Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-17 / 91. szám
1987. április 17. • PETŐFI NÉPE • 5 Több külföldi A NYÁRI IDEGENFORGALOMRA vendégre számítanak Tiszakécskén EMBER — JÁRMŰ — KÖRNYEZET Valami van a levegőben A tiszakécskei áfész az idén jelentős beruházásokat valósít meg azzal a céllal, hogy a város ellátása, főleg a választék és a minőség tekintetében, tovább javuljon. Áruházakat, vendéglátóhelyeket újítanak fel és bővítenék. A munkát jelenleg is nagy ütemben végzik, meri még május 1. előtt néhány létesítményt át szeretnének adni. Kerekes Vince elnök: — A több mint négyezres taglétszámunk mintegy 10 millió forint célrészjeggyel segíti az előrehaladást. A városi tanács is minden támogatást megad épületekkel, telekkel segít az üzlethálózat bővítésénél. Feltérképeztük a várost, ahol számításaink szerint a körzet áruellátása nem kielégítő, gondoskodtunk vagy gondoskodunk üzletekről. Kidolgoztuk az úgynevezett ABCA háztáji integrációt szinte valamennyi mezőgazdasági üzemben más, sajátos formában végzik. A Kiskunhalasi Vörös Október Termelőszövetkezetben a növénytermesztési főágazathoz tartozik a paprika, az árukukorica és a hibridkukorica termelésének ösz- szefogása, míg az állattartást külön ag- ronómus „vezényli”. A tagok közül legtöbben az árukukorica termelését vállalják, de a fűszerpaprikára is sok lenne a jelentkező. A tsz nem tagja a Kalocsakörnyéki Agráripari Egyesülésnek, így a múlt évi 1400 tonnás szerződés helyett az idén csupán ötszáz tonna fűszerpaprika megtermelését kérte a feldolgozó. A gazdaságban így csak a legrégebben és legjobban termeprogramot, vagyis élelmiszer-áruházakat építettünk és építünk a lakótelepek, a fürdőhelyek ellátására. Felkészülnek a nyári idegenforgalomra. Számolnak azzal, hogy mind több hazai és külföldi vendég keresi fel fürdőiket. Megállapodtak egy NSZK- vállalkozóval, hogy építenek a tiszai strandvendéglő teraszára egy tetőszerkezetet — ahol kétszáz ember tartózkodhat egyszerre. Júniusra — a megállapodás szerint — készen lesznek és a nyugati cég vállalta, hogy az idényben naponta 100—120 vendégről gondoskodik. A kerekdombi üdülőkörzetben építettek egy ABC-áruházat, sajnos ennek a'forgalma ingadozik és emiatt kisebb a nyereség is. — Nem mindig elsőrendű szempont a nagyobb bevételre való törekvés. Kölő tagoknak mértek ki a termeléshez előkészített területből. Valamit enyhít a gondokon, hogy a szövetkezet húsz hektáron pritaminpaprikát is termeltet. A gazdaságban a tagok vállalkozói formában, 150 hektáron hibridkukorica-vetőmagot állítanak elő. A Vörös Október Tsz, a Kiskun Növénynemesítő Kutató Fejlesztő és Termeltető Gazdasági'Társulás gesztoraként, az itt létrehozott hibridekkel foglalkoztatja a tagokat. A vetőmagokra export- és belföldi igény egyaránt van. A szövetkezet mintegy kétszáz tagja foglalkozik az állattartással, legtöbben sertéshizlalással. A Duna—Tisza közi Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnak vetkezetesen építjük ki az üzlethálózatot és gondoskodunk annak áruellátásáról, amihez hozzájárulnak szakcsoportjaink is. Az egyik legjelentősebb a primőrárukat termesztő közösségünk, másik a sertéstenyésztő szakcsoport, amely saját vágóhídunkat látja el tőkehússal. Egyébként a város ellátása érdekében összefogunk a Solohov Termelőszövetkezettel. A két termálstrand áruellátásáról, a vendégek étkeztetéséről a közös gazdaság gondoskodik — magyarázza az áfész elnöke. Az idén további intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy az üzletek nyitva tartása igazodjon a vásárlók igényeihez. Jobban törekednek a gyors és olcsó étkezési lehetőségek megteremtésére, valamint a korszerű jövedelmezőségi formák bevezetésére. K. S. szállítják a hízókat, a múlt évben 3100-at. Ez a mennyiség elmarad az utóbbi esztendőkben megszokottól, hiszen volt év amikor több mint ötezer sertést adhattak át feldolgozásra. Igaz ugyan az is, hogy a minőség sokat javult, a fajtaváltás eredményeképp ma már elvétve találni „színes” sertéseket. A kocakihelyezés — a múlt évben 100 került az állattartókhoz — nem úgy sikerült, ahogy várták. A tagok szerfás, korszerűtlen óljaiban nem „termelnek” úgy az állatok, ahogy kellene, mégis a tsz háztáji agronómu- sa szerint, ezen a vidéken, a tanyákon élő embereknek ez biztos keresetkiegészítést jelent. G. E. A környezetvédelemért tenni akaró, öntudatos állampolgár módjára megvizsgáltattuk gépkocsink szennyezőanyag-kibocsátását. De ki és mikor fogja ezt számon- kérni? Nem múlik el nap anélkül, hogy a természet pusztulásáról, az élővilág veszélyeztetettségéről ne hallanánk hírt. Hol mulasztásainkról, hol sürgető teendőinkről, máskor a megelőzés ércekében hozott intézkedésekről értesülünk, nem ritkán pedig hihetetlen közömbösséggel találjuk niagunkat szembe. Felvetődik a gondolat, vajon megteremtettük-e a lehetőségét annak, hogy az átlagember is részt vehessen a feladatok gyakorlati megvalósításában? Árdrágító hiánycikkek Az egyik sokakat érintő és jelentős szennyezőforrás a közlekedés. Nem véletlenül választottuk ki példaként, hiszen az öntevékenységre legalkalmasabb és szinte mindannyiunk által nap mint nap művelhető területe a környezetvédelemnek. A károsító anyag megengedhető határértékeit január elsejétől új rendelet szabályozza, szervizeink megfelelő eszközzel és gyakorlattal rendelkeznek elvégzésére, a közlekedésrendészet pedig április hónapban fokozott közúti ellenőrzéseket végez: látszólag minden együtt van. Valójában csak mi, állampolgárok lennénk közömbösek? Kocsiba ültünk és Jakabszállás felé indultunk azzal az elhatározással, hogy a legelső alkalmas helyen CO-mérést kérünk. Soltvadkerten, a Kecel irányába vezető főúton a gombamód szaporodó autósboltok között nem sikerült felfedezni szerelőműhelyt. Ezért inkább a nagyobb település reményében Kiskőrösnek vettük az irányt. Itt az autójavító leányvállalathoz „tévedtünk” be. A munkafelvételnél nem kell sorbaállni, szándékunkat az ügyintéző magától értetődő természetességgel fogadja, kiállítja a munkalapot és udvariasan eligazít. Alig öt perc múltán már a műhelyben szondázzák a gépkocsit. A műszer által jelzett adatok alapján a szerelőnek gyanússá válik a levegőszűrő állapota. Egy mozdulat és előkerül a szégyellni valóan koszos szűrőbetét. A csere és beállítás után 82 forintot fizettünk, amelyből negyven forintba került az alkatrész. Az egész nem tartott tovább húsz percnél. Füstgázmé- rő-igazoló lapot kaptunk, amelyen feltüntették a kipufogógáz szénmonoxid- tartalmának alapjárati és növelt fordulatszámon mért értékeit. De mi van akkor, ha az adatok nem felelnének meg az előírásoknak? Bővebb felvilágosítást Mészáros Györgytől, a javítóvállalat igazgatójától kértünk: — Rendelkeznek a javításhoz szükséges alkatrészekkel, vagy pedig azt a megrendelőknek kell beszereznie? —- Több lehetőségünk van a hibás alkatrészek cseréjére. Természetesen legtöbbé az új karburátor kerülne. Van javítókészletünk is négyszáztól nyolcszáz forintos árig, de ezekből csak a néhány forint értékű alkatrészt kell alkalmanként beépíteni. Az ésszerű a darabonkénti beszerzés lenne, ha nem hiánycikkekről volna szó. Ezért aztán a CO-mérések háttérjavítása kapcsán a szükséges alkatrészeket magunk gyártatjuk le. Ez hosszadalmas és drága megoldás, viszont a körülményekhez képest még mindig a legolcsóbb. Mi a haszna az igazolólapnak? — Milyen egyéb intézkedésekkel segítik az energiatakarékossági és környezetvédelmi szabályok betartását? — Az új előírásokat ismerjük, felkészülten várjuk a megrendelőket annak ellenére, hogy a megadott határértékeken kívül az új rendelet semmilyen kötelezettséget nem ír elő a javítóvállalatok számára. Elébé megyünk az ügyfeleknek, a hónap második felében hétvégi méréseket szerveztünk a városközpontban. Saját elképzelésünk alapján füstgázmérő-igazoló lapot — amilyet Önök is kaptak — szerkesztettünk, de hogy kötelesek vagyunk-e erre, és ki, milyen formában fogadja ezt el, arról már fogalmunk sincs. — Miért vált szükségessé a korábbinál szigorúbb új szabályozás? — Eddig egységesen 4,5 térfogatszázalékban rögzítették a szennyezőanyag megengedhető mértékét. Az egyéb kategóriába sorolt nyugati gépkocsikat is hasonló adatok alapján kell elbírálni, holott ezekben az országokban köztudottan sokkal szigorúbbak a környezetvédelmi előírások. Hát ki érti ezt? Egy dologban azonban biztos vagyok: ma egy vezetőnek a szakmai ismereteknél lényegesen fontosabb a nehezen követhető jogszabályok ismerete. Ki tudja ezek után megmondani, mire kötelezett a gépjármű tulajdonosa? Úgy vélem, a végrehajtás jelenleg az állampolgári öntudat kérdése. Egy igazolólap birtokában és azzal a kellemetlen érzéssel, hogy azt sem tudjuk, milyen hasznát vesszük, távozunk Kiskőrösről. Kalocsán az autóklub műszaki állomása előtt megállunk. A szerelőállások foglaltak, kívül néhány gépkocsi parkol, óhajunk mégis teljesíthető, csak egy Ladával kell helyet cserélni a bejáratnál. Az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített műszer az előbbivel azonos értékeket mutat: alapjáraton 1, fordulaton 0,5 térfogatszázalék. Az adatokat rávezetik a munkalapra, amit hivatalos pecsét szentesít, mindezt klubtagoknak 30 forintért. Láthatóan minden egy kialakult gyakorlat szerint történik. Senki sem ütközött meg a kérésünkön, a szerelők előzékenyek, tíz percnél itt sem kellett tovább időzni. Menet közben úgy döntöttünk, meghallgatjuk egy magán kisiparos véleményét is. Erre Bátyán Fekete Géza autószerelő mesternél kínálkozik alkalom, aki mint később kiderült, az ország egyetlen Dácia garanciális magán már- kaszervfeét üzemelteti. — Ügyfelei közül hányán kérnek CO-mérést? Megmondom őszintén, önökön kívül még senki sem kért tőlem műszeres vizsgálatot. Ha a megrendelők közül valaki ezzel az óhajjal állna elő, természetesen lemérnénk és beállítanánk a kipufogógáz CO-tartalmát. A munkadíj csupán 25 forint, az adatokat pedig számlán igazolhatom. A javítás sem ütközne akadályba, mert ehhez minden szükséges apró kis alkatrész raktáron van. — A mérőműszer beszerzése feltétele volt a márkaszerviz létesítésének? — Igen, 68 ezer forintot költöttem rá. Mégis, véleményem szerint, a környezetvédelem pusztán csak szóbeszéd. A környéken még senki sem tapasztalt ilyen közúti ellenőrzéseket és még senki sem tájékoztatott arról, hogy ebben az ügyben milyen kötelezettség hárul rám. Az más kérdés, hogy egymás között beszélünk róla és az ügyfelek is érdeklődnek. Tanácstalanság Megpróbáltuk azt is kideríteni, mi lehet az oka, hogy az autótulajdonosok és a szolgáltatásban közreműködő szakemberek egyaránt ennyire tanácstalanok egy élő rendelet végrehajtását illetően. — Milyen felvilágosítással tud szolgálni Nyúl József, az autóklub megyei titkára? — A magyarázat egyszerű, még nem jelent meg a végrehajtásról szóló utasítás. Ennek kimunkálása során olyan bonyolult problémákat kell megoldani, mint például a felelősségre vonás kérdése. Tételezzük fel, hogy az ügyfél az előírásoknak megfelelően elvégezteti a szükséges beállítást, erről igazolást kap, de a kapun kívül a csavarhúzó egyetlen mozdulatával visszaállítja az eredeti, vagy számára kedvezőnek ítélt értéket. Ezzel papíron eleget tehet állampolgári kötelezettségének, viszont éppen azt a célt hagyja figyelmen kívül, amire a rendelet alkotóinak szándéka irányult. Úgy tudom, a szankcionálás kérdésében még a Közlekedési és Belügyminisztérium sem jutott egymás között egyezségre. — Az ellenőrzések alkalmával terve- zik-e a kipufogógáz szennyezésének mérését, kérdeztük Szabó Józseftől, a Közúti Felügyelet forgalmi osztályvezetőjétől. — A végrehajtás késik, így a rendszabályok hiányában még nem vállalkozhatunk erre. Addig is a közlekedés alapvető kritériumát, amit eddig az ember—jármű—út fogalmak összekapcsolásával határoztunk meg, nem ártana a sokkal kifejezőbb: ember— jármű—környezet szavakkal tudatosítani. Ha előrelépést akarunk elérni közös dolgainkban, nem szabad elhamarkodottan és kampányszerűen dolgozni, szándékainkat folyamatában, lépésről lépésre haladva kell megvalósítani. Úgy is fogalmazhatnám, minden rendelet annyit ér, amennyit be tudunk tartani belőle. Ezzel Csak egyetérteni lehet, sokat és sokan tehetünk érte. „Ha tudom, hogy cselekedhetek és azt is, hogy mit kell tennem, már előbbre jutottam”, — mondta egyik nyilatkozatában dr. Ab- rahám Kálmán államtitkár az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke. Ezen az alapon igen is lehet tudatos cselekvésre mozgósítani az embereket és most ez a legfontosabb. Kisvágó Árpád Ipari formatervezés ’87 Jelentős változások közepette ítélték oda az idei ipari formatervezési nívódíjakat. Negyvenkét vállalat több mint hatvan termékkel jelentkezett a beruházási javak kategóriában. A lehetséges huszonegy díjból a zsűri mindössze tizenötöt osztott ki. Mégis sokszínű képet kap a hazai formatervezésről az, aki a kiállított termékeket megnézi június ötödikéig Budapesten, a Design Center V. kerületi termében. Tavaly komoly bírálat érte a pályázat meghirdetőit, mert egy kategóriában versenyeztették például a divatcikkeket és a járműveket. Ennek elfogadhatatlanságát aligha kell magyarázni. Az akkori kritikák megszületését jelzi, az idei pályázaton a beruházási javak, a jövő esztendőben pedig a fogyasztási cikkek versenyeznek egymással. Változás történt az elbírálás gyakorlatában is. A korábbitól eltérően most két lépcsőben zsűrizték a pályamunkákat. Először a MTESZ szakemberei vizsgálták a termékeket, vajon műszaki színvonaluk megfelel-e az elvárásoknak, tartalmaznak-e új megoldásokat, miként érvényesülnek a termékekben a gazdasági szempontok? Azokat a pályamunkákat, amelyek átjutottak az első szűrőn, nemzetközi zsűri vette szemügyre, kizárólag forma- tervezési, esztétikai szempontok szerint. Érdemes itt idézni a fejlettebb formatervezési kultúrához szokott külföldi szakértők véleményét. Meglepődtek azon, hogy milyen felkészületlenül rajtoltak egyes pályázók. Olykor rosszul dokumentálták termékeiket, máskor a kivitelezés hiúsította meg az értékelhetőséget. Mindezt tetézte a hazai vállalatok egy részének kritikálatlansága. A jelentkezők olykor jelzővel sem illethető termékkel is díjat reméltek. A meghívott külföldi minősítők új szemléletet vittek a megítélésbe: nagyra értékelték a termékek intellektuális tartalmát. A kiírás szerint az egyéni győztesek 20 ezer, a tervezőcsoportok 40 ezer forintot, oklevelet, emlékplakettet kaptak. Ám, ha ä most jutalmazott tárgyakat olyan országban értékesítik, amelyben fejlettebb a formatervezés, akkor többnyire kisebb eséllyel indulnak, mint az ottani gyártmányok. A forma- tervezés általában szerves része a piaci versenynek. És ezt szem előtt kell tartania minden magyar vállalatnak. H. T. • Ikarusz városi autóbusz. Tervezői: Komor Gyula, Rutkai Lajos, Mohácsi János és Tóth László. • Hunor PNC szerszámgépvezérlések. Tervezte: Forintos Kálmán, Kiss István, Raucsik Mihály és Tóth Pál. JUGOSZLÁVIA Korszerű öntözőrendszer épül a testvérmegyében Méltán nevezik a Vajdaságot Jugoszlávia éléskamrájának. A legjobb fajtájú európai termőföldből 2 millió hektárnyi található ezen a területen. E felmérhetetlen értékű természeti kincs karbantartása érdekében évről évre számOs intézkedés történik. Rendszeres talajjavítási munkálatokat folytatnak a föld termőerejének megőrzéséért. Ezt a célt szolgálják azok a munkálatok, amelyeket ma Jugoszlávia legnagyobb mező- gazdasági beruházásaként tartanak nyilván. A tervek szerint százezer hektárnyi földön létesítenek korszerű öntözőrendszert, s ezzel párhuzamosan 65 szarvasmarha-tenyésztő állomást hoznak létre az öntözési hálózatba vont területeken. A beruházás fővállalkozója: az újvidéki Duna—Tisza—Duna vállalat, de a vállalkozásban több más jugoszláv és külföldi cég is részt vesz. A várhatóan 1990-ig tartó építkezés céljaira előreláthatólag 450 millió dollárt használnak fel. A munka befejeztével 1,8 millió tonnával több búzát, kukoricát és ipari növényt termelhetnek majd az itteni gazdaságok. Az élelmiszerexport várható évi növekedését 130 millió dollárra becsülik. Miután elkészülnek az új öntözőművek, a Vajdaság öntözőcsatorna-rendszere 940 kilométer hosszúságúra bővül. Ebből mintegy 600 kilométer hajózható lesz. A KISGAZDASÁGOKBAN BŐVÜL A TERMÉKSKÁLA Hibridkukorica-vetőmag a háztájikból is • Fekete Géza autószerelőnél ebben a hónapban csak egyetlen járművezető kért CO- mérést. • Az alapvető mérőműszerek megvannak a megye autójavító műhelyeiben. • Ami nélkülözhetetlen: a sok apró és olcsó alkatrész — ám ha nincs...? (Straszer András felvételei)
