Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-05 / 104. szám

1987, május 5. <8 PETŐFI NÉPE • 3

„A legtöbbet mindenki saját maga teheti egészségéért”

interjú dr. Losonci Mihállyal, a. Hollós József Kórház főigazgató főorvosam!

Hogyan látja el feladatát Bács-Kiskun megye Hollós József nevét viselő — központi szerepkörű — kórháza? Érezhető-e a néhány éve 680 új ággyal, majd korszerű szakorvosi rendelőkkel bővített kecskeméti intézmény konkrét hatása az egészségmegőrzésben, illetve a gyógyításban? Milyen új teendőket látnak maguk előtt az itt dolgozók? Egyebek között ezekre a kérdésekre is válaszol dr. Losonca Mihály címzetes egyetemi docens, főigazgató főorvos, aki harmincharmadik esztendeje' dolgozik kórházigazgatói poszton.

— A statisztikák szerint a lakosság egészsége folyamatosan romlik, az adatok ráadásul azt mutatják, hogy itt, Bács-Kiskunban, ha lehet, még rosszabb a helyzet. Az országos átlagnál lényegesen magasabb a halandóság, a községekben, főleg a tanyán élő férfiak várható élettartama az 1930—3í-es országos értéknél is kevesebb. Mi az, amit a változásért a kórház tehet?

— Ugyanezekből az adatokból az Is kiolvasható, hogy a halálozásokért 35—40 százalékban az életmód, 20—25 százalékban a környezet „felelős”, és a maradék mintegy 40 százalék is fele-fele részben oszlik meg az egyén biológiai adottságai és az egészség- ügyi ellátás között. Ez tehát azt jelenti, hogy a legtöbbet nyilvánvalóan mindenki saját maga teheti az egészségéért. Ezzel természetesen nincs szándékomban kisebbíteni az orvos felelősségét. Mindenesetre szembe kell néznünk' azzal a gonddal, hogy míg á gyógyítás — legalábbis alapjaiban — megoldott, addig a megelőzés nem. S bár igaz, hogy elsősorban az egyén-dolga, hogy az egészségére vigyázzon, ám a mi szerepünk ebben a karmesteréhez hasonló, aki ugyan maga nem muzsikál, de közreműködése nélkül aligha sikeres a koncert.

— A Hollós József Megyei Kórház körzetében 250 ezren élnek. Mit jelent e negyed- milliós népesség számára az 1640 ágyas intézmény?

— Az új kórházban olyan új osztályokat szervezhettünk, amelyekre a régiben nem volt módunk. A teljesség igénye nélkül említve: van idegsebészeti (neu- rotraumatológiai) és orthopédiai részleg, tovább szakosodhattafc egyes betegségcsoportok ellátására a belgyógyászati osztályok; egészében véve tehát a korábbinál jóval nagyobb mértékben tudunk speciális ellátást nyújtani a hozzánk fordulóknak. Mindebben segítségünkre vannak a kor színvonalán álló diagnosztikai lehetőségek — például az izotóplaboratórium —, és az is, hogy jó néhány elemzést precíz, önműködő berendezések végeznek el. Négyszázhúsz orvosunk közül csaknem háromszáznak van egy vagy több szakvizsgája, modern könyvtárunk naprakészen követi a külföldi és a magyar tudományos közleményeket. Tapasztalatból tudom ugyanakkor, hogy az •emberek más, jóval egyszerűbb jelekből ítélik meg a munkánkat: abból például, hogy elég ízletes-e a kórházi koszt, kényelmesek-e a kórtermek. Ügy érzem, e téren nincs ok panaszra. A betegek és hozzátartozóik számára ezen felül mindennél többet jelent az emberi hang, hogy az orvos tájékoztassa őket állapotukról — ebben még vannak feladataink. Nekünk, orvosoknak is meg kellett barátkoznunk azzal, hogy a fektető rész — a hotel — és a diagnosztika külön épületben kapott helyet. így még inkább előtérbe került a csapatmunka. Ma már egyre nehezeob bárkire is azt mondani, hogy az „én betegem”, mert a „mi betegünk”, anélkül természetesen,

hogy ezzel csökkenne a beteg sorsáért érzett személyás felelősség.

— Annál Is Inkább, mert a

kórház maga is a körzeti orvosi szolgálattal kezdődő egészségügyi integráció —•

mondjuk így: — mozaik köve Mire a legbüszkébb eredményeik közül?

—- A gyermekfogászati ellátás fejlődése jól példázza erőfeszítéseinket. Alig néhány éve az is- koláskorúaknak csupán 35 százalékát sikerült megvizsgálni és kezelni, tavaly ez az arány már 77 százalék volt. Ez jól mutatja az alapellátás kiemelkedő fontosságát is: nézetem szerint a körzeti orvos kötelessége a hozzá tartozó lakosság ellátása, gondozása, felvilágosítása. Ideális esetben — ilyen sajnos, kevés van még — a körzeti orvos a család minden tagját jól ismerő igazi háziorvos, aki baj esetén gyorsan és megalapozottan tud dönteni, hogy a beteg a rendelőintézetbe vagy a kórházba kerüljön-e. Végső soron a modern gyógyászat lényege éppen ez: az egyre magasabb szintű, egyre bonyolultabb, drágább és nagyobb tudományos-technikai apparátus, a fokozódó munkamegosztás és specializálódás, továbbá az ezekre alapozódó szoros és fegyelmezett szervezés, az önszabályzó működés; mindennek pedig a kórház a bázisa.

— Amikor átadták rendeltetésének az új Intézményt, mintha több lett volna a beteg, mint most. Mi ennek az oka?

— Korábban a betegek igen nagy hányada — a belosztályon például több mint 90 százaléka — sürgősségi alapon, azaz azonnali beavatkozást igénylő állapotban került be a kórházba, ágyhiány miatt megelőző kezelést nem folytathattunk. Ez már1* a múlté, az utóbbi években gyakorlatilag mindenkit sikerült alaposan kivizsgálnunk és gyógykezelnünk, aki rászorult. Ennek következtében a pár évvel ezelőtti 85—87 százalékos ágykihasználtságunk 77 százalékosra — az országos átlagra — csökkenhetett. Ennek a gyakorlatban az a jelentősége, hogy kevesebb beteggel többet tudunk foglalkozni — azaz hatékonyabban gyógyíthatunk. Mivel pedig évente egymilliónál többen veszik igénybe a járóbeteg-ellátást, és negyvenezer a fekvőbetegeink száma, ez mindenképpen nagy eredmény, bár a magam részéről mir.dig is óvakodtam az egészségügy 1 ellátás színvonalát kizárólag meny- nyiségi mutatókkal leírni. A döntő ugyanis az, hogy az adott körülmények között mit tehetünk, és hogy azt megtesszük-e.

— Az, hogy egy adott betegért mit tesznek meg, nem kis részben etikai kérdés is.

— Tudomásul kell venni, hogy a meghirdetett jogok, a fejlődő igények és-.a jelen lehetőségek ellentmondásai között élünk. Van gyógyszer, amelyikből nincs elég; nekünk is takarékoskodni kell alapvető diagnosztikai segédeszközökkel, némely esetben nem áll rendelkezésünkre megfelelő műszer. E közismert gondok nehezítik az egészségügyi törvény végrehajtását, hogy tudniillik ti betegeket állampolgári, jogon megilleti a legmagasabb szintű ellátás. Ilyen körülményelv között az orvos etikai-lelkiisme- retí konfliktushelyzetbe is kerülget. A kérdés másik oldala ugyanakkor az, hogy az egészségügynek kényszerűségből szociális — a társadalom egészére tartozó —- feladatot is el kell látnia: az idős, magatehetetlen embereknek sokszor nemcsak az ápolását, hanem etetését, gondozását is.

— Az új kórházról annyiszor bizonygatták már, hogy milyen korszerű, hogy sok embert nyilván meglepetésként ér iménti kijelentése: önöknek is keli takarékoskodniuk, sőt, hogy talán még hiányzik Is műszer.

— Márpedig nem történt nyelvbotlás, valóban ez az igazság. Nem szabad elfelejteni: minél korszerűbb egy műszer, annál nagyobb az erkölcsi kopása. Ez azt jelenti, hogy bizonyos, az avatáskor még újnak számító berendezéseink az eltelt hét év alatt majdnem nullára amortizálódtak. Pótlásuk nehézségekbe ütközik. E téren talán előnyünkre tudjuk majd kihasználni azt a körülményt, hogy intézményünk január elsején megkapta az egységes pénzalapgazdálkodásra szóló jogosítványt. A megyei tanáccsal kötött megállapodás alapján három évre előre rögzítettük a kórház költség- vetési, felújítási és beruházási előirányzatát, amelyen belül azonban mi szabadon átcsoportosíthatunk összegeket a szükséges feladatok megoldására. Három év alatt összesen másfél milliárd forinttal gazdálkodhatunk — önállóan, ugyanakkor a saját felelősségünkre.

— Ez már a jövő. Milyen más célokat tűztek maguk elé?

— A járóbeteg-ellátásban az a legfontosabb, hogy meglegyenek a feltételek ahhoz, hogy minél többen még a körzetben megkapják a szükséges kezelést. Bővíteni szükséges az ifjúsági orvosi hálózatot, mely a 14—18 éves korosztály szűrését és gondozását végzi. Például a fiatal lányok vérszegénységének időbeni kezelése évek múlva azzal az eredménnyel Is jár, hogy terhességüket kilenc hónapig ki tudják hordani, ellenkező esetben viszont koraszüléssel kell számolni. KI kell terjesztenünk a szűrővizsgálatokat a bőrdaganatokra, a vastagbéldaganatokra, prosztatabetegségekre vonatkozóan Is. Ebben jó alap a tüdőszűrés kiszélesítésében szerzett tapasztalatunk: január elsejétől ugyanis a tüdőszűrésre jelentkező nők teljes körű nőgyógyászati vizsgálatban is részt vesznek. Jó lenne a férfiakat is szűrni, mert jó néhány kór igen egyszerű módszerekkel a kezdeti — tehát gyógyítható — szakaszban felismerhető. Célul tűztük ki műszerparkunk további bővítését: a daganatos betegségek sugárkezelése például még nincs megoldva Bács-Kiskunban, noha a sugár- és a gyógyszeres kezelés együttes alkalmazása négy-öt évvel hosszabbíthatja meg az életet. Ez a betegségcsoport pillanatnyilag a második a halálokok között — ezért 1990-ig mindenképpen létrehozunk egy „kemény” sugárforrást. Már működik a négyágyas műveseállomás — Közép- Európa legmodernebb gépeivel —, hamarosan univerzális japán gyártmányú ultrahangkészülék kerül kórházunkba. Hús-* ágygyal szándékozunk bővíteni és osztállvá kívánlak szervezni az orthopédiai részleget. Utoljára hagytam a .legfontosabbat: azt szeretnénk, ha orvosaink felkészültsége is lépést tartana a korral. mert számomra az a fő etikai kérdés, hogy az orvos bírta« kában van-e az adott időszakban legkorszerűbbnek számító szakmai ismereteknek.

Baíiai József

SOR- ÉS TÁRSASHÁZAK VACSIHEGYBEN

49 Az átadott sorházak.

Kecskeméten az OTP 1984-ben kezdte eh a vacsi- hegyi saját beruházású lakótelep építését. A tervezett mintegy 70(1 lakásból eddig 197-be költöztek be. Az átadott otthonok zöme sorház, a most épülők java része pedig társasház lesz. Most 90 lakást építenek, de már szerződést kötöttek a Dutéppel újabb 78-ra.

Házgyári elemekből épülnek a társasházak. (Pásztor Zoltán felv.)

Gondoskodás az idősekről, vásárlók

érdekvédelme Szakszervezeti tennivalók Kunszentmiklóson

Volt idő, amikor a városokban, nagyközségekben működő szak- szervezeti szakmaközi bizottságokról hallva hajlamosak voltunk tamáskodva csóválni a fejünket: hát nincsen úgyis elég bizottság, testület, mi végre még ez is! Aztán a véleményünk e szervezetekről lassan-lassan megváltozott. A szakmaközi bizottságok ugyanis rangot, és tekintélyt vívtak ki maguknak, s bebizonyították: szükség van rájuk. Nemcsak a megyeszékhelyen, a nagyobb városokban találták meg „hézagpótló” helyüket és sajátos munkastílusukat a szakmaközi bizottságok (1087. január 1-jétöl a szak- szervezetek városi, nagyközségi bizottságai), hanem a kisebb településeken is. Jól példázza ezt a Szakszervezetek Kunszentmik- lósi Bizottságának tevékenysége.

A jelenlegi összetételű testület az első teljes esztendejét tavaly zárta. A végzett munkáról nemrégiben számoltak be kibővített ülésükön:

— Munkánk sokrétű, de legfontosabb feladatunknak az idősekről, a nyugdíjasokról való gondoskodást tekintjük. Községünkben sok olyan nyugdíjas él, akik korábban másutt, többnyire Budapesten dolgoztak, s így kapcsolatuk a volt munkahelyükkel szinte teljesen megszakadt. Akadnak olyan idős emberek is, akik hozzátartozók nélkül, magányosan élnek. Rajtuk ugyancsak igyekszünk segíteni *—

mondja Könnyű Vilmosné, a bizottság titkára.

Az idősekkel való törődés legemberibb módját választották. Noha a rászorulók segélyezésében, kivételes nyugellátásban is tevőlegesen közreműködnek, mégsem ez a legfontosabb. Céljuk, bogy az idős emberek ne érezhessék számkivetettnek magukat, tartozzanak valahová, tapasztalják, hogy a társadalom megbecsüli őket. Hogyan lehet ezt elérni? A kunszentmiklósiak- nak volt erre néhány ötletük.

— Az elmúlt év tavaszán községi nyugdíjastalálkozót rendeztünk. Az általános művelődési központ színházterme zsúfolásig megtelt, vendégeink nagyszerűen érezték magukat.

Ott vetődött fel egy nyugdíjasklub szervezésének ötlete. Az elképzelésből azóta valóság lett. A kunszentmiklósi művelődési központban egy idő óta minden hétfő délutánt együtt tölt ötvenhatvan nyugdíjas. Joó Józsefné klubvezető és segítőtársai érdekes, változatos programról gondoskodnak: szerepelt már ebben autóbuszkirándulás és színház- látogatás is. A nyugdíjasok klubja a Szakszervezetek Kunszentmiklósi Bizottsága égisze alatt működik, s ez a testület a gazdája a karácsonyi akciónak is. Az ünnep előestéjén egy-két tagú küldöttségek indulnak útnak, felkeresik az egyedül élő idős, embereket.

— Ezek a ml próbálkozásaink,

s a legújabb: a nyugdíjasok vására, amit a helyi fogyasztást szövetkezettel közösen május közepén fogunk megrendezni. Erre az alkalomra az idősek ízlésének és pénztárcájának megfelelő áruval töltik fel az áruházi polcokat és jelentős árengedményt is adnak.

S ha már itt tartunk, a bizottság titkára azt is elmondja, hogy tizenegy tagú szakszervezeti kereskedelmi ellenőri gárda szolgálja Kunszentmiklóson a vásárlók érdekeit. A felsorolás persze korántsem teljes. Az elmúlt másfél évben nem egy kezdeményezéssel hívták fel magukra a figyelmet. A legújabbról Könnyű Vilmosné így beszél:

— Nagyközségünkben nemrégiben készült el a szakorvosi rendelőintézet, ám az intézményből •nagyon hiányzik egy ultrahangos vizsgálókészülék. Ez a berendezés 600 ezer forintba kerül, s úgy gondoltuk — mivel közös érdekről van szó —, felhívással' fordulunk a vállalatok és szövetkezetek vezetőihez, dolgozóihoz, szocialista brigádjaihoz, szakszervezeti és KlSZ-bizott- ságaihoz: segítsenek! Felhívásunkat támogatja a helyi párt- bizottság és a tanács. Bizonyos vagyok abban, hogy a társadalmi összefogás nem marad el, a kunszentmiklósi máj- és epebetegeknek, terhes anyáknak már nem sokáig kell ultrahangos vizsgálatra Kecskemétre utazniuk.

Sitkéi Béla

A TÁRGYALÓTEREMBŐL:

Pofon

Az elmúlt néhány évben a sa jtó jóvoltából még azok is hallhattak az állampolgári fegyelem lazulásáról, akik korábban nem ts tudták, hogy létezik ilyen fogalom. Természetesen nem az a jellemző, hogy az emberek zöme elvont fogalmaik, tartalmán gondolkodik, hanem egyszerűen (teszi azt, amit addigi élete folyamán megtanult, vagy amit az ösztöne diktál. Aki csak ez utóbbira hallgat minden helyzetben, méltán vívja ki a társadalom ellenszenvét. Egyes ösztöncselekményeket, amelyek nem csak — az együttéléshez né’kiűlözhetetlen — erkölcsi szabályokba ütköznek, a büntetőjog is büntetni rendeli.

Nem úszta meg szárazon az az asszony sem, aki Kecskeméten pofonütötte a városi tanács általános áigazgatási csoportvezetőjét Radics Lászlóné Kiss Julianna (Kecskemét, Kemény Zsigmond u.

1.) tettét még csak súiyosbítot‘'a, hogy terhes nőt bántalmazott.

A Kecskeméti Városi Bíróság a napokban hozott — jogerős — ítéletet a 'magáról megfeledkezett ügyfél ügyében.

Radics lászlóné általános iskolát végzett, szakképzettsége nincs. Férjéül együtt — aki cukorkaés bazárárus kiskereskedő — tartja el két kiskorú gyermekét. Múltja nem szeplőtlen, ugyanis a Pesti Központi Kerületi Bíróság 1970-ben (Radicsné ekkor volt 20 éves! — összbüntetési ítéletével lopás bűntette és más cselekmények miatt 1 év 9 hónap szabadságvesztést szabott ki rá. A Kecskeméti Járásbíróság 1974-ben lopás vétsége miatt ezer forint pénzbüntetésre ítélte. Néhány év nyugodt időszak után Radicsné újra összeütközésbe került a törvénnyel, A szabálysértési hatóság eljárást kezdeményezett vele szemben, amelyet az eredeti tervek szerint 1986. november 20-án folytattak volna le a városi tanács hivatali helyiségében.

Radicsnét megidézte a tárgyalásra az általános igazatási csoportvezető, kilenc óra tizenöt percre. Am Radicsné a kitűzött időpontra nem jelent meg, csak jóval később állított be, amikor mér a következő ügy tárgyalása folyt. A mintegy másfél órás késést természetesnek vette, minit ahogy azt is, hogy azonnal fogjanak hozzá az ő ügye elintézéséhez. Az előadónő az eljárási szabályoknak megfelelően közöltté, hegy a tárgyalást hivatalból elhalasztotta és új határnapot, tűzött ki, amelyre Radicsnét újra megidézi.

Erre Radicsné csípőre tett kézzel kiabálásba kezdett és kijelentette. hogy „maga szórakozik véljem”, továbbá „úgysem fog megbüntetni!”. A többi, cseppet sem. szelíd mondata után odaugrott az asztalhoz, és a mögötte ülő — előrehaladott terhes állapotban levő — csaportvezetőnőt nyitott tenyérrel arcul ütötte.

A jegyzőkönyvvezető,. látva, mi történik, azonnal felkelt a, helyéiről, és Radicsnét a csuklójánál megragadva azonnali távozásm szólította fel. A méregtől paprikavörösre vált Radicsné kifelé menet még fenyegetőzésbe is kezdett és tovább kiabálta, hogy „lesz még ennek folytatása!"

Az ütés nyomán, az általános igazgatási csoportvezető orra vé- rezni kezdett, a nyálkahártyájs megsérült. Szerencsére a seb nyolc napon belül meggyógyult.

Az ügynek természetesen lett folytatása, bár nem egészen úgy, ahogy Radicsné gondolta. A sértett ugyanis magáni ndítvánvt terjesztek elő a megbüntetésére. A Kecskeméti Városi Bíróság Radios Lászlómé bűnösségét 1 rendbeli hivatalos személy elleni erőszak bűntettében és 1 rendbeli könnyű testi sértés vétségében állapította meg. Ezért öt halmazati büntetésül 5 hónap szabadságvesztésre és tízezer forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását három évi próbaidőre felfügg»»« tette. Az ítélet jogerős.

Tu» Béla