Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-06 / 105. szám

1987. május 6. • PETŐFI NÉPE • 5 ÁLLATTENYÉSZTÉSI KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS III. Együttes erőfeszítésekkel Az elmúlt napokban már két részt olvashattak az állattenyésztési kerekasztal- beszélgetésen elhangzottakról. Kistermelők és nagyüzemek szakemberei mondták el véleményüket erről az ágazatról. Ma egyebek között a hazai és belföldi piac igényei­ről, a meglevő szabályzók módosításának szükségességéről vitatkoznak ankétünk résztvevői. Akik gondolataikat kicserélik: Máttyássy Ferenc, a megyei pártbizottság gazda­ságpolitikai osztályának munkatársa, Kurucz István, a megyei tanács főelőadója, Kalmár Sándor, a bajai és Vancskó Geregely, a kiskun ■.ági Teszöv főmunkatársai, Molnár László, a Tiszaalpári Tiszatáj Termelőszövetkezet főállattenyésztője, Má­tyás János, a Tiszakunsági Juhtársulás vezetője, Váczi László, a Kun fehértói Előre Termelőszövetkezet elnöke, három vállalkozó: Bán Sándor és Gál Géza kecskeméti és Erdélyi Zoltán sükösdi kistermelő. Értékarányok Úgy látszik, üzlet is születik a „ke­rékasztal” mellett. Váczi László selejt- traktort ajánl fel a kistermelőknek. Az­tán fonódik tovább a beszélgetés, Mol­nár László, a Tiszaalpári Tiszatáj Tsz gondjait tárja fel: — A kétezer anyás juhászatunkról szólnék előbb. Igaza volt Erdélyi Zol­tánnak, amikor a legelő és a hodályok távolságáról beszélt. Sajnos nálunk is így van, több mint hatvan kilométert autózok, ha a juhászatunkat akarom látni. Harminc évesek a hodályaink, tönkrementek, korszerűtlenek. Épp csak annyit tudunk rajtuk javítani, hogy az eső ne csorogjon be. 1982-ig érdemes volt tartanunk a birkákat, azóta egyre kevésbé. A negatív csú­csunk 1984—85 volt, amikor az ága­zatban mínusz 1,3 millió forintot „ér­tünk el”. Tavaly egy kicsit javult a hely­zet, 57 ezer forint tiszta nyereséget ho­zott. Ez nem ok az elégedettségre. Azt várnánk, hogy állatonként 300—500 forint maradjon meg. Szinte elérhetet­len cél. Valóban kapott támogatást a juhászat, de érzésem szerint nem ez a végső megoldás. A birka termékeit, a húst, a gyapjút és a tejet kellene jól megfizetni a termelőnek. Tejelő tehenészetünkben 976 tehenet és 1820 növendék-hízómarhát tartunk. Sokáig csak veszteséget termelt az ága­zat. Három éve 1,8 millió, tavaly 2 mil­lió forint nyereséget hozott. Pedig egy év alatt kétszáz literrel növeltük a tehe- nenkénti tejtermelést. A szarvasmar­hatartás meghatározó a szövetkeze­tünkben. Észrevesszük, hogy kezd megbecsültebb állattá válni a tehén. Az értékelésben azonban korántsincs min­den a helyén. A telepünk 1974—75-ben épült egyedi terv alapján, amit a MÉM bírált el. Már akkor sem volt a legkor­szerűbb. Azóta pedig csak meszeltünk, a trágyakihúzó szánt váltottuk fel trá- gyafogadóval. Alig tudjuk kigazdál­kodni például a pulzátor árának növe­kedését, ami kis híján duplájába kerül most, mint néhány éve. A rekonstrukcióról csupán egyetlen mondatot: nagyon jó az ötven százalé­kos támogatás. De azt kevesen tudják, hogy száz pályázó közül valójában 6 —7 kap. A telepen mindig ki kell talál­ni valami újat, amivel javítani lehet a munkafeltételeket, a termelést. Nekem is meggyőződésem, hogy nem a dotáció az igazi segítség. Gondoljunk utána: egy liter kóla 18 forint, a tej — attól függően, milyen zsírszázalékú — dur­ván 7 forint. .. Megéri ilyen értékará­nyok mellett tejet fejni? Dönt a piac — Ez az eredménye, ha az állatte­nyésztők összeülnek — kezdi egy kis hangulatoldással Kurucz István — min­denkinek van gondja, panasza. Főleg most, hátunk mögött a nagyon kemény téllel. Nem véletlenül említem. Alz ál­lattenyésztők mentalitására ugye az is jellemző, hogy akkor, amikor emberek nem jutottak be a munkahelyükre, a teheneket mindenütt megetették és megfejték. Néhány számmal szeretnék válaszol­ni arra, hogy az állattenyésztés termé­keinek van-e piacuk. A külpiac olyan, amilyen, de a hazai egy főre jutó tejfo­gyasztás 187, a húsé 80, a tojásé 18 kilogramm. A hazai állattenyésztés eredményei igenis elismertek. Az egy főre jutó 155 kilogrammos állati termék megterme­lésével az európai rangsorban jó helyen állunk. A mezőgazdasági termékek 70 szá­zaléka fix áras, ami sok mindent beha­tárol. A rendelkezésre szükség van, de nemcsak központilag, hanem üzemen belül is. Például a háztáji integráció apróbb gondjait is figyelemmel kell kí­sérni. A megyében a tehenek egyhar- mada, a kocák 65 százaléka, a juhok szintén egyharmada, a baromfi 39 szá­zaléka kistermelőknél van. Az ő mun­kájuk elképzelhetetlen a nagyüzemi háttér nélkül. Á támogatások gondolatköréhez kapcsolódva, a tehéntartóhoz lenne kérdésem: kért, kapott-e úgynevezett akciós fejőgépet? Gál Géza máris válaszol: — Hamarabb vásároltam, mint be­indult az akció. ~i j Erre csak a karját tárhatja szét Ku­rucz István: — Van sokféle támogatás, amit kér­deztem csak egy a sok közül. Elhang­zott fájó pontként a kistermelők részé­ről, hogy nincs fórum, ahol meghall­gatnák Őket. Dehogy nincs. A falugyű­léseken, vagy a megyei, országos szer­vezésű tanácskozásokon el lehet mon­dani a gondolataikat, észrevételeiket. Ma már nem szabad azon vitatkoz­ni, hogy a fehér, vagy az öves sertés kell-e. A feldolgozó és a piac elvárása ezt eldöntötte. A tartási -körülménye­ket, a takarmányozást kell most már az állatok igényeihez igazítani. Nagyobb baj az, hogy a kihelyezési akciók nem sikerültek úgy, ahogy vártuk. Sok a gyenge fialás, az elhullás. Fontos fel­adat, hogy a törzstenyészeteket mégin- kább bevonjuk ebbe az akcióba. A juhászatról egy hétig is lehetne beszélni. Egy dolgot említek csak, gon­dolatébresztőként. A megyében a vál­lalkozókhoz kihelyezett juhállomány nagy része teljesen leromlott! Juhásza válogatja Erdélyi Zoltán ezt nem hagyja szó '—J nélkül: — Jobban meg kellene nézni, kinek adják a nyájakat! Nagyon sok szeren­cselovag akar meggazdagodni úgy, hogy közben mit sem tesz az állatokért. Az eredmény meg az, hogy a juhászo­kat általánosságban elítélik. Pedig van­nak kivételek! A hosszúra nyúlt kerekasztal-beszél- getés összegzésére Máttyássy Ferenc vállalkozik: 1— A feszítő gondok többségéről szót ejtettünk. A kistermelők megerősítet­ték a gazdasagok részéről elhangzotta­kat. Nem lenne tisztességes dolog, ha nem említeném, hogy a mezőgazdasági kormányzat milyen gazdasági, bel- és külpiaci helyzetben hozta meg dönté­séi, a szabályozóváltoztatást. Igaz, hogy még mindig sok módosításra van szükség. Ám a saját portánkon is van éppen elég söpörni való. A sokat emle­getett belső tartalékok feltárása folya­matos feladat. Az együttes erőfeszítése­ket előbb-utóbb siker kell, hogy koro­názza. Gál Eszter ■ (Vége) Kevésbé kelendő a segédmunkás A gyakran emlegetett szó: struktúraváltás^ koránt­sem csak technikai megújulásra szorítkozik. Új igényt jelent emberi képességekre, tudásra, szakmákra vo­natkozólag is. Ez óhatatlanul együtt jár azzal, hogy a korábban megbecsült szakismeretek, munkaforté­lyok egy része leértékelődik a munkaerőpiacon, más, korszerűbb képzettségek iránt pedig élénkebb keres­let mutatkozik. Nem ritkán fájdalmas lehet ez az egyén számára, mégsem fékezni, hanem ellenkezőleg: frissíteni célszerű az átrendeződés folyamatát. Épp így lehet a lehető legkisebb feszültséggel végbevinni a múnkaerőállományban is nélkülözhetetlen struktú­raváltást. A folyamat már megindult, s hogy egészséges kere­tek közt maradjon, precíz és naprakész információ kell a mozgások irányáról, élénkségéről. Ilyen ada­tokkal szolgál az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal egy éve működő számítógépes munkaügyi informáci­ós központja. Többet ér a szakképzettség A központ közelmúltban kiadott jelentése a mun­kavállalók számára igen kedvező állapotról ad képet. Az országos átlagot tekintve egy álláshelykereső tíz lehetőség közül választhat. Ez az imponáló adat a munkaerőközvetítő szerveknél bejelentett szabad ál­láshelyek, valamint a jelentkező álláshelykeresők szá­mának egybevetéséből áll össze. Ezt azért kell hang­súlyozni, mert a teljes munkaerőpiac helyzete ettől eltér. Egyrészt a vállalatok sem — vagy késve — jelentik be az összes „nyitva” levő álláshelyet. Más­részt maguk az álláskeresők sem veszik igénybe a munkaerőközvetítést, vagy ha érdeklődnek is a hiva­talban, nem vétetik magukat nyilvántartásba. Holott — mondják a szakemberek — ez fontos: hathatós segítségre az számíthat, aki egyértelműen kinyilvánít­ja elhelyezkedési szándékát. Úgyanakkor a nyilván­tartásba vétel semmiféle hátránnyal nem jár. A bejelentések szerint a legutóbbi mérési időpont­ban — 1986 végén — a helyzet a következő volt: 63 ezer álláshely várt'dolgozót és 6 ezer 387 ember volt — kinyilvánított szándéka ellenére — állás nélkül. Ámbár — a több mint négy és fél millió foglalkoz­tatottat alapul véve — a munkaerőpiac kis részére utalnak a számok, mégis jó következtetéseket lehet levonni belőlük a nagyobb tendenciákra vonatkozó­lag is. Ami alapvető, aztá két számból is kiolvasható: munkaerőkínálat korántsem mindig ott keletkezik, L-ahpl kereslet is van iránta. Azaz számos teendőt kínál számunkra a következő években a rugalmas munkae­rőmozgáshoz elengedhetetlen infrastruktúra megte­remtése. Ez elsősorban a kellő minőségű lakások kia­lakítását igényli. Az adatok nemcsak földrajzi jellegű feszültségekre utalnak. A kereslet és a kínálat a belső szerkezetében is eltér egymástól. Mint kiviláglik: a legnagyobb vá­lasztási lehetőség a szakmunkások előtt áll: átlagosan 32 álláshely közül választhatnak. A betanított mun­kások előtt 16, a szellemi foglalkozásúak előtt 8 lehe­tőség kínálkozik. A legszűkebb variációra a segéd­munkásoknak van módjuk: 3 hely jutott egy jelentke­zőre a legutóbbi felméréskor. Ezek a számok egyértel­műen azt mutatják: erős a minőségi igény a honi munkaerőpiacon. Hol marad a csúcstechnológia? Ez a minőségi igény azonban főleg a valós kínálat­hoz képest mutatkozik. Önmagában a munkaerő­keresletből nem állapítható meg, hogy a magyar gaz­daság, s benne elsősorban az ipar műszaki generáció- váltáson menne keresztül. Az első helyre sorolt nép- gazdasági ág 30 ezer embert várt, a bejelentések sze­rint. Az igénynek megközelítőleg kilenctizedé fizikai álláshelyre szól, ezen belül fele részben szakmunkáso­kat várnak. A leginkább keresett szakmák listája sem árulkodik arról, hogy iparunk a csúcstechnológiák alkalmazása felé közelít. Az első helyen a lakatos szakma áll: csaknem ötezer nyitott álláshellyel. Utána a textilkonfekcionáló szakma következik, két és fél ezer álláshellyel, majd a forgácsoló szakmák, kétezer betöltendő állással. A kép teljessége kedyéért meg kell említeni, hogy a szellemi foglalkozásúak iránt százas nagyságrendű az igény: könyvelőket, gépírókat, illet­ve — a diplomások közül — üzemmérnököket vár­nak a munkáltatók. Ami a munkaerő-kínálat összetételét illeti: annyi­ban hasonlít a kereslethez, hogy itt is túlsúlyban van a fizikai munka. Ilyen foglalkozást öt és fél ezer em­ber vár, nagyrészt férfi. Az eltérés a minőségben mu­tatható ki. Az álláshelyet keresők nagyobbik része — 65 százaléka — ugyanis csak általános iskolai végzettséggel, vagy azzal sem rendelkezik. Közülük került ki az a 439 ember is, aki három hónapnál tovább maradt álláshely nélkül a munkaerő-közvetí­tő szervezet „várakozólistáján”. A szakemberek ta­pasztalata szerint érzékelhető hátrány a rovott múlt, az alacsony képzettség és a vándormadár életforma. Ez utóbbi hátrányát akként is próbálják enyhíteni a munkaerő-közvetítők, hogy új munkakönyvvel látják el a leendő dolgozót, ám — lévén a vállalati munkaü­gyisek tapasztalt emberek — ez sem mindig segít. Figyelemkeltő, hogy több mint kétezer azok szá­ma, akik középfokú végzettséggel is igénybe vették a munkaerőközvetítést, hogy álláshoz jussanak. A dip­lomás álláshelykeresők száma 117 volt a legutóbbi felméréskor. Öt megye gondjai Ami az állást keresők nembéli megoszlását illeti: a fizikai munkára várók nagyobb része.— mint írtuk — férfi, a szellemi foglalkozást kereső nyolc és fél száz ember között pedig háromszoros a nők hányada. A kormegoszlást tekintve: a legtöbb álláskereső — 1800 ember — a 21 és 30 év közötti és — ez meglepő — közülük, illetve a még fiatalabbakból kerül ki a szakképzetlenek háromnegyede. A földrajzi összehasonlítás Szabolcs, Szolnok, He­ves, Borsod és Pest megye helyzetét mutatja javítan­dónak: ezekben mérték az elhelyezésre várók nagyob­bik felét. Ez utóbbi adatok is jól kijelölik a kellő cselekvés irányát, s elősegítik, hogy a gazdasági struk­túraváltás a lehető legkevesebb emberi megpróbálta­tással valósulhasson meg. M. P. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL BACS-KISKUN MEGYEI igazgatóságának közlése GAZDASÁGI JELZŐSZÁMOK Az állatállomány alakulása Bács-Kiskun megyében 1987. március 31. Megnevezés Az előző év azonos idő­pontjának X-ában A megyei részese- dése az orszá­gosból, X a megyében országosan összes gazdaság Szarvasmarha 101,4 96,9 6,8 Ebből: tehén 103,9 99,6 7,3 Sertés 103,5 103,3 11,5 Ebből: anyakoca 106,9 107,6 12,2 Ebből: nagyüzemek Szarvasmarha 97,7 97,8 6,3 Ebből: tehén 98,5 99,2 6,4 Sertés 102,4 102,8 11,3 Ebből: anyakoca 102,7 103,1 9,7 kisgazdaságok Szarvasmarha 109,0 96,9 8,3 Ebből: tehén 115,9 101,1 9,7 Sertés 103,4 105,0 12,0 Ebből: anyakoca ✓ 109,1 111,9 14,4 MOSÓPOR ÚJ CSOMAGOLÁSBAN Svájci mosópor-töltő automata kezdte meg működését a rákospalo­tai Növényolajipari- és Mosószergyártó Válla­latnál. A modern, nagy teljesítményű gépen két­féle kiszerelésben állítják elő az új Perlux mosó­port. A nagy, 3 kilogram­mos csomagolásút a na­pokban hozzák forgalom­ba. A közeljövőben a Per- luxon kívül az ismert Ide­ál ’86 termék is nagydo­bozos kiszerelésben kerül az üzletekbe. Ezt követő­en a többi mosópor 40 százalékát az újfajta cso­magolásban forgalmaz­zák majd. SZAKKÖNYVTÁR Szakszervezeti lexikon A nemzetközi lexikonirodalomban a Népszava vállalkozott elsőként szak- szervezeti lexikon kiadására: tíz eszten­dővel ezelőtt jelentette meg kislexiko- nát, a most elkészült átdolgozás 679 oldalon igyekszik kötetbe gyűjteni azoknak a legfontosabb fogalmaknak a rövid ismertetését, helyes értelmezé­sét, mozgalmi vonatkozásainak ’ ma­gyarázatát, amelyekkel a szakszerveze­ti tisztségviselők, aktivisták és propa­gandisták mindennapi munkájuk so­rán találkoznak. A szerkesztők arra vállalkoztak, hogy segítséget nyújtanak a szakszerve­zeti alapismeretek elsajátításához, a közéleti kérdések iránt érdeklődő embe­rek eligazodásához, a szakszervezetek társadalmi szerepének és működésének megismertetéséhez; szócikk-ismertetői nyomon követik a szakszervezetpoliti­ka lényegét, a tizenkilenc iparági-agaza- ti szakszervezet törekvéseit. A közgazdasági bizottságok kézikönyve A magyar szakszervezetek szerveze­teiben — az ötévenként esedékes vá­lasztások során — a munkahelyek bi­zalmijaitól a mozgalom legfelsőbb szintjéig újraválasztották a tisztségvise­lőket, újak kapcsolódtak be a munká­ba, megújultak a vállalati szakszerveze­ti bizottságok mellett működő közgaz­dasági munkabizottságok is. Ezekre a bizottságokra a munkahelyi érdekvé­delmi tevékenységben rendkívül fele­lősségteljes feladatok hárulnak. A szakszervezeti testületek tagjainak, aí aktivistáknak jól kezelhető kézi­könyvet nyújt át a kiadó, remélve, hogy segít áttekinteni a szakszervezetek rész­vételét a gazdálkodásban, a munka­mozgalmakat (munkaversenyt.a válla­lati munkaverseny-szabályzatok készí­tésének lehetőségeit, a munkaversenyek ■ formáit, az újítomozgalmat), a foglal- koztatási, érdekeltségi, ösztönzési rend­szert, a munkahelyi demokráciát. A kötet a Szakszervezeti aktivisták || kézikönyve sorozatban jelent meg. > (Népszava Lap-és Könyvkiadó, 1987.) K. M. A KISKŐRÖSI TANÁCS ELISMERÉSE AZ ÁFÉSZNEK Kölcsönös segítségnyújtással gyorsul a fejlődés Alapozzák a Petőfi Társaság, az IBUSZ, valamint az ajándékbolt kö­zös épületet. Kivitelező a Bácscp- szer. (Méhesi Éva felvétele) A Kiskőrösi Városi Tanács Végre­hajtó Bizottsága ez évtől kezdve kitün­tetésben részesíti azokat az intézmé­nyeket, közületeket és személyeket, amelyek és akik hosszabb idő óta köz­reműködnek a város fejlesztési felada­tainak segitésében. A Kiskörös Váro­sért elismerést, amelyet ezentúl minden esztendőben a felszabadulási ünnep­ségsorozat alkalmával adnak át.— a közületek közül — elsőnek a Kiskörös és Vidéke Áfész kapta. Az erről szóló végrehajtó bizottsági határozat megállapítja, hogy a szövet­kezet évek óta rendszeresen közremű,- ködik a városfejlesztési feladatok vég­rehajtásában, segíti a tanács terveinek megvalósítását. Felelősségteljesen fog­lalkozik a lakosság áruellátásának javí­tásával, jelentős eredményeket ért el a kereskedelmi hálózat fejlesztésében. Ez utóbbi tevékenysége összhangban van a tanács elképzeléseivel. Érzéjceli az áfész vezetősége a növekvő igényeket, a lakosság kérésének megfelelően bőví­tette a bolthálózatot. Külön kiemeli a határozat, hogy létrehozta' a mozgó- bolt-hálózatot. Az ellátás javításáért felvásárlási jo­got adott boltjainak, amely lehetővé tette az áruválaszték bővítését, az igé­nyekhez való gyorsabb, rugalmasabb alkalmazkodást. Megszervezte a nagy­kereskedelmi ágazatot, részt vesz kü­lönböző vállalkozásokban. Néhány éve közvetlen export-import áruforgal­mat is vállalt. A továbbiakban a határozat külön elismeri, hogy a mezőgazdasági termé­kek helyi feldolgozására élelmiszeripari üzemet hozott létre az áfész, jelentős szerepe van —- főleg a húsellátásban — az általa szervezett szakcsoportok­nak is. — Bátran állíthatom, hogy a tanács jó partnere szövetkezetünknek a beru­házások megvalósításában. Példás, jó együttműködés alakult ki köztünk. A pénzügyi alapok egy részének átadá­sával, kölcsönös segítségnyújtással, épülnek az új létesítmények aj város­ban. Rendszeresen támogatjuk anyagi­akkal az útépítéseket is. Részt veszünk a környezetvédelmi, városszépítési fel­adatok megvalósításában. Anyagi se­gítséget adunk a szociális, művelődési és sportcélok megvalósításához—; tájé­koztat Pétervári János, az áfész elnöke. Példákat is felsorol. A városi tanács­csal közösen alakították ki tavaly a városközpontban az új kávéházat. Most épül az új könyvesbolt, az IBUSZ és a Petőfi Társaság irodája, s jut hely még egy ajándékboltnak is az épületben. — Kiskőrös csaknem 16 ezer lakosá­ból megközelítően 4 ezer ember tagja az áfésznek. Hozzánk tartozik még hét község. Érdekeltségi területünkön 32 ezer lakos él, amelynek csaknem egy­harmada áfész-tag. Az utóbbi években a tagság anyagi kötődése is szorosabbá vált. Ezt bizonyítja, hogy tavaly 18 mil­lió 400 ezer forinttal nőtt a célrészjegy­állományunk. Ez az összeg jelentősen segíti a beruházások megvalósítását. Mint már mondottam, nemcsak az üz­lethálózat bővítését segítjük egy-egy te­rületen, hanem kommunális beruházá­sokhoz is hozzájárulunk. A városban és a községekben egyaránt segítjük a víz-, a villanyhálózat bővítését, az úté­pítést. Csak példaként említem meg, hogy a tanyák villamosításában is részt veszünk — tájékoztat az áfész vezetője. Az anyagi segítségen kívül tanácsi szervezésben jelentős társadalmi mun­ka gyorsítja a fejlesztési tervek megva­lósítását. Erre is van bőven példa. A tabdi A BC-áruház alapozását hetven ember segítette társadalmi munkával. A lakosság támogatásának köszönhe­tően a csengődi A BC-áruház alapozá­sát két nap alatt elvégezték és már any- nyi volt a jelentkező a társadalmi mun­kára, hogy nem is jutott mindenkinek tennivaló. — Egy közösség erejét a hozzácsatla­kozó tagok lelkesedése, támogatása határozza meg. Igyekszünk hasznos cé­lokra mozgósítani az ebben rejlő tarta­lékokat. A tagság anyagi támogatása és a különböző társadalmi munka a továbbiakban is számottevően gyorsít­hatja a fejlődés tempóját — állítja Pc- tervári János. Kereskedő Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents