Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-11 / 109. szám
ft 1981. május 11. © PETŐFI NÉPE » 3 Megyei bor* és üdítőital-verseny © Vizsgikmk a* italok. © „Versenyzők" a poharakban. A szőlő és a bor nemzetközi éve jegyében rendezték meg az idei megyei borversenyt a Kecskemét— Szikrai Állami Gazdaság ku- tató telepén. A rendezők figyelembe vették, hogy Kecskemét benyújtotta pályázatát a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatalhoz a „Szőlő és bor városa” cím elnyeréséért. Az ez évi bor- és üdítőital- venaenyre 35 mezőgazdasági nagyüzem és harminc kertbarát, illetve egyéni termelő vitte el termékeit. A bírálók 336 fehér-, 199 vörösbort, 55 pezsgőt 56 vermouthot, 57 gyümölcs- és borpárlatot, 76 üdítőitalt vizsgáltak meg. A nagyüzemek italai közül 618-at, a kistermelőkéből 26-ot jutalmaztak díjakkal. A legtöbb elismerést a Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaság és Szlanka György kiskőrösi termelő kapta. A bírálóbizottság suimmázata szerint az 1986-os jő évjáratnak számít, kellemes ízű, szép színű borok termettek a megyében. Rizs 12 ezer hektáron Vetik a rizst a Nádudvari Kukorica- és Iparinövény-Termelé- si Együttműködés taggazdaságaiban, amelyeknek a rizstermelő területe az idén mintegy 12 ezer hektár lesz. A KITE-tag- gazdaságok az elmúlt években növelték terméseredményeiket, s ez fokozta a rizstermesztési kedvet. A rendszerközpont támogatásával egy év alatt 200 hektár új rizstelepet építettek, elvégezték 900 hektár felújítását és mintegy 2000 hektár karbantartását. A lézerrel irányított talajegyengető gépek segítségével a rizsvetésre kialakított „kalitkában” szinte asztallap sinfa- ságúvá tudják tenni a talajt, ami azért fontos, hogy egyenletes legyen a vízborítás és szükség esetén mindenütt azonos mértékben növelhessék vagy csökkenthessék a vízszintet. Magyar cégek a szabadkai vásáron A Szegedi Ipari Vásár igazgatósága gyűjtötte össze azoknak a magyar cégeknek a jelentkezését, amelyek i*észt vesznek a május 15-én megnyíló szabadkai Pannónia Vásáron. Több * mint 50 magyar ipari és kereskedelmi vállalat kívánja bemutatni termékeit a szabadkai sportcsarnokban rendelkezésükre bocsátott 1000 négyzetméteres kiállítási területen. Természetesen a legnagyobb az érdeklődés a vásár iránt a Jugoszláviával határos megyékben, mert a seregszemle lehetőséget nyújt a határmenti árucsere és a termelési kooperációk fejlesztésére. A többi között ott lesz a Pannónia Vásáron a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat, amely — éppen korábbi vásári kapcsolat- teremtés alapján — nemrégiben kötött együttműködési megállapodást jugoszláviai paprikafeldolgozó cégekkel műszaki fejlesztési feladatok közös megoldására. A Metripond számítógépvezérlésű mérőberendezéseket állít ki, a Minő Cipőgyár és a Pécsi Bőrgyár már az 1988-as modelljeit viszi el Szabadkára. KÉT TŰZ KÖZÖTT? Közterület-felügyelők az utcán Évekkel, de már évtizedekkel korábban is, sűrűn hallottam tanácstagi beszámolókon: kevés a rendőr az utcákon. Amikor megkérdeztem, miért kellene belőlük több épp az emberek lakó- és közlekedőhelyén, a válaszokból figyelemre méltó kép kerekedett ki. Sokan szemetelnek; kiöntik a szennyvizet; hulladékot hordanak a villanykarók tövébe; nem seprik a járdát; letapossák a parkokat és a virágágyakat; ízléstelen vagy helyesírási hibáktól hemzsegő hirdetéseket tűzdelnek a fákra: póráz és szájkosár nélkül kutyákat visznek a közterületre. Csupa olyan visszásság, ami ellen az állampolgárok úgy vélték, csakis a rendőrség tehet valamit. Ebben mindenki más kívülálló. Megosztott rokonszenv Azonban á kérdés nem ilyen egyszerű. Kitűnt, hogy ezekkel — az egyének magatartásán nagymértékben múló — problémákkal a rendőrség egymaga nem bodogul. Szükség van a lakosság önkormányzatának, a tanácsoknak a közreműködésére is. A Minisztertanács három éve hozott rendelete lehetőséget adott rá:, hogy Bács-Kiskunban is létrehozzák a városok közterület- felügyeletét. A kezdetben hat-, jelenleg nyolcfős csoportról Kecskeméten közel sem állíthatjuk, hogy megnyerte volna az egész lakosság osztatlan rokonszenvét. De hát melyik az az ország, ahol például egyként üdvözlik a rend őreinek jogos intézkedését? Kecskeméten is elnevezték a közterület-felügyelőket „sétáló embereknek”, akiket — úgymond — azért fizet a tanács, hogy az állampolgárokat bosszantsák. Holott feladatuk főleg a megelőzés, a figyelmeztetés, és csak másodsorban lépnek fel szigorúan azokkal szemben, akik a közösség éredekeit semmibe véve, jogsértő magatartásukkal erre rászolgálnak. Az állampolgári fegyelemmel amúgy is hadilábon állók, ha rajtuk múlna, szíves-örömest ráhúznák a vizes lepedőt a közterület-felügyelet tagjaira. Mendemondák keringenek arról, hogy kocsmáznak, és szolgálatban szeretnek sütkérezni. Nem tudjuk, ki, miért sajnálja tőlük munka közben a napot, s miért gondolja, hogy részegesek, amikor a maroknyi csoport épp ellenkezőleg: igyekszik a lakosság jobb közérzetéhez hozzájárulni. Közbenjárás nincs — figyelmeztetés és bírság van ! Mint Tóth Pál felügyeletvezető elmondta, már a múlté, amikor egyesek — vezetőkkel való barátságukra hivatkozva — el akarták tussolni a felelősségre vonást. Ez nem vezetett eredményre. A szóiba hozott vezetők minden ilyen eset után tájékoztatást kértek: kik azok, akik velük „takaróznak”? Így 1985-ben és tavaly — 1942 szóbeli és írásos figyelmeztetésen felül — 2532 helyszíni bírságot szabtak ki a felügyelők parkrongálásért, szabálytalan parkolásért, a közterület szeny- nyezéséért és engedély nélküli használatáért, tiltott hirdetésért és kutyával való veszélyeztetésért. A szabálysértési előadónál tett közterület-felügyelői feljelentések száma ez alatt a két év alatt elérte a 150-et. Az ok? Hasonló az előbbiekhez; kiegészülve jogosulatlan kereskedéssel, a közúti közlekedés szabályainak megszegésével (az autóbusz-megállóhelyek elfoglalása), közegészségügyi szabálysértéssel és a személyi igazolvány átadásának megtagadásával. Ez történt tavaszig — Mit mutatnak az idei első negyedév tapasztalatai? Dr. Bán Izabella, a tanács igazgatási osztályvezetője válaszol: — ötszáztizenhárom szóbeli és írásos figyelmeztetés, 665 helyszíni bírság és már eddig 64 szabálysértési eljárás — ennyi a mérleg. Tizenkilenc lakossági bejelentést is kaptunk. A közterüilet-félügyelet társadalmi jelentőségét számos tény bizonyítja. Növekszik — tavaly már elérte a 85-öt — a közérdekű bejelentések nyomán indított vizsgálatok szárra. Erősödik a kapcsolat a felügyelők és a tanácstagok között. Ez arra vall, hogy az emberek nagyobb részének fontos a város rendje, tisztasága és környezete. Szóvá tették például a GAMF és más főiskolák tanulóinak várösszerte — falra és buszvárókra — kiragasztott ízléstelen szövegű hirdetéseit egy-egy rendezvényről, a három és fél tonnánál súlyosabb gépjárműveknek az egyébként is szűk belvárosban való „álldo- gálását” és azt, hogy némelyik teherautóval — mint a Lóverseny utcában történt — rátelepedtek a tűzoltóvíz-csapra. A lakosság jelzéseire az idén 16, elhagyott és rendszám nélküli teherautót is Összegyűjtőitek a közterület-felügyelők, akiket arról is értesítenek, hol dőlt ki egy fa, és hol nem temették be az árkot gázvezeték-fektetés után? Ráfizetett a viszonteladó és a hulladékkihordó A tél végén és a tavasz elején ismét volt munkája bőven a városi rendészetnek. Tarjányi Andrást, aki a Pázsit utca 23. szám alatt lakik, 600 forintra bírságolták, mivel a kutyáját belterületen, szájkosár és póráz nélkül hagyta kóborolni. A soltvadker- ti Lingurár Annát jogosulatlan kereskedésért vonták felelősségre. A kecskeméti piaccsarnok bejáratánál — bár erre engedélyt nem kapott — fakanalat, fatek- nőt és gyúródeszkát árusított. Háromezer forint pénzbüntetést fizetett. A Szultán utca 21. szám alatt lakó Oláh Rudolfné pedig úgy próbált „szerencsét”, hogy a Széchenyi téri IBUSZ-iroda és a Tejbár között, viszonteladóként, 5 forintért adta tovább a 3 forintért vett szegfűt. .Mivel ezelőtt már kilencen tettek rá panaszt árdrágítás miatt — hasonló cselekményért egyszer . 4 és egyszer 3 ezer forintra büntették —, ezúttal 5000 forint bírságot szabott ki rá a szabálysértési előadó. Valószínűen nem kelti a közterület-felügyelők jó hírét Majoros István sem (Gólya utca 30). A Kórház utca végén, 300 négyzet- méteren terítette szét, a Kecskeméti Konzervgyárból való műanyaghulladékot. A meggondolatlan lépést 2000 forintja bánja, amit két napon belül be kellett fizetnie a városi tanácsnak. A Köjállal, a rendőrséggel és a tanács szakigazgatási osztályaival együttműködő felügyelők nem elégedtek meg ennyivel. Az esetet jelezték a műszaki osztálynak. Az felszólította Majoros Istvánt, hogv a kihordott hulladékot szállítsa megfelelő helyre, a városi szeméttelepre. A környezet. véde'méért. s a lakók érdekében hozott határozat végrehajtását ellenőrzik. Következetes szigorral a közterület-felügyelet így válhat egyre inkább a lakosságot képviselő helyi önkormányzat egyik hatékony eszközévé. Kohl Antal AZ EGYÉN ÉS A TÁRSADALOM ÉRDEKE Sokáig és egészségesen élni Egészségünkkel, az egészségüggyel publicisztikákban sokan, sokféle megközelítésben foglalkoznak. A végkicsengés mindig az, hogy a lakosság egészségi állapotának romlása több mint aggodalomkeltő. Éppen ezért, ha nyíltan beszélünk az egészséggel összefüggő eredményekről, gondokról, problémákról, több esélyünk van a közgondolkodás kedvező irányú megváltoztatására. Az sajnos már egyértelmű, hogy társadalmunk egészségi állapotának következetes romlását, az ellátás feltételrendszerének javításával megállítani, netán megfordítani nem tudjuk. Helytelen tehát a jelenleg kialakult helyzetet .a gazdasági összefüggések túlzott hangsúlyozásával magyarázni. Az elemzésben szerepet kell kapnia egészség- romlásunk társadalmi hátterű összefüggéseinek. amelyeknek különösen a2 utóbbi két évtizedben volt jelentős, életmódot be- folvásoló szerepük. Egy ország lakosságának egészségi állapotát döntően az élet- színvonal. az élet- és munkakörülmények szabják meg. Az egészségpolitikát alapvetően mindig két tényező befolyásolja: a társadalmi berendezkedés és a lakosság egészségi állapota. Miután az elmúlt harminc évben szocialista társadalmunkat építettük eredményesen, ez azt jelenti, hogy egészségpolitikánk — elveinknek megfelelően — emberközéppontú, humánus alapokon.' nyugodva mindig a lakosság aktuális egészségi állapotának függvénye volt. Tekintsük át egészségügyünk fejlődését, kiemelve az alapvető feladatokat és azok megoldásának eredményességét. EGÉSZSÉGPOLITIKA 1935 ÉS 1965 KÖZÖTT A felszabadulás előtt a tőke és a munka közötti ellentét az egészségügyi ellátás területén abban mutatkozott meg, hogy az orvostudományok eredményei, vívmányai elsősorban a tőkésosztályt szolgálták. Az egészségügyi ellátás alapvető és meghatározó formája a magán- gyakorlat volt. Ebben az időszakban az arra rászorulók szegényjogon kapták meg a legszükségesebb orvosi segítséget, az ellátást. A biztosítási rendszerek sokfélesége elsősorban szakmák szerinti csoportosulást mutatott. Külön biztosító társasága volt a fegyveres testületeknek, a MÁV-nak, a postásoknak, a bányászoknak, a közalkalmazottaknak, amelyek vendre érdekeltségi intézmények voltak. Emellett létezett az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) is, amely önálló szakorvosi rendelőintézeteket létesített, összesen harminchárom betegbiztosító volt az országban. Az egészségügyet a fejlesztés tervszerűtlensége, esetlegessége, az irányítás anarchiája jellemezte. Az ország egészségügyéért. a belügyminiszter volt a felelős, az orvos- és gyógyszerészképzés a kultuszminisztériumhoz, az üzemek egészségügyének szervezése az igazságügyi tárcához, a népélelmezés a földművelésügyi minisztériumhoz tartozott. A felszabadulás után a fertőző betegségek, a tbc elleni küzdelem, anya- és csecsemővédelmi gondjaink adták meg egyértelműen az irányt az egészség- politikának. Nem volt vitatható, hogy mit kell tennünk. Alapvetően megváltozott az egészség- ügyi ellátás jellege, meggyorsult az egészségügyi hálózat fejlődése. Döntő minőségi változást hozott, hogy az ellátás egységes irányítás alatt, állami feladattá vált, s így megindulhatott a rendkívül súlyos károkat szenvedett egészségügyi hálózat talpra állítása. Tekintettel arra, hogy a szakma irányítói az első népjóléti minisztertől, Molnár Eriktől kezdve végig kommunisták voltak, az újjáépítés célja már ebben az időben is a szocialista egészségügyi ellátás építése volt. A hatvanas évek közepére halálozási mutatóink javultak. Húszéves, jól szervezett, összehangolt munka eredményeképpen nőtt a várható élettartam. Erre az időszakra tehető — a céltudatos párt- és kormányintézkedések hatására -r- a születések számának emelkedése is. Talán akkor volt a legnagyobb dinamizmus a magyar lakosság egészségi állapotának javulásában, igaz, hogy a második világháború utáni mélypont volt a viszonyítási alap. Ez a helyzet szervesen összefüggött társadalomépítési teendőinkkel. A 60-as évek közepére jutottunk el odáig, hogy a társadalmi mobilizáció és a migrációs folyamatok mérséklődtek. Túljutottunk a szocialista társadalom építését kísérő alapkonfliktusokon, az általános civilizációs átalakulás nehézségein, kialakultak a szilárd társadalmi és politikai intézményrendszerek. Létfeltételeink jelentős mértékben javultak, kulturális színvonalunk emelkedett. Mindezek az eredmények, a kitűzött feladatok megoldása olyannyira „elfoglalta” az embereket, hogy a leterhelésük maximális volt. Ugyanakkor az egyén szempontjából sorsdöntő kérdések — az • energiáknak az önérvényesítésre való összpontosítása — elvonták a figyelmet az egészségmagatartásról. Ebben az időszakban a társadalmi szervezeteknek is más — fontosabb vagy annak tartott — kérdésekkel kellett foglalkozniuk. Az egészség mint érték fogalma a társadalmi tudatban csak a munkavégző képességre koncentrálódott. Mindezekkel egy időben hazánkba is betört a motorizáció, elkezdődött a háztartási munka gépesítése, rövidült a munkaidő. Ezzel összefüggésben számos ember, család került abba a helyzetbe, hogy maga dönthetett életformájáról, főleg szabad idejének felhasználásáról. Sajnálatos, hogy az addig kialakult társadalmi minták, az egyéni, közösségi egymásra hatás akkor sem az egészséges életmódnak kedvezett. A még nem eléggé felvilágosult, felkészített emberek egy része torz életmódmintákat kezdett követni. 1965—1985: ALLAMPOLGARI JOGON A 60-as évek második felétől kezdődő időszak leszálló ág a lakosság egészségi állapotának történetében. Annak ellenére, hogy jelentős volt az ágazat szakmai fejlődése, az ellátás feltételrendszerének javulása, az orvosi ismeretek dinamikus, sok esetben forradalmi gyarapodása, a halálozás, a várható élettartam — mint alapvető mutatók — alakulása igen kedvezőtlen képet mutat. 1972-ben a II. számú törvény — az úgynevezett egészségügyi törvény — az egészségügyi ellátást minden állampolgárnak alanyi jogon biztosította. Innen ered az a megfogalmazás, amely valós vagy vélt egészségi problémáink orvoslását illetően ma is él a köztudatban, hogy az egészségügyi ellátás mindenkinek jár, méghozzá korszerű szinten, amit az átlagpolgár minden esetben a legmagasabb szintnek tart. Az egészségügyi törvény amellett, hogy szocialista egészségügyünk teendőit pontosan meghatározza, egyértelmű iránymutatást jelerit az ellátás fejlesztésének fő irányaihoz. Meghatározza az egységes ellátás követelményeit, az egészségvédelem, a megelőzés, a gyógyítás, a gondozás és a rehabilitáció feladatait. Nem várt következménye, hogy az egyén saját egészségének megóvásában való érdekeltségét — ami 1972-ben még nem volt probléma — nem teremtette meg. Statisztikai elemzésekből felismerve a lakosság egészségi állapotának romlását, az V., de még inkább a VI. ötéves tervidőszakban az egészségügyi kormányzat kiemelt költségvetéssel biztosította az ellátás feltételrendszerének javítását, igen szép eredménnyel. A kórházi ágyak számszerű fejlesztéséről, az orvosi létszám és a szak- rendelések bővítéséről, a műszerezettség javításáról a Petőfi Népe is rendszeresen tudósított. NAPJAINK SÜRGETŐ FELADATAI Ma már tudjuk, saját bőrünkön tapasztaljuk, Rogy a lakosság egészségi állapotának javítása „csak” műszerekkel, ágy- számbő v í téssel, gyógyszereléssel nem oldható meg. Űj megközelítésre van szükség. Meg kell határozni az egészség megőrzésének nemcsak az állami, de az állampolgári feladatait is. Ügy tűnik, hogy az egészségügyi ellátás korábbi, szakmai jellegű gondjainak megoldásánál e jelenlegi feladatunk nehezebb és csak társadalmi méretekben érvényesülő szemléletformálással képzelhető el. Európai viszonylatban a halálozási arány Magyarországon a legkedvezőtlenebb. A statisztikai adatokat vizsgálva, az összehasonlításban hazánk — ezen belül Bács-Kiskun megye — néhány területen sajnos az élmezőnyben van. Első helyen vagyunk a harminc és hatvan év közötti férfiak halandóságának növekedésében (50 százalék), ahova az utóbbi két évtized alatt jutottunk el. Továbbra is megközelítőleg 80 százalékos halálokként fordulnak elő első helyen a szív- és érrendszeri, másodikként a daganatos megbetegedések, továbbá a balesetek, mérgezések és öngyilkosságok. Természetesen a mortalitási elemzéssel csak a jéghegy csúcsát látjuk, az okok ennél jóval mélyebben gyökereznek. A magas halálozási arány — főleg a középkorú lakosság életesélycsökkenése — alapvetően kétféle rizikófaktorral jellemezhető. Az egyik az életmód torzulásaival, az egészségkárosító hatások tömeges terjedésével (alkohólizmus, dohányzás, helytelen táplálkozás, mozgásszegény életvitel, túlzott gyógyszerfogyasztás), a másik a fokozottan előtérbe kerülő környezeti ártalmakkal, az egészségügyi ellátás hiányosságaival hozható összefüggésbe. Szakmai és statisztikai elemzésekből kitűnik, hogy megyénkben a munkaképes korú népesség mintegy kilenctizedé rendelkezik a felsoroltak közül egy vagy több rizikófaktorral. Az egészségkárosító életmód terjedése természetesen nem választható el az erőteljes urbanizációtól, a családi közösségek gven- gülésétől, a fokozódó igények kielégítése érdekében vállalt többletmunka-végzéstől, végeredményben a közelmúlt társadalmi és gazdasági makrofolyamataitól. Nem tipikusan megyei, még- csak nem is magyar jelenségről van szó. Ugyanezek az egészségkárosító hatások megfigyelhetők voltak az USA-ban, egyes fejlett nyugat-európai országokban is az elmúlt évtizedben. A gond ott van, hogy mi erre nem figyeltünk fel, nem tanultunk más kárából. Nem tartottuk szükségesnek, hogy hangsúlyozzuk az állampolgári felelősséget az egészség megőrzésében, vagy társadalombiztosítási rendszerünkbe beépítve az érdekeltségi tényezőket, fontolóra vegyük az egészségügyi ellátás gazdasági, gazdaságossági vetületeit. INTÉZKEDÉSI TERVEK BÁCS-KISKUNBAN A szükséges lépéseket megtettük. Az egészségnevelés társadalmi programjának megvalósítása megkezdődött, nemzeti program kialakítása van napirenden. Országos, megyei és helyi intézkedési tervek alapján szervezett munka vette kezdetét Bács-Kiskun megyében is. A tevékenység alapvetően két irányú. Egyfelől — az objektív beavatkozás lehetőségét biztosítandó — mintegy 27 ezer megyei lakos életvitelének tanulmányozására alakított munkacsoportot a megyei tanács egészségügyi osztálya. A vizsgálatban részt vevők — akik a megyei lakónépesség életformájának valamennyi típusát képviselik — öt körzetből kerültek ki. Közreműködésük igen jelentős segítséget nyújt a rizikófaktorok feltárásában, a későbbi beavatkozási pontok meghatározásában. Ahhoz, hogy a problémákat feltárjuk — akár az életstílusból, akár a környezetből fakad — és a lakosság egészségi állapotát pozitív irányba befolyásoljuk, évtizedek kellenek. Finnországban a hatvanas években kezdődött a lakosság életmódjának feltérképezése, s napjainkra az európai ranglista végéről az elsők közé küzdötte fel magát az egészségi állapot vonatkozásában. Az intézkedések másik köre az akut problémák megoldásának lehetőségeire fogalmazza meg a tennivalókat. A megyei mentálhigiénés program keretében az egészségnevelésért felelős szervezeteknek, az egészségügyi dolgozóknak, a pedagógusoknak egyaránt jut feladat abban, hogy részben a meglévő struktúrák igénybevételével — Köjál, Vöröskereszt, Hazafias Népfront — részben újak kialakításával — ifjúsági orvosok, családsegítő központok, intézményi egészségnevelők és klubok — végezzék munkájukat. Törekvéseink célpontja a helyes életvitel kialakítása, a testkultúra, a testmozgás, az egészséges táplálkozási szokások bevezetése és meghonosítása, egyidejűleg a szenvedélybetegségek — dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás, gyógyszer- és kábítószer- függőség elleni fellépés. Természetes, hogy ezek a tennivalók társadalmi ügyként valamennyiünk érdekét szolgálják, ezért együttcselekvésre mozgósítanak. Komplex, társadalmi alapokon megvalósítandó egészség- politikai programunk szervesen összefügg szocialista társadalmunk építésének alapelveivel, az állampolgárok életének társadalmi rendszerünkben való kiteljesedésével. Célunk, hogy valamennyi gyermek egészségesen szülessék, szülei megfelelő környezetben felnevelve gondoskodjanak róla; a gyermek olyan társadalomban nőjön fel, amely, támogatja az egészséges élet alapértékeit; az egyén legyen ellátva az egészség alap- feltételeivel, hatékony védelemben részesüljön a betegségek és balesetek ellen; olyan környezetben éljünk, amely teljes körű lehetőségeket nyújt társadalmi és gazdasági szerepkörünk betöltésére; olyan társadalomban öregedjünk meg, amely támogatja képességeink fenntartását, emberi méltóságunk megőrzését. A célok megközelítésére csak abban az esetben van esélyünk* ha szokásainkat átértékelve, együttes erőfeszítéseket teszünk az egészséges életvitel kialakítása, életmódunk változtatása érdekében. Dr. Mikola Bálint
