Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-18 / 115. szám
✓ TV87. május 18. • PETŐFI NÉPE • 5 • Palántázógépről ültetik a paradicsomtöveket. Az ember és a munka • A tavalyi telepítésű szőlőkhöz készítik a támrendszert. Fodor János és Kertész F. Csaba traktorosok az oszlopok helyét gödörfúróval ássák ki. • Az egyesfuggöny típusú támrendszer oszlopainak beállítása. (Kép és szöveg: Méhesi Éva.) A Kiskunmajsai Petőfi Tsz-ben 1985 őszén kezdték meg 120 hektár szőlő telepítését és a jövő év őszén be is fejezik. Az összterület kétharmada közös művelésű lesz — Bianca, Zalagyöngye, Kövidinka és Cserszegifűszeres fajtákkal, 40 hektáron pedig Kékfrankost művelhetnek szakcsoportos formában a tagok. Varga Kálmán fómezögazdász elmondta, hogy ebben az évben a rossz talajadottságú szövetkezet bővítette termék- szerkezetét. Az állattenyésztés folyamatos növelése mellett ipari növények termesztésével és a kertészet bővítésével próbálkoznak. Beléptek a szegedi kendertermesztési rendszerbe — a rost lent már el is vetették. A háztájiban eddig csak paprikát termeltek, most a Zöldérttel szerződve, vetömagtermelési céllal, egy francia fajtájú paradicsomot is ültetnek. A termés kettős hasznosítású lesz: a mag kiválasztása után a paradicsom levét konzervgyárban dolgozzák fel. EREDMÉNYES ELSŐ SZAKASZ Felújított falusi boltok Hová mehet a falusi vásárló, ha tejet, kenyeret vagy más, a napi ellátáshoz szükséges árut akar venni? Falun jól tudják a kérdésre a választ: a szövetkezeti boltba. A fogyasztási szövetkezetek az ország kiskereskedelmi forgalmából 32, a vendéglátásból 36 százalékkal részesednek. Az arányok csalókák, a számok a szövetkezetek kevésbé jelentőségteljes szerepére engednek következtetni. A falusi boltokban ugyanis az alapvető ellátáshoz nélkülözhetetlen árukat lehet beszerezni, s ezeknek értéke és ára is kisebb, mint a tartós fogyasztási cikkeké. Egy színes televízió áráért például hétezer liter tejet lehet vásárolni, s ugyanazon összegért a műszaki boltban egyszer, a falusi vegyesboltban hétezerszer kell kiszolgálni. Kényszerű monopólium Az említett arányok önmagukban azért is félrevezetőek, mert a falusi forgalmat az egész országéhoz viszonyítják, holott a vidéken élők jól tudják: ellátásukról többségében a szövetkezetek gondoskodnak. A kistelepüléseken feltétlenül így van, hiszen az apró falvakban csupán egyetlen bolt áll a község közepén, s homlokzatán a szövetkezeti címer díszeleg. Sokan mondják is: monopolhelyzetben vannak a szövetkezetek, mert a kistelepülések kizárólagos ellátói. Az áfészek vezetői persze ezt a kényszerű monopóliumot szívesen felcserélnék a versennyel, mert szinte bizpnyos, hogy gazdasági értelemben jobban járnának. A kis falvak boltjainak fenntartása ugyanis a szerény forgalom és a szűk árrések miatt veszteséges, vagy legfeljebb igen kicsi hasznot hoz. Ezért is maradtak magukra a szövetkezetek a falvakban. Ráadásul veszteségeiket még önkéntesen is gyarapítják. Minél többet törődnek ugyanis a boltok felújításával, csinosításával, annál drágább lesz fenntartásuk, s arra kevés helyen van remény, hogy a növekvő költségeket a forgalomból származó haszon ellensúlyozza. Pályázati felhívás A boltok mégis szépülnek a községekben. Három éve a SZÖVOSZ kezdeményezésére és anyagi támogatásával országos rekonstrukciós program indult a kistelepüléseken, amely tavaly novemberre, a fogyasztási szövetkezetek X. kongresszusára fejeződött be. A programhoz kapcsolódva másfél milliárd forintos ráfordítással kétezerötszáz boltot, vendéglátó egységet és felvásárlótelepet újítottak fel. Az üzletekben érezhetően javult az ellátás, megváltozott a kiszolgálás; az egységeknek ugyanis a harmadát önkiszolgálóvá alakították át, s az áruválaszték is mintegy 20—30 százalékkal bővült. Mindezzel csak részben elégedettek a községek lakói, hiszen a rekonstrukciós program csupán a felénél tart; vagyis minden második falusi vásárló élvezi előnyeit. A felmérések szerint még kétezer-ötszáz üzlet felújítására van szükség. A program folytatódik. A Belkereskedelmi Minisztérium éppen a közelmúltban tette közzé azt a pályázati felhívást, amely egyebek között a kistelepülések üzleteinek felújítását, műszaki ellátottságuk javítását segíti. A rekonstrukció folytatásához három éven át, évente 100—100 millió forint állami támogatást kapnak a pályázó szövetkezetek. Vállalkozó biztosan lesz elég, pedig a szakemberek tudják, hogy a felújítás újabb pénzügyi nehézségek elé állítja a szövetkezeteket. A nagyobb teher ugyanis a támogatás ellenére is az övék marad. A tapasztalatok szerint egy átlagos bolt felújításához félmillió forint kell, így a hároméves támogatás is csupán hatszáz üzlet rendbetételéhez elegendő. Arra persze nem is gondolnak a szövetkezetek, hogy csak a támogatásból építkezzenek, sokkal inkább arra készülnek, hogy több százmillió forinttal kiegészítik az összeget, s befejezik a rekonstrukciót. Kétféle érdek Kénytelenek számolni azzal is, hogy a felújított boltok üzemeltetési költségei látványosan megugranak. A hűtőpultok, a korszerű világítás növelik az energiaköltségeket. A régebbi, elha- nyagoltabb üzletekbe a kútról hordták a vizet, a szennyeset az udvarra öntötték, de a felújított egységben már vízcsap van. Az üzletek növekvő fenntartási költségei és a községek infrastrukturális elmaradottsága tovább fokozzák a szövetkezetek terheit. Dolgozóik munkakörülményeinek, illetve a községek ellátásának javítása miatt mégis vállalkoznak az áfészek a felújításokra. Tudják, hogy a kiskereskedelem átlagosan egy-két százalékos haszna nem fedezi költségeiket. Ezért más, jövedelmezőbb ágazatokban — például az ipari tevékenység fejlesztésében — keresik boldogulásukat, s igyekeznek ellensúlyozni a kiskereskedelem veszteségét, vagy pótolni szerény jövedelmét. Mindez persze nem oldja a szövetkezetek, illetve tagjaik között lappangó feszültséget. A tagoknak, a vásárlóknak az ellátás javulása az érdekük, a szövetkezeteknek pedig a gazdálkodás jövedelmének gyorsítása. A kétféle, önmagában véve jogos érdek pedig manapság nem találkozik a falusi kiskereskedelemben. V. F. J. „HA EZT EGY DIÁKOM MONDJA: MEGBUKTATOM” Mi lesz a szabadalom sorsa? • Hagyományos edzőkemence a reszelőgyárban. (Gaál Béla felvétele.) Csehi Sándor, a mechanikai technológia tanszék adjunktusa 17 éve tanít a Gépipari Automatizálási Főiskolán. Nevéhez fűződik egy új hőkezelési eljárás, a nagysebességű megeresztés technológiájának a kidolgozása, amelyet 1982-ben szabadalmaztatott. Munkásságán keresztül szeretnénk bemutatni a megye egyik kutatóbázisának tevékenységét, és megtudni azt, hogyan születik egy szabadalom. — A nagy felfedezéseknek általában mindig van egy véletlenszerű vagy éppen csak érdekesnek mondható epizódja. Önt mi késztette a kutatómunkára? — Több mint egy évtizeddel ezelőtt a Vasipari Kutató Intézetben jártunk, ahol egy technológiai eljárás kidolgozásán fáradoztak, eredménytelenül. Én akkor azt mondtam viccből a kollégáknak; — Nektek már ez is gondot okoz, adjátok át nekünk, és kapásból megoldjuk a problémát. Akadt, aki komolyan vette az ajánlatot és nem lehetett visszalépni anélkül, hogy az ígéret ne csak fellengzős kijelentés maradjon. Ilyen önként vállalt kényszerítő körülmény hatására fogtam a munkához. Végül is egy év alatt, csaknem 1200 próbálkozás után sikerült a vállalkozásnak megfelelni. A kutatás során rengeteg kísérleti eredmény és tapasztalat birtokába jutottam, amit kár lett volna nem felhasználni. Ez adta az ötletet, hátha létezik egy még jobb megoldás. Az elképzelés nem talált túl kedvező fogadtatásra, hiszen akkori ismereteink szerint az ötlet képtelen feltételezésen alapult. Ha abban az időben egy vizsgázó diák mond hasonló gondolatot, felkészületlensége miatt én magam is biztosan megbuktatom. — Mi az elgondolás lényege és milyen ismeretek szükségesek a megértéséhez? — A lágyacélok szakítószilárdsága különböző hőkezelési eljárásokkal 2—2,5-szeresére növelhető. Alapvető követelmény, hogy az alkatrészek minél kisebb súllyal és térfogattal, ugyanakkor az igénybevételnek megfelelő szilárdsággal készüljenek. Ez nemcsak anyag- és energiatakarékossági, hanem nélkülözhetetlen konstrukciós szempontok érvényesítését is jelenti. Egy alkatrésznek ahhoz, hogy felhasználásra alkalmas legyen, különböző tulajdonságokkal kell rendelkeznie. Meg kell felelnie a szakítószilárdság, a folyáshatár, a fajlagos nyúlás, keresztmetszetcsökkenés és ütőmunka követelményeinek. Ezeket a jellemzőket a hőkezelési eljárások során lehet beállítani. A jól ismert hagyományos technológia a magas hőfokon történő nemesítésből vagy más szóval edzésből és az utána következő, néhány száz fokkal alacsonyabb hőmérsékleten való megeresztésből áll. Egy átlagos edzés növeli az anyag szakítószilárdságát, folyáshatárát és keménységet, de a többi tulajdonsága még a nullával egyenlő. Az viszont bizonyos esetekben kifejezetten hátrányos, ha az acél keménnyé, rideggé válik. Ezért szükséges az edzés után az úgynevezett megeresztés, amely kedvezően befolyásolja az előzőekben felsorolt alkalmassági mutatókat. Megfelelő fortéllyal ez a hőkezelési eljárás nagyon sokszor megismételhető. A meg- eresztési eljárás során az azonos módon edzett darabokat különböző hőmérsékleten, különböző ideig kezeltem. A megeresztési hőmérséklet felső határát a gyakorlat alapján már régen megállapították, ezt minden hozzáértő szakmabeli tényként elfogadta. Mégpedig abból kiindulva, hogy a felső határ felett az acélban olyan változások játszódnak le, amelyek éppen az edzés során elért kedvező hatásokat szüntetik meg. Én a hőmérséklet és időtartam összefüggése alapján a számítások szerint azt feltételeztem, hogy a megeresztés folyamata ugyanott, tehát a magasabb hőmérsékletű edzőkemencében is elvégezhető, rövidebb idő alatt. Ez akkor képtelen állításnak tűnt, mégis kipróbáltam, és nem várt eredmény született: az eljárás lehetséges. Az új technológiát 1982-ben szabadalmaztattam. — Mennyi időt töltött a nagysebességű megeresztéses technológia kidolgozásával? — Tízévi munka eredménye. Ez alatt csaknem 200 ezer mérési adatot dolgoztam fel. — Miben különbözik az új eljárás a hagyományos technológiától? — Az edzésben nincs különbség. Hagyományos módon a megeresztés 300 —700 Celsius-fok között minimum fél óráig tart. Ezzel szemben a nagysebességű technológia alkalmazásakor az alkatrészt az edzési sófürdőbe mártom vissza. A művelet néhány másodpercet, esetleg egy-két percet igényel. Tehát lényegesen kevesebb időt és energiát használok fel és csupán egyetlen kemencét üzemeltetek. Becslésem szerint egy 125 literes fürdőméretű kemence esetében évente másfél-kétmillió íorint energiaköltség takarítható meg, nem beszélve a hatékonyságról. Az elért anyagtulajdonságban nincs különbség, sőt az acél alakváltozó képessége némileg jobb lesz. Ha egyáltalán annak lehet nevezni, az új technológiának egyetlen hátránya van: az előírt paramétereket szigorúan be kell tartani és a kemencék adagolását a rövid feltöltési idő miatt csak automatizálva lehet megoldani. — Mi lett a szabadalom sorsa? — A szabadalom él, de még nem alkalmazzák. Talán azért, mert nem vagyok jó menedzser. Lehet, hogy Csehi Sándor nem jó menedzser, de hogy megszállott ember, az biztos. Melyik képviseli a nagyobb értéket, ő maga, vagy pedig a szabadalma — nem tudom eldönteni. Úgy gondolom az alkotó emberre és a munkájában megtestesülő szellemi javakra egyaránt égető szükség van. Kisvágó Árpád __ AyTég a déli határ menti erdőkben i s öt-hat nap van hátra addig, míg mámorító illatot árasztva fehér ruhába öltöznek az akácerdők. A méhészek már javában készülődnek. Megtelepedtek és szorgoskodnak a „kezdő” helyeken. Keserves és költséges volt az idei akácvárás. Az utóbbi évszázad öt leghidegebb márciusának egyikét vészeltük át, aztán az április és a május sem hozott igazán meleget. A legyöngült, létszámban is megfogyatkozott méhcsaládokat nem tudták volna május végéig éltetni a vadvirágok. Szinte folyamatosan táplálni, erősíteni, sőt gyógyítani kellett a szorgos rovarokat, hogy a szezonra felerősödjenek a családok. Ez a május végétől június elejéig, közepéig tartó időszak az akácnász ideje, vagyis az aranyszínű, édes csemege, a méz termelésének főidénye. A kaptárgazdák egész éves munkájukat ehhez a néhány hetes periódushoz igazítják. Ha ebben az időszakban napi tíz-, tizenöt, esetleg húszkilós súlygyarapodást érnek el kaptáronként, akkor már-már biztosan megtérül — sőt nem csekély haszonnal is .kecsegtet — az egész évi munka. Jellemző: a szakemberek akác előtti és akác utáni időszakokra osztják föl az évet. . Az idén már jól érezhetően hatott a szövetkezeti és az állami mézfelvásárló, illetve -értékesítő vállalatok között néhány éve megindult verseny. Egyre- másra teszik a jó s jobb ajánlatokat a termelőknek. Éladni ugyanis csak a vanbó) lehet. Ha bedig kedvetlenek a méhészek, s nem dolgoztatják eléggé a szorgalmas bogárkákat, visszaesik a termelés, nem Tehet mit kínálni a — magyar mézet egyébként rangján értékelő — nyugat-európai partnereknek. A kereskedők ösztönzik az erdők embereit, a vészesen pusztító varroatka elleni küzdelemre is. A Hungaronektár például a MÉM-mel kötött egyezség alapján a hozzá szerződő méhészeknek méhcsaládonként 10—10 — atkaűző — varrescens csíkot ad ingyen. Egyre népszerűbbek az úgynevezett „méhész- kölcsönök” is. Az OTP és a takarék- szövetkezetek adják a négy vagy hat évre szóló hitelt. A kamatokat pedig a Hungaronektár téríti. ARO típusú román terepjárókat is hozatott a Merkur, melyeket a méztermelők soron kívül megvásárolhattak. A tavaszi etetésekhez előlegként a cukrot is megajánlják a vállalatok. Tavaly jó évük volt a méhgazdák- nak. Az idő kedvezett a bogárhadaknak: akác után az ezerhektárszámra virágzó napraforgótáblák kínáltak csemegét. Aggasztó viszont, hogy fogynak az akácerdők. A fekete fenyő a „divatos” csemete az erdészettel foglalkozó gazdaságokban. Igaz, kevesebb a méh is. Sok veszett el a varroatkáktól. Százezrek pedig a februári enyhébb időt Akácra várva 0 Útban a méhes felé. Vajon mcgtelnek-e majd a mézesbödönök az idei akácszezonban? követő gyors és erős lehűlés áldozatai lettek. Persze a parázsló, füstölgő pudvas eperfadarabbal a bogárlakótelepek között tevékenykedő gazdák mindent felednének, ha most végre igazán hosszúra nyúlna a szezon. Lehet reménykedni! A tapasztalatok szerint a mostanihoz hasonló időjárási előzményekre az akác jól reagál. Többnyire telt, dúsned- vű virágfürtöket nevel; bőséges és tartós lehet majd a nektárképződés. Farkas P. József A KISKUN NÖVÉNYNEMESÍTŐ KUTATÁSFEJLESZTŐ ÉS TERMELTETŐ GAZDASÁGI TÁRSASÁG NÖVÉNYNEMESÍTÉSI és KUTATÁSI FELADATOK ELLÁTÁSÁRA KERES: érettségivel, főiskolai-egyetemi végzettséggel rendelkező mezőgazdasági technikusokat, mezőgazdasági gépésztechnikust, laboránst I BÉREZÉS: gyakorlattól függően, megegyezés szerint Jelentkezni lehet: A Kiskun GT igazgatójánál, Kiskunhalas, Füzes u. 42. Telefon: 22-755 1361 N-----------------------------------------------------------------------)
