Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-09 / 108. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. május 9. ALKOTÁS — BEFOGADÁS — ALKALMAZÁS A MTESZ a műszaki fejlődés felgyorsításáért Termelő szervezeteink gyakran állítanak elő olyan terméket, amelynek minősége elmarad a világpiac követelményeitől. Sajnos a gépek műszaki állapota és színvonala a beruházási lehetőségek szűkössége miatt elavult, sok helyen alkalmatlan korszerű gyártmányok előállítására. Ennek következtében ugyan folyamatos, de mégis lassú a termékszerkezet-váltás, a legtöbb gazdálkodónál szinte teljes mértékben hiányzik a piacfeltáró tevékenység. Bács-Kiskun esetében a VI. ötéves terv teljesítése során a megyei központú vállalatok nettó árbevételűknek csupán 0,5 százalékát fordították műszaki fejlesztésre. Ez az összeg a versenyben maradáshoz igen kevés. Mit tehet a műszaki fejlesztés felgyorsítása érdekében a Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szövetsége? — kérdeztük a helyi szervezet nemrégiben megválasztott új megyei titkárától és az egyik tagegyesületben tevékenykedő vállalati szakembertől. — A megyében a termelő egységek kétharmada leányvállalati formában működik. Ez azt jelenti, hogy a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos döntések többnyire az irányitó központokban születnek. Ilyen körülmények között hogyan kapcsolódhat be az egyesület a műszaki megújulás segítésébe? — A kérdésnek anyagi és személyi vonzata van, — válaszolja Alter Róbert, a szövetség megyei titkára. — A szükséges pénzeszközök központi és vállalati forrásokból származnak, a szellemi tőkét pedig a gyakorlati szakemberek mellett a műszaki főiskolák szolgáltatják. A MTESZ a szellemi feltételek megteremtésében lehet érdekelt. A központi bizottság decemberi ülésén foglalkozott a műszaki fejlesztéssel. Az országos cselekvési program alapján készül a helyi városi és megyei ötéves feladatterv. A tagegyesületek az ajánlások figyelembevételével állítják össze a munkatervüket. így a szövetség — 25 tagegyesületén keresztül — bekapcsolódhat és tevékeny részt vállalhat a műszaki színvonal fejlesztésének és gyorsításának elősegítésében. A MTESZ felvállalja a műszaki értelmiség érdekképviseletét, azonban hiba lenne, ha a számításainkból a termelésben közvetle- , nül részt vevő dolgozókat kihagynánk. Eredményt csak együtt és egymást segítve tudunk elérni. Éppen ezért feladatunknak tartjuk és közreműködünk a tudományos konferenciák megrendezésétől kezdve a különböző alsóbb szintű tanfolyamok, tovább- és átképzések megszervezésében. Egy-egy jelentősebb, nagyobb figyelmet érdemlő témát minden évben a műszaki hónap keretében is bemutatunk. Idei rendezvényünk mottóját, a KB határozatának szellemében, az alkotás — befogadás — alkalmazás szavak adják. Röviden összefoglalva a szövetség részt vesz a politikai döntések előkészítésében, véleményezésében és végrehajtásában. Ajánlásaink alapján a konkrét cselekvésre a tagegyesületeknél kerül sor. — Eddig mint társadalmi tisztség- viselő nyilatkozott. Hogyan ítéli meg a műszaki fejlesztés érdekében folytatott kutatómunkát, mint főiskolai tanár, a GAMF adjunktusa? — A kutatói tevékenység egyik fele az elméleti felkészültséget, az oktatás magasabb színvonalát segíti. A másik részét a szerződéses munkák, az alkalmazott kutatások teszik ki, tehát az ipart közvetlen szolgáló termelő berendezések előállításában jelenik meg. Megrendeléseinknek azonban csak az egyharmada származik a megyéből. Elgondolkodtató a szellemi tőke ilyen alacsony igénybevétele, ebből is kitűnik, hogy mennyire keveset fordítanak a vállalatok műszaki fejlesztésre. Eszközmentes kutatómunkára a MTESZ keretein belül is lenne lehetőség, azonban még kihasználatlanok a rendelkezésre álló kapacitások. A tartalékokat mindkét helyen az érdekeltség megteremtésével és jobb munkamegosztással szeretnénk mozgósítani. □ □ □ — Az országban elsőként a megyei szövetség kezdeményezte a Főmérnökök Tanácsa megalakítását. Sándor Istvántól, az Alumíniumipari Szövetkezet főmérnökétől kérdeztük, mi volt a szándék, és milyen eredményeket értek el? — A tanács a bajai példa alapján Kecskemét és környéke termelőegységeinek műszaki vezetőit tömöríti, munkájában 24 vállalat képviseletében körülbelül harmincán vesznek részt. A Főmérnökök Tanácsa lehetőséget teremt egymás munkájának jobb megismerésére, a kölcsönös segítségnyújtásra, az aktuális műszaki problémák megvitatására. Összefogja a gazdaság megújulásáért tenni akaró erőket. Célprogramok keretében rendszeresen szervezünk szakmai és jogszabályismertető előadásokat. A megyei és városi politikai, valamint társadalmi szervek több aktuális kérdés kidolgozásába és megfogalmazásába is bevontak bennünket. Egymás megismerésén túl, úgy érzem, folytatnunk kell érdeklődési körünknek és közös céljainknak megfelelő munkát. — Saját munkahelyén hogyan hasznosítja a megszerzett tapasztalatokat? — A műszaki fejlesztést a gyakorlatban alkalmazzuk. Arra törekszünk, hogy az elvek összhangban legyenek az üzemi megoldásokkal. A szövetkezetben mi is megpróbáltuk a termékszerkezet változtatásának szükségességét tudatosítani. Az új szemlélet kialakításában sokat segített az exportképességünk növelésére benyújtott pályázatunk. Alumínium kerti bútorokból egy év alatt a korábbi mennyiség négyötszörösét tudtuk előállítani, amely jelentős többleteredménnyel járt. Új termelésirányítási és szervezési módszereket alkalmaztunk, hogy megfeleljünk a feladatnak. Szeretnénk elérni, hogy a műszaki szakemberekben is tovább erősödjön a vállalkozói szellem. Mindez elengedhetetlen feltétele versenyképességünk fokozásának és a műszaki fejlődés felgyorsításának. A MTESZ és tagegyesületei, így a Főmérnökök Tanácsa is sokat segíthet ebben. Kisvágó Árpád FELLENDÜLŐBEN AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS A termelést segítő kölcsönök Orgoványon Negyedszázaddal ezelőtt alapították az Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezetet. Akkor a taglétszám alig haladta meg a háromszázat, most több mint tizenkétezer. Már nemcsak helyben, hanem Izsákon, Bugacon, Agasegyhá- zán, Jakabszálláson, Helvécián, Balló- szögön, sőt Kecskeméten is van kirendeltsége. A betétállomány az elmúlt év végén csaknem 306 millió forint volt, az idén három hónap alatt ez az összeg 19 millióval emelkedett. A takarékszövetkezetet az életviszonyok változása hoztá létre. Mindinkább szükségessé vált, hogy a lakosság a pénzügyi szolgáltatásokhoz helyben jusson hozzá. Konfdr József ügyvezető igazgató a következőket hangsúlyozza: — Egyik legfontosabb feladatnak tekintjük a mezőgazdasági termelés bővítését elősegítő hiteligények kielégítését. Jó kapcsolatot teremtettünk a mező- gazdasági nagyüzemekkel. Az Orgová- nyi Sallai Termelőszövetkezet, valamint az Egyetértés Szakszövetkezet szakcsoportos és tagi szőlőtelepítéseit hitellel támogatjuk. Csak megemlítem, hogy a Sallai Termelőszövetkezet az idén mintegy 130 hektár területen létesít új szőlőültetvényt, amelynek hiteligénye csaknem 4 millió forint. Az Egyetértés Szakszövetkezet szervezésé-' ben évente 50;—100 hektáron tagi telepítésre kerül sor. Nemcsak a szőlőtelepítésnek, hanem az állattenyésztésnek is hagyománya van. A háztájiban népszerű a szarvas- marha-, sertés- és a baromfitartás. Sokan kérnek kölcsönt ez utóbbiak fejlesztésére is. Az ügyvezető igazgató invitálására meglátogatjuk Oláh Mihá- lyékat az alsójárási tanyavilágban. Erre az évre már ezer liba felnevelésére kötöttek megállapodást. , A háziasszonyt találjuk otthon. • Gellért Imre csincsillákat tenyészt. (Méhesi Éva felvételei) — A helyi Egyetértés Szakszövetkezetnek a tagjai vagyunk, tavaly már tartottunk egy ezres állományt. Véleményem szerint megérte a fáradságot, szép jövedelemre tettünk szert. A sovány libát továbbadtuk hizlalásra. A toll értékesítéséből is volt bevéte■ lünk. A Kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezettel kötöttünk megállapodást. Ez az ezres állomány, amint látja, szépen fejlődik, alig volt elhullás. Azt tervezzük, hogy még egy hasonló nagyságú csoportot felnevelünk, — tájékoztat Oláh Mihályné. Gellért Imre a helyi takarékszövetkezet hitelügyi főelőadója viszont egy ritka prémes jószág tenyésztésére vett fel kölcsönt. Csincsillát tart. A rágcsálók alrendjébe tartozó, a nyálhoz is hasonló állatka életmódja, megjelenése az ürgére emlékeztet. Rendkívül finom, szürke prémje egyike a legnemesebbeknek. Valamikor nagy tömegben élt Dél-Ameri- kában az Andok lejtőjén, de a vadászok jóformán teljesen kiirtották. — Egyelőre hat anyát tartok — mondja a házigazda. — Megjegyzem, • Oláh Mihályné a kislibákkal. elég kényes állat, kevés szaporulata van. Nekem is tanulni kell még a tenyésztését. Nagyon értékes, prémje jó exportcikk. Kereskedő Sándor PATTHELYZETBEN A HÁZIIPAR? Nem csak a félegyháziak keresik a kiutat • A kézimunka helyettesítéséhez műszaki fejlesztésre lenne szükség —, ahhoz meg pénzre. Felvételünkön: Pólyák Ferencné, és Toldi Imréné a félegyházi szövetkezet dolgozói azt beszélik meg, hogy mennyi időt vesz igénybe egy ilyen lánykaruha és fiúnadrág elkészítése. (Straszer András felvétele.) Két-három évvel ezelőtt a Kecskeméti Centrum Áruházban szemtanúja voltam, milyen rokonszenves fogadtatásra találtak a Kiskunfélegyházi Háziipari Szövetkezet termékei a vevők körében. A divatos, tetszetős bakfis, illetve gyermek ruhákból sokkal többet is eladhattak volna, ha a félegyháziak győzik a munkát. Az idén viszont — az év első felében — az 1986. év hasonló időszakában megrendelt mennyiségnek csupán a hatvan százalékára tartanak igényt a szövetkezet kereskedelmi partnerei. A történtekről Farkas Jenővel, a szövetkezet elnökével beszélgettünk. Túlkínálat, csökkenő kereslet Az utóbbi időben egyre több — a piaci igényekhez rugalmasan alkalmazkodni képes — kis szervezet vállalkozott konfekcióruha készítésére, ugyanakkor (igaz, némi fáziseltolódással) erőteljesen csökken a fizetőképes kereslet. — Tekintettel erre az egyre markánsabbá váló tendenciára — mondja Farkas Jenő —, 1987-re a tavalyi termelésünknek mindössze 80 százalékát terveztük. Szállítóink azonban — legnagyobb megdöbbenésünkre — az év első felében a tavalyi hasonló időszakban tőlünk vásárolt mennyiségnek csupán a 60 százalékára tartanak igényt. Az is érdekes, hogy erről miként szereztünk tudomást! Amikor már elmúlt a jelentkezésük szokásos ideje — szemérmesség ide, szemérmesség oda —, felhívtuk őket telefonon. Elnézést kértek, jöttek is rövid időn belül — és mentegetőzve elmagyarázták, hogy arról van szó: Kínából nagyobb mennyiségű konfekcióruhát importáltunk, a nagykereskedelmi cégek raktárkészlete felduzzadt, kevés lehetőségük maradt újabb vásárlásra ... De miért importál a nagykereskedelem, ha itthoni termékeiből is ki tudná elégíteni az igényeket? Azért, hogy a hazai üzemek tőkésexport-termelésre fordítsák kapacitásukat. Sorsdöntő kérdés, hogy népgazdasági szinten mennyire tudjuk legalább megközelíteni a tőkés export-import egyensúlyát. .Csakhogy a félegyházi szövetkezet — és általában a háziipari szövetkezetek — ennek az elvárásnak körülményeik, adottságaik, termelésük jellege miatt nem tudnak megfelelni. Sajátosságok A háziipari szövetkezetek külön jellegzetessége, hogy nagy létszámú bedolgozó hálózattal oldják meg feladataikat. A közös műhelyben tervezett, kiszabott ruhát az erre vállalkozók otthonukban varrják meg. Ez a fajta munkamegosztás több évtizeden keresztül jól bevált, előnyei pótolhatatlannak, érdemei múlhatatlannak tűntek. A bedolgozókat foglalkoztató üzemek ugyanis különösebb beruházás nélkül növelhetik termelésüket, változtathatják meg gyártmányszerkezetüket, ahogyan a piac kívánja. Az otthoni munka olcsóbb is: nem terhelik a közös üzemi költségek. Az élőmunka adó- és más közterhei viszont az utóbbi években aránytalanul megnövekedtek. — A különböző befizetési kötelezettségeink nyereségünknek a termékektől függően minimum 80, maximum 90 százalékát viszik el —- mondja Farkas Jenő —, de csak azért nem az egészet, mert már több éve egymás után (minden esetben az adott esztendőre érvényes) egyedi kedvezményben részesülünk. — Az élőmunka adójának ilyen következetes növelése véleményem szerint félreérthetetlenül kifejezi a szándékot ... — Előttünk sem maradt titok. Ezekkel a megszorításokkal az élőmunkának gépekkel történő helyettesítésére akarja rávenni a központi irányítás a konfekcióipari üzemeket. A gépesítés ugyanis a tőkés export növelésének feltétele. Csakhogy a háziipari szövetkezetek esetében ez lehetetlen elvárás, hiszen az ilyen szövetkezetek alapvetően az élőmunkára építenek. De tételezzük fel, hogy a sajátságos háziipari tevékenység felszámolása, megszüntetése a cél. A műszaki fejlesztés azonban nem elhatározás kérdése. Ha a kézi munkát gépekkel akarnánk kiváltani, ahhoz nem lenne elég gépeket vásárolni: építkeznünk is kellene. Jövedelmünk ilyen nagymértékű elvonása mellett erre nem is gondolhatunk. Kivéve a kevésbé adóztatott népművészeti termékeket nagyobb volumenben gyártókat, a háziipari szövetkezetek az említett okok miatt — az elterjedt hasonlattal élve — kötélen egyensúlyoznak. Elég egy tollvonás — nem kapják meg az egyedi elbírálás alapján az adókedvezményt — és „lezuhannak”. — Milyen megoldást sikerült találniuk jelenlegi nehéz helyzetükben? — Sajnos az idei szocialista megrendelésünk is fele a tavalyinak, exporttársulásunknak ugyanis kisebb rész jutott a kontingensből. Tőkés bérmunkát, ha lehetőségünk lenne rá, akkor is csak „óvatosan” vállalhatnánk: a nyomott ár miatti jövedelemkiesést semmilyen tevékenységgel nem tudnánk kompenzálni. Megegyeztünk viszont egy Borsod megyei, egy szegedi kereskedelmi céggel, valamint a BUDA-FLAX vállalattal, így az eredetileg tervezettnél valamivel több árbevételre nyílik lehetőségünk az év első felében. A munkánk egyelőre nem kevesebb mint korábban volt, de most elaprózódik a termelésünk. Borsod megyében például 19 bolt rendelt tőlünk 700 ezer forint értékű ruhát, egy-egy fazonból 3—10 darabos tételeket. Tapasztalatból tudjuk, hogy egyenetlen az alapanyag-ellátás, de azt is, hogy kereskedelmi partnereink — mivel raktárkészletük nem lépheti túl a megengedett mértéket — nem folyamatosan szállítanak, hanem ha jönnek az áruért, akkor egyszerre viszik az összesét. Az ilyen szélsőséges helyzetekre felkészülve előre dolgozunk, így most még szinte ugyanakkora a „hajtás” szövetkezetünkben, mint régen. — Mennyiben érintik ezek a változások bedolgozóikat? — Létszámuk tovább csökken. Arra kértük őket, csak az vállaljon munkát, aki alkalmazkodni tud a megváltozott mennyiségi, minőségi követelményekhez. Kisebb létszámmal, többet, jobban kell dolgozzunk, hogy talpon maradhassunk. — Mi lesz jövőre, mire számítanak? — Arra nem, hogy kevesebb lesz az elvonás: nehéz helyzetben van népgazdaságunk. Abban bízunk, hogy az új adózási rendszer rugalmasabban alkaladottságaihoz, jellegéhez. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy körömszakadtáig ragaszkodunk a régihez —, bármennyire jól bevált is évtizedeken keresztül a bedolgozók munkájára építő szervezet. Ha közös gondjainkból a kivezető út a műszaki fejlesztés, akkor ehhez készséggel csatlakozunk. Lépni azonban csak a feltételek, elsősorban a fejlesztésre fordítható pénz birtokában tudunk. * Beszélgetésünket követően került sor a KISZÖV küldöttgyűlésére, amelyen egyebek között elhangzott: az OKISZ (az ipari szövetkezetek Országos szövetsége) a KB elé terjesztette a ruházati ipar válságos helyzetét elemző, ezen belül is a konfekcióipari, illetve a bedolgozókat foglalkoztató háziipari szövetkezetek gondjairól szóló beszámolót. Almási Márta A megoldás csak átmeneti ' ’ "mazködik majd egy-égy "tevékenység SZOVJETUNIÓ Gyorsvillamosok és villamosvonatok A Szovjetunió 110 városában közlekednek villamosok. A vonalak teljes hossza meghaladja a 100 ezer kilométert. A tömegközlekedésnek ezt a fajtáját évente több mint 8 milliárd utas veszi igénybe. Ma a villamos világszerte reneszánszát éli, mivel a legkevésbé energiaigényes jármű, előállítása és üzemeltetése olcsóbb bármely más közlekedési eszköznél, nem szennyezi a környezetet. Komoly hátránya viszont, hogy aránylag lassú, pályához kötött és meglehetősen zajos. A szovjet járműipari fejlesztési kutatóintézetekben most azon kísérleteznek, hogy növeljék a járművek sebességét és csökkentsék zajszintjüket. Ezeknek a követelményeknek — az eddigi tapasztalatok szerint — az úgynevezett gyorsvillamosok és a villamosvonatok felelnek meg. A gyorsvillamosok a kényelem tekintetében már megközelítik a metró színvonalát. Ugyanakkor a pályaépítési és üzemeltetési költségei jóval kisebbek a metróénál. A villamosvonatok viszont a metró és a vonat előnyös tulajdonságait egyesítik. Az első szovjet gyorsvillamosokat Kijevben és Volgográdban kezdték üzemeltetni. A kilenc kilométer hosszú kijevi pályán nincs egyetlen szintbeli kereszteződés sem, itt a jármű átlagsebessége eléri az óránkénti 65 kilométert. A 13 kilométeres volgográdi pálya egyik három kilométeres szakaszát a föld alá vitték, a föld felett futó vonal pedig zárt pályán halad. Az automatikus sebességszabályozó- és vasúti jelző- rendszer lehetővé teszi a sebesség tekintélyes növelését — 80 kilométer/órára. A járatsűrűség: óránként 28 villamospár. Ma már gyorsvillamosok járnak Le- ningrádban, Minszkben, Rigában, Tal- linban, Lvovban és más nagyvárosokban is. A hagyományos vonalakat óránként 5—8 ezer utas vehette igénybe, a gyorsvillamosokon ugyanennyi idő alatt 12—15 ezren is utazhatnak. S jóllehet a gyorsvillamoshoz lényegesen nagyobb elsődleges beruházási költségekre van szükség, mint a hagyományoshoz, ezek teljes mértékben megtérülnek, mivel az utazási idő csaknem a felére csökken. A gyorsvillamosok előnyeinek tökéletesebb kihasználása érdekében különleges szerelvényeket fejlesztenek ki a tervezők. Ezeknek jelenleg két fő típusa van: a magasabb műszaki színvonalon álló, nagyobb teljesítményű, üzembiztonságosabb és kényelmesebb négytengelyes, valamint a 6—8 tengelyes csuklós villamoskocsi. E szerelvényeket 160, 220 és 300 üléssel látják el, s a forgalmasabb vonalakon kívánják közlekedtetni. A négytengelyes kocsi tirisztoros vezérlésű, felfüggesztése vegyes: rugós és pneumatikus. Segédberendezéseit és műszereit elektronikusan üzemeltetik feszültségátalakítóról. A kocsi értékét növelik a tökéletesített alvázak, az utasok kényelmét széles ajtók szolgálják a fel- és leszállásnál. Leginkább villamosvonatnak nevezhetnénk el a tervezés szakaszában levő, nagyszámú utas befogadására alkalmas nyolctengelyes kocsit. Ez olyan gyorsvillamos-vonalakon fog közlekedni, ahol a hagyományos villamosok befogadóképessége már nem elégíti ki az igényedet. A típus konstrukciós tulajdonságait összehangolták a négytengelyes kocsiéval. Befogadóképessége annak a kétszerese lesz. Kiterjedt kutatások folynak a zajszint csökkentése érdekében is. Moszkvában már elkészült az a kísérleti pályaszakasz, amelynek sínéit betonalapzatra fektették. Új típusú rezgéscsillapítókat építettek be a pályaágyba, a sínek illesztésénél pedig csavarok helyett ellenálláshegesztést alkalmaznak. Ennek eredményeként a zajszint mintegy a felére csökkent. • A fejlesztés eredménye: korszerű alumíniumipari termékek. (Méhcsi Éva felvétele)
