Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-07 / 106. szám

1987. május 7. • PETŐFI NÉPE • 5 Pótolják SZESZÉLYES IDŐJÁRÁS — KITARTÓ SZÖVETKEZETI GAZDÁK a veszteségeket Felsői ajoson Az őszi aszály, a kemény tél, a késői kitavaszodás miatt a gabonavetések több gazdaságban rosszul fejlődtek. Néhány helyen ki kell szántani az elfa­gyott kalászost és helyette mást vetni. Sajnos így van ez a Felsőlajosi Alma­virág Szakszövetkezetben is. Nagy Já­nos elnökkel a gondokról, feladatokról beszélgetünk. — Az ősziárpánkat mind ki kell szántani, a 20 fokon fölüli fagyok tönkretették. A 280 hektár kalászos he­lyett szálastakarmányt és kukoricát ve­tünk. Szántóterületünk a gyenge adott- ságúak közé tartozik. Emiatt búzát nem is tudunk termeszteni, helyette ro­zsot vetünk az arra alkalmas területe­ken. A legutóbbi határszemle azt mu­tatja, hogy ez utóbbi kalászos 60 száza­léka közepes, 40 százaléka pedig gyen­ge állapotban van. Az időjárástól függ, hogy változik-e ez az arány. A szőlő 80 —90 százaléka elfagyott. Mindent ösz- szevetve, az időjárás által okozott kár eddig mintegy 8—9 millió forint — mondja rosszkedvűen. A március végén tartott vezetőségi ülésen megvitatták, mit tesznek annak érdekében, hogy legalább részben pó­tolják a jövedelemkieséseket. Elkészült az intézkedési terv. A szőlőterületből is mintegy 30—40 hektárnyi ültetvényt kiselejteznek, helyette gyümölcsöt tele­pítenek. Megpróbálják az ipari mellék­üzemágaik bevételét növelni. A laka­tosüzem és a fóliafeldolgozó részleg ed­dig is sokat segített az évek óta tartó aszály^ által okozott károk pótlásában. — Új piacokat keresünk, ez a jelenle­gi gazdasági helyzetben nem könnyű. Bízunk abban, hogy sikerül előrelép­nünk. Lakatosüzemünkben a jármű­program megvalósításához szükséges eszközöket gyártunk. Ez némi bővítés­sel sokat hozhat. Mindenképpen sze­retnénk a helyi lakosság számára teljes foglalkoztatást biztosítani. Ez szüksé­ges azért is, hogy ne csökkenjen a köz­ség lélekszáma. Másképp kifejezve: a lakosságmegtartó képességekhez a fel­tételeket szeretnénk megteremteni — folytatja az elnök. Minden esztendőben 8—10 családi ház épül a szakszövetkezeti tagok ösz- szefogásával. Olcsó telket kapnak a gazdák és számos egyéb kedvezmény­ben részesülnek. A felsőlajosi határban jelenleg is 720 tanya van. Ezek lakói állattenyésztéssel és fólia alatti zöldség- termesztéssel foglalkoznak. Jelentős mennyiségben szállítanak Budapestre szamócát, zöldpaprikát, paradicsomot. A háztáji gazdaságokból 50—70 millió forint értékű árut értékesítenek évente. Ennek felvásárlását a szakszövetkezet szervezi meg. Mivel a gazdaság gyenge adottságú, árkiegészítést kap a felvásá­rolt áru után. — A homokhasznosítás egyik mód­szere az erdőtelepítés. Húsz hektáron feketefenyőt telepítünk az idén. Ezt a területet mással nem lehet hasznosíta­ni, ahogy szokták mondani, ide a ma­dár is csak kíváncsiságból jár — tájé­koztat a szakszövetkezet vezetője. Az összefogás sokféle formája ala­kult ki a lajosmizsei és környékbeli me­zőgazdasági szövetkezetek között a gazdasági kényszer hatására. A Lajos­mizsei Népfront Termelőszövetkezettel lakatosüzemet hoztak létre. A társulás gesztora az Almavirág. A lajosmizsei Kossuthtal kialakult kapcsolatok alap­ján gépátcsoportosításokkal segítenek egymásnak a vetésben, betakarításban és egyéb munkákban. Az összefogás másik formája a kis­térségi együttműködés. Nemrég tartot­tak megbeszélést az együttműködésben részt vevők. Tagja ennek a lajosmizsei termelőszövetkezeteken kívül a La- dánybenei Rákóczi Szakszövetkezet, a lajosmizsei Agroszer Vállalat. A soros elnök jelenleg Nagy János. Összesen 17 ezer hektáron gazdálkodnak az emlí­tett szakszövetkezetek. Megállapodtak abban, hogy a lehetőségekhez mérten segítik egymást a gazdálkodás minden ágában, ezáltal is csökkentik a gondo­kat. Kereskedő Sándor • Sz—100-as traktorral szánta­nak az erdőtelepí­tések alá. • Szigeti József családja is foglal­kozik fólia alatti termesztéssel. Szépen fejlődik az öntözött szamóca. • Kukoricave­téshez készítik a talajt a kiszántott ősziárpa-tcrüle- ten. (Méhcsi Éva fel­vételei) 25 ÉVES A SZOCIALISTA BRIGÁDMOZGALOM Nem az a kérdés, kell-e, hanem hogyan űjuljon meg? Beszélgetés dr. Nagy Sándorral, a SZOT titkárával ti Kell-e nekünk munkaverseny? Ilyen című cikkeket olvashatunk a magyar sajtóban, éppen abban az esztendőben, amikor a szocialista brigádmozgalom megszületésének, kibontakozásának 25. évét ünnepeljük. Bár sohasem lehetett egyenlőségjelet tenni a brigádmozgalom és a munka verseny közé (a munkaversenyben egyének is részt vettek, tehát tágabb fogalom volt a brigádmozgalomnál), mégis ténykérdés: maga a munka verseny is a szocialista brigád kezdeményezésére, tömegbázisára, dinamizmusára épült elsősorban. Aki tehát azt kérdi, kell-e nekünk munka verseny, arra is elkerülhetetlenül rákérdez: kell-e nekünk brigádmozgalom? Talán ez a néhány soros bevezető is érzékelteti: van miről beszélgetni dr. Nagy Sándorral, a SZOT titkárával. — Mit mutat a mérleg: milyen ered­mények és fogyatékosságok jellemzik a szocialista brigádmozgalom 25 évét? Hány ilyen brigádunk van ma, mennyi taggal? Mennyire nevezhető ma élőnek a brigádmozgalom? — Nem titkolva a gondokat, az elvi­tathatatlan érdemek és értékek túlsúlya jellemzi ezt a negyedszázadot. Végtére is egy olyan — alulról kezdeményezett, az öntevékenységre épülő — tömeg- mozgalom bontakozott ki, amely még ma is 126 ezer kollektívát egyesít, min­tegy 1,4 millió taggal. Vállalatvezetőink mindig biztosan számíthattak a legtöbb kollektívánk munka- és áldozatkészségére. Nemes szándékú kommunista szombatokat kezdeményeztek. Segítséget nyújtottak a pályakezdőknek: a brigádok nem fo­gadták el az „inasok megleckéztetésé- nek” hagyományát. Az ismert hármas jelszó szellemében — szocialista mó­don dolgozni, élni és tanulni — a többi között szorgalmazták, hogy a brigád­tagok szerezzenek második, esetleg harmadik szakmát. Ösztönzésükre több százezer felnőtt ült be az iskola­padba, hogy elvégezze az általános is­kola hetedik-nyolcadik osztályát, le­érettségizzen, illetve tanuljon a marxiz­mus—leninizmus esti egyetemen. — Társadalmi munka- és egyéb akci­ók sokasága fűződik e közösségek nevé­hez. Védnökséget vállaltak például az iskolák, óvodák, gyermek-, illetve szoci­ális otthonok felett. Elesett öregeket, rokkantakat, árvákat karoltak fel — a szocialista emberségből is példát adtak. — Bár ekkor sem volt gondokban hiány (túlszabályozottság, bizonyos formális, bürokratikus vonások elural­kodása), mégis elsősorban a gazdaság- irányítási reform kibontakozása terem­tett új helyzetet a brigádmozgalom szá­mára. Különösen a 80-as években de­rült ki, hogy e mozgalom akkor élte a fénykorát, amikor a könnyen és jól át­tekinthető mennyiségi célok, tenniva­lók voltak a jellemzők. A gazdasági fejlődés intenzív szakaszához, annak velejáróihoz (előtérbe került a minő­ség, gazdaságosság, általában a meg­újuló, illetve vállalkozó készség, össze­foglalva a hatékonyság) a brigádok je­lentős része máig sem tudott jól alkal­mazkodni. Megjegyezzük, a gazdasági vezetés sem tárta fel, hogyan lehetne az új viszonyok között a brigádok létét, munkakészségéf előnyösen felhasznál­ni, kamatoztatni. — A gazdaságirányítási reform to­vábbfejlesztése egyfelől kedvez a brigád­önállóság kibontakozásának, másfelől viszont jobban a felszínre hozza, ütköz­teti egymással a brigádokon belüli egyé­ni, illetve brigádok közötti csoportérde­keket. Ügy hallottuk, az a SZOT állás­pontja, hogy szolidaritássá kell változ­tatni ezt a szembenállást. A kérdés: ho­gyan? — Ténykérdés, hogy a teljesítmény szerin ti \>érdiflferenciálás valóban szem­beállíthatja egymással a közösségeket, illetve a brigádokat. Ha nőnek a telje­sítménykövetelmények, még fokozód­hat is ez a szembenállás. Mégsem volna okos dolog eltúlozni ezt a jelenséget, hiszen nem az érdekellentétek a megha­tározók, hanem az érdekazonosság. A legjobb vgmk-kban sem a veszekedés a jellemző, mert többnyire olyan dol­gok teljesítésére vállalkoznak, amelyek megvalósítása a közösség minden tagja számára előnyös. (Ezekhez mérten a belső konfliktusok súlya, jelentősége eltörpül.) Hasonlóképpen jó néhány olyan szocialista brigádunk van már, amely meghatározott feladatra vállal­kozik, illetve köt munkaszerződést. — Gáspár Sándor, a SZOT elnöke is aláhúzta a szocialista brigádmozgalom önszervező, önirányító szerepét, s elma­rasztalt mindenféle agyonszabályozási, uniformizálási törekvést. Mélyen egyet lehet érteni ezzel az állásponttal. Csak­hogy mégis szüksége lesz a brigádmoz­galomnak valamiféle központi támoga­tásra, e támogatás pedig — attól függő­en, hogy mi mellett voksol — egyúttal már állásfoglalás is. Hogyan oldja fel a szakszervezeti mozgalom ezt az elleni- mondást? — Való igaz, egy másik szélsőség volna, ha a szakszervezetek a jövőben már semmiben nem foglalnának állást a brigádmozgal sán, ha nem támogatnának .o jó törekvést. Nem erről yan szó. Még csak nem is arról, hogy elmarasztalunk mindenféle kicsinyes bábáskodást. Ez ugyanis — bármennyire fontos —csak a felszín. A lényeg: ha őszintén valljuk, akarjuk a vállalatok növekvő önállóságát (s akarjuk), akkor amellett is ki kell állni, ami velejár: a munkaverseny, így a szo­cialista brigádmozgalom is vállalati ka­tegória. Következésképp nem lehet va­lahonnan fentről, a „magasból” azt mondani: ezt tegyétek, azt tegyétek. Sőt, az is meggondolandó, célszerű-e, hogy X vállalat valamelyik brigádja országos versenyfelhívást tegyen köz­zé, hiszen ami X vállalatnál hasznos, üdvös, nem biztos, hogy az Y-nál is az. A vállalatonként eltérő módszerek a brigádmozgalom sokszínűségét, tartal­mi és formai gazdagodását eredménye­zik majd. Természetesen vannak, lesz­nek azért központi tennivalók is. Úgy véljük, nem vétünk a vállalati önálló­ság ellen, ha például népszerűsítjük a brigádönkormányzatot és autonómiát, ha — a sajtó nyilvánosságát is felhasz­nálva — megdicsérjük azokat a kollek­tívákat, amelyek valami ötletes, eredeti módszert találtak ki a minőség javítá­sára, az innováció jobb kibontakozásá­ra stb. Elképzelhető, hogy még csak nem is a módszerre, hanem az eredeti­ségre, a találékonyság elismerésére he­lyezzük a hangsúlyt, vagyis arra, amire minden gazdálkodó szervezetnél szük­ség van. — Nem kellene összehívni a szocialis­ta brigádvezetők tanácskozását? Nem is annyira a jubileum kedvéért, hanem a tapasztalatok kicserélése végett. Végté­re is, lenne mit megvitatni!... — Még március elején elkezdődtek, s május végéig előreláthatólag befeje­ződnek a szocialista brigádvezetők vál­lalati tanácskozásai. Élénk figyelemmel kísérjük az ottani vitákat, kíváncsiak lévén arra: hogyan látják ők a helyzetü­ket, a kibontakozás útját-módját? Való igaz, egyszer célszerű volna összehívni az országos tanácskozást is. De hogy mikor, arra még nem lehet választ adni. Ez a vállalati tanácskozá­sok állásfoglalásától függ: akarják-e egyáltalán, ha igen, mire gondolnak közelebbről? Nem akarunk a vélemé­nyük ismerete nélkül szólni és állást foglalni. — Már hónapok óta tart a vita: kell-e munkaverseny, illetve szocialista bri­gádmozgalom? Hogyan összegezné a vé­leményét? — Szerintem nem az a kérdés, hogy kell-e, hanem az, hogy miképp újuljon meg ez a mozgalom? Mély meggyőző­déssel vallom, hogy még a legtökélete­sebb szabályozó, illetve érdekeltségi rendszer sem lehet mindenható. Bár az anyagi érdekeltség a meghatározó, azért a jövőben sem lesz mellékes az emberi kiteljesedés, önmegvalósítás vá­gya, a tudásszomj, az összetartozás ér­zése és öröme, a szolidaritás. Az ember nem utcai automata, amely bizonyos pénzmennyiség bedobása után ilyen­olyan szolgáltatást nyújt: az ember ér­ző lény, személyiség, akit nem csak az anyagi érvényesülés vágya vezérel. Sze­ret környezete alakítója, formálója is lenni, maga és környezete számára nemcsak anyagi, hanem erkölcsi érté­keket is teremteni. M. L. NEM KERÜL SEMMIBE, CSAK KI KELL PRÓBÁLNI Napelemes házak Kalocsán Számítógép vezérli a napelemes melegvíz-szolgáltatást. (Straszcr András felvéte­Mindig izgalmas feladat technikai érdekességekről hírt adni, különösen akkor, ha az elképzelés már megvaló­sult. Ez történt Kalocsán egy közép­európai viszonylatban is egyedülálló kísérlettel. A Petőfi KISZ Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet olyan 18 la­kásos sorházat épített fel, amelyben a háztartási melegvizet napelemek segít­ségével szolgáltatják. A megvalósítás­ról és az eddig szerzett tapasztalatokról Huszár Mihály igazgatóval beszélget­tünk. — 1984-ben szereztünk tudomást az ÉVM, a SZÖVOSZ és az Építéstudo­mányi Intézet által közösen meghirde­tett pályázatról. Nem kerül semmibe, hangzott a biztatás, csak ki kell próbál­ni. Nem sokat gondolkoztunk, bead­tuk a jelenkezést és megnyertük a ki­írást. Talán Kalocsa fekvésének kö­szönhető. Ideális hely, sok a napsütés, ugyanakkor szélsőséges időjárási vi­szonyok uralkodnak a területen. Olyan adottságokkal rendelkezik, ahol a leg­jobban megtalálhatók a kísérleti felté­telek. Egy államközi megállapodás ke­retében, amelyben a svéd Építéskutatá­si Tanács és a Magyar Építéstudomá­nyi Intézet volt az érdekelt fél, ingyen hozzájutottunk egy külföldi berende­zéshez. Számunkra meglepő volt az a gyorsaság, ahogyan alakultak az ese­mények. Rövid idő alatt elkészült a tervdokumentáció, éppen csak annyi, amennyi a megértéshez feltétlenül szükséges, de a kivitelezéshez mégis ele­gendő, és a svédek már a tárgyalás köz­ben megkezdték a szállítást. 1985 szep­temberében próbaüzemet tartottunk, és november 27-én megtörtént az át­adás. Azóta kifogástalanul működik az épületben a napelemes melegvíz-szol­gáltatás. .Családiházas beépítéseknél meleg­víz-ellátásra általában egyedi berende­zéseket alkalmaznak. Százhúsz literes villanybojlert alapul véve, elektromos energiával napi 200 liter meleg víz állít­ható elő köbméterenként 30 forintos áron. A napkollektorok alkalmazásá­val a tervező eredetileg 50 százalék költségmegtakarítást számolt. A kísér­leti berendezés családonként és napon­ta 400 liter 55 fokos meleg vizet szolgál­tat, s 75 százalékos a megtakarítás mér­téke. Biztonsági okokból az ellátórend­szer elektromos energia kombinációval készült, há a tartályban levő víz nem éri el a 40—45 fokot, akkor automatiku­san bekapcsol a 15 kilowattos rásegítő fűtés. Erre áprilistól október végéig gyakorlatilag nincs szükség, sőt előfor­dult, hogy a kívánt hőfokot a kollekto­rok decemberben, mínusz 12 fokos kül­ső hideg és a 7 fokos hálózati hideg víz ellenére is leadták. A szerkezet lelke, a hőcsapda a szórt fényt is felfogja. Az egész rendszert egy írógép nagyságú számítógép vezérli és a hároméves kísérleti idő alatt mág­nesszalagon rögzíti az értékeléshez szükséges adatokat. A tetősíkban elhe­lyezett napkollektorok egyben a tetőfe­dés anyagát is helyettesítik. Mivel négyzetméterenkénti súlyuk a cserépfe­désnek az egyharmadát sem éri el, a teherhordó szerkezetek jelentős anyag­megtakarítással készíthetők. Tetőtér­beépítések esetén további előny a jó hőszigetelő-képesség. A kísérlet igazi jelentőségét mégsem az elért eredmények, hanem az üzleti kapcsolatban rejlő lehetőségek adják — vallja Huszár Mihály, a lakásépítő szövetkezet igazgatója. Komoly reali­tása van egy svéd—magyar közös vál­lalat alapításának. A berendezés olyan jól vizsgázott, hogy eséllyel pályázhat­nának közösen harmadik piacon. Új­donságnak számítana a magyar szere­lők külföldi megjelenése. A hazai érde­keltséget az olcsó alumínium teremt­hetné meg, hiszen a szerkezet teherhor­dó rétege és cirkulációs rendszere ebből a fémből készül, ami viszont Svédor­szágban igen drága alapanyag. Egy ilyen vállalkozás növelhetné az ország devizabevételét. Addig is, a kísérleti eredményeken felbuzdulva, a kalocsai lakásépítő szo­lé) vetkezet szeretne a közeljövőben egy olyan mintalakótelepet felépíteni, ahol már nemcsak a háztartási melegvíz-ellá­tás, hanem a lakások fűtése is napkol­lektorokkal történne. Itt egyúttal ki­próbálnák a hazai energiatakarékos építőanyagokat és azokat az épületgé­pészeti berendezéseket, amelyeknek a használata a gyakorlatban még nem terjedt el.- Szeretnék annak a lehetősé­gét megteremteni, hogy korszerű anya­gok és szerkezetek ugyanazon a helyen, egyforma szervezés mellett és azonos hőmérsékleti viszonyok közepette épüljenek be. Az így szerzett tapaszta­latokat az egyre nagyobb méreteket öl­tő kiselemes építési módok alkalmazá­sa terén lehetne hasznosítani. A szövetkezet útkeresése egybeesik a kormány magánlakás-építkezéseket se­gítő szándékával. Ezért elképzeléseik megvalósítását pályázat útján több szerv, az ÉVM, a SZÖVOSZ, az Ipari Minisztérium, a KISZ Központi Bi­zottsága, a megyei és városi tanács is támogatja. Kisvágó Árpád Kábeltelevízió és légiforgalom A kábeltelevíziós hálózatok zárt rendszerek, tehát kifelé nem sugá­roznak. Az Egyesült Államokban a tapasztalatok azonban mást bizo­nyítanak. A szerelés hibái miatt, s mert a rendszerek karbantartását elhanyagolják, továbbá a „potyá­zó” nézők létesítette illegális kábel­elágazások folytán, adóantenna­ként viselkedő kisugárzó pontok százai jönnek létre rajtuk. Ézek az „adók” elsősorban a légiforgalmat segítő rádióösszeköttetéseket za­varják. de zavarják a rádióamatő­rök, a katonai hírközlési rendszerek |ps különféle készenléti szolgálatok (tűzoltók, mentők) hírösszekötteté­seit is. A légügyi hatóságok eleinte úgy vélték, hogy ezek a zavarok csupán az alacsonyan repülő gépek rádió- forgalmában okozhatnak bajt. Nemrégiben azonban Michigan ál­lam egyik városa közelében lehetet­lenné vált miattuk, hogy a 8000— 10 000 méteres magasságban szálló repülőgépek összeköttetésbe lépje­nek az irányítótoronnyal, s ez már nagyon is nagy veszélyt jelentett. A kábeltelevíziós berendezéseket addig nem ellenőrizték rendszere­sen. Az újabb vizsgálatok átlagosan minden harmadik hálózatban ki­mutattak olyan hibákat, amelyek az 500 méteres magasságban felet­tük elhaladó repülőgépek rádióösz- szeköttetéseit 90 százalékos valószí­nűséggel zavarják.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents