Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-13 / 87. szám

1987. április 13. • PETŐFI NÉPE • 5. GYENGÉLKEDŐ VÁLLALAT Próbapályán az új metró A Keripar gondjai Bácsalmáson A Kereskedelmi Berendezéseket és Gépeket Gyártó Vállalat 1. számú Berendezés Gyára bácsalmási üzemének telephelyét a vállalát 1975-ben vette meg. Az új üzemrésszel a Keri­par növelte a kapacitását és olcsó munkaerőt kapott. Ugyanakkor az egy főre jutó 28 ezer forintos éves jövedelem alapján abban az idő­szakban a környék legjobban fizető munkahe­lyévé lépett elő. Napjainkban 52 ezer forintnál tartanak, amely a térség 65 ezer forintos átlagát is figyelembe véve, jelenleg a legrosszabbnak számít. Mi váltotta ki ezt a lemaradást és mit tehetnek a felzárkózás érdekében, erre kerestük a választ Bácsalmáson. Amikor a vevő még házhoz jött Legelőször Kuthy János üzemvezetőt kértük meg: ismertesse, hogy mivel foglalkoznak. — A telep, de az 1. számú gyár is párhuzamo­san kiépített kapacitásával azonos termékek előállítására képes. Üzletberendezéseket, áru kirakására szolgáló különböző állványrendsze­reket, úgynevezett gondolákat gyártunk. Emel­lett egyedi megrendelésre belsőépítészeti beren­dezéseket készítünk. Az 1986. évi termelési érté­künk a tervezettnél valamivel kevesebb, 36 mil­lió 260 ezer forint volt. Dolgozói létszámunk 120 fő, ebből 80 a fizikai, asztalos, festő és lakatos munkát végez. Termékeink nem elavul­tak, kapacitásunknak az év elején mégis csak tíz százalékára volt szerződésünk. — A. munka hiánya összefügg az alacsony keresetekkel. Miért maradtak el megrendelések? — Nehéz lenne egyetlen dologgal megindo­kolni a bekövetkezett változásokat. Tény, hogy a nyolcvanas éveket megelőzően a Keripar mo­nopolhelyzetben volt a belföldi piacon. A meg­rendelők házhoz jöttek, kényelmes helyzet ala­kult ki, a vállalat nem volt rákényszerítve arra, hogy vevő után futkosson. Mindez a marketing munka teljes hiányához vezetett. Másrészt a nagy budapesti szállodaépítkezések idején meg­jelentek a versenytársak és a külföldi tőke érzé­kelhető konkurenciát teremtett. A kihívást ké­sőn vettük észre és nem követte a megújulási szándék. A Keripar nem tudott alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Nyilvánvaló, hogy a tehetetlenség Bácsalmáson is érzékelhe­tővé vált. Bekötött szemmel — Milyen lehetőségük van a közvetlen beavat­kozásra? — Vállalkozói szerep nélkjil és a gazdálko­dás, elemi feltételeit szolgáló számítások teljes hiányában folytatjuk a munkát. Ez azt jelenti, hogy megrendelést csak a budapesti törzsgyá­ron keresztül fogadhatunk el, még akkor is, ha a vevő helyben, nálunk jelentkezik. A hossza­dalmas ügyintézés ideje alatt a terméket akár el is készíthetnénk. A gyártáshoz szükséges alap­anyagokat a szállítási távolságra való tekintet nélkül szintén Budapestről kapjuk. Sem önálló anyagkönyvelést, sem értékelemzést, elő-, utó­kalkulációt nem végzünk. Az előállított terme­lési értéken kívül semmilyen adattal nem ren­delkezünk, fogalmunk sincs arról, hogy milyen hatékonysággal dolgozunk; egyáltalán gazda­ságosan tevékenykedünk-e. Éves keret alapján egyedül a bérgazdálkodásban vagyunk önálló­ak. A törzsgyár illetékeseinek meghallgatása nél­kül könnyen az a vád érhetne bennünket, hogy egyoldalú a tájékoztatásunk. A helyi pártbi­zottság társaságunkban lévő munkatársa, Var­ga József járt Budapesten. — Miről tárgyaltak és milyen benyomásokat szerzett a vállalatról? — Véleményem szerint a bácsalmási üzem­ben megbízható és tettrekész a kollektíva. Ag­godalmuk érthető, hiszen nem rajtuk múlik a gazdálkodás sikere. Ha a jelenlegi körülmények között kell továbbra is dolgozniuk, félő, hogy munkahelyet változtatnak. Becsületükre legyen mondva, kitartottak a bajban és saját maguk is keresik a megoldást. A budapesti látogatás ugyanezt a célt szolgálta; ígéretet kaptunk, de ha arra gondolok, hogy a törzsgyár létszáma a nyolcvanas évektől kezdve, amikor még jól ment a vállalatnak 850 főről 220 főre csökkent, nem tudom, kivel fogják megoldani a problé­mákat. Gyakorlatilag nincs se termelési, se gyártáselőkészítési osztályuk. Fejlesztési lehe­tőségek híján a fővárosi gárda alacsony jövede­lem mellett, szintén mostoha körülmények kö­zött dolgozik. Csak egyetlen példát említek: raktárhelyiségük egy üzemelő vágóhíd pincéjé­ben kapott helyet. A Keriparnak saját érdeke is fűződik ahhoz, hogy gyors és hatékony vál­toztatásokra kerüljön sor a vállalatnál. Az öntevékenység feltétele az ésszerűség — Az adottságokat figyelembe véve mi lehet a megoldás? — kérdeztük most már Kecskemé­ten Tóth Istvántól, a megyei pártbizottság gaz­daságpolitikai munkatársától. — Jobban ki kellene használni a bácsalmási­ak öntevékenységét a saját munkavállalási lehe­tőség megteremtése és a rutinjellegű gyártási feladatok előkészítése tekintetében. Az admi­nisztrációs munkában ezzel el lehetne jutni egé­szen a szűkített önköltség számításáig, tehát a gazdaságosság kimutatásáig. Ami a gyakorlati lépéseket illeti, a megye vezetői és az Ipari Mi­nisztérium között közelmúltban megtartott egyeztető tárgyaláson megkértük a közvetlen munkavállalási lehetőséget a bácsalmási üzem számára. Ebben a kérdésben legkésőbb április 30-ig döntés születik. Ez átmenetileg megold­hatja a problémát, legalábbis ami a kapacitás lekötését illeti. A további kibontakozáshoz azonban valamennyi érdekelt fél hatékony munkájára szükség lesz. Kisvágó Árpád NEM UTÓPIA Termelj a gyárban számítógéppel! A mai ötven éven felüliek azt tanulták az ’50-es évek elején a szemináriumon, hogy ők még megérhetik a termelés automa­tizálását. Azt az időszakot, ami­kor az embernek már csak napi 4—5 órát kell dolgoznia, mert gépek, automaták végzik he­lyette a munkát. Az akkori fiatalok meg vol­tak győződve, hogy ez megvaló­sul, ám még homályos elképze­lésük is alig volt arról, mikép­pen? Ma már — több mint há­rom évtized múltán — szinte minden lényeges dologra vá­laszt tudnak adni a szakértők, a CAD/CAM rendszer jóvoltá­ból. A magyar szakemberek a közelmúltban tekintették át az Ipari Minisztériumban (IPM- ben), hol tart ez ügyben a világ, s persze, hazánk. Műszaki rajz — komputerrel A CAD/CAM angol betűszó összetétel egyébként számító­géppel segített tervezést és gyár­tást jelent magyarul. Újszerűsé­ge akkor szembeötlő, ha össze­hasonlítjuk a klasszikus terme­lésszervezést a jövőbelivel. Még aki alig járt üzemben, az is tudja a filmekből, hogy a ha­gyományos tervezést és termelés szervezést a papír „uralma és vándorlása” jellemezte. Műsza­ki rajzolók, szerkesztők légiója dolgozott a műtermekben felál­lított rajztáblák mellett, tűhe­gyes ceruzákkal, redisztollal, vonalzóval rajzolták, szerkesz­tették meg az új gépeket, azok alkatrészeit. Amikor elkészül­tek, megkezdődött a papír ván- dorútja: műszaki rajzót kapott a marós, esztergályos stb. On­nan kellett leolvasnia, milyen munkadarab előállítását kíván­ják meg tőle. Bármennyire elnagyolt kép is ez a hagyományos tervezésből és termelés szervezésből, de a lényege igaz. S mit hoz ezzel szemben a jövő? Erről már az MTA Számítás­technikai Automatizálási Kuta­tó Intézetében, illetve a Köz­ponti Fizikai Kutató Intézetben kaptunk szemléltető képet, hi­szen — a minisztériumban meg­tartott előadásokat követően — bemutatót szerveztek. S mit láttunk ezen a bemutatón? Ki­sebb és nagyobb elektronikus számítógépek sokaságát. Min­degyik előtt fehérköpenyes em­ber ült, aki fürge ujjakkal „ját­szadozott” a gép írógéphez né­mileg hasonló billentyűzetén. A „zongorázó” ujjak nyomán bonyolultnál bonyolultabb gép- alkatrészek térhatású rajza je­lent meg a tv-képernyőhöz meg­szólalásig hasonló készüléken. Ilyen-olyan csapágyak képét láttuk például, ebből-abból a szögből szemlélve, vagy emberi lábfej építményét (az emberi lábfej a biológia egyik csodája!), hiszen a cipőfelsőrész készítésé­hez például ezt is le kell rajzolni. A bemutatót vezető szakem­berek elmondották, hogy előbb- utóbb Magyarországon is el­tűnnek a rajztáblákkal zsúfolt, fehérköpenyes emberek légióját foglalkoztató műtermek, hiszen számítógéppel sokkal gyorsabb és eredményesebb a tervezés, szerkesztés. A robot ízületei Dehát ez még csak a tervezés, mi pedig azt mondottuk, hogy a termelés szervezését is segíti majd a számítógép. Ennek mikéntjéről is képet alkothatott az, aki részt vett a bemutatón. Az egyik képernyőn például egy robot ízületeit lát­tuk — mozgás közben. A mási­kon pedig azt, milyen mozgást végeznek a marógép kései, az ilyen-olyan mértékű előtolás al­kalmából ... A szakemberek szimulációnak, vagyis számító- gépes modellezésnek nevezték ezt a jelenséget, elmondva: a bil­lentyűk nyomogatásával elő le­het idézni, mi minden fordulhat elő munka közben? „Eddig azt mondtuk: a puding próbája az, hogy megeszik. Most már ehe­lyett inkább így fogalmazhat­nánk: a puding próbája a szi­muláció” —jegyezte meg szelle­mesen Sándory Mihály, a MEV (Mikroelektronikai Vállalat) nyugalmazott vezérigazgatója, az IPM tanácsadója. Visszatérve a lényegre: a ha­gyományos gyárak esztergályo­sa, marósa ott áll a munkagép­nél, s közvetlen részvétellel mar, esztergál. A CAD/CAM rend­szer üzemeiben robotok, mani­pulátorok végzik ezt a munkát, amelyek tevékenységét számító­gép hangolja össze. Az ember a komputer billentyűzetén vezér­li, a képernyőjén ellenőrzi a fo­lyamatokat. A telefónia függvénye Horváth Mátyás, a Műegye­tem tanszékvezető tanára az IPM-ben elhangzott előadásán elmondotta, hogy az USA-ban és Japánban, ahol leginkább el­terjedt a CAD/CAM rendszer, kevés emberrel dolgozó gyárak értékes gépek tömegét képesek előállítani. Nálunk — a már említett Sándory Mihály utalt arra — csak szerény kezdő lépésekről lehet beszélni. Főként a jármű­iparban (Ikarus, győri Rába, il­letve Csepel Autógyár), az ener­giatermelés és elosztás világá­ban, illetve a nehéz vegyipar fontosabb üzemeiben (TVK, BVK stb.) számíthatunk arány­lag gyorsabb térhódításra. De — amint oly sok más — még ez is a telefónia függvénye. Az egyik legnagyobb vállala­tunk vezérigazgató-helyettese emlékeztetett rá, ma 3—4 órát is igénybe vehet, amíg telefon- kapcsolatot lehet létesíteni Bu­dapest és az ország egyik kisvá­rosa között és viszont. Az elekt- ronizáció, közte a CAD/CAM rendszer kibontakozásáról csak akkor lehet szó, ha a mai hely­zet aránylag gyorsan és gyöke­resen megváltozik. Magyar László TÁDZSIKISZTÁN Szövetkezeti üzletközpont • Nagy a választék gyümölcsből és zöldségből. A tadzsikisztáni Leninabadban új szövetkezeti üz­letközpont nyílt. Máris nagy népszerűségnek örvend, hiszen minden kapható itt, ami Tádzsikisztánban te­rem: dinnye, szőlő, alma, gránátalma és zöldség. Nagy a választék hús és tejtermékben. Gazdag a kíná­lat a tadzsik fogyasztási szövetkezetekhez tartozó Asti konzervgyár termékeiből is. Az üzlet melletti presszó­ban gyümölcsleveket, keleti és egyéb édességeket kí­nálnak. • Vásárlás után az emberek szívesen pihennek meg az üzlet- központ presszójában. Az új, energiatakarékos metrószerelvény első két kocsiját próbálják a BKV szakemberei a gyorsvasúti igazgatóság járműtelepén. A GANZ- MÁVAG és a Ganz Elektric kivitelezésében készült vasúti jármű hat kocsija 1116 utas szállítására alkalmas. Az új metró a sikeres próba futáso­kat követően segíti majd a főváros tömegközlekedését. A képen: A II. vizsgáló csarnokban a Ganz-Mávag és a Ganz Elektric szakemberei moz­gási próbákat végeznek. i ' építkezők figyelem Ajánlatos tájékozódni Itt a tavasz — bár az idén ezt a tényt egy jó ideig csak a naptár mutatta — az építkezések kezdeté­nek időszaka. Arról, hogy azok­nak, akik a nagy vállalkozásba fognak, mire kell tekintettel lenni­ük, Laár Árpádtól az Építési- és Városfejlesztési Minisztérium épí­tésügyi igazgatási főosztályának helyettes vezetőjétől kértünk tájé­koztatást. — A mindenki számára kötele­zően betartandó szabályokat a kü­lönféle építkezésekkel kapcsolat­ban az Országos Építésügyi Sza­bályzat foglalja magában — mondta a főosztályvezető-helyet­tes. — A legújabb ilyen jogszabály még egy éve sincs érvényben — tavaly július 1-jén lépett életbe. S mindazokat az építési kötelme­ket tartalmazza, amelyeket a terve­zés, a kivitelezés és a hatósági eljá­rás során be kell tartani, ezen kívül külön foglalkozik a városrendezés kérdéskörével is. — Ebből a rendeletből mit célsze­rű ismernie azoknak, akik építke­zésbe kezdenek falun vagy városon? — Mindenekelőtt azt emelném ki, hogy á pillanatnyilag hatályban lévő rendelet sokkal nagyobb moz­gásteret ad a helyi tanácsoknak, mint a korábbi szabályzatok. Ép­pen ezért, mindenkinek azt taná­csolhatom, hogy mielőtt munká­hoz látna, jó, ha kikéri a szakem­berek véleményét. Vagyis, veszi a fáradtságot, és elmegy a helyi ta­nács építésügyi osztályára, tisztá­zandó, megvalósíthatja-e elképze­léseit, vagy valamilyen okból mó­dosítani kell azokat... — Tehát be kell szerezni az építé­si engedélyt... — ... Természetesen, igen, de az engedélyezési eljárást nem ez a rendelet szabályozza, hanem egy másik jogszabály —, amely az en­gedélyezésről intézkedik —, ezt ez év elején fogadták el, és 1987. ápri­lis 1-jétől érvényes. Ebben a rende­letben van lefektetve, hogy mihez szükséges építési engedély, és mi­hez nem. Az Országos Építésügyi Szabályzat csak azt tartalmazza, milyen formai kritériumoknak kell az építési engedélynek eleget ten­nie. — Akkor az Országos Építésü­gyi Szabályzat miként és miben érinti közvetlenül a lakosságot? — Mint már utaltam rá, az úgy-' nevezett területfelhasználási elő­írások betartása mindenki számá­ra kötelező. Építeni csak ott sza­bad, ahol erre lehetőség van. S hogy hol van mód építkezni, azt az említett szabályzat előírásainak figyelembevételével a helyi taná­csok döntik el. Ők sorolják kate­góriákba, építési övezetekbe a vá­rosok, községek területét, ezzel tu­lajdonképpen eldöntve azt is, hogy egy szóban forgó telekre milyen és mekkora épület építhető. — Rendelkezik-e a szabályzat az építési tilalmakról? Ugyanis ezek a tilalmak nagyon sok helyen igen régóta érvényben vannak. — Igen, a szabályrendelet az építési tilalom fogalmát a korábbi­akhoz képest módositotta. Építési tilalmat elrendelni csak indokolt esetekben lehet. A szabályzat há­rom kategóriát ismer: az öt és a tíz évre szóló, valamint a visszavoná­sig érvényes tilalmat. Ez utóbbit csak veszélyhelyzet esetén — pél­dául földcsuszamláskor lehet el­rendelni. Tízéves korlátozás alá es­het az a terüjet, ahol közművesíte- nek. Öt évig tarthat zárolva egy- egy községi, vagy városi tanács építési területet akkor, ha rendezé­si tervet készítenek a településen. — Van-e a szabályzatnak még olyan fontos rendelkezése, mely közvetlenül is érinti a lakosságot? — Voltaképpen az OÉSZ előírá­sai között igen sok ilyen van. Azonban ezeket nem a magánsze­mélyeknek, hanem a hatóságok­nak, vagyis a tanácsi dolgozóknak kell ismerniük. Éppen ezért, mert a mostani szabályozás, mondhatni csupán keret jellegű, és csak a leg­fontosabb kötelező előírásokat tartalmazza, a helyi szakemberek felelőssége megnövekedett: a helyi ügyekben a helyi sajátosságokat figyelembe véve járhatnak el. Azért mondanék néhány esetet, amikor az Országos Építésügyi Szabályzat előírásainak követése kötelező. Ilyen a tűzvédelmi szabá­lyok betartása, vagy a lakások úgynevezett benapozása — kapja­nak a lakóterek elegendő napfényt —, illetve az, hogy az üdülőtelke­ken tavaly év közepe óta csak egyetlen épületet szabad építeni, ennek magában kell foglalnia min­dent, a garázst és a csónaktárolót is. Továbbá minden épületben, amelynek magassága meghaladja a 11,6 métert, es emberek huzamos tartózkodására szolgál, liftet kell építeni. — A szabályzat érvénybe lépése óta milyen tapasztalatokat szerez­tek? — Az alkalmazás körül nincse­nek különösebb problémák, ezt nyugodt szívvel kijelenthetem. Persze itt-ott akadnak zökkenők, főként a tanácsok számára szokat­lan még a megnövekedett önálló­ság, és ezért néha nehezebben tud­nak dönteni. Azonban alapvetően az összkép kedvező. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy azok, akik építkezni szeretnének előzetesen tájékozódjanak lehető­ségeikről —, főként a helyi előírá­sok ismerete végett tanácsos min­dez —, mert így elkerülhetik a ha­tóságokkal való vitát, a huzavo­nát, a bosszankodást. Cs. A.

Next

/
Thumbnails
Contents