Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-04 / 103. szám

I

Megteremtették a béremelés feltételeit az Alföldi Cipőgyárban

19f 17. május 4. • PETŐFI NÉPE • 5

ÁLLATTENYÉSZTÉSI KEREK ASZTA L-BESZÉLGETÉS

Kistermelők kötöttségekkel

A múlt év ta rászán már rendezett állattenyésztési kerekasz- tal-beszélgetést a szerkesztőség. Az azóta eltelt időben sok minden történt az ágazat fellendítéséért. A legjelentősebb az átfogó, valamennyi területét érintő szabályozó változás, amelyet ez év január elsejétől vezettek be. Beváltotta -e a hozzáfűzött reményeket? Megállt-e az eltelt időszak alatt az állatállománycsökkenése , esetleg megfordult a folyf,mat iránya? Jövedelmezőbb lett-e az állattenyésztés? Milye n gondok foglalkoztatják az ágaza t felelőseit? Az állattenyésztőket, kistermelőket és nagyüzei nek szakembereit egya ránt érdeklő gondolatok kicserélésére r állalkoztunk ankétünkön.

Egy tehén kicsit ér

— Tíz éve kezdtem szarvas- marhatartással foglalkozni Kecskemét tőszomszédságában, egy ballószögi tanyán — kezdi mondandóját Gál Géza —, a Kerekegyházi Dózsa és a Kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetekkel alakítottam ki kapcsolataimat. Harminc tehenet tartok, közülük tízet a kerekegyházi szövetkezet helyezett ki. Az állomány 95 százalékban holstein-fríz, hiszen a tejtermelésre álltam rá. Átlagban naponta 15 liter tejet fejek egy tehéntől, amivel úgy érzem nem sok dicsekednivaló van. A környékemen nincs legelőterület, így kénytelen vagyok az istállózás mellett kitartani, a növendékeket karámozom.

És mindjárt itt vetődik fel bennem egy kérdés: a nagyüzem — nem egy szarvasmarhatartótól hallom — a bérbe adott lucernást a gyengébb területekből méri ki. Nem sok a logika ebben, hiszen ők összesen kétszer kaszálnak, aztán otthagyják. Mi pedig a bérbe kapott lucernásról nem tudunk akkora termést levenni, amennyi az állatainknak elegendő lenne. Nem beszélve arról, hogy — ez már az én tapasztalatom — a kaszálást nem akkor és nem olyan minőségben végzik el, ha bérmunkát kérek. És ehhez egy újabb gondolatot társítok. A háztájikban gazdálkodók felvehetnek hitelt a beruházásaikhoz. Ennek azonban annyi a kötöttsége, — három kezesre van szükség, munkahelyi igazolásra —, hogy bátor legyen az a gazdálkodó, aki ebbe belemegy. Nem beszélve arról, hogy a vállalkozók, mint én is, nem szerezhet munkahelyi igazolást. Márpedig így képtelen vagyok például egy traktort megvenni. A tejért kapott pénz nem fedezi a szükséges beruházásokat.

Sokat gondolkodtam azon, hogy a több tehén, a több tej érdekében mit is lehetne tenni. Ma az első tehén beállításakor kap a kistermelő 2500 forintot, a másodiktól hatezreket. Nagyon sok idősebb ember, szerintem, szívesen tartana egy tehenet, annyit még el tue i látni. Csak a beállításához kaphatn a egy kicsit több anyagi segítsége t. A másik gond már lehet, hogy csak a környékünkön gazdálkodókra von: átkozik. Az inszeminálás. Elhisze ;m, hogy egy irányvonalat tartani kell ahhoz, hogy nagyjából számolható legyen a tej és a hús mennyisége. De többször hallottam már, hogy pé' idául a nénike szépen megkérte az inszer niná- tort: úgy rakja be a tehenet, he így jó tejelő legyen az utódja. Lett is a borjúból olyan húsformát mutató álla' t, hogy csodájára lehetett járni. A nénil re ke,d- ve pedig elment :a tehéntartástc jl. , .

A beszélgetés résztvevői: Máttyáss) > Ferenc, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, Kur ucz István, a megyei tanács főelőadója, Kalmár Sándor, a bajai és Vancskó Gergely, a kiskunsági Teszöv főmunkatársai, Molnár lAszló, a Tiszaalpári Tiszát áj Termelőszövetkezet főállattenyésztője, Mátyás János, a Tiszakunsági Juhtársvilás vezetője, ’/áczi László, a Kunfehértói Előre Termelőszövetkezet elnöke, és hár om vállalkozóként dolgozó: Bán Sándor és Gál Géza kecskeméti és Erdélyi Zoltá n sükösdi 'Kistermelő.

Igényekhez igazítva

Nyolcadik éve: gazdái' kodik Bán Sándor, kezdetben 1979-b «n a kecskeméti piacon vásárolt, ö’ /es sertéseket tartott:

— Az akkori sikerek1 en felbuzdulva, nekiláttam építkezni. Sajnos betonalapra húztam fel a 8' 1, 60 és 65 négyzetméteres ólak at. fv fost már tudom — az elmúlt tel ek b< /bizonyították —,

hogy ezek túlságosan hidegek, ride gek az állatoknak. Eleinte, a tarka állománnyal jó eredményeket érteni el. Négy éve fokozatosa^ átálltam Ka- hyb, holland és észt la .pály értések tartására. A saját állor .nányomból hagytam meg kocákat, úgy gondolva, ha átlag hét malacot a ,dnak, akkor a hizla- lás is sikeres lesz , a számításom nem vált be, mindöss ,ze ötmalacos átlagot tudtam „hozni” , Hogy miért? Talán az időjárás, a nag? / hideg volt az oka. Sajnálom a kocái /at, mert mindössze háromévesek, de ha még egyszeri próbálkozásra csak . annyit sikerítenek, meg kell válnom tőlük. A hizlalással is egyre több a gór adom. Szárazon etetek, és önitatókat állítottam fel. A takarmányok vála sztéka ma óriási, de a legjobbat nehéz / kiválasztani. Márpedig én is megprót láltam a hízóim minősítését és bizony, ahogy mondani szokták, nem jött öss ze a dolog. A leadott 25 sértésiből egy /etlen ért csak el harmadosztályú minős ítést. És ezzel nem vagyok egyedül! S ,ok kistermelő még ennél rosszabb arán' yra is panaszkodhat.

B' eszélgettünk többen például az átveti -1 gondjairól. Már a mázsálásnál ke; idődnek a bajok, hiszen a hízó mo- zo g, a mérleg nyelve szintén, ami 1—2 ki dót, vagy még többet is elvisz, vagy é ppen hozzátesz az állat súlyához.' 1 egyik sem szerencsés a termelőnek. Aztán jön a kocsira rakás, természetesen nem a legszelídebb formában. A fehér hízó egy pillanat alatt foltos lesz egy- egy jól irányzott ütéstől. A szalonna vastagságát pedig már a feldolgozó kapuján belül mérik, ha egyáltalán az így megtarkult állat a minősítő szeme elé kerül.

Jól tudom, a piaci igényeknek a kisebb szalonnavastagságú hízók felelnek meg. De hogyan neveljek ilyet? A takarmányok minősége nem igazodik ehhez. Példaként mondanám: vásároltam egy magyar fehér kant. A „bizonyítványában” az szerepelt, hogy egy kilogramm hús előállításához 2,76 kilogramm takarmányt használ fel. Ezt én otthon nem kevesebb, mint négy kilogrammal tudom hozni. Számoljunk: ha a húsz kilogrammos malac ára 1200 forint és száz kiló ráhizlalásához szükség van 400 kiló takarmányra, akkor az összes költségem papíron 3700 forint. Ehhez természetesen nem adtam hozzá a gyógyszer, a tápadalék, az állatorvos költségeit, a saját munkámról nem beszélek, és nem számítottam a veszteségeimet. Ha az állományból csak három — mondjuk 80 kilós hízó — pusztul el, elviszi szinte az összes nyereségem.

A régiek tapasztalatával

A közelmúltban Kecskemétre hívták meg tanácskozásra az ország juhtenyésztőit. Itt felszólalt Erdélyi Zoltán sükösdi vállalkozó is. Most sem rejti véka alá a véleményét:

— 1960 óta foglalkozom a juhokkal, közben négy évig tsz-ben is dolgoztam. Össze tudom tehát hasonlítani, mit tehet és mit tesz a közös gazdaság és mit a maszek juhász. Én tisztelem a tudományt, de még inkább a régi nagy tapasztalaid juhászokat. Azok tudták, hogy egy-egy falkában nem lehet 6— 7000 birkát tartani, mert egymást betegjük meg az állatok, nehéz a nyájat „kézben tartani”. És azt is tudták, hogy a hodályt a legelő mellett kell megépíteni, mert a hosszú sétálásban a birka egyrészt eljárja a tejét, másrészt elfá-' rád, mire legelhet, harmadrészt mire visszaér a helyére, lejárja azt a súlyt, amit megevett.

Bosszant, hogy állandóan azt hallom: a maszek juhász ezer forintot is tud fogni egy birkán, a gazdaságok meg veszteségesen tartják. Ez a különbség meglátszik az állatokon. Eny- nyire másként is gondozzák őket. A tsz-birkára kiírják, mennyi időt lehet például a tarlón, persze, hogy bezabál. A juhászt megbüntetik, ha pusztul az állat, aztán már csak a gyepre viszi a nyájat, ott meg nem hízik. Rosszul, gyengén megy a tél elé ..,

Ráadásul, manapság a juhot csak a kecskével nem keresztezik, igazi tenyésztési irányvonal nincs. Evekkel ezelőtt törzstenyészetre javasolták az állományomat, rengeteg papírmunka kellett ahhoz, hogy végül is kétszáz tenyészkost elfogadjanak. Közülük 180 elit minősítést kapott. Csakhogy akkor egy ilyen állat legkevesebb 14 ezer forintba került. Óriási összeg egy amúgy veszteséges ágazatnak. A tsz tehát vett selejt kosokat, nekem nem kellett volna vágóba engednem a nagy értékű, 17 kiló gyapjút adó gyönyörűségeimet! Igaz, ezeknek a fiai sokat esznek, de termelnek is. Nagy testűek, adnak húst is, gyapjút is, nem is akármilyet, 13— 14 centist. Rossz példa, de egy negyvenkilós ember nem tud megemelni egy zsákot, a nyolcvankilós vígan elviszi, de ehhez ennie is kell.

A megye juhállományának jó része van a kistermelőknél, mégis mi 1960 óta semmilyen támogatást nem kaptunk. Ráadásul nem vagyunk egyenlő partnerek az értékesítésnél sem. Jó, hogy most több felvásárló van, ha többet fizet a Skála, vagy az állatforgalmi, vagy a gyapjúforgalmi, oda viszem az állatot. Azon gondolkodtam, hogy ha valamelyik gazdaság megvenné mondjuk hizlalásra a bárányt, csak lenne neki is haszna, ha nem is annyi, mint a maszek juhászoknak.

Gál Eszter

(Folytatjuk)

Munkást ak választják az igazgatókat Kazahsztánban

Csaknem 2 Ihc mapig várta 700 munkás az új igazgatót az alma-atai fafeld olgozó kombinátban. De „felülről” nem siettek a kinevezés sei (eddig a vállalatvezetők kinevezéséről felsőbb szervek c löntöttek.)

Ekkor a ír ainkások a kombinát párt- és szakszervezeti bizottságáho' i fordultak azzal az ajánlattal, hogy az igazgatói posztra s aját kollektívájukon belül is találnak megfelelő jelöltet. Kői .ikrét javaslatot is tettek az 51 éves Ivan Gaszpe- rovics főmé ;mök személyében, aki nemcsak jelenlegi funkcióját látja el kitűnően, hanem korábban munkásként és művezetőként i s kiemelkedő volt.

A kom ibinát munkásgyűléséig és közvetlenül a gyűlésen sem jeler itkezett senki más a megüresedett igazgatói posztra, ennek e’ llenére nem volt egyhangú Gaszperovics megválasztása.

— F illene valószínűleg azok szavaztak, akiknek valamilyen k onfliktusuk támadt vele, vagy akikkel néha nyers volt

— mr jndta a veterán brigádvezető, Arkagyij Drezsak. — De mi is , akik Gaszpérovicsot ajánlottuk, felhívtuk a figyelmét erre a problémára. Szerintem csak a lustákkal, a rosszul dől/ gozókkal beszélt keményebben. A kombinátban pedig

— minek takargassuk -f rendet kell tartani, erősíteni kell a fef pelmet, és emelnünk a munka termelékenységét. Különöse n fontos ez a gazdasági reform bevezetésével, amikor szőri js a kölcsönhatás a vállalat gazdasági mutatói, a jövedel- r nek és a szociális fejlődés között.

A főmérnök a szavazatok többségének megszerzésével elnyerte az igazgatói kinevezést. Megválasztása után kijelentette, hogy a kollektíva bizalma kettőzött felelősséget jelent számára, nemcsak mint főnökre, hanem mint a közösség tagjára is. — Gyakorlatilag mindenben, legyen az bár gazdaságirányítási vagy szociális kérdés, még inkább figyelembe kell vennem az emberek véleményét, elő kell segítenem aktivitásuk és kezdeményezőkészségük fejlődését — nyilatkozta Ivan Gaszperovics.

— Az igazgatóválasztás a fafeldolgozó kombinátban a szovjet társadalom demokratizálódásának jó példája — mondja Bulat Csulanov, a Kazah Szakszervezetek Tanácsának titkára. — Sokáig a vezetői posztokra való kinevezést Kazahsztánban a széles nyilvánosság részvétele nélkül döntötték el. Ez ahhoz vezetett, hogy nemritkán rokonsági kapcsolatok vagy személyes elkötelezettség útján .nevezték ki a vezetőket. Ennek eredményeképp a vezetői posztokra olyan emberek kerültek, akik nem voltak képesek a termelés- irányításra; többnyire karrieristák, akik nem törődtek a társadalmi szükségletekkel. Ez a helyzet terhessé vált, fékezve a köztársaság szociális és gazdasági fejlődését, sőt, kifejezetten káros volt az élet egyéb területein is.

Ez így már nem folytatódhatott tovább. Az SZKP XXVII. ülésének határozatait továbbfejlesztve —, melyek közül elsőrendű fontosságú volt a társadalmi élet demokratizálása — az SZKP KB januári plénuma különös figyelmet fordított a káderpolitika átalakítására. Az átalakítás legfontosabb vonása, hogy figyelembe kell venni a legszélesebb nyilvánosság véleményét.

— Valóban, még csak az első lépéseket tesszük ezen az úton, bár megjegyzem, nálunk Kazahsztánban nem Ivan Gaszperovics az egyetlen, akit a munkások közössége választott meg igazgatónak — folytatja Bulacs Csulanov. — Több tucat vállalatnál zajlottak le munkásgyűlések, ahol a szavazás megfosztotta tisztségétől a magukat kompromittáló vezetőket és olyanokat választottak meg, akik iránt bizalommal voltak a munkások. Ezek a választások nemcsak az igazgatókat érintették, hanem a vállalat egész irányító apparátusát.

Aszkar Nurmanov

• A gyár egyik fő törekvése a kézi és a gépi m unka arányának megváltoztatása az utóbbi javára. Ily módon nemcsak a hiányzó nv unkaerő pótlására nyílik lehetőség, hanem a termékek minőségének, színvonalának) javítására is. (Méhesi Éva feltétele)

Radikális változásokat hozott az

1986-os év a kecskeméti Alföldi Cipőgyárban. Ezek egyike — nevezetesen az, hogy kiskunfélegyházi gyáregységük leányvállalatként, immár önállóan dolgozik — a kecskeméti üzem termelési, gazdálkodási feltételeit is megváltoztatta. Korábban ugyanis a két gyár közötti munkamegosztás szerint az „Alföldi” főleg a belkereskedelem megrendelésére készített lábbelit. A hazai keresletre azonban — mint ismeretes — egyre kevésbé lehet számítani, hosz- szabb távon az egyoldalú értékesítés egyébként sem célravezető módszer a gazdálkodásban. A kecskeméti cipőgyár tehát külföldön keresett — és talált — új gazdasági partnereket. Igényeiknek megfelelően alakították át termelési szerkezetüket. Más egyéb változások is alapvetően befolyásolták a gyár termelését, gazdálkodását, mindehhez azonban sikerült jól alkalmazkodni. Termelési értékük elérte a 240, nyereségük a 18 millió forintot. Mindez hétszázalékos jövedelemnövelést tett lehetővé az elmúlt esztendőben.

Ezt a — mostanában igazán nem általános — keresetnövekedést „prolongálták” a cipőgyáriak erre az esztendőre. Sőt, még meg is toldották: attól a 40 százalékos műszakpótléktól, ugyanis, amit az egyes üzemrészekben a több műszakot vállalóknak fizetnek, vastagabb lesz a boríték. Igaz, a tervezett hétszázalékos jövedelemnövelés senkinek sem „jár”: mindenki a teljesítményének megfelelő arányban részesedik belőle. Erre törekszenek a gyár vezetői annak érdekében, hogy kedvet csináljanak a több, a jobb munkához.

Az ösztönző bérezés az egyik feltétele termelési terveik megvalósításának.

Erre az esztendőre a tavalyinál is nagyobb mértékű termelésfejlesztést, nyereségnövelést tűztek ki célul: megvalósításához megteremtették az alapvető feltételeket. Mint ígért János, a gyár igazgatója mondta: sikerült elad- niok teljes kapacitásukat.

Félmillió pár lábbelit készítenek az idén — tervüknek megfelelően —, eb - bői 50 ezer tőkés, 200 ezer szociálist a exportra, 250 ezer pár pedig a haz,ai boltokba kerül. Ez évi, de a jövőbeni feladataik megoldásához is szűk .ség van technológiaváltásra, gépek, bejrendezések vásárlására, ehhez pedig t .nint- egy 30 millió forintra. Tőkése: (portfejlesztő pályázat útján kívánnál; hitelhez jutni — ehhez a már megl evő, jó lehetőségeket nyújtó megrendielés ad alapot.

Költséggazdálkodásuk javítására egyedi rendszert vezettek be. ’ Úgymond minden költségtételnek külön — vezető beosztású — „gazdája” van, aki an yagilag közvetlenül érdekelt abban, h' jgyan alakul a rábízott „tétel”, h dennyit fordítanak például írószervá- ■ sárlásra, személyszállításra, mennyit tesznek ki a különböző bérleti díjak — és így tovább, ilyen részletességgel, számonkérhető pontossággal meghatározva.

Ehhez hasonló módon kísérik figyelemmel az anyag- és bérköltség alakulását, azt is, hogy minél kevesebb legyen a minőségi hiba miatti veszteség. Ez utóbbira azért kell különösen figyelni, mert a minőségileg elfogadhatatlan termék leköti ugyan a kapacitást, az árbevételből azonban kiesést jelent.

Az Alföldi Cipőgyárban tehát megteremtették az átlagot meghaladó bér- fejlesztés feltételeit. Háromszázmillió forintos árbevételi, és 24 millió forintos nyereségtervük időarányos részét az év első három hónapjában teljesítették.

Almási Márta

*

HA TVANMILLIÓS KÖLTSÉGGEL

A meghosszabbított vágányok.

Befejezés előtt a kecskeméti Alsó-pályaudvar rekonstrukciója

Két évvel ezelőtt, azzal, hogy lezárt ák Kecskeméten a régi Szegedi úti közút—vasút átjárót, megkezdődött a megyeszékhelyen a. teherpályaudvar felújítása. Szükség volt erre, hiszen ha egy szerelvényt akartak beállítani fa állomásra, el kellett darabolni, olykor két-háromfelé is, mert egyszerűen nem fért be. Ez többletidőt, tolatást, állást és költséget jelentett A forgalom pedig évről évre növekedett, s mát; nem lehetett tovább halasztani a modernizálást a nagyobb befogadóképesség megteremtésé t A rekonstrukció főbb munkálatai a múlt év végén fejeződtek be, de még ebben az évben is jelentős feladataik vannak a vasút építési főnökségeinek, a távközlési és biztosítóberendezés szolgálatának, a hídépítési főnökség részlegeinek. '

Az elvégzett feladatokról váltottunk szót Rontó Imrével, a MÁV kecskeméti Alsópályaudvar állomásfőnö/kével.

— Elsőként szeretném megemlíteni a vágányhálózat meghosszabbítását és bővítését. Háromszáz méterrel lett hosszabb a

2-es, négyszáz méterrel a 4-es és hatszáz méterrel az 5-ös számú vágány. A pályahosszabbítás már lehetővé teszi, hogy egy- egy teherszerelvény megbontás nélkül várakozzék a pályaudvaron, s több lehetőségünk van a szerelvények összeállítására. A bővítés során elkészült egy 250 méter hosszú, egyvágányos, konténerek rakodásához szükséges pályarész. A jelenlegi csonkavágány helyett itt, betonozott területen könnyebben rakodhatnak az iparvágánynyal nem rendelkező vállalatok. Júliustól a szállítótartályok fuvarozását már magunk végezzük háztól házig ebből a célból más anyagi források igénybevételével 6 Unikon önemelős konténerszállító és 2 fixplatós tehergépkocsit vásároltunk.

A vasúti árufuvarozásban rendkívül nagy előny a közvetlen csatlakozás, hiszen a szerelvényeknek nem kell az állomásokon várakozniuk, amíg a személyvonatok veszik igénybe a pályát. Kecskemét határában e felújítás során megszüntették az A deltavágányt, s ezrei lehetővé tették, hogy Szeged, Lakitclek felől és felé közvetlenül az Alsó-pályaudvarról történjék a

szállítás. Egy szolgálati hely megszüntetésével egyszerűsítették, gazdaságosabbá tették a szolgálat ellátását is.

— Két teljesen új biztosító berendezést kaptunk — folytatta az állomás főnöke —, amely ugyan nem a legmodernebb, de kizáija annak a lehetőségét, hogy két vasúti szerelvény szemben közlekedjék. A berendezés a mozdonyvezetőnek fényjelzéssel mutatja a szabad, illetve a tilos utat, de beépítettek egy úgynevezett ellenmenetkizáró egységet is. Az állomás kapott még egy fénysorompót, félsorompóval a Juhász utca kereszteződésében, valamint a régi Szegedi úton egy gyalogos felüljárót, s emellett a szerelvények összeállításához nagyon fontos, öt térvilágító lámpát.

A vasút építési főnökségei a távközlési és biztosítóberendezési szolgálat, a hídépítési főnökség részlegei igazán jó munkát végeztek, s emellett tartották a határidőt, nem lépték túl a költségeket, a 60 millió forintot. Idén május elején kezdődnek és szeptemberben fejeződnek be a fenntartás jellegű utómunkálatok. A kitérők cseréjére, két vágány összekötésére, s természetesen a vágányok közötti tér rendezésére kerül sor.-— Nagy szükség volt már a munka mielőbbi befejezésére, hiszen évente kétezer vagonnal nő a forgalom. A múlt évben a

• Rontó Imre áDomásfőnök: — Évente kétezer vagonnal nő a.forgalom.

kezelt kocsik száma meghaladta a 34 ezn/t, emellett feladatunk a Helvéciái Állami Gazdaság a máriavárosi, a konzervgyár i és a Kecskemétvin-iparvágány kiszolgálása

is.

Mit hoz a jövő?

— Két év alatt 1400 méter vágányt., 900 méter csatornát, 1375 négyzetméter tét -burkolatot kell építeni—mondja Rontó .'Imre. Bakdarut, valamint biztosítóberendi tréseket telepítünk. A várható költségek a számítások szerint meghaladják a 2Ó0 millió forintot. S ha minden igaz, a nyolcadik ötéves tervben villamosítják a Budapest— Lajosmizse—Kecskemét közötti vasútvonalat, így a megyeszékhely kereskedelmi pályaudvarát is.

Gémes Gábor