Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-24 / 70. szám

1987. március 24. • PETŐFI NÉPE • 3 Egy darabka Bács-Kiskun a fővárosban Testvérmegyénk, Tarnów életéből Vita a művelődéspolitikáról — Megismersz? — gyakran hangzott el a kérdés a legutóbbi klubesten is a fővárosiban. Egy­kori Bács-Kitsíkun megyeiek, akik rövidebb vagy hosszabb ideje Budapesten élnék, dolgoznak, az Újbóli talán évtizedes szünet utá­ni találkozások örömével kíván­csiságával tudakolták, vajon a ■másik emlékszik-e még? S a többség emlékszik. Nem­egyszer elkél persze a segítség, a közös ismerősök felidézése: de éppen e kapcsolatok ápolására, a szülőföldhöz, korábbi munkaterü­lethez való ragaszkodás, kötődés kifejezésére teremt alkalmat a Bács-Kiskun megyéből elszánma- zcfttak baráti köre. S az 1983-ban megalakított klub rendezvényein sok alkalommal elhangzik a fenti kérdés, hisz mindig van újabb arc, újonnan érkező valamikori megyei, aki — főként ha fiatal is — jó néhány idősebbet csak hal­lomásból, vagy újságból, köriyv- ből ismer. A legutóbb' összejövetel egyben zárszámadás ás volt. itisaíűjí'tással, s rangos megyei vendég tartott tájékoztatót Bács-Kiskun jelené­iről, a jövő terveiről. Ha nem is a szokciit környezetben, a XI. ke­rületben rendezték — végleges otthonukat, a kerületi népfront- bizottság székházát, amelyben ál­dandó helyet kapnak, most újít­ják fel —. azért méltó körülmé­nyeket teremtettek. Bozsó 'János képei díszítették köriben a falat, megidézve az Alföld, a Duna— Tisza közének ‘hangulatát. Többen, már kezdés előtt a ké­pekben gyönyörködtek, mások a Kecskeméti Tavaszi Napok kedv­csináló programfüzetét lapozgat­ták. Dr. Molnár Frigyest, a bará­ti kör elnökét is szemlélődés köz­ben szólítottam mag. — Igaz, hogy lemond az elnök­ségről? — Igen. A megalakulástól kezdve elnök voltam. Most ,már idős vagyok, be kell osztani az erőmet, é> még sok tennivalóm van*.- De tudom, jó kezekbe kerül az örökség. * 1U — Mire emlékszik legszíveseb­ben a klub életéből? — Sok kellemes, kedves élmé­nyeim van. Főként a megyei lá­togatások, közülük is az, amikor végigjártuk Petőfi útját, felkeres­tük az emlékhelyeket Dr. Filius István nemrég még Kecskeméten, dolgozott. Most a Kertészeti és 'Élelmiszeripari Egyetem rektorh ely ettese: — Még ismerkedem a klub munkájával. Jó alkalom ez a kapcsolatteremtésre. — Olyan, mintha hazamenmék — ezt már a csikériaii születésű • Dr. Gajdócsl István tájékoz­tatója a me­gyéről. Balol­dalt dr. Molnár Frigyes. • Kezdés előtt fiatalok és idő­sebbek. (A szerző felvételei) # Az új elnök, a festőművész és a régi titkár. Balról Ispáno- vits Márton, Bozsó János és Tóth Gábor. Perezel János, a TOT főosztályve­zetője mondta. Dr. Tompa Béla mindig eljön, ha nincs külföldöm. Dr. lstvánffi Csaba, a Testnevelési Főiskola rektora, egykori félegyházi diák üdvözölte földijét, dr. Dombóvári Ottót, a KISZ KB sportoszitályá- nalk vezetőjét. Aki egyébként elő­ször volt itt, s rögtön megállapí­totta: — Kevés a fiatal, de meg­szervezzük az ifjúsági tagozatot A hivatalos részben dr. Gajdó- csi István, a megyed tanács elnö­ke beszélt az egykori' Bács-Kis­kun megyeieknek a mai Bács- Kiskunról, s válaszait a kérdé­sekre Is. Ezután a dumaszemtbe- nedekd illetőségű Tóth Gábor, a baráti kör titkára adott számot az elmúlt négy évi (tevékenység­ről, s javaslatot tett az idei prog­ramra is. ITT VANDÁLOK JÁRTAK! Telefontolvajok és rontópálok Kifosztott telefonfülke a kecskeméti Karikás Frigyes utcai óvoda előtt. A megtépázott távbeszélő-állomás az enyészet képét mutatja. Az üvegje oldalt bezúzva. Beint lerakódott porréteg. Még vigasztala­nabb — és felháboritóbb — azonban, hogy hiányzik a legfontosabb, a készülék. Ellopták. A csavarok helyén maradt nyílás és egy metszett végű kábel emlékeztet rá, hogy itt pandátok jártak. Vérszemet kaptak? A mentők, a tűzoltók vagy a rendőrök hívásával gyakran élet­mentő nyilvános telefonállomások rongálása, kifosztása durván sér­ti a közérdeket és a lakosság je­lentős részében ellenérzést kelt. Erről számol be több levélírónk is, akiknek észrevétele megegye­zik a Posta Bács-Kiskun Megyei Távközlési Üzemének tapaszta­lataival. Az elmúlt egy évben mintha vérszemet kaptak volna a ron­tópálok, gátlástalanul díbolnak az utcai telefonfülkékben. Va­dászterületük nem csupán a pe­remkerület. Bemerészkednek a forgalmasabb városrészekbe is. A Karikás Frigyes utcain kívül ellopták a hunyadivárosiak Czoll- ner közi, a máriavárosiak Tatár 6ori, az István király körútiak és a Kossá István sétányon lakók nyilvános telefonját. Ezenfelül a Kálvin, a Május 1., a Komso­mol téren, a Halasi, a Ladánybe- nei, a Néphadsereg úton és má­sutt. perselyek felfeszítésével, az azokban talált pénz kiszedésé­vel és különböző rongálásokkal -a Posta kára tavaly június óta 231 ezer 151 forint. A lakosságot ért hátrány, időveszteség és fő­képp bosszúság a tönkretett táv­beszélő-állomások miatt azonban pénzzel aligha mérhető. Nem öröm a pusztítás és a tol- vajlás a távközlési üzem szak­embereinek sem. Béréi József központvezető — azóta, hogy a crossbar üzembe helyezésével és hálózatbővítéssel Kerekegyházá­tól Tiszakécskéig az 1981. évi 12- ről 153-ra emelkedett a nyilvá­nos állomások száma — külön feladatot is teljesít, 0 írja a rendőrség számára a feljelenté­seket. A rongálások célpontja többnyire a megyeszékhelyen le­vő 130 fülke valamelyike. „Feljelentést teszek...” Belelapozok az irataiba. „A Szegedi Postaigazgatóság képviseletében feljelentést teszek ismeretlen tettes ellen, aki az István király körúti TMM 80-as típusú pénzbedobós készüléket leszerelte úgy, hogy a burákat összetörte, s a hátlapot a per­sellyel és az áramköri kártyák­kal együtt elvitte. A perselyben 820 érme volt. A tényt novem­ber 18-án karbantartónk észlel­te. Ugyancsak 18-án azt is ész­revette, hogy a Tinódi utcai ABC mellől elloptak egy másik TMM 78-as telepont, perselyében 4014 forinttal.” Jó néhányszor olvasom; „Fel­jelentést teszek.. — Mit tesz még az üzem eb­ben a helyzetben, amikor jobb híján mintegy védekező hadállás­ba vonul a rontópálokkal szem­ben? — kérdezem Béréi József­től. — Amennyire tőlünk telik, szemmel tartjuk a nyilvános te­lefonokat. öten kétnaponta ki­megyünk ellenőrizni minden ké­szüléket. Épp elég gond az idő­járás-változás, ami miatt újra kell hangolni a távbeszélőket, a garázdák kártevéseiről nem is szólva. Leláncolták — mégis elvitték! — Mit .műveltek”? — Egy időben körömlakkal be­kent kétforintosokat dobtak az automaták belsejébe, hogy azok az érzékelőnél fönnakadva, hosz- szabb beszélgetésre adjanak al­kalmat. Egyik újításunkkal ezt ma már meg tudjuk akadályozni. Viszont vannak olyan esetek, amelyekkel szemben tehetetle­nül és értetlenül állunk. A fül­kében a telefonkönyvet alumí­niumsíin közé erősítettük. Hiába. Több helyről láncostól elvitték. A tolvajok nehéz helyzetbe hozzák az állampolgárokat és bennünket, a távközlési üzemet. Nemrég valaki bejött hozzánk a Kemény Zsigmond utcából, el­panaszolni, hogy a lakásához közeli fülkéből nem tudott* tele­fonálni. A garázdák a hálózat- fejlesztést is késleltetik, hiszen a leszerelt készülékeket újakkal kell pótolni. Ha ugyan a Postának van erre pénze. S ha nincs? Az egyik fülkében leszereltük a táv­beszélőt, és felszereltük egy má­sikban, ahol jobban hiányzott. Egyszer 10 hibás készüléket bon­tottunk szét ahhoz, hogy alkat­részeket gyűjtsünk a tizenegye­diknek a javításához. Nyomoz a rendőrség KI nyújtja be végül is a szám­lát a közvagyon tönkretevőinek? Akiket — meglehet — hidegen hagy, hogy egy tárcsás készülék Hosszas előkészítés után tar­tották meg a Lengyel Egyesült Mtmkáspáirt Tarnów vajdasági pártórtekezletét, aihol megjelenít Andrzej Wasilewski, a LEMP Központi Bizottságának titkára is. Az ülésen Wladyslaw Plew- niak, a LEMP vajdasági bizott­ságának első titkára efaököüt. A vitaindító értékeké a vaj­daság kulturális életét, megem­lítve több olyan rendezvényt is, amely nemcsak helyii jelentősé­gű Volt, például a Tehetségek Hetét, az Irodalmi Találkozót. A vajdaság közművelődésében ezer- hatszázneeyvenen dolgoznak, fel­készültségüket az elkövetkezen­dőikben továbbképző közoont fog­ja szolgálni. A falusi művelődési háziak pénzügyi nehézségekkel küszködnek, több támogatásra lenne szükségük. A szükséglete­ket alaposabban kell’ felmérni ahhoz, hogy ésszerűen tudjunk gazdálkodni a pénzzel. Meg kell szerezni a kisebb ipari üzemek és az egyéni gazdálkodók támo­gatását. Indokoltnak látszik a művelődési intézmények bizo­nyos szakosodása, és megoldásra várnáik az új lakótelepek műve­lődési gondjai is. A vitában felvetették, hogy a költségvetés nem egyenrangúan kezeli a vajdaságokat, több pénzt kapnak ott, ahol egyébként is jobb az ellátás. Az illetékesek vá­lasza szerint: a kulturális kere­tek elosztása a népesség alapján történik, és így a legigazságosabb. Szó esett még arról is, hogy sok amatőr együttes művészeti vezetője az alacsony fizetés miatt más munka után néz. csökken a csoportok száma. A dolgozók szó­rakozása igénye beszűkült — ál­talában megelégszenek az ottho­ni tévénézéssel —, és az emberek régi módszerekkel már nem ak­tivizálhatók. A vajdasági első titkár zársza­vában hangsúlyozta, hölgy a kul­túrpolitikában felelőseécaei kell eljárni. A munkahelyen és ott­hon iis je’en kelt lenm'e a kul­túrának., Nem közömbös, mivel tciVii a. munkás a szabadidejét: olrvais, színházba és hangverseny­re jár, vagy egyetlen elfoglaltsá­ga az alkoholizálás. A módszerek megváltoztatásával egyidőlben új, eredményes művelődési formá­kat kell keresni. Tárlat a gimnáziumban Tamówban jól ismerik Stanis­law Westwalewicz festőművészt, akinek nemrég tánlaltia nyílt a képzőművészeti gimnáziumban. Festészetével nem titkoltan gyö­nyörködtetni akar, mégis elmé­lyülést kíván minden képe. A kü'öniböző formákat — legyen az virágcsokor a vázában vagy őszi tájkép — apró fesitékpety- tyekből építi fel úgy, hogy szin­te saátvetik az alakot, remegni, lüktetni, eltűnni látszik bármifé­le határozott rajzolat. Mintegy ötvözete ez a realizmusnak és az impresszi on.i zmusmak. Stanislaw Westwalewicz festé­szetében töretlen a természettel va’ó kapcsolat, és a vágyódás en­nek kifejezésére. Művészi fejlő, dését az első és legutóbbi képei között a kolorisztiika vá'tozása jelzi,, ez bontja szakaszokra a zárt és tiszta rendszert. Holuj-díjasok Tavaly a Gazeta Krakowska (Krakkói Űjság) a kiváló publi­cista-író, Tadeusz Holuj emléke elölt tisztelegve, díjait alapított. A szerkesztőség évente ítéli oda azoknak, aki alkotói és szervezői munkásságukkal kiemelkedően szolgálták a szocialista Lengyel- ország ügyét, folytatva azt az irányvonalait, amelyet a névadó követett irodalmi és társadalmi tevékenységében. Az eílső kitün­tetett a szépirodalmi kategóriá­ban Roman Bratny, a publicisz- tíkaliban Jerzy Adamski lett. Harmadikként, kultúrpolitikai szervező tevékenységéért pedig Stanislaw Opalko kaipta a dijat. Rajtuk kívül még huazonhaitan vettek át „Értelmes és jó mun­káért” érmet, köztük Norbert Lippoczy, a tannówi Magyar Ba­ráti Társaság munkatársa. A Tarnówski Maigazyn I nf ormacyjny-ből fordította: Tomcsányi Emőné Mit főzött Goethe nagymamája? • A fogadtatásból ítélve sikeres­nek ígérkezik, hisz többen is ki­fejtették — közöttük Érszegi Ist­ván volt kiskunfélegyházi gimna­zista —, hogy ezután is eljönnek a rendezvényekre, mint 1983 óta valamennyire. S akik ehhez szin­tén csatlakoztak, még ott a hely­színen befizették Nagy Istvánné- nái a 150 forintos évi tagsági díjat. A hangulatos találkozó záróré­sze volt a vezetőségválasztás, Mszitújíitás. A jelenlévők Ispáno- vits Mártont, a Magyar Ellenállók és Antifastisizták Szövetségének főtitkárát választatták meg a ba­ráti kör elnökének. Munkáját — miután e tisztség társadalmi és esetleg hivatali elfoglaltsággal üt­közhet — négy társelnök, vala­mint az újraválasztott titkár se­gíti. Váczi Tamás A Kecskeméti Tavaszi Napok sokszínű zenei programja mel­lett nincs hiány képzőművészeti és egyéb, nem mindennapi ér­deklődésre számot tartó kiállítás­ban sem. Ez utóbbiak közé tar­tozik a Három Gúnár Fogadóban rendezett bemutató, ahol1 több mint száz régi szakácskönyvet, illetve recepteket, étlapokat tár­tak közszemlére. A sárga lapoktól roskatag vit­rinek mögött olyan ritkaságokat fedezhetünk fel, mint az 1742_ben Nagyszombaton kiadott Szakáts mesterségnek könyvetskéje ciirnű tenyérnyi kötetet, továbbá az el­ső magyar nyelvű zsidó szakács- könyvet, és az 1801-ben kiadott Pikáns receptkönyvet. Itt látha­tó a 15x22 milliméteres, körülbe­lül százéves német nyelvű mi- rdeitűr, melyet a világ legkisebb szakácskönyvének tartanak. Egy kézzel' írott kötetből' megtudhat­juk, mi mindent főzött Goethe nagyimamája, de a Hunyadi csa­lád és Móra Ferencné nevével jelzett kiadványokra is bukkan­hat a gasztronómiai dokumentu­mok. receptkülönilegességek iránt érdeklődő látogató. Az igazi ma­gyar konyha receptjeit őrző Rézi néni Szegedi szakácskönyvét Száz ritka szakácskönyv ugyancsak a kurrens kiadványok között' tartják nyilván a vendég­látós szakemberek. S nem mehe­tünk el szó nélkül Ilkovics vagy Gundel egykori étlapjai vagy Miilleker Lajos „Beretvás szállo­dájának” képeslapja mellett sem. A ritkaságok sokaságát bemu­tató kiállítás anyaga Ács Imre kecskeméti és Szakái László soüt- vadkerti vendéglátós magángyűj­teményéből való. — Másfél évtizede foglalko­zom komolyabban szakácsköny­vek, illetve a mesterségemhez tartozó egyéb dokumentumok gyűjtésével — mondta el Szakái László. — Jelenleg több mint ezer ilyen témájú kötetem van, a világ megannyi tájáról; Szakái Lászlóról el kell még ■mondani, hogy nemcsak gyűjtő­ként és vendéglősként közismert szakmai, illetve idegenforgalmi körökben; tavaly a 100 ezer pél­dányiban kiadott Régi ünnepek a konyhában című szakácskönyvét két hónap alatt elkapkodták. A Közgazdasági Kiadó gondozásá­ban új kötete jelenik meg ez év utolsó negyedében, a Disznótoros szakácskönyv. Tehát nemcsak gyűjti, írja is, sőt főz és kínál a különleges receptekből. A kiállítás megnyitóján dr. Draveczky Balázs, a Magyar Ke­reskedelmi és Vendéglátóipart Múzeum igazgatója élismerő sza­vakkal méltatta Ács Imre és Szakái László gyűjtőmunkáját. Hangsúlyozta, hogy a becsületes gyűjtőik nem gátolják, hanem a megmentéssel, közkinccsé tétel- léi, és gyakran önzetlen' adomá­nyaikkal jelentősen segítik a múzeum értékmegőrző tevékeny­ségét, kutatásait, és ezek közmű­velődési vetületét. A kiállítást március 29-ig te­kinthetik meg az érdeklődők. K. E. ÉRTÉKÜK FORINTBAN ALIG MÉRHETŐ Újítások az egészségügyben • Százezer forint egy felszerelt fülke ára. De amint a vandálok, tolvajok tönkreteszik, így néz ki! (Képünk a Karikás Frigyes utcá­ban (készült — Tóth Sándor felvé­tele) 24 ezer, egy nyomógombos 35 ezer, míg egy teljesen kész fül­ke összesen 100 ezer forintba ke­rül. Nos, előbb-utóhb talán er­ről is hirt adhatunk. A távköz­lési üzem feljelentésére a rend­őrség — bár nincs könnyű dol­ga: a fülkerongálásoknak, a ké­szülék- és pénzlopásoknak sehol nem akadt tanúja — keresi az egyelőre még ismeretlen tettest, vagy tetteseket. A vizsgálat ve­zetője bizakodik: — Remélem, sikerül őket kéz­re keríteni. Akik ennyire „mo­hók”, sorozatosan kárt okoznak, nem bújhatnak ki a felelősség- revonás alól. Amit — tegyük hozzá — a ma még betört üvegű, kifosztott ut­cai fülkéket találó állampolgá­rok elégedetten fogadnának. Am az épen hagyott, megóvott nyil­vános távbeszélő-állomásokat még szívesebben látnák! Kohl Antal Több száz újítással jelentkez­nek minden évbe«' az egészség­ügyben dolgozók, ám javaslataik közül elenyésző az országosan is elfogadottak száma: tavaly mind­össze 21 újítást ítélt a'llkalimazha- tónaik az Országos Kórház- és OnvoSitechindikal Intézet. Az Egész­ségügyi Minisztérium legutóbbi felmérésének tapasztalatai sze­rint a legtöbb javaslatot beveze­tik ugyan az újító munkahelyén, de ezeket csaik ritkán nyújtják be az ORKI-hoz, mert az újító és aiz intézmények vezetése sem érdekelt anyagi Iáig az új beren­dezések, orvostechnikai eszkö­zök, vagy munka- és üzemszer­vezést megoldások, vizsgálati módszerek széles körű elterjesz­tésében. Az egészségügyi újítások, nem mindig hoznak pécsiben is kifejezhető hasznot, vagy megta­karítást, mint aiz ipariban, sőt a legtöbb javaslat megvalósítása kiadást jelent az intézménynek. Az országosan elfogadott újítá­sok magyarországi megismerte­tése sem megoldott annak elle­nére. hogy az Egészségügyi Köz­lönyben, az ORKI tudományos folyóiratában, valamint külön­böző szaklapokban rendszeresen közzéteszik ezeket. Nem éri el a kívánt hatást az sem, hogy idő­szakonként regionális, és ötéven­ként nagyszabású országos kiál­lításon mutatják be — a talál­mányokkal' együtt — a legjelen­tősebb «újításokat. Az új készüld, kék, eszközök elterjesztését aka­dályozza, hogy hiányzik egy olyan háttér, amelyik biztosíta­ná a sorozatgyártást és a forgal­mazást. sőt, néha a mintadarabok elkészítése is gondot Okoz. Emiatt húzódik el sok esetben az újítá­sok elbírálásai, ugyanis a meg­alapozott orvosi és műszaki szak- véleményhez nélkülözhetetlen a berendezés kipróbálása a gyakor­latban. A szakemberek az újít ómozga­lom fellendülését várják attól az intézkedésitől, amely lehetővé teszi, hagy ez év elejétől' az egészségügyi Intézmények már nem a béralapból, hanem az úgy­nevezett dologi költségekből ho­norálják az újítókat. Az Egész­ségügyi Minisztérium és az ORKI az eddiginél is nagyobb gondot fordít az úgynevezett helyi újí­tásokra, nyomon követik azok sorsát, és mindent megtesznek széles körű elterjesztésükért. Az egészségügyön kívül más területe­ken is alkalma Zható újításokat ezentúl nemcsak az orvosi szak­lapokban, hanem — az Országos Találmányi Hivatal segítségével — más tárcák folyóirataiban is közzé teszik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents