Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-13 / 87. szám
1981. április 13. • PETŐFI NÉPE • « A költészet fesztiválja • A Színművészeti Szövetség előadóművészei alapitatták a Petőfi Sándor-díjat. Minden évben annak a költőnek Ítélik, akinek verseivel a legszívesebben állnak pódiumra. Az előadóművész-fesztiválon Vas István, nem ki9 meghatottsággal, vette át a dijat dr. Clajdócsl Istvántól, a megyei tanács elnökétől. • A költők asztalánál: Baranyi Ferenc, Sumonyi Zoltán és Garal Gábor. • Sütő Irén színművésznő Garat Gábor két, olaszországi élmények ihlette költeményével lépett közönség elé. • Lukács Sándor színművész, mint kötettulajdonos költő, s mint előadóművész szerepelt a fesztiválon. A műsor első részében saját, Szabadesés című versét mondta el. (Straszer András felvételei) önarckép Harmincöt éves a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatósága A statisztikai munka decentralizálásának gondolata, területi szervezeteinek igénye szinte egyidős a magyar,, hivatalos statisz- tika létrejöttével. Keleti "Károíy- nak már az 1860-as évek végén az volt a terve, hogy vidéken az országos statisztikai szervezethez tartozó „statisztikai közegeket” hozzanak létre. Akkoriban mindez csak részben valósult meg. 1934-ben Győrött és Debrecenben, majd 1936-ban Szegeden kezdeményezték városi statisztikai szervezet életrehívá- sát, de ezek a kísérletek kudarcba fulladtak. A felszabadulás után a Népigazdasági Tanács egyik, 1949. évi határozatában irányozta elő megyei statisztikai kirendeltségek szervezését, amelyek a megyei tanácsok megalakulásának időpontjától a terv- és statisztikai osztályok keretében működtek. A Minisztertanács 1952-ben foglalkozott a Központi Statisztikai Hivatal feladatkörével, szervezetével és a statisztikai munka rendszerével. Az ekkor született rendelkezések értelmében 1952. április 1-jei hatállyal kellett a független területi statisztikai hálózatot felállítani, amely elsősorban a tanácsok statisztikai részlegeiből alakult. Az állami statisztikáról szóló 1952. évi VI. törvény már az „igazgatóság” megnevezést vezeti be. Ezzel egy időben jött létre a járási és a városi apparátus, amelyek székhelye a közigazgatási változásokat általában követve változott, majd 1980-ban a járásokkal együtt megszűnt, feladatköre átkerült az igazgatóságokhoz. A területi apparátus a -megy ékbén ' nagyon 'hasonlö szervezeti felépítésben működik, a munkamegosztás szélesedésével az évtizedek során egyre tagoltabb lett. Jelenleg az igazgató vezetésével öt osztály (szervezési, összeírási, számítástechnikai, tájékoztatási és gazdasági) látja el a feladatokat. Bács-Kiskun megyében 1952- ben az igazgatóságon 11-en dolgoztak, a felügyelőségeken pedig összesen 22-en. Jelenleg az igazgatóságon 82 teljes munkaidőben foglalkoztatott és 27 összeíró dolgozik, valamint négy nyugdíjas. Bár az átszervezések nyomán csökkent a törzsgárda létszáma, a jelenleg dolgozók közül is négyen rendelkeznek a 30 évet jelentő I. fokozattal, tizenhármán a II. fokozattal és huszonketten a III. fokozatot nyerték el 10 éves folyamatos jó munkájukkal. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak közül huszonhatnak van felsőfokú végzettsége, jó a szakképzettségi szint, és folyamatosan növekedett a politikai képesítéssel rendelkezők száma. A felszereltség, a különféle író-, sokszorosító- és számológépekkel való ellátottság mind mennyiségben, mind minőségben sokat javult, ma pedig már a számítástechnika segíti az adat- feldolgozást, adattovábbítást és a matematikai-statisztikai elemző munkát. Az évtizedek során fontos feladatai voltak a hivatalnak, a KSH áltól előírt statisztikai adatgyűjtések, összeírások, az adat- szolgáltatóktól beérkezett és az összeírásokból rendelkezésre álló kérdőívek ellenőrzése, gépi feldolgozásra való előkészítése. A hivatali kollektíva mindent megtesz annak érdekében, hogy a valóságot minél pontosabban tükröző adatok álljanak az országos és a területi vezető szervek rendelkezésére. A tájékoztatási tevékenységben mindig voltak a megye sajátosságaiba megyei vezetés speciális igényeit kielégíteni szándékozó elemzések is. A statisztikai információk birtokában az igazgatóság arra felkészült munkatársai részt vesznek tudományos munkákban is. Publikációikkal szélesítik a tájékozottak körét. A Bács-Kiskun megyei statisztikai szervezet 35 éves fennállása során — úgy véljük — bizonyította, hogy fejlődőképes, stabil és egyben rugalmas szervezet, dolgozóinak többsége elhivatottságot érezve igyekszik a hivatal jó hírnevét öregbíteni és megalapozni a jövőbeni fejlődését. Sántha Józsefné dr. statisztikai főtanácsos VÁLASZ CIKKEINKRE Átutazó a kerekegyházi vendéglátásról — Jogos volt a kritika Lapunkhoz újabb levelek érkeztek, amelyek írói a vendéglátással és a zugborkknéirőkkel foglalkoznak. A kunbaracsi Nagy Ferenc nyugdíjas — olvasva március 26-ai A Hangulattól a gyászos Falatozóig című cikkünket Kerekegyháza vendéglátásáról — szükségesnek tartotta megjegyezni: „Átutazóként'gyakran várakozom egy-két órát Kerekegyházán. A Sztár psresszóba betérve, jól- esően tapasztaltam, hogy mellékhelyiségei tisztábbak. mint sok más hasonló helyen az eladótér. Bárhol örömmel fogadna a lakosság ilyen vendéglátó üzletet, vagy mint amilyen a Viola cukrászda. Köszönöm a tanácsnak és az üzemeltetőknek, hogy így gondoskodnak a helybeMek és az átutazók kulturált vendégfogadásáról.” Dr. Abroncsosné Tóth Éva, a Kecskeméti Városi Tanács kereskedelmi osztályának vezetője is válaszolt egy korábbi, még február 12-én közölt írásunkra. A Délelőtt a zugborkimérőkben című riportban — egyebek közt — beszámoltunk a Kece’i Sző'őfürt Szakszövetkezet Kőhíd utcai büfé-falatozójáról, ahol semmilyen ételt nem árusítottak, csak szeszes italt. Mit tett a tanács cikkünk nyomán? „Az üzlet működési engedélyét büfé üzletkörre kapta — írja az osztályvezető —, a belkereskedelmi miniszter 1978. július 1-jei rendelete alapján. Azóta ez a rendelet hatályát vesztette. A bc.lt működési engedélyét időközben ki kellett crreréltni, hogy mint falatozó üzemeljen tovább. Ez azt jelenti; kötelező kétféle szendvicset forgalmaznia. Ugyanakkor hidegkonyhai készítmények és édesipari termékek értékesítésére is lehetőség van. Erre kértük a Keceli Szőlőfürt Szak- szövetkezetei is, figyelmeztetve, hogy ha nem tesznek eleget az előírásoknak, a Kőhíd utcai üzlet működési engedélyét visszavonjuk. Ami a cikkben szereplő két zug,bormérőt illeti : csak az egyiket ismerjük, aki a Nyíri út 2. szám alatt lakik. Vele szemben vizsgálatot indítottunk, ennek eredményéről később tájékoztatást adunk.” Köszönjük a közhasznú észrevételeket és intézkedéseket, amelyek a kulturáltabb vendéglátást célozzák. K—1 A hatalom csábításai Nem születünk jónak vagy rossznak, erkölcsösnek vagy erkölcstelennek. Az erkölcs csakúgy mint a jellem, nem születik az emberrel, hanem az élet során a nevelés, a szőkébb és tágabb, azaz a társadalmi környezet hatására bontakozik ki, erősödik meg. A jellem az emberi személyiség legfontosabb eleme, tartópillére, amelyben világnézetünk, er- kölcsiségünk és akaratunk ölt testet. Viszonylag állandó — hiszen akit jól ismerünk, arról többé-kevésbé előre tudjuk, hogy egy adott helyzetbe:) hogyan fog cselekedni — mégsem statikus, ment sokféle külső és belső hatásnak van kitéve, s ennek megfelelően változhat pozitív, de sajnos negatív irányba is, tehát formálódhat és deformálódhat. Az emberi élet megannyi eseménye, fordulópontja próbára teszi a jellemet, az erkölcsi állóképességet. Például ilyen próbatételt jelenthetnek a magánélet kiélezett szituációi, úgyszintén rendkívüli társadalmi-politikai helyzetek, bátorságot, helytállást igénylő körülmények, nagy feladatok, nehéz munkák, kiemelkedő megbízatások, ide értendő az egyénnek vezetői beosztásba, tisztségbe emelése. A vezető felelőssége Általában az egyén és környezete a vezető beosztást, munkakört megtiszteltetésnek veszi, örömmel fogadja, kevésbé gondol azzal, hogy a vezetői munkakör nagy próbatétel nemcsak a szakmai tudás, a politikai képzettség tekintetében, hanem az ember egyéb tulajdonságai szempontjából is. A vezetői munkakörök betöltése és a vezetés gyakorlata erősen igénybe veszi és megterheli az egész személyiséget, nemkülönben a jellemet és az erkölcsöt. A vezetés általában nagyobb felelősséggel jár, mint a beosztotti munka, hisz mások munkájáért is felelősséget kell vállalnia. A vezetővel szemben jóval nagyobbak a követelmények, és jóval többet várnak el tőle, mint másoktól, élete többnyire nyitott könyv a környezete előtt. A vezetői erények felsorolása szükségtelen, mert többé-kevésbé mindenki tisztában van ezekkel, s általában igényes, ha ezt meg kell fogalmaznia, más lapra tartozik, hogy ő birtokában van-e a mástól igényelt erényeknek. A vezetőnek egyidejűleg sok mindenre kell figyelnie, pé'dául saját gondjai melllett a beosztottakéra is. Ennek nem könnyű eleget .tenni. hisz nemegyszer a vezető nagyobb gonddal bajlódik, mint az a munkatársa, aki éppen hozzá fordul a saját problémájával. Mégis tőle megértést, udvariasságot, az indulatok féken tartását várják, pedig a vezető is ember. akinek épp úgy mint másoknak, nem mindig jó a kedve. Nem személytelen A vezetőre nehezedő, a beosztásával, helyzetével járó terhek mellett kifejezetten jellem- és erkölcstorzító veszélyek is leselkednek. Ennek kivédésére kevésbé készülnek fel azok, akik vezető funkciót vállalnak, de erre kellőképpen nem is készítik fel őket. E veszély mindenekelőtt abból a körülményből fakad, hogy a vezető funkciók betöltése a hatalom gyakorlásával jár, hisz a hatalom nem elvont és nem személytelen. A hatalom azonban nagy „kerítő”. Stefan Zweig írja, hogy az erőseket még erősebbé teszi, a gyengéket viszont elal- jasítja. Az élet számtalan példával bizonyítja, hogy a gyenge jellemű, akaratú emberek valóban nem képesek ellenállni a hatalom csábításainak. Közülük egyesek elbizakodottá, elvakulttá, hatalmaskodóvá válnak, mások visszaélnek a hatalommal, s azt saját céljaikra, előnyeikre használják fel, megint mások nem tudnak, vagy nem akarnak élni a rájuk ruházott hatalommal: gyávák, döntés- és cselekvésképtelenek. A jellemhibákat a vezető funkció felerősíti, és nyilvánvalóvá teszi, amit jól kihasználnak viszont a hízelgők, a gátlástalan törtetők, az egyéni hasznukra spekulálók, a restek, s akik munka nélkül jól akarnak élni. Valóságos „udvartartást” hoznak létre a gyenge akaratú vezető körül. Ezek az örökös dicshimnuszaikkal megsüketítik, s már nem is hallja többé a becsületes emberek őszinte bírálatait. A hibás személyiség ezáltal tovább romlik, kontrollja elvész, abban a hitben él, hogy mindent jól csinál. Ezért nem képes felfogni, hogy miért következik be — az egyébként törvényszerűen bekövetkező — a súlyos politikai, erkölcsi és nemegyszer tetemes anyagi kár, katasztrófa és bukás. Egy szomorú példa Az elvtelen környezet, a kínálkozó lehetőségek, az önkontroll és társadalmi felügyelet hiánya a korábban becsületes embert is rossz útra vezethetik. A minap egy vállalati igazgató bukásának lehettünk tanúi, pedig ez az ember többször is kiállotta a próbát: szinte fiatal gyerekként lett a párt tagja, és 1956- ban is tudta hol a helye, fegyverrel védte a munkáshatalmat. Később minden feladatot példásan teljesített, helytállt nehéz politikai munkában: pártot szervezett, majd a mező- gazdaság szocialista átszervezéséből vállalt részt, pártmunkás lett, majd tanácsi funkcionárius. Végül gazdasági vezetőként egy szép életút után, a nyugdíj előtt kellett őt leváltani, a pártból kizárni, sőt büntető eljárást indítani ellene. Ezt az embert elragadta a szerzési vágy, mindent birtokolni akart: anyagi javakat, társadalmi elismerést, sőt még a nőket is, akik előnyök reményében nem tagadták meg tőle kegyeiket. A környezete mindezt tudta, egyesek asszisztáltak neki, mások szótlanul figyelték, várták a fejleményeket, és amikor az egyik visszaélése felszínre került, lecsaptak rá: megindultak a névtelen levelek, amelyekben igyekeztek fényt deríteni a többi vétségére is. Sajnos e levelekben foglaltak igaznak bizonyultak, s szinte láncreakcióként jutott felszínre mindaz, amit elkövetett. A „jó emberei”, akik a kezére játszottak, illetve semmit sem szóltak, csak lesték, mikor botlik el, most már bátrakká váltak, töhb rosszat mondanak róla, mint amit tényleg elkövetett. Bátran bírálni Ebből az egy esetből is sokféle következtetés vonható le: többi között az is, hogy bár mindenki maga felel tetteiért, de a környezet, az ott dolgozó kommunisták is felelősek azért, ami történt. Felmerülhet a kérdés, mikor vagyunk jó emberek, ha „tapintatosan” hallgatunk, vagy időben szólunk és segítünk? Igaz, a hízelgő szó jobban esik, mint a kemény igazság, megesik, hogy az előzőért jutalmaznak, az utóbbiért megkeserítik az ember életét. Átmenetileg ez megtörténhet. Egy dolgot azonban jó szem előtt tartani, hogy kiskirályok, hatalmaskodók csak ott élnek meg, ahol vannak szolgalelkűek. Ám ha a közösség összefog, és nem tűri a hatalmaskodást, a bírálat elfojtását és megtorlását, ha megvédi azt, aki felelősséggel mond véleményt, akkor egyes vezetők tisztessége és saját önbecsülésük sem szenved csorbát. Takács Györgyné dr. A SZEMÉLYES TALÁLKOZÓ ELMARADT Itt a puma, hol a puma? Nem hallat magáról a pumánk. No, nem mintha hiányozna, de kezdtünk már hozzászokni, hogy megyénknek van egy saját nagymacskája. Bár az állat azonosítását, fajtájának megállapítását tekintve igencsak meg oszlónak a vélemények. Arról nem beszélve, hogy származása is tisztázatlan. Tavaly ilyenkor, márciusban észlelték először Zsana, Tajó és Harkakötöny térségében az állat pusztításait. Az egyik alkalommal a Kiskunhalasi Állami Gazdaság szabadtartásos borjai közül többet megölt. Így aztán októberben kimondták rá a halálos ítéletet, vagyis kiadták a kilövésére szóló engedélyt. Igaz, ekkor még farkasnak tekintették. A garázda állat nem értesülhetett e tényről, mert a keményebb hidegek beálltával feljebb húzódott Akasztó, Dunapa- taj térségébe. Az utóbbi település határában egy éjszaka két juhász hatalmas testű macskát pillantott meg egy autó reflektorának fényében. A „cica” azonban gyorsan eltűnt az emberi szemek elől. A Nimród — a vadászok folyóirata — viszont megoldotta a rejtélyt. Áprilisi számában arról tudósít, hogy a Bács megyei „rém”, egy kóbor korcs kutya (ez volna a pumánk) terítékre került. A tázlári Béke Vadásztársaság két sportvadásza lőtte le ez év február 5-én délelőtt háromnegyed tizenegykor. A „garázda” azonban ismét tájékozatlanságáról adott tanú- bizonyságot, mert bizony február 18-án a Szelidi-tó környékén újból felbukkant. A Kiskunsági Nemzeti Park négy munkatársa a tótól 4—5 kilométernyire épp túzokszámlálást végzett. A kihelyezett etetők körül nagy, ezen a vidéken ismeretlen talpnyomokat vettek észre. Farkasra gyanakodtak. Rövid időn belül megkapták a választ. Tőlük körülbelül 300—400 méterre a hóban egy nagymacskát pillantottak meg. Távcsővel mind a négyen szemügyre vették a fekvő állatot. Az pedig elegendő időt adott nekik ahhoz, hogy megállapítsák: csakis pumáról lehet szó. Ügy tűnik azonban, hogy a dú- vad ideje is drága, mert sajnos már nem volt türelme kivárni, amíg a területüeg illetékes, golyós fegyverrel felszerelt vadász megérkezik. Azóta semmi hír pumáról, kóbor ebről vagy farkasról. Miközben szorosan a nyomába eredtem — gondosan ügyelve arra, hogy a személyes találkozó létre ne jöhessen —, több véleménnyel találkoztam. A megkérdezettek álltaiéban tartózkodtak attól, hogy pumának titulálják Bács megyei garázdánkat. Lehet kutya is, farkas is. Egyébként erre csak akkor derülhet fény, ha már terítékre került, s lefőzött koponyáját megvizsgálták. Szóval, ha például kutyának tűnik, attól még farkas is lehet. És fordítva. No, és itt volt az a nagy hideg! Elképzelhető — • A kecskeméti Vadaskertbea nincs leltárhiány: ez ft puma blft^ tos nem „lógott” meg. (Méhetf Éva felvétele) szól az egyik vélemény —, hogy azért látták pumának az ebet, mert lefagyott a füle és kerek lett... Sok a feltételezés, a tény pe*' dig annyi, hogy e garázda elem több mint két hónapja nem hallat magáról. így aztán arra Befll kapunk kielégítő választ: puma, farkas vagy kóbor kutyul Esetleg egy teljesen más állatfajtával állunk szemben: a kacsával ? Farkas Andrea
