Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

szabad idő

ORVOSSZEMMEL

Megelőzhető-e korunk fenyegető betegsége?

Munkaképes korú lakosságának halálozási mutatóit tekintve hazánk „élen jár”. Feltűnő, hogy míg a környező országokban a helyzet — döntően az egészségesebb életmód „divattá” válásával —javul, nálunk a korábbinál lényegesen fejlettebb egészségügyi intézményhálózat ellenére a lakosság egészségi állapota romlik.

Hajdan több betegséget is jelöltek „morbus hungaricus”, azaz magyar betegség névvel. Manapság ezek: a dohányzás, az alkoholizmus, az elhízás, a túlzott kávéfogyasztás, a magas vérnyomás, a mozgásszegénység, a hajszolt életvitel, a meglévő egészség semmibe vétele.

A vezető halálokok között a szív- és érrendszeriek szerepelnek az első helyen. Legismertebbek a koszorúsér-betegségek, ezeken belül a halálozások feléért a szívizominfarktus „felelős”. Az érelmeszesedés folyamatának — mely a szív ereinek szűkületét, az infarktus során a szíverek elzáródását okozza — még számos megválaszolatlan kérdése van. Nincs olyan gyógyszer, mely a folyamatot gyógyítaná, vagy megbízhatóan

— káros mellékhatások nélkül

— megelőzné az erek elmeszese- dését. Szívizominfarktus esetén az orvosi tevékenység célja általában csak az életet fenyegető ritmuszavarok elhárítása, az elpusztuló szívrészlet kiterjedésének csökkentése, a szövődmények megelőzése lehet. Nincs mód a már elpusztult szívrészletek pótlására. A megoldást a megelőzés területén kell keresni.

Az érelmeszesedés veszélyeztető tényezői, úgynevezett rizikófaktorai hajlamosítanak az infarktusra. A rizikófaktorok együttes előfordulása a veszélyeztetettség sokszorozódását eredményezi. A megelőzés elsődleges célja tehát a rizikófaktorok számának csökkentése, ami mind az egyén szempontjából, mind a társadalmi oldalról elfogadható egyetlen — és ahogy számos példa mutatja — hatásos fegyver az egészség védelmében. E hajlamosító körülmények: a dohányzás, a magas vérnyomás, a bőséges táplálkozás, az elhízás, a kóros vér- zsírösszetétel. Megfigyelték még az infarktus gyakoribb társulását cukorbetegséghez, kösz- vényhez. Többször kapnak infarktust a férfiak, mint a nők, azok, akik már egy infarktuson átestek, akik napi négy kávénál többet fogyasztanak, és gyakoribb a szellemi foglalkozásúak, az önmagukat hajszoló emberek körében.

Mi hát a teendő? A dohányzásról leszokni sohasem késő. A dohányzás végleges elhagyásával a nikotin kiürül a szervezetből és az iüfarktusgyakori- ság, a veszélyeztetettség az ilyen embereknél nem lesz kimutathatóan rosszabb, mint a nem dohányzók körében.

A magas vérnyomás sajnos a közmegítélés szerint nem jelent súlyos betegséget, sokan nem veszik komolyan: a gyógyszer- szedést, ellenőrzést elhanyagolják, csak a kellemetlen panaszok jelentkezésekor, elkésve fordulnak orvoshoz. Mások, akik nehezebben néznek szembe a valósággal, egy-egy alacsonyabb értéket kiemelve ingadozónak mondják vérnyomásukat, vagy az orvosi vizsgálat okozta izgalommal, kávéivással magyarázzák az észlelt értékeket. Pedig a^ magas vérnyomás az évek során megviseli az érrendszert, számos szervet súlyosan károsít, hajlamosít az infarktusra. Azoknak a betegeknek, akiknek gondos ellenőrzés, gyógyszerszedés mellett kívánatos értéken van a vérnyomásuk, nem nagyobb a veszélyeztetettségük, mint az egészségeseké.

Az elhízottak fogyókúrájának, a testmozgásnak az előnyös hatásai széles körben ismertek. Ugyancsak közismert az étkezési olajok előnye a sertészsírral szemben. A cukor- és más anyagcsere-betegségek esetében elmondható, hogy a szövődmények megelőzése érdekében helyes a minél jobb anyagcsere-egyensúly elérésére törekedni.

Míg korábban az infarktus jellemzően férfibetegség volt, ma már a nők veszélyeztetettsége sem csekély, különösen az évekig fogamzásgátló tablettákat szedő, dohányos nők esetében. Megfigyelhető a betegek átlagéletkorának csökkenése is. A feszített életritmus, a hajszolt munkavégzés, a rendezetlen családi élet, a fokozott stresszhatások kedveznek az infarktusnak.

Aki tehát egészsége megőrzéséért tenni akar, az előtt számos feladat áll. Az infarktus megelőzhető, az egészség megóvható, de ebben mindenkinek nagy a felelőssége, amit az egészségügy nem vállalhat át.

Dr. Kerekes Csaba, a megyei kórház szívgyógyászati osztályának szakorvosa

Felszabadulási emlékművek

Rejtvényünkben néhány felszabadulási emlékművünk szobrászának nevét rejtettük el.

VÍZSZINTES: 1. A pécsi emlékmű alkotója. 13. így becézte a lányát Illyés Gyula. 14. Magasabb beosztásba helyezett. 15. Tíz angolul. 16. Rablott zsákmány. 18. ... Lumpur, Malaysia fővárosa. 19. Jóeszű. 21. A szentendrei emlékművet ő készítette. 24. Skandináv légitársaság. 26. Sportöltözék. 27. Japán és jugoszláv gepkocsijelzés. 28. Az egyik nem. 30. Pan társa. 33. Kártyaszín. 34. Középarány. 35. Lószerszám. 37. Az embert körülvevő valóság. 38. Hiszékeny. 39. Keresgél, kotorász. 41. Két egyfoma kettős betű. 42. Dán és thaiföldi autójelzés. 43. Szennyes. 45. Római 3. 46. Emelt hangú költemény. 48. Neves norvég színművész (Jakov). 49. Birtokol. 51. Rövidhulláim 53. Sémi nyelvet beszélő, sötét bőrű nép. 55. Fővárosa: Lomé. 57. „Vajh ... és merre van hazája” (Vörösmarty). 59. Világhírű filmművész volt. 60. Egyik megyénk rövidített neve. 61.... fánk, korong alakú sütemény. 63. Batsányi János verse. 64. Irodalmi mű. 65. A legtöbb vallási tiszteletet érdemlő. 67.... carte. 68. ... -görbe. 69. Paradicsom, idegen szóval.

Szép mozgású. 6. A legfőbb isten az ókon görög mitológiában. 7. Mutató névmás. 8. Község a Bükk aljában. 9. Az alanyt kifejező. 10. Minisztertanács. 11. Régi kék-fehérek. 12. Szóösszetételekben: új. 17. Kettős betű. 19. Omszk folyója. 20. A salgótarjáni emlékmű az ő munkája. 22. Ifjúsági lapunk betűjele. 23. Repülőgéptípus. 25. Roham. 29. Perzsa. 31. Létezik, de fordítva! 32. A győri emlékművet ő készítette. 33. Gyötrelem. 35. Meddő, hiábavaló. 36. Disznókat erdőben terelget. 39. Személyes névmás. 40. Állóvíz. 43. A protaktinium vegyjele. 44. Az an- timón vegyjele. 47. Szolmizációs hang. 50. Igeképző. 52. Igaznak tekinti. 53. Részben behatol! 54. P.I.O. 56. Greta ... 57. A dunaújvárosi emlékmű az ő alkotása. 58. Hatalmas. 62. Jelez. 64. . .. Appia. 66. Televízió. 68. Gépészmérnök röviden.

F.I.

Beküldendő: a hat alkotó neve.

A március 28-án közölt rejtvény helyes megfejtése: HA AZ EMBER MOSOLYOG, VAGY NEVET HOZZÁTESZ VALAMIT

ARASZNYI ÉLETÉHEZ.

FÜGGŐLEGES: 1. Ő készítette a miskolci emlékművet. 2. Régi űrmérték. 3. Bandzsító. 4. Igevégződés. 5.

Az elmúlt héten közölt keresztrejtvény megfejtői közül könyvutalványt nyertek: Király Tiborné, Orgo- vány; Szudöczki Ferenc, Szánk; Filer Gábor, Soltvadkert; Tábi Antalné, Kecskemét.

SZOLGÁLTATÓK ÜGYELETI RENDJE

VlZMÜ

Az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalathoz tartozó településeken a vízellátással kapcsolatos hibákat és rendellenességeket a fogyasztók a helyi víz-, illetve csatomaműveknél, illetve azok kezelőinek lakásán jelenthetik. Több fogyasztót érintő hiba esetén a tanácsnál, illetve a közműellátást irányitó üzemmérnökségen személyesen vagy telefonon kérhetnek segítséget — szombaton és vasárnap — az alábbiak szerint:

Kecskeméten az Izsáki út 13. szám alatti üzemmérnökség főportáján személyesen vagy a 28- 700-as telefonon. A megyeszékhelyen kívül a hetényegyházi, ballószögi és városföldi fogyasztók tartoznak ide. Kiskunfélegyházán munkaidőben bejelentés tehető: Tölgyfa u. 1. alatt,

telefon: 62-622, illetve munkaidőn túl Nyár utca 4. szám alatt az ügyeletesnél. Itt váiják a pál- monostori, petőfiszállási, gátéri, jászszentlászlói, bugaci, kunszállási, fölöpjakabi és orgová- nyi fogyasztók jelentkezését is. Tiszakécskén a Kossuth Lajos u. 64. alatt, illetve a 41-382-es telefonon lehet hibát bejelenteni. Munkaidőn túl a Szabolcska utcai vízműgépházi ügyeletet kell értesíteni. Az üzemmérnökséghez tartozó községek: Tisza- bög, Lakitelek-Tőserdő, Tisza- alpár, Nyárlőrinc, Lászlófalva, Kerekegyháza, Kunbaracs, La- dánybene, Lajosmizse, Felsőla- jos. Kunszentmiklóson a hiba- bejelentést a Marx tér 1. alá.(te- lefon: 55) kérik. Ehhez az üzemmérnökséghez tartozik: Tass, Dunavecse, Szalkszentmárton, Apostag, Szabadszállás, Izsák.

Csatomameghibásodás esetén Kecskeméten bejelentés tehető a Mindszenti út 6-ban (T.: 28-133); Kunszentmiklóson a vásártéri szennyvíztelepen; Kiskunfélegyházán a Csongrádi úti telepen vagy a 62-943-as telefonon. Lajosmizsén a vízműgépházban (Ceglédi út 76).

A Dél-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalathoz tartozó településeken a víz- és csatornahálózat hibáját Kiskunhalason a Brinkus L. u. 1. szám alatt személyesen vagy a 22-555-ös telefonon; Kalocsán a Hősök útja 31. szám alatt jelenthetik. A községekben a vízműnél, a vízműkezelő lakásán kérhető segítség.

A vízmű vállalatok kezelésébe tartozó közművek szakasz- határa ivóvízvezetéknél a vízmérő után 10 centiméterig, a csatornabekötésnél pedig a telekhatárig terjed. Ezen belül a hibák kijavítása a fogyasztót terheli.

DEMÁSZ

A villamosenergia-szolgálta- tással kapcsolatos panaszokat — áramkimaradást és egyéb hibákat — a következő kirendeltségeken, illetve azok telefonszámain lehet közölni: Kecskemét, Csongrádi u. 26. T.: 21-622; Baja, Bajcsy-ZsilinSzky u. 6. T.: 11-933; Kalocsa, István király u. 27. T.: 75; Kiskőrös, Petőfi S. 110. T.: 3; Kiskunfélegyháza, Fürst S. u. 18. T.: 62-022; Kiskunhalas, Mátyás tér 2. T.: 11- 032.

A hibabejelentéseket Kecskeméten, Baján, Kiskőrösön és Kiskunfélegyházán folyamatosan fogadják, személyesen vagy telefonon. Kalocsán és Kiskunhalason a kirendeltségen személyes bejelentés csak szombat reggel 7-től 15 óráig tehető. 15 óra után és vasárnap a kirendeltség kapujában elhelyezett postaládában lehet értesítést

hagyni, illetve telefonon a fenti számok folyamatosan hívhatók.

DÉGÁZ

A kecskeméti, valamint a városföldi, nyáriőrinci, helvéciai fogyasztók a gázszivárgásokat, -ömléseket, -robbanásokat, -tüzeket, -hiányokat és -kimaradásokat személyesen Kecskeméten, az Ipoly utca 4. szám alatt, vagy telefonon a 21-155-ös számon jelezhetik. Az ügyeleti szolgálat folyamatos.

Kiskunfélegyházán hibabejelentést személyesen a Nyomás 24. szám alatt, telefonon a 62- 440-es számon Jehet tenni.

Baján a DÉGÁZ-üzemegy- ségnél (Bajcsy-Zsilinszky u. 4.) személyesen, vagy a 12-588-as telefonon.

Kiskunhalason hibabejelentést a 11-792-es és a 11-177-es telefonszámon lehet tenni a DÉ- GÁZ-kirendeltségen.

művelődés

A moszkvai Montmartre

Moszkvában, a Bitca parkban szabadnapokon nagy a nyüzsgés. Még a komoly fagy sem akadályozza meg a főváros lakosainak ezreit, hogy eljöjjenek ide a szabadtéri festményA moszkvai „Bitca” festőművész-egyesület ötlete volt, hogy a képeket a műtermekből ide hozzák, ahol a' közönség megismerkedhet azokkal, és így lehetőség nyílik a hivatásos festők mellett az amatőrök számára is műveik értékesítésére. Egy ilyen kiállítás igénye már régóta megérett. Ezt bizonyítják az itt bemutatott alkotások is. Nemcsak stílusban, műfajban, témában igen eltérőek, hanem minőségükben js. Vannak itt vitára késztető, sőt silány művek is.

De a Bitca értéke éppen abban van, hogy maguk a nézők dönthetik el, melyik kép az értékes. Őket nem befolyásolja az akadémia szemlélete, nem bűvölik el őket a nagy nevek és a rangok. Ha egy kép tetszik, akkor megveszik. Ezen a kiállításon az árak is szerények, eltérően a művészeti szalonoktól, ahol a hivatásos képzőművészek alkotásai közelről sem elérhetőek mindenki számára.

Délre az érdeklődők csaknem másfél kilométeres ösvényen válogathatnak. A vásznak előtti heves viták, a nevetés, a zene vidám hangulatot, igazi vásári légkört teremt.

Három sorban láthatók a képző- és iparművészeti alkotások: pasztellek, akvarellek, grafikák, olajfestmények, portrék, fa- és fémszobrok, makramék és kerámiatárgyak. A műveiket bemutatni szándékozó alkotók jóval korábban jönnek ide. Nem közömbös számukra, milyen helyet találnak műveik bemutatására. Különösen népszerűek azok a művészek, akik a helyszínen 15—20 perc alatt készítik el bárkinek az arcképét.

Akaratlanul is felötlik az emberben a „kecskeméti Montmartre” lehetősége, ha arra gondol, hogy. a képző- és iparművészek nincsenek panasz híján Bács-Kiskunban, ami a megélhetésüket, anyagi helyzetüket illeti. A stílus, a műfaj, az alkotások minősége itt is igen eltérő, de válasszon a vevő! Érdekes kísérlet lenne, s minden bizonnyal tanulságos is .. .

RASZUL GAMZATOV:

Könnyem értük pereg

— Avar leányka, drága gyöngyöm, ki bántott, áruld el nekem! Oklömnyi hollószín szemedből hullong a könny keservesen .. .

Kit hívjak népünkből halálos párbajra? Hadd halljam nevét! Szikláinkon büntetni mármost kit kell e forró könnyekért?

— Ne állj bosszút, kérlek, miattam, apám és bátyám gyászolom. Hazájuk védték, háborúban pusztult e kedves két rokon.

— Avar vitéz, ne ródd nekik fel, hisz könnyem értük pereg: apámért, bátyámért, akikkel együtt többé nem élhetek.

(Csorba Győző fordítása)

KONSZTANYTIN VANSEIMKIIM:

Ezredbéli bajtársak

— Hogy is van ez tulajdonképpen? Sóhajt bajtársam egy nagyot. — Időm sem volt még visszanéznem,

S negyven év máris itthagyott.

— Hogy-hogy nem volt? A lövedékek Füttyét, a kiégett teret A földön az emberiségnek Feledni soha nem lehet.

Látni kell folyton, mit fedett be Ólomvihar, hóförgeteg.

A láb előre visz bár, egyre Hátrapillognak a szemek.

(Kiss Benedek fordítása)

S Emlék a háborúból

tett, de azt hiszem, abban is élelmiszer.

(Folytatás az előző oldalról) szóra osztották be Tambovba, azon a címen, hogy majd politikai munkát fog végezni a francia foglyok között.

Odafont, úgy látszik, nem tudták, hogy az elzásziak nagyon csúnyán beszélnek franciául, sokkal csúnyábban, mint Nakro- pin. Ezzel szemben én, minthogy Lausanne-ban tanultam franciául, a világ legszebb francia kiejtésével rendelkeztem, csak a nyelvtannal álltam hadilábon, így kerültünk össze, két nagyon sovány ember, akik aztán francia nyelven életre szóló barátok lettünk. Sajnos, később elváltunk, illetve még egyszer összekerültünk, amikor ö három napot töltött Budapesten, de örömünkben úgy leittuk magunkat, hogy egy értelmes szót se váltottunk, csak még mindig nagyon szerettük egymást.

Aztán végigautóztunk a városon. Ma már nincs semmi baja a memóriámnak, de ha Leningrád- ra gondolok, csak egy kis tábla töltött csokoládét látok.

De talán nem is lett volna miről beszélnünk, mert Tambovban mindent elmondtunk egymásnak. A homályon át, amit a tífusz hagyott bennem, még ma is átdereng Leningrád ostroma, és Nakropin fakó, szenvtelen hangja, ahogy éjszakákon át beszélt. A város két és fél évig volt körülzárva. A napi kenyeradag, mint egy gyufásskatulya. Leningrád- nak hárommillió lakosa halt éhen. O, Nakropin, az apját, amikor éhen halt, újságpapírba csomagolta, egy gyerekszánon végighúzta az utcákon, és belökte a tömegsírba. Aztán az anyját is odavitte, szintén papírba csomagolva. Az én agyam eléggé el volt még tompulva, de már nem hittem, hogy én vagyok a legreménytelenebb élőlény a földön.

Ehhez még hozzátartozik, hogy huszonöt év múlva, életemben először, megláttam Leningrádot. Luxusszállodában laktunk, és egy barátunk eljött értünk, hogy körülkocsikáztasson a városban. Megkérdezte, mit akarunk látni. Én azt mondtam, hogy a temetőt.

A temetőbert nincsenek sírok, csak beláthatatlan hosszú sorokban egyszerű betonkockák, az egykori tömegsírok fölött. A sírokon nincsenek nevek kiírva, hisz nem volt, aki följegyezze őket. De még akkor is, amikor ott jártunk, huszonöt évvel a város ostroma után, mindenféle holmit láttunk a sírokon. A fátyolos áprilisi napfényben elmentem megnézni, mit visznek ki az élve maradottak a harottaiknak. Láttam egy kis tábla töltött csokoládét, egy zacskó savanyúcukrot, és más efféle jelképes, de ehető tárgyakat. Kis csomagokat, amiben nem tudom, mi leheAz én írói életem zegzugos útjának legfőbb oka, életem legnagyobb sorsfordulata volt a második világháború.

Hadd mondjak erről néhány szót, mert ez az élmény azóta se hagy nyugodni, föl-föltámad bennem, más-más formában, és azt hiszem, ameddig lesz erőm szólni, nem fogok tudni hallgatni róla. Ez nem is csoda. A háború a legtöményebb élet, mert a leg- jelenvalóbb halál. Minden perc magában hordta azt a lehetőséget, hogy az lesz az utolsó. Ezért egyszerre olcsó és drága lett az idő. A háború a végletek találkozása. A gyávaság, az önzés, az egymás cserbenhagyása éppoly természetes és mindennapos jelensége, mint a hősies önfeláldozás, a bajtársi szolidaritás. Amit átéltünk, egyszerre volt a rettegés maga, és a rettegés legyőzése. Emlékszem olyan pillanatokra, melyek egy időben és egymás mellett voltak groteszken abszurd jelentésűek, és véresen, tragikusan valóságosak. Nem groteszk-e, hogy tíz—húsz felnőtt férfi egy szelíd dombhajlaton állva, a békés, bárányfelhös ég alatt meghall egy halk, sipító hangot, és egyszerre hasra veti magát? És van-e tragikusabb, van-e valóságosabb, mint hogy a húszból az egyik, aki barátod volt, mire a kezét visszahúzta, alaktalan, véres húscsomóként fekszik az oldalad mellett?

Egy ilyen emlék — és hány ilyen van — kivetette sarkaiból az életemet. Egy ideig megpróbáltam a régi dolgokról, a régi módon írni, de aztán rájöttem: mindent elölről kell elkezdenem. Volt rá időm: négy évig voltam különböző hadifogolytáborok lakója. Csak egy vágyam volt: átadni valahogy, közölni valahogy, amit átéltem. És én a valóság felöl indultam neki.

1