élő nyúlért — amelyet vérfrissítés céljából vesznek nyugaton — 70 dollárt kapunk. — A MAVOSZ legutóbbi kül­döttközgyűlésén Kovács Miklós, a MA VAD vezérigazgató-helyettese felszólalásában újfajta kereskedelmi kapcsolatokról beszélt. Mi a lényege ezeknek? — Az utóbbi években egymás után alakultak'vadkereskedelemmel foglal­kozó vállalatok. Emiatt bizonyos ve. seny alakult ki a piacon. Ezért hangú: tatta a vezérigazgató-helyettes az em. - tett küldöttközgyűlésen, hogy a nyere­ség egy részét a vállalat megosztja a vadásztársaságokkal. Megjegyzem, a többi vadkereskedelmi vállalat is ha­sonló kezdeményezésekkel igyekszik javítani pozícióját. A megyében a MA­VAD és a VADEX a legnagyobb felvá­sárló. Az új kapcsolat egyik bizonyíté­ka, hogy a tavaly felvásárolt élő nyúl értékesítéséből származó nyereségből darabonként 300 forintot térített a MAVAD a vadásztársaságoknak. — Május 1-jén megkezdődött az ‘ őzbakok kilövése. A külföldi vadá­szok érdeklődnek? — Mintegy 60 külföldi vadászt fo­gadtak társaságaink. A trófeákért az idén többet kapunk a forint leértékelé­se miatt. Nyugatnémet márkában szá­mítva mintegy 25 százalékkal maga­sabb értékűek. A tervezett felajánlást teljesítik a vadásztársaságok. A vad­gazdálkodási terv tárgyalásakor ugyanis a közgyűlés eldöntötte, hogy a területükön levő vadállományból mennyit ajánlanak fel külföldi vadá­szoknak és mennyit belföldi kilövésre. Egyes vadásztársaságok — éppen a már említett differenciálódás miatt — kénytelenek lemondani például az őz­bakok belföldi vadászatáról, mivel olyan kicsi az állomány, hogy vala­mennyi őzbakot — gazdálkodásuk egyensúlya érdekében — külföldi va­dászoknak ajánlottak fel. Az a törekvé­sük ugyanis, hogy a törzsállomány to­vábbi csökkenését megakadályozzák. — A közvéleményt még mindig foglalkoztatja az a dúvad, amely je­lentős kárt okozott a hasznos, érté­kes vadállományban és a háziálla­tokban is. Előbbre jutottak-e „kilé­tének” megállapításában? — Sajnos nem. Én a magam részéről nem tudom meghatározni, hogy milyen kártevőről van szó, lehet egy elvadult kutya is. A hírközlő szervek többször érdeklődtek tőlem már erről a témáról. Minden alkalommal ezt nyilatkoztam. — A megyei küldöttközgyűlésen megállapították, hogy a gondok elle­nére eredményes évet zártak a va­dásztársaságok. — összességében túlszárnyalták az 1985. évi tény-, valamint a tavalyi terv­számokat. Az idei tapasztalatok alap­ján optimisták lehetünk. A külföldi va­dászok részéről nőtt az érdeklődés. A vadásztársaságok igyekeznek szak­szerű gazdálkodással megakadályozni a törzsállomány további csökkenését. A szegényebb társaságoknál ez átme­netileg azzal is járhat, hogy egyes vadá­szok lényegében nem is űzik ezt a spor­tot, hanem csak a gazdálkodással fog­lalkoznak. Kereskedő Sándor Csiszolással csiszolódnak A Salgótarjáni Öblösüveggyárban so­kat tesznek az itt készülő nívós termékek manufakturális jellegének és értékének megőrzéséért. A gyárban több mint har­minc éve folyik szervezett üvegcsiszoló szakmunkásképzés. Az eltelt időszakban a jól képzett szakoktatók keze alól több­száz kiváló szakmunkás került ki. Az elmúlt évben átadott modern, jól felszerelt tanműhelyben az üvegcsiszoló mesterséget harminc diák tanulja jelen- leg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents