Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-06 / 105. szám

1981. május «. «B PETŐFI NÉPE f MADARASON NEM CSALÓDTAK A LOKÁLPATRIÓTÁKBAN Tettekre váltott hazaszeretet Ha már a térdek kilátszanak Szép környezetben élnek a ma* darasiak. Gyarapítják a lakóhe­lyüket. Akiknek keze munkája nyomán évről évre kivirul a ha­tár, szirmot bontanak az út men­ti meggyfák és a tanácsház mel­letti park is kizöldell, sokat tesz­nek egymásért a hétköznapo­kon is. JÓ ADÓFIZETŐK ÉS TÁRSADALMI MUNKÁSOK CF Az épülő orvosház. (Méhes! Éva felvételei) Kohl Antal ban. Három tanterem kiégett. A* elszenesedett ablakok és ajtók, meg a füstös falak lehangoló lát­ványt nyújtottak. Mégsem a két­ségbeesés lett úrrá az embere­ken. Az üszkös romok inkább fel­szították a madarasiak amúgy Is erős iiakóhelyszeretetét. Nem si­ránkoztak: Ml lesz velünk? Se­gítettek. Elsősorban pénzzel. A Hazafias Népfront községi bi­zottsága és a tanács ezúttal sem csalódott a lelkes lokálpatrióták­ban. Incze Mihály nyugdíjas ka­mionvezető elsőként fizetett be az iskola újjáépítésére 500 forintot. Majd Bóner Ferenc 3000, a K1SZ- fiatalok 9080, az óvónők 4050, a tanárok 3700, az úttörőcsapat 3000 és a III. b. tanulói — hul­ladékgyűjtésből — 180 forinttal iparkodtak a tűz pusztításának nyomait eltüntetni. A katymári általános iskolások 18 ezer fo­rinttal segítettek a bajba jutott madarasiakon. Bácsalmás általá­nos fogyasztási és értékesítő szövetkezete Is jelentkezett, öt­venezer forintot adott. A város ipari szövetkezete pedig vállalta, hogy önköltségi áron újakkal pó­tolja a kiégett ajtókat és abla­kokat. A Madaras! Béke Tsz azelőtt is erős támasza volt a falunak. A tűz hírére nem hagyta cser­ben az iskolát. Kölcsönadott két­millió forintot az épület rendbe­hozására. A tagság pedig, évi jö­vedelmének egy százalékát aján­lotta föl erre a célra. Bajban ismerik meg egymást az emberek. Mennyire igaz. így történt ez Madarason is, ahol a lakóhelyszeretet — a hétköznapi tettekben megnyilvánuló hazafi- ság — érzelmi erőt, újabb ösz­tönzést ad a további cselekvésre. Bagócsl Károly vb-titkár szo­bájában elmélyülten számolgat. Miből és mire költhetnek az Idén, hogy tovább javuljanak a település lakóinak életkörülmé­nyei? Ez a fő kérdés. Néhány­szor összehúzza a szemöldökét, mire a bevételek és a kiadások egybevetésével, az elhatározáso­kat és az anyagi erőket egy lap­ra téve, azt mondja: — Ha nem is könnyen, de azért haladunk terveink megvalósítá­sával. A tanács ez évi pénzügyi ter­vében 17 millió 279 ezer forint kiadásról olvashatunk. Ebbői csaknem tizennégy millió a mű­ködési költség. A megmaradó ki­sebb részből fejleszthetik a tele­pülést. A pénzt beosztani nem egyszerű. Csupán a tanácsi intéz­mények alkalmazottainak bére egy hónapban 470 ezer forint. Ügy gazdálkodni, hogy jusson is, maradjon is a legalapvetőbb la­kossági szükségletek kielégítésé­re: ehhez nélkülözhetetlen a sa­ját erő. A közpénzekből a tava­lyi másfél millió forintos megta­karítás, a Béke Tsz településfej­lesztési hozzájárulása, a lakosság több mint négymillió forintot érő évi társadalmi munkája, a meg­szavazott településfejlesztési hoz­zájárulás, és az a tény, hogy a madarasiak példás adózók, jó ala­pot ad boldogulásukhoz. LAKAS az orvosoknak, EGÉSZSÉGES IVÓVÍZ A LAKÓKNAK tg Incze Mi­hály fizetett elsőként.,. Május már a munka dandár­jával köszöntött be a településre — mint azt falunéző sétánkon lát­juk. Dolgoznak a Dózsa György és a Rákóczi út kereszteződéséhez közel, az új orvosház befejezé­sén, hogy Madaras pályakezdő or­vosa, dr. Csejtei Zoltán az albér­letből odaköltözhessen. Hamaro­san vakolják a falakat. Tiszta, jó ivóvize is lesz a lakosságnak. A ... » isko­la újjáépí­téséért. Dél-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat — a megyei tanács je­lentős céltámogatásával, vala­mint saját és községi pénzből — nagy munkába fogott a vizműte- lepen. Vastalanító és arzénmen­tesítő — vízszűrő — berendezést épit. Ezekben a napokban a ké­szülő víztisztító betonkoszorújá­nak vasszerkezetét hegesztik. És hogy a falugyűlés ajánlásai se merüljenek feledésbe, azokból is valóra váltják, ami halaszthatat­lan. Kitakarítják a belvízvezető árkokat, szeméttelepet jelölnek ki, és a Kolozsvári és a Mátyás király utcát csatornázzák és asz­faltozzák. ÚJJÁÉPÍTÉS FELAJÁNLÁSOKKAL 1987 januárja rossz emléket idéz fel Madaras lakóiban. Bal- szerencsésen kezdődött az esz­tendő. Tűz pusztított az iskolá­Hol vagyunk már az olyan hosszú szoknyáktól, melyekkel úgy kacérkodtak a hölgyek, hogy leiemelték. Rém magasra, egészen a boka fölé. Férfieleink szivét azonban ez is megdobogtatta. Bezsongásuk fokától függően da­dogtak, térdre omlottak, vagy verset írtak a kacér bokáról. Minthogy a női láb ekkora da- darabkájától is lángra lobbantak, bizonyítja a mai férfiaknál tüze­sebb vérmérsékletüket. Az időnk előtti férfitársadal­mat már bukj-el-szoknyával kel­lett ösztökélni merészebb szerel­mi intézkedésekre. Korunk férfiai viszont mahol­nap már a miniszoknyára is ép- pencsak rápillantanak. Vannak köztük olyanok, akiknek huzamo­sabb időn át kell töprengeniök, ugyan hogy is volt az, amikor még örülni tudtak a szép térdek­nek. Minek következtében a mai hölgyek joggal vethetik fel a kér­dést: Netalántán jegesedében van­nak némely férfiszívek? (Talán ennek is következménye, hogy a női szoknyadivat erősen vegyes felvágott — minitől a midin át a maxiig egyaránt fellelhetők nőin­ken; mondván, hogy úgy is mind­egy, bokaközeiben engedik-e lát­ni testüket, avagy combtőig kitá­rulkoznak a mind közönyösebben szemlélődő férfiszemeknek.) Pedig — a miniszoknyánál ma­radva — mi mindent elkövetnek a kedves, aranyos nők, hogy szok- nyácskájuk alól fölöttébb bizser- gető látványt nyújtsanak a ma­holnap tudományos józanságú férfipillantásoknak. De sajnos, legeslegelőbb élelmes nyugati üz­letemberek szeme akadt meg a miniszoknya alól teljes pompá­jukban előbukkanó női térdeken. Mintha dermedt álomból ébred­tek volna, olyan boldogan ragyo­gott fel tekintetük. Csettintaettek is hozzá: Ez igen! Nő, ne essünk tévedésbe, nem a férfiúi érzelmek vulkánja tört fel belőlük, amikor cuppantgatva mondták: Ez igen! Mert homlo­kukat csapkodva menten hozzá­tették: — Milyen marhák is vol­tunk, hogy nem jöttünk rá akár egy hónappal ezelőtt, milyen bomba üzlet fekszik azokon a nejlonbőrű térdeken. Juj, drága, cuki térdek! Mennyivel szebbek lesztek kenőcsökkel! Aztán meg térd-kölnikkel! Hiszen gon­dolni kell arra is, hogy esetleg térden felül... Szóval a szép tér­dek varázsa még nagyobb, ha il­latosak is ... Pénz, sok pénz rej­tezik azokon a térdeken! Nem is késlekedtek egy percig sem. Azóta már forgalomba is hozták a kozmetikai cégek a leg­újabb térdápoló szereket. No persze egy átmeneti szép­séghibája mégiscsak van a fejlő­désnek, mellyel miniszoknyás nő­ink — térviszonylatban — előbb­re léptek. Szegénykéknek ez is pénzükbe kerül. Holott a férfiak kedvéért teszik. Am ismerjük annyira a nők lelki működését, hogy ne kesered­jünk el eme ideialenes költséaelk miatt. Megtalálják ők a módját, hogy a kezdetben rizikófaktor­ként befektetett kiadások mielőbb megtérüljenek. Lesznek születés-, név- és nőnapok, színházi, operai premierek, bankettek, s ez alkal­makkor igyekeznek úgy befolyá­solni partnereiket, hogy minden önérzetes, magára valamit is adó férfiú exkluzív ajándékkal lepje meg kedvesét, menyasszonyát. Akkorára rendszeresítenek ajándékcsomagokat a drogériák­ban — térdápoló szerekkel. Persze, az intenzív térdápolás elterjedésével szaporodnak majd a családi szekatúráik is. Mikor a feleség, operettestre készülőben már napokkal előbb példálózik. — Lajos hát megint sajnálod a pénzt tőlem? Elnéznéd, hocry ilyen snasszul, ezekkel a repede­zett térdekkel menjek színházba? Mikor az igazgatód is ott lesz! Nem emlékszel, a múltkor is majd' felfalta a térdemet, annyi­ra bámulta?! Csak pont te vem adsz semmit a térdemre... Pedig talán a karriered függ ettől... Tóth István Erkölcsi tartás A hosszú, békés élet titka nemcsak a keve­sebb szénhidrát fogyasztása, a dohányzás mellőzése, vagy nem pusztán az emberi konf­liktusok ésszerű kezelése, de nem is valami­lyen örökölt biológiai adottság, vagy nem a nyugodt hegyi életmód, hanem elsősorban a szilárd belső erkölcsi értékrend kialakítása, és az ehhez való — nem szolgalelkű — ra­gaszkodás egy életen keresztül. Aki szeretne elég sokáig élni, annak legyen egyéni etiká­ja. Ebből akkor se engedjen, ha erős és von­zó, olykor szinte kikerülhetetlen csábítások —« pénz, hatalom stb. — érik. Erkölcscsősz akarok lenni? Eszembe se jut. Csak az elmúlt években kénytelen voltam tanúja lenni annak, hogy nem egy barátom, ismerősöm, példaképem hogyan omlott ösz- sze. mint az a bizonyos kártyavár. Megrok­kantak, kimerültek, meghaltak. Sorsukat ele­mezve az derül ki, mindenekelőtt abban vé­tettek, hogy a masuk normáihoz képest meg­gyengültek, meggyávultak, nem álltak ellent •a csábításoknak. Szinte mindnyájan fölad­ták azt a harcot, amelyre az életüket tették fel. Mert persze olyan érdekekbe, nézetekbe, falakba Ütköztek, melyek sajnos erősebbnek bizonyultak belső meggyőződésüknél, hitük­nél. A láthatatlan vereséget, tagadták, ám maguk előtt nem rejthették sokáig. Nehéz magunknak nagyon sokáig hazudni. Vart beleszólásunk ! Nem szabad elfeleiten 1. hogy van beleszó­lásunk sorsunk alakításába. Az egyik kedves ismerősöm, túl már az öt- venen, úgy hajtja magát, mintha huszonéves lenne. Megtermett, erős, száz kilós férfi. Hí­res arról, mennyit bír megemelni, megtarta­ni. Hídháta van, mondták — és már csak mondták róla. Nem akarta elhinni, hogy nemcsak egy betonihíd, de egy emberi gerinc is elhasználódhat. Ma ül egy fotelban, feláll­ni is nehezére esik. Megértem, ha valaki azért pazarolja kor­látlanul önmagát, ment nincs lakása vagy öt gyereket akar felnevelni. Akkor nincs vá­lasztása. Sőt erkölcsileg csak úgy dönthet, hogy végklmerülésig dolgozik. Nem is ők hal­nak meg a legelőbb, mert önmagukért és má­sokért harcolnak. Van miért. Van tartásuk hozzá. Ismerősömnek az volt a baja, istenigazá­ból nem tudta, hogy miért űzi-hajtja ma­gát. Jobb módban élt, mint amiben otthono­san mozgott. Belül — valószínűleg — túlsá­gosan üres volt. Csak be akarta fogni a gaz­dagokat, mintha ennek lenne bármi értelme. A fizikai erejét így nem konzerválta a lelki, szellemi vagy erkölcsi meggyőződés. A test megrokkanása: csak következmény. Etikai jellem hiányában kergette bele magát a be­tegségbe. Nem lesz hosszú élete. Beszélhetek arról az íróról is, akit véletle­nül elütött egy autó, mielőtt megírta volna élete főművét. és hosszú élet Névtelen napszámos Ennek az írónak sokan köszönhetjük pá­lyakezdésünket. Vagy harminc évvel ezelőtt felvállalta a nemzet névtelen napszámosának a szerepét. Nem, vagy alig írt, hanem járta az országot, igét hirdetett, lelkesített, mások erkölcsi erejét növelte. Segített minden is­merősnek, ismeretlennek, akii bármilyen jót akart csinálni, önzetlenül szolgálta, hogy vi­déken is legyen szellemi élet. A megtartó ap­rómunka lángelméje és menedzsere volt. De különösebb írói rangot nem ért el. Aztán végre nyugdíjazták, s életében eljöhetett vol­na az a korszak, amikor nagyregényben vagy csak dokumentumregényben mindazt leírhat­ta volna, ami vele és körülötte történt. Az irodalmi élet történetének is koronatanúja volt. Nem tette. Járt tovább, faluról városra, embertől intézményig, noha közben ereje, hi­te, mondanivalója is fogyott. Csodáltuk őt, ám éreztük, hogy neki már nem ez lenne a dolga. Aztán többen veszekedtünk is vele, hogy hagyja most már abba — az egyre in­kább önpusztító — országfoltozást. Majd mi és mások folytatjuk. Mégis alig ült le íróasz­tala mellé. Képtelen volt életmódján lénye­gesen változtatni. Aztán élütötte egy őrült autós — pedig nyugdíjazás után a sors adott volna neki időt. Ám életét akkor is pazarolta, feláldozta — másokért. Kicsit félek kimondani, de talán mégsem tévedek: nem volt elég belső hite az íráshoz. Etikai tartásából erre már nem futotta. Pe­dig nem azok közé tartozott, akiknek a múlt­jában túl sok a sötét, homályos, rejteni való folt. Mi a hosszú élet titka? ' Alku nélkül * Aki magával és a világgal olyan alkut köt, amit maga is értelmetlennek, netán káros­nak tart, az hamarább belepusztul. Nincs ér­telme persze fejjel menni a falnak, különö­sen ha — az etikai tartás hiányában — lágy a fejünk. De az is életveszélyes, ha ott is be­tonfalat érzünk, ahol csak csalfa függönyt le­begtetnek előttünk. Mindenki arra vállalkoz­zon, amire képessége, hite, erkölcse van. Nem akarja az magát vagy a világot megvál­tani, aki a megváltás esélyétől is remeg. Nem biztatok tehát senkit túlvállalásra, ám nem fogadható el az alulteljesítés sem. Amire azonban feltettük az életünket, azt nem lehet könnyen feladni. Ha azt tesszük, magunkat gyilkoljuk. Ez az élet egyik írat­lan törvénye. Lehet persze olykor pihenni, kiengedni, új harcra készülni. Minden ember önmagáért s nemzetéért felel. Ha a magára vehető felelősségrészt ledobja a hátáról, ne csodálkozzék, hogy időnek előtte felőrlődik emberi s erkölcsi gyengeségében. Az erkölcs tartja meg az ember fáradó testét is. Varga Csaba | KULCSÁTADÁS A BATTHYÁNY UTCÁBAN Lakni lehet bennük A lakosság és az illetékesek körében egyaránt élénk vissz­hangot váltott ki az az írás, amely március 12-én jelent meg lapunkban Miért lakható, ha lakhatatlan? tímmel. A minő­séget más-más nézőpontból látó Duna—Tisza közi Állami Építőipari Vállalat, a Bács-Kiskun Megyei Beruházási Válla­lat és az Országos Takarékpénztár közötti véleményeltérések okát firtató cikkre a kecskeméti Batthyány utcában épülő pa­nellakások szolgáltattak apropót. No, meg az, hogy a gyenge minőségű otthonok átvételét megtagadta az OTP. A dolgot csak tovább cifrázta az a tény, hogy a Dutép vezérigazgatója az év elején közérdekű bejelentést tett a Bács-Kiskun Megyei Népi Ellenőrzési Bizottsághoz, amelyben kifogásolta az OTP túlságosan szigorú magatartását. Nos, a többszöri nekifutás után végre átvehetőnek bizo­nyultak az otthonok. Azért, hogy szó ne érje a (sajtó)házunk elejét, elmentünk a Batthyány utca 23. számot viselő lépcső­ház lakásainak átadására, éppen akkor, amikor a kulcsokat kapták meg az új tulajdonosok. gyorsan be Is kopogtattam, gon­dolván, ha az épületben az alsó szinten vannak a legdrágább la­kások, biztosan ezek is a legjob­bak. „Valamit javult a helyzet a lakásbemutató óta” — mutat körül a háziasszony, miközben invitál, hogy nézzem meg az ab­lakból elénk táruló panorámái'. Egy kísérlet, két kísérlet, aztán abbahagyom. Nem a panorámá­val van gond, csak egyszerűen nem tudom kinyitni az ablakot. Frissen volt festve és beragadt, A háziasszony nevetve mond­ja, hogy „itt még a villanykap­csolókat is újrameszelték a la­kásbemutató óta”. Majd sóhajt egyet: „csak legalább a falak ne lennének hullámosak, egyenet­lenek. Még azt is elnézném, hogy színhibás tapétát ragasztottak rá. Igaz, az egy plusz két félszobás, 61 négyzetméteres otthon 902 ezer forintos árából 13 ezret vis­szaadnak, ami elég az újratapé- tázásra.” Sok a szépséghiba A második emelet kilences la­kásának konyháját vizsgálgatta éppen a középkorú férfi, amikor kopogtattam. A milyen kérdés­re elnyújtott Sóhajjal válaszolt. Majd hozzátette: „Spájz nincs. Az Árpád kőrútról jöttünk ide, remélve, hogy itt jobb lesz lak­ni. Kívülről csak szépséghibák látszanak, például az ablakokon, ajtókon, konyhaszekrényen. Így a kétszobás otthonunk 840 ezer forintos árából visszaadnak 20 ezer forintot. Ennyiért- kell el­néznem az esztétikai hiányossá­gokat.” A IV. emelet 19-ben Juhász C yuláné fogad, s felhatalmaz ar­ra, hogy megírjam a nevét az újságban. Egyelőre még az ajtó előtt várakozik az emelet töb­bi, leendő lakójával együtt, hogy megérkezzen a várva várt kulcs. S ugyancsak reménykednek, hogy a lakásbemutató óta eltelt idő­szakiban kijavították a hibákat. Mert akkor ferde fűtőtestet, sza­kadt lapétát, rosszul záródó aj­tókat, repedt fürdőkádat és „iszo­nyatosan” felrakott csempéket találtak. Juhászné megjegyzi, hogy annak idején kifogásolta az egyik szobában a radiátort, mert az mindössze 3 tagból állt. Sze­rinte az a fűtőtest nem fűthetett fel egy szobát. Erre azt válaszol­ták neki, hogy „a szomszéd is fűt, majd csak felmelegszik va­lahogy a lakás.” A legjobban amiatt aggódott, hogy az ő la­kása fölötti erkély betonja ket­térepedt. Hozzátette: „Elképze­lem, ha mondjuk négyen rááll­nák, mi történik.” Az már csak utózönge a búcsúzáskor, amikor közli, hogy őt egy 63 négyzetmé­teres lakásból „szanálták”, ami­hez még telek is tartozott. De azért összesen nem kapott any- nyit, mint amibe ez a lakás ke­rült. Ablak a világra Sokáig baj volt a lifttel, így a torkomban dobogott a szivem, amikor becsukódott mögöttem az ajtaja. Fölmentem, lejöttem, nem történt semmi sem, ez tehát ki­fogástalan. Az I. emelet 1-be Amikor arról kérdezem, hogy összességében melyik osztályba sorolná a lakását, habozás nél­kül rávágja: III. osztályúnál jobbnak semmiképp nem tart­ja. Csütörtökön, április 30-án, hu­szonnyolcán költöztek be a ház­ba. A lépcsőház valamennyi la= kása és közös helyiségei hibáira« 596 940 forint értékcsökkenést állapítottak meg, mondta az OTP műszakisa. Még azt is említette, hogy a következő átadásra váró lakásokban már lényegesen ke­vesebb a hiba, ott jobban dol­goztak a Dutép-esek. Szerencse, hogy ezt mondta, mert már épp elkezdtem szorozni a durván 600 ezer forint értékcsjVkkené sí eddig átadott és ezután átadandó lépcsőházak számával! Tusa Bél» Tudnak jobban is dolgozni?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents