Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-14 / 62. szám
Autóalkatrészek garanciával Az Autótechnika Személygépjármű és Alkatrész Kereskedelmi Vállalat bemutatóteremmel kibővített új vevőszolgálati irodát nyitott Budapesten a Majakovszkij utcában. Az érdeklődők itt megismerkedhetnek a vállalat által forgalmazott új autós- kemping-felszerelé- sekkel és információt kaphatnak arról, hogy a vállalat melyik üzletében milyen alkatrészek vásárolhatók. Ez a vevőszolgálat foglalkozik az alkatrészekkel kapcsolatos garanciákkal. A vállalat csak a szovjet, NDK és jugoszláv gyártmányú személygépkocsik alkatrészeit forgalmazza. A képen: az idén már kapható az új NDK gyártmányú sátras utánfutó. BÍZTA tó erőfeszítések a má v-nál A vonatnak mennie kell A KAGE PIACI TERVEI Mekkorát csíp a kalocsai paprika? A Kalocsakörnyéki Agráripari Egyesülés legjelentősebb integrációja a fűszerpaprika- termelés és az alapanyagból az őrlemény előállítása. A múlt évben az értékesítés (noha meghaladta az 1985. évit) elmaradt a tervtől. A kalocsai „piros aranyból” a szándékozott mennyiségnek 69,7 százalékát tudták csak belföldi, 86 százalékát a tőkés piacon értékesíteni. Csupán a szocialista országokba eladott mennyiség haladta meg a tervezettet 13 százalékkal. Milyen lesz az idei termesztési és értékesítési stratégia, elsősorban erről beszélgettünk dr. Lakatos Lajossal, a KAGE igazgatójával. — Mielőtt a jelenről váltanánk szót, kérem beszéljen arról, mi jellemezte az elmúlt években a fűszerpaprika-termelés helyzetét és az értékesítést? — A termelői kedv a nem megfelelő felvásárlási ár miatt visszaesett, s még a hektáronkénti termés is csökkent az aszályos időjárás következtében 1985- ig. Az árrendezés visszahozta a termelőket a múlt évi őszi meleg, száraz idő pedig a termésátlagra, valamint a minőségre hatott kedvezően. A világpiacon keresett volt az elmúlt években a legjobb minőséget adó magyar paprika, viszont elegendőt nem tudtunk szállítani. A szegedi körzetet erőteljesebben sújtotta az aszály, így nekünk nagyobb részt kellett vállalni — az export rovására — a hazai ellátásból. mérten megfelelő az árualapunk erre az esztendőre. — Ez a termőterület csökkentésének indoka? — Ez is, mert a termelés és a piac egyensúlyára törekszünk. A túltermelés elkerülése érdekében 30 százalékkal csökkentjük a termőfelületet. — Milyen elv szerint? — A hagyományos kalocsai termő- területek megtartása és védelme az elsődleges szempont, valamint a több évre megkötött szerződések betartása. Megszüntetjük a megyén kívüli termeltetést. Kivétel a Mezőhéki Táncsics Tsz, amely szárítóval is rendelkezik és hosszú távú szerződésünk is hozzájuk köt. Nem csökkentjük azoknál a partnereinknél sem a területet, amelyek fej• A paprikamalomban • Az utóbbi években főként a háztáji gazdaságokban került előtérbe a fűszerpaprika termelése. Valamikor rangos munkahely volt a Magyar Államvasutak. Aki oda bekerült, megalapozta szerencsés jövőjét, nyugdíjas álláshoz jutott. Nem volt gondja a megélhetésre, ha nem is a legfényesebbre. Ma, amikor minden pénzkereső foglalkozás után állampolgári jog a nyugdíj, a MÁV csak egy munkahely a többiek között. Még azt sem mondhatjuk, hogy első, hanem inkább utolsó az egyenlők között, legalábbis a kívülálló munkavállalók számára, akiket a mozdony füstje nem csapott meg. Nem csoda, hogy nem tolonganak ide a dolgozók. Hiszen a vasút egyenruhás testület, amelyben majdnem olyan a fegyelem, mint más egyenruhások között. Nincs vasár- és ünnepnap, s mindent egy parancs szabályoz: a vonatnak mennie kell. De vajon hogyan megy a vonat, azaz a MÁV 1987-ben? Kevés mozdony és vagon Bizony, lassacskán. Az 1980-as tíz- milliárd forinttal szemben a hetedik ötéves tervben folyó áron évi átlagban csak 6,6 milliárdot költhet beruházásra. Ebből nem telik minden szükséges fejlesztésre. Kevés a mozdony, a személygépkocsi, a vagon. A sínpályák öregszenek, romlanak, felújításra, cserére szorulnak. Évi 1800—2000 kilométernyit kellene belőlük kicserélni ahhoz, hogy tartsák a lépést az avulással. A kevés mozdonyból alkatrészhiány miatt több vesztegel, sokszor a vasút kényszerül alkatrészgyártásra, drágán. A szakemberek szerint a gondok fő forrása az, hogy 1980 óta — a világon szinte példátlanul — hazánkban az ál- ' lamvasutakat nyereségérdekeltségű üzemként kezeli a gazdaságirányítás. S noha azóta (különben is egyedi) szabályzóit többször is módosították, végül is nem tudja önmagát fenntartani. Az átállás nyereségérdekeltségre azért történt meg, mert akkoriban a biztató eredmények alapján képesnek tartották arra a MÁV-ot, hogy önfinanszírozó vállalat legyen. A vasút a hatodik ötéves tervben 8 milliárd forinttal többet fizetett a költségvetésbe, mint amennyi állami támogatást kapott. (Az előző tervidőszakban ennek több, mint a kétszerese volt az állami támogatás.) Most már tudjuk, milyen jó lett volna ezt a nyolc milliárdot a MÁV azóta is fokozódó nehézségeinek megelőzésére fordítani. Nehéz helyzetben van tehát a vasút, de nem adja, nem is adhatja fel. Az elmúlt évben belső racinalizálási programot dolgoztak ki, amelynek lényege, hogy szervezett, rucalmas gazdálkodással, az önkö' c csökkentésével költségeket, beruházási pénzeket takarítsanak meg, s az évi 4 százalékos kedvezményes bérszínvonal emelkedésre lehetőséget adó központi bérszabályozás keretén belül a bért a leghatékonyabban használják fel. Csökkentik a létszámot Bármilyen furcsa is, a MÁV-nál mindezidáig nem voltak érdekeltek a kisebb önálló gazdasági egységek, vállalatok, igazgatóságok abban, hogy a központilag szétosztott beruházási javakkal takarékoskodjanak. Körülbelül úgy voltak vele, mint a gazdaságirányítás előtt a többi hazai vállalat. Jelszavuk lehetett volna: ajándék beruházáson ne nézd a megtakarítást. A január elsejétől bevezetett kísérleti beruházási rendszerben, ha az önálló gazdasági szervezetek a kapott pénzből bizonyos összeget megtakarítanak (természetesen a beruházási cél teljesítése mellett), az összeg felét megkapják és saját ilyen irányú céljaira fordíthatják. Ez az egyik újdonsága beruházásokban. A másik a beruházásra szánt ösz- szeg elosztására vonatkozik. Az önálló gazdasági egységeknek beruházásaikra részletes pályázatot kell készíteniük, amely többek között tartalmazza az elérendő célt, módszert, a megvalósítás és a megtérülés idejét (ahol ez lehetséges). A pályázatokat a MÁV-vezéri- gazgatóságon szakemberek bírálják el, állítják sorba. A tavalyi évvégi MÁV-sajtótájékoz- tatón hangzott el, hogy a rossz munkaerőhelyzet ellenére a vasút jó néhány dolgozójától megválik majd, azoktól, akik inkább visszahúzzák, semmint előrelendítenék a munkát. Ugyanakkor jó szakemberek az idén is kerestetnek. Január elsejétől néhány helyen a vasútnál a bérgazdálkodásban is változások lesznek, amelyekkel arra ösztönzik a dolgozókat, hogy oda igyekezzenek, ahol a leghatékonyabb munkát tudják végezni. Régi nagy híréhez Alkalmazzák az egyéni és csoportos bérpályázatokat, amelyek egy-egy meghatározott munka elvégzésére kínálnak bizonyos bérmennyiséget. Egy összegű utalványokkal ösztönöznek úgynevezett autonóm munkacsoportokat arra, hogy a létszámmal takarékoskodva, többet és jobban dolgozva vállalkozzanak a feladatok elvégzésére. (Magyarán: ugyanazt az összes bért kapja a csoport, akárhány dolgozóval oldják meg feladatukat.) Ézek az erőkifejtések is jelzik, hogy ez a 130 ezer embert foglalkoztató, 80 milliárd forint nettó értékű állóeszközt működtető gazdálkodó szervezet mindent megtesz, ami tőle telik, s tartalékainak mozgósításával igyekszik megfelelni rendeltetésének. A biztos gazdasági helyzet eléréséhez azonban nem az 1986-os háromszázmillió forintnyi, hanem évi 1,8—2,0 milliárdnyi nyereség lenne szükséges. Többek között azért is, hogy a vasút ismét méltó legyen régi nagy híréhez. Gőz József — A külpiacon pozíciókat veszítettek? — A spanyolok és más európai országok valóban teret nyertek, de mégis átrendeződést helyesebb említeni, ugyanis az igényesebb és magasabb árat megadó piacokat nemcsak megtartottuk, hanem bővítettük is, például Japánba és az amerikai kontinensre szállítottunk. Tehát a külpiaci versenytársak az alacsonyabb minőséget igénylő importőröknél arattak sikert. — Az árbevételben is mutatkozik az említett helyzet? — A fűszerpaprika azoknak a kevés agrártermékeknek az egyike, amelynek árát a külpiacon 20—25 százalékkal emelni tudtuk. A minőséget megfizetik, s így lehetséges: a kevesebb nagyobb bevételt hoz. — Még a decemberi igazgatótanácsi ülésen döntöttek arról, hogy kisebb területen termeltetik a fűszerpaprikát 1987- ben, mint egy évvel korábban. Vagyis nem gondolnak piacbővítésre? — A fűszerpaprika speciális termék, amelynek fogyasztása nem növekszik fokozatosan, mint a kávénak, sörnek, üdítőnek, stb. A fűszer nem minden országban terjedt el, s a felhasználás is különböző, de a mennyiség viszonylag állandó. A magyar paprikát mintegy 25 országba exportálják. Ha többet termelünk, mint amennyire kereslet van, túlkínálatot idézünk elő, aminek következménye: csökkenek az árak. Ami viszont a termelés, a feldolgozás jövedelmezőségére, sőt a kutatásra is kedvezőtlenül hat. Nem szándékozunk ilyen helyzetet előidézni, ezért a piacokhoz igazodva határozzuk meg a termeltetést. — Nem következhet be, hogy vásárolnának tőlünk, de nem lesz mit eladni? — Mint említettem, jó termés után vagyunk, a fizetőképes kereslethez lesztési alaptámogatásban részesültek, fontos beruházásokat végeztek, valamint vetőmagtermesztésre rendezkedtek be, tehát már régóta kockázatot vállaltak. Több megyei üzemben is csökkentjük a termőterületet, és lesznek olyanok, amelyekkel egyáltalán nem kötünk szerződést. — A másik termőtájon, a szegedi körzetben is hasonló intézkedések történnek? — Egyeztettük stratégiánkat, s megállapodtunk a szegediekkel, hogy azonos mennyiséget termelünk ebben az évben. Ebből következik, hogy ott is csökken az alapanyagtermő terület. — Egyetértve azzal, hogy a piaci kereslethez alkalmazkodni kell, számomra mégsem érthető, hogy éppen most történik a csökkentés, amikor a fűszerpaprika külföldi értékesítője, a Monimpcx, tagja lett a KAGE-nak, amitől azt várnák a termelők, hogy intenzív piaci munA kiskőrösi volt Irodagép és Finom- mechanikai Vállalat (IGV) azon kevesek közé tartozik a megyében (de az országban is), amelyet 1984-ben szanáltak. A vidéki gyártelepet a Telefongyár vette meg. Az átszervezés egyik alapvető feltétele volt, hogy a meglévő szakembereket az új feladatok ellátására kiképezzék. Milyen eszközök segítették ezt a munkát, erről beszélgettünk Szentpéteri Zoltánnal, a kiskőrösi gyáregység főkönyvelőjével. — Hány embert érintett az átszervezés? — Amikor az IGV-nek még jól ment a 70-es évek közepén, dolgozói létszámunk meghaladta a 800 főt. Később az elvándorlások következtében ez lecsökkent 400—500 főre. A megmaradt dolgozókból 1984 áprilisától 1986 decemberéig három ütemben körülbelül 150 főt, a fizikai állomány 40 százalékát, az új szakmai igényeknek megfelelően átképeztünk. A viszonylag durva műszerész szakma helyett egy finomabb, nagyobb precizitást és türelmet igénylő munkát kellett elsajátítani. A híradástechnikai iparághoz tartozó munkaműveleteket forrasztó, szerelvé- nyez és bemérő tanfolyamok keretében oktattuk. — Az oktatáshoz igénybe vehették az átképzési támogatást. Mekkora összegről van szó és milyen segítséget jelentett a Telefongyár Kiskőrösi Gyáregységének? kájuk következményeként növekszik az értékesítés. —Végül is ez a cél, azonban ezt nem várhatjuk egyik hónapról a másikra. — Akkor mi várható máris a külkereskedelmi vállalat belépésével, és egyáltalán, miben érdekelt a Monimpex? — A szervezeti és érdekeltségi viszonyok, a gyorsabb információáramlás, a termelés és üzletpolitika egyeztetett kidolgozása az első feladat. A Monimpex érdekeltsége kettős: vagyoni hozzájárulása alapján részesedik a KAGE évvégi eredményéből, másrészt a kétoldali szerződés szerint, ami a fűszerpaprika értékesítésére vonatkozik. Megosztjuk az árnyereséget, és bonyolítási jutalékkal ösztönözzük a jobb piaci munkára. Szeretnénk belépni az NSZK-ban lévő Monimpex-Bremen közös vállalatba (a szegediekkel együtt), ezen keresztül közvetlenebbé váltna a piaci munka. Bővebb információkhoz jut— Az átutalt összeg a tanulóidő alatti teljesítménykülönbségből adódó átlagkereset-kiesést pótolta. A kétéves átképzési idő alatt valamivel több mint egymillió-kétszázezer forint támogatásban részesültünk. Könnyebbséget jelentett, hogy nem a bér terhére fizettünk, az állam átvállalta ezt a költséget. — Véleménye szerint az átképzési támogatás önmagában is ösztönzően hat-e az új'termékszerkezet kialakítására? — Kis összegről lévén szó önmagában, nem hiszem, hogy előre mozdítaná az erre irányuló törekvéseket. Jelentősége inkább a kényszerhelyzetbe került vállalatok esetében, mint amilyenben az IGV is volt, mutatkozik meg. Mennyire jellemző a fenti példa? A megyei tapasztalatokról dr. Tóth Imrét, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetőjét kérdeztük meg. — Az elmúlt két évben mindössze 13 gazdálkodó szervezet jelentkezett és kért átképzési támogatást, összesen 669 fő részére 5 millió forint értékben. — Miért csak ennyien? — A termékszerkezet-váltásra irányuló törekvéseket a hosszú reakcióidő, a kialakult termékszerkezet melletti megállapodottság, az a tétlen várakozás jellemzi, hogy majd csak történik valami. Azt gondoltuk, hogy az átképzési támogatás hatására 1986-ban komoly változásokra kerül sor, azonban a megyében nem indult meg a létszámnánk és az ügynökségen keresztül bizonyos hatással lehetnénk a külpiacra. — Továbbra is érdekelne: új piacok feltárásában nem állapodtak meg? A kalocsai mint tájjelegü termék nem kap nagyobb figyelmet, esetleg előnyt, az értékesítésben? — Külföldön a magyar paprika versenyben áll a spanyol, valamint a többi országok paprikájával, bár kétségtelen, felerősödőben van a tájjeleg értékelése is. Éppen ezért a kalocsai paprika védelmében is az évtizedekkel ezelőtt kialakult tájkörzetben termeltetjük a fűszernövényt és a külföldre irányuló reklámmunkánkban is előtérbe helyezzük körzetünk termékének speciális sajátosságait. Kalocsa környéke egyébként több illő-, drog- és fűszernövény koncentrált termőhelye. Ezek exportlehetőségét is felmérjük, valamint a paprikaolaj és egyéb paprikakészítmény külpiaci értékesítését is. A Monimpex úgynevezett zsákos áruként exportálja a paprikát. Ha a KAGE párhuzamos exportjogot kapna, akkor kis kiszerelésekben, tehát azonnal üzletben értékesíthető csomagolójában is elképzelhető lehetne az export. — Ha jól értelmezem, többféle fűszer közvetlen külpiaci eladására gondolnak. Ez viszont már felvetheti azt, hogy megyei fűszertermék-exportra szerveződjön társulás a külkereskedelmi jog elnyerése esetén. Például az Univer Áfésszel is lehetne „szövetkezni” az általuk előállított fűszerkeverékek és a kalocsai körzet fűszereinek nyugat-európai eladására. — Valószínű, hogy ennek nem lenne akadálya. Egyébként a KAGE-n belül megkezdtük már a gyártmány- és gyártásfejlesztést. valamint kapcsolatot alakítunk ki a Skála-Cooppal a bel- és külpiac bővítése érdekében. nyozásakor éppen ellenkezőleg bebizonyosodott, hogy a valós igényeket a létszámfejlesztési elképzelések tükrözik. Amíg a munkáltatók 1985-ben még 600—700 főt érintő létszámcsökkentést hajtottak végre, a múlt évben már fokozódott a munkaerő-kereslet. A vállalatok komoly szándékkal a növelés mellett döntöttek és tényleges igényüket 1500 főben állapították nieg. Szándékaink ellenére az idén leadott negyedévi létszámszükséglet — naprakész kimutatásaink szerint — 3000 fős létszámfejlesztést tartalmaz. Tehát a munkáltatói elképzelések alapján, az elvándorlást és nyugdíjaztatást is figyelembe véve, az igények majdnem megduplázódtak. A vállalatok annak ellenére teszik ezt, hogy az SZTK-terhek, elvonások és szabályozók hatására több terhet viselnek. Ebben a szituációban nem érződik az átképzési támogatás szerepe. Azt a következtetést kell levonnunk, hogy konzerválódott a régi mechanizmus. A gazdálkodó szervezetek kényszerítő körülmények nélkül, mint amilyen például a szanálás, képtelepek a belső termékszerkezet és képzettségi struktúra megváltoztatására. Egy apró észrevétel még ide kívánkozik: jellemző, hogy legelsőnek a mezőgazdasági termelőszövetkezetek kérték a kedvezményt. Kisvágó Árpád Növekvő lakásépítési láz Kínában ... Ha pénzed van, elsőnek házat építs — mondja a kínai paraszt, s való igaz, az országban még soha nem csapott olyan magasra a lakás- építési laz, mint a nyolcvanas évek közepén. A gyorsulás első jelei a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején jelentkeztek, amikor megélénkült az ország gazdasági élete. A 6. ötéves tervben — 1981 és 1985 között — 642 millió négyzet- méternyi lakás épült a városokban, s 3 milliárd négyzetméternyi otthon létesült a vidéken, ahol. több mint 800 millió ember él. Öt év alatt csaknem 13 millió városi család jutott tisztességes méretű lakáshoz. A tervidőszak utolsó évében, 1985- ben például 3,14 millió család költözhetett be új, kétszobás lakásba. A falusi lakásépítkezés mintája a Pekingtől 26 kilométerre fekvő Cai- he község. A falu rövid idő alatt teljesen mogújult, ma már több száz kétszintes házból áll. A folyóvízzel, napcellákkal és földgázfütéssel felszerelt épületek távolról sem árasztanak magukból szürke monotóniát. Ellenkezőleg, a szivárvány minden színe megtalálható a kék, sárga, narancs és rózsaszín üdeségében pompázó házakon. Caihe, a mintafalu, nagyon népszerű. Hasonló módon épülnek a városias jellegű községek, elsősorban az elővárosi területeken, főként Dél-Kínában. Mindent összevetve, Kínában a legutóbbi ötéves tervben annyi lakást építettek, mint az 1980-at megelőző 31 év alatt összesen. Az ötéves lakásépítési akcióra 100,75 milliárd jüant — 27,23 milliárd dollárt — fordítottak. Ez az összeg a Kínai Népköztársaság 1949-es megalapítása óta a lakásépítésre kiadott ösz- szes költség 63,8 százalékát teszi ki. A költségekből az állam 72,83 milliárd jüan — 19,7 milliárd dollár — értékben vette ki részét. Ennek ellenére a lakáshelyzet még messze nem megoldott. Például a városi népességnek körülbelül az egyharmada — 7,1 millió család — vár lakásra. Noha a városokban eddig kizárólag állami és munkahelyi lakásokat osztottak szét, a lakásalap növelésének érdekében most megpróbálkoznak a magánvásárlóknak történő állami eladásokkal. Ezért 1985-ben 111 városban és 200 megyében 2 millió négyzetméter alapterületű lakást adott el az állam magánszemélyeknek. Az eladások az államnak több mint 150 millió jüan bevételt hoztak, amit azonnal további lakások építésébe fektettek. Ma Kína 470 városában vásárolhatnak lakást magánszemélyek. Az elképzelések szerint a 7. ötéves tervben — 1986 és 1990 között — a városokban 650 millió, a falvakban pedig ismét 3 milliárd négyzetméternyi lakás épül. Mindennek reményében elképzelhető, hogy az ezredfordulón a kínai városi lakosság átlagosan 56 négyzetméteres lakásokban él majd. Csabai István KIHASZNÁLATLAN FORINTOK Az átképzési támogatás szerepe leépítés. A munkaerőigények tanulmá-
