Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-27 / 123. szám

1981. májút 21. O PETŐFI NÉPE & 3 MIT TEHET A PÓTKÉPVISELŐ? Fontos az elmaradott területek felzárkóztatása Sok tennivalója akad m est áriában Fazekas Fe­rencnek, a katonatelepi általános iskola igazgatójá­nak. Bővítik a Mathlász Jánosról elnevezett oktatá­si intézményt, mely fontos szerepet tőit be a kör­nyék művelődésében, közéletében is. Az építkezés ezernyi ügyes-bajos dolgát intézi huszonhat éves igazgatói múlttal a háta mögött, fiatal«* lendület­tel, odaadással. Ugyanúgy, mint a különböző társa­dalmi megbízatásokat, melyek elől nősem igyeke­zett kitérni. Nem hátrált meg a közéleti szerepvállalástól, a többes jelölés kockázatától az 1985-ös választások idején sem. Pedig nem akármilyen partner oldalán kellett ,s Szavazók elé lépnie az 1. számú kecske­méti országgyűlési választókerületben. Nyers Rezső­vel vetélkedett a voksokért. Végül Fazekas igazgató űr a szavazatok 38 százalékát nyerte el, s ezzel pót- képviselő lett. HA ELFOGADJÁK A TÖRVÉNYJAVASLATOT Rugalmasabb nyugdíjkorhatár — Milyen tapasztalatokat szer­zett erről az új közéleti tisztség­ről az azóta eltelt időben. Hogyan sikerült tartalommal megtölte­ni a pótképviselőséget? — Én ezt úgy oldottam meg, hogy nem választottam el a pótképvise­lőséget a többi tennivalómtól. Csi­nálom ugyanazt a munkát, mint azelőtt. Persze, ha már megtisz­teltek aezad, hogy jelöltek, és utá­na jó néhányan rám is voksol­tak ■— kecskeméti ember lévén , ismerem az itteni eredménye­ket, problémákat, és igyekszem előrevinni, amit tudok. Mint or­szággyűlési pótképviselő, részt ve­szek a tanácsüléseken, figyelem­mel kísérem a város, a választó­kerület és szőkébb lakóhelyem ügyeit. — Milyen tájékoztatást kap ezekről egy pótképviselő? — Nem panaszkodhatom. Rend­szeresen kapjuk az Országgyűlés jegyzőkönyveit, melyekből átte­kintést nyer az ember az orszá­gos ügyekről. Bőséges tájékoz­tatást kapunk a megye és város dolgairól is a tanácsokon keresz­tül. Legutóbb pedig a Hazafias Népfront rendezett egy összejö­vetelt Izsákon, a megye pótkép­viselőinek. Hasznos kezdeménye- .zésnek tartom, hiszen sok kér­dőjel van az emberben. Az ott elhangzottak több dologban is megerősítettek. Jó időnként ta­lálkozni, tájékozódni, megismer­ni egymás munkáját. — Milyen a kapcsolata a vá­lasztókerület képviselőjével? — A mi esetünkben ez eléggé szerencsésen alakult. Nyers Re­zső annak idején megkért: bizo­nyos dolgokban mint helyi em­ber legyek a segítségére. Az itte­ni eredményekről, gondokról köz­vetlenebbül értesülök, s ő ahol tud, támaszkodik a véleményem­re. Például, amikor az oktatási törvény előkészítése a befejező szakaszhoz érkezett, megkérde­zett, hogy itteni tapasztalataim alapján mit szólok a tervbe vett változásokhoz. — A választókerület lakóival tartja-e valamilyen formában « kapcsolatot? — Mint pótképviselő, külön, önállóan nem szoktam jelentkez­ni. Az viszont már többször elő­fordult, hogy a választók engem kerestek meg. Legutóbb épp a hetényegyháziak kérését közve­títettem a képviselőhöz, és úgy néz ki, hamarosan együtt me­gyünk ki, hogy megtárgyaljuk a városrész fejlesztésével kapcso­latos kérdéseket. — Azt hiszem, nyugodtan ne­vezhetem várospolitikusnak is, hiszen a nemrég elhunyt Szegedi Sándorral együtt többször hallat­ta véleményét a Kecskemét fej­lődésével kapcsolatos kérdések­ben. Mire helyezné a hangsúlyt a városfejlesztésben? — Szerintem különösen fontos az elmaradott területek felzár­kóztatása. Ne legyen olyan nagy különbség a városrészek között, mint amire még ma.is van pél­da. Legalább az alapellátás — közlekedés, iskola, óvoda, orvosi rendelő — legyen elérhető, mű­ködjön színvonalasabban min­denütt. Az újonnan kiépült vá­rosrészekben, legyen az paneles vagy családiházas Lakótelep, az otthonteremtők nagyon sok ter­het vállaltak magukra. Érezzék legalább az alapellátáson, hogy ezt az áldozatot méltányolják. Az utóbbi időben tapasztalható is elmozdulás. Végre kiért Kato­natelepre a vezetékes viz, és ügy néz ki, hamarosan jön a gáz is. Hetényegyházán szintén . megin­dult a fejlesztés. Ott most útépí­téssel és a gázvezetéssel foglal­koznak. — Három évtizede tölt be kü­lönböző társadalmi funkciókat. Mi az eredményes közéleti sze­replés alapja? ■— Azt szoktam mondani, egye­dül semmire sem megyünk, csak közösen, összefogással. S persze őszintének kell lenni, olyan kap­csolatokat kialakítani az embe­rekkel, hogy bizalommal jöjje­nek tanácsért, segítségért. Kis dolgokból lesznek a nagy dolgok. Ami esetleg kívülről csekélység­nek látszik, a másik életében fon­tos esemény lehet. Azt kell ten­ni, amit az ember • hivatása és persze a szíve diktál... Lovas Dániel Eléldegélhetne az ember száz­húsz éves koráig is. Néha jókí­vánságként szoktunk is ilyesmit mondani, főleg idősebbeknek, so­kadik születésnap alkalmából: Éljen százhúsz évig, erőben, egész­ségben! Van alapja a jókívánságnak, ezt bizonyította nemrégiben egyik televízióból! előadásában dr. Czeizel Endre, a népszerű orvos- genetikus. Elélhetnénk Ilyen hosz- szú ideig —, ha minden feltétel együtt lenne hozzá. Elsősorban az, hogy nagy megrázkódtatások nélkül szaladnának fejünk fölött az évek, évtizedek. Csakhogy ilyen szerencsés ember még alig­ha született a világra. Még az­tán — a világ sem olyan, hogy ki lehetne kerülni a „zökkenő­ket”. Általában három nagy fordu­lópontot tartanak legjelentősebb­nek: a2 Iskolába indulást, az el­ső munkahelyre belépést, és a nyugdíjba vonulást. S mert az első kettő akikor éri az embert, amikor még fiatal és könnyeb­ben viseli el a nehézségeket — marad a harmadik: a nyugdíj, mint az élet további részét jelen­tősen befolyásoló tényező. Növekvő átlagéletkor Erre is áll, hogy ,jahány em­ber, annyiféle”. Vannak, akik nem hajlandók elismerni, hogy az idő múlik, s amikor elérkez­nek a nyugdíjazási korhatárhoz, úgy érzik: korán van még, rá kellene dolgozni néhány eszten­dőt. Mások viszont — 55 év felé közeledő nők, 60 előtt ballagó fér­fiak ■—, már jó előre számolgat­ják: mennyi van még hátra a korhatár eléréséig. Érdekes és jellemző, hogy számos asszony, aki korábban soha el nem árulta volna a 'korát, egyszeriben „fel­fedi a itliftíko.t”, ha nyugdíjba ké­szülődik. „Gyakran kerül sor nyugdíja­zásokra olyanoknál, akik még szívesen és jól tudnának közre­működni, a munka elvesztése vi­szont fájó sebet okoz, amely öre­gedésük további menetét kedve­zőtlenül befolyásolja” — írta 1984-ben a Magyar Tudomány­ban megjelent tanulmányában Cseh-Szombathy László és Hutás Imre. Csakhogy — teszik hozzá —•, „a patologikus öregedés egyik velejárója lehet a mentális (el­mebeli) képességek olyan irányú gyengülése, amely miatt a fel­adatok ellátására való alkalmas­ságukat nem tudják helyesen megítélni". Ez utóbbi megállapítás aligha vonatkozhat azokra, akik a nyug­díj mellett munkát vállalnak — nemegyszer éppen ott, ahol ed­dig is dolgoztak. Még így is okoz törést a nyugdíjazás, hiszen az „öreget” áltálában csak könnyebb, a korábbitól eltérő munkakör­ben alkalmazzák, kiesik meg­szokott környezetéből, távol lesz a régi munkatársaitól és — hol lassanként, hol egyszerre — el­veszíti sok éves munkával szer­zett jogait, afféle megtűrt sze­mélynek érzi magát. Akkor is, ha senki más nem tartja annak. Ismeretes, hogy 1948 óta ha­zánkban a férfiak átlagos élet­kora 47-ről 65 évre emelkedett. Éppen ez az emelkedés indokolja az aktív kor meghosszabbítását. A Nemzetközi Munkaügyi Szer­vezet (ILO) több tanulmányában ajánlotta tagországainak, hogy a nyugdíj korhatárát semmikép­pen se emeljék 65 év fölé. Lélektelen merevség Ám azt is javasolta a Nemzet­közi Munkaügyi Szervezet, hogy ne küldjék nyugdíjba a korha­tárt elért embereket csupán azért, mert ennyi vagy annyi éve dol­goztak, illetve mert elérkezett a törvényben megszabott nyugdíj­életkor. Minden esetben — fi­gyelmeztet a nemzetközi szerve­zet — figyelembe kell venni a nyugdíjjogosult akaratát. Bár az említett szervezet csak ajánlásokat dolgoz ki, s ezek nem kötelező érvényűek az egyes or­szágok számára — általában fi­gyelembe veszik azokat. Európa legtöbb fejlett tőkés országában már évtizedek óta 65, illetve a nőknél 60 év a nyugdíjkorhatár. Nálunk — mi tagadás —, sok helyen nagyon mereven alkal­mazzák mind a mai napig a nyug­díjazási lehetőséget: áld betöl­tötte 60., illetve 55. életévét, meg­kapja a felmondólevelet. Jólle­het egész sor rendelkezés szólt már arról, hogy nyugdíj-előké­szítő bizottságokat kell alakíta­ni, meg kell beszélni a korhatár felé közeledő dolgozóval, hogy milyen elképzelései vannak jö­vőjére vonatkozólag, akar-e a korhatár elérésekor nyugdíjba menni, és utána tovább dolgo­zik-e vagy sem. A munka fiatalíthat A most még csak tervezet for­májában, különböző fórumok előtti vitákra bocsátott új nyug­díjtörvény —, ha majd 1989-ben életbe lép —, többféle választási lehetőséget is kínál a nyugdíjba vonulóknak. Egyrészt választ­hatnak a régi — azaz a most ér­vényben lévő — és az új rendel­kezések szerinti nyugdíj között. (Itt a legnagyobb eltérés a le­dolgozott évek utáni százalékok­ban van.) Másrészt olyan lehető­ségeket is ad, hogy aki elfáradt a munkában, vagy — elsősorban a nők — családtagjai gondozásá­ra akarja fordítani ideje nagy részét, a korhatár elérése előtt is nyugdíjba vonulhat, ha férfi 40, nő 35 évet ledolgozott. Általános tapasztalat, amivel számos ország egészségügyi szak­emberei egyetértenek: a mun­kában töltött évek inkább meg­hosszabbítják az életkort, sem­mint megrövidítenék — feltéve, hogy a dolgozó ember jól érzi magát a munkahelyén, szívesen végzi munkáját. Az a két, illet­ve három esztendő, amivel 1989« tői meghosszabbodik a munká­ban töltött idő, ugyancsak nem mehet az egészség kárára. Igaz, hogy annak megóvását előbb kell elkezdenünk, nem a hatodik iksz táján. Várkonyi Endre Ezt a tapasztalatot szűrték le a Hungária Biztosító társadalmi bizottságának tagjai a nemrégi­ben végzett ellenőrzésük során. Mint már korábban beszámol­tunk róla, a televízió szilveszte­ri műsorában meghirdette a nem dohányzó települések pá­lyázatot. Megyénkből három ezer lakosú község nevezett, köz­tük Pirtó is. Míg a megyeszékhelyről e fő­útvonal mellett fekvő település­re tartunk, dr. Tuba Jenőt, az Országos Kardiológiai Intézet osztályvezető főorvosát, vala­mint dr. Katona Editet, az Or­szágos Egészségnevelési Intézet osztályvezetőjét eddigi tapasz­talataikról kérdezzük: — Ez idáig három megyében végzett ellenőrzést a bizottság — válaszol dr. Tuba Jenő. — Nagyon szimpatikus, hogy sehol sem találkoztunk tiltó táblákkal, csak szelíden figyelmeztetőkkel. Sok érdekességet is tapasztaltunk. Tudvalévő, hogy az italboltok­ban zsebre megy a dolog, hiszen Itt a legnehezebb betartani a füstmentességet. Az egyik kis­községben ezt a gondot úgy ol­dották meg, hogy győzelem ese­tén a kocsmáros 25 ezer forintot leap a nyereményből. — No és az emberi irigység­nek, az ártani vágyásnak is ta­núi lehettünk — veszi át a szót dr. Katona Edit. — Például az egyik versenyző falu területén -öntözik ki a menetrend szerinti buszjárat sofőrjei a hamutartó­kat, vagy a társközségbe járó iskolásoknak megígérik a töb­biek, hogy majd átmennek do- Tiányozni. De hallottunk olyan esetről is, hogy egy kibuktatott tanácstag égő cigarettával a ke­iében ment be a község élelmi­szerboltjába. Az emberek nem rejtették véka alá véleményüket, • kijelentették; most bizonyoso- -dott be, hogy megérdemelte, amiért nem választották meg. Pirtó határához érkezünk, s feltűnik a falujelző tábla, mel­lette a háromnyelvű tájékozta­tás: „Füstmentes falu!” Első utunk a Kiffer csárdába vezet. A falakon a helyi iskola tanulói­nak ötletes rajzai, feliratai lát­hatók. A levegő nem terhes a dohányfüsttől, ibár néhány csikk lapul a szemeteskosárban. Egyet­len asztalon sincs hamutartó. Látszik, elégedettek az ellen­őrök, s nem róják fel hibának a fellelt csikkeket, mert tisztában vannak vele, hogy itt igen jelen­tős az átutazóforgalom. Az ide­genekre pedig nem terjednek ki a pályázat szabályai. Közben dr. Katona Edittel be­nézünk az élelmiszerboltba. Ter­mészetesen van dohányáru, de mint az eladó hölgytől megtud­juk, csökkent a vásárlási kedv. Aztán még hozzáfűzi saját vé­leményét: „Nem ér ez annyit. Drága, is, meg árt is." A pirtói utcák fáin ismét vis­szatérnek az ötletes gyermek- rejzak. Az egyiken egy pipát- lá­tunk, mely 1 millió forintot ere­get ki. Felirata: „Füstbe mehet!" Windecker Zoltán, a helyi ta­nács elnöke az általános iskolá­hoz kalauzol el bennünket, mi­közben megtudhatjuk, hogy a pályázat meghirdetése óta több társával együtt ő is leszokott a dohányzásról. S hogy mire használnák fel az 1 millió forintot? Az egyik kis­diáktól kapjuk meg a választ: — Iskolabővítésre költenénk. Most összevont osztályokban ta­nulunk. Tessenek csak megnéz­ni, milyen szűkén vagyunk — mutat körbe. Arra a kérdésre pedig, hogy mi történik akkor, ha mégsem ők lesznek a nyertesek, szemreb­benés nélkül válaszolnak: — Akkor sem fog kárba men­ni a munkánk, mert itt sok' egész­séges ember lesz... Farka« Andrea Volt egyszer egy Bajális Még élénken él bennünk az el­múlt napok sok színes eseménye, még friss a számtalan benyo­más, mely a tizedik BajáHs há­rom napján ért bennünket. A szervezők, a KISZ-bizottság mun­katársai és a háromszázötven ön­kéntes segítő is nyugodtabb már; lassacskán arra is jut erejük, hogy a tapasztalatokat összegez­zék. A jó szervezés záloga volt a sikernek, csak egy tényezőt nem befolyásolhattak: az időjá­rást. Az első két nap ugyancsak esős, hűvös volt, de szerencsére vasár­nap már napos, derült idő kö­szöntötte a Béke téri kirakodó- vásár közönségét. Amint Agócs Endrétől, a vá­rosi KISZ-bizottság titkárától megtudtam, nem fizettek rá, de nem is nyertek a programokon. Igaz, hogy nem is ez volt a cél­juk, hanem az, hogy tartalmas szórakozási alkalmat teremtse­nek a fiatalságnak és természe­tesen az idősebb korosztálynak is. A jókedvű majális, hangula­tával, színvonalas irodalmi, tán­cos és zenei összeállításával ki­sugárzik a megyehatáron túlra is. 0 Felvételt készít a BajáHs rádió Sokain kérdezték, hogy miért maradt el Laár András nagy ér­deklődéssel várt műsora. A nép­szerű énekes csütörtökön, egy budapesti koncertje alkalmával leesett a színpadról és kisebb sé­rülést szenvedett. Azt • viszont nehezményezték, hogy a Modern Hungária nem vállalta a Béke téri előadásit, ezért a közönség a Posta Sándor egyik munkatársa. Sportcsarnokban szorongott a gálaesten. Fenyő Miklós, az együt­tes vezetője úgy vélte, hogy — mivel a téren éppen 15 Celsius - fok volt a hőmérséklet — a lá­nyok megfázhatnak lenge ruhá­jukban. Sajnos, nem tudtam vele szót váltani: akkor ugyanis., tízmil­lió állampolgár példájára hivat­kozva javasoltam volna, hogy a szereplők öltözzenek kissé me­legebben, még akkor is, ha eset­leg kevesebb élmény Jutott vol­na a szemnek. Hiszen a koncer­ten úgyis inkább a zenére vol­Négy hónap áruforgalma Ötvenmilliárd forintért vásároltunk A Belkereskedelmi MlttUnerliifli áruforgalmi jelentése szerint az év első négy hónapjában a kiskereske­delem forgalma ilo.l milliárd forint ▼olt, folyó áron 1,1, összehasonlítha­tó áron 3 százalékkal több, mint az elmúlt ír azonos hónapjaiban, A ke­reskedelem a szükséges árut főként hazai forrásokból szerezte be, az in­nen származó árumennyiség 1Í,S szá­zalékká! több volt mint egy évvel ko­rábban, az Import viszont t,S száza­lékkal kevesebb. Áprilisban a kiskereskedelem értékesítése meghaladta az 50 milliárd forintot, folyó áron csak­nem 10 százalékkal több volt, mint tavaly áprilisban. A szokásosnál hidegebb tava­szi időjárás miatt nem volt nagy az érdeklődés a tavaszi és nyári ruházati cikkek iránt. Több ter­mékből jobb választékot kínál­nak az üzletek, mint tavaly, ám változatlanul adódnak hiányos­ságok: kevés a selyem és a far­mer méteráru, a csecsemőruha, a hagyományos női harisnyanad­rág és hiány van a gyermekcipő egyes méreteiből. A vegyes iparcikkek körében, javult az ellátás egyebek között, porszívókból., hazai hűtőszek­rényekből, villanybojlerekből és alumíniumedényekből. Továbbra, sincs azonban elegendő hazai automata mosógép, s egyre ke­vésbé kapható fekete-fehér tv. Szerencsétlen flótás vagyok Elmondhatom, hogy az én életemben minden balul üt ki. Csupa kudarc és balszeren­cse. Ha egy gyűlésen felszólalok, azonnal dadogni kezdek, el­veszítem gondolatom fonalát, és végeredményben ostobasá­got fecsegek. Ha verset írok — valóság­gal árad belőlem a tehetség hiánya. Ha filmforgatókönyvet készí­tek — hajmeresztő zagyvaság. A cselekmény fabatkát sem ér, a téma szálai minduntalan elszakadnak, a tartalom — merő badarság, a párbeszéde­ket — nem lehet kiejteni. Unalmas. Ha kisregényt táko- lok össze — tiszta grafománia, két oldalnál többet senki sem képes elolvasni, a kritikusok pedig a hátam mögött össze­nevetnek. A minap lottóztam, de egyet­len számot sem találtam el. Beiratkoztam egy lakásépí­tő szövetkezetbe — de érről évre hátrább kerülök, s már a sor végén vagyok. Gyermek apja lettem — kis­fiam bárkire hasonlít, csak énrám nem. Bánatomban fogtam magam, és csiperkegombát kezdtem termeszteni — de mind rothadt és penészes lett. Nyaralót építettem — elön­tötte a talajvíz. Szórakozás céljából beáll­tam egy magashegyi expedí­cióba, de már a hegy lábánál szédülési roham fogott el. Tánctanfolyamra iratkoztam be — a legelső lépésnél eltör­tem a lábamat. A kutyakiállitáson állítólag fajtiszta ebem még a házőrző kuvaszok csoportjában sem kapott érmet. Mindezt végzetes balsze­rencsének lehetne tartani, ha nem volna egy adum. Mindenki együttérez velem. Élénk rokonszenvet keltek a környezetem tagjai körében. Becsülnek, tisztelnek, támo­gatnak, és bátran mondhatom, hogy olyan osztatlan szeretet­nek örvendek, amilyenre még a legszerencsésebb ember sem számíthat. J unit Onka Fordított«: Gellert György tunk kíváncsiak. Gól Zoltán © © az ORSZlGOS tbrbrékpénztAr kiskunmaisai dákja megkezdte a Sállal u. 1—3. sz. alatt rövidesen beköltözhető, összkomfortom l szobás lakások és gépkocsitárolók értékesítését. ' Részletes tájékoztatás és a vételi ajánlatok benyújtása az ŐTP-flókban. Telefon: Kiskunmajsa 12. © © 131« Pirtón ritkábban gyújtanak rá

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents