Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-28 / 124. szám

1987. május 28. • PETŐFI NÉPE • 5

Rajta is múlik,

milyen vastag lesz a boríték

SZÁMÍTÓGÉP TERVEZI A FÜGGÖNVMINTÁKAT KlNA

Egymilliárd ember asztala

A gabonatermelés folyamatos növelése a legfontosabb mezőgazdasági cél a Kínai Népköztársaságban, ahol jelenleg már több mint egymilliárd ember élelmezéséről kell gondoskodnia az államnak. A tervek szerint 1990-ben már a korábbi 390 millió helyett 420 —450 millió, az ezredfordulón pedig 500 millió tonna lesz az éves gabona- termelés.

Az 1979-ben meghirdetett agrárreform nyomán Kína-szerte eredményes gazdálkodási formák alalkultak ki. Ennek következtében a reform első hat évében már annyi gabonát takarítottak be, mint az 1958 és 1978 közötti két évtizedben összesen. Szép sikernek számít, hogy 1985-ben beszüntethették a gabonaimportot. De — ennek ellenére — az egy főre jutó évi 400 kilogrammos gabonatermelés — beleszámítva az 1984-es rekordhozamot is — éppen hogy megközelítette a világátlagot.

Időközben megváltoztak a kínai fogyasztási szokások is. Például a kukorica ma inkább takarmánynövény, semmint emberi táplálék. Fő termesztési területéről, az északi és az észak- nyugati országrészből délre szállítják búzáért és rizsért cserébe. Az édesburgonya vagy batáta, amely régebben Közép- és Kelet-Kínában számított fő népélelmezési cikknek, ma állathizlalá- si és ipari — alkoholgyártási — célokat szolgai. Az étkezési szokások változását mutatja az is, hogy a legutóbbi hét évben a kétszeresére emelkedett a sertés-, marha- és juhhúsfogyasztás. Az

élelmiszeripar fejlődésével és korszerűsödésével több baromfihús, tojás, tej és tejtemék kerül a kínai családok asztalára.

A központi kormány intézkedései révén növekszik a mezőgazdaságban a termelési érdekeltség. Az állami szerződéses felvásárlás a megtermelt élelmiszereknek csak egy részét érinti, a többit a parasztok maguk értékesíthetik a piacon.

A Mezőgazdasági, Állattenyésztési és Halászati Minisztérium számos intézkedéssel segíti az élelmiszer-termelés növelését, a termelési kedvet. így 1983- tól több száz millió jüant fordítottak beruházásokra, gabonatermelési központok kialakítására az ország 60 megyéjében. Nagy szerepe van a minisztériumnak az új technika elterjesztésében, a tudományos eredmények gyakorlati hasznosításában, az új hibridek — rizs- és búzafajták — elterjesztésében. Támogatója a minisztérium a mezőgazdasági szakoktatás fejlesztésének is. Jelenleg 430 mezőgazdasági közép- és főiskola működik Kínában. Ezek a következő öt évben 600 ezer mezőgazdasági szakembert képeznek. így megvan a remény, hogy teljesítsék az ezredfordulóra kitűzött célokat.

A több termés nemcsak az élelmiszer- ipar számára biztosít több gabonát, hanem nagyobb választékot, gazdagabb étrendet is nyújt a kínai családoknak. S arról sem feledkezhetünk el, hogy az ország lakossága 2000-ben már várhatóan 1,2 milliárdra növekszik.

BULGÁRIA

Növekszik a háztáji szerepe

A legfrissebb statisztikai adatok szerint Bulgáriában mintegy kétmillió család rendelkezik háztáji gazdasággal. A háztájiban található az igavonó állatoknak, a sertés- és szarvasmarha-állománynak az egyötöde, valamint a birka- és baromfiállománynak az egy- harmda. A kisgazdaságokból származik az éves hús- és tejtermelés egyhar- mada, a tojásmennyiség fele és a zöldség-gyümölcsnek több mint az egyhar- mada.

Az egy család birtokában lévő háztáji gazdaság területe nem haladhatja meg a 0,3—0,5 hektárt. Szabályozott az állattartás is. Gazdaságonként egy tehenet, 10 birkát, általában egy-két sertést, valamint korlátlan számú baromfit nevelhetnek a tulajdonosok. A nehezebb feltételek között élő hegylakók számára magasabb normákat engedélyeznek. Ma már azok is kaphatnak háztájit, akiket nem a mezőgazdaság foglalkoztat, hanem faluról városba járnak dolgozni. Számukra 0,2 hektárig terjedő földdarabot adhatnak ki művelésre a nagygazdaságok és agráripari ■ kombinátok a gépi művelésre alkalmatlan területeikből.

A kisgazdasággal rendelkező családoknak mintegy a fele főként takarmányt termel, állathizlalásra. Takarmánnyal egyébként az agráripari kombinátok is támogatják a családokat, csekély térítés fejében. Ugyancsak keveset kell fizetni vetőmagért, a vegyszeres növényvédelem és az állatorvosi szolgáltatás pedig ingyenes.

• Sípos László: „Én is villanyszerelőként dolgoztam, tudom, milyen ez a munka.” (Méhesi Éva felvétele)

Azzal összefüggésben, hogy a termelő szervezetek egészének különböző részlegei egyre nagyobb önállóságot kapnak a gazdálkodásban, a középvezetőkre minden eddiginél nagyobb feladat hárul. Munkájukon a szervezet egészének eredményei mólnak.

Sípos László tizennégy éve villanyszerelőrészleg-vezetőként dolgozik a Kecskeméti Épületkarbantartó és Szolgáltató Ipari Szövetkezetben. A vállalat feladatával, a szövetkezet eredményeit befolyásoló szerepével, munkája honorálásával kapcsolatos kérdéseket sajátságosán ítéli meg.

— Valóban előfordul, hogy egyikmásik beosztottam többet keres nálam

— válaszolja kérdésemre —, ez azonban engem nem zavar. Hosszú évekig én is villanyszerelőként dolgoztam itt

— 1958-ban ipari tanulóként kerültem a szövetkezetbe —, tudom, milyen ez a munka. Veszélyes: szakértelmet, nagy odafigyelést, ügyességet kíván, emellett fizikailag is nehéz. Szövetkezetünk profilja a karbantartás, felújítás; mi tehát nem új építkezéseken dolgozunk. A villanyszerelőknek ahhoz, hogy feladatukat megoldják, falat kell vésniök, nem ritkán árkot is ásniok; hidegben, tűző napon, huzatos, poros helyiségekben, gyakran 9—10 órát dolgoznak. Aki ilyen körülmények között átlagon felül teljesít, az megérdemli, hogy többet keressen nálam.

Más egyéb területeken viszont mégiscsak a vezetőnek kell többet nyújtania. Amikor tizennégy évvel ezelőtt megkérdezték Sípos Lászlót, hogy elvállalná-e a részlegvezetői beosztást, nem az alapján döntött, hogy mennyi lesz a fizetése, hanem hogy meg tud-e

felelni ennek a feladatnak. Reálisan mérte fel saját képességeit, ezt eddig is bizonyította, az utóbbi egy-két évben pedig — ha akarja, ha nem — ezt szinte látványosan kell igazolnia. Az Épszisznél is egyre önállóbban tevékenykednek a különböző részlegek, a dolgozók anyagilag közvetlenül érdekeltek e munkában.

— Szövetkezetünk tavaly tért át a bruttó kereseti szabályozásra — magyarázza Sípos László. — Azt jelenti ez, hogy a végzett munka ellenértéke kifizethető. így volt ez már a múlt esztendőben is: sokat dolgoztunk, sokat kerestünk. Dp ahhoz, hogy a tavalyi jövedelemszintet tartani tudjuk, az

idén már többet kell teljesítenünk. Jövedelmünknek nagy részét teszi ki a prémium, az pedig bizonyos, meghatározott feladatok megoldásának függvénye. A munka feltételei viszont mások, nehezebbek, mint korábban voltak. Ha részlegünk nem tudja elérni azt a teljesítményt, amit prémiumfeladatunk megkíván, akkor — ismeretség alapján — megpróbálunk újabb megrendelést szerezni más cégektől. Ilyenkor a fizikai munkába is „be kell vetnem magamat”, hogy készen legyünk a vállalással. Mikor jut időm a többi munkára? Reggel korábban kezdem a napot, este később fejezem be.

— Milyen feladatokat kell megoldania?

— Ellátom a dolgozókat anyaggal, ha a munkához nincs költségvetés, készítek, ha van, átszámolom a szövetkezetünk tarifájával, levezetem a munkát, a készet felmérem (személyekre bontva a teljesítményt), a megrendelőnek átadom, végül leszámlázom.

— Mindezek közül mi a legnehezebb?

Rövid gondolkodás után Sípos

László így válaszol:

— Az lenne a legnehezebb, ha a dol- gozóimn; . nem tudnék elegendő teljesítményt elszámolni, ha munka híján nem találnák meg anyagi számításaikat. Rajtam is múlik, hogy ilyesmire ne kerüljön sor ... Egyébként kollektívánk tagjainak többsége, legalább 90 százaléka 15—20 éve dolgozik itt együtt, a szövetkezetben. Egymás gondolatait is ismerjük. Jól érzem magam az Épszisznél, szeretem a munkámat. Ha nincs semmi nagyobb gondom a magánéletemben, akkor tartani tudom a munkatempómat, amit a kollektíva is átvesz tőlem. És akkor simán, olajozottan megy minden ...

Sípos László — aki többszörös tulajdonosa a Szövetkezet Kiváló Dolgozója címnek — az idén a miniszteri Kiváló Dolgozó kitüntetést kapta meg.

Alníási Márta

EXPORTTERMELÉS TOMPÁN

Új üzleteket nyitott az áfész

• A bélüzem csak exportra termel.

A Tompa és Vidéke Áfész tagsága is hozzájárul az ország tőkés exportjának növeléséhez. Marusa Ferenc elnök sorolja, ahogy éppen eszébe jut:

— Á kertészeti termékek közül — a külkereskedelmi vállalatok közvetítésével — nyugatra szállítjuk a spárgát, a paradicsom alakú paprikát, a korai gyümölcsöket, például a cseresznyét. Szakcsoportjaink közül legjelentősebb a sertéstenyésztéssel foglalkozó. Érdemes megjegyezni, hogy a községben évente mintegy 15 ezer sertést vásárolnak fel, melynek jelentős része szintén külföldre kerül. A Vaskúti Bácska Termelőszövetkezettel sokan kötöttek megállapodást nyúltenyésztésre. A tapsifüleseket főként Olaszországba szállítják.

Az áfész tavaly egy kizárólag exportra termelő üzemet is létesített. Az Állami Húsipari Szolgáltató Vállalattal kötött megállapodás alapján a sertésbél zsírtalanításat, sózását vállalták.

— Negyven embernek adunk megélhetést ebben az üzemben, közülük harmincnyolc nő. Tavaly 6,6 millió értékű árut készítettünk elő külföldi szállításra, az idén tovább növeljük a termelést —állítja az áfész elnöke.

A nagyközség, valamint az áfész körzetéhez tartozó Kelebia és Kisszállás lakosságának áruellátásáról nagyrészt jelenleg is az áfész gondoskodik.

— Egyre szélesebb körben akarjuk kielégíteni a lakosság szükségleteit. Ezért az idén már nyitottunk —régi épületek átalakításával — egy papír- és nyomtatványboltot, valamint egy olcsó árukat árusító üzletet. Jellemző, hogy ez utóbbi havi forgalma — a sok apró cikkből — eléri a 300 ezer forintot. Kisszálláson szintén régi épület átalakításával nyitunk gazdaboltot.

A tagság célrészjegyekkel segíti a bé- ruházásokat; jelenleg 8 millió forint értékű jegyzésük van. Az áfész vezetői nemrég értékelték az első négy hónap forgalmát. Megállapították, hogy némi emelkedés tapasztalható az elmúlt év hasonló időszakához képest a kiskereskedelmi forgalomban. Az eredményhez hozzájárultak az új üzemelési fonnák. Nőtt a vendégfátóipari forgalom is. Ma már az áfész üzleteinek 60 százaléka szerződéses, illetve alkalmazzák az egyszerűsített jövedelemérdekeltségi formát.

K. S. *

A paszomány árugyárban személyi számítógépet helyeztek üzembe a függönyminták tervezéséhez. A jacquard-gépek vezérléséhez szükséges lyukkártyákat eddig kézzel készítették, és az esetleges hibák csak a gyártás folyamatában derültek ki. A számítógép segítségével a tervezéskor azonnal ellenőrizhető a minta helyessége, s egy illesztőegység segítségével automatikusan vezérelhető a lyukkártyakészítő berendezés is

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

* jJS

ijs 1396 H<

vl# «t* «£# «£# *Ji0 a a a a a a a a a a a a a

^ ^ ^ v v v

AZ ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR kiskunmajsai fiókja

megkezdte a Sallai u. 1—3. sz. alatt rövidesen beköltözhető, összkomfortos, 2 szobás lakások és gépkocsitárolók értékesítését.

Részletes tájékoztatás és a vételi ajánlatok benyújtása az OTP-fiókban.

Telefon: Kiskunmajsa 12.

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

• Sikere van az idén nyílt olcsó áruk boltjának.

KINEK MENNYIRE GAZDASÁGOS?

Miért nem készül a megyében biobrikett?

A tüzépnek jó üzlet — lenne

Aligha kell bizonygatni, hogy az anyag- és energiatakarékosságnak nem kipipálandó feladatként, hanem általános szemléletként kell jelen lennie mindennapjainkban. Az utóbbi évtized próbálkozásainak eredménye a biobrikett, amely a korábban hulladékként számon tartott fanyesedék, venyige, szalma, napraforgóhéj, kukoricaszár stb. speciális géppel brikettált, s a hagyományos széntüzeléshez hasonló módon elégethető formája. Bács-Kiskunban — mezőgazdasági megye lévén — különösen sok biomassza képződik. Számottevő biobrikettgyártás azonban nincs. Miért?

A gyártás indokoltságáról — országosan is — megoszlanak a vélemények. ■Némelyek szerint a szóban forgó biomassza nem tekinthető hulladéknak, hisz a lehulló vagy levágptt gally a földben elkorhad, humifikálódik. Á kukoricaszárból takarmány lesz, a szalmából alom, majd szerves trágya. Visszakerülnek tehát a biológiai körforgásba. Mások szerint viszont dédanyáink idejében az erdőkben igenis összeszedték a rozsét, s a tanyákban a gazdák venyigével, gyümölcsfanyesedékkel fűtöttek. S ma is rengeteg nyesedéket, venyigét égetünk el haszontalanul, mert nem tudunk vele mit kezdeni. Megint mások azt mondják, hogy van ugyan elégethető biomassza, de ezt felesleges briket- tálni. Elég csak felaprítani és speciális kazánokban eltüzelni. Vita folyik arról is, hogy milyen legyen a brikettálógép. Mozgatható vagy helyhez kötött? A gép menjen a biomasszához vagy fordítva?

Az igazság alighanem az, hogy — valamennyi — biobrikettet gyártani feltétlenül érdemes. A szénbányászatot tehermentesítő, importkiváltó haszna népgazdasági szinten mindenképpen kimutatható. Kérdés persze, hogy ki zsebelje be ezt a hasznot. A gyártó, a forgalmazó, a felhasználó, vagy az állam? Ha bármelyiket kizárjuk, értelmetlenné válik minden próbálkozás. Ki viselje a beruházás költségeit, amelyben a legnagyobb tételt a brikettálógép jelenti? Ez csak tőkés importból szerezhető be, ami kétségkívül az ellendrukkerek érveit gyarapítja.

Korlátlanul eladható

Búza Endre, az Alföldi Tüzép Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese szerint a biobrikett szinte korlátlanul

eladható. Legfőbb előnye — amiért a lakosság megkedvelte —, hogy eltüzelésével alig képződik égéstermék. Fűtőértéke garantáltan eléri az előírt nagyságot, sőt, a fogyasztók tapasztalatai szerint — paradox módon — kellemesebb hőérzetet biztosít, mint az elvileg magasabb fűtőértékű dorogi brikett. Noha fogyasztói ára drágább dorogi társánál, (164,50, illetve 97 forint mázsánként), mégis kelendőbb annál! Ha lehet kapni, versengenek érte a vevők! Az állam is a biobrikett-forgalommal jár jobban, hisz kisebb rajta a fogyasztói ártámogatás. A biobrikettért a tüzé- pek 294,50, a dorogi brikettért pedig 333,30 forint termelői árat fizetnek.

Búza Endre elmondta, hogy jelenleg legnagyobb szállítójuk a Hajdú-Bihar megyei komádi kenderfonógyár, akik kenderpozdoijából készítik a biobrikettet. Az eddigi tapasztalatok szerint a gyártóknak kezdetben nehézségeik vannak a megfelelő brikettszilárdság elérésével, mert a különböző alapanyagok egyazon gépen különböző szilárdságot adnak, amit csak megfelelő arányú keveréssel lehet stabilizálni.

Próbálkozások

Bács-Kiskunban

Hasonló tapasztalatokat szereztek a Bajai Mezőgazdasági Kombinátban is. Asztalos Antal termelési igazgató szerint a biobrikettgyártásban túlvannak a kezdeti nehézségeken. Napraforgóhéjat dolgoznak fel, svájci berendezéssel. A gép eredetileg szalmabrikettálás- ra készült, ezért hosszú ideig tartott a technológia beállítása. Az alapanyagba a legnagyobb gondosság mellett is bekerülő magvakból kipréselődő olaj rontotta a szilárdságot, amit csak különböző adalékok hozzáadásával lehet a megfelelő értékre hozni. A jelenleg gyártott csekélyebb mennyiséget a Rémi Dózsa Tsz tüzeli el, a jövőt illetően pedig — évente körülbelül 2500 tonnás termeléssel számolva — tőkés exportot is terveznek.

A Soltvadkerti Jóreménység Szak- szövetkezet mobil rendszerű svájci gépet szeretett volna vásárolni, szőlővenyige és gyümölcsfanyesedék brikettá- lására. Az alapanyagot — a gépet odavontatva — a táblák szélén, a keletkezés helyén dolgozták volna fel. A megyei tanácstól 9 millió forint állami támogatást igényeltek, a pénzügyi források szűkössége miatt azonban ezt nem kapták meg. így az ügy jelenleg holtponton van.

Tóth Béla. a Hetényegyházi Egyetértés Szakszövetkezet elnöke is beszámolt biobrikett-gyártási terveikről. A ládaüzemükben keletkező, évi 2—3 ezer köbméter hulladékot kívánták feldolgozni, de magasnak találták a körülbelül 15 millió forintos beruházási költséget. Emellett úgy látják, hogy nincs megfelelő szakértő, aki segítene a gép kiválasztásában. Ezért úgy döntöttek, hogy a hulladékot — brikettálás nélkül — saját maguk tüzelik el, s fóliasátrak fűtésére hasznosítják.

A Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság jelenleg nem foglalkozik bri- kettálással, megvárják a mátravidékiek tapasztalatainak összegzését. A kecskeméti parkettagyár brikettálja ugyan a fűrészpor egy részét, de csak annyit, amennyi a saját fűtési szükségletükön felül keletkezik. Ez a kisebb mennyiség tőkés exportra kerül.

Borsodból kell idehozni?

Nagyban gyártja viszont a biobrikettet a Borsod megyében működő erdő- gazdaság. Ezt is az Alföldi Tüzép forgalmazza majd, mert a helyi tüzelőanyag-kereskedelmi vállalat nem tartott rá igényt. Búza Endre azt mondja, hogy érdemesebb a szállítási költséget borsodi biobrikettre fordítani, mint az ugyanonnan származó szénre. Ha mindenjói megy, akkor 1987-ben — a borsodival együtt — 20 ezer tonna biobrikettet értékesítenek majd. Ennek túlnyomó részét azonban nem a Dél- Alföldön állítják elő! Jobb lenne persze itteni biobrikettet forgalmazni, mert előbb-utóbb más kereskedelmi vállalatok is felismerik az üzleti lehetőséget, s akkor a helyi hatóságok nyomást gyakorolnak majd a gyártókra, hogy termékeiket ne vigyék ki a körzetből!

Van olyan szakvélemény, miszerint csak Bács-Kiskunban évi 1,3 millió tonna felhasználható biomassza képződik, amelyből nyolcszázezer tonnát lehetne brikettálni.

Bács-Kiskunban számottevő biobrikettgyártás viszont nincs.

Bálái F. István

t