Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-18 / 92. szám
gf w S á O fi: c» & O 05 K 3 ö P *rcrQ i- ** I-'Sl, S o^1 CZJ 1 N * O /< o* H* I'f i I V \, a Petőfi Népe albuma művelődés Az édesanya boldogsága Nagy család ... Az utóbbi időben megváltozott a kifejezés jelentése, legalábbis, ami a gyerekek számát illeti. Hajdanán nem volt ritka a tíz—tizenöt csemete, ma pedig már a három, négy is „nagy családnak” számít. Ezúttal olyan asszony vall életéről, aki népes családból származik, ő maga is nyolc gyereket nevelt fel. Fazekas Jánosnét egyedül találom tiszakécskei otthonában. Kiürült a ház, mindegyik fia, lánya kiröppent már. Férjét elvesztette. Azért nem él magányban. Gyakran beugranak hozzá az unokák és a dédunokák is. Gyermekei ugyancsak mindennapos vendégek. Kérem, mutasson fényképeket. Mérgelődik egy kicsit, mert alig-alig találja meg a nejlon- zacskókba óvatosan besorakoztatott fotókat. Az első kép, ami a kezébe kerül: édesanyját ábrázolja. — Anyám: Baranyi M. Etelka ... 1953-ban halt meg. Tíz gyereknek adott életet, nyolcán nőttünk fel. Szüleimnek nem jutott könnyű sors, egész életükben verejtékkel keresték meg a kenyérre valót. Apám cseléd, béres volt. Anyámmal egy ideig dohánytermesztéssel foglalkoztak, kukások voltak. Otthon is mindig akadt tennivaló. Nekünk gyerekeknek szintén meg kellett barátkozni a paraszti munkával. Aratáskor szedtük a markot, ősszel a kukoricatörésnél segédkeztünk. Istenem, de régen volt. . . Mindannyian megtaláltuk a számításunkat. A testvéreim közül hatan már a temetőben nyugosznak. — Hetedik gyerekként születtem, 1913-ban. Itt, Kécskén. 1934-ben mentem férjhez Fazekas Jánoshoz. Sokáig kommen- ciós cselédek voltunk. A párom nyolc évig az uradalom kocsisaként dolgozott, én pedig a földeken szorgoskodtam. Szabadké- ményes cselédházban laktunk. Egy szoba jutott nekünk is, a konyhát pedig közösen használtuk a szomszéddal. Ekkor négy gyermekünk volt már ... Gondolhatja, hogy milyen szűkösen éltünk, a szó mindkét értelmében. Később a Várkonyi-földre kerültünk dinnyésnek. Az élet- körülmények ott sem voltak sokkal jobbak. Hosszú, istálló- szerű épületben kaptunk egy szobácskát. Ketten hat holdon termesztettünk dinnyét. A jövedelem feléért igencsak megizzadtunk, hiszen mindent a két kezünkkel kellett csinálni, a bukrolástól a szedésig. Akkor még hírét sem hallottuk a gépeknek! A dinnyével való „találkozás” egy életre szólt. Tizenhárom évig dolgoztunk a férjemmel az akkori Szabadság Tsz-ben. 1972-ben leszázalékolták az uramat, attól kezdve én sem jártam ki a dinnyeföldre. De ne gondolja azt, hogy egy■ könnyen hátat lehet fordítani a paraszti munkának ... A fiamnak most is csíráztatom a magokat. Örömmel dolgoznék, ha bírnék. Hiába, hetvennégy esztendős vagyok . . . Már nem lennék képes olyan teljesítményre, mint hajdanán. Hajnalban keltünk és mikorra eljött a reggeli ideje, mi már háromszáz láda sárgadinnyét leszedtünk a férjemmel. Igyekeztünk minél több jövedelemre szert tenni, mert szeptembertől márciusig 0 Eskürői kép 1934-ből. Ifi II nem adódott munkánk. Olyankor pihentünk. — Három évvel ezelőtt halt meg a féljem. A kórházban, az utolsó hónapokban sokat szenvedett. Mindennap meglátogattam Kecskeméten, bár csak öt percre engedtek be hozzá. Megkeserítette az életemet, hogy a sors elszólította tőlem a páromat, akivel jóban-rosszban együtt voltunk. Én is beteg vagyok, a szememre alig látok, a szívem ugyancsak vacakol. Amióta a fiamat elvesztettem, az idegeimmel is baj van. Imre még csak tizenkilenc éves volt, amikor az 1956-os ellenforradalom Ideje alatt szívtalálat érte. Az utolsó pillanatképet ma is őrzöm róla. Itt volt nálunk. Kérlelte a testvére, hogy javítsa már meg a kerékpáriát. „Jó mondta —, most még megcsinálom, de többet nem!” Megérezte, hogy nem sokkal később az utcán éri a halál? — Azt mondják: sok gyerek — sok baj. Ha most lennék fiatal asszony, nem úgy nevelném őket, ahogyan manapság teszik. Nem tudják eltalálni, hogy mit csináljanak velük, mindent megvesznek a kicsiknek. Két gyereknél többet nemigen talál a mostani családoknál. Akkor pedig azon sem kell csodálkozni, hogy az életszínvonaluk kedvezőbb, mint például az öt-hat családosoké. Nem így volt ez régen ...! A gyerek nem válogatott, azt evett, amit elé tettünk. Nem azt mondom, hogy szűkölködtünk, hiszen minden télen vágtunk disznót. Ruhára is jutott pénz, de nem olyan mértékben, mint a maiaknak. Arról nem beszélve, hogy hajdanán nekem a kenyeret is meg kellett sütnöm, mikorra a nap felkelt. Kézzel mostam. Tanyán laktunk, tizenkét kilométert gyalogoltam a piacra. A gyerekektől tudtam dolgozni, szépen haladtam a munkával. — Öt fiút, három lányt neveltünk fel. Etelka 1935-ben, Imre — aki meghalt — 1937-ben, János 1940-ben, Erzsébet 1942- ben, László 1946-ban, Béla 1949-ben, József 1951-ben, Mária 1952-ben született. Az utolsó ■ • Tízen. Együtt a Fazekas család. (E műtermi kép a hatvanas évek elején készült.) 0 A legfiatalabb (Mária) és a legidősebb (Etelka) lány. 1 ■ r™ ■ 0 Fazekas néni édesanyja: Bara- 0 Férje, harmincévesen. JóbannyiM. Etelka ötvenéves korában. rosszban együtt voltak. gyermekünk 1980-ban röppent ki a családi fészekből. Mi lett velük? Mindannyian megtalálták a helyüket az életben. Etelka takarító, férjnél van. János kőműves, a felesége pedig tsz-tag. Erzsébet sajnos elvált, László ipari szövetkezetben, a neje konyhán dolgozik. Béla traktoros, felesége a kólagyár alkalmazottja. József gyárban szorgoskodik, a párja presszós. A legfiatalabb lányom, Mária a Remixben talált munkát, férjnél van. Tizenhárom unokával és két dédunokával büszkélkedhetek! Ha összejönne a család, harmincán ülnénk körül az asztalt. Sajnos, ez nagyon ritkán adódik meg, hiszen ebben a rohanó világban nem érnek rá a gyerekek, legfeljebb csak az ünnepeken ... Eljönnek ők gyakran, de nem egyszerre ... Boldog asszony özvegy Fazekas Jánosné Czakó Etelka, amikor a családjára gondol. Az élete során sokat küzdött, férjével együtt. Nem azért, hogy fényes palotát építhessenek, még csak nem is azért, hogy a gyerekeknek a legelérhetetlenebb dolgokat is megszerezzék. A nyolc családtag boldogságáért küzdöttek Fazekasék.'Tisztességesen felnevelték őket, hogy aztán elkerülve a családi háztól, valamennyien megteremthessék azt a légkört — immáron saját kis közösségük számára —, amit otthon megkaptak. S ha ez generációról generációra öröklődik — öröm az édesanyának, nagymamának. Borzák Tibor 0 Czakó Géza, Fazekasné öcs- cse és József fia a tanyán. „A DRÁMAÍRÁS NEM ELHATÁROZÁS KÉRDÉSE" Csendben, otthon írni Raffai Sarolta íróról régen hallottunk. Lassan öt esztendeje, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatói székét otthagyta. Pontosabban, betegsége miatt kérte nyugdíjazását. Utána jelent meg a Föld, ember, folyó című regénye, majd versei Didergő ének címmel. Csúnya bőrbetegségéből nemrégen gyógyult meg. Ismét a korábbi lelkesedéssel, ambícióval dolgozik. Hamarosan elhagyja a nyomdát a Megtartó szerelem című új regénye, és már leadta a következő kéziratát is a Magvető Könyvkiadónak. — Először hadd érdeklődjem műhelytitkairól. Hogyan ír? Beszélgetés Raffai Saroltával 0 „Nem tudom, hogy melyik művemet emlegetik...” (Fotó: Straszer András) Meglepődik a kérdésen, majd frappáns választ ad kalocsai otthonában a József Attila- és SZOT-díjas író: — Megmutatom ..jó? Kézzel...! — Lapozgatja a spirálfüzetet. — Itt még csúnyán ..., itt szebben, itt pedig már gyönyörűen ... Ahogy» gyógyultam, egyre mutatósabb lett a kéziratom. Nézze meg . . . Jobban szeretem tollal róni a sorokat, mint írógéppel. Ha fogalmazok, csend vesz körül. Hallom, a szereplők hangját. Ez furcsa dolog ... Azt hiszem, az írók erről nem is szoktak beszélni, mert attól félnek, hogy nem tartják RAFFAI SAROLTA Csak a föld figyelmeztetett Más hiten, mégis egymást megsegélni nem intett csillag: nem lehet. Csak a föld figyelmeztetett. Kiégett fűtorzsáit megmutatta, Sárkoloncát reám vetette, elgyengült nyakadba akasztotta. Csak a föld figyelmeztetett. Folyói egeket ringattak, felhőket, félholdat, félistenséggé üdvözölt napot — ölükbe varázsolt messze boltozatot. Csak a föld figyelmeztetett. Bokrain, fáin intő ujjak: . megtöredézett karcolatok. Nekünk kardunk volt, kényes-fényes, . délceg, akár a jegenye, ezüstcsillámú, mint a nyár. Kicsi, tört gallyak, csöpp keresztek, olyan távolba tűntök, mint régen. A kirekesztettek nevében hadd mondom el: más hiten, mégis egymást megsegélni nem intett csillag: nem lehet. Csak a föld figyelmeztetett. Mert nem lehet. : ..,9,3 0 Egy 1973-ös Raffai-dráma, a Vasderes kecskeméti előadásán készült e kép. őket komplettnek. És igazuk van, nem is vagyunk azok! — Mikor ír? — Nappal. Most már megengedhetem magamnak ezt a luxust. Délben jön az unokám, akkor vele foglalkozom, együtt tanulunk. Jelenleg ez a legfontosabb. Azért az új regényem is halad ... Novemberben adtam le a Virág utca 4. lakóiról szóló történeteket. Azután írtam néhány verset. Most pedig ismét regényhez fogtam. — Miről szól? — Egy korán özvegységre jutott, napjainkban élő negyvenéves férfi a főszereplő, aki építésztechnikus. Arról szól, hogyan boldogul a fiával és környezetével. — Számos regénye, verse, drámája vált egykettőre népszerűvé. Az irodalmi köztudatba a hatvanas évek vége felé az Egyszál magam-mal robbant be. Hogyan kísérte végig a pályája során a hajdani siker? Emlegetik-e még ma is? — Őszinte leszek: nemigen figyelem a kritikai rovatokat, korábban pedig azt sem tudtam, milyen .folyóiratok léteznek. (Lehet, hogy ezért műveletlennek tartanak, de ez az igazság.) Nem tudom, hogy melyik művemet emlegetik, fogalmam sincs róla. — Nem is érdekli? — Nem. Nézze, annyi rossz kritikát olvastam már írótársaim műveiről — amivel nem értettem egyet —, hogy nem érdekel, mi a véleményük az ítészeknek. Lehet, * hogy megsértődnek, nem bánom. A kritika nem mond nekem semmit. Akkor sem tudok másképpen írni, ha ledorongolnak, vagy ha éppen mennybe menesz- tenek. Az,Egyszál magam-at nagy szeretettel fogadta annak idején a kecskeméti Katona József Színház. Úgy éreztem, miért ne tudna írni drámát egy falusi tanítónő, aki mellesleg addig még színházban sem volt. S amikor sikert aratott a darab, megkérdezte az egyik rendező: írok-e újabb drámát a színháznak? Azt feleltem: nem tudom ... A drámaírás nem elhatározás kérdése, az jön magától, vagy pedig egyáltalán nem jön . . . — És jött! — Igen, bukás is. Mint az életben: egyszer fenn, másszor lenn. Nagyon szerettem a drámákat. Nem értette a család, hogy miért olvasom a színdarabokat, hiszen azokat nézni kell... Abban persze nem bíztam, hogy valaha színpadi művet is magaménak mondhatok. Ma pedig? Nincs kedvem darabot írni, mert az idegrendszerem már nem bírná el azt a megterhelést, ami egy dráma színre vitelét jelenti. Rá se akarok gondolni mostanában! — Pedig úgy tudom, megkereste a színházigazgató ... — Jól tudja. Karinthy levelet is írt. Akkoriban nem voltam jó passzban. Az is az igazsághoz tartozik, hogy elszoktam a színházi munkától, félek a színpadtól. Nem ismerem az új társulat színészeit. Kalocsáról pedig az állandó utazgatást sem vállalnám. — Mi van a Hetek- csoporttal? — Nagy-nagy szeretet ben indultunk együtt heten: Ágh István, Buda Ferenc, Ratkó József, Serfőző Simon, Bella István, Kalász László és én. Kezdetben elküldtük egymásnak a megjelenő munkáinkat. Valamennyien eljöttek az Egyszál magam kecskeméti bemutatójára. Nem tudom, hogy mi történt . . . Egyre ritkábban találkoztunk ... A betegségem óta sehová nem megyek, nem is futhatnék össze a többiekkel. Óriási a távolság, nem lehet már bennünket összehozni. Megfáradt, részben csalódott, megterhelt emberek vagyunk ... Közös antológiánk 1985- ben jelent meg. Azóta pedig mindenki külön-külön hallat magáról.. . Borzák Tibor 1987. április 18. 4 • PETŐI I NÉPE • 1987. április 18. KECSKEMÉTI BAROMFIFELDOLGOZÓ VÁLLALAT: Új víziszárnyasüzemet építenek ■w^1 r r i i i rr i i Az utóbbi min-tégy fél évtized a hazai b aromfiipar törti énetében óriási változásokat hozott. iHogy mást ne említsünk: az ágazat úij frontot nyitott, továbbfeldolgozott l érmékéivel — például a különféle fel vágottakkal — versenyre kelt a husi iparral — amellett, hogy az itthoni váll alatok egymással és a külföldi cégekkel i ;s mérkőznek a piacokért, a vevők meg tartásáért. E változások szele már kor; íbban lengedezett, s a Kecskeméti Bárói nfifeldolgozó Vállalat vezetősége a mű: szaki fejlesztés érvényben levő közép távú programját céls'zerűen határozta-1 neg. Az eredmények eddig igazolták az elképzelések helyességét. Az 1983- ban körvonalazott fejlesztésben szerei oelt egy új vízi- szárnyas-feldolgozó léti ehozása is. — .Miért van szűk; ség erre a beruh ázásra? — kérdezt ük Szadeczky Jánostól, a vállalat műszaki osztályvezetőjétől. — A piaci pozíciók me; “tartása, erős ítése érdekében. Világoss á vált: a régi üzem nem felel meg a Kő; ?ös Piac előírásainak, sőt, a hazai vis zonyok között sem elég korszerű. A d öntéshozáskor felvetődött: ha már új at építünk, legyen az olyan, hogy az an lerikaiak is elfogadják az itt készítene lő árukat. A libamájjal szeretnénk az o ttani piacra is elju tni. A végső cél persz e az egész vállalat olyan műszaki, higiéniai stb. színvonalra emelése, hogy bármelyik piacon megjelenhessünk m indegyik termékünkkel. Ennek a célnak az elérése egy folyamat, amelynek rés.ze az új víziszárnyas-feldolgozó megépülése. — Mibe kerül? — A beruházás tervezett költsége 2 80 millió forint. Ehhez jön még a kiegészítő létesítmények 50—60 milliós költsége; ez utóbbiak is elengedhe tétlenül fontosak. — Hogyan néz majd ki az új üz em? — A fő létesítmény a háromezer n égyzetméteres, kétszintes csarnok lesz. A víziszámyas-feldolgozás teljes technológiáját magába foglalja a ífej- lesztés. Korszerűsítjük a beszállítási rendszert, műanyag ketrecek alkalmazásával. Ez megszünteti a partnereknél a rakodási problémákat, nálunk ped ig meggyorsítja az átvételt a zárt körű technolóeia. — A gépesítés? — A kopasztás, tolltalanítás, zsig re lés — elsősorban a pecsenyekacsán — a leggépesítettebb lesz. A súlyoszt lyozásra automata berendezést építür be. Korszerűsítjük a csomagolás A hulladék- és az aprólékszállítás teljesen automatizált lesz. — Miket foglal még magába beruházás? — A program keretében levegős h z ottliba- és gigantpulyka-előhűtő b rendezést is beszerelünk, amelyet a vá lalat fejlesztett ki. Itt elmondanán hogy piaci szempontból rendkívül fői tos a levegős csirkeelőhűtő beépítése i amire szintén sor kerül. És kialakítun egy 3 ezer darab/óra teljesítményű esi kedaraboló üzemet, amely csomag! lástechnikai szempontból is megfel majd az exportkövetelményeknek. — A víziszárnyas-feldolgozó bi ruházása mikor kezdődött? ’ — A hitelszerződést 1985-ben írl a lá a vállalat a bankkal. Az a gazdasí gilag nehezebb év kissé lassította a do gok menetét, az alapozás csak 198 májusában kezdődhetett el. Jelenleg beruházás építészetileg 60—65 százak kos készültségi fokú. — Kik építik az üzemet? — A Bácsépszer Vállalat végzi m unka döntő hányadát. A technok giai szerelés a mi vállalatunk dolgozói- e- ra vár. ál — A gépek, berendezések időben á- rendelkezésre állnak majd? ik — Az importgépeket már tavaly i t. megkaptuk, a belföldön rendelteket is is elkészítették már, vagy mos't készülnek. A szerelést júniusban kezdjük el. a Egyébként a beruházás terveit az AG- ROBER ÉGTI készítette, sok hibával, í- ami még most is viták forrása, e- — Emiatt veszélyben forog az 1- átadási határidő? a, _ — Eredetileg 1987. december 31. 1- volt a határidő, ezt mi a bankkal egyet- s, értésben a pecsenyekacsa-mentes idők szakra, 1988 első negyedévére, egészen r- pontosan március 31-éré tettük át. >- A munkák jelenlegi állása szerint ezt a el határidőt be tudjuk tartani. — Nehezebb hátralévő feladatok? s- — Nem lesz könnyű az átvételi szín kialakítása. (Ez egyébként nincs benne a a hitelkonstrukcióban, saját erőből kell i- megcsinálni. Szóba került kötvény ki- 1- bocsátása is, szükség esetére.) Nos, az 6 átvételi szín megépítése nem kis műsza- a ki feladat lesz, ugyanis a régi fölé és köré kell „odalopni”, miközben a régi alatt nem állhat meg a munka — hallottuk Szadeczky János osztályvezető- a tői. )- A. Tóth Sándor • A piac „parancsára" készül az új víziszárnyas-feldolgozó. Kiosztották, illetve helyenként még osztják az évi n yereségből való részesedést. Ösztönzési szempontból jelent ez valamit? A kérdés több ok miatt is indokolt. Egyrészt, ugye — s ez nemcsak szociológiai feltételezés, de mindenn api tapasztalat is —, a munkavállalók számára az a biztos pénz, amit havonként kapnak kézhez a fizetési borítékban. A valamikori elképzelés mind a mai napig naiv ábránd maradt, hogy tudniillik a vállalati nyereségből való személyes részesedés révén a munkavállalók viszonylag hosszabb távon — legalább egy esztendőn át! anyagilag is érdekeltté tehetők a vállalati eredmények alakulásában, alakításában. Nem „jött be” ez az elképzelés már csak azért sem, mert a nyereségrészesedési rendszer feltételezte volna, hogy a munkavállalókat, év közben is, folyamatosan és őszintén tájékoztassák a vállalati nyereség mindenkori alakulásáról és arról, hogy mi mindent kell még tenni a még előnyösebb nyereségpozíció eléréséhez. Szabályozó-meglepetések Csak hát vállalataink nyeresége soha nem alakult i gazán a valóban elvégzett munka függvényében, hanem befolyásolta azt a — részben a reformelvek értelmében meghirdetett, ám attól praktikus vagy éppen politikai megfontolások miatt is eltérített — szabályozórendszer. S való igaz: nehéz úgy nyereséget tervezni, amikor az ember — aki történetesen vállalati vezető — soha nem tudhatja, hogy a felsőbb szintű és központi gazdaságirányítás ugyan milyen szabályozó-meglepetésben részesíti, akár a gazdálkodási év kellős közepén. > így aztán senki ne kárhoztassa a vállalatok vezet őit, akik — ilyen bizonytalan körülmények között — az utolsó pillanatig is titkolták, hogy miként is áll a nyereségterv, s hogy adott időszakban milyen mértékű részesedésre számíthatnak a munkavállalók. És az már csak kérdésként fogalmazható meg, hogy vajon — korábban — a tervalkuk, aztán később a szabályozóalkuk, a vállalat életébe egyedi beavatkozást kérő tárgyalások végső eredményét ugyan melyik vállalati vezető láthatná előre? És ha nem láthatja előre, akkor ugyan ki kötelezhette volna el magát a biztonságosnak látszó nyereségterv mellett és ki agitálhatott volna e nagyon is bizonytalan nyereségterv teljesítése érdekében? Ösztönző lehet Ennyit a nyereséggel kapcsolatos vállalati titkolód zás okairól. Illetve még annyit, hogy a hazánkban működő vállalatok nagy részénél manapság ott tartunk, hogy a nyereség jóval több mint kétharmadát — gyakorta 90—95 százalékát — úgymond központosítják. Vagyis: ezt a nyereséghányadot az állami költségvetés elvonja, nem riadva vissza az év közbeni elvonási intézkedésektől sem. A nyereségüket mégiscsak valami módon növelni akaró vállalatok számára tehát mi marad? Végveszély esetében az árak növelése. Sikerül-e, vagy sem, nem tudni, csak azt tudni, hogy a vállalati jövedelmek szigorú központosítására törekvő államigazgatás minden ilyen áremelési akciót keményen elítél. S ha netán ez a megbélyegzés eredménytelen, akkor tovább szorítja az adóprést. Sokan mondják: ha nem volna ez az adóprés, ha a vállalatok legalább egyetlen esztendőre tervezhetnének viszonylagos megbízhatósággal, akkor talán komolyan vehetnénk a nyereségrészesedés ösztönző hatását. Továbbá: ha komolyan vesszük a vagyonérde- keltséggel kapcsolatos elképzeléseket, akkor talán mégiscsak felülvizsgálandók a nyereségrészesedéssel kapcsolatos mai álláspontok és megteremthetők annak feltételei, hogy a részesedés igenis ösztönző hatású legyen. Segít az adóreform Mindehhez persze elsősorban az kellene, hogy tiszt án lássuk: melyik vállalat miért nyereséges, illetve melyik vállalat miért veszteséges? Remélhetőleg segít az eligazodásban a tervezett adóreform, s ha ez bekövetkezik, akkor remélhetően az államigazgatás is megelégszik az általa kezdeményezett adóreform következtében befolyt összegekkel. Vagyis remélhető, hogy az adóreform által egységesen megmérhető vállalatokat külön — és korlátozó — adók már nem sújtják. Ez esetben várhatóan megvalósítható az eredeti elképzelés: az évenkénti nyereségből, teljesítményeik szerint differenciálva, olyan arányban részesedjenek a munkavállalók, hogy ne kérdezhessék: ugyan mit ér ez? Vértes Csaba Nyereségrészesedés A publikáció külön figyelmet szentel a KGST és az EGK összefoglaló eredményeinek. Az egyes táblázatokban szerepelnek Magyarország megfelelő adatai is, ami lehetővé tesz korlátozott érvényű következtetéseket a világban, világgazdaságban elfoglalt helyünket illetően. gok földrajzi és demográfiai jellemzői ről . Bemutatja a nemzeti jövedelem, beruházások alakulását, a világ enei giatermelését és felhasználását, a mező gazdasági és ipari termelést és az áru forgalmat. Az életszínvonal főbb muta tói (lakáshelyzet, egészségügyi és kultu rális ellátás) mellett beszámol a több között az idegenforgalomról is. A zsebkönyv négyévenkénti közread ásával a statisztikai szolgálat képet kíván adni a magyar olvasó számára a világ társadalmi, gazdasági helyzetéről, az elmúlt időszakban bekövetkezett változásokról. A 304 oldalas kiadvány részletes a datokat tartalmaz a fontosabb orszáMEGJELENT A NEMZETKÖZI STATISZTIKAI ZSEBKÖNYV Hangos találmány Egy éve két alkalmazottal kezdte meg a munkát K ecskeméten a Taksony és Vidéke Áfész elektrobiz- tonsági csoportja. A létszám azóta sem duzzadt föl különösebben, hiszen jelenleg is mindössze hatan dolgoznak a kis műhelyben, de a termékük egyre ismertebbé válik. Ők készítik a Be-Ri elnevezésű riasztóberendezést, amely tavaly a BNV-n kezdte meg karrierjét. A mindenféle autótípusnál — tehcrgépjárműveknél is — alkalmazható berendezés sikert aratott a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Eddig csak importból származó társai voltak használatosak az országban, a Be- Ri teljes mértékben hazai anyagból van, Somogyi Tibor ésGyovai István találmánya alapján. Az autótulajdonosok, közületek alig több mint az import árának feléért megvásárolhatják, egységcsomagokban, mert házilag beszerelhető. A hasznos konstrukció a többi közt érzékeli a kerékle szerelést, az ajtófeszítést, -nyitást, a motorház és a csomagtartó tetejének nyitását, a gyújtást akkor is leállítja, ha valamiféle mesterkedéssel a tolvajok beindítanák a motort. Tavaly kétezer darabot értékesített a hangos találmányból a TAXCOOP Kereskedelmi Iroda, ez évben ötezerre kaptak megrendelést. (A megyében a kecskeméti Alföld Áruházban kapható). Jók az exportkilátások is, mert a dániai J. PLON cég , amely 200 darabot kivitt tesztelésre, kipróbálásra, sikerrel mutatta be a legutóbbi frankfurti autó-világkiállításon. Jelentős üzletre van kilátás. ' Számottevő élénkülés tapasztalhat' a magyar—szovjet élc.'miszer-gazdasá gi kapcsolatokban. A jelenlegi közép f távú tervidőszakban tovább bővül két ország közötti árucsere, s miiidui kább előtérbe kerülnek az együttműke dés fejlettebb formái is. A Szovjetunió I ba irányuló magyar exportban az éle miszer-gazdaság termékeinek aránya hetedik ötéves terv folyamán eléri a 1 százalékot. Vagyis arányaiban 4 száz; lékkai lesz magasabb, mint az előz tervidőszakban. Jelentősen bővül az él tékesebb, a komoly szellemi teljesí ményt tartalmazó termékek kiviteli így a korábbinál több vetőmagot, t< nyészállatot, kész technológiát szállít; nak a magyar gazdaságok, számos h< lyen együttműködnek különböző tei mesztési rendszerek honosításábai Mindinkább előtérbe kerül a vállalata közötti szoros együttműködés, a tei mclési kooperáció, legújabban pedi néhány közös vállalat létrehozásáról tárgyalásokat kezdtek. Közvetlen együttműködés A gazdasági együttműködéshez két ve ző feltételeket teremt az a kormán; közi megállapodás is, amely lehetőx teszi, hogy hazánk és négy szovjet kö; társaság — Ukrajna, Moldávia, Gri zia és Azerbajdzsán közvetlenül fejlessze együttműködését. A MÉM ; Orosz Föderáció Agráripari Állami B zottságával kötött együttműködé megállapodást, szintén támogatva gazdaságok közvetlen kapcsolataina kialakítását s erősítését. A megállap< dás keretében egy évvel ezelőtt megal; kult a két minisztérium közvetlen kaj csolatait szervező koordinációs tanác Ez a szervezet folyamatosan figyelen mel kíséri a kialakuló és fejlődő együt működés eredményeit és nagy ügye met fordít az új lehetőségek kialakít; sára. A többi között ennek eredményi ként megállapodás született arról, hog a sztavrapoli Kavkaz Agráripari Egyi sülés és a nádudvari KITE az idén szc rosabbra fűzi kapcsolatait. Ennek ki rétében a KITE 80 hektáron tart berni tatót különböző kukoricafajtákból. A szovjet és á magyar agráripari szakemberek időközben tárgyalásokat kezdtek az Orosz Föderációba irányuló vetőmagszállítások számottevő növeléséről. A magyar fél közös vállalat létrehozását javasolta szovjet partnerének új vetőmagfajták kialakítására, de arról még nem született döntés, hogy ezt a vegyes vállalatot Magyarországon vagy a Szovjetunióban hozzák-e létre. A tárgyalások során szóba került az is, hogy a magyar szakemberek együttműködnének a szarvasmarha-, a baromfi- és a sertéstenyésztésben is. Jól vizsgáztak a hibridek Egyébként az Orosz Föderációban a m últ esztendőben 17,szovjet gazdaságban összesen 1700 hektáron folytattak kísérleteket magyar hibrid kukoricavetőmagvakkal. Százezer hektáron vetettek hibridkukoricát. A kísérletek során vizsgálták azokat a módszereket, eszközöket, amelyek segítségével északabbra lehet kitolni a kukoricatermő terület határát. Ezzel új alapokra kívánják helyezni az északi területek szarvasmarha-takarmányozását. A magyar korai érésű hibridfajták igen j ól vizsgáztak a kedvezőtlen éghajlati viszonyok között, s így a kísérleteket 1987-ben kiszélesítik. Erről a közelmúltban magyar és szovjet szakemberek részvételével kétnapos szimpóziumot is rendeztek az Orosz Föderációban. A Bábolnai Mezőgazdasági Kombin át — amely eddig a Szovjetunióban öt baromfiipari komplexumot épített fel —jelenleg a sztavropoli Broiler Termelési Egyesüléssel fejleszti kapcsolatait. Ennek keretében évente 11 millió darab naposcsibe szállítására vállalkozik, s a tenyésztéshez szükséges technológiai berendezéseket is exportálja. A magyar Meriklon Egyesülés vírusmentes szövettenyésztéses növényne- mesítési technológiát értékesít a Szovjetunióban. Igen jól fejlődnek a kapcsolatok hazánk és Ukrajna között. A MÉM és az USZSZK Goszagropron közötti műs zaki-tudományos és termelési együttműködés jött létre, amelynek alapján újabban korszerű takarmányborsó- fajták létrehozásához láttak hozzá a szovjet és a magyar szakemberek. A munkában az iregszemcsei Takarmánytermesztési Kutató Intézet és a vorosilovgrádi Goszhoz Állami Területi Mezőgazdasági Kísérleti Állomás dolgozik együtt. Az Állattenyésztési és Takarmányozási Minősítő Intézet és az Állattenyésztő Közös Vállalat tovább folytatja együttműködését a bikanemesítés programozásában, amelyben részt vesz az Ukrán Szarvasmarhatenyésztési és Mesterséges Termékenyítő Tudományos Kutató Intézet is. Szellemi termékekért t echnológia Magyar nemesítésű és kikészítésű vet őmagvakkal kézd termelési kísérleteket az idén Ukrajnában a Bácsalmási Állami Gazdaság, a Martonvásári Kísérleti Gazdaság és a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát. A Bácsalmási Állami Gazdaság napraforgómagvakat, a Martonvásári Kísérleti Gazdaság kukorica-, a Mezőhegyesi Mező- gazdasági Kombinát pedig cukorrépamagvakat szállít a termelési kísérletekhez. A Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Éejlesztő Vállalat az Ukrán Kertészeti Tudományos Kutató Intézettel az iparszerű kertművelés technológiai kimunkálására dolgoz ki kutatási programot. A szakemberek a bogyós gyümölcsök választékának szélesítésére és az iparszerű kertművelés feltételeinek fejlesztésére törekednek. A magyar és a szovjet üzletemberek a gyümölcs- feldolgozásban és az üdítőital-gyártásban kialakítandó kooperációról is tárgyalásokat kezdtek. A magyar szellemi termékekért cseréb e több szovjet technológiát is vásároltak a hazai gazdaságok, így a többi között megvették a folyamatos pezsgőgyártási technológiát, a kubányi rizstermelési rendszert, valamint az északkaukázusi kefirgyártási eljárást. Pichlcr Ferenc
