Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-04 / 103. szám

világ PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLII. évf. 103. szám Ára: 1*80 Ft 1981, május 4, hétfő SZEDTÉK A SPÁRGÁT, VETETTÉK A NAPRAFORGÓT Hétvége a földeken Kihasználták a nyárias hétvé­gét a Duna—Tisza közén, ahal mindenütt szorgoskodtak a kerté- szetetklbera, szántóföldeken a meg­késett tavaszi munkák pótláséra. A Kiskunság szőlőseiben befejez­ték a metszést a téli fagykárt szenvedett ültetvényeken. Ollóval csak részben (tudták korrigálni a károsodást, sok helyütt újra kell nevelni a tenmőkarofcait. A kerté­szetekben szedték a főzeléknövé­nyeket. a sóskát, a spenótot, a híres Kelebia környéki spárgá­sokban pedig a hófehér sípokat. A legmozgalmasabbak a szán­tóföldek voltak. A Bácsalmási Napraforgótermesztésd Rendszer hatvan, partnergazdaságában tel­jes műszakot tartóttak a napra­forgóvetők. így az árutermelésre kijelölt 22 ezer hektárnyi terület nagy részén földibe került az ola­josnövény magja. A Bajai Mező- gazdasági Kombinát ipari- és ve- tőmagkukorica-termőföldjein is az utolsó hektárokat rótták va­sárnap a vetőgépek: a három nap alatt 400—580 hektáron vetették el az ipari, illetve a vetőmagiku­koricát. s 340 hektáron befejezték az étkezési napraforgó vetését. NAGY ÉRDEKLŐDÉS — DALOLÓ PEDAGÓGUSOK jQk A színpadon a Kecskeméti Pedagógus Énekkar, 4 Ősbemutatók a kórustalálkozón Ideális körülmények között rendezték meg szombaton és va­sárnap a pedagóguskórusok ki­lencedik országos találkozójának kecskeméti záróhangversenyeit. A gyönyörű májusi időben is meg­telt szombaton délelőtt az Erdei Ferenc Művelődési Központ nagy­terme a szép hagyományú kul­turális sereglés megnyitójára. Kisné dr. Csányi Anikó, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bi­zottsága propaganda- és művelő­dési osztályának vezetője kö­szöntötte a Kodály városában megjelenteket, méltatta a pedagó­gusok közművelődési tevékeny­ségét. A rövid megnyitót követően a Ceglédi Pedagógus Énekkar, a Martfűi Művelődési Központ női kara, a Tápiószecsői Pedagógus Kamarakórus, a Leninvárosi Der- kovits Gyula Pedagógus Vegyes- kar, az Érdi Pedagógus Női Kar, a Gödöllői Körzeti Pedagógus Kórus, a Törökszentmiklósi Liszt Ferenc Kórus lépett színpadra. Az esti koncertet a Tiszafüredi Pedagógus Kórus kezdte, majd a Jászberényi Palotásy János Ve­gyeskar, a Békés Megyei Peda­gógus Női Kar, a Salgótarjáni Pe­dagógus Kórus, a Kecskeméti Pe­dagógus Énekkar és a Szolnoki Kodály Kórus következett. A kitűnő hangulatú hangver­seny végén dr. Major Imre, a Kórusok Országos Tanácsa Bács- Kiskun megyei szervezetének el­nöke és Hegedűs D. Pálné, a pe­dagógus szakszervezet megyei titkára adott át emléklapokat az országos találkozó kecskeméti rendezvényein résztvevőknek, majd dr. Köpf Lászlóné, a Peda­gógus Szakszervezet Központi Ve­zetőségének titkára tíz Kodály- emlékérmet adott át a magyar zenekultúra fejlesztéséért külö­nösen eredményesen dolgozó ta­nítóknak, tanároknak, köztük Sí­pos Erzsébetnek, az első magyar énekes iskola tanárának, aki tan- éráin és a Kodály Intézetben tar­tott bemutató tanításokkal soka­kat ismertetett meg a Kodály- módszerrel. Ha lehet, még nö­velte a lelkesedést Kodály—Ber­zsenyi: A magyarokhoz című kó­rusműve. Az összkart Rigó Éva vezényelte. A Pedagógusok Szakszervezete Közjponti Vezetősége és Bács-Kis- kun Megyei Bizottsága, a Kóru­sok Országos Tanácsa, a Bács- Kiskun Megyei Tanács rendezé­sében tartott országos találkozó végén dr. Tóthpál József, a Kóta főtitkára nagy elismeréssel szólt erről a kitűnő rendezvénysoro­zatról. Szekszárdon, Nyíregyhá­zán, Győrben és Kecskeméten, á négy helyszínen ötvenkilenc pe­dagóguskórus lépett fel. Nem­csak ez bizonyítja, hogy a taní­tók, tanárok közül egyre többen ismerik fel a közös éneklés gyö­nyörűségeit, hanem az is, hogy a Pedagógus Szakszervezet példa­mutató felelősséget vállal a hu­szadik századi magyar muzsika •népszerűsítéséért. Erről is szólt a vasárnap dél­előtti szakmai megbeszélésen Fa~ sang Árpád zeneszerző, a bíráló- bizottság elnöke. Számos Ko­dály-, Bartók-, több Karai-, Ko- csár-, Bárdos-, Szervánszky-mű szerepelt a kórusok általában jól összeállított bemutatkozó műso­rában. Aligha tekinthető túlzás­nak, ha zenetörténeti jelentősé­gűnek véljük az országos talál­kozó szervezőinek felkérésére írt kórusművek bemutatóit. Szek­szárdon például Szokalay Sándor, Győrben Karai József egy-egy műve hangzott fel ősibemutató­ként. Kodály szülővárosában tap­solhattak először a hallgatók Ka­rai József—Juhász Gyula Tiszai tájak című művének és Dunkó Zsolt Pillanatképek a Kalevalá­ból című alkotásának. Az előb­bit a jászberényi Palotásy János Vegyeskar, az utóbbit a Kecske­méti Pedagógus Énekkar (vezé­nyelt Erdei Péter) szólaltatta meg, kiválóan. A Kossuth-díjas kivá­ló művész első tisztán énekkari (a capella) remeke a régi kecs­keméti Kodály-, Bartók-ősbemu­tatók hangulatát idézte. Baráti találkozó, városnézés is volt a szerető gondoskodással előkészített találkozó zárórendez­vényén. H. N. Felvonulás, megemlékezések, majálisok a munkásosztály nemzetközi ünnepén Derűs hangulatban — nyáriasan meleg (napsütésben — ünnepeltek a főváros dolgozói május elsején a nemzetközi munkásbólidairitás •nagy ünnepén, amelynek hosszú évek óta központi eseménye a mint­egy negyedmillió budapesti részvételével a Felvoínulási .téren tartott tömegdemonstráció. Fanfárok hangja jelezte a felvonulás kezdetét, majd úttörők soka­sága virágokkal üdvözölte a dísztribünön megjelenő vezetőket, akik között ott volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fótit-? kára; Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lá­zár György, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Aczél György, Gáspár Sándor, Grósz Károly, Há­mori Csaba, Hav&i Ferenc, Maróthy László, Óvári Miklós, Sarlós Ist­ván, Szabó István, a Politikai Bizottság tagjai, Gyenes András, a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság elnökié, valamiint Berecz János. Horváth István, Pál Lénárd és Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkárai, ,s a kormány több tagja. Ott voltak a főváros párt- é$ állami vezetői, a társadalmi és tömegszervezetek képviselői, a munkásmozgalom vete­ránjai, a termelésben élenjáró dolgozói kollektívák képviselői. A tri­bünökön helyet foglaltak az ünnep alkalmából hazánkba érkezett szakszervezeti delegációk. Nagygyűlés Kecskeméten Kecskeméten ragyogó napsütés köszöntötte a vasúikért! majá­lisra összesereglett több ezer em­bert. Sokaknak egész napos csa­ládi programot is jelentett a má­jus elsejei ünnep, alkalmat a munkatársakkal baráti beszélge­tésre, régen látott ismerősökkel való találkozásra, és szórakozás­ra is: kulturális és sportbemuta­tók megtekintésére. A politikai esemény, a nagy­gyűlés délelőtt 10 órakor kezdő­dött. A Himnusz és Juhász Gyu­la Májusi óda. című versének el- .hangzása után Bodóczky László, a városi pártbizottság első tit­kára mondott ünnepi beszédet. Köszöntötte Kecskemét üzemei­nek, vállalatainak, intézményei­nek, szövetkezeteinek dolgozóit, a város lakosságát, a meghívott vendégeket, köztük Nyers Rezsőt, a Központi Bizottság tagját, Kecs­kemét országgyűlési képviselő­jét, Babinyecz Ferencet, a me­gyei pártbizottság titkárát, To- hai Lászlót, a megyei tanács ál­talános elnökhelyettesét, Hege­dűs Istvánt, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkárát, majd egyebek között a következőket mondta: Május elseje a világ dolgo­zóinak nemzetközi méretű ösz- szefogását, összetartozását feje­zi ki immár 101 éve, a szimbó­lummá nemesedett chicagói tün­tetés óta. A munka, a munkás nemzetköziség megünneplésé­nek hagyománya felmérhetetle­nül gazdag, mélyen beleivódott a dolgozók tudatába. A világ helyzetéből fakad, hogy korunk­ban a munkásszolidaritás meg­nyilvánulásának legfontosabb színtere a világbéke megőrzése. Népünk is megvalósíthatónak tartja a nukleáris fegyverektől mentes világot. Abban érdekelt, hogy_ a fegyverkezési versenyt mielőbb váltsa fel a gazdasági, társadalmi, kulturális élet békés versengése. Hol a helyünk nekünk, magyar dolgozóknak, munkásoknak, szö­vetkezetieknek, értelmiségiek­nek a nemzetközi demonstráció­ban? Hová sorolhatunk be, mi­lyen sajátos színnel gazdagíthat­juk a májusi palettát? Beszél­jünk-e a gazdaságról, gazdasági természetű gondjainkról? Ez utóbbira aligha lehet nem­mel felelni. Ma már nagyon is jól látjuk, hogy egy elavuló terme­lésszerkezetben hiába feszíti meg telműek. Az 1987. évi népgazda­sági terv fő feladata a termelési szerkezet átalakítási folyamatá­nak gyorsítása, lényegesen javíta­ni a külső-belső egyensúlyt, élén­kíteni a gazdasági növekedést. Mindehhez jól működő gazdasá­gi mechanizmusra van szükség. De az elmúlt húsz év tapasztala­tai azt mutatják, hogy nem elég csak a gazdaságban reformot kezdeményezni. Elengedhetetlen az olyan társadalmi közeg is, amely képes- a reform hatásait befogadni, értékeli a nagyobb tel­jesítményt, és elfogadja az ebből eredő differenciálódást. A tét nagy. A párt közös gon­dolkodásra és cselekvésre hív, vállalja és viseli a vezetés fele­lősségét. A változások, a refor­mok ezután is megkövetelik a párt általános érdekegyeztető munkáját, a fő folyamatok poli­tikai irányítását. Tovább kell azonban tanulnunk tisztelni a különböző, gyakran kisebbségi véleményeket, ugyanakkor kellő önfegyelemmel végrehajtani a többség akaratát. Örömmel szólhatok arról, hogy a város ipari, építőipari és me­zőgazdasági üzemeinek döntő többsége képes volt a kor új gaz­dasági kihívásainak megfelelni. Elismerés illeti a szállítás, hír­közlés, az egészségügy és a kü­lönböző hivatalok dolgozóinak helytállását is. A város fejlesz­tésében arra törekedtünk, hogy Hatékonyan dolgozni és cselekedni Kádár János nyilatkozata Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára a budapesti dolgozók május elsejei felvonulásán nyilatko­zatot adott a televíziónak és a rádiónak. — A Központi Bizottság ne­vében szívből köszöntőm a rá­dió hallgatóit, a televízió né­zőit, a nyomtatott sajtó olva­sóit, és a hírközlő szervek dol­gozóit május 1-je alkalmából. Népünk, munkásosztályunk nagy nemzetközi ünnepén kö­szöntőm a Budapesten felvonu­ló embereket, az élenjáró kol­lektívákat, egész dolgozó né­pünket. — Szép ünnep ez a mai, még az időjárás is kedvez. Az ünnepség felemelő hangulatát, jó légkörét mindenki érezhe­ti, ellenőrizheti. Én már teg­nap megkezdtem a május el­sejét Budapest XIII. kerületé­ben, Angyalföldön, egy gyár­ban, ahol közös dolgainkról is szóltam. Olyan helyzetben va­gyunk, hogy a fejlődésnek most jobb munkával tudunk lendületet adni. Ezt szolgáljuk minden cselekedetünkkel, mert az utóbbi idők tapaszta­latai azt mutatják, hogy egy dinamikusabb fejlődéshez és céljaink eléréséhez hatéko­nyabban kell dolgoznunk. Nem többet, hanem hatékonyabban. Vezetőknek — országos és üzemi vezetőknek —, minden dolgozónak hozzá kell járulni a fejlődést szolgáló tenniva­lókhoz. Nemcsak kézzel, ha­nem ésszel is. — Pártunk Központi Bizott­sága, kormányzatunk komo­lyan dolgozik, hogy a jelenle­gi, nem könnyű helyzetből megkeressük a szocialista ki­bontakozás útját. Hangsúlyo­zom: a szocialista kibontako­zás útját! Ügy kell hatéko­nyan dolgozni és cselekedni, hogy az összhangban legyen szocialista elveinkkel, törek­véseinkkel és céljainkkal. — Az utóbbi időben nagyon sokszor hallhattak és olvas­hattak arról, hogy a helyzet nehéz. Ez — természetesen — igaz. De az is tény, hogy sok minden van, amire támasz­kodhatunk. Jelentős fejlődés van már mögöttünk: termelő­berendezéseink lényegesen fejlettebbek, mint korábban voltak, számottevő eredmé­nyeket értünk el a népjólét megteremtésében. Mély meg­győződésem szerint az eddigi vívmányokra alapozva, a je­lenlegi nehézségeinkből is megtaláljuk a szocialista ki­bontakozás útját. — Sok minden segíthet eb­ben, de legfőbb erőnk és tá­maszunk az ország népének itt is érezhető tettrekész han­gulata, pártunk és népünk szocialista céljaink iránti el­kötelezettsége, szinte kézzeU fogható egysége. Ha ezt tart­juk szem előtt és ebből indu­lunk ki: tovább haladunk a fejlődés útján. — tgy, ebben a hangulat­ban ünnepli népünk május el­sejét. Tegnap is éreztem — a gyárban, a munkások között —, hogy elszántság és bizako­dás van, és így érzek magam is; és mondhatom, Közpon­ti Bizottságunk és kormá­nyunk is. — Ünnepünk tartalma és hangulata egyben népünk üzenete is a határainkon túl élőknek: a Szovjetunió és a többi szocialista ország népei­nek, a kapitalista világban a haladásért küzdő embereknek, mindazoknak, akik megértik, hogy az emberiség további lé­tének, előrehaladásának van egy alapvető feltétele: a nyu­godtál? b, rendezettebb nem­zetközi helyzet, a szilárdabb béke. Ennek a kilátásai is ja­vultak az utóbbi időben. A Szovjetunió, a Varsói Szerző­dés, a szocialista országok kezdeményezései a kölcsönös biztonság, az ellenőrzött lesze­relés és fegyverzetcsökkentés jelszavával olyan helyzetet teremtettek, hogy elérhető kö­zelségbe jut a tartós megálla­podások lehetősége. Ez most természetesen a másik félen múlik. — Mi szocializmust aka­runk: jobb életet, fejlődést, békét és biztonságot. Tartós, szilárdabb biztonságot, meg­alapozottabb, jobb életet. Ezt valóra fogjuk váltani! — A Szovjetunió új törek­véseit az egész világ ismeri, és szívből üdvözöljük azokat. Szándékuk megvalósításához teljes sikert kívánunk a szov­jet népnek, csakúgy, mint a szocializmust építő többi nép­nek, minden jóakaratú, békét akaró embernek a világon. Ez a mi népünk üdvözlete, és sze­retnénk, ha úgy számolnának a mi országunkkal, a mi né­pünkkel, hogy ott van a maga helyén és ott is lesz. Mind­azon erők, amelyek a békét és a haladást kívánják előremoz­dítani, a mi népünkre is szá­míthatnak. Ez a mi május el­sejénk igazi mondanivalója és üzenete. — Még egyszer köszönöm az alkalmat, hogy szólhattam, és mindazoknak, akik velünk ün­nepelnek, egész népünknek, egészséget és boldogulást kí­vánok május elseje alkalmá­ból — mondotta befejezésül Kádár János. erejét, adja tudása legjavát a munkás, annak nem lehet meg a kívánatos eredménye. Éppen ezért kell a veszteséget termelő területekről kivonulni a munka­erőnek. Vállalva a dolog minden fájdalmát, gyötrelmét is. Csak a tiszta, közérthető, világos beszéd­ben megfogalmazottak szolgál­hatnak alapjául olyan cselekvé­si programnak, amely megoldást • talál bajainkra. Csak a közös nyelven folytatott eszmecsere végeredményeként szűnhet meg — vállalati, területi és országos szinten egyaránt — döntéshozók és -végrehajtók egymásra muto­gatása, és mindenki tudja, hogy milyen felelősséggel és ebből fa­kadó, feladattal tartozik. Milyen többleteket kell belehelyeznie hiányos mérlegeink serpenyőibe. A Központi Bizottság tavaly novemberi ülésén elemezte a ki­alakult helyzetet. Gazdaságpoli­tikailag a követelmények egyér­Kecskemét rangja, elismertsége az országban tovább emelkedjen, az itt lakóknak nyújtson kelle­mes életfeltételeket, hogy ezáltal még inkább szeressék, becsüljék, magukénak érezzék városukat. Mindezt erősítette a mintegy há­romszázmillió forint értékű tár­sadalmi munka, amellyel Kecs­kemét a megyeszékhelyek verse­nyében elnyerte a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának dicsé­rő oklevelét. 1987 is kemény erőpróbát je­lent valamennyiünk számára. Országunk, városunk fejlődése megköveteli, hogy ki-ki a saját munkáját legjobb tudása szerint, személyes felelőssége tudatában, a haza sorsának alakulásáért ér­zett elkötelezettséggel végezze — fejezte be ünnepi beszédét a szó­nok. A nagygyűlés az Internacioná- lé közös eléneklésével ért véget, majd kezdetét vette a jó hangu­latú majális. A színpadon népze­nei és néptáncegyüttesek adtak műsort, délután pedig cselgáncs-, ökölvívó-, karate- és birkózóbe­mutatókat rendeztek. Kitelepül­tek az MHSZ rádióamatőrei is. A munkahelyek finom falatok« kai vendégelték meg dolgozóikat a legifjabbak pedig a mini rf.= dámparkban szórakozhattak. &' megyeszékhely programja ertW- utcabállal zárult. Közösségi ház fiataloknak Az ünnep hangulatában került sor a kecskeméti fiatalok, KlSZ-esefe és (úttörők, új szék házának avatására. A ikis ünnepséget a Petőfi Sáhi*' dór és a Hunyadi városi Általános Isíkola tanulóinak műsora, egyebek- között a Csiribiri-színpad szereplése tette emlékezetesebbé. Az újjávarázsolt Erkel utcai épületet dr. Mező Mihály, a városi tjf nács elnöke adta át a fiataloknak. Mint mondta, legyen ez a hely a kecskeméti ifjak kedvelt, látogatott otthona, ahol közös élményeket, szép eseményeket élnek át. Dudás Ferenc, a városi KlSZ-bizottság el­ső titkára, az épület újjávarázslóimak — köztük magyar és szovjet katonáknak — nyújtotta át a KISZ KB és a városi szervezet köszö­netét, emlékplakettet, dicsérő oklevelet, aranykoszorús jelvényt. El*« után a vendégek — közöttük Babinyecz Ferenc, a megyei pártbizott­(F oly tatás a 3, oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents