Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-14 / 62. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Az SZKP KB felhívása a szovjet néphez (2. oldal) KÉP és HANG • rádió és a televízió műsora •sombattól jövö vasárnapi«. (7—8. oldal) Képünkön: részlet ló világon c. tek, 20.09. 1. AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLII. évf. 82. szám Ára: 2,20 Ft 1987. március 14. szombat Történelmünk jeles napjára, az 1848—49-es pol­gári íorradalom és szabadságharc kezdetét jelentő március idusára emlékezve nyitották meg tegnap Kunszentmiklóson a Forradalmi Ifjúsági Napok me­gyei rendezvénysorozatát. Kora délután félezer lelkes tanuló startolt a 620- as Ipari Szakmunkásképző Intézet kollégiuma elől „A szabadságharc emlékére fuss 1848 métert” fu­tamban. Sokan úgy vélték, hogy rövid ez az „em­léktáv” és meg is toldották a métereket talán még 1987-ig is ... A délutáni program ezután az általános művelő­dési központ modern épületében, valamint a Dam­janich János Gimnáziumban folytatódott. A falu­ház könyvtárában „Haza és haladás" címmel ren­dezték meg a középiskolásoknak meghirdetett tör­ténelmi vetélkedő első fordulóját, tíz csapat rész­vételével, majd a rajzteremben megnyílt a FIN pla­kátpályázat legjobb, legötletesebb alkotásait bemu­tató kamaratárlat. Már esteledett, amikor a nagymúltú gimnázium aulájában rangos és mindannyiunk közreműködé­sét igénylő színes programmal kedveskedett a hall­gatóságnak Csizmadia Sándor dalénekes, valamint a Radnóti Béke Klub irodalmi színpada. Hat óra körül gyülekeztek a Ságvári téren a felvonulók. Több száz fiú és lány fáklyás menetben indult a főtéri Petőfi-szobor hoz. Este fél hétkor a református templom kivilágított tornyában megszólaltak a fanfárok. A Gábor Áron Irézágyúja elhangzása után a dísztribünön Szűcs Pál, a KISZ Kunszentmiklósi Városi Jogú Nagyközségi bizottságának titkára köszöntötte a megjelenteket, köztük a megyei és a városi pártszervek, valamint a tanácsok és a társadalmi szervezetek képviselőit. Ezután Molnár Mihály, a KISZ Bács-Kiskun Me­gyei Bizottságának első titkára szólt a fiatalokhoz. Beszédének első részében megemlékezett törté­nelmi nagyjainkról, a jeles elődökről — akik fiata­lon felismerték, hogy mi a fejlődés igazi útja. Az első titkár megemlékezett az ifjúság politikai szer­vezetének harminc évvel korábbi megalakulásáról Ss, majd hangsúlyozta: — Minden lánynak és fiúnak, politikai szerve­zetünk minden tagjának elemi érdeke és kötelessé­ge, hogy felelősen dolgozzon a holnapért... Jövőnk ■a tét, erre hívja fel a figyelmet mozgalmunk leg­újabb akciója, s ezt kell belátnia mindenkinek, aki az iskolában, az esztergapadnál, a szövőgépnél vagy Hz íróasztal mellett munkához kezd. A KlSZ-tagok- mak áldozatokat is vállalva, odaadással támogatni kell a párt által kijelölt gazdasági programot, a reform továbbhaladását. Így lehetnek csak méltó •utódai a márciusi ifjaknak. Az ünnepi beszéd után a színpadon felállított kandeláberben _ fellobbant a forradalmi láng. majd a szalkszentmártoni művelődési ház tánckara. va­lamint a kunszentmiklósi iskolák irodalmi színpa­• A megye oktatási Intézményei is megemlékeztek tegnap március 19-érőL Felvételünkön: kecskeméti apróságok a Kossuth-szobomál. da adott műsort. Ezután a fiatalok elhelyezték az emlékezés virágait Petőfi Sándor szobránál. A nagygyűlést követően több helyszínen folyta­tódott a program. A filmszínházban Erdőss Pál­nak a játékfilmszemlén díjat nyert Gondviselés cí­mű filmjét vetítették, majd anikéton beszélték meg a produkciókban felvetett problémákat. A műve­lődési központban a könnyűzene barátai a Sirokkó együttes koncertjén szórakozhattak. •Ma a Petőfi-emlékhelyek képviselőinek országos találkozója résztvevőivel közösen folytatódik a FIN programsorozata Kunszentmiklóson. F. P. J. FÁKLYÁS FELVONULÁS, VETÉLKEDŐ, FILM ANKÉT A FIN megnyitója Kunszentmiklóson az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának 1987. március 12-ei üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun Megyei Bi­zottsága 1987. március 12-én Romany Pálnak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a megyei pártbizottság első titkárának elnökletével ülést tartott. A pártbizottság ülésére meghívták a városi és a városi jogú nagyközségi pártbizott­ságok első titkárait, a megyei pártbizottság osztályvezetőit, a megyei tanács tisztségviselőit, a megyei tanács több osztály- vezetőjét, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkárait, a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, a statisztikai hivatal, a pénzintézetek megyei vezetőit, Kecskemét város pártbizott­ságának titkárait és tanácsának elnökét, valamint nagyüzemi vezetőket, továbbá a napirend előkészítésében is részt vevő főiskolák több tanszékvezetőjét. N A pártbizottság ülésén jelen volt Pozsgay Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A vitában részt vett Latos István, az MSZMP Központi Bizottsága párt- és tömegszervezetek osz­tályának helyettes vezetője. I. A megyei pártbizottság Hodossi Sándor megyei titkár előterjesz­tésében megvitatta és kiegészíté­sekkel elfogadta a párt vezető szerepe érvényesülésének megyei tapasztalatairól szóló jelentést, valamint a további feladatokra vonatkozó javaslatot. Megállapította, hogy megyénk­ben a fő kérdésekben érvényesül a párt vezető szerepe, de hiá­nyosan teljesülnek a politikai követelmények. A gazdasági épí­tőmunka nehezebb feltételei kö­zött gyakrabban lehet találkozni téves nézetekkel, elfogultsággal, esetenként helytelen gyakorlattal is. A megyei pártbizottság úgy döntött, hogy az előterjesztett je­lentést és a testület határozatát eljuttatja a megyében működő valamennyi pártszervnek és párt- alapszervezetnek. A vita tapasz­talatait összegzik és megküldik a Központi Bizottság részére. II. A megyei pártbizottság Sza- kolczai Pál megyei titkár előter­jesztésében megtárgyalta és el­fogadta a megye gazdaságának 1987. év eleji tapasztalatairól szó­ló tájékoztatót. O A Központi Bizottság no­vemberi ülését nagy vá­rakozás előzte meg mind a szé­lesebb, mind pedig a szakmai közvélemény körében. A párt­tagok a helyzetértékeléssel és a fő célokkal egyetértenek. Sokan sürgetik a határozat gyorsabb végrehajtását az irányítás kü­lönböző szintjein, ugyanakkor legtöbben elismerik, hogy ezért a munkahelyeknek — a jelenlegi közgazdasági feltételek között is — többet kell tenni. O Az iparban az 1987-es gaz­dasági év indítása a mér­sékelt megélénkülés jeleit mu­tatja: a megyében működő ipari vállalatok többségénél a rendelés­állomány január végén megha­ladta mind az előző évit, mind a két évvel korábbit. Egyes — főként faipari, textilipari, ko­hászati — alapanyagok hiánya azonban néhol problémát okoz, a tőkés import anyagok késedel­mes beérkezése pedig komoly bi­zonytalanságot teremt és hátrál­tatja a termelést. Az 1987-es gazdasági év sikere alapvetően azon múlik, hogy az iparban megkezdődik és felgyorsul-e a régóta szükséges megújulás. Né­hány vállalatnál számolnak jelen­tős teljesítménynövekedéssel. Komoly gondokat jeleznek viszont a textiliparban. Jelentős üzem­szervezési, munkaerő-átcsopor-' tosítási tervekhez sehol sem lát*, tak hozzá. Ipari vállalataink piaci, üzletpolitikai kezdeménye­zései még nem eléggé erőtelje­sek, a nagyobb ipari szövetkeze­tek indokolatlanul szerények. Kevés a változás az ipari válla­latok és a mezőgazdasági szer­vezetek ipari ágazatainak jobb, versenyképesebb kapcsolataiban. (Folytatás a 2. oldalon.) A földtörvénytervezetről tanácskoztak a képviselők A földről szóló törvényjavasla­tot, valamint a megyei bíróság és a megyei főügyészség tevé­kenységéről készült összegzést vitatta meg tegnap Kecskeméten a megyei bíróságon tartott ülé­sén az országgyűlési képviselők Báos-Kiskun megyei csoportja. Miskó István, a csoport vezetője köszöntötte a megjélenteket, majd Romány Pál, )a megyei pártbizottság első titkára tájé­koztatta a képviselőket az előző napi Hazafias Népfront bizottsá­gi, valamint megyei pártbizottsá­gi ülésről. Ezután Horváth József, a me­gyei földhivatal vezetője a föld­ről szóló törvényjavaslatról mond­ta el a szakemberek véleményét. Rámutatott, hogy Magyarorszá­gon a termőföld és az ingatlanok együttes értéke a nemzeti vagyon felét teszi ki. Éppen ezért igen nagy a földtörvény jelentősége. De az a tény, hogy a földdel és az ingatlanokkal kapcsolatban több mint kétszáz jogszabály létezik, nemcsak az állampolgár, hanem gyakran az értő ügyinté­ző számára is sok nehézséget okoz. Ezen kíván változtatni az új jogszabály, amely egyszerűsí­teni akarja a rendelkezéseket, amellett, hogy tovább erősíti a föld védelmét. Egyebek között azzal is, hogy a korábbinál jóval többe kerül majd a földterület kivonása a termelésből. De lé­nyeges új vonása a készülő tör­vénynek, hogy azonos kategó­riába sorolja az állami és ^ szö­vetkezeti földtulajdont. Az előadó szólt azokról a Bács- Kiskun megyében is megfogal­mazott javaslatokról, amelyek beépültek a törvénytervezetbe. Például a téeszek megválthatják (Folytatás a 2. oldalon.) Küzdeni erőnk szerint” . 1848. március 15->re emlé­kezni mindig, minden hely­zetben különös és fölemelő kö­telesség, ilyenkor magunk mö­gött tudjuk azt a szellemi erőt, amit Széchenyi, Kossuth, Pe­tőfi, Arany, Vasvári, Táncsics, Jókai életműve jelent a ma­gyarságnak. Lét és nemlét nagy kihívá­sával azóta többször kellett bátran szembenéznünk. Példá­ra és párhuzamra tehát, a múlt erkölcsi támasztékaira gyakran volt szükségünk. Még akkor is, ha különben tud­juk, hogy a történelemben minden órának, minden hely­zetnek más a parancsa. 1848-ban a nemzeti függet­lenség és a polgári haladás volt a tét. Az ország sorsa, je­lene és jövője a cselekvés és nem cselekvés kettősségében fogalmazódott meg. S aki a tétlenséget, a maradást válasz­totta, eleve kirekesztette ezt a népet az európai fejlődés lehe­tőségéből. Ha a legjobbakban, és magában a népben nincs bátorság a cselekvésre, Ma­gyarország politikai, társadal­mi, gazdasági értelemben hosz- szú időre a perifériára szorul. Ez az, ami ma is tanulságos: a helyzet józan felismerése és n cselekvés bátorsága. Most más kérdéseket vet fel a tör­ténelem, elsősorban azt, hogy képesek vagyunk-e a kor kö­vetelményéhez igazítani a szo­cializmus hazai gyakorlatát. De a cselekvés és nem cse­lekvés kettőssége épp olyan sorsmeghatározó dilemma, mint volt 1848 históriai nap­jaiban. A jelen kényelmes nyu­galmával nem lehet megvál­tani a jövőt. Csak a cselekvés bátorságával. Ilyen értelemben történelmi sorsfordulóhoz érkeztünk újra. A vagy-vagy állapotába. Pe­rifériára szorulni a huszadik században is tehet. Hiába hi­vatkozunk arra a sok áldozat­tal is járó történelmi útra, amelyet 1945 óta megtettünk, a világban elfoglalt, lényegé­ben kedvező helyzetünket a mában is meg kell erősíte­nünk. Mert ez a hely nem örö­kös vívmány. Előttünk — a címben is idé­zett Vörösmarty szavaival — ma is „egy nemzetnek sorsa áll". És ez a sors a fölzárkózás vagy lemaradás ellentétében villantja fel önmaga távlatait. A világ nélkülünk is halad, de nekünk egyáltalán nem mind­egy, hogy a történelemben hát­rébb csúszott nemzetek so­rában vagyunk-e, vagy sem. Különösen nem mindegy a fia­taloknak, hiszen a mai dön­téseink — o jók és a rosszak is — az ö életüket fogják meg­határozni. Ezért van felelőssé­gük és helyük az induló nem­zedékeknek is a cselekvésben, hogy az idők szavának meg­felelő változások minél gyor­sabbak, és a társadalom egé­szére kiterjedők legyenek. Ezért tette közzé tettekre sar­kalló felhívását január végén a KISZ Központi Bizottsága: „Jövőnk a tét!" Ma persze az idő nem végle­tes önfeláldozást kér tőlünk. Cselekedteink távlata nem a segesvári csatamező. Mégis kérdés, hogy a mostani ifjú nemzedék fölkészült-e arra, amire a mai kor szólítja, egy­re erőteljesebben? Végzetes volna azt válaszolni: nem. Könnyű kibúvó ugyanis, hogy ez a nemzedék nem volt jelen a nagy ügyek eldöntésekor, nem kérdezték meg, hogy mi­lyennek képzeli a szocialista gazdaság és társadalom útját. Következésképpen vállalják a felelősséget és a szükséges vál­toztatások gondját azok, akik eddig is a folyamatok közép­pontjában álltak. A fiatalság pedig vagy beilleszkedik abba, ami van, vagy elegánsan kí­vül marad. Nem. Ma nem lehet ilyen munkamegosztás. Vannak ugyan a kivülmaradást ösztön­ző megfontolások, de minél hosszabb távon gondolkodunk, ezek annál inkább elveszítik az érvényüket. Be kell látni: ma már a beilleszkedés, a meglevő gazdasági és politi­kai mechanizmusokba való közömbös belesimulás se ele­gendő. A nemzet érdekeit te­kintve sohase volt az, most még kevésbé. A mai ifjú nem­zedék tanultabb, mint eddig bármelyik volt a magyar tör­ténelemben. Közéletisége azonban sokszor messze alatta marad annak, amit egy művelt emberfők számában igencsak megnövekedett nemzedéktől joggal várhat az ország. Olyan helyzetben vagyunk, amikor egy generációnak a gyakorlat mezején kell megmérnie ön­magát: képes-e vállalni a tör­ténelem által rámért külde­tést. Előttünk valóban egy nemzetnek sorsa áll. A márciusi ifjak példája — 1987-ben — leginkább erről beszél. Domonkos László, a KISZ KB titkára VESZTEGLŐ TRAKTOROK, VETŐGÉPEK A hideg időjárás felborította a számításokat iMáraíus közepe táján télies a határ képe. Az elmúlt időszak szokatlanul hideg időjárása ala­posan felborította a mezőgazdá­szok számításait. A tavaszi mun­kakezdést mindenütt el kellett halasztani, egyelőire tétlenül vesz­tegelnek a téli időszakban rend­behozott traktorok, vetögépek. Az agronómusok pontosam nem tudják felbecsülni, hogy a már­cius elejei kegyetlenül hideg idő­járás mekkora károkat okozott a növényekben, fákban. Annyi azonban bizonyos: az átlagosnál lényegesen nagyobb mértékű ki­pusztulásra, elfagyásra kell szá­mítani ebiben az esztendőben. A keleti orzágrószben a mínusz 15, mínusz 20 tokos éjszakai hi­degek „meztelenül” érték az őszi búzavetést, nagy kérdés, hogy mennyire tudtak ellenállni a véd­telen, zsenge növényeik. Valami­vel kedvezőbb a kép a Dunántú­lon, ahol némi védelmet adott az öt—tíz centis alkalmi hóbunda a vetéseknek, ámbár itt is nagyobb mértékű kipusztulástól .tartanak a szakemberek. Ebben az időszak­ban mást nem tehetnek, mint rügyvizsgálatokkal próbálják meghatározni a fagykárokat. A módszert főként a kertészetekben használják a fák, illetve a szőlő állapotának becslésénél. A rügy- vizsgáliatok a történelmi borvidé­keken és az alföddi területeken egyaránt nem sok jóval biztatnak. Végül iis azonban majd csak a következő hetekben, a növények „megindulásánál” dől el, mennyi­re volt képes a búza, illetve a kertészeti kultúra a regeneráló­dósra, megújulásra^ A téli gépjavításokkal az üze­mek jó részében elkészültek. A tavasszal elsőnek indított trakto­rok és vetőgépek felújítva várják a jó időit A szerelőknek gondot okozott, hogy — bár általában kiegyensúlyozott volt az alkat­részellátás — a Zetor-vontatóik néhány cseredarabja hiányzott a raktárakból, s a kereskedelmi készletekből egyaránt. Többfelé a Rába traktorok egyes alkatré­szeihez sem lehetett hozzájutni. Az MTZ-vontatók alkatrészeiből a kereskedelmi hálózatba az el­múlt hetekben nagyobb tételek érkeztek, így a gazdaságokban ezeket a traktorokat is felkészít­hették a szezonra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents