Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-06 / 81. szám

198t. április 6- • PETŐFI NÉPE • 3 FOGADÁS AZ ORSZÁGHÁZBAN Hazánk felszabadulásának 42. évfordulója alkal­mából, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa szombat «ste fogadást adott az Ország házban. A fogadáson részt vett: Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt főtitkára, Trautmann Rezső és Gáspár Sán­dor, az Elnöki Tanács helyettes elnökei. Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, valamint Aczél György, Grósz Károly, Havasi Ferenc, Hámori Csa­ba, Maróthy László, Óvári Miklós, Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gyenes And­rás, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Berecz János, Horváth István, Pál Lénárd és Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai. Megjelent a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács számos tagja, a politi­kai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. Jelen volt az üzemek, a vállalatok, intézmények sok kiváló dolgozója. Ott volt a bu­dapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A szívélyes, baráti hangulatú fogadáson Traut- mann Rezső köszöntötte a megjelenteket. (MTI) Kitüntetések április 4-e alkalmából Április Negyediké Érdemrend­del tüntették ki Pesir Istvánt, a KiKkunfiéilégyih ázá Vörös Csillag Tsz és Szurcsik Istvánt, a Hercsg- .szánitói Lenin Tsz nyugalmazott •elnökét, valamint Terbe Dezsőt, a Hazafias Népfront Báes-Kiskun Megyéi Bizottságának titkárát. A Munka Érdemrend arany fo­kozatát kapta: Gádor József, a Városföldi Állami Gazdaság igaz­gatója, Illés András, a Bácsfoorsó- di Rákóczi Tsz elnökhelyettese, ár. Kálmán Lajos, a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola tanára. Ká­roly Ferenc, a Bács-Kiskun. Me­gyéi Tanács nyugalmazott cso­portvezetője, megyei főtanácsos és Molnár János, a Bajai Mező­gazdasági Kombinát vezérigazga­tó-helyettese. A Munka Érdemrend ezüst fo­kozata kitüntetésben részesült; Bagó Zoltán, a Kunság Volán autóbuszvezetője, dr. Borbényi • Ballaibás Mihály, a Tiszaalpári Búzakalász Tsz trakto­ros brigád- vezetője a Munka Ér­demi end bronz foko­zatát veszi át a kecske­méti kitün­tetési ün­nepségen. « A kitün­tetettek egy csoportja. Imre, a Csengődi Aranyhamok Mezőgazdasági Szakszövetkezet éhnöfce, Dudás Árpád, a Kecske­méti (Mezőgép Vádalait gyárigiaz- ga'tójai, Énisz Péter, a Haríai Er­dei Ferenc Tsz elnökhelyettese, Hegedűs Józsefa Báes-Kiskun Megyéi Tanács csoportvezetője, megyei tanácsos, Herczeg Pál, a Kiiskuníéiegytrázá Fémipari Szö­vetkezet elnöke, Kara Mihály, a Dunsvecsöi Fémipari Vállalat igazgatója, Kápolnai Andor, a Bajai Mezőgazdasági Kombinát foáEaífeanyószíője, Makai László, a Ibajiai 1-esi számú poslaiháivátal vezetőjie, Mikulás Ferenc, a Pan­nónia Fiiimváiiaiat kecske­méti műtermének vezetője, Molnár János, a Kőolaj- és Föld­gázbányászati Vállalat hegesztője, Nagy János, a Felsőlíajosi Alma- virág Mezőgazdasági Szakszövet­kezet elnöke, Ozorai János, a Magyar Hűtőipari Vállalat bajai gyárának főmérnöke, Pintér Imre, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság Igazgatóhelyettese, dr. Simon ■Jenő, a Báics-Kisfcun Megyei Ta­nács osztályvezetője, Sipos Jenő, e Kiskun máj sa és Vidéke Afész elnöke, Tóth István, a KHskun- majsa és Környéke Vízgazdálko­dási Társulat igazgatója, Vida Miklós, az MSZMP Bácsalmási Városi Bizottságának ékó titkára. Vukováry Attila, az Alsóduraa­vűlgyi Vízügyi Igazgatóság he­lyettes .vezetője és Walter Antal, a Kalocsai Fiám- és Vdllarnosápari Vállalat szerszámkészítője. A Magyar Népköztársaság El­nöki .Tanácsa a szolgálatban elért fatviáló eredményeinek eSdsmeirése- kiént Kiváló Szolgálatért Érdem- Teridet adományozott Túri Pál rendőr alezredesnek és dr. Tóth Ferenc rendőr őrnagynak. A Munka Érdemrend bronz fo­kozatát vette át: Ballabás Mihály, a TisizaaSpári Biázakalész Tsz traktoros brigádvezetője, Bodócs Lászióné, az MSZMP Kalocsai Városi Bizotfcsá gániak munkatár­sa, Csehszakáll Imre, a Dunave- csei Béke ,Tsz itraktoariosa, Deli József, a Kiskunnuajsai Petőfi Tsz sertéágondozója, Disztl Antal, a Kunság Volán autóbuszvezetője, Farkas Ferenc, a Kalocsai Nép­művészeti és Háziipari Szövetke­zet elnöke, Fehér Lafos, a Szánk! Űj Élet Szakszövetkezet növény- ápolója; Gamczi Károly, a Szer­számipari Művek kecskeméti gyá­rának művezetője, Huszár Károly, a Szabadszállási Lenin Tsz mű­vezetője; Jávor Imréilé, a Kiskő­rösi Állami Gazdaság termelés­irányítója, Kozma Imréné, a La- josniizsed Népfronit .Tsz főkönyve­lője, Lénával Tibor, a Bácska Húsipari Közös Vállalat 'termelé­si és műszaki igazgatóhelyettese, Mitos András, a Hercegszántói Községi Tanács vb-ílitikára. Mol­nár Benő, a Kecskeméti Mezőgaz­dasági és Élelmiszeripari Gép­gyártó Vállalat hegesztő csoport- rvezaíűje, Molnár László, a Kecs­keméti Petőfi Nyomda gépszere­lője, Nagysolymosí István, a KSH Báes-Kiskun Megyei Igazgatósá­gának csOpcrtvezetoíjia, Fapp Adára, a JásEszanflászlói Községi Tanács nyugalmazott elnöke, községi tanácsitag, Szabó Ferenc, a káskunféleigyiházi Április 4. Gépipari Művek lakatos csoport­vezetője, Tantó Béla, a Kertészeti Egyetem Szőlészeti és Borászati Kutató Intézőiének volt főosztály­vezetője, Tax Imre, a Bajai Vá­rosi Tanács Testnevelési és Sport- feLügyéLősiégéniek nyiugaiirnazcítit vezetője ési Túri Lászlóné, a Kecs­keméti Konzervgyár csoportveze­tője. Az MS22BT Országos Elnöksége a magyar—-szovjet .barátság erő­sítéséért az IvíSZBT laranykosao- í ús jelvényével tüntette ki Kala­pos Istvánt, az MSZMP Kalocsai Városi Bizottságának poiiiükai mruhkatár-'át, Sajtos Gézát, az Erdei Ferenc Művelődési Központ igazgatóját és Túri Pált, a Kun­ság Volán Vállalat szakmunkását. ÜJ ORVOSI RENDELŐ DUNAEGYHÁZÁN Felszabadulásunk ünnepén új egészségügyi létesítméay- ayel gazdagodott Duna egy- háza: kot szerű orvosi rende­lőt és szolgálati lakást adtak át. A vizsgálóba hamarosan megérkeznek a műszerek és a kellékek, így napokon belül megkezdődhet a beíegjek fo­gadása. A Duna-parti falucs­ka lakói valóban magukénak tudhatják az új objektumot, hiszen több mini egymillió forint értékű társadalmi munkával segítették az épít­kezést. (Kép és szöveg: Far­kas I?. József) Vállalkozás, fiatalos lendülettel Híre van a kecskeméti Mező­gép Vállalat KISZ-es fiataljainak. Munkahelyük fejlődéséért so­kait kívánnak: tenni, nemcsak közvetlen feladatuk ellátásával, hanem különféle ötletekkel, a .tartalékok mozgósításával. A Jövőnk a téti akcióba való inten­zív bekapcsolódással, valamint vállalkozó kedvükkel hívták feli magúikra a figyelmet. Erről be­szélgettünk Fehér Dezsővel, a vállalat KISZ -bizottságának tflt- kárával: — A KISZ XI. kongresszusai, illetve programjai meghatáro­zóak az ifjúság politikai életé­nek megújulása szempontjából, és ez az átalakítási fcOvamat ér­ződik vállalatunk KlSZ-életében Is — mondta. — Aktívabbak let­tek fiataljaink, nem várják meg, míg a hibák kijavítására döntés születik, hanem azonnali tesznek is érte valamit Két védnlcksélgi rendszert dolgoztunk ki, az eigyák a minőség biztosítására, a má­sik a meglevő problémák, nehéz­ségek felszámolására hivatott A fiatalok leltárt készítenek a feltárt hibaforrásokról azok meg­oldásáról és ezt a gazdaságveze­téssel ismertetik Ha elfogadják a javaslataikat, mindent meg­tesznek a felszámolásukért. — Milyen a kapcsolatuk a vál­lalatvezetéssel? — A vezérigazgató és a párt­vezetés mindenben partnerünk, segítik törekvéseinket. Létre­hoztuk például az ifjúsági ta­nácsadó testületet amelynek fel­adatai. hogy kidolgozza a válla- lati gondok, a fiatalokat érintő problémák megoldására történő javaslatokat és azt a vezetésnek előterjessze. Célunk, hogy a munkamorálén javítsunk és mi­nél kevesebb legyen a sefejt — Hogyan sikerül ezt megol­dani, hiszen úgy tudom, a Me­zőgépnél elég nagy a fluktuáció, főleg a fiatalok körében. — Valóban így vám illetve így volt. Remélem, hogy ez a tenden­cia megszűnik és szívesen ma­radinak itt a munkásifflaitalloik. Az Is éppen az egyik fontos felada­tunk a jövőben, hogy kedvezőb­bé tegyük a feltételeket és ez­által kedvük legyen- nálunk ma­radni. — Éhben talán segíthet vál­lalkozókedvük, amely szintén közismertté vált megyeszerte. — Azzal, hogy a KISZ-szerve­zet Is vállalkozhat azaz plusz miumiká.t végezhet, természetesen plusz bevételhez juthat amit töb­bek között közösségi célokra használhat feL Például .tanfolya­mokait rendezvényeket pályáza­tokat támogathatunk ezzel az összeggel; és ez elősegíti a fiata­lok szakmai fejlődéséit Nyelv- tanfolyamat tervezünk, nemzet­közi vásárokra, külföldi tanul- miányutafcra küldünk szakembe­reket. Ügy gondolom, ily módon még jobban sikerül, erősíteni a vállalkozói, menedzseri szemlé­letet illetve a pályakezdőknek bizonyítási lehetőséget adunk Az sem mellékes, hogy a különféle pályázatokkal ösztönözni tudjuk őket az újításokra, az ésszerű anyag takarékosságra. Arról nem beszélve, hogy a többletmunká- val többletjövedelemhez juthat­nak. — Mit vállalhatnak a fiatalok, és eddig mennyi pénz folyt be ezekből? — Például- számítógépes adat- feldolgozást, üzemfenntartási munkáikat, a vállalat műszaki fejlesztésének szervezési, műkö­dési szabályzatának kidolgozását és sorolhatnánk még tovább. Ed­dig ezekből1 igen tekintélyes sum­ma folyt be, mintegy háromszáz- ezer forint. Ezért videoberende- zé&eket szeretnénk vásárolni. T. L. ÖNKÉNTESEK LAJOSMIZSÉN Lajtkocsitól a tűzoltóautóig lő 89-.ben huszonhárom lajos- mizsei kisiparos úgy döntött, hogy a község lakossági vagyonának tűztől való megóvására megala­kítja a helyi önkéntes tűzoltósá­got. Az első parancsnokot, Ma­gyar Józsefet, a tagok Lajosmi- zse kéményseprőinek legügye­sebbjei közül választották ki. Az első felszerelést a Gerébl nagy­birtokos család adta, nem minden érdek nélkül, hiszen ha baj volt, rajtuk is gyorsan segítettek. Csá­kány, lapát, ásó, „kapicska”, vas- villa, húzóherog, „csákla”, vödör, no meg a legfontosabb, a lóvcn- tatású, emberi erővel működő kocsifecskendő szerepelt az első levéltári íven. Ebben az Időben a lakosság na­gyobb része tanyán élt, s kizáró­lag mezőgazdasági termeléssel foglalkozott. A belterületen laktak a kisiparosok, így talán ennek köszönhető, hogy a tűzoltás az ő kiváltságuk maradt, s a parancs­nok a felszabadulásig, sőt a köz­ség szocialista átszervezéséig kö­zülük került ki. Mi történt az el­telt csaknem száz esztendő alatt, s hol tartanak most. Erről beszélt Bencsik Imre, az egyesület pa­rancsnoka, önkéntes tűzoltó szá­zados. — A tűzoltóság felszerelésének és személyzetének mozgatását, szállítását mindenkor a fogatíu- lajdonosok tették lehetővé. Ha tűz volt, alkalomszerűen megkér­ték az első arra járó lovas ko­csist, fogja ki az állatokat a hám­ból és vigye a fecskendőt a tűz helyszínére. Minden hónapban kiválasztottak egy vasárnapot, amikor délutánonként a tűzoltás mesterségére oktatták a tagokat. Évenként még versenyeztek is más települések tűzoltóival. A tűzoltóság felszerelése csak 1952-ben változott meg, amikor bővült a kelléktár egy percenként 400 liter víz átbccsátására alkal­mas kismotorfecskendővel. Majd 1955-ben az országos tűzoltópa­rancsnokság tekintettel a korábbi évtizedek jó munkájára, egy használt tűzoltógépkocsit adomá­nyozott térítés nélkül az önkén­tes tűzoltóegyesületnek. Ezután hosszú éveken- ót alig történt va­lami. Csak .1973-ban sikerült megépíteni egy olyan szertárat, amely már a korszerű gépek fo­gadósára is alkalmas volt. A község iparosodásával párhuza­mosan az 1970-es évektől kezdő­dően a helyi vállalatok, üzemek, szövetkezetek is igyekeztek kap­csolódni az egyesület munkájá­hoz, tűzoltórajok szervezésével. A betakarítás idején a testület őrséget szervezett, s ha valahol tüzet észleltek, rögtön félrever- íték a harangokat.. A tűz irányát éjszaka lámpával, nappal pedig zászlóval mutatták. 1974-től a tűzoltóságokra vo­natkozó jogszabályok is elismer­ték a lajosmizseihez hasonló egyesületek létjogosultságát, így azóta választott vezetőség műkö­dik, amely a község üzemeitől, szövetkezeteitől kapott támoga­tásokból tartja és fejleszti- a fel­szerelést. Az első igazán komoly gépjánműfecskendót 1979 máju­sában. vásárolták. Ekkortól már az állami tűzoltóság is komolyan számított rájuk, ha nagyobb tűz keletkezett Kecskeméten vagy a környékbeli községekben, az ol­tásban biztosan segédkeztek a lajosmizseiek. Jelenleg 13 helyi és két kecs­keméti gazdasággal van támoga­tási megállapodás a „szolgáltatá­sokra”. Ma már 48 fő az egyesü­let személyi állománya, amely megkívánja, hogy legalább a pa­rancsnok legyen főállásban, ké­szen minden eshetőségre. A la- josmizsei önkéntes tűzoltók törté­netét innen már akár egyes szám első személyében is folytathat­nám, ugyanis én kaptam ettől az évtől kezdve a parancsnoki meg­bízatást. Szerencsére „legújabb- kori történetünk” lapjai még vi­szonylag tiszták. Bár túlzottan sok bizakodásra nem nagyon vafl okunk. Sajnos,' eddig 22 esetben riasztottak bennünket kisébb-na- gyobb tűzhöz, pedig még csak három hónap telt el az évből. Ügy látszik, ma is többször elkelne az egykor mindennapos figyel­meztetés: tűzre, vízre vigyázza­tok! Lejegyezte: Tuza Béla Mária néni A hölgyek éveiuek számáról egy bizonyos koron túl nem illendő szót ejteni. Amiért mosi mégis kivételi (eszünk, s inkább hang" súlyozzuk, mintsem elíiikoijuk az alábbiak­ban önmagáról valló asszony életkorát, annak oka van. Életkedve, munkabírása, ápolt kül­seje évtizedekkel mutatja a valóságosnál fia- talabbnak dr. Gergely Káimánnét, a megyei kórház 74 esztendős műtősnőjét. Pedig Mária nénit hiszen mindenki csak így ismeri —-, igencsak próbára tette az élet. — A háború Idején végeztem el az önkéntes vörös-keresztes tanfolyamot — kezdi az emléke­zést, miikor arról kérdezem, ho­gyan került kapcsolatba az egész­ségügyi pályával. Letettem a műtősnői vizsgát is. Negyvenegy­ben behívót kaptam a losonci kórházba, ott Ismerkedtem meg a férjemmel. Sefoészorvos volt. A félszabadulás után elkerültünk a Felvidékről. Az uram előbb Má­tészalkán lett főorvos, majd rö­videsen B-listára tették, s Tyú­kodra helyezték, körzeti orvos­nak. Mivel a képesítése megvolt ■hozzá, itt is elvégzett kisebb mű­téteket, természetesen ón segéd­keztem neki. Megszerettek ben­nünket a faluban. De Mária asszony férjén gyó­gyíthatatlan betegség lett úrrá. Hatodik gyermekük születésének esztendejében, 1953-ban vitte el az agydaganat. A falu hosszú ideig orvos, a fiatal özvegy tá­masz nélkül maradt. A helybeli­ek segítették ki alkalmanként tüzelővel, élelemmel a „nagyságos asszonyt”, ö pedig cserébe azzal segített a parasztokon, amivel tudott: szaktudásával, melyet folyamatosan gyarapítóit Egy rosszakarója mégis feljelentette — kontárkodásért. Ennek az lett az eredménye, hogy maga az ak­kori egészségügyi miniszter fi­gyelt fel az ügyre, s utasította a megyei vezetőséget, gondoskod­jék a néhai tyukodi orvos család­járól. — 1957-ben került a kezembe egy pályázat: vezető műtősnőt kerestek a kecskeméti kórházba. Egy hónapon belül betöltöttem az állást. A tüdőkórházban kaptam szolgálati lakást, pontosabban egy nagy szobát. A gyerekek kö­zül három ekkor már Kőszegen tanult, internátusbán élt, így itthón csak a másik háromról kellett gondoskodnom. Nehéz, mégis nagyon szép évek voltak ezek. A sebészeten dolgoztam, csodálatos munkatársak között, emberséges főnök mellett. A munkám mellett a gyerekeim szerezték a legtöbb örömet. Sze­rencsés természetem volt min­dig: a kórházba lépve én az ut­cai ruhámmal együtt a magán­életemet is teljesen le tudtam vet­ni. De otthon csakis anya vol­tam. Így lehetett teljesértékű mindkét hivatásom. A sebészet után pár esztendőt a szülészeten töltött, majd annak rendje és módja szerint nyugdí­jazták. Egy évtizedet volt otthon. Nem bírta tovább. A hiányérzet, persze, kölcsönös volt. A kórház is nehezen nélkülözte a oagytu- dású, gazdag tapasztalaid szak­embert. Hogy munkáját mennyi­re elismerték, ml sem bizonyítja jobban, mint hogy a legélesebb helyzeteket produkáló krónikus sebészetre hívták vissza. Aztán újra a nőgyógyászaton folytatta. Itt van ma is. — A tíz nyugdíjasesztendő alatt sokat betegeskedtem. Mióta visszajöttem — talán a rengeteg lépcsőjárástól —, teljesen elmúlt a szívbajom. Már csak ezért is megérte. De ami igazán éltet, az a betegek ragaszkodása. És az is jó érzés, hogy a kollégák, köztük a fiatal orvosok, nemcsak a ko­romat, a tudásomat Is respektál­ják. Csak az dúlja fel a lelkem, ha nekem, aki hat gyereket szül­tem, az élet megszakításában kell asszisztálnom ... Annál is nehe­zebb ez, mert én hiszek. Ezt ugyanúgy nem titkolom, mint ahogy azt sem vertem nagydobra a nehéz időkben, hogy a férjem meg kommunista volt. Akihez Mária néni sosem lett hűtlen. Pedig nem egy kérője akadt volna az elismert szópasz- szcmynak. Talán most, hogy e gyerekek szétröppentek, lenne jó egy társ, mondja. De pillanatra szomorkássá váló acélkék szeme máris mosolyra villan: olyan k<M rú mint 6, öreg lenne mellé. A fiatalabb meg csak elkujtorogna. Szabadidejét Így is kitölti hobbi-; ja, az aprószemű selyem gobelin- készítés. Ügy térvezi, még dol­gozik egy évet, majd újra nyug­díjba vonul. Azután már csak kilenc unokájának akar élni. Szabó Klára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents