Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-16 / 90. szám
1987. április 16. • PETŐFI NÉPE • 5 PILLANTÁS A SZÖVTERV MUNKÁJÁRA Fantázia nélkül nincs sikerélmény • A gréder tolólapjának vágóéle hasítja a talajt. (Straszcr András felvételei) Két évtizeddel ezelőtt alakult meg a Szövetkezeti Tervező és Beruházó Vállalat megyei irodája. Az iroda a SZÖVOSZ-hoz tartozik, amely csaknem minden megyében létrehozott tervezőrészleget. Az itt dolgozók munkáját a megye számos épülete dicséri. Az iroda vezetőjével, Tóth Tamással jelenlegi munkájukról beszélgetünk. Róla annyit, hogy elvégezte az Iparművészeti Főiskola belsőépitészeti szakát. Négyszer kapott nívódíjat, legutóbb a kecskeméti Hornyik János utcai sétálóudvar tervezéséért. Kollégái közül szintén többen kaptak hasonló elismerést. — Nemcsak áfész-beruházáso- kat tervezünk, hanem lakótelepeket, irodaépületeket, szolgáltatóházakat. Jelenleg fontos feladatunk Kecskeméten a Zöldért- irodaház, a hunyadivárosi szolgáltatóépület tervezése. Ezenkívül a Bácsalmás és Vidéke Áfész mada- rasi ABC-áruházát is mi tervezzük. Megpályáztuk a lajosmizsei szociális otthon bővítésének tervét is — kezdi a tájékoztatást. Évente 100—120 millió forint értékű beruházást terveznek, az ezért járó munkadíj az összes költség 3,5—4 százaléka. — A vállalat központja Budapesten van, összesen 480 tervező- mérnökkel dolgozik. Szükség esetén — nagyobb beruházás előkészítésekor —1 segítenek egymásnak az irodák. Most már főként a beruházás tervezésével foglalkozunk, a lebonyolítást csak esetenként vállaljuk. A megrendelővel közösen arra törekszünk, hogy — tekintettel a jelenlegi gazdasági körülményekre — minél olcsóbb megoldásokat keressünk a beruházásoknál. A költségcsökkentő szándék mellett fontos feladatunk, hogy a létesítmény jól illeszkedjen • Szabó János nehézgép- kezelő beállítja a gépét indulás előtt. • A bácsalmási városi tanács épülete már külsejében is tükrözi a környezetalakító törekvést. Szintén Tóth Tamás tervezte. a környezetbe, esztétikus legyen — magyarázza. A kivitelező sokszor anyaghiány vagy egyéb okok miatt tervmódosítást kér. — Ilyenkor a tervező úgy érzi, hogy mintha megkárosították volna, bár a partner igényeit is tiszteletben kell tartani. Egy-egy terv megszületése sokszor nehéz szellemi feladatot jelent. Tudom ezt magamról is. Nemegyszer nézem a tévét,- de nem is tudom, mit látok a képernyőn, mert annyira elgondolkodom, hogy az éppen soron lévő létesitmény tervezésénél miképp lehetne olcsó, egyedi megoldásokat megvalósítani, ami különleges, de nem zavarja a környezet összhangját. Azt szokták mondani, hogy az építkezés művészet is. A tervező olyan műszaki és formai megoldásokat keres, amelyeknek összhangban kell lennie, — Tavaly ősszel az építészeti napokon rendeztünk egy kiállítást, amelyen az általunk tervezett épületeket láthatta a közönség a tablókon. Elfogultság nélkül mondhatom, hogy ennek a kiállításnak nagy sikere volt. Úgy is mondhatnám, hogy egy fantáziadús csapat verődött össze nálunk. A korszerűségre való törekvés, az új formák, a változatosság feloldja az egyhangúságot az építkezésben is — állítja Tóth Tamás. Az még ide kívánkozik, hogy az irodavezető a közelmúltban kapta meg a vezetőtervezői jogosultságot bizonyító okiratot. Ez hazánkban ’ a legmagasabb tervezői jogosítvány. Kereskedő Sándor Az ember és a munka • A telepítés előtti minőségi talajmunka fontos feladat. Öreg, korszerűtlen ültetvényei helyére ismét szőlőt telepít az Izsáki Sárfehér Termelőszövetkezet. A talajmunkákat a gazdaság saját gépeivel végezteti el, mind a szakcsoportos területeken, mind a közösén. A múlt évben már 56 hektár Izsáki Sárfehér fajtájú új ültetvényt mondhatott magáénak a szakcsoport, az idén, és az ötéves tervidőszak valamennyi esztendejében mintegy 30 hektáron ültetnek szőlőt. A közös gazdaság körülbelül ugyanilyen ütemben végzi majd a telepítéseket. KORMÁNY—SZOT AJÁNLÁS A BÉREMELÉSEKRŐL A középpontban továbbra is a teljesítmény Elmúlt a jó előre sokat emlegetett április 1., amelyről december óta úgy szokás beszélni, mint a bérstop határnapjáról. Holott — nem is volt bérstop! Csupán a pontosság kedvéért: a kormány ajánlotta, hogy 1986. december 1-jétől 1987 első negyedévének végéig a vállalatok, intézmények, gazdálkodó szervek ne hajtsanak végre alapbéremelést. Túl a határidőn, megállapítható — erről tanúskodnak az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal adatai —, hogy a vállalatok túlnyomó többsége fegyelmezetten tudomásul vette a kormány irányelveiben foglaltakat és — kevés kivétellel — nem hajtott végre alapbéremeléseket. Tulajdonképpen csak egy sokéves gyakorlatot ismételtek meg, hiszen — ritka kivételtől eltekintve — eddig sem volt szokásban, hogy az év utolsó hónapjában emeljék a béreket. Sőt az sem, hogy az első negyedévben kerüljön sor erre —, addig, amig a vállalat nem ismeri az előző évi mérleg adatait. Ne visszamenőleg Gazdaságban nem használatos a feltételes mód, a „ha”, ezúttal mégis megengedhetjük a feltételezést: „ha” az említett irányelvek nem szabták volna meg az április elsejei határidőt, talán alig lett volna vállalat, ahol a dolgozók sürgetik az alapbérek emelését. Csupán azért, mert máskor sem szokták, kivárják azt a bizonyos mérleg utáni időpontot. Most viszont nagy várakozás előzte meg — legalábbis sok helyen —- a határidő eljövetelét, itt-ott túlzott reményekkel a béremelés mértékét illetően. Nem szabad kifelejteni egy igen lényeges részét annak a bizonyos „bérstop” irányelvnek: a vállalatokat semmi és senki nem gátolta abban, hogy az alapbéren kívül, jutalom, prémium és hasonló címeken adjanak pénzt azoknak, akik jó munkájukkal azt kiérdemelték. Természetesén azt is a teljesítményekhez kötve. Továbbra is a teljesítmény áll a középpontban, s ez így lesz — nem kell hozzá jóstehetség — még igen hosszú ideig. Ebből következik az is, hogy nem szabad visszamenő hatállyal emelni az alapbéreket április 1. után. Azaz: az alapbér- emeléseknek ösztönözniük kell a további jó munkára —, márpedig az elmúlt időszakra visszamenőleg kifizetendő bér aligha ösztönözne bármire is. Annál inkább ösztönözhet a továbbiakra, s a vállalatoknak úgy kell kalkulálniuk, hogy a kifizetendő bér megteremtse majd saját forrását, vagyis arányban legyen az egész évben várható — és elérhető — teljesítményekkel. Mire futja a kasszából Könnyű és — főleg — népszerű intézkedés lenne most a vállalatoknál, ha egyszeriben nagyobb mértékű béremelést hajtanának végre. Csakhogy az élőmunka utáni közterheket ugyanabból az összegből kell fizetniük a vállalatoknak, amelyből beruházásaikat, fejlesztéseiket fedezik. A mai helyzetben kevés vállalat engedheti meg magának (ha egyáltalán van ilyen), hogy ne emelje műszaki színvonalát, ne költsön újabb, korszerűbb gépekre, berendezésekre. Aki viszont mégis így tesz — a vállalat jövőjét kockáztatja még akkor is, ha „futja a kasszából”. Ha pedig a béremelések miatt a fejlesztési alapnak nagyobb részét emészti fel a kereseti adó, mint ahogyan azt megengedhetnék maguknak — a vállalat alaphiányossá válhat, s a bajok akkor már „csőstül” jönnek . .. Annál is inkább, mert ahol a teljesítmények nélkül kifizetett bérek után magas adókat kellett fizetniük a vállalatoknak, az idén a bértömeg az ilyen „többlet” nélkül, tehát a korábbi szinten marad, az így kifizetett bér nem számít a bázisösszegbe. Ugyanez a rendelkezés fennmarad a következő évre is: az 1987-ben teljesítményháttér nélkül kifizetett béreket levonják 1988-ban a teljes bértömegből. Másik, igen szigorú intézkedés, amit mindenképpen számon kér az államháztartás: egyáltalán nem növelhetik a bértömeget azok a vállalatok, amelyek 1986-ban veszteségesek vagy alaphiányosak voltak — feltéve, ha nincs kilátás arra, hogy az idén megszüntetik ezt az állapotot. Ott sem jelenti ez azt, hogy egyes dolgozóknak vagy akár üzemrészeknek, meghatározott be- osztásúaknak a bérét nem lehet emelni. Lehet, de csak akkor, ha csökken a létszám s a fennmaradó bér elosztható. Mindez — átmeneti szabály. Indoka az a nehéz helyzet, amelyben évek óta van a népgazdaság, s amelyből kijutni csak úgy lehet, ha a kifizetett bérek mögött valóban teljesítmények állnak. Igaz, úgy volna jó és helyes, a gazdaságirányítási reform céljainak megfelelő, ha a bérgazdálkodást teljes egészében a vállalatokra bíznák a központi szervek. Most sem akarnak helyettük gazdálkodni, a bérek területén sem. De a megkötöttségekre — éppen az előbbre lépés érdekében — egyelőre szükség van. Ösztönözzük a legjobbakat Biztosan lesznek olyan vállalatok, amelyeknek eddigi nehézségeik mellé újakat teremtenek a most kiadott — a minisztériumokon át a vállalatok vezetőihez eljuttatott —• irányelvek, amelyekkel (mint a SZOT március 26-ai üléséről kiadott közlemény bizonyítja) a^szak- szervezetek egyetértenek. Éppen azért, mert ez valójában érdek- védelem. Azok érdekeinek védelme, akik minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy vállalatuk és az egész népgazdaság kijusson a jelenlegi bajokból. S mindezekért: előre néznek. A mostani alapbéremelés nem meríti ki az egész év lehetőségeit. Általában a kormány és a SZOT is ajánlja, hogy a béremeléseket ne egyszerre, hanem fokozatosan, az év folyamán hajtsák végre. Ily módon később is marad pénz a vállalatvezetés kezében, a kiemelkedő teljesítmények ösztönzésére. Erre pedig egész esztendőben szükség lesz. Várkonyi Endre SZOVJETUNIÓ Gyorsítás — átalakítás — reform A Szovjetunióban átalakulóban van az ipar, a mezőgazdaság, az építőipar, a közlekedés, a kereskedelem — a népgazdaság valamennyi ágazata. Az irányítási reform kihat az élet úgyszólván minden területére; változik, élettelibbé válik az iskolai oktatás, küszöbön áll a közép- és főiskolai reform. A szovjet társadalom kezd megtisztulni a dogmatizmustól, erősíti a munkaerkölcsöt, a szocialista morált, úgy tűnik, eredményesen küzd az idejétmúlt jelenségek ellen. Hangsúly a minőségen és a választékon Az ipari munka tempósabbá vált: legutolsó stagnáló ága, a kőolaj-kitermelés már tavaly augusztusban elérte a tervezett napi kitermelési szintet. Egészét tekintve, az ipar a tervfeladatokat meghaladó ütemben fejlődik. Jobb lett a fogyasztási cikkek és általában a kereskedelmi áruk minősége, bővül a szolgáltatások köre és kedvezőbb helyzet alakult ki a közlekedésben és a szállításban. Az emberek azonban a gazdasági változásokat nem a statisztikai adatokon mérik le, hanem a tapasztalatok alapján Ítélik meg. Moszkvában egy ideje észrevehetően több gyümölcsöt, zöldséget és egyéb élelmiszerterméket árusítanak. Az élelmiszerpiacon ma már nem a szükséges kalóriamennyiség biztosítása az alapvető szempont, az igény mindinkább a választék bővítése és a minőség javítása irányába tolódik el. Az illetékesek most ezeknek a követelményeknek igyekeznek megfelelni. Új utakon a mezőgazdaság és az ipar A szövetkezeti és állami gazdaságok vezetői a korábbinál jóval nagyobb önállóságot kaptak. Gazdasági értelemben a lehető legszélesebb jogkörrel ruházták fel őket. Önállóságuk feltétele: a teljesítményért vállalt teljes felelősség. Ennek tudatában azonban több gazdasági vezető elbizonytalanodott, továbbra is központi utasításokra vár, termelésirányítás helyett inkább csak az utasítások végrehajtására vállalkozna, fél a kockázattól, az egyéni felelősségvállalás terheitől. Az iparban már az év elején új munkafeltételeket teremtettek. A hangsúly itt is a gazdálkodás új módszereire, a vállalati, munkahelyi kollektívák önállóságának növekedésére helyeződött. Abból indulnak ki, hogy a helyszínen jobban ismerik az ügyeket, mint a központban — legyen az akár minisztérium, akár főhatóság. Ezért megszűnik a központi gyámkodás, utasítgatás, beleszólás a dolgok menetébe, a helyi feladatok intézésébe. A központ és az irányított területek élő, szerves kapcsolata került előtérbe. Az a cél, hogy kialakuljanak a vállalatok önálló munkájának jogi és társadalmi feltételei. Az általános gazdasági reform ilyen összefüggésében folyik a szocialista vállalati törvény kidolgozása. A törvény optimálisan osztja meg a jogokat és a felelősséget a vállalatok és a minisztériumok között, összegzi majd a felhalmozott tapasztalatokat, kiszűrye és megerősítve mindazt, ami javítja a munka végeredményét. A fogyasztók érdekében Különösen nagy szükség van a kereskedelmi reformra. A termelő és a felhasználó kapcsolata évtizedek óta az utóbbi kívánságainak figyelmen kívül hagyásával alakult. Számos termék — enyhén szólva is - csak közepes minőségű, aligha kell a vevőnek. Eddig a kereskedelem a semleges és közömbös közvetítő szerepét töltötte be a gyártó és a vásárló között. Ez megszűnik, már megrendelőként, a fogyasztó nevében lép fel a vállalatokkal szemben. Azok pedig kínálatukat csak az igénynek megfelelően alakíthatják. A vállalati tevékenységet már a közeljövőben is a kereskedelmi megrendelések határozzák meg. Ettől az intézkedéstől a kereslet-kínálat egészségesebb alakulását várják, ami pedig elsősorban is a fogyasztók érdekeit szolgálja.
