Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-30 / 101. szám
1987. április 30. • I'ETÖII NÉPE «* S K0S20NTJUK A BEKEBRIGADOK III. ORSZÁGOS TALALKOZOJANAK RÉSZTVEVŐIT ! A béke brigádjai • Sokért meffor dúltak a találkozó színhelyén. * Miskolci Szabadság téren. (Balogh Imre felvételei) Korunkban a békemozgalom világméretű erővé vált. Ennek bizonysága, hogy nemcsak a politikusok, az arra hivatottak emelik fel szavukat a békéért, hanem kisebb közösségek is. Például a szocialista brigádok. A múlt hét végén harmadízben találkoztak a békemunkában élen járó kollektívák Miskolcon. Csaknem négyszázan vettek részt az ország minden részéből a háromnapos rendezvényen, köztük Bács-Kiskun megyeiek. Makra Jenőné, a Kiskunfélegyházi Lenin Tsz Ikarus szocialista brigádjának tagja fel is szólalt. Miről beszélt a találkozón? — kérdeztük tőle. — Már kétszer vettünk részt a békebrigádok eszmecseréjén, legutóbb Szegeden. Arról szóltam most, hogy a mindennapi munka mellett igen sok szakmai, és politikai vetélkedőn indulunk, mert szeretjük a történelmét, az irodalmat és a világ ügyes-bajos dolgaival való foglalkozást. Rendszeresen nyomon követjük a napi politikai eseményeket és gyakran megvitatjuk azokat. Meggyőződésünk, hogy ilyen kis közösségek is, mint mi, tudnak tenni a békéért. Számos fiatal szakember dolgozik szövetkezetünkből közeli és távoli országokban, hozzánk is jönnek kül• Az Ikarus brigád küldöttei (balról jobbra): Kocsis László, Kővágó Károlyné, Makra Jenőné és Jászberényi László. földiek. Az egyetemes béke nélkül ez elképzelhetetlen volna. — Milyen programokon vettek részt Miskolcon? — Sok előadást hallgattunk meg a három nap alatt. Tetszett Fodor Istvánnak, az Országos Béketanács titkárának a békemozgalomról tartott beszéde, és néhány brigádvezető figyelemre méltó gondolatai. Bejártuk a várost és környékét, megismerkedhettünk a helyi üzemek, vállalatok kollektíváinak béketörekvéseivel. Sorolhatnám még tovább. Nagyon hasznos volt — mindannyiunk számára — a harmadik országos találkozó. T. L. Találkozó fiatalokkal Kárpáti Ferenc yexérezredes, boa« védelmi minUzter, Pozsgay Imrének. ■ Hazafiai Népfront Országot Tanácsa főtitkárának, Duschek Lajosáénak, a Magyar Nők Országos Tanácsa elnökének és Domokos Lászlónak, a KISZ KB titkárának társaságában tegnap az MN' művelődési hátában sorkatonai szolgálatukat telje- aitfl fiatalokkal találkozott. A találkozó résztvevői véleményt cseréltek a sorkatonai szolgálatról, a kiképzés feltételeiről, a katonafiat», tok élet- és munkakörülményeiről, a róluk való gondoskodásról. A baráti beszélgetés során szót váltottak a család, az Iskola, a munkahely és a különböző mozgalmi, társadalmi szervezetek szerepéről a hazafias, honvédelmi nevelésben és felkészítésben. Szóltak azokról a társadalmi és környezeti hatásokról, amelyek a katonai szolgálattal kapcsolatban a fiatalokat bevonulásuk előtt és szolgálati idejük alatt érik. A résztvevők véleményt mondtak arról: a katonai szolgálat mennyiben segíti a fiatalok felkészítését későbbi életükhöz, a szükséges ismeretek, készségek és a kollektív gondolkodásmód, életvitel kialakításában és fejlesztésében. A kötetlen, baráti hangulatú beszélgetés befejezéseként a honvédelmi miniszter összefoglalta az elhangzottakat, külön kiemelve azokat a véleményeket és észrevételeket, amelyeket a sorkatonai szolgálat ideje alatt a jövőben hasznosítani szükséges. A találkozón részt vett és a beszélgetésbe bekapcsolódott Horváth István altábornagy, politikai főcsoportfőnök, honvédelmi miniszterhelyettes, valamint Györgyi Béla vezérőrnagy, az MSZMP Néphadseregi Bizottság első titkára. Bolgár tévések Kecskeméten Az elmúlt napokban a Bolgár Televízió munkatársai forgattak Kecskeméten: a város idegenforgalmi és történelmi szempontból nevezetes épületeiről, a Kossuth térrel, ,a Ferencesek templomáról, a Kodály Intézetről, valamint az IBUSZ kecskeméti irodájáról készítettek filmet. Alkotásukat idegenforgalmi szakemberek bevonásával készítették, hogy a hazánkba érkező bolgár turisták figyelmét megyénkre, illetve Kecskemétre irányítsák. MUNKA ÉS MUNDÉR Ha az utóbbi hónapokban nem olvastam és .hallottam százszor, hát egyszer sem: „bizony, elvesztette ez és ez a szakma, hivatás a becsületét, sürgősen vissza kellene szerezni” ... Nyilatkozzék ezt joggal a pedagógusok, az egészségügyiek, a vasutasok, a szakmunkások, a suszterek, a postások, a rendőrök, a színészek, írók, s talán a kondások nevében is. Mindannyiunk nevében. És mi megadóan bólogatunk, mert tényleg: vissza kellene adni a munkának és mundérnak becsületét, mert ha nem tesszük, akkor rájuk ragad a becsület ellentétének Jelzője. De hát lehetséges? Lehetséges, hogy egy egész ország szinte valamennyi szakmája, foglalkozása, hivatása *hason- 16 gondokkal küzd? Ha cikkem hangját „harcosra és optimistára” venném, most elverhetném a port a sok elhamarkodottan általánosító, pesz- szimista nyilatkozón, mert ugye azért vagyunk még néhány százan, ezren, akik úgy érezzük, hogy a mi munkánk és mundérunk becses is, becsületes is! De nem alkarom elfedni a bajt. Amiről a sűrűn hallhatóolvasható nyilatkozatok szólnak, komoly bajt jelez. Nem is annyira a körülményekben, hanem inkább a bennünk rejlő bajt. Egy pszichózist jelez, mely — ha kollektív méretekben hatalmasodik el — szinte megállíthatatlan. Baj van a társadalmi munkamegosztással, a közös értékrend normáival, ha szinte minden felsorolható foglalkozás képviselői úgy érezhetik —, s ismételten joggal! —, hogy gyengült egy-egy szakma rangja, társadalmi megbecsülése, a bányászattól a marósig, a tanácsi adminisztrátortól az üzemmérnökig és tovább. Tudom, furcsa világban, melléküzemágak, gmk-k, vgmk-k, pjt^k, kisszövetkezetek, szerződéses üzletek, butikok, külföldi munkavállalások világában élünk. E pillanatban is rádiómból a reformról ömlik a szó, mely — mint mondják — áldozatokkal jár, de lassan úgy tetszik, minden réteg, minden szakma úgy érzi, máris áldozatává vált e politikai- társadalmi-gazdasági átrendeződésnek: már nemcsak a kisiparosok, a feltalálók panaszkodnak, hanem a gyár- igazgatók, téeszelnökök, sőt a miniszterek is. Pedig hát, valljuk meg, abszurd helyzet: az mégiscsak lehetetlen, hogy egyetlen szakma, egyetlen réteg se legyen elégedett pillanatnyi anyagi és erkölcsi megbecsülésével! Vagy ha mégis lehetséges, akkor bizony újra kell gondolni egész társadalmunkat, annak felépítését és működését, mert gondoljuk meg: milyen képet fest magának rólunk az ifjúság, milyen pályára szegődik önként gyermekünk, ha ebben a bizonytalan, panaszosan go- molygó szakmai leértékelődésben kell tájékozódnia? A publicistának viszonylag könnyű a dolga, ha diagnózist ad: ami megtörtént, az megtörtént. De mi legyen a kúra? Itt, sajnos, megint csak közhelyekre számíthatunk. Hiszen olyan megújulásra volna ázük- ség minden hivatás, foglalkozás, munka területén, mely az egyénre épül, s ugyanakkor amelyet a vezetés (minden szinten!) támogat és érvényesít. Hogy a jó cipésznek, látszerésznek, utcaseprőnek, szemétszállítónak, szerelőnek, kovácsnak, szabónak, költőnek, muzsikusnak, vasutasnak, mérnöknek, orvosnak, tanárnak érdemes legyen valóban jól dolgozni. Ehhez azonban versenyhelyzet kell. Ehhez ki kell rekeszteni — akár a munkából is — a rosz- szakat: a lustákat, a lelkiismeretleneket, a tehetségteleneket. S tegyük hozzá, ki kell Tekeszteni a rossz munkaerőket az igazgatók, osztályvezetők. titkárok, miniszterek, közfunkciót viselők közül is. Vagyis hát a szakmák és mundérok becsületét csak a folyamatosan ellenőrzött versenyhelyzet állíthatja vissza. Ne áltassuk magunkat: ez nem más, mint maga a működőképes demokrácia. Hogy ne csak képviselőt, de orvost, susztert, szerelőt is választhassunk szabadon, s a gyöngébb, lustább, tehetségtelenebb ne élhessen vissza monopolhelyzetével. A szakmák közötti hierarchiát mindig az élet alakítja. A se- bészorvos munkája mindig többet fog érni az anyagmozgatóénál. Csak a rossz sebészorvos és a jó anyagmozgató viszonya nem tisztázott egyelőre. Hogy a rossz miniszter, és a jó utcaseprő viszonyáról ne is beszéljünk. De ennek tisztázásához nyilvános megméretés kell, vagyis: demokrácia. Szentmihályi Szabó Péter Kelemen elvtárs, végre egy komoly ember jelentkezett a hirdetésre. Mert az az igazság — tette hozzá az üzemegységvezető —, sajnos körül vagyok véve jó pár iszákos dolgozóval. Fel is vettek, méghozzá brigádvezetőnek, — igaz ezt apámnak köszönhettem, akit jól ismert az igazgató is — hiszen nagy szakember volt 5 —, és már jó ideje dolgozott ott az állami gazdaságban. — Tehát Kelemen elvtárs, az ön keze alatt lesz tiz darab Hoffherr traktor, nyolc kombájn, és két 'gőzeke. Ezeket ellátja üzemanyaggal és alkatrésszel. Kap egy „Puch“ 350-es motorkerékpárt, és azzal könnyen fog közlekedni, mert kerékpárral vagy gyalog nemigen tudna eleget tenni brigádvezetői teendőjének, mert nagy a határ, és a gépek szerteszét dolgoznak, egymástól nyolc—tíz kilométerre. A munkásszállás mellett volt egy kis szoba, azt kaptam meg, az előttem lévő brigádvezetőé volt, aki bevonult katonának. Nem valami fejedelmi lakosztály volt, — egy vaságy, egy szekrény, egy asztal, két szék és fogas, ez volt minden felszerelés — de nekem ez nagyon is megPénzünk háromnegyedét vásárlásra költöttük Bővül a Gerébi-kúria Két nyugatnémet csoport május elsején beköltözik a Gerébi-kastély tőszomszédságában épült üdü- lőházba. A munkálatok még most is tartanak, hogy az említett időpontban ne legyen fennakadás a vendégek fogadásában. Rohamléptekkel építették fel a 39 szobából álló, 78 személyes üdülőházat, hiszen csak néhány hónappal ezelőtt kezdték meg a földmunkákat ... A miagy tél miatt néha le kellett áll. niuk az építőknek, de behozták a lemaradást. A HungarHotels üzemelteti majd a motelt és egy évben körülbelül tízezer hazai és külföldi vendégre számítanak a Lajosmizsétől mem messze, szép környezetűén levő iszálláshelyen. Egy 250 személyes nyári étterem is helyet kapott a kastély előtti területen, játszótér és esőbeálló Is épült. A későbbiekben teniszpályát, úszómedencét és tekepályát létesítenek az új üdülőház mellett felelt, már csak azért is, mert egyedül laktam a kis szobában. Ott Pálhalmán — ahol a koporsó, meg a homoklebillentés miatt töltöttem a büntetésemet — már tömegiszonyom támadt, ugyanis egy-egy szobában 60-70-en is voltunk. Reggel a gépműhelynél a főgépész bemutatta nekem Táborit, a másik brigádvezetőt. — No, majd a Tábori elvtárs megmutatja Kelemen elvtárs, hogy merre vannak a traktorok, a kombájnok és a gőzekék. A főgépész adott brigádkönyvet, vételezési jegyeket, összeismertetett a raktár dolgozóival, szóval elrendezett minden dolgot, és kioktatott arra, hogy bizonyos esetekben mik a kötelességeim és teendőm. Ügy dél felé ért véget a főgépész útbaigazítása. Majd ebéd után aztán Tábori Ferkó, a másik brigádvezető BMW-jén körbejártuk a gépeket. V. majorhoz érve a kocsma előtt leállította Tábori a motort. — Ide bemegyünk, és megiszunk egy-két üveg sört Kelemen elvtárs — mondta Tábori. Bár most nincs nálam pénz —de ez nem érdekes, mert a nővérem a kocsmáros. Beléptünk az ivóba, két ember ült az asztalnál. Tábori nagyot rikkantott: — Pirikém légy szíves gyere elő, mert sietünk. Pár pillanat múlva nyílott egy ajtó a pult mellett és egy csinos nő lépett ki rajta. Én is köszöntem, Tábori bemutatott neki. — Pirikém ez itt Kelemen elvtárs, a másik brigádvezető — a Varga Lajos helyett —aki bevonult katonának. A hölgy kezet fogott velem és mosolyogva mutatott egy asztal felé, hogy foglaljunk helyet. Leültünk, s rágyújtottunk. — Mi a foglalkozása a sógorodnak? — kérdeztem Táboritól. — Annak már semmi. Meghalt már két esztendeje. Tudod, szerette a piát, és részegen nekiment motorkerékpárral egy út- széli feszületnek, a lezuhanó pléhkrisztus ráesett, és összetó'r- te a koponyáját. Közben jött a szőke hölgy ét négy üveg jéghideg sört tett elénk az asztalra. —• Hát akkor egészségünkre — mondta Tábori, miközben mohón egy hajtókára kihörpintette as üveg sört. Én is követtem a példáját. Rövid félóra alatt megittunk 12 üveg sört, azaz fejen- kint 6 üveggel. Kimentünk « motorhoz. (Folytatjuk) Statisztika a belkereskedelemről Belkereskedelem 1986 címmel a KSH közzétette a lakosság pénzbevételeinek és kiadásainak elmúlt évi adatait. Eszerint tavaly 630 milliárd forint volt a lakosság pénzbevétele, 9,5 százalékkal több, mint a megelőző évben. Ennek háromnegyedét áruvásárlásra fordították, valamivel kisebb hányadot, mint 1985- ben. A kiskereskedelem 563,9 milliárd forint értékű forgalmat bonyolított le, mennyiségben 3,7 százalékkal többet, mint a megelőző esztendőben. A magán-kiskereskedelemben eladott áruk mennyisége növekedett jelentősebb mértékben. Tavaly átlagosan 4,5 százalékkal emelkedett a kiskereskedelemben forgalomba hozott áruk fogyasztói ára. Az élelmiszerek és vegyes iparcikkek az átlagosnál kisebb mértékben drágultak, leginkább a ruházati termékek ára nőtt, átlagosan 8,7 százalékkal. A statisztikai kimutatás megállapítja, hogy az élelmiszerek, a vegyes iparcikkek és a tartós fogyasztási cikkek kínálata javult, míg a ruházati termékeké több cikkcsoportban romlott. Az adatok tanúsága szerint az elmúlt év december 31-én 84 ezer üzletből és vendéglátóhelyből állt a kiskereskedelem hálózata. A szocialista kiskereskedelemben 2435 üzletet létesítettek az elmúlt évben, viszont 2276- ot megszüntettek. Az elmúlt esztendő végén 4439 bolt és 7421 vendéglátóhely működött szerződéses rendszerben, részarányuk a bolthálózatban valamelyest csökkent, a vendéglátásban kismértékben emelkedett. Valamennyi üzlettípusban nőtt a jövedelemérdekeltségű formában működő egységek száma, jelenleg 3554 bolt és 2088 vendéglátóhely üzemel ebben a formában. Az üzletek nyitva tartási rendjében lényeges változás az elmúlt évben nem történt, a 6 napos nyitva .tartás megvalósítása lassan halad, a vasárnap nyitva tartó üzletek száma kevés. A belkereskedelemben 432 ezren dolgoznak, a létszám kismértékben csökkent a megelőző évekhez képest. A dolgozók havi átlagbére 5452 forint volt az elmúlt esztendő végén. Átlagkeresetük ennél körülbelül havi 200 forinttal több, összességében 7 százalékkal magasabb jövedelemre tettek szert, mint egy évvel korábban. Bár az átlagbérek és -keresetek a belkereskedelemben a népgazdaság más ágaival azonos ütemben emelkedtek tavaly, nem mérséklődött a korábbi években kialakult lemaradás — állapítja meg a statisztika. KELEMEN KÁROLY: Az alkohol rabságában / y J 1 Rövid idő múlva meg- \^1 ’/ kaptuk Bogdánnal együtt a papírt, hogy november elsején jelentkezzünk a pálhalmai büntetésvégrehajtási intézetnél „le- törleszteni” az adósságunkat. A két büntetést az adonyi járásbíróság egybevette, és összbünte- tésként hat hónapot levett, így maradt a másfél év. De aztán az is kevesebb lett ismét hat hónappal, mert jó munkám után elengedték büntetésem egyhar- madát, és egy év múlva szabadultam. Egy darabig édesapámnál voltam, úgyis az volt a tervem, hogy végleg ott maradok, de nyughatatlan természetem újabb kalandok felé hajtott. Olvastam a Tolna Megyei Népújságban, hogy az Alsóteledi Állami Gazdaság felvesz traktorosokat, kom bájvezetőket, ■ és gőzekefütőket. — No én ide elmegyek, mondtam édesapámnak, aki ugyanabban a gazdaságban volt gépkocsivezető, — csak másik üzemegységben, Szilvánpusztán. összecsomagoltam szegényes „stafírungomat", és elutaztam Alsóteledre. Ott nem kérdeztek semmit afelől, hogy hol voltam egy évig, és miért vették el a hajtási engedélyemet. Csupán annyit kérdezett az üzemegységvezető, — hogy iszom e szeszt, és mennyit. Én letagadtam, azt mondtam, hegy néhanapján, esetleg megiszom egy-két pohár sört, vagy éppen bort, — de azt is munka után. — Nagyszerű„
