Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-11 / 59. szám
1987. március 11. • PETŐFI NÉPE #5 TANULSÁGOK KELEBIÁN Mi lesz a Rákóczi Csillaga Tsz-szel? A veszteség 22 millió forint Peregnek a percek, a levegő szinte összesűrűsödik a kelebiai kultúrházban. Ide hivatalosak a Rákóczi Csillaga Termelőszövetkezet munkahelyi kollektíváinak küldöttei. Telik az idő és még mindig hiányzik egy-két ember a küldöttgyűlés határozat- képességéhez. A feszültség nem szűnik akkor sem, amikor végre mindenki elfoglalja a helyét és az elnök, Volford László, megkezdi a beszámolót. A zsongásból ítélve h küldöttek már tisztában lehetnek ennek tartalmával, csak a megfogalmazás mondhat újat: Számok helyett —- A növénytermesztésben, a lehetőségeinkhez képest, biztosítani tudtuk a tervhez szükséges feltételeket... Viszonyaink között az átlagaink gyenge közepesnek mondhatók, de az őszi árpa, a rozs és az ültetvények nagyon rosszul fizettek... Az állattenyésztés leggyengébb ágazata a pecsenyekacsatartás, az elhullás meghaladja a 25 százalékot ... A törzskacsa-állomány 103 százalékra teljesítette tojástermelési tervét... A legjövedelmezőbb az állat- tenyésztésen belül a halászat, árbevételi tervét 1,6 millió forinttal teljesítette túl... A konzervüzemnek nem tudtunk munkát szerezni, a helyiségben bértárolást végzünk... A hegesztő- üzemben dolgozók közül többen elmentek tőlünk, hiszen munkájuk nem volt... A budapesti takarítórészlegünknél komoly a visszaesés... A háztáji bérhizlalást megszüntettük, utólag kiderült, nyereséges volt... A tsz Mélyépszak néven Budapesten működtetett szakcsoportja szabálytalanul kivált, elszámolását azóta sem sikerült behajtanunk ... Tavaly a gazdaságból 97-en léptek ki, 67-en kérték felvételüket a tagok sorába ... Egész évben nem volt főkönyvelőnk ... Azon sem lepődtek meg az emberek, amit Petrás Józsefné, megbízott főkönyvelő mondott. — Sajnos nekem jutott a feladat, hogy számot adjak az 1983-ban kezdődött nyereségcsökkentő folyamat tetőzéséről. A pénzügyi revízió után a szövetkezet vesztesége 22 millió 52 ezer forint. Év elején a gazdaság fizetésképtelenné vált, így alakult ki az a szokatlan, de főképp kellemetlen helyzet, hogy a januári béreket február 23-án fizethettük csak ki. Fájdalmas pontok Amikor a hozzászólásokra kerül sor, nem kell nagyon buzdítani a küldötteket, ki papírból olvassa, ki lassan, megfontoltan mondja el saját és az általa képviseltek fájdalmát. A gépműhely vezetője Grósz József, tenyérnyi lapocskáról idézi a számokat: — A beszámolóban az új és a felújított alkatrészek beszerelése miatt ért bennünket kritika. Utánanéztem, egy évvel korábban 1,2 millió forinttal költöttünk többet alkatrészre, mint tavaly. Pedig azóta öregebbek, elhaszná- lódottabbak lettek a gépek! Kiszámoltuk azt is, hogy a gépműhely dolgozói mások hanyagságának jóvátételére 700 —800 munkaórát fordítanak. És nincs hozzá sem megfelelő eszközünk, sem szerszámunk! Szavait bólogatás kíséri. Várná az ember, valaki azt mondja: ezután jobban vigyázunk. Szólásra emelkedik az állatorvos, a baromfirészleg műszakvezetője, a párttitkár, a törzsállattenyésztő, mindegyikük helyeslő mormogás kíséretében telepszik vissza a helyére. A tények elhangzottak ... Ki hallja őket? Azok, akik részt vesznek a küldöttgyűlésen és — mert ez a feladatuk — megviszik a „hírt” a többi tagnak. És azok is hallják, akik — ki tudja miért — nem képviseltették magukat? Fennmaradni A községi pártbizottság titkára, Horváth Józsefné, más szemszögből világítja meg a dolgokat: — Kelebián a szövetkezetnek óriási a szerepe. Az itt élőknek valahol dolgozniuk kell! A munkalehetőség pedig a gazdaságon kívül kevés. Mélyponton vannak. Eddig a megoldáshoz vezető lépések elmaradtak vagy helytelen útra vittek. Az sem látszott mindig, hogy valamennyien együtt, egy célért dolgoznak. Ezen változtatni kell! Ha a tsz élni akar, átfogó, egységes koncepcióra van szükség, olyanra, amelynek megvalósításáért mindenki leteszi azt, ami tőle, legjobb tudása szerint telik. A teremben szinte a szó szoros értelmében felizzik a levegő, amikor Csatári Bálint, a főmezőgazdász beszél. Nem tesz féket hangja erejére, de úgy tűnik mondanivalóját sem „fésüli” simára. — Igaz, hogy kényszerpályán mozgunk, de ha személyekre szabjuk a feladatokat, megvalósíthatóvá válnak. Olyan tevékenységekbe kell fognunk, melyek többletjövedelmet hoznak. A vezetők személyét jobban meg kell ehhez választani! Nemsokára megérkezik hozzánk a veszteségrendező bízott- ( ság. A vizsgálatok végén döntenek a tsz sorsáról. Természetesen felelősségre vonják azokat, akik a helyzetért elma- rasztalhatók. Nekem a tagsággal szembeni elvárásom, hogy jobban termeljél), jobb hozzáállást kívánok mindenkitől! Nem sóhajtozni kell most, mint tette azt például az állatorvosunk, aki mellesleg sokat kapott a gazdaságtól. A dermedt csend kikényszeríti az érintettből — dr. Patocskai Károlyból — a csattanós választ: — Nem sóhajtozom, adtam már többször alternatív megoldási javaslatokat. E pillanatban azonban egy dolgot hadd mondjak. A főmezőgazdászunknak már volt problémája meggondolatlan kijelentései miatt, jó lenne ha tartózkodna ezektől. Van-e most megoldás? A bajai Teszöv főmunkatársa, Németh Sándorné, sok-sok adat birtokában érkezhetett erre a küldöttgyűlésre, sőt a már elkészült tervet is tanulmányozta: — Úgy érzem — mondja —, ha e terv megvalósításához lehetőséget, indításához külső segítséget kapnak, és önökben is megvan a szükséges tenni- akarás, előbbre tudnak lépni. A tsz adósságállománya azonban eléri a vagyoni értékeiket. Ezt nem lehet szem elöl téveszteni. Hogy az adósság miként rendezhető, és egyáltalán rendez- hető-e, még nem lehet tudni. A hozzászólások, a vita természetesen jegyzőkönybe kerül. A beszámolót, ezzel kiegészítve, a küldöttgyűlés egyhangúan elfogadja. Mi várat még magára? Az oly sokat sejtető egyebek: Dr. Heródes Bálint, a tsz jogtanácsosa, a napirend előadója, mindenki által ismert ügy új fejezetét tárja fel: — A tsz, mint tudják, kizárta tagjai sorából a volt főkönyvelőt. Az ellene indított fegyelmi határozatot önök az előző küldöttgyűlésen elfogadták. Anélkül, hogy az én véleményem kikérték volna. A volt főkönyvelő most jogsértésre hivatkozva fellebezett. — A munkahelyi értekezletek és a mai küldöttgyűlés után egy-két dolog kikívánkozik belőlem — folytatja a jogtanácsos. — Úgy látom, eluralkodik az a nézet, hogy a veszteségrendezés után csak a vezetőket fogják felelősségre vonni, de a tagságnak semmi baja nem történik. Ez tévedés. Az itteni munkalehetősége mindenkinek hajszálon függ. Együtt és külört-külön A küldöttgyűlés befejezi munkáját, az emberek kisebb-nagyobb csoportokba verődve még váltanak egy-két szót. A tsz négy vezető munkatársát azonban megkérem, összegezze röviden véleményét, gondolatait. A párttitkár: Egy szanálást már átéltünk 1984-ben, hogy azóta idejutottunk, nagy csalódás az itt élőknek. Meg kell találnunk a kiutat. A jogtanácsos: A tagságnak most észre kell vennie, a helyzet nagyon súlyos, csak közős akarattal, vezetői ösz- szefogással lehet kivezetni a tsz-t ebből a kátyúból. A Jomezőgazdász: Megtanultam veszíteni és küzdeni is. Nem félek a feladatoktól. De megkövetelem, hogy mindenki munkáját a valóságosnak megfelelően értékelje majd a bizottság. A vezetők eddigi tevékenységét felül kell vizsgálni. Az elnök: 1984-ben hosszas huzavona után elvállaltam a jelölést és a tagság elnöknek választott. Ha akkor tudom, mi vár rám, nem vállalom. Bármelyik szakember követhet el hibát. Elismerem, a jobban képzett talán kevesebbet, ehhez viszont a vezetők közötti egység is elengedhetetlen. Ha a mi szakvezetésünk jól együttmunkálkodik, a hibák minimálisak lennének. Amennyiben ez az egység megvalósul, nyereséges lehet a szövetkezet. Gál Eszter MŰSZAKI ELLENŐRZÉS A SZOVJETUNIÓBAN Az egyetlen szempont: a jó minőség A Szovjetunióban tavaly, az év első kilenc hónapjában 492 ezer televíziókészülék eladását tiltották meg, mivel nem feleltek meg az előírt normáknak. Ugyancsak ez idő alatt állították le 259 ezer magnetofon, 156 ezer rádiókészülék, 40 ezer hűtő forgalmazását. Minden negyedik tévékészülék javításra szorult, s minden hatodik magnetofonnak lett ugyanez a sorsa. A kereskedelmi hálózatban 1986. október elsejéig több mint 2 milliárd rubel értékű eladhatatlan áru halmozódott fel, mivel minőségük számos kívánnivalót hagyott maga után — írja az Ekonomicsesz- kaja Gazeta. Az SZKP határozott lépést tett azért, hogy ilyesmire a jövőben ne legyen ok: létrehozták a termékek átvételével foglalkozó Állami Átvétel nevű új szervet. Ez a Szovjetunió Normaügyi Állami Bizottságának tartozik felelősséggel, s nem a vállalatoknak. Az elkövetkező években a korábbinál lényegesen nagyobb feladatok várnak a szovjet gazdaságra, s a szovjet gyártmányoknak nemcsak el kell érniük a világszínvonalat, hanem paramétereiket tekintve túl is kell szárnyalniuk. E célok teljesítéséhez, a termékek állandó műszaki korszerűsítéséhez, megbízhatóságuk lényeges javulásához járul az Állami Átvétel megteremtése. A tavalyi év második felében már több ágazat tizenkilenc vállalatánál kísérletileg bevezették az átvétel állami formáját és 1987. január elsejétől országos méretekben is áttértek rá. A kísérletbe bevont vállalatok első tapasztalatai pozitívak voltak. A legjobb eredményeket ott érték el, ahol sikerült megszilárdítani a technológiai fegyelmet, ahol felülvizsgálták a műszaki dokumentációk normaigényességét és az elavult ellenőrző- és mérőberendezéseket korszerűbbekkel váltották fel. Ilyen jellegű változásokat tapasztaltak például a moszkvai Frezer üzemben, a szmolenszki hűtőgyárban. A minőség javulásával párhuzamosan — természetesen jelentősen csökkent a reklamációk száma is. Az általánosan bevezetett állami átvételi rendszernek a legnagyobb jelentősége főként az olyan cégeknél lesz, ahol a népgazdasági szükségletek szempontjából a legfontosabb termékeket állítják elő. Ezek közé tartoznak elsősorban az elektrotechnikai, a szerszámgépipari, a mezőgazdasági, a vegyipari gépgyártási üzemek, az autógyárak, a mérőműszer-ipari vállalatok. (BUDAPRESS APN) t í . ~ Hiába havas még a határ, hiába van mínusz 10 fok alatt a hőmérséklet, a tavasz biztos jele, hogy megyeszerte megkezdték munkájukat a növényvédő repülőgépek. A hartai Erdei Ferenc Tsz azok közé a gazdaságok közé tartozik, ahol a gépek személyzete már évek óta törzsgárda- tagnak számít. Horváth Bálint főszerelő és Pali Zoltán pilóta is hosszú ideje dolgozik a hartai határban. Február utolsó hetében kezdték az idényt. Jó időben a téli javításkor rendbehozott géppel naponta 300 hektár búzára szórják ki a műtrágyát. Pásztor Zoltán * ♦ • * ff a r Légből kapott műtrágya Szolid munkanélküliség? Sokan és már jó ideje mondogat- I ják, hogy bizony nem ártana valami kis „szolid” munkanélküliség, afféle minimumra korlátozott tartaléksereg, kizárólag fegyelmezési megfon- tj tolásokból. S e nézet hívei mintha | igazolva látnák magukat, mert jj hogy mostanság érkeznek — igaz: csak szórványosan — a hírek, amelyek szerint nemcsak a munkavállalók, de a munkáltatók is megpró- jj bálják befolyásolni a munkaerőpia- j ci állapotokat. Most már csak két | dolog tisztázandó: egyfelől az, hogy néhány vállalat néhány száz — jj vagy még ennél is kevesebb — mun- ! kavállalót érintő racionálizálási ak- | cióból következtethetünk-e a hazai munkanélküliség reális veszélyeire; §j illetve az is tisztázandó, hogy a „fegyelmezési okokból” munkanélküliséghívők ugyan miként képzelik el | azt a bizonyos „szolid”, „éppen I hogy csak” munkanélküliséget? | S legfőképpen: hogyan érvényesítenék ennek állítólagos fegyelmező | erejét akkor, amikor a vállalatok munkaerőéhsége manapság is csil- ! lapíthatatlan, s amikor a munkálj: erőmozgás kezdeményezői váltott zatlanul és szinte kizárólag a mun- | kavállalók, még akkor is, ha nagyritkán a munkáltatók is kezdeményezőkként lépnek fel. Torz következtetés |j Mindehhez tudni kell: nálunk a jj teljes foglalkoztatás fenntartása állj lami, kormányzati garancia ugyan, de azért — s ennek tudatosítására számtalan különleges módszer kí- \ nálkozik — ez ügyben a vállalatok- | nak is vannak tennivalóik. S ők persze nem ellenkeznek, mert ez ügyben is jobb a békesség. No már most: ha valamelyik vállalat nagy U nehezen elszánja magát a jelentősebbnek ítélhető létszám-racionalizálásra, elbocsátásra, akkor ez — | mint szokatlan jelenség — a közvéleményben kavar heves viharokat jj vagy éppen kifejezett nyugtalansághoz vezet. És máris kész az egyébként torz következtetés: fölkészülhetünk a hazai munkanélküliségre. Fölkészülhetünk? Hadd kerül- l§ jem meg-a kérdésre adandó választ Jj némi kitérő kedvéért: Magyarországon ugyanis van munkanélkülije ség. Csak nem így hívjuk. „Lokális foglalkoztatási feszültségekről”, | vagy éppen „strukturális gondokról” beszélünk és joggal, mert a jelenség valóban nem általánosítha- jjj tó. Az ország északkeleti részére és I néhány más mikrokörzetre korlátozódik. Magyarországon — s ezt kelj vesen tudják — munkanélküli sell gély is van, csak éppen senki nem veszi igénybe, mert ugyan ki és miért élne e lehetőséggel? Az ÁBMH ff Munkaügyi Információs Központjának legutóbbi jelentése szerint ugyanis Magyarországon, az elmúlt» év végén több mint 80 ezer betöltet- jj len, tehát szabad munkahely volt, s | alig nyolcezren kerestek maguknak megfelelő állást. És nem mellékes: az utóbbiak nyolcvan százaléka egy | hónapon belül elhelyezkedett. Továbbá: Magyarországon az átlagos műszakszám mindössze 1, 2, miközben jelentős műszakpót- I lékkai csábítják az embereket a többműszakos munkahelyekre, jj Nem mennek, s ők tudják, hogy | miért nem, de ha egyszer bármi okból is nem mennek, akkor mégse I aggójunk olyan kétségbeesetten az esetleges munkanélküliség miatt. Saját érdekükben is Egészen más kérdés, hogy vajon meddig tűrhető el — és egyáltalán: | eltűrhető-e — a „kapun belüli” munkanélküliség? Ha valóban komolyan vesszük a hatékonysággal kapcsolatban meghirdetett elveket, | akkor ennek előbb-utóbb el kell vezetnie a haszontalan üzemrészek vagy éppen egész üzemek, vállala- | tok fölszámolásához. Ha valóban a | versenyhelyzet élénkítésére törekszünk, akkor ennek is oda kell vezetnie, hogy a piacon nem érvénye- | sülő vállalat kíméletlenül elbukik, csődbe kerül. Ha valóban „rákap- jj csolunk” az üzem- és munkaszervezésre, akkor törvényszerűen el kell | jutni a felesleges munkahelyek ezre- 1 ihez és a felesleges emberek tíze/mi- jj hez. S nekik bizony meg kell : 1 jj barátkozniuk, no nem a munkanel- | küliség, csakis a munkahelyváltoz- I tatás gondolatával. A saját érdekükben is . . . No, de miért e kérdéssorozat — jj mondhatná bárki —, ha most már jj szokásos jelenség, hogy az ipari lét- | szám tervidőszakról tervidőszakra jelentős mértékben — százezres nagyságrendekkel — csökken. És jj senki nem maradt munka nélkül, j Legtöbbjüket felszívta a szolgáltató | ágazat, — ahol még mindig kínzó I a munkaerőhiány —, s persze a I nagyipar egyre hangosabban pa- | naszkodik a kisvállalkozások munkaerőelszívó hatása miatt is. És mindez még mindig nem a tervszerűen befolyásolt, központilag kezdeményezett, inkább csak a spontán kezdeményezésű mozgások jj eredményeként, i Oly korban élünk ... ♦ Csakhogy e spontán mozgás gaz- I daságfejlesztő sikerében most már aligha bízhatunk. És hát ezért, hogy az államigazgatás és a gazdaságirányítás a kívánatos célok irányába I próbálja terelni a munkaerőmoz- jj gást, egyúttal megteremtve ennek j feltételeit is: az átképzési segélyt, az újraelhelyezkedési támogatást, a I meghosszabbított felmondási időt jj és a többit. Tehát segítséget adva, jj de egyúttal —• közvetett módon § — figyelmeztetve is: olyan korban fi élünk, amikor az egyszer megszerzett — és ugye, milyen könnyen jj megszerzett? —- munkahely nem je- jj lent életre szólóan érvényes mu»ka- I lehetőséget, mint ahogy a valami- jj kor megszerzett — és gyakorta jaj jj de elavult — szakismeret sem jelent j garanciát arra, hogy maradhatunk jj ott, ahol — netán éppen a kényelmességünk okán — maradni szeret- jj nénk. Egyébként milyen érdekes: egy korábbi vizsgálat szerint a megkér- jj dezettek szinte valamennyien ellen- || tétesnek tartják a munkanélkülisé- I get a szocialista társadalom ideológiájával, ugyanakkor majdnem íj mindenki sürgeti a munkanélküliség gyakorlati megvalósítását, j Mondván: ily’ módon könnyebb lenne megszabadulni a lógósoktól, I s könnyebb lenne megszilárdítani a jj munkafegyelmet. A kormányzat jj nem így gondolkodik, mert úgy vé- jj li, hogy fel kell végre készülni a jj hatékonyság követelményeinek ér- j vényesítésére, de ezzel együtt meg kell teremteni a tervszerű és a szer- jj vezett munkaerő;átcsoportosítás jj feltételrendszerét. És ki tagadhat- j ná: máris történtek ez ügyben nagyon jelentős intézkedések. Vértes Csaba KECSKEMÉTI PECSENYE . MEGJÖTT A TAVASZ! és megérkeztek a kecskeméti baromfikonzervek! Vásárolja Ön is a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat új termékeit. SZÁRNYASMÁJKRÉM, CSIRKEHÚSKRÉM, KRÉM 157 KECSKEMÉTI
