Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-03 / 79. szám
1987. április 3. • PETŐFI NÉPE • 5 EGYÜTT DOLGOZOTT A MATEMATIKA FEJEDELMÉVEL Vendégünk volt H. H. Goldstine amerikai professzor 1979, I. Neumann Kongresszus. Herman H. Goldstine áll a pódiumon és történeteket mesél Neumann Jánosról. A hallgatóság élvezi, felcsattanó taps és hálás nevetés fogadja az elbeszélés fordulatait, mert erre az egy órára kimondatlanul is felfüggesztették a kongresszus munkáját, és az előadó, de a hallgatóság is akaratlanul egy anek- dotázó társasággá alakult át. A fenti sorokat a professzor Magyarországon is megjelent: A számítógép Pascaltól Neumannig című könyvének előszavából idéztük, aki a Kecskeméti Tavaszi Napok rendezvénysorozat keretében a megyeszékhely vendége volt. A 74 éves, korát meghazudtolóan fiatalos matematikus a kecskeméti találkozó közönségét is magával ragadta. Megismétlődött a nyolc évvel ezelőtti rendhagyó előadás. Neumann Jánosról szóló történetei, maga az a tény, hogy egy amerikai tudós adózik tisztelettel és nagyrabecsüléssel vendéglátói előtt volt munkatársának, a világhírű magyar matematikus emlékének, lázba hozta hallgatóságát és különös hangulatot varázsolt. — A technika világában a legnehezebb dolog a megfelelő időben, a megfelelő emberekkel valami egészen újat kitalálni — emlékezett vissza az akkori időkre H. H. Goldstine. — Ha túl korán kezdünk hozzá a feladathoz, az ember elveszik a részletekben, mielőtt bárminek a végére érne. Ha túl későn fogunk hozzá, akkor biztosan közbejön egy magyar és már mindent megold, mire egyáltalán elkezdhetnénk a munkát. Ebben az esetben az egymásra találás szerencsésen alakult. Neumann csatlakozott hozzánk és ettől kezdve egész életére eljegyezte magát a számítástechnikával. A kérdés ezek után már csak úgy vetődött fel bennem, hogy én mit is tudok hozzátenni, hiszen Neumann gyakorlatilag mindent meg tud oldani — állítja szerényen az amerikai professzor. A válasz egyértelmű: mindennap együtt dolgoztak és olyan képességek- kel rendelkeztek, amelyekkel jól kiegészítették egymást. Amikor a közös munkát Lovas Béla, a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola tanára Neumann—Goldstine architektúraként említette, a profesz- szor nem hagyta szó nélkül a párosítást és sajátos humorával közbeszólt: egy életre a barátommá fogadtam! — Mindig nagyon keményen dolgoztunk, de sohasem úgy, hogy annak ne lett volna hangulata. Engedjék meg, hogy elmondjak egy történetet: — Neumann gyakran ment haza megoldatlan problémákkal. Ilyenkor éjszaka álmában is a megoldással foglalkozott, aminek az ő esetében mindig nagyon egyszerűnek, mindig nagyon gyönyörűnek, nagyon elegánsnak kellett lenni. Egyszer még fiatal korában Göttingenben volt és egy logikai elméleten dolgozott; valaminek az ellenkezőjét próbálta bebizonyítani. Az első este, amikor elaludt, megálmodta a megoldást. Felkelt és írt, írt, írt, de nem tudta egészen befejezni. Egy kevés még hátramaradt ahhoz, hogy eljusson a bizonyításig. Egész nap dolgozott rajta, mégsem haladt előre. Hazament, lefeküdt és álmodta tovább. Felébredt, felkelt az ágyból és megint csak írt, de egy egészen kicsivel a megoldás előtt ismét megakadt. Később azt mondta nekem: tudod, az a szerencse, hogy harmadik éjjel már nem álmodtam erről! A rövid látogatás alatt a professzor arra is szakított időt, hogy az újságíró kérdéseire is válaszoljon: — Amikor közös munkájuk eredményeként megszületett a számítógép, hogyan fogadta a nagyközönség? — Ez ma már talán mulatságosan hangzik, de létrehoztunk egy csoportot, hogy igazoljuk és bebizonyítsuk: a komputer hasznos lehet az emberiség számára. Egy közös barátunk, Norbert Wiener nagyon aggódott amiatt, hogy az új technikai eszköz bevezetése tömeges munkanélküliséget fog okozni. Mi nem hittünk ebben. Wiener elment a szakszervezetekhez és megpróbálta felhívni a figyelmüket az általa felvetett problémára. Szerencsére az ottani vezetők túl okosak voltak ahhoz, hogy holmi matematikaprofesszorok miatt különösebben izgassák magukat. Felfogták és reálisan érzékelték: a komputer nem fogja megfosztani az embereket a munkától, de azt is látták, hogy a számítástechnika alapvetően megváltoztatja az addigi munkamódszereket. Az én véleményem szerint a számítógép méltóságteljesebbé, sőt humánussá teszi majd az ember számára az életet. — Ha valaki lemarad a számítástechnika alkalmazásában és továbbfejlesztésében, milyen hátránya származik ebből? — Egy idős embernek már nagyon nehéz lépést tartania a korral, azonban a fiatalok sokkal könnyebb helyzetben vannak. Ha gyermekeink úgy nőnek • Herman H. Goldstine: „Önöknek a szoftverre kellene koncentrálniok .. (Tóth Sándor felvétele) fel, hogy közben megismerkednek a számítógéppel, akkor azt úgy fogják hasznosítani, mint mi most bármelyik megszokott használati vagy munkaeszközünket. Egyszerűen lehetetlen kikerülni a fejlődés útját. Csak úgy fogunk boldogulni, ha lépést tartunk a korszerű technikával. — Évtizedes tapasztalatai alapján milyen tanácsot adna nekünk, akik még csak a munka elején tartunk? — A számítástechnika sikeres alkalmazása sok összetevő együttes eredménye. A legfontosabb természetesen a pénz, amit a felhasználók nem a hardverre, hanem a szoftverre költenek el. Úgy gondolom, önöknek a szoftverre kellene koncentrálniok, mert Magyar- országnak ezen a téren előnye és nem hátránya van. — Van-e hírük á világban a mai magyar számítástechnikai szakembereknek? — Igen, természetesen. Neumann a nagy név, az ő személye az abszolút csúcs, de mások is ismertek. Minden magyarra mi bizonyára tíz másik nevet tudunk említeni. Úgy tűnik, ez a klíma zseniális embereket teremt! Nem vagyok biztos benne, de talán a hideg teleknek köszönhető. — Szeretnénk, ha magáról is mondana valamit. Mivel foglalkozik most? — Amerikában három olyan intézmény van, mint a Magyar Tudományos Akadémia. Ezek egyikét, a legrégebbit, az Amerikai Filozófiai Társaságot a Londoni Királyi Társaság mintájára 1743-ban Benjamin Franklin alapította. Ennek vagyok az ügyvivő igazgatója. Ha pedig a szabad időm engedi, a matematika történetével foglalkozó könyveket írok. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy egyik könyvem Magyarországon is megjelent. Kisvágó Árpád MAGYAR HITEL BANK RT KISKUNFÉLEGYHÁZÁN Versenyben a pénzintézetekkel A Magyar Nemzeti Bankból három kereskedelmi bank vált ki január elsejével. Közülük a legnagyobb a Magyar Hitel Bank Rt, mely a Magyar Nemzeti Bank Általános Hi- telfőigazgatóságábol alakult. Alaptőkéje mintegy 9 milliárd Ft, az induló hitelállomány 150 milliárd forint, létszáma 1600 fő. Működési területe Budapestre és 18 megyére teljed ki. A 9 milliárd forint részvény nagyobb hányadával a magyar állam rendelkezik, de jelentős a gazdálkodó egységek es intézmények részvénytőkéje is, amely több mint kétmilliárd forint. Bács-Kiskun megyében a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságához tartozott bankfiókok közül Kiskunfélegyházán kezdte meg 1987. január elsejétől működését a Magyar Hitel Bank Rt szervezetében, önálló igazgatóságként. Az induló ügyfélkör változatlan, ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek számláit vezetjük. Segíteni kívánjuk a vállalati döntések előkészítését, hatékonyságát. Köztudott az, hogy a kétszintű bankrendszer kialakításával több pénz gyakorlatilag nem áll rendelkezésre. Várhatóan a betétszerzéseknél alakul ki a legnagyobb verseny a kereskedelmi bankok között a többletforrás megteremtése érdekében. Éppen ezért legfőbb feladatunk a betétgyűjtés, amely a hitelkihelyezéseink lehetőségét bővíti. A rendelkezésünkre álló fejlesztési forrásokat a legjobb hatékonyságú és gyorsan megtérülő fejlesztésekhez biztosítjuk, szem előtt tartva a népgazdasági célkitűzéseket is. Új üzletágak bevezetését is tervezzük. Foglalkozni kívánunk még a váltó elterjesztésével, a tőke befektetésével, kötvénykibocsátási akciók szervezésével, a bank saját kötvényeinek és részvényeinek jegyeztetésével, lízing- és faktoring-ügyletekkel, egyéb banki szolgáltatásokkal. Igazgatóságunk nyereségérdekeit. Ezért szolgáltatásaink színvonalának emelésére törekszünk. A kereskedelmi bankok megalakulása versenylehetőséget teremtett és ebben a versenyben mi is részt kívánunk venni. így a számlavezetésünkhöz nem tartozó gazdálkodó egységek számára is nyújthatunk hiteleket és elfogadhatunk betéteket. Osváth Sándorné igazgató OLCSÓ ÉS KEVESET FOGYASZT „Oka” típusú mikrogépkocsi rcz. • Próbapályán az új, kisfogy asztású személygépkocsi, az Oka. (Fotó: APN —KS) A Szovjetunióban egy különösen kisméretű gépkocsimodell gyártását készítik elő. Ilyen kisméretű gépkocsit ez ideig nem gyártottak még az országban. Az új gépkocsitípus három vállalat—a Volgái Autógyár, a Kámai Autógyár és a Szerpuhovói Motorgyár — közös „szülöttje”. Ezért ez a gépkocsi három néven ismert: „Káma”, VÁZ-1 111 és „Oka”. Mindhárom elnevezés feltételes, a gépkocsivezetők körében azonban a gépkocsit „Oka” néven ismerik. A teljes egészében fémből készült háromajtós „hatch-back” típusú karosszéria három utasra és a gépkocsivezetőre készült. Az „Oka” kéthengeres motorja (a VÁZ— 2108 típusú motor fele) 650 köbcentiméteres lökettérfogattal és 30 lóerő teljesítménnyel rendelkezik. A motor a gépkocsi tengelyéhez képest keresztben helyezkedik el. A motor kontaktusnélküli elektronikus gyújtási rendszerrel rendelkezik. A vezérlési mechanizmusban fogas ékszíjat alkalmaztak. A gépkocsi elsőkerék-meghajtású. A miniatűr motor és a csökkentett méretű akkumulátor lehetővé tette, hogy a motorháztető alatt helyezzék el a pótkereket. Az erősen megdöntött első szélvédőt egy ablaktisztító lapát tisztítja. jS Bár ez a gépkocsi igen kis méretekkel rendelkezik, azért találtak helyet egy kisebb csomagtartónak is, amelybe a hátsó ajtón lehet benyúlni. Az „Oka” sorozatgyártását 1987 végén tervezik beindítani. A Kámai és Volgái Autógyárak 20—20 ezer gépkocsit fognak kibocsátani évente. A Szerpuhovói Motorgyár évente 10 ezer gépkocsit fog gyártani, speciálisan csak rokkantak részére. Ennél a variációnál a beszállás megkönnyítésére elfordítható vezetőülést építettek be. Az „Oka”-t nagyon várják a vásárlók, mivel ez lesz a legolcsóbb gépkocsi az országban. Irányárát 3500 rubelben állapították meg. Az új kiskocsi igen gazdaságos — 4 liter benzint fogyaszt 100 kilométeren és 120 kilométeres óránkénti sebesség elérésére képes. A jelenlegi igény ezekre a kisfogyasztású gépkocsikra, a szakemberek véleménye szerint, eléri az évi 400—500 ezer éves mennyiséget. KORSZERŰ KÖRNYEZETBEN >> Nagyüzem i ’ ’ népm űvészét A kalocsai hímzés, a csodaszép motívumokkal díszített fehér vászon óriási hírnévre tett szert. Nem csoda hát, hogy a Duna menti városban nagyüzemi módon (is) készítenek kisebb és nagyobb térítőkét, futókat, riseliő- zött darabokat, ruhákat. Ne gondoljon senki sem arra, hogy „meghamisítják” a népművészetet s valamiféle gépek alakítják a „termékeket”. A városban és a környéken máig őrzik a hagyományokat, így a hímzést is. Több száz bedolgozója van a Kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezetnek. így tehát a konfekcióosztályon a modern villanygépekkel varrott gyermek- és női blúzokat, ruhákat eredeti, kézzel hímzett kalocsai virágok ékesítik. A világos helyiségben harmincán szorgoskodnak, a Május 1. és az Angela Davis szocialista brigád tagjai. A földszinten ugyancsak „pávás” termékek kerülnek ki a szorgos kezek alól. A Nefelejcs brigád asszonyai mossák, vasalják, csomagolják a Népi Iparművészeti Tanács által zsűrizett, szebbnél szebb térítőkét. Az említett munkafázisokat néhány hete kényelmesebben végezhetik a dolgozók, ugyanis elkészült a Kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet új épülete. Az alapokat 1984 elején rakták le, az építésben a helyi Generál Építőipari Kisszövetkezet vette ki részét. A jelentős beruházás részben saját erőből valósulhatott meg, mintegy tizenötmillió forintos építési költséggel. A tágas, korszerű gépekkel, segédeszközökkel ellátott épületet április végén adják át ünnepélyesen. B. T. (Straszer András képriportja) ím • A Kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövet- Ék kezet új épülete. » t f • Világos, tágas , helyiségben dől- jP goznak a konfek- |p|l cióosztályon. HU • * igfÉM • Villany gépeken varrják a blú- «í#Éí • Félig nedvesen — s visszájáról — vasalják. • A kézzel hímzett térítőkét először áztatják, mossák ...-Átf. • Az utolsó munkafázis: a csomagolás. VILÁGGAZDASÁG A mamutvállalatok alkonya? Nyugat-Európa-szerte makacsul tartja magát a vállalategyesülési hullám, jóllehet a vállalati összeolvadások foiyamata az Atlanti-óceán túlpartján szakértők szerint már leáldozóban van. Hogy csak néhány egyesülést emeljünk ki az elmúlt évek listájáról: a Daimler Benz megszerezte az AEG-t, az olasz Olivetti ellenőrzéshez jutott a Valeo autóalkatrészeket gyártó francia csoport felett, a brit Hanson társaság pedig az egyik legnagyobb brit élelmiszer- v ipari csoportot vásárolta föl. Bár az Égyesült Államokban is egyelőre sokan biztosabb üzletnek tekintik más vállalatok részvényeinek megszerzését, mint a saját fejlesztést, szakértők szerint a nyolcvanas évek elejének felvásárlási hulláma az évtized végére végleg kifullad. Ennek oka pedig az, hogy a hatalmas társaságok nem működnek hatékonyabban attól, hogy óriási méretű- ekké váltak, sem jobbak, sem rosszabbak a külön ténykedő vállalatok teljesítményénél. • • Önmaguk árnyékai Az óriássá növekedett konszernek jövedelmezőségi gondjai sokrétűek: lehetetlen megítélni a rendkívül változatos — a jégkrémgyártástól az olajiparon át a híradástechnikáig terjedő — vállalkozásokat egybeolvasztó mamutok várható jövőbeli helyzetét. Az amerikai óriások az 1980—86 közötti években nem is növelték forgalmukat, néhánytól, mint például az LTV — energia, acél- és repülőgépgyártási — vállalkozásokat magába olvasztó konszerntől eltekintve. Tanulságos egyébként az LTV pályafutása. Három évvel ezelőtt a társaság megszerezte a Republic Steel acélgyártó vállalatot 770 millió dollárért, abban a reményben, hogy saját acélgyártó kapacitásával kiegészítve a termelési költségeket csökkenteni tudja. Az olaj és az acélárak visszaesése azonban keresztezte a számításokat, óriási adósságokat halmozott föl a vállalat, ami az Egyesült Államok legnagyobb vállalati krachjához vezetett. A rossz tapasztalatokon okulva ma már a mamutkonszernek tucatjai csak árnyékai valahai önmaguknak, az ITT vagy a Litton Industries is igyekezett felszámolni az elmúlt években a „vegyeskereskedés” jelleget, megszabadulni a szállodáitól, a biztosítótársaságaitól, az idegen profiltól. Változóban a divat: a diverzifikálás, a vállalatok megszerzése helyett a konszernek azokon a területeken kívánnak újabban bővülni, amihez a legjobban értenek. Szerzés helyett megszabadulás * Abból a vizsgált 33 mamutvállalatból, amely 1950 óta jött létre, kétharmad már megszabadult az idegen tevékenységektől. illetve az azokat folytató tagvállalatoktól. Nálunk is ismert, sikertelen összeolvadást végző cégek, a Xerox, a CBS, vagy Westingshaus átlagosan négy korábban megszerzett vállalatából háromtól már megszabadult. A mamutvállalatok eddigi pályafutását elemző tanulmány persze nem állítja, hogy nem voltak sikeres összeolvadások, és azt sem, hogy adott esetben nem javulhat a vállalati teljesítmény a tevékenységek diverzifikálása révén. Csakhogy nem a felvásárlási divat, hanem — így a szerzők — megfontolt közgazdasagi elemzés alapján kell dönteni a vállalatszervezeti változtatásokról. Mérlegelni kell, mennyire jövedelmező az új üzletág, várható-e az új technikát alkalmazó versenytársak piacra lépése. A vállalatok megszervezésének költségei nem magasabbak-e a várható profitnövekedésnél, és növeli-e a bevételt, hogy az új tevékenység jobban folytatható nagyobb szervezetben — a korábbi önállóbb, kisebb szervezeti kerettel szemben. Milyen előnyökkel járhat? A nyugat-európai elemzők kutatják, hogy lehet elkerülni azt az „amerikai jelenséget”, hogy az állandóan bővülő vállalatoknál szinte automatikus reflexszé válik a további terjeszkedés. Az új vállalatok megszerzése és teljes beolvasztása helyett,' illetve mellett alkalmazható módszernek tartják a szakértők a változatos vállalategyesülési módszereket. A szempont mindig az, hogy milyen formában juthatnak a tagvállalatok többletelőnyhöz egymás szaktudásának, ismereteinek hasznosítása révén. A konszern adott esetben bankhoz hasonló módon is működhet, vagyis beleszól abba, hogyan áramoljon a tőke a tagvállalatok között, de a vezetésben nagyfokú önállóságot biztosít számukra. Előnyhöz juthatnak a mamut- vállalaton belül a tagvállalatok abban a formában is, amelyben szintén fenntartva az önállóságot, a tagvállalatok építhetnek a konszern technikai hátterére, kiépített piaci kapcsolataira — következésképpen csökkenthetik a vállalkozási költségeket. Marton János *
