Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-22 / 94. szám
1987. április 22. • PETŐFI NÉPE. • 5 Nyújtott műszak a földeken • Vegyszeres gyomirtással kötik össze a vetőágykészítést. A nyújtott műszak reggel fél hattól este fél kilencig tart. A Garai Vörös Csillag Tsz-ben már kora tavasszal földbe került a cukorrépa, a tavaszi árpa és a lóbab. Tavaly országos Rekordot értek el a tavaszi árpa 6 tonnás termésátlagával, az idén 270 hektárt vetettek belőle. A szövetkezet területén az elmúlt esős időszakban 16 milliméter volt a csapadék, a múlt héten már rá is mehettek erőgépeikkel földjükre. Május 1 -ig több, mint 2 ezer hektárra vetnek kukoricát. Ezzel a növénnyel is kimagasló eredményt értek el az elmúlt évben — a kukorica-többlettermelési verseny egyik kategóriájában elsők lettek. A tavaszi munkák meggyorsításához megvásárolták a hazánkban kapható legkorszerűbb vetőgépet. Előnye, hogy több műveletet is végez párhuzamosan és MTZ 80-nal is vontatható. A maggal egyidejűleg juttatja a gép a földbe a SALTER műtrágyát és elvégzi a talaj fertőtlenítését is. • Ezzel a géppel éjjel-nappal dolgoznak, mert a monitoron a traktoros éjszaka is figyelemmel kísérheti a vetés pontosságát. • A RAU Multiszem beállítását ellenőrzik a szerelők és a kombájnosok. • Miké István termelési főmérnök és Csobolya István szerelő a tőszámot ellenőrzi. (Kép és/szöveg Méhesi Éva) NYOLCVANKÉT ÉVESEN BÚCSÚZOTT A TÉESZTŐL A bognármester sertéseket tart Kunpeszér utcáit járom. Nézem a házakat, udvarokat, kerteket. Takaros falu, bár gödrös útjai kedvét szegik az idegennek. Ahogy a Petőfi Sándor utcába fordulok, felkapom fejem. Tágas kukoricagóré, mutatós, frissen meszelt istállók, az itt élők kényesek a tisztaságra. Csöngetésemre idős, szemüveges férfi fiatalos mozgással lépked felém, máris fordítja a kertajtó kulcsát. — Oliácsek Mihály 82 éves bognármester — hangzik a kézfogás után. Néhány szó és témánál vagyunk. Az idős mester sorolja életének állomásait. — Édesapám is bognármester volt, világjárt ember. Összekóborolta Európát, még a Ferenc Jóska idején.. Tíz évig tartózkodott idegenben. Hogy bohém természetét megzabolázza, falura költözött. Nem sikerült ugyan „megszelídülnie”, de haláláig ügyesen bánt a szekercével. — A háborús időket a tűzvonalon, mozgómühelyekben töltöttem, szerencsére megúsztam egy karcolás nélkül. Önálló kisiparosként kezdtem a békeéveket, a földosztó bizottság ránk mért 15 hold szántót. Kellett is a jó föld, mert akkoriban hatan voltunk a családban, vállaltunk két hadiárvát is, nem hagyhattuk őket kallódni. Az asz- szony szántott, vetett, én meg a műhelyben farigcsáltam. Olyat nem tudtak mondani, amihez nem értenék, így sok mindent bíztak rám. A kocsmával belülről sohasem ismerkedtem, volt munka éppen elég. Azt mondták ránk, bolondok vagyunk, kizsigereljük magunkat. Szó ami szó: harmattal gyűjtöttük a lucernát, napkelte előtt, nem vártuk a kakas kukorékolását. A tyúkok meg már rég elültek, mire végeztünk a napi teendőkkel. A hat-hét szarvasjószág igényelte a törődést, mi meg igyekeztünk a kedvükben járni. — A tagosításkor nem kérettem magam, beléptem, mentem a többiek után. Voltak akik megszóltak: nem vagyok eszemnél, hagyom, hogy elszedjék a földet? Bár előbb tették volna, akkor az asszony sem lenne nyomorék! — Bizony — vág közbe a feleség. — Öt-hat hold kukoricát, cukorrépát kapáltam. Fájnak is az ízületek, kopottak a csontok, nem passzolnak a csigolyák. Nehezen mozgok már, örülök, ha a házat rendbe tudom tenni, ha kedvemre kitakaríthatok. — Aztán a közösben is megvoltunk — veszi vissza a szót Oliácsek Mihály. — Toldozgattam-foldozgattam a pótkocsikat, autóoldalakat, felügyeltem fúrógépet, forgácsoltam. Olyan mindenes voltam a szakmán belül. Jöttek a tagok, hogy panaszkodik a szerszám, köszörüljem meg, tegyek bele új nyelet, olajozzam, élezzem. Segítettem rajtuk. meg is szerettek érte. Most hagytam abba az aktív munkát január elsejével, addig naponta bejártam a közösbe. Bizony, 82. évemig szolgáltam a Kunpe- széri Parasztbecsület Termelőszövetkezetet. — Most a kertet munkálom, jószágokat nevelek. Ha nem volna mellékes, igencsak össze kéne húzni a nadrágszíjat. Eddig rendszeresen kaptunk egy kis támogatást a téesztől, de ők sem zárták jól az évet, nem volt miből adni. írattam még egy kocát, hogy három legyen, így futja mindenre. A malackákat vásárra viszem a jövő héten, a két kocaalja szép summát hoz. A háztáji földet mi műveljük a mamával, kell a takarmány. Tenni-venni, foglalatoskodni kell az öregség napjaiban is, s mindjárt más a világ, értelmét látjuk az életnek. Zs. K. I. \ MIT KÍVÁN A LAKOSSÁG? Kiszolgáltatottság helyett szolgáltatást A szolgáltatásokról szinte mindenki tud olyan történetet mondani, amelyből az derül ki, hogy a lakosság esetenként inkább kiszolgáltatott, mint jól kiszolgált. Van egy intézmény, amely az egész társadalmat képviselve vizsgálja ezt a témát: a Szolgáltatási Kutatóintézet. Ennek az intézetnek feladata, hogy a fogyasztási és termelési szolgáltatások közgazdasági és társadalomtudományi kérdéseinek kutatásával segítse az irányítás különböző szintjein a szolgáltatási ellátást szervező, fejlesztő tevékenységet, hozzájáruljon a fogyasztói érdekvédelmi problémák megoldásához. Csak 2—4 óra várakozás A főként közgazdászokból álló szakembergárda részt vesz például az országos középtávú kutatás-fejlesztési terv két témájának kidolgozásában, de mint eredményérdekeltségű intézetnek, szerteágazó munkájához hozzátartozik, hogy konkrét kutatási feladatokra vonatkozó megrendeléseket teljesít országos főhatóságú szerveknek éppen úgy, mint megyei tanácsoknak, vagy az OKISZ-nak, KIOSZ-nak, valamint szolgáltató vállalatoknak. Természetes, högy az egyes témák legjobb szakértőivel együttműködő kutatógárda széleskörűen tájékozott a szolgáltatások helyzetéről, ezért kérdeztük meg az intézet igazgatóját arról, mi a véleménye a Minisztertanács közelmúltban hozott határozatáról? — Kétoldalú indíttatású a döntés, amely szerint 1987. szeptember elsejétől a vállalkozók olyan időpontban kötelesek megkezdeni a szolgáltatást, hogy ügyfeleik várakozása ne haladja meg a kettő, de legfeljebb négy órát, — kezdte válaszát dr. Németh György igazgató. — Egyrészt a munkaidőalap védelme kívánja így, másrészt a lakosság igénye, hogy a szolgáltatások minősége fejlődjön, legyen összhang a színvonal és az ár között, hozzáférhető legyen, és igazodjon a megrendelő kívánságaihoz. Jogos állampolgári igény, hogy a szolgáltatást minél jobban behatárolt időszakban kezdjék meg a megrendelők lakásán, ingatlanán végzett munka esetén. De számolni kell azzal is, hogy ha más feltételeket szabnak a szolgáltatásnak, ehhez eszközök is kellenek. Egy-egy vidéki városban működő szolgáltatóvállalathoz 10—12 község is tartozik, itt már nem elég a munkaszervezés, gépkocsira is szükség van. Ahol a fél mégye tartozik egy-egy javítószolgálathoz, ott még a 4 órás várakozási idő sem látszik megvalósíthatónak, hiszen ha az egyik helyen váratlanul hosszabb időt vesz igénybe a munka, már „borul” a program. Ezért is differenciál a Minisztertanács rendeleté oly módon, hogy: „A jogszabály rendelkezéseit abban az esetben kell alkalmazni, ha a szolgáltató olyan településén végzi tevékenységét, ahol telephelye van”. Elmaradás a megyéknél Tény, hogy plusz költséget, jelent a félnapos várakozási idő betartása is a kis települések ellátásában, annál is inkább, mert még egyes megyéken belül is nagy különbségek vannak a szolgáltatás helyzetében. Az egy lakosra jutó fogyasztási szolgáltatások vidéken mért értéke 1985-ben a fővárosi átlagnak 55 százaléka. Ezen belül például az építőipari javítások aránya 89 százalék, a fényképészeté viszont csak 16 százalék, a textiltisztításé 28 százalék. Ha azt hasonlítjuk össze, hogy egy lakos 1985-ben hány forintot költött szolgáltatásra, akkor Budapesten 4845 forint az átlag, vidéken 2661 forint. A népgazdaság egyéb területeihez hasonlóan a szolgáltató szervezetek fejlesztési lehetőségei szűkösek. A szabályozók szigorúbb feltételei, a költségek csökkentésére való törekvés következtében a fejlesztések elmaradása a szolgáltató hálózat technikai színvonalában, az épületek állagában romlást indított el. Akadálya a megrendelők gyors és hibátlan kiszolgálásának, hogy nem megfelelő az anyag- és alkatrészellátás. Még a textiltisztítás, a fodrászat és a fényképészet is gondokkal küzd, mert nem jut elegendő nyugati importból származó anyaghoz, géphez, alkatrészhez. A fejlődést segítve és ösztönözve, az előrelépés útját fürkészve a Szolgáltatási Kutatóintézet az idén — az Országos Tervhivatal mellett működő Központi Szolgáltatásfejlesztési Bizottság felkérésére — olyan jelentős feladatot is végez, amely az 1988. évi népgazdasági szabályozórendszer előkészítésének része. Például modellszámításokat készít a lakossági szolgáltatások témakörében. Az intézet idei munkatervében szereplő kutatási téma például a hazai szolgáltatások hosszú távú fejlődési tendenciáinak, a szolgáltatások eszközigényességének vizsgálata. A szerződéses munkákra vonatkozó tervek között szerepel például a kistelepülések fogyasztási szolgáltatási ellátásának elemzése, fejlesztésére javaslatok, módszerek kidolgozása; más intézetek szakembereinek bevonásával, amennyiben a feladat elvégzéséhez az Ipari Minisztérium, a KIOSZ és az OKISZ közösen biztosítja a szükséges anyagi forrást. Ösztönzés és . érdekeltség Fontos tevékenysége még az intézeteknek az információs, tájékoztató munka. Konkrét nemzetközi kapcsolatai is vannak az intézetnek, például a tallinni szolgáltatásokkal foglalkozó kutatóintézettel négyéves együttműködési megállapodást kötöttek. 1986-ban Magyarország is belépett a KGST lakossági szolgáltatásokat fejlesztő szervezetébe, és a Szolgáltatási Kutatóintézetet kérték fel a szervezet hazai titkársági, koordinációs feladatainak elvégzésére. Bizonyos, hogy az így szerzett közös tapasztalatok jól hasznosíthatók, vannak konkrét témák, amelyekben tanulhatunk a többi szocialista ország szolgáltatási gyakorlatából. Az általános helyzetet illetően azonban Magyarország a KGST-n belül előkelő helyen van a szolgáltatások színvonalával. Ezt a jó „helyezést” erősíti, ha megvalósul mindaz, amit a közelmúltban a Minisztertanács is megerősített: kidolgozzák a szolgáltatás megfelelő ösztönzőrendszerét, amely érdekeltté teszi a vállalkozókat abban, hogy gyors, kifogástalan munkával szolgálják a lakosságot. Imre Erzsébet Várják a primőröket Május első napjaiban érkezik a kínai kel A Lakiteleki Szikra Termelőszövetkezet hűtőipari és faipari részlegéből a napokban elszállították az utolsó téli- alma-mennyiséget. Egyúttal hozzákezdtek a 2 ezer tonna befogadóképességű hűtőház takarításához. Szőke Józsefné, az önelszámoló egység vezetője elmondja, hogy tavaly nem volt szerencsés a gazdálkodásuk. Az almatermésnek például csak mintegy 30 százaléka ment exportra — főként a Szovjetunióba és Csehszlovákiába — a többit belső piacra szállították. A hűtőház teljes kihasználására bértárolást, exportcsomagolást is vállalnak. A termelőszövetkezet tagja a Szentesi Árpád Termelőszövetkezet ügyintézésével működő Korai Zöldségtermesztési Rendszernek. Már évek óta együttműködnek a zöldség- és gyümölcsfélék tárolásában, csomagolásában, és az exportban. Sajnos az idén a kedvezőtlen időjárás miatt, a fűtetlen fóliák alatt lassan fejlődnek a primőrök, késik például a kínai kel, amelyből jelentősebb tétel megy nyugati exportra. Szőke Já- nosné elmondja, hogy a napokban kapott információ szerint, május első napjaiban érkezik az első szállítmány a rendszergazdától. A fafeldolgozó gondoskodik a szükséges göngyölegről. A ládagyártás az igényekhez igazodik. A részleg odacsa- tolásával zökkenőmentessé tették a csomagolóanyag- utánpótlást. K. S. Megkezdődött az angolnafogás a Balatonon Megkezdődött az angolna fogása a Balatoni Halgazdaság siófoki csapdáinál. A Sió csatorna zsilipjeinek megnyitásával szabaddá vált az út az angolnák számára a ‘tó felé. A még hideg víz ellenére is már nyolcvan mázsa kígyótestű halat fogtak, mely fontos exportcikk. A képen: Uszóketrecek- be kerülnek a kifogott angolnák.
