Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-15 / 89. szám
1987. április 15. • PETŐFI NÉPE • 5 ELSIETETT BÉRFEJLESZTES T anulságos a Kisgép esete kezdeményezés Néhány éve, amikor országszerte több nagyvállalat kisebb egységekre bontva elnyerte önállóságát, sokan úgy vélték, hogy ezek az új cégek bővebb mozgásteret kapva, rohamos fejlődésnek indulnak majd. Mások óvatosában fogalmaztak. Azt mondták: már azt is komoly teljesítménynek kell tekinteni, ha képesek lesznek megállni helyüket a mai gazdasági környezetben. Az eltelt időben a fiatal vállalatok többsége állta a próbát. Születtek biztató, szép eredmények, ám néhányuk nagyon nehéz helyzetbe került. így a Kalocsai Építőipari Kisgépgyártó Vállalat is, amely 1984 nyarán az Épgép szervezetéből kiválva kapott önállóságot. Már az alakulás évében jelentkeztek az első problémák. Ekkor még „csak” kisebb-nagyobb szabálytalanságokat fedett fel a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóság Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságának mérlegrevíziója. Ám az elmúlt esztendőben tovább romlott a helyzet, s ma súlyos, kritikus napokat él át a kalocsai vállalat. Pedig 1985-ben szerény, de biztató, több mint tízmilliós nyereségről adhatott számot a vezetés. 1986-ra már 13,5 millió forintos nyereséget terveztek, s erre alapozva év elején nyolcszázalékos keresetfejlesztést hajtottak végre. A nyereség azonban jócskán elmaradt, s így a büntetőadóval együtt 40 millió forintnál több adóhiányuk keletkezett. De nézzük meg közelebbről, miként jutott idáig a vállalat! Kezdés kevés megrendeléssel Ennek vizsgálatához vissza kell lapoznunk a naptárban 1984. július 1-jéig. Ekkor nyerték el önállóságukat. Nem túl biztató előjelekkel, hiszen már az Építőgépgyártó Vállalat is komoly gondokkal küzdött. Kevés volt a megrendelés, s így a fiatal cég kapacitásait sem tudták kellően lekötni. Ennek ellenére a ’84-es év szerény, négymillió forintos nyereséggel zárult. A következő esztendőben lassan megszűntek munkaellátási gondjaik és tízmilliós eredményt könyvelhettek el. Biztató volt ’86-ra, hogy már az év elején 60—70 százalékát sikerült lekötni kapacitásaiknak. Ugyanakkor kezdettől nyomasztóan hatott rájuk az alacsony keresetszint. Ahhoz, hogy meg tudják tartani dolgozóikat, emelniük kellett a béreket. 1984-ben 2,1 százalékkal, 1985-ben 4,6 százalékkal emelték a fizetéseket, ami egy főre éves szinten így is csupán 57 ezer forintot jelentett. Ez még továbbra is nagyon alacsonynak számít a környéken. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy itt többnyire jól képzett lakatos, forgácsoló és hegesztő szakmunkásokra van szükség. De a tervezők, technológusok bére sem állt megfelelő szinten. A feladat tehát: 86-ban tovább kell emelni nyolc százalékkal a keresetszintet. Emellett tervezték az improduktív és a nem fizikai létszám szerényebb mértékű csökkentését is. Az elképzelések megvalósításához eredetileg 10,6 millió forintos nyereséget kellett volna megtermelniük. Év közben a szabályozó- módositás miatt 13,5 millióra emelték az eredménytervet. A többletet a költségek csökkentésével kívánták elérni. Összesen tizenkét funkcióhelyet jelöltek 'meg (így például a fuvarozás, az állóeszköz-fenntartás és az üzemeltetés területét vették célba). De csökkenteni akarták a gyártás- és a gyártmányfejlesztés költségeit is. A tervek és a valóság De a tervek csak tervek maradtak, mert a munkák elvégzésére az előirányzottnál több időt fordítottak, és több bért használtak fel. A mozgóbérekkel gazdálkodó középvezetők nem sáfárkodtak megfelelően a rájuk bízott pénzekkel. Ezt bizonyos idő múlva érzékelte a gyár vezetése, és tiltó intézkedése• A nehéz helyzetben komoly eredmények is születnek a Kalocsai Építőipari Kisgép- gyártó Vállalatnál. Alig több, mint két hónap alatt elkészítették a tetőszigetelésekhez használatos — eddig hiánycikknek számító — melegítő berendezés prototípusát. két hozott, de elmaradtak a kemény számonkérések, és felelősségre vonások. A sokasodó gondokat csak fokozta, hogy a költségfelhasználásokat ugyancsak nem tudták visz- szafogni, sőt az eredetileg előirányzottakat is túllépték! Az okok közül most csak kettőt említsünk: bár időben visszaigazolták, mégis fél évvel később szállították a hengerelt acélt az Ózdi Kohászati Művekből. A határidő miatt a Kisgép kiadta a gyártás egy részét kooperációba több helyre, ami jelentősen megnövelte a szállítás költségeit. Súlyosbította a helyzetet, hogy árbevételi tervüket sem teljesítették. A vállalat vezetése ezt alapvetően az anyaghiánnyal és az egyik kooperációs partner hibájával magyarázza. Mindenesetre az tény, hogy a Kajocsai Építőipari Kisgépgyártó Vállalat által gyártott forgódarukhoz az érvényben levő szerződés dacára nem érkeztek be Bulgáriából a futómacskák. Ez önmagában 2,5 millió forintos kiesést okozott. Elmaradó nyereség — többletadó A bérfejlesztést tehát az év elején végrehajtották, s ezzel elérték, hogy megállt a létszámcsökkenés. A megüresedett irányítói munkaköröket is be tudták tölteni. De az eredmény messze elmaradt a tervezettől: mindössze 4,5 millió forint lett. így a vállalat hozzáadottér- ték-mutatója alaposan leromlott. Ennek következtében kereseti többletadó fizetésére kényszerültek, amelyet érdekeltségi alapjukból nem tudtak fedezni. Az 1987-ben fellépő érdekeltsé- gi-alaphiány megközelítette a 7 millió forintot, s mivel ezt a vállalat önerőből nem volt képes rendezni, a többletadó ötszörösét — mint büntetőadót — is le kellett könyvelnie. így jött létre a 40 milliót meghaladó adóhiány. így állnak most. Helyzetük meglehetősen reménytelennek látszik, hiszen ilyen mértékű tartozás megfizetésére képtelenek. Látnak-e kibontakozási lehetőséget a vállalat irányítói? Sütő József igazgató abban bízik, hogy ha kigazdálkodják idén a 6,9 millió forintot, talán törlik a többletadókat a vállalat számlájáról. Ezért elsődleges céljukká vált erre az esztendőre az alaphiány megszüntetése. Idén elsősorban nyereségágon szeretnének , több érdekeltségi alapot létrehozni, de ezt mind nem képesek megtermelni. Ezért következetes, néhol drasztikus intézkedéseket kell hozniuk. Csökkenteniük kell a bérfelhasználást, ami kapcsán majd mérséklődhetnek a bérköltségek és az ezt terhelő adók. A gazdaságtalan termékek helyett újakat gyártanak. Ebbe az elképzelésbe jól illeszkedik, hogy a közeljövőben új kooperációs partnerüknek, az Ikarusnak alvázrészegységeket készítenek. A kalocsai gyárban adottak a feltételek, és várhatóan tisztes nyereséget hoz majd e munka. Az alaphiány megszüntetésére egyéb megoldások is kínálkoznak. Tervezik állóeszközük egy részének értékesítését, s ennek átcsoportosítását az érdekeltségi alapba. A korábban gazdaságtalanul üzemeltetett vállalati autóbuszukat el akarják adni. Néhány kevésbé kihasznált szerszámgépüket is értékesiteni kívánják. A túlélés érdekében felmerült, hogy végszükség esetén a vállalat szelidi-tavi üdülőjét is pénzzé teszik. Bizony, még felsorolni is hosszú, mennyi intézkedésre (közöttük számtalan népszerűtlenre) van a közeljövőben szükség a talpraálláshoz. A Kalocsai Építőipari Kisgép- gyártó Vállalat nem élt megfelelően az önállóság adta lehetőségekkel. Év elején túl nagy béremelést hajtottak végre. Év közben viszont elmaradtak a teljesítmények. Elmaradhattak, mert a vállalat vezetői nem tárták fel időben az intézkedések szükségességét, nem voltak elég következetesek, amikor ellenőrizni és számonkérni kellett. Mostanában sok vállalati vezetőtől hallom, hogy munkatársaik, beosztottjaik ostromolják őket: ilyenkor az év elején emeljék minél magasabbra a béreket. Úgy gondolom, a kalocsaiak esete jól példázza ezeknek a követeléseknek a veszélyességét. Bizonyítja, hogy csak az lehet a helyes megoldás, amikor a vállalatoknál, gazdálkodó egységeknél meggondoltan, fokozatosan és a megtermelt értékek arányában emelik a kereseteket. Gaál Béla Vannak, akik mostanában géemkákra, butikokra, visszaélésekre, spekulációkra, erkölcsi, fegyelmi lazulásokra, csőd szélére került nagy- vállalatokra mutogatva a szocialista elvek és eszmék feladásáról beszélnek. Álljon meg a szerelvény és tolasson vissza? De meddig: 1968-ig, 1956-ig, 1951—52-ig, vagy egészen 1948-ig? Az elvont elmélettel, eszmével addig nincs gond, amíg az ideák, a hit világába tartozik, a konkrét társadalmi gyakorlat és tapasztalat már zavart okoz. Nem lehet sablonok szerint Képzeljük csak el, hogy jelenleg is az egykori szocializmuskép meghaladott sablonjai szerint élünk. Kizárólag szocialista nagyüzemekben dolgozunk, s a konzervatívnak, túlhaladottnak minősített kistermelés ismeretlen. A tulajdon- formák közt pedig következetesen szocialista és vezető az össznépi, az állami tulajdon, amelynek alárendelten sorvadozik a szövetkezeti. A gazdasági életet, az üzemeket részletekre kiterjedő központi tervutasítással szabályozzák. Nem volt könnyű az elvont ideákkal — gyakran a szocialista világban elsőnek — szakítani. De ha nem tesszük meg, s nem merünk továbblépni, új utakat keresni, akkor a mezőgazdaság és az ország ma nélkülözné a háztáji termelést, s vele együtt a korszerű nagyüzemeket, az iparszerű termelési rendszereket is. Pedig nehezen tudjuk elképzelni életünket nélkülük, kisiparosok, a kisszövetkezetek, a géemkák, szerződéses üzletek, az áruellátás és -választék mai, viszonylag magas színvonala nélkül is. A kisebb-nagyobb megtorpanások ellenére politikai élénkség, társadalmi-gazdasági útkeresés jellemzi a szocializmus építését hazánkban. Á megújulási folyamat nem kampány, az MSZMP vezetésével több mint 30 éve kezdődött, és jelenleg is tart. Az új kérdésekre adott válaszok nem azáltal szocialisták, hogy valamiféle prekoncepcióhoz igazodnak, hanem azáltal, hogy lehetővé teszik az ésszerű, hatékony megoldások, a humánus, demokratikus módszerek alkalmazását, a széles körű népi támogatást. „A mi változásaink nem az eszmények változását, hanem az őket gúzsbakötő dogmák lerombolását jelentik”. A megállapítás, amit Jevgenyij Jevtusenko a Szovjetunióban kibontakozó átalakulásról mondott, ránk is vonatkozik. Nyilvánvalóan olyan korszerű szocializmusképre van szükség, amely nem akadályozza az ésszerű cselekvést, az új kérdések megválaszolását, a rugalmas alkalmazkodást a gyorsan változó külső és belső feltételekhez. Ehhez egyebek közt évszázados időtávot felölelő reformfolyamatban szükséges gondolkodni. A fejlett szocializmus önszabályozó gazdasági, önigazgató társadalmi és fejlett politikai intézményrendszere nem alakulhat ki két-három ötéves tervidőszak alatt. Ne feledjük, hogy a kapitalizmus jelenlegi tartalma és formái több évszázados fejlődés eredményei. Összetartozó feladatok A szocializmus építése, fejlesztése, valamint a mai gondok, olykor égető gazdasági és nemritkán fájó társadalmi problémák megoldása nem egymást keresztező feladatok, hanem szorosan összetartoznak, egymást feltételezik. A szocialista fejlődés elmuít 30 esztendejének fontos tanulsága, amint a szegedi elméleti tanácskozáson is megfogalmazódott, hogy tegyük egyértelművé: hol, mit és hogyan szükséges megújítani? S merni kell felvállalni nemcsak a változásokkal járó kockázatot, hanem gyakran a szükséges áldozatot is. Nincs más választás, miután a gazdaságnak nincsenek tartalékai és gyorsan mozgósítható forrásai. A kezdeményezések, az áldozatvállalások társadalmi támogatást igényelnek. Az a baj viszont, hogy az egyetértés igen gyakran túl altalános, csupán addig tart, amíg mások fizetik a változások árát. Amikor pedig nekünk nyújtják be a számlát, fennhangon tiltakozunk. Áhhoz, hogy a korlátozott gazdasági lehetőségek ellenére a társadalmi, a politikai cselekvés beszűkült mozgástere kitáguljon, széles körű szemléletváltozás, nagyfokú aktivitás, fokozott felelősségérzet, de mindenekelőtt kölcsönös bizalom szükséges. Jelenleg az irányítók és a gazdálkodók, a központi intézmények és az állampolgárok között nem teljes a bizalom. Már pedig aki bizalmatlan, az óvatos, és nem fedi fel szándékait, eszközeit. „A gazdálkodók ma azért bizalmatlanok, azért építenek ki „sündisznó”-állásokat, azért hoznak létre rejtett tartalékokat, mert az utóbbi években azt tapasztalták, hogy a gazdaságirányítás az indokolhatónál nagyobb arányban vonja el vagy zárolja a tartalékait, megbolygatja a jól működő szervezeteket is, beavatkozik a jól működő piaci kapcsolatokba és fejlesztési folyamatokba. Mégpedig úgy, hogy eme lépései előtt nem kéri ki — vagy nem veszi figyelembe — az érintett gazdálkodók véleményét”. Az idézet a Társadalmi Szemle idei februári számából való. Szerzője Berecz Frigyes a kézirat nyomdába adásakor még a BHG Híradás- technikai Gyár vezérigazgatója volt, s jelenleg miniszterelnök-helyettes, a kormány Gazdaságfelügyeleti Bizottságát vezeti. A valóság elemzésével Bizalom szükséges a lakosság, valamint a központi intézmények között is, ahhoz, hogy meglehessen győzni az érintetteket az adott változások elkerülhetetlenségéről, s a társadalmi és a személyes áldozatok értelméről. Annak megértetése, hogy a mai lemondás a holnap megelőlegezése, a fejlesztés pedig a jövő szükséglet-kielégítése, feltételezi az erősen tagolt rétegérdekek társadalmi méretű és időbeni harmonizálását. A határozottabb előrehaladás nem nélkülözheti a valóság bonyolult jelenségeinek elemzését, az összefüggések feltárását. Az elméleti általánosítások, a tudományos megállapítások hozzájárulhatnak a politikai döntések előkészítéséhez, megalapozásához, de nem helyettesíthetik a politikai kezdeményezéseket. Az új megoldások keresése, a társadalmi kísérletezés nem igazodhat elvont elméleti konstrukciókhoz. Á politikai gyakorlat döntően valós társadalmi szükségletekre, racionális megfontolásokra épül, s az útkereső jellegű tapasztalatokat ösz- szegzik a társadalomtudományok. Egyesek a különböző életrevaló kezdeményezések vadhajtásaira, spekulációkra, visszaélésekre mutogatva bírálják, antiszociálisnak minősítik a politikai, a társadalmi gyakorlatot. Sokat ártanak ezek a rendszerféltők, akik ahelyett, hogy a konkrét negatív gyakorlattal szemben határozottan fellépnének, hibás általánosítással ellenkezést és kiábrándulást szítanak. Mások viszont a radikális reformokat, a gyökeres változásokat hiányolják, esetenként az SZKP nagyszabású átalakítási programjára hivatkozva. A szovjet változások kétségtelenül kedvező nemzetközi hátteret teremtenek a magyarországi reformfolyamatnak, de nem szülhetnek türelmetlenséget, meggondolatlan sietséget, hiszen ezek csak árthatnak. A változások túlhajtása ugyanis veszélyeztetheti a belpolitikai stabilitást, a reformfolyamat biztonságos, szilárd alapját. Kovács József MONGÓLIA: KIEMELT SZEREP JUT A MEZOGAZDASAGNAK A Mongol Népi Forradalmi Párt XIX. kongresszusa a folyamatban levő 8. ötéves terv fő feladataiként a társadalmi termelés széles körű fejlesztését, a hatékonyság fokozását, és ezek alapján a népjólét emelését tűzte ki célul. Az ipar bruttó termelését a Szovjetunió és a szocialista testvérországok segítségével az öt év folyamán 30—34 százalékkal kívánják növelni. Az alapanyag-termelésben kiemelkedő jelentőségű az erdeneti bánya- és feldolgozó kombinát, ahol 1986 szeptemberében a 100 milliomodik tonna réz- molibdén ércet hozták felszínre. A pártkongresszus ennek az üzemnek, valamint a baganuuri barnaszén- és energia- központnak és a boronduri fluorit-feldolgozónak mindenirányú fejlesztését is előírta. Mongólia népessége évi 2,8 százalékkal nő, amivel az élelmiszer-termelés nem tartott lépést. Most a mezőgazdaság kiemelt helyet kap a fejlesztési programokban, hogy javítani tudják a lakosság ellátását. A tervek szerint 1990-ig a termelés 18—20 százalékos növelését kívánják elérni. A szántóművelést csak az ötvenes években kezdték meg Mongóliában. A termésátlagok növelésével és 120—130 ezer hektár szűzföld feltörésével 40 százalékos növekedéssel számolnak. Az állattenyésztés adja az ország mezőgazdasági termelésének 70 százalékát. Az élőhústermelést 530 ezer tonnával, a tejtermelést 35 millió tonnával kívánják növelni 1990-ig. Minthogy általános az egész évi legelőgazdálkodás, ez nem könnyű feladat. Ezért a kongresszus a takarmánytermelés növelését és a tejtermelés korszerűsítését írta elő. Mindezen feladatok teljesítése érdekében a kongresszus úgy határozott, hogy növelni kell a szakemberek képzését, a munka és az irányítás jobb megszervezését. g. • A mongol fővárostól 440 km-re északnyugatra fekvő erdeneti réz-molibdén kombinát. Évi 16 millió tonna ércet dolgoznak fel.
