Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-25 / 97. szám

1987. április ' 25. « PETŐFI NÉPE ® S

Százéves a bajai gázszolgáltatás

Ne botorkáljon a polgár többé sötétben ! — ennek érdekében úgy határozott Baja törvényhatósági jogú város tanácsa, hogy a közvilágítást az akkor legkorszerűbb módon, gázgyár létesítésével oldja meg. Árajánlatokat kértek, melyek közül a legkedvezőbbnek egy augsburgi cégé bizonyult. A megbízástól számított egy éven belül, azaz 1887 februárjában kigyulladtak a fények: szám szerint ' 82 egész és 120 fél éjszaka világító lámpa derítette a sötét ■utcákat — tudtam meg Rábóczki Jánostól, a Dél-alföldi Gázszolgáltat ó Vállalat bajai üzemegységének vezetőjétől, aki a centenáriumra egy kis könyvecskében összeállította a gyár történetét.

Az üzem az alapítástól kezdve &3 esztendeig szénlepárlásos technológiával működött olyképpen, bogy a kemencéket saját készítésű koksszal fűtötték. A gáz tárolására egy földbe süllyesztett, ®00 köbméteres tartályt építettek, amelynek kapacitása csak a belváros ellátására volt elegendő. A fogyasztók száma lassan növekedett, ezért 1912-ben még egy hasonló méretű gáztartályt helyeztek üzembe. Az első világháború idején — a kedvezőtlen gazdasági viszonyok ellenére — 277 lámpa világított, és a felhasználók száma 683-ra növe- íkedett. A szénhiány gyakran okozott üzemszünetet, a gyár és a város között állandóak voltak az egységár körüli viták, perek, amelyek csak 1923-ban, az üzem városi tulajdonba vételével jutottak nyugvópontra.

A termelés biztonságának megteremtése érdekében a szón beszerzését kereskedőkre bízták, majd az elavult kemencéket korszerűbbekre cserélték ki. Miután a villamosítás gondolata egyre inkább előtérbe került, számoltak a világítógáz iránti igény csökkenésével. A kereslet fokozására •mintafőzési bemutatót szerveztek, s így bizonyították a gáztűzhelyek, -főzök, -kályhák gazdaságos és kényelmes voltát. Szükség is volt az előrelátó propagandára. A termelés a villanyáram bevezetését megelőző esztendőben, 1926-ban érte el a tetőpontot, a félmillió köbmétert. Ezt követően a világítás céljára felhasznált gáz évi mennyisége majd 90 százalékkal csökkent. Ezt •részben ellensúlyozta a háztartási célú felhasználás 120 százalékos növekedése. Az 1932-es évben nagyarányú felújítás kezdődött, melynek során minden régi épület kicserélődött.

A háború végén a gázgyár volt az egyetlen bajai üzem, amely •nem hagyta abba a termelést. Fennállt ugyan a hálózat leromlása miatt a felszámolás veszélye, de a deficitet 1949-re sikerült kiküszöbölni. A szűk kapacitás miatt megkezdődött egy ötezer köbméteres tároló építése, de ezt a munkát az 1956-os jeges árvíz meghiúsította, sőt a március 11-én történt gátszakadás következtében a gázellátás is megszűnt egy időre. (A telep kezdettől fogva a jelenlegi helyén volt, a Sugovica- partján. A víz .mintegy másfél méter magasságig borította a telepet, és csak a dolgozók hősies áldozatvállalásának köszönhető, hogy nem okozott helyrehozhatatlan károkat.)

A fogyasztók száma 1963-ban már megközelítette a háromezret, és a kemencék nem voltak képesek elegendő gázt előállítani. A nehézségek áthidalására a vezetékekbe vasúton érkezett föld-, propán-bután-, illetve generátorgázt kevertek. Alapvető technológiai változást hozott az 1970-es esztendő, amikor benzinbontásos eljárásra tértek át. A lakosság igényei eközben olyan rohamosan nőttek, hogy az 5000 köbméteres tartály nem bizonyult elegendőnek: állandóan attól tartottak, hogy üzemzavar esetén •leáll a gázszolgáltatás. A veszély elhárítására az egyetlen kézenfekvő és lehetséges megoldást (választották: Baját is bekapcsolták a földgázhálózatba. A nevezetes dátumot, 1980. szeptember 29-ét hatalmas munka előzte ■meg. Negyven kilométer hosz- szan építettek vezetéket, és 3 ezer lakásban végezték el a belső szerelést. Azóta a fogyasztók száma négy-, a gázfelihasználás tizenötszörösére növekedett. A VII. ötéves terv végére Baja, Bácsalmás és 11 község területén nem kevesebb mint 25 ezer fogyasztóval számolnak.

A kezdet: 202 pislákoló gáz- lámpa. Egy évszázad múltán: százezernyi ember számára ad meleget a jubiláló bajai gázgyár.

Gál Zoltán

« Az miben épült gáztartály, mely ma már

képen

látható.

TAVASZ

Gyári nagymamák

Minden hónap első péntekjén gyűlik össze a harminc-negyven nyugdíjas. Ami a szokásostól eltérő: nem a tanács által felkarolt klubmozgalom keretében, hanem saját vállalatuknál, régi munkatársakként.

A hónap első péntekje tulajdonképpen fogadónap számukra. A szakszervezet öt tagja foglalkozik ilyenkor azok problémáival, akik egykoron aktívan dolgoztak a maguk, a vállalat és az ország javára. Az idős emberek ezeken a péntekeken szakszervezeti segélyt kérhetnek, elmondhatják gondjaikat. Így indult a kezdeményezés a BRG kecskeméti gyárában.

És hol tart most? Egy-egy fogadónapra azok is eljönnek, akiknek nincs problémájuk, hogy ismét munkatársaik körében lehessenek. Sokan régről ismerik egymást. Akad olyan Is, aki az egybegyűltek közül senkit sem ismer azokból az időkből, hiszen, a gyár másik üzemrészében dolgozott. A nyugdíjaskor hozta őket össze, a fogadónap, a régi munkahely hangulata. Persze az arcok nem mindig ugyanazok. Am vannak, akik időről időre visz- szatérnek. És terveznek... Kirándulásokat, összejöveteleket.

Meg kell beszélni természetesen a segítséget is, amit az üzem szívesen vesz tőlük. Kommunista szombatokon ők a gyári nagymamák és nagyapák, akik — óvoda, bölcsőde híján — vigyáznak a dolgozó szülők gyerekeire.

Szívesen járnak vissza. Ügy érzik, megbecsülik őket, számítanak rájuk, segítségükre.

X. Mí.

KELEMEN

KÁROLY:

Az alkohol rabságában

/17 \ Nyár eleje lehetett, ha I -* ' V jól emlékszem, úgy június 24—25-ike. Homokot horelitünk a Dráva mentéről egy nagy építkezéshez. Az alábbi esetemet, lehet, hogy sokan ismerik, mert nagy híre volt.

Szombaton reggel értünk haza kísérőmmel K.-ra, a teherautó- fuvarozási vállalat telephelyére. Éppen a fürdőbe indultunk, amikor az irodák felől kiabálást hal- iok. A hang irányába fordulva látom ám, hogy Varga, a szállítási osztály vezetője integet és ^kiabál. Bosszúsan indultam feléje — ugyan mit akarhat ez —, csak nem jutott a fülébe a tegnapelőtti feketefuvar? Mikor odaérek — ő már a nyitott iroda- ajtóban állott —, int, hogy menjek be.

— Hát szóval, Kelemen.elvtárs, arról van szó, hogy el kellene menni Pestre egy fuvarért a helybeli temetkezési vállalatnak. Gondoltam, hogy magára bízom ezt a fuvart. Különben tudom, hogy ma szabad szombatja van, de remélem, ez nem akadálya annak, hogy lebonyolítsa ezt a fuvart? Meg a temetkezési vállalat vezetője háromszáz forintot ajánlott fel a gépkocsivezetőnek, aki vállalkozik a fuvarra. Egyébként is, a telepen csak az ön tehergépkocsija üzemképes, a két „GMC” amelyik reggel beszaladt Vízvárról, a műhelyben van javítás végett.

— Hát jó, Varga elvtárs, elmegyek, csak éppen megfürdök, és lehúzom a szakállamat!-— Erre a válaszra gondoltam én is — mondta ő —, aztán ideadta a menetlevelet, és egy borítékot, amiben az árumegrendelés volt. — És még valamit, itt van a háromszáz forint, ezt is tegye el.

Végeztünk a fürdéssel, borotválkozással, aztán odaálltam a benzinkúthoz, megtankoltam, és elindultunk Bogdán kollégámmal, hogy lebonyolítsuk a temetkezési vállalat fuvarját.

Ügy dél körül értem a Drégely utcába, beálltam a fővárosi temetkezési vállalat udvarába, mert ott volt a raktár. Felraktunk tizenhat koporsót, kegyszereket, gyertyatartókat, gyászfüggönyöket, és még más hasonló dolgokat. A ponyvát is feltettem, gondolva arra, hátha megered az eső. Igaz, hogy csak háromnegyed részéig ért a ponyva az autónak, de hát mit csináljak, ha valaki elemelte az enyémet, és egy rövi- debbet hagyott helyette.

Kiértünk Érdre, ott volt egy benzinkút, de csuda ötletesen megoldva, fele kút, fele meg presszó. Betankoltunk, de nem csak az autóba, hanem mi ketten is a kollégámmal. Én is bekaptam vagy négy-öt féldecit, meg vagy négy korsó sört. Bogdán még talán többet is — nagydarab gyerek volt, a súlya olyan kilencven kiló körül lehetett —, a hasa meg akkora, mint egy hordó.

— Te, még egy adagot felhajtunk, Karcsi — mondja nekem —, aztán mehetünk. Ügy is volt, felhajtottunk nem egyet, hanem még három sört fejenként. Három óra körül lehetett az idő, amikor elindultunk az érdi ben- zinkúttól. Az ég elsötétült, sűrűn villámlott, dörgött, Bogdán előre- csuklóit fejjel aludt, horkolása elnyomta a motor berregését. Ercsi előtt kaptam egy defektet az első kerékre. — No még csak ez hiányzott, dörmögtem dühösen, miközben kelletlenül kikászálódtam az ülésből. Jó negyed óra alatt kicseréltem a kereket. Bogdán közben felébredt, és összeokádta a fülkét. Irtózatos dühbe gurultam, kitaszítottam kísérőmet a fülkéből, az útmenti árokba esett. Az ülés alól kivettem a kisseprőt, az út mellől összekapartam két marék port, és ennek segítségével kitisztítottam a fülkét. Közben jött két vasutas kerékpáron, amikor odaértek az autóhoz, megállítottam őket!

Mondom nekik, hogy ' segítsenek ezt a részeg disznót feldobni hátra, a platóra. Hárman aztán könnyedén fölrepítettük Bogdán barátomat a kocsi hátuljára. Megköszöntem a vasutasok szívességét, aztán elindultam.

Adonynál nekieredt az eső, úgy ömlött, mint ha dézsából öntötték volna. Alig láttam az utat, az ablaktörlők működtek, de nem tudtak megbirkózni a zuhogó esővel. Meg kellett állni és megvárni, amíg alábbhagy a felhőszakadás. Ránéztem az órámra, öt óra volt éppen. Jó késő lesz, mikorra hazaérek, dühöngtem magamban, miközben rágyújtottam egy cigarettára. Bogdán barátomról teljesen megfeledkeztem.

Hát igen, Bogdán fent a platón aludt, ami elég hideg lehetett, mert a „GMC” platója vaslemezzel volt borítva, és jól el is ázott, mert a ponyva rövid volt.

Bogdán lassan kezdett kijózanodni, és felült, aztán bambán

körülnézett. Trikója csupa viz, sortnadrágja is teljesen elázva, didergett szegény. Két koporsó ott volt mellette, patentzáras felsőrészeik közé két fadarabot tettek, nehogy becsukódjanak. Bogdán az egyik koporsó tetejét felnyitotta, a két fadarabot eldobta, és az eső elől belebújt, aztán a tetőt magára rántotta, ami le is záródott hermetikusan.

Jó helye lehetett, mert ki volt bélelve finom szivaccsal. De én erre akkor nem gondoltam, ez utólag derült ki. De hát ki gondolta volna azt, hogy Bogdán, ahelyett hogy beült volna mellém — már úgyis elszállt a mérgem —, belefekszik egy koporsóba és magára húzza a tetejét ...

Olyan hat óra tájban megcsendesedett az eső, éppen csak szemerkélt. Elindultam. A fejem nekem is zúgott, mint a méhkas, a sok italtól, de azért valahogy sikerült nagy nehezen ébren tartani magamat. Már elhagytam Paksot is, amikor az egyik útkereszteződésnél a lámpám reflektorfényében emberi alakot pillantottam meg, amint integetett. Megálltam, és kiléptem a vezetőfülkéből.

— Jó estét! — köszönnek többen.

— Mi van bátyám? — kérdezem az egyik embertől.

— Lemarattunk pusz, letyen szifes Szekszárt elfinni pennánkét.

— Hányán vannak? — kérdem én.

— Hatan, séf ér úr! — Fűrész, fejsze volt náluk.

— No jó, ketten beférnek én- mellém a fülkébe, négyen meg lépjenek fel hátra, de vigyázzanak, nehogy valamit összetörjenek ott.

A négy ember felkászálódott a teherautóra. — Mehetünk sefér úr! — kiáltotta az egyik. Elindultam.

(Folytatjuk)

SZOMBATI LÉVÉ

Fogd meg sí gyalut...

Nincs olyan hét, sőt az olyan nap is ritka, amikor a sok névvel, lakcímmel, aláírással ellátott levelek között n e találna az ember olyat, ame lynek feladója ismeretlen. A héten Is ilyen került a kezembe;, pedig azok a sorok, amelyeket az alábbiakban idézni fogok, nem rágalmaznak, nem is vádolnak senkit, csupán kérdéseked fogalmaznak meg. Olyan k érdéseket. amelyek az utóbbi hetekben sok embert foglalkoz- . tatnak, és bizonyára választ ii s kapnának felvetéseikre, h a azokat valóban felvetnék, ner n pedig csak otthon, szűk csali i- di körben, esetleg máshol, c le ugyancsak ismerősök, baráti jk társaságban rágódnak rajtu ik. Pedig nem nehéz érvényes v á- laszt kapni arra, hogy egy -e- sek miért kaptak, illetve mi ért nem kaptak fizetésemelést.

A levél, amelyet idézek . a következőket tartalma:. ?za: „Anyám házfelügyelő, és kapott száz forint fizetésemé' lést. • Hivatalosan még nem ke >zöl- ték, de megsúgták neki, Persze vannak olyanok is — nem kevesen —, akik egy f illért sem kaptak. Kíváncsi vo Ínék, hogv az igazgatók és a 1 körülöttük levők mennyit k? iptak. Nem szégyellik magukatszáz forintot adni? Bizonyár a van olyan is, akinek ezzel «• j fizetése egy másik kátét íóriába esik, és a nyugdíj i áruié :k el is viszi az emelést. í gv t lecsülik meg a kétkezi dolgot :ót? A rendes munkát m egkövetelik, de akkor fizessenek is. Kérem, legyen szíves intézkedni.”

Mindenekelőtt .azt a téves szemléletet kell e loszlatni, amely ebből a levé lbő .1 is árad, nevezetesen: sokam Vágy gondolják, a fizetés, s őt annak emelése is pusztán azért jár, mert az illetőnek munkahelye van. Pedig a fizetés az elvégzett munka díjfizása. Az alapbéremelés pied ig annak jár, aki mennyiségi] eg többet, minőségben pedig jobban dolgozik, vagyis, ha ő is emeli a teljesítményét. Ak:i ugyanúgy dolgozik, mint az el: múlt években, az ne várja, ) íogy pusztán az eltelt idő m egtermi a több fizetést. Oly i sokszor elhangzott az aranyig azság: csak azt oszthatjuk el, : amit megtermelünk. El lenkt >ző esetben saját jövőnket esszi ük meg. Ha pedig ezt az utat ví ilasztanánk, akkor a követkéz ő években sokkal kevesebben lennének, akik száz forint fizetésemelést kapnának, és sok kai többen, akik semmit.

De hogy a péld ánál maradjak: Kecskeméten i a házfelügyelők átlagos Fizetése négyezer forint. Ez t ermészetesen nem sok, de szolgálati lakást kapnak, és ez. a kettő együtt már nem lebecsülendő. Bizonyítja ezt, hogy minden ház- felügyelői állás de van töltve, sőt negyvenkette: n „sorban állnak”. A levélíró édesanyja bizonyára a jó, me gbízható, rendet, tisztaságot s zerető házfelügyelők közé tar főzik. Ezért is kapott 100 forii it fizetésemelést annál a vá llalatnál, ahol az egy főre juh j bérfejlesztés (több száz embe írről van szó) 138 forint volt - -a segédmunkástól a mérnöliig, az igazgatóig. Természet esen van, aki ennek a dupláj át kapta, és van, aki semm it sem kapott, és nemcsak a sz óban forgó vállalatnál volt e:: így, de minden munkahely en.

Társadalmi igény — és ezt a párt, a kormány vezetői is jogosnak tartják —, hogy a fizetések a teljesítményekhez igazodjanak. Aki többet dolgozik, kapjon többet. Ismerek olyan szakmunkásokat, akik havonta megkeresik a 15—18 ezer forintot, mert munkájuk minősége kitűnő, határidőben pontosak, megbízhatók, a nyolc órából nyolcat dolgoznak, és nem azt nézik, mikor nincs ott a főnök, és hánykor nyit az italbolt. Persze olyanokról is tudunk, akiknek megköszönték az eddigi „eredményes jelenlétet”, és kérték, keressenek másik munkahelyet.

A munka, a fizetés rangjának megteremtése, helyreállítása éppen azért szükséges, hogy az értékteremtő embert becsüljük meg. Mert önmagában az, ha valaki — amint a levélíró is utal rá — „kétkezi dolgozó”, még nem törvényszerűen jó dolgozó is. Ha valaki tehát azt akarja, hogy felnézzenek rá, vagy valóban megbecsüljék anyagilag és erkölcsileg is, elsősorban önmagát, közvetlen munkatársait kell annyira tisztelnie, hogy komolyan veszi feladatait, kötelességeit, és nem kell szégyenkeznie azért, mert szaktársai dolgoznak helyette. Itt kezdődik a fizetésemelés. Mert ha én önmagamat nem becsülöm, nincs jogom, nincs erkölcsi alapom mások megbecsülését elvárni.

Tudom, nem minden munkánál lehet mérni a teljesítményt darabokban, méterben, súlyban. De a szaktudás, a szorgalom, a becsület, a pontosság, a hivatásszeretet, figyelmesség mind-mind olyan tényező, amelyek már megbízható ítéletet sugallnak, ha egy embert úgymond, minősíteni kell. Tudom azt is, hogy az elmondottakkal szemben ellenérveket is'lehet sorakoztatni: drága a lakás, emelkednek az árak, sokba kerül a ruha, a cipő, a fűtés, veszélyben az élet- színvonal. Lehetne erre olyan választ adni, hogy sajnos, a világon mindenütt drágul u/. élet, de ez aligha elégíti ki, és főleg nem nyugtatja meg például a névtelen levél íróját. Megnyugtatni azzal sem tudom, ha hozzáteszem, hogy saját sorsunkon csakis mi fordíthatunk, és az nem segít, ha más országok esetleg nehezebb vagy jobb körülményeit écse- -telgetem. De nem is a nyug- tatás a célunk, hanem, hogy gondolkodásra serkentsük az embereket, és ezáltal cselekvésre. Mert a gondolkodás önmagában kevés.

Eszembe jut egy példa erejű történet, amelyet még anyámtól hallottam: élt a faluban egy aranykezű asztalos- mester, de olyan lusta volt, hogy nem győzték kivárni, amíg elkészül a megrendelt bölcső, és máshová vitték a munkát. Az illető naphosszat ült a ház előtti kis pádon top- rongyosan, szőrösen, magába roskadva. Arra megy a tanító, és megkérdezi tőle, hogy mi bántja. Azon töprengek — hangzott a válasz —, hogyan tudnék egy új nadrágot venni magamnak.

— Fogd meg a gyalut és - dolgozz. Akkor nemcsak nadrágod lesz, hanem becsüle- leted is.

/

y

I

Magyar technológia és gépek Svájcbai

Az Április 4. társasági szerződése

A Viillamosipari i Kutató Intézet szakemberei szilikongumiból nagyfeszültségű készülékek szigetelésére alkalmas új eljárást fejlesztettek ki. Az elektromosságot szigetelő, üvegszá 1-erősítésű hengert speciális a tulajdonságokkal rendelkező szilák/ ongumival öntik körül, és az ígjr kapott üreges szigetelő belsejét jen helyezhetők el a villamosbere sndezések — mé- rőtranszforimáton jk és kapcsoló- készülékek — fes izültség alatt álló elemei.

A szilikoniguim i jobb szigetelő- anyag, mint a távvezetékeknél jelenleg világsz erte alkalmazott porcelán, A szabadban mínusz 40 és plusz 80 C< ilsius-fok közötti hőmérsékleten ejjyaránt jól szigetel, nem törik « sl, robbanásbiztos és rezgésálló. K iválóan alkalmas a tengermeniti ;sós levegőjű környezetben lévő nagyfeszültségű berendezések szigetelésére is.

A magyar ku tatók öntési eljárásával a 0,5 métertől 6 méter hosszúságú szigiatelők egyaránt jól

elkészíthetők. Az öntéshez syijfc.- séges gépeket ugyancsak a Vjjfctá mosipari Kutató Intézetben íefc lesztették, és az ott létrehozói? kísérleti üzemben próbálták, ki g. Budapesti Műszaki Egyetem Szer« vetlen Kémiai Tanszékének műn« katársaival együtt. A sikeres pro* bák után a kiskunfélegyházi Áp^ rilis 4. Gépipari Művekben kezd-; ték meg az eljáráshoz szükségei* gépek, öntőformák gyártását A technológiai eljárás és a gépek exportálására a TESCO Nemzetközi Műszaki-Tudományos- Együttműködési Irodai, a Válla« mosipari Kutató Intézet és ah Április 4. Gépipari Művek társasági szerződést kötött Már léí.reis jött az első üzlet: a svájci BBC villamosipari cég megvásd« rolta a magyar kutatók által kt« fejlesztett eljárást, és több mint 20 millió forint értékben rendet? gépeket. A .magyar technológiád val működő üzemet a Züricft melletti Badenben építik fel fejez év végén helyezik üzembe. *